Balogh Wanda Alida
Ha a sík elgörbül

A textilművészetben Magyarországon a 20. század közepéig döntő szerephez jutott a sík. Csak a 70-es években történő robbanásszerű változás után jelent meg a tér, mint a művek kiállításának új felülete. Minden és mindenki három dimenzióra törekedett, szinte meg sem lehetett jelenni síkba komponált művekkel. Természetesen ez nem szó szerint értendő, hiszen a kárpitművészet élt akkoriban is, de tény, hogy teljesen háttérbe szorult. Így a tér diadalmaskodott.
Ez az uralom azonban nem tartott sokáig, csupán 10-12 évig lehetett első számú művészeti irány. Újra a két dimenzió kerekedett felül, aminek egyik oka az új festészet megjelenése volt, melynek alkotói ismét visszatértek az olajfestészethez, a hagyományos megjelenítési módokhoz.
Ezzel egy időben a kárpitnak sikerült túlélnie a háttérszerepet, elkezdett megerősödni, ami azonban nem valósult meg egyszerűen. A 80-as években a kárpit ugyan lassan magához tért, de vezetője nem lehetett a műfajnak. A textilművészetben teljes stagnálás következett be, miközben a műtermekben szebbnél szebb alkotások születtek, a befelé fordulás, a saját célra való alkotás mind nagyobb teret hódított.
A 90-es évek sem hoztak komoly változást, de talán kissé felgyorsult a kárpit megismerésének folyamata. Napjainkban egyre több kiállítás jön létre, szervezetek alakulnak, és létjogosultságot kapott a gobelin. A sík textilművészet tehát elindult egy úton, gondoljunk csak a lassan hagyományosnak számító Kárpit című kiállításra a Szépművészeti Múzeumban, melyet a Magyar Kárpitművészek Egyesülete szervezett és szervez az idén is.
A tér azonban valahogy nem jelentkezik. Nincs rá szükség vagy félő, hogy hasonló lesz a végeredmény, mint 30 évvel ezelőtt?
Az, hogy egy alkotó milyen művet hoz létre, nemcsak saját magától, művészi útjától vagy az általa tanultaktól függ, hanem nagyban befolyásolja azt maga a társadalom is. Az 1968-ban berobbanó tértextilek esetében a társadalmi közeg szinte „megkövetelte” a kitörési próbálkozásokat, az avantgárd megjelenése azt hirdette, hogy a hagyományos, a régi nem folytatható. A „régi” a kárpit, vagyis a sík volt, jöhetett a tér!
Természetesen ez nagyon leegyszerűsített képlete a kornak, de a lényeget megvilágítja. A kísérletek, az anyagok viselkedésének vizsgálatai olyan irányba mutattak, melyek semmiképpen nem voltak megismerhetőek kizárólag a fal síkjában. Szükség volt tehát a térre.
Korunk társadalma újra síkban gondolkozik és él. A számítógép monitora, azaz a képernyő sík, sőt a gyártók arra törekednek, hogy minél inkább lapos legyen. A televízió szinte ugyanaz, egy monitor, amin adott program fut, ugyancsak síkban. Az újságok kétdimenziósak, csakúgy, mint a telefonok képernyői. Ezeken a sík lapokon jelennek meg a háromdimenziós tér és élet jelenségei, már előre síkba fordítva. A szemlélő már nem is érzékeli a valódi teret, készen kap egy sokkal könnyebben felfogható, még „fel is címkézett” képet.
Azt, hogy valójában három dimenzióban élünk, nem tapasztaljuk, csak természetesnek vesszük. A valódit nézzük a mesterségesen. A tér ilyen mértékben való kiszorítása azt eredményezi, hogy a téri megjelenések már alig foghatók fel az emberek számára. A háromdimenziós számítógépes programok ugyanis komoly ábrázoló geometriai érzéket és ismeretet követelnek meg, a laikus nehezen boldogul e program berkeiben. Egyedül a virtuális valóság létrehozásával kerülhetünk térből „térbe” – ami valójában sík -, ám ennek felfogása komoly felkészültséggel rendelkező ember számára is nehézségekkel jár.
Ha a képzőművészetet vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy fő sodrában úszó műfajainak egyike a festészet. A kép pedig ugyancsak két dimenziós.
Itt újra a síkba ütköztünk…
Vajon miért nem készülnek ma tértextilek? Talán, mert kötődik hozzájuk egy vitatható kor és filozófia, emellett ez az irányzat a 70-es évek végén kifulladt, sokak szerint bebizonyított ténnyé vált, hogy nem működik. Napjainkban ezért nincs helye és létjogosultsága, egyszerűen nincs rá szükség. Felvetődik azonban a kérdés, vajon valóban kimerítették-e az alkotók a lehetőségeket? Tényleg nem lehetséges e más irány, csak az általánosan tértextilként értelmezett mód létezik? Valószínűleg nem. De ez már egy másik írás témája.