AZ INTERNETES EGYETEM

 

1. Bevezetés
2. A felsőoktatás központjai az ókortól napjainkig
3. Az internetes egyetem előnyei
4. Az internetes egyetem buktatói

5. Kinek való a virtuális oktatási forma?
6.Technikai feltételek
7. Az Uniworld
8. Távlatok
9. Felhasznált irodalom

1. Bevezetés

Az emberben mindig is élt a vágy a nagyobb tudás, nagyobb hatalom, pozíció megszerzésére. A történelem során a tudás mindig az írástudók - az írnokok, a papok, az arisztokrácia - kezében összpontosult. A megszerzett tudás pedig hatalommá, fegyverré vált az alacsonyabb képzettségű társadalmi rétegek kézbentartásához. Napjainkban a tudás szintén hatalom, de ma már nem feltétlenül a pozíció, a fizikai felülkerekedés a cél. Sokkal inkább a képesség megszerzése, hogy kommunikálni tudjunk, megismerjük a távoli országokban élő emberek gondolatait, s a világ tudását ötvözve ezt felhasználjuk önmagunk és a társadalom építésére, jobbítására. Ennek a célnak részben előidézője, részben eszköze az Internet. Az információs szupersztráda eddig kiaknázatlan lehetőségei közé tartozik az internetes felsőoktatás, amiben távoli országok, elzárt települések hallgatói dolgozhatnak együtt egy liberális, fiktív térben, s mindemellett elsajátíthatják ugyanazt, amit egy ún. "kő-egyetemen" megtanulhatnak. Ez a tanulmány az internetes egyetem kifejlődését követi nyomon, kitérve ezen újfajta oktatási forma előnyeire és buktatóira, s próbálja bemutatni ezt a - még ismeretlen - képzési formát.

 

2. A felsőoktatás központjai az ókortól napjainkon túlig

Görögországban, Periklész korában, a fiatalok tudásukat "magától a várostól, demokratikus intézményeiből, ünnepségeiből és társadalmi összejöveteleiből sajátították el." A felsőoktatás az ókorban karizmatikus oktatók irányításával, magániskolák keretei között folyt. Az intézményekből kikerült hallgatók "bizonyítványa" tulajdonképpen az volt, hogy mennyi időt töltöttek el ezekben az intézményekben. A középkori egyetemek - a latin universitas szó jelentését figyelembe véve, mely ekkor személyek összességét jelentette - testületek, oktató központok voltak. A könyvnyomtatás megjelenése előtt ezen központok kezében összpontosult a hatalom. A professzor szóban adta át tudását tanítványainak, amit ők eleinte csak emlékezetükre támaszkodva próbáltak megjegyezni, később le is jegyzetelték a hallottakat, de a tananyag a tanár kezében összpontosult, megkérdőjelezhetetlenül. Emiatt alakult ki a tanár-diák alárendelt viszony, aminek nyomai napjainkban is fellelhetőek. A könyvnyomtatás tömeges elterjedése után a diákok már megkérdőjelezhették tanáraik tudását a könyvtárakban fellelhető könyvek, szakirodalom alapján, s bár a tanár nem vesztette el tekintélyét, egyfajta kommunikáció is kialakult az oktató és a tanuló között. A huszadik században a tudás egyre inkább gyakorlati ismeretek megszerzését jelenti. A tudás, az információ birtoklása hatalom, amit az ismeretanyag rohamos növekedése tesz indokolttá. Letűnt a polihisztorok kora, ma a szaktekintély szó jelentése már magában a szóban benne foglaltatik, hiszen ma bizonyos szakirányú, speciális műveltségre van szükség, minél elmélyültebb tudásra az adott területen, ugyanakkor egy meglehetősen átfogó, felületes ismeretrendszerre is. Mindkét követelménynek meg lehet felelni az Internet használatával is. Az Internet elődje, az ARPANET, 1969-ben jött létre. Négy amerikai egyetem oktatói használták, főként levelezésre, publikációik és gondolataik cseréjére. A hálózat komolyabb oktatásra történő használatát a kilencvenes évekig akadályozta, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő infrastruktúra, a használható gépek még vagy nem léteztek vagy megfizethetetlenek voltak, ezért csak napjainkra alakulhatott ki a szükséges számítógépek és tartozékaik megfelelő elterjedtsége. 1993-ban került a piacra az első grafikus kezelői felületű Web-böngésző program, s ettől kezdve robbanásszerű fejlődésnek lehettünk tanúi. 1995-ben a Microsoft már egy csomagban kínálta operációs rendszerét és internetes felhasználó programjait. Mára elérhetővé vált a videó- és hangkapcsolat, a konferenciabeszélgetés is az Internet keretei között. Ezzel megszületett az internetes egyetem létrehozatalának fizikai háttere.

3. Az internetes egyetem előnyei

Az Internet egyetemi felhasználásának legalapvetőbb lehetősége az ún. hirdetőtábla-funkció. Vagyis a felsőoktatási intézmény falai között kiépített belső számítógépes rendszer kínál kommunikációs kapcsolatot a tanárok, a diákok és az adminisztrációs rendszer számára. Ebben a rendszerben "kifüggeszthetők" a vizsgaidőpontok, a különböző kurzusok leírása, a diákok apróhirdetései ugyanúgy, mint a tanárok publikációi vagy az ösztöndíj-lehetőségek. Egy magasabb szintű alkalmazási lehetőség a "virtuális szeminárium": itt a diák továbbra is a campus keretei között tanul, de egyes tanegységeket önálló ütemezés szerint, a tanárral fenntartott fizikai kapcsolata mellett sajátít el. A harmadik lehetőség a távoktatási forma: itt a diák bármilyen messze élhet a campustól. Tanárával e-mailben kommunikál, a feladatokat ugyanezen az úton küldi értékelésre. A tananyagot az Internet virtuális könyvtáraiból sajátítja el, s lehetősége van a diáktársaival folytatott kommunikációra is levelezőrendszereken, ill. hálózati vitafórumokon keresztül. Ezen rendszerek kiépítésére manapság rendkívül sok pénzt fordítanak: 1997-ben már kb. 300 virtuális egyetem működött, mára szinte minden kő-egyetem létrehozott saját keretei között egy működő, virtuális rendszert is. Pete Wilson, Kalifornia állam kormányzója 1998. januárjában bejelentette, hogy kezdetnek 9 millió dollárt kíván szánni virtuális szemináriumok, s ezek infrastruktúrájának kialakítására. A javaslat szerint a University of California és intézményei kapja a pénzt a fejlesztésre, valamint egy virtuális könyvtár létrehozására. Hogyan építhető fel az Internetes egyetem? Célszerű a régi rendszer struktúráját átültetni a hálózat keretei közé. A rendszer alapja a hat kommunikációs csatorna, amely az egyetem keretei között fellelhető(1):

1. a tanár-diák kommunikáció, mely a szemináriumok és előadások közegében zajlik
2. a diák-diák kommunikáció, mely hagyományosan kötetlen, kávéház jellegű
3. az egyetemi adminisztráció és a diákok közti kommunikáció, mely a tanulmányi osztályon zajlik
4. az egyetemi adminisztráció és a tanárok közti kommunikáció, mely a dékáni hivatalban zajlik
5. a tanár-tanár kommunikáció, mely részben kötetlen jellegű, részben a tudományos konferenciákon, vitafórumokon zajlik
6. valamint a virtuális egyetem alapja, az internetes könyvtár.

E csatornák mindegyike kiépíthető az Internet keretei között, így létrehozható a virtuális egyetem. A szemináriumoknak két fajtáját különböztetjük meg: a szinkron és az aszinkron kommunikációt. A szinkron kommunikáció során a tanár és a diák egy időben van jelen a hálózaton, így dialógus alakulhat ki kettejük között. Az aszinkron kommunikáció során a felek e-mail útján érintkeznek egymással (ide sorolandó, amikor a diák elküldi feladatmegoldását a professzorának, s ő azt kijavítva visszaküldi). Mind a két kommunikációs forma a felek aktív jelenlétét igényli, így téves az az elképzelés, hogy az internetes oktatási forma létrejöttével a tanárok elveszthetnék állásukat. A tanár tarthat videókonferenciát diákjainak, ahol a videórendszeren keresztül szemtől szemben érintkezhetnek egymással, így személyes kommunikáció is kialakulhat közöttük. Tapasztalati tények mutatják, hogy ilyen keretek között több diák mer kezdeményezni, s a kapcsolat nagyjából azonos szintű felek között tud zajlani. Az aszinkron kapcsolat során a diák bejelentkezik a kurzus Web-helyére, s ott a tananyagot saját tempója szerint sajátíthatja el, maga választhatja ki a tananyag írásbeli anyagát a virtuális könyvtárból, a tanár szakirodalom lelőhelyekre hívhatja fel a figyelmet a neten. A diákok részt vehetnek vitafórumokon is, ahol gyakorlatban is elsajátíthatják a feladott tananyagot alkalmazás közben. A tanár teszteket adhat fel, projektek megoldását kérheti számon. A virtuális szeminárium csoportlétszáma körülbelül azonos a hagyományos szemináriumi létszámmal, hiszen a tanár feladata is közel azonos a hagyományos kollégájáéval. Ma már sok helyen létezik virtuális egyetemi könyvtár, például az oxfordi, a michigani vagy a Harvard egyetemen. A magyar változat neve: Magyar Elektronikus Könyvtár. Itt túlnyomórészt a kurzusokhoz kapcsolódó szakirodalom, továbbá a tanárok publikációi és szakkönyvek lelhetők fel. Az eligazodás is könnyebb, mint egy fizikai terjedelmében hatalmas, valós könyvtárban. A virtuális könyvtár további előnye, hogy keresőprogramok segítségével jelentősen lerövidül az idő, ha bizonyos témák feldolgozása a feladat. A virtuális egyetemek tananyaga hozzáférhető bárki számára, így például a településektől elzárva élők számára is. Az Internet felhasználók többsége fejlett, nyugati országban él, általában városokban, olyan helyeken, ahol a hagyományos felsőoktatás is elérhető. Ha azonban sikerül a hálózatot bevezetni kevésbé fejlett országrészekbe, országokba is, kiküszöbölhető az otthontól távoli tanulás többletköltsége, valamint a tanuló a kurzus mellett dolgozni is tud, így sokkal nagyobb rétegek számára lesz elérhető az oktatás. Sokkal több tanuló juthat el híres előadók, iskolák kurzusaira, a virtuális könyvtárban pedig sosem tud kifogyni az éppen aktuális könyv... Látható, hogy a virtuális egyetem lehetőségei kimeríthetetlenek. Mégis meg kell említenünk a rendszer hátrányait is.

4. Az internetes egyetem buktatói

A legnagyobb probléma az infrastruktúra hiánya. Annak ellenére, hogy elméletileg már elérhetőek a szükséges perifériák, a gyakorlat mást mutat. Ma Magyarországon az Internet hozzáférés, főleg diákok és szerény fizetésből élő tanáraik számára megfizethetetlen, ugyanis hiába kínál számos szolgáltató kedvezményes Internet hozzáférési lehetőségeket, komoly munkát nem lehet havi tíz órában, este tíztől hajnali hatig végezni. A többi kiegészítő modul, például a videókonferencia megteremtésének lehetőségei nagyon csekélyek. Másik probléma az oktatás. A középiskolákban fejleszteni kellene az Internet használatának oktatását, s annak tanulmányi célú felhasználását is jobban lehetne ösztönözni. A diákok tudása általában kimerül a keresőprogramok használatában. Nyíri Kristóf az alábbiak szerint határozza meg az internetes egyetem ideális hallgatóját: "Álmom az a magyar anyanyelvű, angolul nem tudó, kistelepülésen lakó fiatal, aki a mi hálózati egyetemünk beiratkozott diákjaként néhány év alatt szaktudást, nyelvtudást, és amerikai bizonyítványt szerez - anélkül, hogy a tájat, ahol él, valaha is elhagyta volna." Ennek az álomnak a megvalósítása komoly akadályokba ütközik. Az angol nyelvtudás alapkövetelmény. Sajnos, az angol nyelvűekhez hasonlítva elenyészően kevés a magyar anyag a világhálón, s annak színvonala sem a legmegfelelőbb. A tanárok így nagyrészt csak külföldi anyagokra támaszkodhatnak a szakirodalom kijelölésekor - vagy ad absurdum, maguk gépelik be a kiválasztott anyagot. A nyilvános hálózati hozzáférés mind kistelepüléseken, mind nagyvárosokban megoldatlan. Az iskolai Sulinet programon kívül a nethez hozzáférni csakis Internet-kávézókban lehet, ami nagyon drága. Szükség lenne egy ingyenes hálózat kiépítésére például a könyvtárakban is. Tanári oldalról tisztázatlan a szellemi termék értékének védelme. Azért, hogy valaki felhelyezi tananyagát a hálózatra, semmiféle anyagi juttatásban nem részesül. Ha viszont minden oktatási anyagot csak jelszóval védett, fizetős rendszerekben lehet megtekinteni, jelentős réteget zárunk ki az oktatásból. Ráadásul a bankkártyás hálózati fizetés, bármennyire is hirdetett, korántsem biztonságos. Jogos félelem továbbá - s ezt tapasztalati tények is alátámasztják -, hogy ha egy virtuális egyetem a kő-egyetemmel azonos diplomátad, és az infrastrukturális háttér is megfelelő, a tanulók szívesen átpártolnak erre az oktatási formára. Kérdés tehát, hogy a virtuális egyetem legyőzheti e valós társát? A tanulókat viszont el is riaszthatja a jóval több olvasnivaló is, hiszen ebben az oktatási formában a tanár szóbeli mondanivalóját is írásban közli. Összességében megállapítható, hogy ennek a rendszernek az előnyei és hátrányai is sokban függnek a résztvevő felek találékonyságától, alkalmazkodó képességétől, és motívációitól, akárcsak a való világban. 

5.Kinek való a virtuális oktatási forma?

Az alábbi tesztet a UNIWORLD oktatói állították össze annak kiderítésére, kinek is való a virtuális oktatási rendszer. Tizennégynél több igen válasszal már eredményesen lehet nekiindulni a távoktatási formának.

1. Képes vagyok önállóan dolgozni.
2. Be tudom osztani az időmet.
3. Képes vagyok önállóan jegyzetelni könyvekből, élő előadásokból.
4. Célirányos vagyok. Amit elhatároztam, azt meg is valósítom.
5. Vizuális információkat is képes vagyok feldolgozni.
6. Képes vagyok önállóan tanulni.
7. Magabiztos vagyok a képességeimben.
8. Szeretem befejezni, amit elkezdtem.
9. Az olvasási készségem jó.
10. Általában nem hátrálok meg a problémák elől.
11. Képes vagyok magamat ösztönözni.
12. Meggyőződésem, hogy a hagyományos iskolai rendszer keretein kívül is lehet hatékonyan tanulni.
13. Képes vagyok hosszabb távon keresztül heti tíz órát feláldozni céljaim elérésére.
14. Írásban is tudok kommunikálni.
15. Meggyőződésem, hogy az ismeretek elsajátítása lényegében az én felelősségem.
16. Eddig nem jelentett túl nagy nehézséget a tanulás.
17. Vizsgákon nyújtani tudom a tudásomat.
18. Ambíciózus vagyok.

 Megállapítható, hogy az internetes tanuláshoz szükséges képességek: az önállóság, a céltudatos, felelősségteljes magatartás, az akaraterő.

6. Technikai feltételek 

Operációs rendszer: legalább Windows95, Windows98, Macintosh 8.1 vagy hasonló, kompatíbilis rendszer
Processzor: 100 MHz vagy jobb
Memória: min. 32 MB RAM
Szabad memória: legalább 100 MB
Kereső program: Netscape 4.0 vagy újabb Internet Explorer 4.0 vagy jobb
Modem: 28.8 Kb/sec vagy gyorsabb

Kell még nyomtató, hasznos a CD-ROM, valamint szükség van táblázatkezelő, grafikai és szövegszerkesztő programokra.

 

7. A UNIWORLD 

A UNIWORLD ötlete Nyíri Kristóf, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatója fejében született meg 1996-ban. Ő ma a UNIWORLD virtuális amerikai-magyar egyetem fő szervezője. Frank Tibor és Turi László segítségével, aki ma a UNIWORLD programigazgatója, láttak munkához. Akkor a hálózaton mindössze harminc-egynéhány programtervezet volt található, ma majdnem minden tengerentúli egyetem rendelkezik valamilyen virtuális szemináriummal, s körülbelül 300 virtuális egyetem működik. A UNIWORLD - amelynek nevét Frank Tibor találta ki - 1997-ben került fel az Internetto honlapjára. A UNIWORLD nincs, ma még nem lehet akkreditálva, így meglévő kő-egyetemek kínálatába integrálódnak. A megszerezhető végzettség: amerikai-magyar egyetemi diploma. A virtuális oktatás témája a virtuális közeg. Az oktatók gyakorló tanárok, kutatók. A UNIWORLD négy fő szakot tervez: kultúraközi kommunikációt, nemzetközi migrációs tanulmányokat, környezetvédelmi management szakot és vallástudományi szakot. Az 1999/2000-es őszi félév két szemináriuma: Wittgenstein és a képek logikája (Nyíri Kristóf) valamint Politikafilozófia és kommunikációelmélet (Nyíri Kristóf). A UNIWORLD kapcsolatban áll az ELTE-vel, a Janus Pannonius Tudományegyetemmel, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel, a Kodolányi János Főiskolával, a philadelphiai Temple University-vel, az Oklahoma állambeli University of Sciences and Arts-szal, és még jónéhány tengerentúli egyetemmel. A UNIWORLD szervez továbbá internetes angol nyelviskolát, tanár-továbbképző programot valamint teleház-programot is. Hosszabb távon a UNIWORLD saját diplomát és közvetlen beiratkozási lehetőséget szeretne kínálni.
A négy fő szak leírása:

1. Kultúraközi kommunikáció szak (MA in Cross Cultural Communications): amerikai és magyar elismertségű MA fokozatot ad. Anyaga interkulturális. A kommunikációs technológiák története. A kommunikáció szociológiája és pszichológiája. Nyelv és jelentéselméletek. Software, hardware ismeretek, távközlési alapismeretek. Szerzői jogi alapismeretek. Vezetői: Nyíri Kristóf (MTA Filozófiai Intézete) és Horányi Özséb (JPTE, Pécs)

2. Nemzetközi Migrációs Tanulmányok (MA in International Migration Studies): amerikai és magyar elismertségű MA fokozattal. Anyaga: nemzetközi menekülthullámok, legális és illegális bevándorlás. Földrajzi, gazdaságtudományi, vallástudományi, kulturtörténeti, szociológiai, politológiai ismeretek. Vezetői: Frank Tibor (ELTE, Budapest) és Fernando Lopez-Alves (University of California, Santa Barbara).

3. Környezetvédelmi Management szak (MA in Environmental Management): amerikai és magyar elismertségű MA fokozattal. Anyaga: veszélyes hulladékok tárolása, termőtalaj minőségromlása, nukleáris katasztrófák veszélye, környezetszennyezés. A program a nemzetközi együttműködést szeretné elősegíteni. Vezetője: Podmaniczky László (GATE, Környezet - és Tálgazdálkodási Intézet, Gödöllő)

4. Vallástudomány szak (MA in Internet Studies in Religion): a szak amerikai és magyar elismertségű MA fokozatot ad. A szak létjogosultságát az adja, hogy a vallás ma már egyre inkább terjed a virtuális közegben is. Ez a vallási környezet egy új szakértői réteget igényel. A kidolgozáson Leonard Swidler ( Temple University) és Ingrid Shafer (University of Sciences and Arts, Oklahoma) dolgozik.

 

8. Távlatok

Az internetes oktatás ma még fejlődésben van. Maguk a résztvevők fektetik le egy új rendszer alapjait. Mind a tanároknak, mind a tanulóknak saját hibáikból és sikereikből kell tanulniuk. A fejlődés azonban szükséges folyamat. Minden új tudományágban szükség van pionírokra. Az a tény, hogy Magyarország, ez a közép-európában fekvő, nem éppen számítástechnikai nagyhatalom az elsők között lépett be az internetes oktatás színterére, bizonyítja, hogy méltók vagyunk tovább vinni Neumann János hírnevét. Az Internet nagyon sokféle területen fog fejlődni az elkövetkező években. Ahelyett, hogy szidunk különböző haszontalan honlap-típusokat, el kell gondolkoznunk az üzenetükön. Minden témakör, program keresi a terét a virtuális közegben. Az oktatásnak - ennek a nemzetközileg azonos alapokon és filozófián nyugvó rendszernek - fel kell vennie a versenyt a hálózat többi szereplőjével. Remélem, hamarosan lejár a presztízs-iskolák kora. A tanulóknak meglesz a lehetőségük, hogy a legvonzóbb programot válasszák az iskolák kínálatából, s az információ közkinccsé válik. Szükség van azonban koordinátorokra, akik vezérfonalat mutatnak a tudás útvesztőjében. Ők lesznek a jövő tanárai. S hol lehet a legjobban megtanítani valamit? Természetesen a saját közegében. Ezért, mivel az Internet már megszületett, a róla szóló és rajta terjedő oktatásnak mindenképpen helye van a mai világban.

9. Felhasznált irodalom:

www.Uniworld.hu
(1) TURI László: Az Internet oktatási alkalmazása az egyetemen 
GERLÓCZY Ferenc: Magyar-amerikai virtuális egyetem - Professzorok a katedrán (in: HVG, 1997/14. 04. 05., 107-108. old.) www.umanitoba.ca
TURI László: Internetes egyetemközi kooperáció a gyakorlatban - esettanulmány. TURI László: Virtuális oktatás - valóságos trendek
CZEIZER Zoltán-CSANÁDI Márton szerk.: Az Internet mítosz