A bushido, mint kultúrára jellemző értéktár
- avagy mi okozott kultur-sokkot John Blackthorn-nak?-

Bevezetés
Az értékek és kultúrszintű vizsgálatuk
A Japán kultúra és alapeszménye a bushido
A bushido fogalma, forrásai
A bushido által vallott értékek
Kultúrák találkozása - a kultur-sokk
A bushido hatásai
Felhasznált irodalom

Kamikaze

Bevezetés

A kultúrák megértésének egyik módja az értékek vizsgálata. Az értékek és látható megnyilvánulásaik (a szokások, viselkedésformák) mögött érzelmekkel átfűtött hiedelmek állnak, melyek a kultúrát alkotó egyének céljaira és az azokhoz vezető utakra vonatkoznak (Smith, Schwartz). Ezek a változatos utak öltenek testet azokban a speciális viselkedésekben, melyeket nap mint nap megfigyelhetünk, ha idegen tájakon járunk. Helyismeret nélkül, külsőségeikben megfigyelve ezeket a viselkedéseket, gyakran érzünk ellenszenvet, máskor csodálatot vagy éppen undort. Ezekből az érzéseinkből gyakran származnak tapasztalat nélküli negatív viszonyulásaink, előítéleteink az idegenek felé. Pedig nem kell más, csak megismernünk és elfogadnunk a mögöttes hiteket, hogy megértsük és elfogadhassuk (esetleg megszerethessük) az embereket, akik vallják ezeket a hiedelmeket.

 

Az értékek és kulturszintű vizsgálatuk

Az értékek a kultúrák szintjén társadalmilag osztott előfeltevések jóról és rosszról, követendőről és helytelenről. Megmutatkozik mindez a kultúra intézményeiben, a működés és eljárásmódokban. Ezek az értékek, illetve ezek követése segíti az egyént alkalmazkodni a kultúra, a társadalom elvárásaihoz, mivel a kultúra által az egyén elé állított feladatok, problémák megoldásmódjait szabályozzák.

Az értékek vizsgálatát számos kutató neve fémjelzi. A következőkben röviden áttekintem ezeket a vizsgálatokat.

- Hofstede (1980) 1967 és 1972 között egy 40 országra kiterjedő vizsgálatot folytatott, melyben a különböző országokban működő ugyanazon cég dolgozóinak munkára vonatkozó értékeit tanulmányozta. A kapott eredmények alapján az értékeket 4 dimenzióba tudták sorolni, melyet későbbi munkái alapján Hofstede kiegészített egy további, ötödik dimenzióval is.

A Maszkulinitás-feminitás dimenzióban a férfias értékekként számon tartott rámenősség, befolyásolás, teljesítményorientáltság ellensúlyozza a másik oldal engedékeny, gondoskodó, alkalmazkodó nőiességét.

A Hatalmi Távolság Index a vezetői döntéshozatalt, a participáció lehetőségét és mértékét jellemzi, például, hogy mennyire fejezheti ki a beosztott az egyet nem értését.

A Bizonytalanság-kerülés a szabályokhoz való ragaszkodást és a rugalmas alkalmazkodást állítja szembe egymással, azaz mennyire tűrik a szervezetek az észlelt bizonytalanságot, milyen mértékben jellemzi őket a kockázatvállalás.

Az Individualizmus-kollektivizmus dimenziója az egyén és csoport kapcsolatát, egyik vagy másik elsőbbségét jellemző dimenzió.

Az un. Konfuciánus Munkamód dimenziója Bond (1988) Kínai Érték Kérdőívéből származik, és a dinamikus jövőorientáltságot állítja szembe a statikus múlt, jelen orientációval.

- Bond említett vizsgálatában a hagyományos kínai kultúra értékeit vizsgálta 23 ország bevándorolt kínai lakosai körében. Kutatása eredményei megfeleltethetők a Hofstede által feltárt dimenziókkal.

- Schwartz (1994) 3 bipoláris kulturális értékdimenziót tárt fel:

Konzervativizmus - Autonómia

A konzervativizmus az egyént a társadalomba ágyazott, kapcsolatok által meghatározottnak tekinti, mely kapcsolatokban fontos az alá-fölé rendeltség, a rend, a hagyománytisztelet, a rend, a biztonság.

Az autonómia jellemezte kultúrákban az egyén független, egyedisége által meghatározott, akinek joga érzéseit, vágyait kifejezni, sőt erre bátorítják is. Az autonómia megnyilvánulhat intellektuális és/vagy érzelmi síkon.

Hierarchia - Egyenlőség

A hierarchikus jellegű kultúrák a szerepeket és hozzájuk kötődő szabályokat tartják fontosnak, elfogadják, és törvényes úton is legitimálják az egyenlőtlenséget (ld. kasztok, rendek, rangok, stb.).

Az egyenlőséget hirdető társadalmakban az egyén, mint ember rendelkezik alapvető jogokkal, morálisan mindenki egyenlőnek tekintett. Ez az alapja a másokhoz való elköteleződésnek, az önkéntes együttműködésnek, felelősségvállalásnak.

Hatalom - Harmónia

Ez a dimenzió ember és természet, öröklött világunk viszonyára vonatkozik.

A hatalom alapú társadalmak egyénei le akarják győzni, aktívan uralni és megváltoztatni szeretnék a természetet és a körülöttük lévő társas világot. Ennek útja az aktív önérvényesítés, aminek összetevői az ambíció, kompetencia, merészség.

A harmóniát hirdető kultúrák embere társaival és a természettel is egységben, békében törekszik élni. Inkább megőrizni, mintsem megváltoztatni szeretné környezetét, elfogadva olyannak, amilyen. Az uralkodó értékek itt az egység, egészség, szépség, művészi harmónia.

A legfontosabb kutatások eredményeit összegezve 2 alapdimenziót találunk, mely minden kultúra jellemzésében alapvető:

egyén és csoport viszonya (függő vagy független)

a felelősségteljes társas viselkedés és erőforrás-elosztás motiválási módjai (tárgyalás vagy hierarchia).

 

A Japán kultúra és alapeszménye a bushido

Európaiak először 1542-43 táján léptek partra Japánban. Történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus felkelők leverésével véget vet itt-tartózkodásuknak, száműzve minden katolikust és magát a vallást is betiltva. Ezzel kezdődik Japán XIX. század közepéig tartó elzárkózása a nyugati világ elől. 1853-54 táján egy amerikai tengerész, Perry lesz az, aki expedíciójával elérve Japánt újra kopogtat a zárt ajtókon és végül el is éri, hogy a szigetország kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatba lépjen a világ nyugati felével. Az addig feudális Japánban megindul a nyugatiasodás. De ne ugorjunk ilyen nagyot, hiszen a japán szellemiség legfőbb magvát alkotó bushido éppen a feudalizmussal jön létre, s hanyatlása annak megszűnéséhez köthető. Tekintsük át először a bushido fogalmát és forrásait. Az áttekintésben támaszkodom a kort legismertebbé tevő regényre, James Clavell: A sógun c. munkájára (Clavell, 1987)

 

A bushido fogalma, forrásai

A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben egyaránt (Nitobe, 1998). Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.

Kire vonatkozott ez a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek. Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető. A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt. Mert a harc termelte ki ezt a szabályozást, mely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott vetélkedésben.

A bushido forrásai több ágból származnak. Egyrészt a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot. A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit. A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik.

A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt. Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási tanításoknak, amennyiben a hűséget, kötelességet, hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer 5 területén: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között.

Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni és cselekedni egy és ugyanaz"( Wan Yan Ming, idézi Nitobe, 1998).

 

A bushido által vallott értékek

Egyenes jellem, igazságosság

A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, mint gerinc adott tartást a szamurájnak. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igaz-ságot, ami szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme a becsület fogalmával. Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk. Ide tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, mely akkor is motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl. szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik. Ez a gyermeki engedelmesség mondatja (szeretet híján) a következőket Marikoval férjének, Buntaronak:

"- Engedelmeskedem.
- Igen, a parancsnak mindig engedelmeskedsz, mi? - acsargott rá Buntaro. - Engedelmeskedsz! Miért vagy mindig ilyen hideg és keser
ű? He? - Felkapta a tükröt és odatolta Mariko elé. - Nézz bele!
- Kérlek, bocsáss meg, ha kedvedet szegtem uram. - Mariko hangja nyugodt volt, elnézett a tükör mellett, egyenesen férje arcába. - Nem akartalak megharagítani.
"

Ez a helyes megfontolás, mely néha szomorú és szégyellnivaló dolgok elkendőzésére szolgál.

Bátorság és kitartás

A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő, aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.

Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen. Nőktől ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak meg.

"Mariko előreiramodott, de csapását kivédték. A Szürke hátrált és csupán védekezett, noha könnyűszerrel megölhette volna az asszonyt. Lassan vonult vissza az úton, Mariko a nyomában, de minden lépéséért meg kellett küzdenie- Mariko ismét harcra próbálta kényszeríteni a Szürkét, vágott, döfött, de a szamuráj eltáncolt előle- De mindezt komolyan és méltósággal csinálta, szinte tisztelegve Mariko bátorsága előtt."

Jóindulat, együttérzés

A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni. Az együttérzés vezeti a szamurájt arra, hogy halott ellensége felett verseljen:

"Szeme akár
a pokol mélységes
Mélye-
Mer
ő fájdalom,
kivehető."

Udvariasság

Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet.

Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája ennek a teaszertartás, a cha-no-yu. Erre az eseményre külön teaház vagy teaszoba szolgált, mely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával a külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A szertartás kecsessége sem felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja.

"Mariko legelőbb férje virágkompozícióját szemlélte meg. Buntaro egyetlen fehér vadrózsát választott erre az alkalomra, a zöld levélre egyetlen vízgyöngyöt ejtett, s az egészet vörös kövekre fektette. Közeleg az ősz, sugallta a virággal- nemsokára eltűnünk, te is, én is, és csak a kövek maradnak-"

-Adhatok most egy kis csát?
-Kitüntetnél. De kérlek, ne fáradj ennyit miattam.
-Te tüntetsz ki engem. Te vagy a vendégem."

Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat.

"Meglepetésére Toranaga várta, sőt, ami még hihetetlenebb, felállt, hogy üdvözölje, méghozzá olyan derűs közvetlenséggel, amit Jabu a legkevésbé sem várt volna"

- Nagyon örülök, hogy újra látlak, Kaszigi Jabu-szan. Sajnálom, hogy eddig várakoztattalak.

Jabu most már biztos volt benne, hogy Toranaga halálra szánta, mert az ellenfél hagyományosan akkor a legudvariasabb, amikor vesztedre tör."

Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét, s ez becsületsértés, mely az egyik legkomolyabb, mindenkor megtorlást kívánó bűn. A későbbiekben a becsület fontosságát részletesen tárgyalni fogjuk, most csak egy rövid részlettel illusztrálnám a két erény összekapcsolódását.

"- Elnézésedet kérem Tamazaki modortalanságáért, és kérlek, bocsáss meg nekem - mondta.

- Ő volt modortalan, nem te - felelte ugyanilyen udvariasan Omi. Mindketten tudták, hogy Mura a felelős, és hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Mégis mindketten elégedettek voltak. A bocsánatkérésre sor került, elfogadták és ugyanakkor vissza is utasították. Egyikük becsületén sem esett csorba."

Igazmondás, őszinteség

E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól, melyeket mindig valamely nemes cél érdekében tettek. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki nem vett komolyan.

Becsület

A bushido legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben, a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés. Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamuráj részére. Neve is csak a felsőbb osztályok tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból - halász, hordár, szakács- vagy családi pozíciójukból származott - Első Lány, Második Lány, stb.

A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat.

"Mindenki mélyen meghajolt. Kivéve egy férfit, aki tüntetően, meghajlás nélkül felállt.

A harci kard villámgyorsan kisuhant hüvelyéből, ezüstös ívet írt le, és a férfi feje leröpült, vére sugárban fröcskölt a nyakából- Az utcán senkinek nem rezzent az arcizma sem. A fejek változatlanul földig hajoltak- Omi harsány kacagásban tört ki. Az utca végleg kiürült. A nevetést abbahagyva két marokra fogta a kardot, és módszeresen darabolni kezdte a hullát."

Ha a becsületet megtorlással nem lehetett visszaszerezni, akkor a szamurájnak kötelessége volt szeppukut elkövetni, mellyel visszaállíthatta nevének tekintélyét, vagy legalább következő életeire jobb pozíciót biztosított lelkének. Azonban ezt a kegyet sem kaphatta meg mindenki, hiszen becsülettel meghalni a szamuráj előjoga.

"...és engedélyedet kérem, hogy azonnal szeppukut követhessek el, mert ezzel a szégyennel nem élhetek tovább-

- Nem, nem engedélyezem, hogy szeppukut kövess el. Az a becsület jutalma, te pedig akkor veszítetted el a becsületedet, amikor az önuralmadat. Még ma keresztre feszíttetlek, mint közönséges bűnözőt- Fejedet nyársra tűzik, hogy mindenki lássa és kinevesse, alája pedig ez lesz írva: "Ez az ember tévedésből született szamurájnak. Neve nincs többé."- Az ifjú utoljára hajolt meg s állt volna fel, de Hiromacu visszalökte. - Két lábán a szamuráj jár - vetette oda. - És a férfi. Te egyik sem vagy. Négykézláb fogsz a halálba mászni.

Uszagi némán engedelmeskedett.

A szobában pedig mindenkinek megmelegedett a szíve az ifjú megújult önfegyelmét és mérhetetlen bátorságát látva. Szamurájként fog újjászületni, gondolták elégedetten."

A hűség kötelme

A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, mellyel a hűbéres tartozott hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való.

"Oku-szan- fivéremnek már rég beszélnie kellett volna legkisebb fia kiváló tulajdonságairól-

- Férjem csak a Te érdekeiddel törődik, uram, másra nem is gondol - válaszolta ijedten az öregasszony. - Örülök, hogy fiamnak alkalma volt szolgálatot tenni, és hogy meg vagy vele elégedve. Fiam csupán a kötelességét teljesítette, nem? Mindannyiunknak kötelességünk - Mizuno-szannak is -, hogy szolgáljunk Téged."

A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is.

"Omi-szan, apám nem nagyon beteg, és nekem itt a helyem, hogy kiszolgáljam anyádat, nem? - felelte Midori. - Mire daimjónk megérkezik, a házat elő kell készíteni. Ó, Omi-szan, ez nagyon fontos, ez a legfontosabb pillanat a szolgálatodban, nem? Ha Jabu úr elégedett lesz, talán kapsz tőle egy jobb birtokot. Te sokkal jobbat érdemelsz. Ha valami történik, amíg távol leszek, sose bocsátom meg magamnak. Ez az első alkalom, hogy kitüntesd magad, sikerülnie kell"

A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt.

"Amikor Jabu távozott, Hiromacu Toranaga felé pördült. - Rosszul cselekedtél. Szégyellem magam e miatt az alku miatt. Szégyellem, hogy a tanácsom csak ennyit számít neked. Úgy látom, többé már nem lehetek a hasznodra, elfáradtam- Engedélyt kérek, hogy szeppukut kövessek el, vagy ha ebben a békében nem részesülhetek, leborotválom a hajamat, és szerzetesnek állok-"

Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A bushido nem számolt enyhítő körülményekkel. Ezért viseltetnek megvetéssel a németalföldivel szemben, akinek hazája fellázadt a spanyolok ellen. Van azonban valami, ami közös azokban, akik a hatalmat akarják: a győzelem vágya.

"- Nincs -enyhítő körülmény-, amikor valaki fellázad törvényes ura ellen.
- Kivéve, ha győz.T
oranaga mereven nézte Blackthorne-t. Azután harsogva felnevetett-
- Úgy van- Megfogalmaztad az egyetlen lehetséges enyhítő körülményt."

Önuralom

A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált. (Azóta tudományosan is megfigyelték, hogy az arcra erőltetett mosoly jókedvet és derűt vált ki az egyénből, tehát képes lehet a felkavart indulatok lecsillapítására. Atkinson, 1995)

Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, mely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat egyaránt.

A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.

"-unokám engedélyt kért, hogy megölhesse magát, követve férjét és fiát a Nagy Űrbe. Nem adtam engedélyt, megparancsoltam neki, hogy várjon, amíg te jóvá nem hagyod
- Helyesen cselekedtél
- Ünnepélyesen kérlek, engedd meg, hogy véget vessek az életemnek- Hibát követtem el.
- Az engedélyt nem adom meg.
- Kérlek. Ünnepélyesen kérlek.
- Nem. Élve van rád szükségem."

 

Kultúrák találkozása - a kultur-sokk

Megismerve a korabeli japán uralkodó szellemiségét, mi sem csodálkozhatunk John Blackthorne-on, az angol navigátoron, aki igencsak idegennek érezte ott magát. A kultur-sokk azóta tudományosan is vizsgált téma lett, de újat James Clavell-hez képest sem tudtak találni.

"- Azt mondod a szodómia itt bevett dolog?
- Mindenfajta párnázás normális és elfogadott - felelte dacosan Mariko, aki bosszantott a barbár modortalansága és ostobasága. - A párnázás normális és bevett szokás. Ha pedig egy férfi egy másik férfival vagy fiúval tölti kedvét, ehhez rajtuk kívül senkinek semmi köze-
-A szodómia undorító b
űn, átkozott fertelem, akik pedig űzik, azok a világ söpredéke! - kiabálta Blackthorne, akinek még mindig égett az arca a sértéstől, hogy ez az asszony ilyesmiket képzel róla."

A fenti idézet jól példázza, hogy milyen problémák adódnak két kultúra első találkozásánál, ami nem kevés stresszt okozhat mindkét oldal képviselőinek (Smith, Bond, 1993). Később azonban az idő múlásával bekövetkezhet az akulturáció, vagyis a kultúrában szükséges készséges és tudások elsajátítása, a sikeres alkalmazkodás.

"- itt csak úgy lehet férfiként élni, ha elfogadom a szokásaikat, ha kockáztatom a halált, ha meghalok.... Nézte a jobb kezét, amint felveszi a kést. Aztán baljával is megragadta a markolatot, és szilárdan a szíve felé irányított a pengét- Lelke az örök csendért kiáltott. A kiáltás mozgásba hozta a reflexet. Biztos kézzel célja felé rántotta a kést-"

Ha ez a folyamat tényleg sikeres, akkor az eredeti kultúrába való visszatéréskor hasonló stressznek lesz kitéve a személy, mint amit először élt át. Régi barátai nem értik viselkedését, általában nem fogadják jó szemmel a felvett új szokásokat, melyek az új közegben a személy túlélését szolgálják. Gyakran kerül az egyén választási helyzet elé, hiszen a kettős kulturáció nehezen fenntartható, hacsak nincs mindkettőhöz egyfajta társas támasz.

"Blackthorne szeme nehezen szokott hozzá a fényhez. A bűzös levegő fojtogatta. Látta, hogy mindannyian úgy merednek rá, mintha lidérc csöppent volna közéjük. Aztán megtört a varázs, és boldogan ordibálva köréje nyomakodtak-
- Hozzá se nyúltál az italodhoz, navigátor!
Blackthorne szájához emelte és megkóstolta. A pohár mocskos volt, majdnem elhányta magát. A durva szesz a torkát kaparta. A mosdatlan testek és avas ruhák bűze fojtogatta-
- Hát te, navigátor- Te aztán remek színben vagy. Hogy ment a sorod?- amikor megláttalak ott az ajtóban, azt hittem ezek közül a majmok közül jött ide valaki-.Ezek az idétlen kimonók - úgy festesz akár egy asszony, navigátor, vagy azok a félig-se-férfiak-Lehet, hogy úgy is élsz, mint a pogányok, navigátor-
- Ezek a ruhák szellősebbek, mint a mieink - felelte feszengve Blackthorne."

 

A bushido hatásai

A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. Mesék, történetek és újabban filmfeldolgozások hagyományozzák szájról szájra a legendás szamuráj-hősök dicsőségét.

A bushido két vezéreszménye a hűség és kötelességtudat, és a belőlük eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erények. A szolgálat, a közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld. például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok alkalmazottait. A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés. Összességében a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra.

 

Felhasznált irodalom

Atkinson, R. L( 1995) et al (szerk.) Pszichológia. Osiris, Budapest.

Bond, M.H. (1988). Finding universal dimensions of individual variation in multi-cultural studies of values: The Rokeach and Chinese value surveys. In: Jorunal of Personality and Social Psychology, 55, 1009-1115.

Clavell, J. (1987). A sógun. Árkádia, Budapest.

Hofstede, G. (1980). Culture's consequences: International differences in work-related values. Beverly Hills: Sage.

Nitobe, I. (1998). Bushido. Hunor Vállalkozás.

Schwartz, S.H. (1994). Beyond individualism/collectivism: New cultural dimensions of values. In: Kim et al (eds): Individualism and collectivism: Theory, methods and applications (pp. 85-119). Thousand Oaks, CA: Sage.

Smith, P. B. & Bond, M. H. (1993). Social Psychology across Cultures. Harvester & Weatsheaf.

Smith, P. B.& Schwartz, S. H.: Values. In: Berry et al (eds): Handbook of Cross-Cultural Psychology. Volume 3. Boston: Allyn and Bacon.