A TÁRSADALMI NEMI SZEREPEK REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI

Ez az írás arra a kérdésre keres választ, hogy a társadalmi nemi szerepek területén mutatkoztak-e regionális különbségek 1996 végén-1997 elején. A "régió" kifejezés nem egyszerűen földrajzi területet jelöl, hanem olyan térséget, amelynek társadalmi jellemzői markánsan különböznek más földrajzi övezetekéitől. A szociológia szemlélet kiindulópontja ugyanis az, hogy az egyén társadalmi helyzete alapvetően határozza meg az egyén élete minden egyéb területének jellemzőit. "A társadalmi helyzet befolyásolja azt, hogy mekkora jövedelmet tud elérni, milyen lakásban és milyen lakóhelyen lakik, milyen iskolai végzettséget szerez, hány gyermeke születik, várhatóan hány évig él…" (Andorka Rudolf, Bevezetés a szociológiába, Budapest: Osiris, 1977, p. 36.). A "társadalmi helyzet" alatt a szociológia a legkülönfélébb társadalmi szempontból jelentőséggel bíró tulajdonságok meglétének eltérő mértékét érti. Annak ellenére, hogy az 1980-as években megkérdőjeleződött a szociológiának ez a determinisztikus ok-okozati alapállása (Stefan Hradil, “Régi fogalmak és új struktúrák. Miliő-, szubkultúra- és életstílus-kutatás a 80-as években,” in: Andorka Rudolf, Stefan Hradil, Jules S. Peschar (szerk.), Társadalmi rétegződés, Budapest: Aula Kiadó Kft., pp. 347-387, 1994.), az alábbiakban abból a - számos kutatási eredmény által valószínűsített - feltevésből indulunk ki, hogy az európai kapitalizálódáshoz hasonlóan (különösen Herbert Marcuse, 'Az egyén elnyomásának eredete (Ontogenezis),' in. Tóth László (szerk.), A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Szöveggyűjtemény, 1. kötet, Budapest: Új Mandátum, pp 28-43, 1996.; Thomas Laqueur, ’A szexuális vágy és a piacgazdaság az ipari forradalom idején,’ in: Tóth László (szerk.), i. m., pp. 189-210.; Ruth Perry (1996), 'A mell gyarmatosítása. Szexualitás és anyaság a tizennyolcadik századi Angliában,” in: Tóth László (szerk.), i. m., pp. 240-258.) az 1989-től Magyarországon felgyorsuló kapitalizálódási-polgárosodási folyamatok (a "rendszerváltozás") alakítólag hatottak az un. társadalmi nemi szerepekre (a férfiassággal és a nőiességgel kapcsolatos társadalmi elvárások rendszere). További feltevés volt, hogy e modernizációs folyamat eltérő módon és mértékben érintette az ország különböző területeit.

A 'társadalmi nem'(gender) kifejezés alatt "a nők és a férfiak közötti pszichológiai, társadalmi és kulturális eltéréseket" érti a témával foglalkozó irodalom (Anthony Giddens, Szociológia, Budapest: Osiris, 1995, p. 179.). A biológiai nemtől (az elsődleges, másodlagos és harmadlagos nemi jellegtől) az különbözteti meg a társadalmi nemet, hogy az társadalmilag konstruált kategória: azt írja le és elő, hogy az adott társadalomban milyennek kell lennie a férfinak és a nőnek, hogyan kell viselkednie, gondolkodnia, éreznie.

A társadalmi nem kérdésköre az adott társadalomban a férfiak és a nők számára előírt társadalmi szerepek közötti különbségekre, e szerepek egymáshoz való viszonyára vonatkozik. A problémakör áttekintése alapján úgy tűnik, hogy a különbségeket magyarázó megközelítések három vitapont körül csoportosulnak: a./ a társadalmi nem külsődleges tényezők (társadalmi berendezkedés) vagy örök, lényegi társadalmi sajátosságok következménye; b./ a lényegi társadalmi sajátosságok közül a szokások rendszere vagy a hatalom léte termeli ki a társadalmi nemi különbségeket; és c./ a hatalom szerepének elsődlegessége esetén a hatalom apriorisztikus természetű a társadalmi gyakorlattal szemben vagy e gyakorlat eredménye (Robert W. Connell, 'A társadalmi nem elmélete,' in: Tóth László (szerk.), i. m., pp. 46-60.).

Nem ismerünk olyan társadalmat, ahol a férfiak és a nők közötti különbségek a társadalmi nemi szerepek olyan elosztását jelentették volna, ami a nőket hozza a férfiakénál kedvezőbb helyzetbe (Anthony Giddens, i. m., p. 186.). Márpedig a zsidó-keresztény kultúrkör társadalomszemléletének univerzalista egalitarianizmusa alapvetően áll szemben a társadalmi nemek egyenlőtlen helyzetével. A feminizmus első hulláma a nemek jogegyenlőségét állította a középpontba, a második hullám (a women studies) a társadalmi esélyegyenlőséget: a nők számára lehetőség biztosítását igényelte férfi életpályák befutására. Az 1990-es évek fejleményei alapvető változásokat jeleznek: a "masculine studies" megjelenésével az a kérdés fogalmazódik meg, hogy milyen korlátokat állít az egyén szabadságának, önérvényesítésének útjába a társadalmi nemi szerepek rendszere, miért és hogyan sújtja ez a férfiakat éppúgy, mint a nőket. A társadalmi nem immár nem a helyzetük megjavítását szorgalmazó nők számára probléma csupán, hanem a férfiak számára is.

Mi teszi a társadalmi nem körüli kérdéseket igazán nagy jelentőségű társadalmi kérdésekké?

"A nemek megosztásának uralkodó szemlélete nemcsak az olyan kifejezésformákban fogalmazódik meg, mint a szólások, közmondások, találós kérdések, dalok, versek, nemcsak a falakat, az agyagedényeket díszítő rajzokban, de a gyakorlati eszközökben is: kifejeződik például a tér strukturálásában, különösen abban, ahogyan a ház belső terét megszervezik, és kifejeződik a ház és a szántóföld szembeállításában, vagy az idő, a munkanap és a mezőgazdasági esztendő megszervezésében, szélesebb értelemben pedig minden - jobbára egyszerre technikai és rituális - gyakorlatban, különösképpen a testtel, a testhelyzettel, a viselkedésmóddal, a testtartással kapcsolatos technikákban.

Ez a megosztás csakis azért látszik természetesnek, csakis azért látszik úgy, mintha - ahogyan mondani szokás - "ez volna a dolgok rendje", mintha ez a megosztás normális, természetes, sőt, elkerülhetetlen volna, mivel objektívált formában van jelen a társadalmi világban, és mert jelen van, mintegy beépítve a habitusban is, amelyben egyetemes szemléleti és megosztási elvként, illetve az észlelési, gondolkodási és cselekvési kategóriák rendszereként működik." (Pierre Bourdieu, 'Férfiuralom,' in: Hadas Miklós (szerk.), Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról, Budapest: Replika Könyvek, 1994, p. 10.)

"A társadalmi nem helyét nem érthetjük meg a társadalmi folyamatokban anélkül, hogy ne vennénk figyelembe a "társadalmi nemi intézmények" széles körét. A társadalmi nemi viszonylatok az intézmények valamennyi típusában jelen vannak. Lehet, hogy ez az intézmény nem a legfontosabb struktúra egy adott sajátos esetben, de biztos, hogy a legtöbb intézmény legfontosabb struktúrája." (Robert W. Connel, i. m., p. 120.)

Ezek szerint a társadalmi nem olyan megosztottsággal jár a társadalomban, amely benne rejlik minden létező társadalmi intézményben és folyamatban, a tárgyi világban, a gondolkodásban és észlelésben egyaránt. A társadalom éppen adott társadalmi nemi szereprendszerének megkérdőjelezése így a társadalom épp így létének megkérdőjelezését jelenti, függetlenül attól, hogy milyen ideológia formájában fogalmazódik meg (marxista vagy pszichoanalitikus, szerepelméleti vagy strukturalista alapállásból).

Számos adat mutatja, hogy a rendszerváltozás mint modernizációs folyamat eltérő módon és mértékben érinti az ország egyes területeit. Elemzésünkben a "fejlett dunántúli régió" (Győr-Sopron-Moson, Fejér, Tolna, Vas, Veszprém megyék) helyzetét vetjük össze az ország többi területével. Ehhez a Nemzeti AIDS Bizottság megbízásából 1996-ban készített szociológiai kutatás számítógépes adatbázisát használjuk fel. Az adatok összegyűjtésére 1996 november-december és 1997 január során került sor. 3 600 fős országos reprezentatív mintán zajlott az adatgyűjtés. (A különböző publikált beszámolókra lásd: Tóth László publikációi: http://www.kodolanyi.hu/ujszakok/tansz-tarstud/oktatok/oktatok.htm.

Néhány adatot érdemes bemutatni annak szemléltetésére, hogy a kérdéses régió valóban előrébb jár a modernizációs folyamatban, mint az ország többi területe.

A gazdasági fejlettség dimenziói (dimenziókként oszlopszázalék)

Az adatok világosan mutatják, hogy:

1. A foglalkoztatottságot tekintve a fejlett dunántúli megyékben sokkal jobb a helyzet, mint az ország többi területén: a válaszadóknak közel fele dolgozott teljes vagy részmunkaidőben, míg a többi területen élők esetében ez csak kétötödük esetében áll fenn; emellett jóval alacsonyabb a nyugdíjasok aránya a dunántúli részeken, mint a többi területen; magasabb a tanulók aránya is; s ugyanakkor a munkanélküliség kisebb mértékben sújtja a fejlett régiót, mint az ország többi területét. A munkavállalási lehetőségek és a jövőbeni munkavállalásra való felkészülés lehetőségei (a tanulást lehetővé tevő családi háttér) tehát a fejlett dunántúli régióban jobbak, mint az ország más részein.
2. A foglalkoztatottak beosztások szerinti megoszlása azt jelzi, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezők számára kedvezők a munkavállalási lehetőségek, márpedig ők teszik ki a népesség abszolút többségét. A fejlett régióban a jelek szerint a munkahelyteremtés szakmai szükségletei összhangban állnak a munkaerő-kínálat szakmai felkészültségével és ez kedvező elhelyezkedési lehetőségeket biztosít az e területeken élők számára; a másik oldalon feltételezhető, hogy a közoktatás és képzés rendszere alkalmazkodik a gazdaság munkaerő-szükségletéhez. A fejlett dunántúli régió lakosainak jó elhelyezkedési, munkavállalási lehetőségei vannak.
3. A gazdasági aktivitást mutatja az, hogy az emberek folytatnak-e kiegészítő tevékenységet, amihez természetesen az ilyan aktivitás lehetősége is előfeltétel. E téren is jobban állnak a fejlett dunántúli régiók lakói: sokkal többen élnek a kiegészítő tevékenységek lehetővégeivel, mint az ország többi részén.
4. A piacgazdaság létrejöttével a különböző vállalkozások térhódítása jár együtt. E téren a fejlett dunántúli régió ugyancsak kedvezőbb képet mutat: jóval magasabb azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben van vállalkozás, mint az ország többi részén.
5. Végül a kedvezőbb gazdasági helyzet a jövedelmek megoszlásában is megmutatkozik: a legalsó jövedelmi kvintilisba tartozók aránya jóval alacsonyabb, a negyedik és legfelső kvintilisba tartozók aránya pedig jóval magasabb, mint más területeken.

A modernizációs folyamatban elért fejlettségi szint a gazdasági helyzetet tekintve egyértelműen magasabb a fejlett dunántúli régiókban, mint az ország többi területén.

A kiinduló hipotézis az, hogy a fejlett dunántúli megyékben a viszonylag dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődés miatt a külvilágban való érvényesüléshez szükséges tulajdonságokat a válaszadók a többi megyénél nagyobb mértékben rendelik a nőkhöz. Alternatív hipotézis, hogy ezzel párhuzamosan a hagyományos női szerepek ellátását (család, háztartás, gazdálkodás) a többi megyénél nagyobb mértékben várják el a nőktől.

A hipotézisek indoka: a kapitalizálódás a hagyományos női szerepeket erősíti a köz- és magánszféra elkülönítésével, a polgárosodás női emancipációs aspektusa a férfiak és nők közötti nemi szerepek nivellálódásával jár.

A kutatás során a megkérdezetteknek el kellett dönteniük, hogy különböző tulajdonságok meglétét melyik nem esetében tartják fontosabbnak. Az eredmények a következők:

A "…melyik tulajdonság kinek az esetében fontosabb?" kérdésre adott válaszok megoszlása (oszlopszázalék tulajdonságonként)

Ha a felsorolt tulajdonságokat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy hagyományosan melyik nemhez rendelődnek, akkor a következő állapítható meg (H. Sas Judit, 1983.):

• Tradicionálisan férfias, a külvilágban szükséges tulajdonságok: bátorság, lélekjelenlét, jártasság ügyek intézésében, pénzkereset tudása, műveltség, politikai jártasság, szakmai-üzleti sikeresség, határozottság.
• Tradicionálisan nőies, a magánszférában szükséges tulajdonságok: érzék gyerekneveléshez, tudjon takarékoskodni, érzelmi gazdagság, megértő legyen, béketűrés, lelki érzékenység, elfogadja házastársa tanácsait, családi harmónia biztosítása.
• Tradicionálisan egyik nemhez sem kötött: jó beszédkészség, okosság.

Azok a tradicionálisan női tulajdonságok, amelyeknél a fejlett dunántúli megyékben a többi megyéhez képest magasabb a nőkhöz rendelés gyakorisága: (tradicionálisan női minta) tudjon takarékoskodni (42.5 versus 40.3), érzelmi gazdagság (34.2 versus 30.8), megértő legyen (19.8 versus 19.6), lelki érzékenység (49.0 versus 47.0), családi harmónia biztosítása (28.9 versus 27.2). A gyermekneveléshez való érzék, a béketűrés, elfogadja házastárs tanácsait az a három hagyományosan női tulajdonság, amelyeknek a többi megyénél alacsonyabb a fontossága a nőknél.

Azok a nők esetében fontos tulajdonságok, amelyek említési gyakorisága magasabb a fejlett dunántúli területen, mint a többi megyében: tudjon takarékoskodni (42.5 versus 40.3), legyen lélekjelenléte (14.5 versus 13.5), érzelmi gazdagság (34.2 versus 30.8), okosság (8.4 versus 7.4), megértő legyen (19.8 versus 19.6), jó beszédkészség (26.3 versus 18.7), lelki érzékenység (49.0 versus 47.0), határozottság (5.4 versus 4.7), családi harmónia biztosítása (28.9 versus 27.2).

Nem tradicionálisan női tulajdonságok, amelyeknek nőkhöz rendelése magasabb arányú a fejlett dunántúli megyékben: (női emancipatorikus mentalitás I.) legyen lélekjelenléte, okosság, jó beszédkészség, határozottság.

Azok a mindkét nem esetében fontos tulajdonságok, amelyek említési gyakorisága magasabb a fejlett dunántúli megyékben, mint a többi területen: (női emancipatorikus mentalitás II.) érzék a gyerekneveléshez (54.8 versus 53.9), okosság (82.7 versus 82.6), megértő legyen (78.8 versus 78.3), jártasság az ügyek intézésében (61.5 versus 59.5), tudjon pénzt keresni (56.8 versus 54.3), műveltség (93.9 versus 92.9), fogadja el házastárs tanácsait (90.8 versus 89.7), politikai jártasság (43.4 versus 41.8), szakmai-üzleti sikerek (56.6 versus 54.1).

A nem tradicionálisan női tulajdonságok, amelyeket hajlamosabbak a dunántúliak a nőknél fontosabbnak tekinteni, mint a többi megyében élők, a világ egészében (magán és közszféra egyaránt) való eligazodáshoz fontosak. A lélekjelenlét, az okosság, a beszédkészség és a határozottság egyaránt a különféle új élethelyzetekre való reagáláshoz szükségesek, ami egy családfő férfi által védelmezett magánszféra esetében a férfiak feladatainak ellátásához szükséges tulajdonsághalmaz. A mindkét nem esetében fontosnak tekintett tulajdonságok közül a fejlett régióban gyakrabban említett elemek, vagyis a férfiakkal szemben is támasztott elvárások eseteiben tradicionálisan női az érzék a gyerekneveléshez, a megértő legyen, a fogadja el házastársa tanácsait, viszont a tradicionálisan férfi tulajdonságok: jártasság az ügyek intézésében, tudjon pénzt keresni, a műveltség, a politikai jártasság és a szakmai-üzleti sikerek.

A kapitalizálódó mentalitás, vagyis a nők család-háztartás (magánszféra) körüli szerepének az ország többi területéhez képest magasabbra értékelése bizonyos tradicionális női tulajdonságok fontosságának említésében jelentkezik: tudjon takarékoskodni, érzelmi gazdagság, megértő legyen, lelki érzékenység, családi harmónia biztosítása.

A lélekjelenlét, az okosság, a beszédkészség és a határozottság nők esetében való fontosságának magasabbra értékelése a fejlett régióban a többi területhez viszonyítva a női emancipatorikus mentalitás I. típusa: e tulajdonságokkal azért kell a nőknek rendelkezniük, hogy a külvilág kihívásaira válaszolni tudjanak.

A női emancipatorikus mentalitás hagyományos férfi szerepekre kiterjedő aspektusa (a női emancipatorikus mentalitás II. típusa) a mindkét nem esetében egyaránt fontosnak tartott tulajdonságok közül a jártasság az ügyek intézésében, a tudjon pénzt keresni, a műveltség, a politikai jártasság, a szakmai-üzleti sikerek tulajdonsághalmaza a fejlett dunántúli régióban a többi területnél gyakrabban említett képesség-készségcsoport.

Összegezve a fentieket:

• A nyolc tradicionálisan női tulajdonság közül (érzék a gyerekneveléshez, tudjon takarékoskodni, érzelmi gazdagság, megértő legyen, béketűrés, lelki érzékenység, elfogadja házastársa tanácsait, családi harmónia biztosítása) öt olyan van (tudjon takarékoskodni, érzelmi gazdagság, megértő legyen, lelki érzékenység, családi harmónia biztosítása), aminek meglétét a fejlett régióban a válaszadók fontosabbnak tartják a nők esetében, mint a többi régióban. Ez a kapitalizálódás hatásának tudható be.
• Négy olyan tulajdonság van, aminek nők esetében való meglétét a fejlett dunántúli régióban fontosabbnak tartják, mint az ország többi területén: a lélekjelenlét, az okosság, a beszédkészség és a határozottság. Ezek a női emancipatorikus mentalítás I. típusának térhódítását jelzik.
• A nyolc tradicionálisan férfitulajdonság (bátorság, lélekjelenlét, jártasság ügyek intézésében, pénzkereset tudása, műveltség, politikai jártasság, szakmai-üzleti sikeresség, határozottság) közül öt olyan van (a jártasság az ügyek intézésében, a tudjon pénzt keresni, a műveltség, a politikai jártasság, a szakmai-üzleti sikerek), aminek mindkét nemnél való meglétét a fejlett dunántúli régióban fontosabbnak tartják, mint az ország többi területén. Ezek a külvilágban való eligazódáshoz szükséges tulajdonságok a női emancipatorikus mentalitás korábbi férfikompetenciákra való kiterjeszkedését jelzik. Ez a női emancipatórikus mentalitás II. típusa.

Alapvetően kétirányú eltérés regisztrálható tehát a fejlett dunántúli régióhoz tartozó megyékben: egyrészt a kapitalizálódás hatásaként a tradicionális női tulajdonságok megléte fontosabb, mint az ország többi részén; másrészt a női emancipatorikus mentalitás (bizonyos tulajdonságok megléte a nők esetében fontosabb, továbbá a hagyományos férfitulajdonságok megléte ugyanolyan fontossá vált a nők esetében is) érzékelhetően nagyobb mértékben terjedt el e régióban, mint az ország többi területén.

A tanulmány az 1999 novemberében megrendezendő regionalitás-konferenciára készült előadás alapján készült.