Mottó: „Die Auswirkungen des Unterschiedes zwischen Quantität und Qualität von Informationen zeigen sich darin, daß wir in einer Informationsgesellschaft leben, nicht aber in einer informierten Gesellschaft.”
Manfred Grau, (*1948), publicista

 A társadalmi–világgazdasági polarizáció átrendeződése

Az információ- és kommunikációtechnológia területén lezajlott innovatív fejlesztések egy olyan új gazdasági struktúra kialakulását eredményezték, melynek legfontosabb alappillérévé az információ, központi médiumává pedig az internet vált. Azáltal, hogy az információ mint áru, és mint magas hozzáadott-érték, egyre nagyobb részt foglal el a vállalati értékhierarchiában, kialakult egy új, mindinkább domináns, az információtechnológia köré épülő iparág, ami a produktivitás alappillérévé emelkedve, alapjaiban változtatta meg a hagyományos gazdasági – termelési berendezkedést. Az internet, a termelésszervezés alapjául szolgáló kommunikációs hálózat, olyan újdimenziós szolgáltatások megvalósításával, mint az e-business, e-work, e-goverment vagy az e-commerce lehetővé tette, hogy a valós termelési berendezkedések mellett egy virtuális gazdasági hálózat is kiépüljön. A decentralizációs folyamatok megjelenésével a gazdaságföldrajzi szempontból eddig versenyképtelen régiók számára is lehetővé válik a globális folyamatokba több szinten történő bekapcsolódást. Az információs és kommunikációs technológia köré szerveződő termelési struktúra egyik meghatározó attribútuma a gazdaság és társadalom között folyamatosan érvényesülő hatás-kölcsönhatás elve. Ezalatt azt értem, hogy az információ- és kommunikációtechnológiai eszközöket hatékonyan integráló gazdaság tovább generálja a szektor dominanciáját a termelési berendezkedésben, ezt a jelenséget pedig maga az innovatív technológiai fejlesztés azáltal indukálja, hogy az IKT szektor exponenciálisan javítja az információgazdálkodási folyamatokat. Az információ mint „nyersanyag” hatékony elosztása és alkalmazható tudássá alakítása a gazdasági teljesítmény döntő tényezője. Az információ és az internet mint multimodalitású kommunikációs hálózat azonban nem csak a gazdasági szektorban értékelődik fel, hanem társadalmi szinten is megjelenik mindazon technikai eszközök preferálása, melyek gyors és hatékony információkezelést, valamint kommunikációt tesznek lehetővé. Ennek megfelelően a poszt-indusztriális termelési berendezkedésekre jellemző, hogy az információ és az internet mind a gazdaság, mind a társadalom számára immanenssé válik. Az „információs társadalom”¹ kifejezés csak egyike azon összetett fogalmi rendszereknek, melyekkel a társadalomtudomány ezt a társadalmi–gazdasági polarizációt, az információs technológiák által meghatározott, az információ szabad létrehozására és felhasználására épülő struktúrát jellemezni igyekszik.

Ahhoz, hogy felismerjük a fent említett társadalmi–gazdasági változások által generált trendek irányát, érdemes az információs társadalom kiépítésére vonatkozó nemzetközi stratégiák és statisztikai adatok folyamatos követése. Az Eurostat² 2005-ös felmérésnek hosszú távú tendenciái elsősorban az Egyesült Államok és a csendes-óceáni térség, az Asia Pacific országainak dominanciáját, az európai térség versenyelőnyének pedig jelentős mértékű csökkenését prognosztizálják a globális piacon. Annak ellenére, hogy az információs és kommunikációs technológia gazdasági integrációja az európai térség produktivitásának már ma is több mint a felét, a köré épülő iparág pedig a GDP 6-8%-át teszi ki, önmagában az IKT szektor nem képes ellensúlyozni azokat folyamatokat, melyeket az USA, és az ázsiai térség valósított meg az információtechnológia területén.

Az Amerikai Egyesült Államok minden más régiónál intenzívebben épít a technológiai fejlesztésekre, melynek eredményeként az éves gazdasági növekedés 1995-és 2001 között 1,2%-kal előzte meg az Európában ugyanezen időszak alatt mért 2,4%-os évi átlagot, valamint az Európai Unióban az egy főre jutó GDP csupán 67%-át érte el az Egyesült Államokban mért adatoknak. Ez azt jelenti, hogy az USA hozzávetőlegesen 40%-kal magasabb GDP 1%-át fordította innovációs befektetésekre. Az amerikai Reed Electronics Research³ legutóbbi felméréseiből kiderül, hogy miközben olyan típusú integrációs egységről, mint az Európai Unió, a távol-keleti országok esetében nem beszélhetünk, a terület produktivitása az információs társadalom kontextusában mégis nagyobb ütemben növekedett, és a kutatás-fejlesztés területén is jelentősebb befektetéseket valósítottak meg mint az Európai Unió. Ha az információs infrastruktúra kiépítésére és a  köré épülő iparágra vonatkozó mutatók mentén vizsgálódunk, akkor a távol-keleti térség példaértékű eredményeket mutat fel. Míg 1995-ben a világon előállított elektronikai termékeknek csupán 20%-a származott a szóban forgó térségből, addig 2005-re ez az arány már 38%-ra emelkedett. Az ázsiai térség metropoliszai a gyors technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a világ legfejlettebb információgazdasági régióját építik fel. Az információs infrastruktúrát tekintve Kína a DSL technológiával leginkább ellátott országok listáján 10,95 millió előfizetővel világelső, 87 millió regisztrált felhasználóval pedig a szélessávú technológia terén USA után a második helyen áll. Japánban a havonta félmillió új előfizető az internetpenetráció töretlen növekedését mutatja. Annak ellenére, hogy Indonéziában, Malajziában és Szingapúrban az alapvető infrastrukturális feltételek még hiányoznak, az internet-előfizetők száma exponenciálisan növekszik, és az olcsó munkaerő mellett a magas hozzáadott értéken alapuló gyártástechnológiával mindhárom régiónak sikerült újrapozícionálnia magát a piaci versenyben. A közeljövőben Ázsia mellett az IKT szektor köré épülő iparág legdinamikusabban fejlődő régiójának India ígérkezik. Szakértők szerint az indiai elektronikai ipar profitja az elkövetkezendő 5 éven belül több mint háromszorosára növekedhet.

Az Eurostat eredményeit tanulmányozva nem túlzás azt állítani, hogy az Európai Unióban a gazdasági és társadalmi rendszerek valamennyi területén dominál az IKT szektor, a Közösség információs stratégiájának irányvonala azonban korántsem olyan egységes, mint amilyennek azt a Bizottság látni szeretné. Az Unió viszonylag későn ismerte fel az Amerikai Egyesült Államok tudatos stratégiatervezését az IKT szektorban, és szupranacionális szinten lassabban reagált a kialakuló trendekre, mint a Távol-Kelet. Ennek eredményeként „Európa képtelen a világ vezető tudásalapú gazdaságává válni, a szociális kohézió és a teljes foglalkoztatottság megvalósítása a gazdasági fejlődés csökkenő üteme miatt hiú ábránd marad csupán, a világ IKT hatalmaihoz történő felzárkózást pedig kétségessé teszi, hogy az internetpenetráció növekedési aránya Nyugat-Európában lassulni látszik, ezért a kontinens (átlagát nézve) valószínűleg még sokáig nem éri el az Egyesült Államokhoz hasonló, igen magas penetrációs szintet. Kihívást jelent továbbá a kontinens informatikai iparának a visszaesése is, az új tagállamok felvétele, az új technológiai lehetőségek megjelenése és az új rivális nagyhatalmak megerősödése”. ⁴ Ez azt jelenti, hogy amíg az Államok GDP növekedése szignifikánsan magasabb, mint az európai, és amíg Ázsia gazdasági fejlődése komoly termelési potenciált von el Európától, az Unió nem csak a kedvezőtlen trendek megfordítására képtelen, de 2010-ig a lisszaboni célok megvalósítása is kivitelezhetetlen. Az Amerikai Egyesült Államok és a Távol-Kelet kihívásai az Európai Unió társadalmi–gazdasági berendezkedésével szemben olyan stratégiai irányvonalak megfogalmazását kívánják, melyek a magas hozzáadott értéknek és a szociális kohéziónak köszönhetően megtartják az Unió politikai és gazdasági szerepét más nagyhatalmakkal szemben, és biztosítják a versenyképességet a globális piacon, ahol mások olcsó munkaerővel vagy elsődleges erőforrással szállnak versenybe.

Az eEurópa Akcióterv — A Lisszaboni Csúcs válasza

Az Unió politikai vezetősége felismerte, hogy az információs társadalom kiépítésére vonatkozó stratégiai irányvonalak sikere nem a versenytársak politikájának követésében, hanem sokkal inkább egy olyan akcióterv megfogalmazásában rejlik, amivel az Unió nem csak új kategóriát nyit a globális piacon, de indulási vezérpozícióból veheti fel versenyt.

A 2000. március 23-24-én összehívott lisszaboni csúcsértekezlet keretein belül nem csak a cél körvonalazódott, hogy a Közösség 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, fenntartható növekedésre képes, tudásalapú gazdaságává váljék⁵, de a tervezett válaszlépés stratégiai irányvonalai koherens és átfogó program keretein belül konkretizálódtak. Az Európai Uniónak a régiót érő külső kihívásokra adott válaszlépéseit az eEurópa Akcióprogram a következő három terület köré koncentrálta:

1. Az információs társadalom kereteinek kiépítése, az internethozzáférés expanziója
Mivel az internet a gazdaság számára olyan platform, ami a globális piac megvalósulását lehetővé teszi, az Európai Bizottság egyrészt nagyobb finanszírozási keretet biztosít az információs társadalom feltételeinek megteremtésével kapcsolatos tervezeteknek, másrészt a saját beszerzéseinek túlnyomó részét online csatornákon keresztül bonyolítja.

2. Az információs társadalom vívmányainak gazdasági integrációja
Azáltal, hogy a produktivitás növekedésének közel feléért az IKT szektor felelős, az információs és kommunikációs technológiák köré épülő iparágak képzik a modern gazdaságok gerincét. Mivel Európában az IKT szektorra irányuló befektetések alacsonyabbak voltak, és később kezdődtek, mint az USA-ban⁶, különösen az elektronikus kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások terén, az Unió célja az információs technológiák expanziója és a hátrányos helyzetű régiók bekapcsolása az információs struktúrába. A területfejlesztési tervek középpontjában a befektetések olyan formában történő megvalósítása áll, ami nem torzítja a versenyt, de kiegyenlíti a piaci hiányosságokat ott, ahol a magánbefektetés önmagában nem profitálhat.

3. Humánerőforrás-menedzsment
Lisszabonban tisztán kitűnt, hogy a teljes foglalkoztatottság elérése nem csak a gazdaság, hanem a humánerőforrás-menedzsment gyökeres átalakítását is igényli. Ezen a területen az eEurópa Akcióterv további lépéseket jelölt ki, melyeknek célja, hogy kimutassák a kommunikációs technológiák javaiból különböző okok miatt nem részesülő, vagy azokat alkalmazni nem tudó társadalmi rétegeket.

Összességében elmondható, hogy az Akcióterv keretein belül az Európai Közösség egy olyan kétdimenziós párbeszédet indított el, melynek tengelye a humánerőforrás-beruházás és a gazdasági reformok mentén alakul, célja pedig azon gazdasági – társadalmi tényezők felkutatása, amelyek az információs infrastruktúra kiépítését akadályozzák.

A megvalósult fejlődés mérlege — Az eEurópa félidei felülvizsgálata

Az eEurópa keretprogramok félidei felülvizsgálatára az Európa Tanács 2005 tavaszi ülésszakaszán került sor. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a makrogazdasági keretek gondos kiépítése, valamint a munkaerőpiac, és a szolgáltatási szektor megreformálása az eEurópa Akcióterv egyes kulcsfontosságú célkitűzéseit elérhető közelségbe hozta, az információs infrastruktúra kiépülése és annak a gazdaságra gyakorolt hatása meglehetősen heterogén képet mutat. Meglátásom szerint az eEurópa Akcióterv innovációs teljesítménye elsősorban az információs infrastruktúra kiépítésétől, különösen az új kommunikációs technológiák mind a felhasználói, mind a szolgáltatási szektorban történő fokozatos integrációjától függ. Ennek megfelelően az Eurostat adatainak vizsgálata során a figyelmem elsősorban gazdasági — társadalmi tengely mentén két dimenzióra, az internethozzáférés kvalitatív és kvantitatív mutatóira fókuszált.

A program keretein belül megvalósult fejlődés kvantitatív attribútumai a gazdasági szektorban meglehetősen optimista képet mutatnak. Az ábra függőleges tengelyéről leolvasható, hogy EU25⁷ szinten a vállalatok 90%-a rendelkezik internetkapcsolattal, a háztartásoknak pedig már csak valamivel kevesebb, mint a fele mondhatja el ezt magáról. Az információs infrastruktúra kiépítettsége regionális szinten viszont nagy eltéréseket mutat: az északi területeken, köztük Izlandon, Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Dániában és a Benelux államokban 90%-os lefedettség, felhasználói oldalon pedig a 60-70%-ot meghaladó arány mérhető. Ez azt jelenti, hogy az észak-európai területeken mintegy 30%-kal magasabb a háztartásokban regisztrált számítógépek és internethozzáférés aránya, mint a Baltikumon, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában vagy Törökországban, ahol ez az arány 30%, az internethozzáférés pedig mindössze 5-10% között mozog. Az információs infrastruktúra kiépítését az urbanizációs szint mentén vizsgálva egyértelmű a városiasodott területek indulási vezérpozíciója a kevésbé centrális helyen fekvő, gazdaságilag fejletlenebb régiókhoz képest.

Az internethozzáférés kvalitatív mutatói az állami és a magánszektor között jelentős eltérésekre világítanak rá. Mind EU25 és mind EU15⁸ szinten elmondható, hogy az üzleti szféra résztvevőinek valamivel több, mint 60%-a rendelkezik szélessávú technológiával, ugyanez az érték felhasználói oldalon viszont csak 23%. Hasonló különbség mutatható ki, ha a szélessávú technológia nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások közötti megoszlását figyeljük. A nagyvállalatok 90%-a, míg a kis- és középvállalkozások 60-80%-a kapcsolódik szélessávú technológiával az internetre. Az eEurópa Akcióterv félidei felülvizsgálata során a gazdasági szektorban összességében azt tapasztalhatjuk, hogy az egyes területeken célirányosan végrehajtott fejlesztések nem mozdították el Európa gazdaságát a lisszaboni törekvések irányába⁹, társadalmi szinten pedig egy új jelenség kialakulásában játszottak közre, ami különböző felhasználói csoportok internethasználati szokásaiban és a információtechnológiai-környezet minőségi jellemzőiben körvonalazódik. Az egyes társadalmi rétegek internethasználati szokásai között megfigyelhető különbség a szakirodalomban digitális szakadék vagy digitális megosztottság néven jelenik meg. Az információs infrastruktúra kiépítésének területi egyenlőtlensége, és az online szolgáltatások igénybevételének változó társadalmi megoszlása a digitális megosztottság számos formáját testesíti meg. Az internethasználat terén az Európai Unióban mért adatok a 16-24 és az 55-74 év közötti korcsoport között mutatja a legnagyobb különbséget 53,5 százalékponttal. A 24-54 és 55-74 év közötti különbség már csak 32.5 pontnyi, és a két legfiatalabb korosztály között pedig 21% mérhető. Ez azt jelenti, hogy az internetezési hajlandóság és a kor között fordított korreláció áll fenn. A digitális szakadék iskolai végzettség mentén a következőképp alakul: a magasan és alacsonyan kvalifikáltak között 50.5 százalékpontnyi különbséget regisztráltak, a középfokú végzettségűek pedig 23.5 százalékponttal maradtak le a magasan kvalifikáltaktól, és 27 ponttal előzték meg az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőket.

A különböző korosztályok és iskolai végzettség mentén, kialakult megosztottságot tovább mélyítik a földrajzi és a gazdasági különbségek is. Az Európai Unió új tagállamaira általánosan jellemző, hogy a ritkábban lakott vagy perifériás elhelyezkedésű területeken jelentős leszakadás figyelhető meg az urbanizált vagy centrális fekvésű régiókhoz képest. EU15 szinten elsősorban a nyugat-európai régióban és a skandináv országokban érződik a legkevésbé a digitális megosztottság a területi elhelyezkedés és a népsűrűség függvényében, ahol a mért adatok közel 80-70% körül mozognak.

A Közösségen belül mért internethozzáférési adatok megosztottságának egy másik oka a gazdasági fejlettség szintjében keresendő. Fontos megemlíteni, hogy a fejlődő, és fejlett országok közötti internetpenetrációs szint különbözőségei és a gazdasági fejlettség között korreláció figyelhető meg, ugyanakkor nem minden esetben magyarázható a globális digitális megosztottság a gazdasági mutatók függvényében: a rendszeres internethasználat kategóriában a gazdaságilag közel azonos szinten lévő Dánia 70%-os eredménye 28 százalékponttal jobb, mint a Franciaországban regisztrált adatok. Az Európai Unión belül az internetpenetrációs szint százalékos megoszlása a következőképp alakul: a 389.000 lakossal speciális esetnek számító Málta 80 százalékpontos teljesítményével az egyetlen új tagállam az Európai Unióban, ami az internethasználat tekintetében az élmezőnyben, az EU15 kategóriában mozog. Svédország 75%-os mutatóját 5 pont különbséggel követi Dánia, valamint 66%-os eredménnyel. Az Egyesült Királyság és Finnország 63 ponttal definiálta magát a magas internetpenetrációs szinttel rendelkező tagállamok sorába. Ha az EU15 és EU25 kategóriában mért adatokat összevetjük, elmondható, hogy a régi és az új tagállamok között, még annak ellenére is számottevő különbség figyelhető meg, hogy az információs szakadék áthidalásában végrehajtott változások eredményeként Észtország 50, Szlovénia 49 és Csehország 47 százalékpontot mutathatott fel. A három ország kedvező mutatóival szemben a magyar lakosság 28%-a használja rendszeresen a világhálót. A fenti adatok tükrében az internetpenetráció aránya Európai szinten közel 50% körül definiálható, amit nemzetközi viszonylatban az észak-amerikai adatok, és az Óceániai régióban szintén magasnak számító 53%-os penetrációs szint előz, illetve közelít meg. Az Egyesült Államokban 69%, Kanadában 64% az internetezők aránya. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy ugyan nem az USA-ban a legmagasabb az internetpenetrációs szint, de ha a lakossági arányok tekintetében elmondható, hogy 214 millió amerikai csatlakozik rendszeresen a világhálóhoz. Az óceániai régió kiemelkedő eredménye Új-Zélandon és Ausztráliában regisztrált 78 és 68%-nak köszönhető. Az ázsiai térségben Hong-Kong, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan 70 és 60 százalékpontos penetrációs szintje Európa legmagasabb értékeivel vetekszik. A kínai lakosságnak ugyan csak 8%-a kapcsolódik rendszeresen a hálóra, de ez a 8% mintegy 103 millió embert jelent. Az internethasználat százalékpontos megközelítésmódja a következő módon ábrázolható a világtérképen. A fehéren jelzett területeken az internetpenetrációs szint nem éri el a lakosság 10%-át.


1. ábra Az internetpenetrációs szint nemzetközi megoszlása (Molnár, 2002)

Ugyanakkor, ha az internethasználat szintjét a felhasználók számának kontextusában vizsgáljuk, a közel 1,2 milliárd felhasználó közül 214 millió amerikai, 246 millió tartozik a nyugat-európai régióhoz, és 103 millió sorolható a kínai felhasználók körébe.

A digitális megosztottság sokoldalú körvonalazása kirajzolja a jelenség-együttes összetettségét. Ebből kifolyólag a megközelítés számos perspektívából valósulhat meg. A digitális szakadék társadalmi vonatkozású dimenziója az infokommunikációs rendszerek felhasználásában megfigyelhető különbségek hátterét a szociológiai és demográfiai jellemzők összefüggésében kutatja.

A digitális szakadék transznacionális megközelítésére használt értelmezési keret, a digitális szakadék globális dimenziója az egyes országok közötti különbségeket az IKT szektorban mért mutatók, valamint azok gazdaságra gyakorolt hatására és a nemzetközi trendek alakulására fókuszál.

A harmadik megközelítésmód, mely a technológia diffúziójából adódó problémák vizsgálata köré szerveződik, az integrált információs és kommunikációs technológia minőségi attribútumaiból eredő egyenlőtlenségek kontextusában tárgyalja a jelenséget.

Összességében elmondható, hogy az információs infrastruktúra kiépítését társadalmi szinten az internet-hozzáférés és –használat tekintetében globális digitális megosztottság követte, ami a legmarkánsabban az életkor, az iskolai végzettség és a regionális elhelyezkedés mentén mutatható ki; melyhez az információs infrastruktúra egyenetlen kiépülése mellett az infokommunikációs eszközök használatához szükséges ismeretek hiánya is hozzájárul.

Az eEurópa félidei felülvizsgálatának értékelése — A digitális megosztottság a Lisszaboni Stratégia tükrében

Ha a digitális szakadék jelenségét a Lisszaboni Stratégia tükrében is megvizsgáljuk, akkor az eEurópa Akcióterv félidei felülvizsgálata megerősítette, hogy a Közösség fő céljai még ma is indokoltak. A digitális megosztottság megjelenése pedig azért is nyomasztó jelenség, mert az Európai Unió az eEurópa Akciótervet azzal a céllal indította el, hogy az információs technológiák minél szélesebb körű felhasználása révén felgyorsítsák Európa átalakulását egy tudásalapú gazdaság irányába, ami 2010-re már a termelési hatékonyság növekedésében, és az elektronikus szolgáltatások mennyiségi és minőségi javulásában is statisztikailag mérhető. Ezzel szemben a Közösségnek egy összetett, egymást generáló társadalmi—gazdasági szakadékkal kell felvennie a küzdelmet. Globális szinten megfigyelhető az a jelenség, hogy a vállalatok valamennyi szektorban hozzákezdtek tevékenységük az e-business irányába történő átstrukturálásához, ami az egész cég átalakulásához vezet. Ha az IKT szektor gazdasági integrációja elér egy kritikus tömeget, az az egész gazdasági szervezetre, és termelési berendezkedésre hatást gyakorol, új rétegeket hoz létre a munkaerőpiacon, míg más munkaköröket feleslegessé tesz. Jó példa erre a hagyományos összeillesztő műhelyekben megfigyelhető komputerizációs folyamat, ahol a manuális fázisokat, elektronikusan vezérelt automata rendszerek váltották fel. Ennek eredménye, hogy csökkent olyan foglalkozási területek iránt a kereslet, mint például esztergályos, marós, üveges, és piaci rést generált olyan szakmákban, mint például szoftverfejlesztő, informatikus, rendszergazda vagy programozó mérnök. Másik fontos attribútum az információ-technológia gazdasági integrációjának iránya. Számos példa bizonyítja, hogy ha a kezdeményezés alulról, felhasználói oldalról érkezik, és a vállalat felső vezetése nem áll mellé, vagy ha csak a vezetői réteg eltökélt az innovációs törekvésben, akkor a hierarchia nem motivált szintjei lefékezhetik, vagy teljesen bojkottálhatják a folyamatot. Az új gazdasági berendezkedés sikere a felhasználóknak attól a képességétől függ, hogy mennyire képesek az innovációs lehetőségek előnyeit hasznosítani. Ehhez azokra a képességekre van szükségük, melyek lehetővé teszik számukra az internetes kommunikációt, a releváns információk felkutatását, rendszerezését, feldolgozását és az információ gazdasági értékké történő átalakítását, ami a tudásalapú társadalom alapját jelenti. Mindezekből jól látható, hogy a közösségi politikának olyan kihívással kell megküzdenie, egy olyan kommunikációs patthelyzetben kell megtalálnia az egyensúlyt, és felvázolni a folyamatok által generált trendeket, amihez a gazdaság és a társadalom közötti kölcsönös együttműködésen és kommunikáción keresztül vezet az út. Másként fogalmazva a Közösségnek azt a pontot kell megtalálnia, ahol az optimális technikai megoldás és a maximális társadalmi hasznosulás találkozik.

Az Európai Unió az eEurópa Akcióterven kívül számos keresztprogram keretein belül foglalkozik a megosztottság egyes dimenzióival. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés célja olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása, melyek a gazdasági élet és a társdalom közötti kölcsönös együttműködés során hozzájárulnak a foglalkoztatási szektorban kialakult diszkrimináció, és a foglalkoztatásban megjelent piaci rés megszüntetéséhez. A korábbi fejlesztési partnerségek pozitív tapasztalataira alapozva a transznacionális együttműködés alapvető eleme az EQUAL Programnak, ami a közös munka két formáját különbözteti meg: az egyes tagállamokon belül aktív fejlesztési partnerségek közötti, és a tematikus hálózatokon belüli kooperációt. A fejlesztési partnerségek keretein belül, az egyes tagországok a közös munka értelmében egymás stratégiáját kiegészítő programtervezetet alakítanak ki, és közös prioritási területeket határoznak meg. A projekt ugyanakkor nem csak koordinatív tevékenységekre terjed ki, hanem minden tagállamban tematikus hálózatok köré szerveződik, melyek az érintett fejlesztési partnerségek számára lehetőséget teremtenek a tapasztalatok megosztására. A tematikus megközelítés az effektív hálózati együttműködéshez, és a statisztikai adatok összehasonlíthatóságához biztosítja a közös alapot. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés fókusza a foglalkoztathatóság, a vállalkozás, az alkalmazkodóképesség, az esélyegyenlőség és az emigránsok társadalmi és munkaerőpiaci integrációja köré épül, mert ezek a tényezők jelentős mértékben járulhatnak hozzá a foglalkoztatáspolitika, valamint a társadalmi befogadás motiválására irányuló szakpolitikák megvalósításához. Figyelemmel kísérve a közösségi politikát, az a meglátásom, hogy az Európai Unió elemezve a társadalmi — gazdasági helyzetet olyan nemzetközi összefogáson alapuló kutatási stratégiát indított el EQUAL Programmal, melynek célcsoportja az IKT szektor gazdasági integrációjának előnyeit hasznosítani nem tudó társadalmi réteg; figyelmének középpontjában pedig a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitika közötti kölcsönös interakció és együttműködés során, a társadalom különböző rétegei között, elsősorban generációs szinten kialakult törésvonal halványítása áll. A Program fejlesztési partnereként a U-Turn Projekt elsősorban a gazdasági szervezetek és a humánerőforrás-menedzsment közötti interakcióhoz, ezen belül is az alacsonyan kvalifikált, hanyatló ágazatokban foglalkoztatott, vagy munkanélküli, idősebb munkavállalókra (45+), valamint az információs társadalomban nélkülözhetetlen készségekre, mint például az internethasználatra, vagy a webes információkeresésre irányuló kísérleti kezdeményezésekhez biztosít négy modul keretein belül intézményi hátteret. A projekt célja szűkebb értelemben megtalálni az ember-számítógép interakció során azokat a potenciális hibaforrásokat, melyek a felhasználói felületen megjelent információ strukturálását és feldolgozását érintik. Mivel a korábbi közösségi kezdeményezések azt mutatták, hogy a kutatási fázisok során a célcsoport aktív bevonása jelentős potenciállal és hozzáadott értékkel bír, ennek megfelelően a U-Turn négy modulban zajló vizsgálata alapvetően célcsoport-orientált, vagyis az egyes honlapok usability tesztelése a vizsgálati személyek által végrehajtott különböző feladatvégrehajtás-elemzés során valósult meg. A ReTHINK modul asszisztenseként azonban lehetőségem nyílt a téma egy másik oldalról, tervezői koncepció oldalról történő megvizsgálására, melynek intézményi hátterét a Fachhochschule St. Pölten für Telekommunikation und Medien Usability Centere és a U-Turn Projekt kutatói csoportja adta.

A digitális megosztottság kommunikáció-elméleti megközelítése

Az információs és kommunikációs technológiára épülő gazdaság több pontján, és több vonatkozásában megjelenő problémakör számomra is releváns. Az Európai Unió számos, az információs társadalom és gazdaság kiépülésére vonatkozó kutatási programját áttanulmányozva az általam legfontosabbnak ítélt megállapítás az volt, hogy az Unió számára a versenyképesség az Egyesült Államokhoz, valamint Japánhoz és a Távol-Kelethez képest jelenik meg kihívásként. Az EU versenyképességének célja, hogy a Közösség a fenti régiókkal szemben megőrizze és fenntartsa gazdasági teljesítőképességét. Az eEurópa Akcióterv fényében meglátásom szerint a szélessávú kommunikáció infrastrukturális és tartalmi feltételeinek megteremtése, valamint a piacgazdasági viszonyok infokommunikációs fejlesztése a versenyképességi tényezők legfontosabb szegmentumát képezik. A szélessávú technológián nyugvó kommunikációs hálózatok olyan transzmissziós mechanizmusoknak tekintetők, melyeken keresztül számottevő mértékben valósulhatnak meg az IKT szektor fejlődésével kapcsolatban megfogalmazott makrogazdasági folyamatok. Az információtechnológiai alapokon nyugvó gazdasági berendezkedés által indukált fejlődési szintet azonban nem követte a társadalmi átalakulás üteme, melynek eredménye az információs kor küszöbén a társadalom különböző rétegei között regisztrált infokommunikációs eszközök, különösen az internet, használatában megjelenő leszakadások.

Kommunikációs szakemberként fontosnak tartom az IKT szektor társadalmi kihasználhatóságában rejlő potenciális lehetőségek profittá alakítását, vagyis az internetes kommunikáció kereteinek tervezése során olyan megoldások kidolgozását, melyek a gazdasági szektor számára nyereség formájában valósulnak meg.

Meglátásom, hogy a digitális szakadék jelensége felfogható és modellezhető kommunikációelméleti megközelítésben: az információs társadalom egyik alternatív kommunikációs hálózata az internet és annak felhasználói felülete, a honlap, mely a vállalatok számára a legkülönfélébb elektronikus üzletágak, mint például az elektronikus kereskedelem, az online marketing és PR legkézenfekvőbb eszköze. Vagyis a honlap a gazdasági szervezetek számára egy potenciális kommunikációs csatornát jelent, aminek segítségével a vevők nagyon széles körében prezentálhatják magukat. A digitális szakadék ebben a vonatkoztatási rendszerben felfogható egy többtényezős kommunikációs zavarként, ami az alább felvázolt kommunikációs modell különböző pontjain jöhet létre.

2. ábra A digitális szakadék jelenségének bemutatása a kommunikációs modell kontextusában

A felvázolt interakciós modell egyik pólusán a felhasználó található, aki tevékenységét tekintve vagy különböző online szolgáltatásokat vesz igénybe, vagy információkeresésre használja a csatornát, a másik oldalon pedig a gazdasági szervezet, ami a szolgáltatást és a keresett információkat nyújtja. A kommunikáló felek közt a csatorna, az internet biztosítja az információáramlást. Ennek megfelelően az interakció két szintje különböztethető meg: makroszinten a kommunikáló felek között létrejött információáramlást, mikroszinten pedig a kommunikáló felek a közvetítőközeggel való interakcióját értem. A felvázolt szisztéma tehát egy kétpólusú, kétdimenziós kommunikációs rendszer, ami mind vertikálisan, mind horizontálisan további komponensekkel bővíthető. Ennek megfelelően a továbbiakban horizontális és vertikális komponensek mentén vizsgálódva keresem a rendszer potenciális hibaforrásait, melyek az említett digitális szakadék kialakulásában közrejátszhatnak.

A kommunikációs rendszer két vége között makro-interakciós szinten megvalósult információcsere legfontosabb eleme az információ kódolása és dekódolása. A kódolás — dekódolás folyamata során, vagyis az információs architektúra felépítésében, és az információ feldolgozásában vállalati szinten elsősorban az információ-menedzsment, felhasználói oldalon pedig az egyén információfeldolgozási modellje meghatározó. Abban az esetben, ha a vállalati információs menedzsment figyelmen kívül hagyja a célcsoportot, amin azt értem, hogy ha a honlap információs architektúrája nem, vagy csak részben fedi a felhasználó információfeldolgozási modelljét, különböző tényezők lépetnek fel, melyek zavaró hatással lehetnek a kommunikációra. Az a honlap, amelynek architektúrája nem felel meg a fenti kritériumoknak, vagy máshova helyezi a hangsúlyt, nem tölti be az üzletpolitika a médiumnak szánt elsődleges szerepét, a hatékony információközvetítést. Felismerve, hogy az elektronikus kereskedelemben a sikeres önreprezentáció a honlap információs architektúráján keresztül realizálódik, az információ-menedzsment a vállalat üzletpolitikájának kulcsfontosságú elemévé vált. Az elektronikus kereskedelem és tartalomszolgáltatás fejlődésével, valamint az ezzel párhuzamosan emelkedő felhasználói elvárások egyre nagyobb kockázati tényezőt jelentenek a nem megfelelő internetes stratégia kialakítása során. Azok a gazdasági szervezetek, melyek a felhasználói sajátosságokat is figyelembe veszik az online termékkommunikáció során, lényegesen könnyebben fognak beilleszkedni az elektronikus gazdaság feltételrendszerébe. A fenti követelmények alapján az információ-menedzsment lényege a vállalati és termékkommunikáció hatékony irányítása. Irene Wormell (1998) megfogalmazása szerint az információ-menedzsment célja „az információs erőforrások hatékony menedzselése, és a szervezet képessé tétele arra, hogy gondoskodni tudjon mindarról, amire szüksége van az információs rendszerek alkalmazása, az információhoz való hozzáférés és a végfelhasználók megfelelő segítése tekintetében”. Wormell gondolatát továbbfűzve meglátásom, hogy ha a honlap ennek, a minden mással szemben prioritást élvező elvárásnak nem tesz eleget, az nem csak a felhasználó frusztrációjához vezethet, hanem ahhoz is, hogy a honlap által kommunikált szervezeti — strukturális felépítést a felhasználó pars pro toto módon az egész vállalatra kivetíti. A információ-ergonómia tehát nem csak a vállalat honlapépítési stratégiájára, hanem közvetett módon a gazdaságára is hatással van. Az eddigi okfejtésem központi gondolata egy olyan elektronikus kínálat — keresleti rendszer kommunikációs sémáját vázolta fel, mely alapvetően a kínálati oldal információ-ergonómiai stratégiájában fellépő zavaró tényezőkre fókuszált. Ugyanakkor ennek a kétpólusú kommunikációnak a felhasználói ill. keresleti oldal éppúgy domináns elemét képezi. A felhasználói oldalon két alternatív tényező is megfigyelhető, ami az online kommunikációt jelentősen befolyásolja: a felhasználó információfeldolgozási modellje és az információtechnológiai eszközökhöz való viszonya.

A felhasználó médiumhoz való viszonya azonban az eddig horizontális szinten vizsgált kommunikációs szisztémát egy újabb interakciós szinttel, a mikro-interakciós dimenzióval bővíti. Vagyis a digitális szakadék jelenségének további körvonalazása a gazdasági, a társadalmi, az információ-ergonómiai és a kommunikáció- elméleti megközelítés mellett további két megközelítési mód, a pszichológiai és Human Computer Interaction szemléleti keret bevonását is megkívánja, melyek mikro-interakciós szinten egy újabb potenciális hibaforrásra, a médiumra hívják fel a figyelmet. A médium az a komponens, amellyel a kommunikáló felek mikroszinten interakcióban állnak. De a hiba forrásának központi elemét nem abban látom, hogy az internet mint kommunikációs csatorna nem tesz eleget a médiummal szemben támasztott követelményeknek, hanem abban, hogy az eddigi kommunikációs csatornákkal szemben az internet és interaktív felhasználói felülete, a honlap, egy újdimenziós felhasználói rendszert, alternatív interakciós kereteket valósít meg. Ennek megfelelően az egyik hibalehetőség a médium nem megfelelő célcsoporthoz történő hozzárendelése, vagy a felhasználói felület nem optimális kialakítása. Azonban jelen tanulmány keretei között ezzel a mikro-interakciós dimenzióval nem foglalkozom.

Összességében elmondható, hogy a digitális szakadék egy önmagát folytonosan definiáló és újradefiniáló jelenség-együttes, ami kizárólag interdisziplináris kontextusban vizsgálható, és kizárólag interdisziplináris párbeszéd útján kerülhet sor a probléma megoldására.

Felhasznált irodalom

BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató központjának (ITTK) kutatócsoportja: Information society world progress report 2004. A világ előrehaladása az információs társadalom terén 2004-ben.
Forrás:http://www.ittk.hu/web/docs/WPR_2004_szoveg_v2.pdf (Letöltve:2006.07.09)
Bognár,É. & Galácz, A. 2004. A társadalmi egyenlőtlenségek új dimenziója: „Digital GAP” nemzetközi összehasonlításban. TÁRKI, Budapest.
Forrás: http://www.szochalo.hu/szochalo/upload/Bognar-Galacz_digital_divide_intl.pdf (Letöltve: 2006.10.04.)
Demunter, C. 2005. Die digitale Kluft in Europa. Eurostat, 2005
Forrás: http://epp.eurostat.cec.eu.int/cache/ITY_OFFPUB/KS-NP-05-038/DE/KS-NP-05-038-DE.PDF (Letöltve:2006.08.27)
Demunter, C. 2005. Internetaktivitäten in der Europäischen Union. Eurostat, 2005. Forrás: http://epp.eurostat.cec.eu.int/cache/ITY_OFFPUB/KS-NP-05-025/DE/KS-NP-05-025-DE.PDF (Letöltve: 2006.08.27.)
 Molnár, Sz. 2002a. A digitális megosztottság értelmezési kerete. Információs Társadalom, 4. szám, pp. 82-101.
 Molnár, Sz. 2002b. A digitális szakadék megközelítésmódjai.
Forrás: http://www.ittk.hu/infinit/2002/0418/index.html (Letöltés: 2006. 10.24.)
Ottens, M. 2005. Internet-Nutzung durch Unternehmen und Einzelpersonen im Jahr 2004. Eurostat
Forrás:http://europa.eu.int/rapid/pressReleasesAction.do?reference=STAT/05/62&format=HTML&aged=0&language=DE&guiLanguage=en (Letöltve: 2006.08.27.)
Verebics, J. 2002. Az információs társadalom jogának kereskedelmi dimenziójától az elektronikus gazdasági kapcsolatok jogáig. In: Glatz, F. 2002. Információs társadalom és jogrendszer. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 23-56.
 Wormell, I. 1998. Térítéses információszolgáltatás: a siker titka. Informatikai és Könyvtári Szövetség, Budapest, pp. 134.

Lábjegyzetek

/1/ A magyar válasz az információs társadalom című szakértői vitaanyag 1999 decemberében nyilvánosságra hozott koncepciója nyomán: az infokommunikációs technológiák konvergenciájának eredményeként kialakuló információs hálózatokra alapozva most bontakozik ki a következő század társadalmi rendje, az információs társadalom. (Verebics, 2002.).

/2/ Az Eurostatot, az Európai Közösség Statisztikai Irodáját, azzal a céllal hívta életre az Európai Unió, hogy tárgyilagos és megbízható statisztikákra alapozzák a közösségi politikát. Az Eurostat 15 tagország és bizonyos egyéb országok, mint Svájc, USA, Japán és a bővítési területek nemzeti statisztikai hivatalai által összegyűjtött adatokat dolgozza fel. Az adatok összehasonlíthatóságát az intézmények közötti harmonizált együttműködés biztosítja. A Közösségi Statisztikai Irodát az Amszterdami Szerződés emelte alkotmányos alapokra.

/3/ Herbert Hoenle: Westeuropäische Elektronikindustrie trotzt weiterhin weltweitem Druck
Forrás: http://www.evertiq.de/newsx/read_news.aspx?newsid=116

/4/ Information society world progress report 2004: A világ előrehaladása az információs társadalom terén 2004-ben
Forrás: http://www.ittk.hu/web/docs/WPR_2004_szoveg_v2.pdf (Letöltés: 2006.06.12.)

/5/ Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Unió Nemzeti GSZT-i elnökeinek és főtitkárainak éves találkozója: A Luxemburgi nyilatkozat a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról
Forrás: http://www.eesc.europa.eu/documents/di_157_hu.pdf (Letöltés: 2006.09.06.)

/6/ Az Eurostat felmérései szerint Európai Unió az Egyesült Államokhoz képest annak ellenére fordít még mindig jelentősen kevesebbet innovációs törekvésekre, hogy minden befektetett euró 7 eurónyi hasznot hoz.

/7/ EU25: Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország

/8/ EU15: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország

/9/ Az innovációs befektetés aránya európai szinten még mindig alacsony, éves szinten a GDP 2%-át teszi ki, ami csak valamivel magasabb, mint az eEurópa Akcióprogram elindulásakor. Figyelembe véve, hogy az Európai Unióban az egy főre jutó GDP csak 72%-a az Egyesült Államokban mért adatoknak, valamint azt, hogy az USA a Lisszaboni Stratégia elindulása után is konzekvensen jelentős összeget fordított innovációs befektetésekre, az EU továbbra sem képes felzárkózni az Egyesült Államokhoz. A növekedés második tényezője, a produktivitás szintén nem járul kellő mértékben a gazdasági növekedéshez. Európában a termelékenység mértéke az Államokban mért 2%-al szemben jelenleg 0,5-1% között mozog, mely két tényezőnek tudható be: az információs és kommunikációs technológiák nem kielégítő hozzájárulása a gazdasági növekedéshez, valamint az innovációs befektetés alacsony szintje.