A véletleneknek nagy szerepe van életünkben. A Landeskunde und Interkulturelle Kommunikation c. tananyag alkotói is véletlenül találkoztak 2005. őszén a Kodolányi főiskola egyik épületében. Hiába, nemcsak a weben, hanem a valóságban is vannak meghatározó jelentőségű „központi helyek”J.

HEFOP-programok keretében akkoriban nagyszerű dolgokra lehetett pályázni, így különböző információhordozón, papíron, honlapon és CD-n egyaránt megjelenő tananyagra.

Történetünk szereplői éppen egy ilyen tananyag koncepcióján dolgoztak, pontosan ilyen pályázatot írtak. Jómagam a nyomtatott kiadvány, azaz a jegyzet formavilágához és a digitális tananyag technikai megvalósítási lehetőségeihez fűztem észrevételeket. Az, hogy a digitális tananyag létrehozására később majd engem kérnek meg a szerzők – utólag is köszönet bizalmukért -, két okból sem merült fel bennem. Középiskolai német nyelvtudásom az évek során bizony megkopott. Másfelől, eredeti könyvtáros szakmám miatt az informatikához való viszonyom, szemléletmódom egészen más, mint a programozóké, fiatalon számítástechnikához szokott szakembereké. A bölcsész megközelítés aztán bizonyos munkafázisokban, s egymás problémáinak megértésében előnynek bizonyult.

Pár hónappal később, novemberben érkezett a hír: nyert a pályázat, hurrá!

Itt az ideje kis csapatunk bemutatásának (balról jobbra): Boócz-Barna Katalin projektvezető, szerző (ELTE), Majorosi Anna szerző (KJF), Szablyár Anna szerző (ELTE), Tarajossy Zsuzsa szerkesztő, Szűcs Gabriella digitális tananyag (KJF). A bevezetés Petneki Katalin, a lekorálás Melitta Becker, szakmai bírálat Morvai Edit nevéhez fűződik.

Írásomban a digitális tananyag készítésének sokszínű folyamatát mutatom be. Meggyőződésem, hogy a Szabadpart olvasóit őszintén érdekli a honlap/CD-készítés mikéntje, talán a html-, java-, php programozás sem idegen tőlük, mégis, ehelyütt szívesebben olvasnak kevésbé száraz szakszövegeket. A tananyagkészítést „humán-informatikai” megközelítésben, más pályázati munkákban hasznosítható módon, sok-sok képernyő-fotóval igyekszem elmesélni… tessék nyugodtan hátradőlni.

A propos… miről is szól ez a szigorú előírásokat és határidőket tartalmazó HEFOP-pályázat, melynek tartalmáról itt méltatlanul kevés szó esik? Svájc, Németország és Ausztria kultúrájáról, iskolarendszeréről, politikai berendezkedéséről, közéletéről, választási rendszereiről, Bécs és Budapest építészetéről, nők és a fiatalok helyzetéről, divatról és még sok-sok izgalmas, aktuális témáról, kifejezetten olvasmányos stílusban, ügyes szerkezetben, remek feladatokkal. A digitális változatokba – teszem hozzá gyorsan eredetileg -, a jegyzethez képest több forrásszöveget, több mellékletet, gazdagabb képi illusztrációt, DVD-filmmellékletet terveztek szerzőtársaim. E tekintetben aztán jócskán értek meglepetések bennünket. Néhány évvel ezelőtt a különböző forrásokból származó eredeti anyagokat a szerzői jogok tisztázása, szükséges engedélyek bekérése után ingyen vagy jelképes összegért lehetett oktatási célra használni. Manapság inkább a nyomtatott, mint az elektronikus megjelenéshez hajlandók hozzájárulásukat adni a szerzők. Volt olyan forrásanyag, amelyet szinte az utolsó pillanatban, a végső pályázati leadási határidő előtt néhány héttel kellett levenni a honlapról s beszerkeszteni a jegyzetbe. A weben való megjelenés felértékelődött, „drága mulatsággá” vált.

Első lépés a tájékozódás volt: milyen digitális országismereti jegyzetek vannak?

A világhálón köztudottan igen sok digitalizált anyag van elektronikus könyvtárakba, folyóirat-archívumokba, tudományterületek szerint linkgyűjteményekbe rendezve. Iskolai dolgozattól, blog-bejegyzésektől, levelezési listáktól, fórum témáktól kezdve egészen az adatbázisokba szervezett teljes szövegig megannyi forma kínálja magát. A tananyagok jó része azonban az ún. láthatatlan web tartományába tartozik, azaz szerzői jogi vagy műfaji okok miatt nyilvános hálózatokban nem, vagy korlátozottan érhető el. Túlzás lenne azt állítani, hogy értékelhető, mintának tekinthető német országismereti tananyag ne volna, de azért a bőség zavarával sem kellett küzdeni. Egy észak-amerikai site például meglehetős „fapados” szerkezetű volt, mondhatni jenki egyszerűség és praktikum jellemezte. Másutt a honlap- és portál készítés eszköztárából mélyebben merítettek és minden tekintetben professzionális anyagot hoztak létre. A Goethe-Intézettől ez el is várható. Gyengénlátók számára készített országismereti weboldalakat nem találtam, - ez nyilvánvaló fejlesztési iránya lehet egy javított kiadásnak. S ha már a következő kiadás terve felötlött, abban bizonyosan helyet kapnának az olvasói interaktivitást biztosító elemek, pl. tesztek, játékok, üzenőfal, vagy más formák. Az interaktív portálokat azonban gondozni kell, felmerülő kérdésekre válaszolni, fórumokat moderálni, teszteket cserélni, stb. Folyó időmérlegünk állandó deficites volta miatt ez a feladat csak institucionalizálódott keretek között oldható meg.

Mit mondanak a webdesign legnagyobbjai az oktatási céllal létrehozott oldalakról?

Általánosságban a grafikai elemek, színharmónia, alkalmazott technológia, átláthatóság esnek latba egy weboldal összképének megítélésében.

Minden webdesign atyja, Jakob Nielsen elsősorban vállalati, céges honlapok elemzésével teremtett műfajt, néhány műve magyarul is megjelent. Az új alkotások megítélését világszerte évente megrendezett versenyek segítik, ahol egyáltalán nem mellékesen az újdonságokról, trendekről tájékozódhatunk. A designerek természetesen nemcsak a Lajtán túl, hanem nálunk is megmérettetnek. A világ tekintélyes, nagy múltú design folyóirataiban egyre több a webes rovat. Ehhez jönnek a kutatások: a nagy portálok köztudottan sokat áldoznak a látogatottság mérésére, s igen komoly szociológiai vizsgálatok alapján döntenek arculatukról.

Néhány éve EU-s ajánlás született, az online kulturális és tudományos tartalmak minőségi követelményeit a Minerva nevű projekt (http://mek.oszk.hu/minerva) tíz pontban fogalmazta meg. A Minerva szerint a minőségi honlap legyen:

Átlátható, Hatékony, Karbantartott, Elérhető, Felhasználó-központú, Interaktív, Többnyelvű, Átjárható, Jogkövető, Archívummmal rendelkező.

Adott tehát a háttér, adottak az elvek.

Bizonyos szempontokat az anyag természetéből következően könnyű volt érvényesíteni, pl. azt, hogy ne legyenek félreérthető elnevezésű és működésű menüpontok. Más szempontokat illetően az élet felülírta az elveket. Gondolok itt arra, hogy az informatikában általában a legmodernebb, legújabb megoldásokat érdemes alkalmazni. Éppen csak az a kérdés, vajon a magyar felsőoktatásban, s azon belül a bölcsész felhasználók körében ismertek és könnyedén használhatók-e a legmodernebb technikák?! Hm… Bill Gates Összegyűtött Műveiről nem is beszélve.

Béta változatok, nagyon új alkalmazások helyett éppen ezért jól bevált, kipróbált, bármilyen hálózati körülmények között működő technikát (html, css) választottam.

Legnagyobb gondot egy látszólag roppant egyszerű dolog jelentette számomra, nevezetesen a képernyőn való kényelmes, könnyű szövegolvasás, s tanulhatóság, azaz a szövegek elhelyezésének, tördelésének kérdésköre. „Ismerem, és a legtermészetesebben használom nap, mint nap az internetet, de este könyvvel a kezemben fekszem le, és nem tudom elképzelni, amint monitorral a fejemre borulva alszom el” -, nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Persányi Miklós az Olvasás Éve rádiós riportsorozatban. Legtöbben ugyanígy vagyunk ezzel. Információkeresésre, levelezésre, csetelésre, blogírásra használjuk a világhálót, hosszú szövegeket azonban jobban szeretünk nyomtatásban olvasni.

Hogyan lehetne nagyobb szerepet adni a tipográfiai eszközöknek a képernyőn? Lehetséges-e a monitor „könyvítése”? Ezek a kérdések engem a digitális tananyagtól függetlenül erősen foglalkoztatnak. Azt tapasztalom, hogy a weboldal, mint a nyomtatott oldalhoz képest új kommunikációs technológia esetében ugyanaz történik, mint általában az új technológiák születésekor. Az új a régebbi kiszorítására törekszik, s mivel a gazdaságosság és gyorsaság fontosabb szempont a minőségnél, a gépek, programok adta lehetőségek kiaknázása, szabványok megteremtése kezdetben olyan emberek kezében van, akik áldott naivitással, legalábbis az írás- és nyomdatörténet évszázados tapasztalataitól, tudásától menten fejlesztenek, fejlesztettek. A sikeres fejlesztések elterjedésével a helyettesítési funkciók mellett újra előtérbe kerül a minőség kérdése, s a megértés igénye. Már nemcsak a szűk informatikus szakma, hanem más szakemberek is meg akarják érteni, hogy az új eszközök – itt honlapkészítő programok, grafikus kártyák, fontkészletek, monitorok, stb. – mire képesek.

Az új technológiák és eszközök működését azonban csak akkor érthetjük meg s aknázhatjuk ki igazán, ha egyaránt tisztában vagyunk a technicitásokkal, tradíciókkal, s a felhasználók elvárásaival. Ennek a folyamatnak véleményem szerint még csak az elején tartunk.

Visszatérve a projekthez, 2006. januárjában megszülettek az első határidők, táblázatok, feladatok, akkor mindössze 10-15 oldalon. A szerzők április közepéig dolgozhattak, a korrektúrázott változatot május végéig kérte bemutatni a HEFOP, a lektorálást, javításokat követő végső határidő július 31. volt.

A földrajzi távolság csökkentése érdekében első feladatom közös virtuális munkahelyünk kialakítása, berendezése volt. A Gaián ki-ki elhelyezhette az általa írt fejezetek anyagát, letölthette szerzőtársa munkáját, levelezhettünk, egymás anyagaiba beleolvashattunk.

(Mellesleg érdemes megfigyelni, melyik napszakban dolgoztak szerzőtársaim…)

Folyóiratokban gyakorta publikáló szerzők jól tudják, kéziratukat a szerkesztőség által kért  formában adhatják le. A szövegformázási előírások tisztázása, rögzítése különösen fontos többszerzős művek esetén. Ha aztán a mű nemcsak hagyományos információhordozón jelenik meg, akkor a jól bevált sablonok kevéssé használhatók, hiszen a honlapkészítő programok az egyszerű szövegeket (rtf, txt) kedvelik, a szerzői elképzeléseket viszont a Word dokumentum mutatja jobban. Ebben a pályázati szakaszban még szállíngóztak hírek a HEFOP részéről történő szöveg-egységesítésről, végső formátumról. Később azonban ez sajnos elfelejtődött, s maradt az általunk kikísérletezett, 3-4 szerző közös munkájára többé-kevésbé alkalmas szerzői útmutató.

Hogyan tervezzünk weboldalt fejezetcímek alapján?

Legfontosabb a felhasználóbarát megközelítés, azaz

Ezen tervezési szempontok részletes tárgyalása kötetnyi irodalmat vonz, helyette következzék néhány megfontolás.

Szépen hangzik a felhasználóbarát-megközelítés, ugye? De részleteiben vajon mit jelent? Pl. milyen korosztály fogja használni a tananyagot? Többségében valószínűleg nappali tagozatos hallgatók, de a levelezősök sem zárhatók ki. Máris egy nyilvánvalóan jelentős, a tervezés során nem elhanyagolható szempont! S vajon milyen technikai-hálózati környezetben szolgáltatják majd a hazai felsőoktatási intézmények a tananyagot? Bizony ez sem mindegy. A technikai paraméterekkel kapcsolatban nem volt semmiféle elvárás, sem információ.

A jól olvasható textúra a betűtípus, betűköz, sorhossz, sorköz megfelelő kombinációjának eredménye. A modern könyv és weboldal ideális betűtípusa a talp nélküli (groteszk). Én mégis talpas, hagyományos Timest választottam, mert a talpacskák segítik, mintegy vezetik szemünket az olvasásban. Ugyanilyen megfontolásból, azaz szemünket kímélendő választottam a kontrasztos fekete helyett mélykék szövegszínt. A kenyérszövegek statikus oldalakon helyezkednek el, dinamikus összetevők csak a tartalomjegyzéket helyettesítő menükben fordulnak elő. Az oldalak színvilágában fontos elem a szociológiai kutatások szerint mindkét nemben és minden korosztályban népszerű narancs és kék. A háttér, mint minden tankönyvben, fehér.

A digitális tananyag tagolása követi a nyomtatott jegyzetét, ugyanakkor – hacsak a szerző ezt kifejezetten nem kérte - alkalmazkodik a képernyőoldalak méretéhez. A több képernyőoldalra rúgó (forrás)szövegeknél a programozók általában a tagolás mellett kardoskodnak, a szerzők viszont a szöveg egyben tartását preferálják. Ezt a kettősséget mi sem kerültük el, tananyagunkban mindkét megjelenítésre van példa. Magam a tagolás, lapozás híve vagyok, - s roppant kíváncsian várom a tananyag olvasóinak véleményét, természetesen nemcsak a tördeléssel kapcsolatban!

Összességében a nyomtatott és a digitális tananyag tipográfiai motívumrendszerét sikerült összehangolnunk, s ezt, nem nyomdászok lévén, igen jelentős dolognak tartom.

Design tervek

Átlagos honlaphoz általában két tervet készít a designer. Az alábbi címlap és belső oldal tervek képszerkesztő programmal készültek.

Címlapok

Címlap- és belső oldal tervek

Jean-Jacques Annaud A Rózsa nevéhez anno több mint 12 forgatókönyvet készíttetett, 1 éven át járta és rajzolta Európa kolostorait. Az én grafikai terveim közül végül a 9. lett a befutó. Ebből is kitűnik, van hova fejlődni…J

Hogyan főzzünk címlapot?

• Gyűjtsünk a webről képeket, aztán a jogdíjak miatt „iktassuk” az összeset.
• Vásározzunk egy adag szép, zöld (tif) térképet.
• Éles késsel, pixelenként haladva vágjuk ki belőle a legzamatosabb országokat, majd pácoljuk őket puzzle-nak. (A tananyag alcíme 3D-Puzzle)
• Külön pároljuk, süssük, főzzük, fűszerezzük mindegyik országot, amíg többféle monitorfelbontásnál is jól mutatnak.
• Készítsünk az alkalomhoz illő (könyv-) köretet.
• Desszert-zászlócskákról se feledkezzünk meg!

A végeredmény:

Hogyan főzzünk belső oldalt?

Keressünk a témához illő alkotóelemeket, gyúrjunk belőlük könnyű banner-tésztát, majd töltsük, díszítsük a tervek szerint.

Hogyan főzzünk főmenüt?

Tervezzük a fejezetcímeket képként!

Előny: bármilyen számítógépe, fontkészlete van a felhasználónak, a menüt biztosan úgy fogja látni, ahogyan megálmodtuk!

Hátrány: ha változik valamelyik főmenü, kezdhetünk mindent elölről. Természetesen nem kevés változás volt, íme egy, a sok közül.

Az is előfordult, hogy a képpontonkénti javítgatást az egyik böngésző eltűrte, a másik viszont rossz szemmel nézte. Munka közben volt alkalmam megérteni, miért szeretnek a grafikusok legalább két, igen jó felbontású monitoron dolgozni! Tessék kipróbálni, mondjuk ezt a szöveget 2 pt-os betűméretben, 500%-os nagyításban olvasni. Önök is érteni fogják.

Itt van például egy, a Firefox-szal látott szétcsúszott változat, majd a végeredmény:

Egy ártatlan kérdés: „És lehet benne keresni is, ugye?”

Minden projektben adódnak kisebb változtatások, váratlan, menet közben felmerülő ötletek, javaslatok. Ilyen itt is bőven akadt. Pl. július végén, szinte az utolsó pillanatban sikerült szert tenni egy fontos módszertani filmre, ami már nem fért rá a többi filmet tartalmazó DVD-re. Szerencsére a komplett filmanyag trackjei önállóan is futtathatók voltak, így nem kellett editálót alkalmazni. Sebaj, két DVD-mellékletünk lett.

A keresés lehetősége azonban más kategória. Amíg a felhasználók számára a webes keresés szinte magától értetődő, természetes dolog, addig a szakembernek legkevesebb elkerekedik a szeme, mert tudja, hogy a kereső funkció mögött egy adatbázis szíve dobog… Szakember Tisza Kálmánra gondol, akiről kortársai Mikszáth szerint azt tartották, „szótára szegényes, de jósága végtelen”. Ha valakinek azt felelte valamely kívánságára ’majd meglátom’, az illető biztos lehetett benne, mindent elkövet. A ’talán’ azt jelentette, biztos. Ő maga ilyen egyszerű szótárt használt, ugyanezt főispánjaitól nem fogadta el. Egyszer valamire utasította az egyik főispánját, majd megkérdezte: ’Meglesz?’ A főispán azt felelte: ’Nem tudom’. Mire Tisza csípősen megjegyezte: ’A „”Nem tudom” família igen tisztességes és kiterjedt nemzetség, de egy tagja sem való főispánnak.’

Mit lehessen tenni, ha főispáni babérokra nem vágyunk ugyan, de a ’Nemtudom’ famíliát sem kedveljük?

Íme a végeredmény. Pl. ’Pisa’ kérdésre az alábbi válaszok adódnak.

A szöveg metamorfózisai

Áprilisban, amikor szerzőtársaim egy időre fellélegezhettek, az én munkám átalakult, képszerkesztők után html programokat kezdtem használni.

A korrektúrázott nyers rtf/word szövegeket alább a bal oldali ablak mutatja, a belőlük generált formázott és már tagolt oldalakat a jobb oldali ablakban látjuk. Érdemes észrevenni, a szöveggel való munka első fázisában a szerzői „kéziratok” alapján nemcsak honlapra kerülő (htm) fájlok készültek, hanem az ugyanúgy tördelt, egységesített doc fájlok is.

Nézzünk egy nyers szövegoldalt!

A „honlap” készítést (azaz a html kódolást) az arra alkalmas programok többé-kevésbé automatikusan végzik. Valahogy így…

Ugyanez az oldal „belülről”, azaz html nyelven

És egy későbbi, stílusokkal, sablonokkal, java scriptekkel bővített munkafázisban:

A nyomtatásra előkészített pdf anyag, amelynek alapján a digitális változatokban egyszerű tipográfiai eszközzel (eltérő szövegszín) szétválaszthatóvá váltak a szerzői- és forrásszövegek:

Íme a végeredmény!

Egy kép szebben beszél…

10 évvel ezelőtt feleslegesek voltak a képek, ma viszont szinte el sem tudjuk képzelni nélkülük a weben való megjelenést. E sorok írója nosztalgiával gondol a Mosaic nevű böngészőre, amelyben eszköztári ikonja volt a képek megjelenítésének, s ezt mindenki kikapcsolásra használta, ezáltal is „gyorsítva”a szövegoldalak lassú letöltődését.

Tananyagunk illusztrációit illetően sokáig tanácstalanok voltunk, mert a képek éppoly drágák, sőt, relatíve drágábbak, s éppúgy jogdíj kötelesek, mint a forrásszövegek, a pályázati forrásból jogdíjakra fordítható összeg pedig igen kevés volt. Végül közgyűjteményekből származó, kiválóan digitalizált archív képanyaggal terveztük feloldani ”képes” dilemmánk. Megjegyzem, a közgyűjteményekben örvendetesen szaporodnak a korszerűen digitalizált, tárolt és igényesen szolgáltatott képek.

A hangulatában tananyagunkhoz illő, osztrák, svájci, magyar képeket tartalmazó galéria májusban, éppen határidőre készült el. Később – engedélyek híján – (fájó szívvel) le kellett törölni.

Szerencsére szerzőtársaim elkezdték ontani saját fotóikat!

A fotók kisebb plasztikai műtéten estek át. Tipikus plasztikák: kiegyenesítés, vágás, méretezés, különféle beállítások (fényerő, felbontás, tónusegyensúly, színtelítettség), keretezés, életlen-maszk alkalmazás, szeletelés, optimalizálás, stb.

Ugyanaz a kép aztán többféleképpen fordul elő a digitális tananyagban:

Apróságok, részletek, hibakeresés

Az alábbiakban néhány típushiba javításába avatom be Olvasóm.

1. Hivatkozások, avagy amikor a néhai könyvtáros felülbírálta a szerzőt/szerkesztőt.

Az eredeti így nézett ki:

Rastner, Eva-Maria/ Wilhelmer, Hermann: Schöne neue Medienwelt!? Eine (kritische) Bestandsaufnahme (in) einer Notebookklasse. Rastner & Wintersteiner: Deutsch Didaktik Dialok STIMULIS 2003 Editions Praesens, Wien 2004, 144- 185

Ez pedig a javított:
Rastner, Eva-Maria / Wilhelmer, Hermann: Schöne neue Medienwelt!? Eine (kritische) Bestandsaufnahme (in) einer Notebookklasse. In: Rastner / Wintersteiner [Hrsg]: Deutsch - Didaktik - Dialog. Wien: Editions Praesens, 2004. 144-185 (Stimulus 2003)

2. Tipográfia, avagy amikor - bátortalanul - sajnos nem bíráltam felül a szerzőt/szerkesztőt. Ugyanis a tipográfia helyteleníti az aláhúzással történő szövegkiemelést, mert az megtöri a betűk alsó szárát, ezáltal az olvasást. A webdesign sem szereti az aláhúzott szöveget, mert azt a látogató linknek hiszi és kattintani fog.

3. Linkek

Tananyagunkban természetesen számos hivatkozás fordul elő. Ellenőrzés közben sokféle hiba javítására került sor, míg mindegyik elfelejtette a felhasználókat bosszantó „üres oldalt”!

Pl. Tilde Michels írása sokáig rejtély volt, hivatkozása hol működött, hol nem, a hiba oka nem volt látható. Végül a legszabványosabb böngésző, az „Opera” segített.

Count down…

2006. nyarán igen meleg volt. Azt gondolom, a projekt utolsó napjairól elég néhány kép.

Végezetül egy kis statisztika

Mérleg

s a legfontosabb, egy szép, szerzőtársaimnak hála, igen értékes tananyag, melyet örömmel adunk minden hallgatónk kezébe.