Pávay Balázs
Versek

 

energia

sem élet sem halál
sem álmok sem célok
sem alkohol sem drog
sem tisztaság sem mocsok
valami más vagyok
(feszültség a drótokon)
sem élni sem halni
sem hallgatni sem szólni
sem maradni sem érkezni
sem hinni sem vágyni
valami mást akarok
(saját feszületem vagyok)
sem test sem lélek
sem idő sem tér
sem tegnap sem holnap
sem nyár sem tél
az otthon valami más
(nem e feszült várakozás)
 
sem sírás sem nevetés
sem vonzás sem taszítás
sem tanulás sem felejtés
sem javítás sem rontás
az élet valami más
(feszültség és oldás)
sem van sem nincsen
sem fekete sem fehér
sem apró sem nagy
sem áradó sem gyér
valami ilyen a LÉT
(feszítő ellentét)
 


szavak a halálhoz

Amikor mindenki alszik,
ébredjünk mi fel
miénk az éjszaka
A város gyomrában
gyárépület
savas levegő
izzadt testeket varázsol elő
s a homályban
vámpírok herélt szerelme
mintha életre kelne
a kosz a padlón
a zaj a koponyákban
véletlen gesztusok
kusza emlékei
a repedésekbe hullnak
hullik e porladó világ
és elenyészni látszik az éj
de az utazás csak most kezdődik el
a város méhében
nyomorultak között
egyetlen felesleges szót se szólva
elmesélem neked
millió életem
örömeim és szenvedéseim
hanghullámokká törnek
egyszerre száz monitoron
és mindenki latja
az erőm végtelen
és csak árad és izgat a zene
szemekben fény gyúl
arcokból elillan a vér
ma éjjel lemerülünk
a legmélyebb pokolba
ma éjjel találkozunk
és hiábavaló életünk
becsatlakozik a folyamba
tovaömlünk az időntúli
világ felé
és halálból font emlékezetünk
kemény kövekre hullva
morzsolódik szét
és szemünkből az isten figyel
elpárolog az én
és ez az őrület
amely mindig túl közel
eltűnik a hajnal fényeivel.