Mindnyájan tapasztaljuk, hogy az ikes ragozás ma már alig több, mint egy színfolt a magyar igeragozás palettáján. Bár az ikes igék száma nem kicsi, mégis a köznyelvben használatos ragozásukkal egyre kevesebben em-el-ik a nyelvi változatosság mércéjét.


Az elkövetkezőkben nem írok újat, de megkísérlem e pusztuló nyelvi jelenség szétszórt eseteit összegyűjteni.
Az iktelen igék túlsúlya miatt az ikeseket az analógiás hatás sorvasztja a legerőteljesebben. A futok, látok, olvasok mintája eszek, iszok, alszok alakot sugall, és ezt a nyelvi igénytelenség olyan méretekben terjeszti, hogy a mai nyelvművelés - a beszélt nyelvben való előfordulása ellen - már nem is küzd. Pedig 20-30 évvel ezelőtt még ez is a műveletlenség egyik fokmérője volt. (Újságíró szakos hallgatóimnak magam is azt mondom, hogy riportalanyaik hangzós szövegében felesleges javítaniok, retusálniok az m helyetti k-t.)
Az analógia a nyelv formálásában igen fontos szerepet játszik, de azért mindent mégsem lehet a nyakába varrni.
Jónéhány gyakrabban használt igénk ingadozó volta, kétalakúsága bizonytalanná teheti az állandó ikes igék ragozását is.
A hull vagy hullik, a haldokol vagy haldoklik, a megjelen vagy megjelenik, a bomol vagy bomlik, stb. egyaránt helyes még akkor is, ha egyes állandó kapcsolatban rögzül az egyik forma, vagy ha az egyik alakot régiesnek ítéljük. Hull a szilva a fáról, de hull vagy hullik a gyümölcs, esetleg a hajam. - Ezeknek az ingadozó igéknek az első két személyét mindig iktelenül ragozzuk: belehullok a semmibe, megjelensz a fogadáson stb.


Hasonló a dohányoz vagy dohányzik, a poharaz vagy poharazik, a hibáz vagy hibázik stb. típusú kétváltozatú igéink esete, de ezeknél nemcsak az egyes szám harmadik személyében, hanem az elsőben is helyes mindkét forma, viszont a második személy csak ikes ragozású lehet. Dohányzom vagy dohányzok, de dohányzol; poharazom vagy poharazok, de poharazol; hibázom vagy hibázok, de hibázol; stb.
A nem állandó ikes igéink egy másik csoportjának egyes szám harmadik személye mindig ikes, az első személye azonban mindig, a második személye pedig többnyire iktelen ragozású: válik, de válok és válsz; hazudik, de hazudok és hazudsz; folyik, de folyok és folysz; múlik, de múlok és múlsz; illik, de illek és illesz; stb. Ezekkel szemben (vagy mellett) porzik, de porzok és porzol, (nem porzasz), mert z, s és sz végződés után nem következhet -sz rag. - Itt említem meg, hogy ebbe a csoportba tartozik az összes obszcén igénk. Gondolhatunk bármelyikre, és ugye egyiket se mondanánk első személyben k helyett m-mel. (A második személy ragja már nem ennyire következetesen iktelen.)
Az ikes igék felszólító módjának egyes szám harmadik személyű szabályos alakját nagyon sokan modorosnak, elavultnak tartják, ezért a győződjék meg, az egyék, igyék, aludjék stb. helyett ma már többnyire a győződjön meg, egyen, igyon, aludjon stb. alak használatos.


A feltételes mód szabályos ikes ragozása a köznyelvi használatban nemcsak elavult, hanem át is értékelődött. Az innék egy pohár sört mondatot szinte kivétel nélkül első személyű alanyra vonatkoztatva érzékelik és értik a mai köznyelvet beszélők, mert harmadik személyű alany esetében innék helyett iktelen inna alakot mondanak.
Az ikes igék ható igei szabályos származékai ugyancsak elavultak, kivesztek a köznyelvből. A játszhatom forma a játszhatok-kal, az alhatik az alhat-tal szemben már a múlté.
A pusztulás okaként a -d tővű (vagy -d tőváltozatú) ikes igék is említést érdemelnek, ugyanis ezek az egyes szám második személyében, ma már szabályosan, az iktelen -sz személyragot kapják: idétlenkedik ~ idétlenkedsz, reménykedik ~ reménykedsz, esküszik ~ esküdsz stb. (Az -l ragos ikes forma csak nyelvjárásokban fordul elő.)
Az ikes igék iktelen ragozását - kisebb mértékben ugyan - egyes nyelvjárások is terjesztik. Például Vas megyében, Borsodban, a Tiszántúlon, de másutt is, az eszek, iszok, alszok forma igen gyakori.
Egyes íróink tudatos nyelvhasználata is oka az ikes ragozás pusztulásának. Alighanem nyelvjárási alapon, Németh László az ikes igéket attól függően ragozza ikesen vagy iktelenül, hogy határozott vagy határozatlan tárgy áll-e mellettük. Eszem a kenyeret, illetve eszek egy falatot - írja. Ez a nyelvtani következetesség érdekes ugyan, de a tájékozatlan olvasó ebből csak azt érzékeli, hogy még Németh László igeragozása is bizonytalan. - Moldova György műveinek elbeszélő részeiben is - tudatosan - eszek, iszok alakokat használ, mondván, célja az olvasóban annak az érzésnek a felkeltése, hogy lám nyomtatásban is az olvasható, ahogy a hétköznapi ember beszél. (Meggyőződésem, hogy nincs igaza.)
Az ikes igeragozás menthetetlenül pusztul. Érdekében valamit tennünk aligha lehet, mert tudjuk, hogy ennek a ragozási formának nyelvi szerepe nincs, ezért védelmére csak stilisztikai, esztétikai érveket sorakoztathatunk. (Az ikes ragozás is egyike azoknak a jelenségeknek, amelyek - ugyebár - csak azért vannak, hogy a külföldiek ne tudják a nyelvünket megtanulni.)
A változatosság gyönyörködtet - mondták eleink.
Igyekezzünk nyelvhasználatunkban mi is változatosak lenni - ameddig tudunk! Vagy azon túl is.