A szexuális gyakorlat jellegzetességei Magyarországon a fiatal generációban

A szexualitás csupán látszólag biológiai-fiziológiai jelenség. Minden társadalom működése meghatározza azt, hogy a létezés különböző szféráinek milyen sajátosságokkal kell rendelkeznie a zavartalan társadalmi üzemeléshez. A szexualitás a létezésnek olyan területe, ami jelentős mértékben befolyásol számtalan társadalmi folyamatot, jelenséget (a népesedéstől kezdve a személyközi kapcsolatok jellegén át egészen a fogyasztói szokásokig és az életmódig). Mivel az életnek szinte minden területét áthatja, ezért a társadalom különböző mechanizmusokkal, intézményekkel szabályozza azt, hogy az életmegnyilvánulások közül mi tekinthető az adott korban, kultúrában, társadalomban szexuális és nem-szexuális jellegűnek, a szexuálisnak minősülő jelenségek közül melyek legitimek, társadalmilag elfogadottak és melyek elfogadhatatlanok illetve közömbösek. A szexualitás társadalmi szabályozása nélkül nem létezhet társadalmi együttélés. (1.) A társadalmilag meghatározott szexualitás konkrét történeti formái szexuális rezsimekké szerveződnek össze, amelyek közvetett és közvetlen módon kapcsolódnak a társadalmi rendszer meghatározó jellegzetességihez. A társadalmi rendszer és a szexuális rezsim összefüggései miatt a társadalmi változások a szexualitás társadalmilag elfogadott rendszerének átalakulásával járnak. Mivel a szexualitás az élet minden területén jelen van és mivel szabályozottsága összekapcsolódik a társadalmi rendszer működésének sajátosságival, ezért sok esetben olyan prizmaként működnek a szexuális jelenségek, amelyeken megtörnek a társadalmi folyamatok, bizonyos jellegzetességeik markánsabban rajzolódnak ki akkor, ha a nemi élet jelenségeit vizsgáljuk.

Magyarországon a "rendszerváltozás", a társadalmi átalakulás folyamata már voltaképpen az 1960-as években megkeződött. A híres "Aki nincs ellenünk, az velünk van" kádári formula a többi un. szocialista országhoz képest elképzelhetetlenül tág magánszféra létrejöttének politikai feltételeit teremtette meg, a gazdaság fejlődésének sajátos magyar útja (a gazdasági mechanizmus 1968-ban bevezetett reformja, a piaci mechanizmusok körének bővülése és a tervgazdálkodás szférájának lassú fogyatkozása) 1989-re olyan helyzetet teremtett, amiben egyszerű szimbólikus politikai aktussal el lehetett söpörni a társadalom további polgárosodásának útjában álló akadályokat. A politikai aktus (a "négyigenes" népszavazás) nyomán jelentősen felgyorsultak bizonyos folyamatok, amiket Andorka Rudolf modernizációs jellegűeknek tekint. (2.) A modernizáció a hatékony piacgazdaság és magas életszinvonal, a társadalmi integráció, az emberi erőforrások magas szintje, a többpártrendszerű politikai demokrácis és a modern gondolkodás és mentalitás erősödösét jelenti. Az említett sajátosságok mögött egy erőteljes individualizálódási tendencia: az egyéni választási szabadság körének kibővülése és az egyén társadalmi kapcsolatainak egysíkúvá, egyfunkcióssá válása, leépülése húzódik meg. (3.)

Ami közelebbről a szexualitást illeti, a modernizálódás és individualizálódás fokozatosan felbontotta a szex-szerelem-házasság 19. századra álalánossá vált szentháromságát. E folyamat során először a házasság szakad le a szexualitásról és szerelemről, de a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat az érzelmi motíváltság (az intimitás) legitimálta a társadalom szemében. A 20. század második felében azután a szexualitás és a szerelem is leválik egymásról: a szexuális kapcsolat a szexuális vágy személyhez nem kötődő kielégítésének terepévé válik. (4.)

Rendkívül lényeges tény, hogy a szexuális vágy piaci természetűvé vált a kapitalizálódási folyamat részeként: kielégítése ugyanolyan korlátokat nem ismerő fogyasztói tevékenység, mint valamilyen árú magunkhoz vétele. (5.) Ezek a jelenségek együttesen egyfajta "hamburger-szex" térhódítását eredményezik. (6.)

1991-ben és 1996-ban a Népjóléti Minisztérium illetve a Nemzeti AIDS Bizottság megbízásából reprezentatív kérőíves adatgyűjtést készítettünk (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, Orvosi Népegészségtani Intézet) többek között a szexuális gyakorlat és attitűdök helyzetéről. A második adatfelvétel során lehetőség nyílt H. Sas Judit 1970-es években készített az un. társadalmi nemi szerepek (7.) magyarországi helyzetét feltérképezni szándékozó kutatásának részbeni megismétlésére. (8.)

E két kutatás során többek között a következő kérdésekre szerettünk volna választ kapni alapvetően a férfiak és a nők válaszainak összevetése alapján:

  1. Ha a szexualitást örömszerző emberi tevékenységnek tekintjük és a szexualitásnak egy olyan kontinuumát veszünk alapul, aminek egyik végpontja a nemiség értékének el nem ismerése (aszexualizáltság), a másik pedig a szex magasra értékelése (szexualizáltság), akkor történtek-e változások a magyar népesség szexuális gyakorlatában a két adatgyűjtés között eltelt hat év alatt és ha igen, akkor mivel jellemezhetőek ezek;
  2. Karl Mannheim-nek abból az elgondolásából kiindulva, miszerint a generációk közötti különbségek nem életkori jellegűek, hanem a megélt szocializációs tapasztalat eltéréseiből fakadnak (9.), felmerül a kérdés, hogy vajon az 1989-cel felgyorsuló modernizációs folyamatok által létrehozott eltérő szocializációs környezet különbségekre vezet-e a legfiatalabb korosztály (15-23 évesek) szexuális életében az idősebb generációk (az elemzésben a 33-40 évesek) nemi gyakorlatához képest;
  3. Kirajzolódik-e valamilyen kitapintható eltérés az 1991-ben és 1996-ban legfiatalabbak szexualitását tekintve;
  4. A társadalmi nemi szerepek társadalmi elvárásrendszerében bekövetkezett-e az utolsó 20 év alatt érzékelhető változás és mi a hleyzet e téren a legifjabb korosztállyal.

1. A szexuális gyakorlat változásai a magyar társadalomban 1991 és 1996 között

A két felvétel során kapott adatok közül a partnerrel folytatott szexuális élet megkezdésének időpontját, a házasságkötés előtti nemi kapcsolatokat, az utolsó 12 hónap nemi életének intenzitását, a szexuális partnerek számát és a nemi élet öröforrás voltának szubjektív megítélését firtató kérdéseket vontuk be az elemzésbe. A szexualizáltsági skálán az aszexualizáltságot a viszonylag későn megkezdett nemi élet, a házasságkötés előtti nemi kapcsolatok hiánya, a ritka nemi érintkezés, a szexuális partnerek alacsony száma és a szex örömfrrásnak nem tekintése jelentette, a szexualizáltságot ezek ellentetje. Míg 1991-ben a magyar társadalom a skála szexualizáltságot jelző végpontjához viszonylag közel helyzekedett el, addig 1996-ra minimális mértékben elmozdult az aszexualizáltság irányába. A férfiak 1991-ben rendkívüli mértékben szexualizáltak voltak, a nők ezzel szemben közelebb álltak nemi életüket tekintve az aszexualizáltsághoz. 1996-ra a kép átrdendeződött: a férfiak szexualizáltsága érzékelhető mértékben csökkent, a nőké viszont nagymértékben megnőtt. Az 1991-ben még markánsan elkülönülő férfi és női szexualitás minták egyre inkább egymásba csúsznak, a nemi élet gyakorltában a nemek közötti különbségek megszünőben vannak.

2. A szexuális gyakorlat generációs különbségei

A legfiatalabb korcsoport szexuális gyakorlata 1991-ben sokkal közelebb állt a társadalom egészének, így az idősebb generációk által mutatott mintához, mint 1996-ban. Az egyes nemzedékekeket vizsgálva statisztikailag számottevő különbségek sokkal kevesebb területen mutatkoztak az első adatgyűjtés idején, mint a második felvétel időpontjában. Miközben az idősebb generációk kismértékben aszexualizálódtak, addig a legifjabb korosztály nagymértékben szexualizálódott. Ugyanakkor az idősebb generációk esetében a két nem, a férfiak és a nők szexuális gyakorlata nagymértkben közeledett egymáshoz, ezenközben a legfiatalabbaknál a közeledés üteme sokkal kisebb. Az idősebb generációk esetében eltünőfélben vannak a nemek között különbséget tevő szexuális elvárások, a fiatalok körében viszont ez a különbségtétel sokkal kiseb mértékú: közöttük az aszexualizáltabb női és a szexualizáltabb férfi viselkedésminták érhetők tetten.

3. A fiatal generációk szexualitásának változásai a vizsgált időszakban

Adataink lehetővé tették a két felvétel időpontjában legfiatalabb (15-23 éves) generációk összehasonlítását egymással a nemi élet gyakorlatának területén. Itt két tény érdemel figyelmet.

A társadalom egészével ellentétben a legfiatalabb generációk nemi élete szexualizáltabbá vált a két időpont között. Ugyanakkor a fiúk körében a szexualitás jelentősége sokkal számottevőbb mértékben nőt meg, mint a lányok között. A társadalom egészéhez hasonlóan közeledett egymáshoz a két nem szexuális gyakorlata, azonban a változás mértéke sokkal kisebb volt. A legfiatalabb generáció körében továbbélni látszik az a "kettős standard" (10.) a nemiséggel kapcsolatban, ami a 18.-19. századra alakult ki és a szexuális forradalmak sora ellenére minden e tárgyú kutatás tanúsága szerint háttrébe szorul ugyan, de virulensen jelen van a közgondolkodásban. (11.) A nemisséggel kapcsolatos társadalmi elvárásrendszer kettősége azt jelenti, hogy mások a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott követelmények. A kettős standard értelmében legészlőségesebb megfogalmazásban a nőknek nincs önálló, öntörvényű szexualitásuk, az a férfi nemi vágyának függvénye és a reprodukció, az utódnemzés motívuma köré szerveződik. Ezzel szemben a férfi nemi gerjedelme magából férfi mivoltából ered és elemi erővel követeli a jussát. A nő szexuálisan hűséges partneréhez, a férfi természetéből adódóan poligám. A nő elszenvedi, eltűri, legjobb esetben vonzalma miatt, partnerének örömet szerzendő vállalja a szexuális együttlétet. A nő életében a szexualitásnak kis jelentősége van: elsősorban a család, a gyerek, a háztartás, a magánélet szervezése fontos számára, míg a férfi számára a szexualitás alapvető fontosságú. Empíriára lefordítva ez azt jelenti, hogy a nő viszonylag későn kezdi a nemi életet, házasságkötés előtt nincs vagy csak kisszámú kapcsolata van, ritkán és kevésszámú partnerrel van együtt és a szexualitás a férfiaknál sokkal kevésbé örömforrás számára. Az aszexuális nő és a szexualizált férfi tradícionális modellje az, ami eltűnőfélben van Magyarországon, viszont a legfiatalabb generáció áll legközelebb e hagyományos felfogáshoz adataink tanúsága szerint, mivel a legfiatalabbak körében kisebb mértékben közeledett egymáshoz a két nem szexuális gyakorlata, mint a társadalom egészében.

A másik szembeötlő jelenség az, hogy miközben növekedett a nemi élet intenzitása a két időszak között, a szexuális partnerek számának növekedési üteme nagyobb volt. Egyszerűen fogalmazva: 1991-ben a fiatalok körében egy partnerre több szexuális együttléti alkalom jutott, mint 1996-ban. Ezt a tény érdemes számszerűen is bemutatni.

1.sz. tábla. A legfiatalabbak körében a partnerek száma és a nemi élet intenzitása alapján konstruált együttléti mutató megoszlása a két időpontban (mindkét időpontban körülbelül 150 fiatal válaszait lehetett vizsgálni)

egy partnerre jutó együttlét

1991

1996

 

százalék

százalék

egy partner, kevés együttlét

39.8

50.0

egy partner, sok együttlét

60,2

50.0

Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a fiatal generáció esetében a vizsgált időszakban az alkalmi, futó jellegű kapcsolatok aránya megnőtt. Ez tekinthető a szexualitás tradicionális normáitól való megszabadulásnak, de ugyanakkor értelmezhető oly módon is, hogy a szexuális együttlétben a partner személye érdektelen, maga a szexuális gyönyör az, ami fontos. A viszonylag kis esetszám miatt nem statisztikailag nem értékelhetőek az egyes nemekre külön-külön vonatkozó adatok, de az a tendencia rajzolódik ki, hogy a fiúk körében erősebben növekszik az alkalmi kapcsolatok száma, mint a lányok esetében, bár mindkét nemnél egyaránt az egy partnerre jutó együttlétek számának csökkenésének trendje érvényesül.

A legifjabbak körében a szexualitás térhódítása figyelhető meg a vizsgált időszakban, azonban mind a szexuális gyakorlat egészét, mind annak sajátos aspektusát, az egy partnerrel való együttlétek számának alakulását illetően regisztrálható, hogy a tradicionális kettős standard erőteljesebben van jelen az 1996-ban fiatalok, mint a hat évvel korábban velük egykorúak körében. A vizsgált hat év során a jelek szerint egy neokonzervatív szemlélet hódított teret a fiatalok között: erősebbé vált a tradicionális férfi és női szexualitásra jellemző különbségek.

4. A társadalmi nemi szerepek a magyar társadalomban a 70-es és a 90-es években és a legfiatalabb generáció körében

Azt az eddig érzékelt tendenciát, hogy a legfiatalabb korcsoportban a szexualitás tradicionális mintái fel fordulás jelei tapasztalhatóak, egyértelműen alátámasztja a fiatalabbak és az idősebbek társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatos vélekedésének alakulása. Terjedelmi okokból itt csak utalni lehet arra, hogy a nemi szerepek a férfias és nőies tulajdonságok, viselkedésminták társadalmilag elfogadott és elvárt rendszerét jelentik. H. Sas Judit 1970-es évek végi felvételében abból az előfeltevésből indult ki, hogy a társadalmi nemi szerepek hagyományosan a külvilágban való érvényesüléshez szükséges tulajdonságokat, viselkedésmódokat tekintik férfiasnak és a család, a háztartás, az intimszféra üzemeltetéséhez szükséges képességeket nőiesnek. A szerepek nemekközötti ilyen elosztása annak a hagyományos polgári társadalmi berendezkedésnek és értékrendnek felel meg, ami a férfiakat a közügyek, a munka és a politikai, a nőket pedig a magánélet, az otthoni tevékenységek területére utalja. Az ilyen elvárásoknak meg nem felelő férfiakat és nőket a társadalom "abnormálisnak" tekinti: a nőies vonásokat mutató férfiakat "buziknak", a férfiasan viselkedő npket pedig "leszbikusoknak" hajlamso minősítani, ami gyakran komoly társadalmi hátrányokkal jár. A társadalmi nemi elvárásoknak való meg nem felelést tehát a társadalom szankcionálja, a "deviánsnak" hátrányos következményekkel kell szembenéznie. A férfiasság és a nőiesség merev elválasztása egymástól az egyén szabadságát korlátozza biológiai nemétől függetlenül: kénytelen elfojtani magában olyan képességeket, tualjdonságokat, amelyek személyiségének részét alkotják, de ellentétesek a nemével szemben támasztott társadalmi szerepelvárásokkal.

Az 1970-es és az 1990-es évek társadalmi nemi szerepelvárásai a társadalom egészét tekintve markánsan különböznek egymástól. A különbség lényege: míg a 70-es években 14 tualjdonságból 7 olyan volt, amit a kérdésekre válaszoló magyarországi megkérdezettek abszolút többsége (több, mint 50 százaléka) egyértelműen férfias illetve nőies tulajdonságnak tekintett, addig 1996-ban egyetlen olyan tulajdonság nem akadt, amit a válaszadók abszolút többsége hozzárendelt volna valamelyik nemhez. A nemeket egymástól elválasztó merev szereprendszer határai elmosódtak, ezzel megnőtt az egyéni szabadság, a közgondolkodás elszakadni látszott a tradicionális férfiasság-nőiesség kettősségtől.

A legfiatalabbak és az egy generációval idősebbek (és általában a társadalom egésze) által e kérdésekre 1996-ban adott válaszok viszont igen meglepő különbségeket mutatnak. Ezeket az adatokat is érdemes számszerűen bemutatni.

2. számú tábla

A ”Melyik tulajdonság kinek az esetében fontos” kérdésre adott válaszok százalékos megoszlása generációnként (sorszázalék generációnként)

wpe4.jpg (76995 bytes)

A táblázat adatai világosan jelzik, hogy a legfiatalabbak az idősebbeknél jóval hajlamosabbak arra, hogy bizonyos tulajdonságokat valamelyik nemhez rendeljék. Az is nyilvánvaló, hogy a hagyományosan férfiasnak és nőiesnek tekintett tulajdonságok azok, amiket a legfiatalabbak nagyobb hágyada tekint férfi illetve női attributumoknak. Egyszerűen fogalmazva: a legfiatalabb generáció tagjaiban újratermelődik a társadalmi nemi szerepek hagyományos modellje. Ugyanakkor e jelenség erőteljesebb az ifjúférfiak, mint a nők körében (az adatokat terjedelmi okokból mellőzzük). Ez utóbbi jelenség viszont a nőemancipációs törekvések térnyerésével függhet össze.

Összegzés

Az adatok tükrében megállapítható, hogy miközben a társadalom egészét illetően bizonyos mértékű aszexualizálódás érzékelhető, a fiatalok körében ezzel ellentétes folyamat zajlik. Miközben a társadalom egészét (az idősebb korosztályokat) egyrészt a férfi és női szexuális viselkedési minták közeledése, másrészt a férfi és női szerepeket elválasztó vonal elhalványodása jellemzi, addig a legfiatalabbak körében egy olyan "neokonzervatív" fordulat megy végbe, ami a szexuális gyakorlat területén az aszexuálisabb női és szexualizáltabb férfi viselkedésminták felerősödését és a tradicionális férfi és női társadalmi nemi szerepek feléledését jelenti. Bár a determinisztikus, ok-okozati típusú következtetésekkel tanácsos óvatosan bánni, megkockáztatható, hogy a legfiatalabb korosztály ilyen konzervatívizmusa valamilyen módon összefügg a társadalom modernizálódásával. Amikor a modernizálódás gazdasági téren kapitalizálódást, társadalmi téren pedig polgáriasodást jelent, akkor ez a szexualitást és a társadalmi nemi szerepeket illetően egyaránt az élet köz- és magánszférára bontásával, hasításával jár, ahol a közélet, a nyilvános viselkedés a férfiak terepe, a nőké viszont a család, háztartás, gyerek, az intimitás szférája. Ez a szexualitást illetően a 18.-19. századra megszilárdult és ma is továbbélő tradicionális modell térhódítását hozza magával, aholis a női szexualitás a gyermeknemzés köré szerveződik és a férfi szexualitásának függvénye és a nemi szerepek területén is a nőket a háztartás keretei közé terelő hagyományos alapállás megerősödésével jár. A kapitalizálódás-polgáriasodás szocializációs hatásai azokat az ifjú emberek érintik elsősorban, akik e folyamatok felerősödésének idején válnak felnőtté. Ez már csak azért is elgondolkodtató jelenség, mert a kapitalizálódott-polgáriasodott társadalmak e konzervatív modell egyre inkább veszít érvényéből, bár a helyére lépő "minden pillanatból a maximumot kihzni, nem törődve azzal, hogy mi lesz holnap" nemekre tekintettel nem lévő mentalitásának térhódítása (12.) egyáltalán nem biztos, hogy pozitív fejlemény.


Jegyzetek

  1. Harbert Marcuse, "Az egyén elnyomásának eredete (Ontogenezis)," in: Tóth László (szerk.), A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Szöveggyüjtemény, 1. kötet, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1996., pp. 28-44.
  2. Andorka Rudolf, Bevezetés a szociológiába, Budapest: Osiris, 1997, pp. 586-600.
  3. Az individualizálódás mint az egyéni szabadság körének bővülésére lásd Stefan Hradil, 'Régi fogalmak és új struktrúrák. Miliő-, szubkultúra- és életstílus-kutatás a 80-as években,' in: Andorka Rudolf, Stefan Hradil, Jules S. Peschar (szerk.), Társadalmi rétegződés, Budapest: Aula Kiadó Kft., 1994, pp. 347-388.; az egyén személyközi kapcsolatainak alakulására elméleti szinten lásd Niklas Luhmann, Szerelem, szenvedély. Az intimitás kódolásáról, Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 1997, különösen p. 12.. A választsái szabadság körének bővülését jól mutatják az un. időmérleg-kutatások, amelyek tabúsága szerint Magyarországon 1963 és 1993 között a szabadon felhasználható (társadalmilag és fiziológiailag nem kötött) idő 60 százalékkal nőtt, lásd Falussy Béla-Vukovich György, 'Az idő mérlegén (1963-1993),' in: Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.), Társadalmi riport 1996, Budapest: Tárki-Századvég, 1996, p. 72.; a személyközi kapcsolatok egysíkúvá válásának pedig nagyon jó mutatója, hogy míg egy reprezentatív országos szociológiai kutatás tanúsága szerint a válaszadókkörében 1993-ban a barátok átlagos száma 7.1 fő volt, addig ez 1997-ben már csak 4.5 fő.
  4. E folyamatra a már hivatkozott Luhmann mű mellett lásd John D'Emilio, Estelle Freedman, Intimate Matters. A History of Sexuality in America, New York: Harper and Row, Publishers, 1988., és Jeffrey Weeks, Sex, politics and society. The regulation of sexuality since 1800, London-New York: Longman, 1989.
  5. Thomas W. Laqueur, "A szexuális vágy és a piacgazdaság az ipari forradalom idején," in: Tóth László (szerk.), A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Szöveggyüjtemény, I. kötet, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1996, pp. 189-210.
  6. Tóth László, "Mi történik a szexualitással Magyarországon?" Kritika, 1997: 10. sz., pp. 13-17.
  7. A társadalmi nemi szerepek (angolul: gender) kifejezés azokat a biológiai nemi jelleghez kapcsolódó, de azokról az adott kultúra, társadalom szükségleteinek megfelelően leszakadt és önállósodott viselkedésbeli, gondolkodásbeli, lelki sajátosságokat jelöli, amiket az adott társadalom hozzárendel a férfiakhoz és a nőkhöz egy társadalmi szerepkészlet formájában és a szerepnek nem megfelelő jelenségeket szankcionálva rákényszeríti az embereket arra, hogy a szerepelvárásoknak megfelelően viselkedjenek. Lásd Robert W. Connell, "A társadalmi nem elmélete," in: in: Tóth László (szerk.), A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Szöveggyüjtemény, 1. kötet, Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1996., pp. 46-60.
  8. H. Sas Judit, Nőies nők és férfias férfiak, Budapest: Akadémiai, 1983.
  9. Karl Mannheim, "A nemzedéki probléma," in: Huszár Tibor, Sükösd Mihály (szerk.), Ifjúságszociológia, Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1969, pp. 31-67.
  10. A kettős standardra lásd Jeffrey Weeks, Sex, politics and society. The regulation of sexuality since 1800, London, New York: Longman, 1989.
  11. Samuel S. Janus-Cynthia L. Janus, The Janus Report on Sexual Behaviour, New York-Chichester-Brisbane-Toronto-Singapure: John Wiley and Sons, Inc., 1993.; Alfred C. Kinsey-Wardell B. Pomeroy-Clyde E. Martin, Sexual Behaviour in the Human Male, Philadelphia-London: W. B. Saunders Company, 1948.; Alfred C. Kinsey-Wardell B. Pomeroy-Clyde E. Martin-Paul H. Gebhard, Sexual Behaviour in the Human Female, Philadelphia-London: W. B. Saunders Company, 1953.; Osmo Kontula-Elina Haavio-Mannila,"Sexual Behaviour Changes in Finnland during the Last 20 Years," In: Nordisc Sexologi, 1994:12, pp. 196-214.; William H.Masters - Virginia E.Johnson-Robert C. Kolodny, Crisis: Heterosexual Behaviour in the Age of AIDS, New York: Grove Press, 1988.; Kaye Wellings-Julia Field-Anne M.Johnson-Jane Wadsworth, Sexual Behaviour in Britain. The National Survey on Sexual Attitudes and Lifestyles, London: Penguin Books, 1994.
  12. Hubert Lafont, "Változó szexuális viselkedés a francia fiatalkorú bandákban," in: Tóth László (szerk.), A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Szöveggyüjtemény, 2., Budapest: Új Mandátum Kiadó, 1998, pp. 182-192.