A magyar filmek több stúdióban készülnek. Több cég, sőt több ország összefogásának eredményeként forgatják filmjeinket. Ma még, a rendszerváltás utáni második évtizedben is, mintha minden filmünk a Balázs Béla Stúdió köpönyegéből bújt volna ki. Legyen szó játékfilmről, dokumentumfilmről, kísérleti filmről. A filmeket vagy a szűrreáliák, vagy a valóság szövi át, legyen szó szerzői filmről, művészfilmről, vagy tömegfilmről, szórakoztató filmről. Meghatározó a szociális érzékenység a filmjeinkben, alig-alig forgattak magyar filmet nem szociális kérdésekről.

A 38. Magyar Filmszemle előkészítése, programjai

A 38. Magyar Játékfilm Szemlét 2007 január 30. és február 6. között rendezték meg. Egy hétig a magyar filmé volt a Mamut, az Uránia, és Millenáris Teátrum Budapesten. Egy hét alatt a versenyben 17 játékfilm (az előzetes híradások szerint 18 filmet válogattak ki, de egyet a rendezője a producerrel folytatott vitája miatt visszavont), 39 dokumentumfilm, és 9 ismeretterjesztő film, valamint 30 kísérleti film, és rövid játékfilm volt látható /1/ . . Ezzel a közel 100 versenyfilmmel párhuzamosan, 300 magyar film került bemutatásra az információs vetítéseken. Emellett az Életmű-díjasok (Czigány Tamás filmrendező, Fakan Balázs dramaturg, forgatókönyvíró, Máthé Erzsi színésznő), és a Magyar Mozgókép Mesterei (Gerskó János, Szabó István) alkotásai közül is láthattunk néhányat. Az információs vetítéseken látható filmek jelentős részének a kiválasztása ugyancsak az előzsűrik feladata volt. Elmondható, hogy 4 előzsűri és a Szemle Tanács /2/ . tagjainak ízlése, értékrendje határozta meg, hogy a magyar film hívei mit tekinthettek meg a vetítéseken.

A filmszemle, mint intézmény az árú vásár, az adott árú PR folyamat jellemzőit viseli magán. Hisz a mustra mindig a teljes vizuális kultúráról próbál keresztmetszetet nyújtani. Ezért a kitüntetett idősebb alkotók, filmkészítők, a leendő filmalkotók, szakemberek, illetve a televízióban készült filmek egyaránt szerepelnek. Talán az idén a szakmán kívüli filmkészítők kaptak kevesebb lehetőséget, hisz amatőrfilmek, vagy az ELTE-n kívül más főiskolákon, egyetemeken készített alkotások hiányoztak a programból. Az előzsűrik, a Szemle Bizottság tagjai a korábbiakhoz képest szűkebben értelmezték a vizuális kultúrát, és a profik körének adtak lehetőséget a versenyben való részvételre, és az információs vetítéseken való bemutatkozásra.

Mint fentebb említettük a vetítések jelentős részéről az előzsűrik döntöttek, néhány film a Szemle Bizottság döntése eredményeként került a programba.

Különös figyelmet érdemel a 2006-os év, aminek az elemzése sok kutatást érdemelne. A második világháború utáni magyar filmgyártás történetében tavaly készült a legtöbb hosszú játékfilm, nevezetesen a sajtó orgánumok szerint 40, a Filmszemle katalógus szerint 35 (ennyi került a versenyfilmek és az információs vetítések programjára). A dokumentumfilmek, a kisjátékfilmek, kísérleti filmek száma a korábbiakhoz képest nem változott, hasonló volt, vagyis százötven körül mozgott. A válogatás eredményeként a tavaly gyártott hosszú játékfilmek felét, a dokumentumfilmek közel egynegyedét, a kísérleti és kisjátékfilmek egyharmadát, míg az ismeretterjesztő filmek közel felét választották be a versenybe. Nem tudni milyen megfontolás alapján, de a hosszú játékfilmeket válogató szakemberek beleszólhattak a kísérleti, rövid játékfilmes döntésekbe is –legalábbis a Szemle katalógus alapján-, a többi zsűri más-más, az adott területen tevékenykedő szakemberekből állt.

A gyakorlati filmkészítésben résztvevők voltak az előzsűrikben a legnagyobb arányban (arányuk 53%. Ha részletezni akarjuk: 6 rendező, 2 operatőr, 1 forgatókönyvíró). Ezen kívül 2 filmesztéta, 2 filmkritikus, 2 televíziós szerkesztő, 1 médiaszakember, 1 újságíró, fotós vett részt az előkészítő munkában. Az arányok egyben azt is jelzik, hogy a film készítésében résztvevő alkotók voltak a meghatározók. Ha ebből a szempontból nézzük az előzsűrikben résztvevők foglalkozását, akkor az alkotók aránya volt a legnagyobb. Ezt az arányt magától értetődővé teszi az a tény, hogy a filmszemle programjait az intézmény megalakulása (1965) óta a Magyar Filmművészek Szövetsége állítja össze. Az nem egy érdektelem kérdés, amit elemezni kellene, hogy ennek milyen pozitív és milyen negatív következményei vannak?

A versenyfilmek mellett, mint a korábbi években, kísérő rendezvények sora jelezte a filmszakma jelenlegi állapotát. Volt könyvbemutató (Bori Erzsébet-Turcsányi Sándor szerkesztésében a 303 magyar filmről készült katalógus)
10 éves működését ünnepelte a Metropolis filmelméleti folyóirat. A 20 éves működését ünneplő Magyar Filmklub Szövetség is megtartotta éves közgyűlését a szemlén. Öt éve elhunyt elnökének, Schiffer Pálnak a tevékenységére emlékeztek egy konferencián.
Volt magyar filmplakát kiállítás. Fábri Zoltánra is emlékeztek életmű kiállítással, hisz nemcsak nagyszerű rendező, de tehetséges festő is volt. A rendezővel való foglakozás egy újabb fejezetet nyitott az intézmény történetében. Erről az egykori tanítvány a katalógusban a következőket írja:

„2007-től kezdődően a Magyar Filmszemlét egy-egy olyan magyar filmalkotó életműve emlékének
ajánljuk, akinek munkásságát, a magyar filmművészetben betöltött szerepét megkerülhetetlennek
tartjuk…
Kérjük a Szemlét látogató szakmai és civil közönséget, hogy kísérje figyelemmel Fábri Zoltán
munkásságát bemutató rendezvényeinket, idézze fel, vagy ismerje meg a Mestert.
38. Magyar Filmszemle – Hommage á Fábri Zoltán.
Janisch Attila
A 38. Magyar Filmszemle
Szemletanácsának elnöke
Fábri Zoltán egykori tanítványa” /3/ .

Izgalmas, érdekes volt a versenyfilmek között szereplő alkotáshoz kapcsolódó fotókiállítás is. Tóth Tamás filmrendező kiállítása a Farkas című rövid játékfilmjéhez kapcsolódott, hisz a szibériai forgatás alatt készítette ezeket.

A játékfilmek sokarcúsága

A 17 versenyben szereplő hosszú játékfilm szemléletmódjukat, témájukat tekintve szerzői és műfaji (szerintem jobb a tömegfilm kifejezés) filmekre különülnek el. Hivatalosan a két kategória létezését az idei évtől ismerték el. Ugyanis eddig csak díjakban, véleményekben, indoklásokban beszéltek a szerzői és a tömegfilmekről. Most ez a díjakban, sőt az előzetes csoportosításokban is megjelenő besorolás volt. A számok azt mutatják, hogy a versenybe sokkal nagyobb arányba kerültek be művészfilmek, mint tömegfilmek.

A játékfilmek megoszlása (abszolút számokban):

Tematikailag az idén az 56-os forradalommal foglalkozó filmek aránya volt legnagyobb arányban. A gyártott filmek egynegyede szólt a most 50 éve lezajlott forradalomról. A versenyfilmek között 2, az információs vetítésen 4 film szerepelt ebben a témában. A sajtóban megjelent információk szerint az elmúlt évben 10 játékfilm készült, mely 1956-tal foglalkozott. A versenybe ebből 2 került be, az információs vetítésen 4 volt látható ebből a tematikából. Ezek szerint nem mindegyiket nevezték be a szemlére.

Az arányokat tekintve elmondhatjuk, hogy a magyar filmgyártásban, arányaiban a szerzői, a művészfilmek vannak nagyobb arányban. A számok egyben azt is mutatják, hogy az ilyen szemléletűeknek van nagyobb esélyük verseny programmá válni.

Ha nem a teljes mezőnyt vesszük, hanem csak a díjazott filmeket, akkor a bevezetőben jelzett probléma még élesebbé válik. Vagyis a szerzői film és a szociális problémáról szóló film idén nagy eséllyel indulhatott versenybe, és azon belül válhatott díjazottá, mint a nem szerzői, nem szociális problémákról szóló filmek. A versenyben szereplő 17 játékfilm közül 9 film kapott valamilyen díjat. /4/ .

A 9 díjazott alkotásból 6 szociális problémákról szól, a társadalom perifériáján élők sorsát mutatja be, a nehézsorsúak életminőségét, esélyegyenlőtlenségét (Bollók Csaba: Iszka utazása, Rohonyi Gábor: Konyec, avagy az utolsó csekk a pohárban, Bogdán Árpád: Boldog új élet, Elek Judit: A hét nyolcadik napja, Mészáros Péter: Kythera, Igor és Ivan Buharov: Lassú tükör). Mégsem depressziós, vagy pesszimista művek ezek (még az öngyilkossággal végződő Boldog új élet-ről sem mondhatjuk ezt), mert a többre vágyás, a helyzet felismerés képessége a főhősöket tisztává teszi. A díjazottak között szereplő 3 nem szociális témát feldolgozó film viszont az emberi kommunikáció, az emberi kapcsolatok, viszonyok bonyolultságára, az alá-fölérendeltségre, a dominanciára, az egymás rovására élés embertelenségére hívja fel a figyelmet (Szász János: Ópium - Egy elmebeteg nő naplója, Kamondi Zoltán: Dolina, Maár Gyula: Töredék). Kettő ezek közül kimondottan a hatalom és egyén, a hatalom és ideológia embert őrlő, humanitást kiölő szerepére hívja fel a figyelmet (Dolina, Töredék)

A legtöbb díjat az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című film nyerte. Megnyerte a legjobb rendező (Szász János), a legjobb operatőr (Máté Tibor), a legjobb hangmérnök (Sipos István, Manuel Laval, Matthias Schwab), a külföldi kritikusok, Gene Moskowitz-ról elnevezett díját. Mondhatnánk ugyan nem lett Szász János alkotása nagydíjas, de ezen kívül a legtöbb díjat ez az alkotás nyerte, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az idei év legjobb magyar alkotása.

Személyesség és szociális érzékenység

A dokumentumfilmek több évtized óta a magyar filmgyártás szellemi megújítását, valamint a társadalom tagjai számára érdekesnek tartott problémákra való odafigyelés, a társadalmi történések feltérképezését nyújtották. Miközben a szociális érzékenységük egyértelmű volt, jelentős paradigmaváltás következett be és a sokszínűség még inkább megjelent bennük, mint a játékfilmekben. Múltat, jelent és az új utak lehetőségét egyaránt témául választották, de nem a már ismert módon, hanem új módszerek segítségével. Ez az új személetmód, módszer egyik legizgalmasabban a személyességben és az oknyomozásban jelent meg. Mindent analizálva, oknyomozva jelenítettek meg, legyen szó1956-ról (Piniczky Réka: Hazatérés: Egy szabadságharcos története, Gulyás Gyula: Itt az idő, Szobolits Béla: Miért?! Egy tragikus szerelem története, Kékesi Attila: A forradaléom arca –Egy pesti lány nyo9mában), vagy a máról (Kőszegi Edit: Menekülés a szerelembe), Zsigmond Dezső: Élik az életüket, Vági Barbara - Talán Csaba: Elboronálva, Forgács Péter: Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeither – A szépség útja).

A dokumentumfilmek közül arányaiban kevesebb film kapott díjat, mint a játékfilmekből. Dokumentumfilmekből is 9 alkotást jutalmaztak /5/ . De míg versenyben a játékfilmek száma 17 volt, addig a dokumentumfilmeké 39. Pedig a dokumentumfilmek stílusa, valóság megközelítése erősen átszőtte, hatott a játékfilmekre. Mondhatni bizonyos kérdések megfogalmazásában, kérdések feltevésében a dokumentumfilm sokkal előrébb járt mindig is, mint a játékfilm. Ebben is a balázsbélásstudiós hatás él tovább. Még a műfaj határainak tágításában is ott lelhetjük meg a gyökereit.

Az idei szemlén azt a közvetlenséget, a valóság dokumentálását, ami a dokumentumfilmekre jellemző a játékfilmekben díjazták, kiemelten értékként kezelték Már várjuk azokat a játékfilmeket, amelyek a mai yuppie nemzedék életmódját, életvitelét annyi empátiával mutatja be, mint Szalay Péter: Mai módi című filmjében. Mikor jelenik meg a vidéken élők közösségben, összetartozásban hívők gondolkodás módja, a közösségért önzetlenül újítók sorsa, mint Mohi Sándor: Jel a világ számára, Novák Tamás: Elsodort falvak – Almásháza – A betelepülők című filmjében? Vagy mikor lesz olyan szentimentális felhangok nélküli, de humorral átszőtt a fogyatékkal élők bemutatása, mint Varga Ágota: Szemünk fénye című alkotásában?

A dokumentumfilm mára ugyanolyan fontos részévé vált a magyar filmgyártásnak, mint a játékfilm, csak nevetséges anyagi támogatottsággal létezik. A dokumentumfilm magyar hungarikum, melyet fel kellene ismerni, és segíteni akkor is, ha jelenleg nincs akkora nemzetközi érdeklődés iránta, mint a játékfilmek iránt. Nem lehet csak arra figyelni, arra szánni pénzt, ami a nemzetközi piacokon is eladható. A dokumentumfilm belföldi piacát kellene felerősíteni, támogatni, mert szükség van rá, és amennyiben eljut az arra érzékenyekhez, figyelnek is rá.

Az idei filmszemle jó vagy közepes volt?

A folyosói beszélgetésekben, a filmszemle után megjelent írásokban, nem egy külföldi megnyilatkozásban is közepesnek nevezték az idei magyar filmszemlét. Nem értek egyet ezzel a minősítéssel. Mint a címben jeleztem a balázsbélastúdiós hagyományok élnek tovább a magyar filmben, az avantgardetól, a dokumentum hitelességre törekvés egyaránt megjelent a verseny- és az információs vetítéseken szereplő filmekben. A kísérleti- és kisjátékfilmek, az ismeretterjesztő filmek elemzésére nem is tértem ki, pedig azok tanulságai is arra mutatnak új utak, új gondolatok jelennek meg a mai alkotásokban, de az alkotói attitűdök, szándékok a BBS-ben folyó munka továbbélését mutatja. Ez nem az utánzást jelenti, hanem az újra való odafigyelést, az új a más formai és tartalmi jellegzetességeinek a megjelenítésére való törekvést. Az információs vetítések közül kettőt emelnék ki ennek bizonyítására. A Érsek-Obádovics Mercedesz a Katona József Színház fiatal színésznője. Elröppent illúziók című, versenyben szereplő kísérleti filmje múló hangulatok asszociációs hozadékát jeleníti meg az avantgarde filmek stílusában. Információs vetítésen szerepelt Vetlényi Zsolt festőművész Tracking – Jonatán magányos vacsorája, avagy: a lassú nyammogás titka, mely a lassan feledésbe merülő szürrealista, mondhatni bunueli filmkészítést, gondolkodásmódot idézi. A férfi magány sajátos jellemzőit sorakoztatva fel egy nagyon játékos, vidám társaság életvitelének bemutatásával. Ahogy az 1990-es évtizedben a fiatalok, az elsőfilmesek hoztak újat, mást a magyar filmbe, most a jó hagyományok tudatos, vagy ösztönös felelevenítése. A profizmus és a filmes gondolkodás megújítására való törekvés, a falak megszüntetésének, a merev, már elavult szabályok áthágásának sokszínű útjai nem arra utalnak, hogy a magyar film közepessé vált volna, hanem arra, hogy egy felismerési folyamat beindult. Ennek az eredményei ott vannak a díjazott filmekben. Olyan filmekben is, amelyekről nem írtam eddig, pedig a megújulás nagyon magas szinten jelen volt Dér András: A hét főbűn (Bűnök ezek) című díjazott ismeretterjesztő filmjében, vagy Nemes Jeles László: Türelem című kisjátékfilmjében.

Jegyzetek:
/1/ A cikk írásához a 38. Magyar Filmszemle 2007 szemle katalógust használtuk. Az adatokat nem ellenőriztük, csak a Sajtó Iroda által kiadott anyagokat tekintettük ellenőrző dokumentumoknak. A kiválasztott, de visszavont versenyfilmről a sajtóból tájékozódtunk.
/2/ Előzsűrik:
Játékfilmek: Heller Gábor, forgatókönyvíró, Hirsch Tibor filmesztéta, Kálmán András médiaszakember,
Kocsis Ágnes rendező, Politzer Péter rendező, vágó.
Dokumentumfilmek: Csillag Ádám rendező, Csukás Sándor operatőr, Moharos Attila rendező, Petrovszki
Zoltán filmszerkesztő, Pölöskey István filmszerkesztő, Tamás Amaryllis újságíró, fotografus
Kísérleti és kisjátékfilmek: Heller Gábor forgatókönyvíró, Hirsch Tibor filmesztéta, Kálmán András
médiaszakember, Kocsis Ágnes rendező, Politzer Péter rendező, vágó, Hartai László rendező. Stöhr Lóránt
filmkritikus, Varró Attila filmkritikus.
Tudományos ismeretterjesztő film: Mosonyi Szabolcs rendező, Rák József operatőr, Réz András filmesztéta
Szemle
Zsűrik:
Játékfilm: Ellis Driessen filmszakember, Enyedi Ildikó rendező, Mike Goodridge filmszaklap szerkesztő,
újságíró, Muhi András producer, Ulrich Gregor filmtörténész.
Dokumentumfilm:
Karátson Gábor író, festő – zsűrielnök, Csillag ádám rendező, Csukás Gábor operatőr.
Kísérleti és kisjátékfilmek:
Tímár Péter rendező, zsűrielnök, Hartai László rendező, Gelencsér Gábor filmesztéta.
Tudományos ismeretterjesztő film: a katalógus nem közölte külön, így az előzsűrit vesszük zsűrinek is.
/3/ Szemle katalógus 31. l.
/4/ Legjobb szerzői díj: Bollók Csaba: Iszka utazása
Legjobb műfaji film: Rohonyi Gábor: Konyec avagy az utolsó csekk a pohárban
Legjobb rendezői díj: Szász János Ópium – Egy elmebeteg nő naplója c. filmjéért
Legjobb operatőr: Máthé Tibor Ópium – Egy elmebeteg nő naplója c. filmjéért
Simó Sándor díj a legjobbelsőfilmesnek: Bogdán Árpád: Boldog új élet c. filmjéért
Legjobb látvány díja: Dolina – díszlet: Árvai György, jelmez: Szűcs Edit, Breckl János, operatőr: Medvigy Gábor, rendező: Kamondi Zoltán
Legjobb forgatókönyv: Elek Judit: A hét nyolcadik napja c. filmjéért
Legjobb női alakítás díja: Kovács Kata Mészáros Péter: Kythera c. filmben nyújott alakításáért
Legjobb férfi alakítás: Zsótér Sándor Maár Gyula: Töredék c. filmjében nyújtott alakításáért
Legjobb eredeti filmzene: Membran Bogdán Árpád: Boldog új élet c. filmjéért
Legjobb producer: Sipos Gábor és Rajna Gábor Bogdán Árpád: Boldog új élet, és Igor és Ivan Buharov: Lassú tükör c. filmekért
Arany olló-díj Czakó Judit vágó Bollók Csaba: Iszkautazása és Mészáros Péter: Kythera c. filmekért
Arany mikrofon díj: Sipos István, Manuel Laval, Matthias Schwab hangmérnökök Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nő naplója c. filmért
Külföldi újságírók Gene Moskowitz –ról elnevezett díja: Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nő naplója
Elismerő oklevelet kapott: Igor és Ivan Buharov: Lassú tükör c. filmjéért
/5/ Legjobb dokumentumfilm: Kincses Réka: Balkán Bajnok
Legjobb rendező: Kőszegi Edit: Menekülés a szerelembe
Schiffer Pál díj: Pigniczky Réka: Hazatérés: Egy szabadságharcos története
Esélyegyenlőségi díj: Zsigmond Dezső: Élik az életüket
Legjobb operatőr: Talán Csaba Bági Barbara-Talán Csaba: Elboronálva c. filmért
Elismerő oklevelet kaptak: Forgács Péter: Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeither – A szépség útja, Gulyás
Gyula: Itt az idő, Szobolits Béla: Miért?! Egy tragikus szerelem története, Kékesi Attila: A forradalom arca
– Egy pesti lány nyomában