Tóth Katával, többszörös magyar egyetemi bajnok asztaliteniszezővel beszélgettünk, aki tavaly női páros versenyszámban a Magyar Bajnokság aranyérmese volt. Sportkarrierje mellett a Kodolányi János Egyetem emberi erőforrások szakos hallgatója.

Hogyan lettél asztaliteniszező? Hány éves korodtól sportolsz?

Az asztalitenisszel Orosházán, az általános iskolámban ismerkedtem meg hatévesen. Az egyik barátnőm mondta, hogy nézzük meg a testvérét, aki a tornacsarnokban egy kis kialakított teremben épp pingpongozott. Azonnal, ’első látásra szerelem’ volt. Nem sokkal később résztvettem az első edzésen. Mai napig tisztán emlékszem, amikor a nevelőedzőm a kezembe adta az ütőt és megpróbáltam megtartani a labdát rajta. Gyorsan jöttek a sikerek, éreztem, hogy valamiben igazán jó lehetek, így ez mindig motivált, nagy küzdő voltam, imádtam imádtam kupákat, érmeket nyerni!

Sportszerető családban nevelkedtem így már négyévesen megismerkedtem a sporttal, először úszni tanultam. Hiperaktív gyerekként csak a sport kötött le, fárasztott le igazán. Sok mindent kipróbáltam, kézilabda, atlétika, tánc, tenisz, úszás, de végül csak az asztalitenisz lett a befutó. 

Mi volt az eddigi legnagyobb eredményed a sportban, amire a legbüszkébb vagy?

Minden egyes eredményemre büszke vagyok, amit elértem a 23 év alatt, mert tudom, hogy nagyon sokat edzettem, küzdöttem azért, hogy dobogóra állhassak.

Amire a legbüszkébb vagyok: még ifjúsági koromban úgy nyertem egy egyéni országos bajnokságot, hogy előtte hajnalban hunyt el a nagymamám. Azon a versenyen miatta akartam nyerni, és sikerült. Számomra talán lelkileg ez volt az egyik legnehezebb verseny. Ezenkívül, ami az egyik legfrissebb eredményem és talán az egyik legnagyobb sikerem, a tavalyi Magyar Bajnokságban női páros versenyszámban Ambrus Krisztinával 1. helyezést értünk el egy olyan párossal szemben, akik idén Magyarországot képviselik az olimpián. 

Miért döntöttél a továbbtanulás mellett?

Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember több lábon álljon az életben. Magyarországon asztaliteniszből, de más sportokból is egyre nehezebben lehet megélni, külföldre pedig sose akartam igazán költözni, így döntöttem a továbbtanulás mellett, és visszagondolva nagyon jól tettem, hogy ezt a döntést hoztam. Minden sportolónak a rémálma egy nagyobb sérülés vagy egy kevésbé eredményes év, amikor nem tud bevételhez jutni a sport által. Ilyenkor úgy gondolom, hogy jó érzéssel tölti el az embert, ha van egy másik opció is az életében, amihez tud ’nyúlni’. 

Hogyan tudod összeegyeztetni a sportkarrieredet a tanulmányaiddal?

Gimnáziumban szerencsére végig magántanulóként tudtam tanulni, köszönhetően a volt klubom és a középiskola jó kapcsolatának. Jelenleg a Kodolányi János Egyetemen is egyéni tanrendben tanulok, ami nagyon megkönnyíti az egyetemi éveimet. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen felsőoktatási intézmény hallgatója lehetek, ahol támogatják az élsportolókat, és segítik őket a tanulásban is. Nehéz 100%-ot teljesíteni mindkét helyen, de törekedni kell rá, hogy az egyensúlyt megtaláljuk, és sikeresek lehessünk mind a sportban, mind pedig a tanulásban.

Mennyire tudsz részt venni az egyetemi életben?

A versenyek miatt sajnos többször nem tudtam részt venni előadásokon vagy vizsgákon, de szerencsére mindenben segítségemre voltak a szaktársaim, a tanárok és az iskolavezetőség, illetve sokat köszönhetek ügyintézés terén Janowszkyné Farkas Rékának is. 

Mi volt az eddigi legnagyobb nehézséged tanulmányaid során, és hogyan oldódott meg?

Szerencsére sikeresen vettem az eddigi akadályokat, összes tantárgyamat teljesítettem, ezen felül szakmai nyelvvizsgát szereztem német nyelvből az egyetem Gazdálkodó nyelvvizsgaközpontjánál. Tényleg sokat köszönhetek a szaktársaimnak, akikkel egyfolytában tartottuk a kapcsolatot, és akik tényleg mindenben segítőkészek és készségesek voltak. Így a nehézségeket is gördülékenyebben meg tudtam oldani. 

Mi az, ami téged kikapcsol egy ilyen túlfeszített élet mellett? Segít neked valaki a stressz kezelésében?

Sportpályafutásom alatt végig szakemberek segítettek, hogy az élet minden területén maximálisan helyt tudjak állni. Nagyobb kikapcsolódásra sajnos sosem volt időm, csak 19 éves korom után volt lehetőségem a nyári szünetekben ténylegesen pár hetet pihenni.  Nemrég vezettem be az életemben azt, hogy egy sikeres évem után, ha elértem a céljaimat, amiket kitűztem magamnak, akkor egy nagyobb utazással egy bakancslistás hellyel ajándékozom meg magam. Sajnos, ezt most a pandémia felülírta, de az utazás tölt fel, kapcsol ki igazán. A jelenlegi helyzetet pedig próbálom kihasználni, hogy a családommal minél több időt töltsek, tornázok, angolt tanulok vagy épp önfejlesztő könyveket, cikkeket bújok.

Mit üzensz élsportoló társaidnak, miért érdemes továbbtanulniuk?

Személyes tapasztalatok alapján mondhatom, hogy megéri az érettségit követően is továbbtanulni.  Érdemes olyan egyetemet vagy főiskolát választani, ahol az élsportolókat mentori programmal segítik, és lehetőségük van egyéni tanrend igénylésére. Én többek közt emiatt is választottam a Kodolányi János Egyetemet. 

Ami még motiválható lehet egy sportolónak a továbbtanulás mellett dönteni, az mindenféleképpen a sportösztöndíj igénylése, illetve lehetőség szerint Erasmus programban való részvétel, ahol külföldi oktatásokon vehetnek részt a hallgatók. Nekem az egyik legnagyobb élményem sportolóként az egyetemen az volt, hogy indulhattam az egyetemi-főiskolás világbajnokságon (Universiade) Dél-Koreában, Gwangjuban.