Wacha Imre
A kommunikációs helyzetekről, folyamatokról részletesebben

1.
„A korszerű retorika alapjai” című könyvemben a sikeres kommu-nikációt öt feltételtől és tíz meghatározó” tényezőtől tettem függővé [1] , és Deme László egy ábrájának kiegészítésével – többszöri átdolgozás után – a következő ábrával próbáltam „sematizálni" [2]

2.
„A beszéd három dologból tevődik össze: a beszélőből, amiről beszél és akihez beszél; a beszéd célja az utóbbira irányul, azaz a hallgatóra.” (ARISZTOTELÉSZ 1358B).
Az ARISZTOTELÉSZ által leírt kommunikációs helyzetre vezethető vissza a jacobsoni felfogáson alapuló kommunikációközpontú szemléletnek sokféleképpen ábrázolt és sokféle terminus technicusszal elnevezett alapsémája, amelynek már négy „szereplője” van: a közlő (adó, beszélő, bizonyos retorikai felfogás szerint: éthosz) – a közlemény – (beszédmű, szöveg, üzenet: logosz stb.) – címzett (vevő, hallgató, olvasó: pathosz) – és a csatorna (retorikai szituáció?) [3]
Ezek szerint a kommunikáció meghatározói a ki, miről, mit, miért, kinek, hogyan, miképpen, hol, milyen körülmények között, kinek a jelenlétében kérdésekre adott válaszok.
Közülük a ki a közlő (adó, Arisztotelésznél: beszélő, a magam tovább bontásában: beszélő vagy író) személyére vonatkozik.
A miről, mit, miért együttesen a „közlemény”-re utal: a miről arra keres választ, mi a közlemény tárgya, témája, azaz miről szól és ad „információkat” a beszéd- vagy írásmű. A mit arra válaszol, mi az, amit a közlemény az adott tárgyról (majd) elmond (ez talán részben azt mutatja meg, milyen tény- és tárgyszerű adatokat kell tartalmaznia a közleménynek); a miért pedig azt vizsgáltatja a közlővel, mi a célja közlőnek, mit akar elérni a beszéd, írásmű nyilvánosságra hozásával. [4]
A kinek kérdésre adandó válasznak arra kell megfelelnie: ki lesz a címzett (Arisztotelésznél: a hallgató, más szóval: a vevő; a magam részletezőbb értelmezése szerint: a hallgató-néző vagy olvasó): egy személy-e vagy több, homogén lesz -e a hallgatóság vagy valamilyen szempontból (pl. élet-korát, műveltségét, szakismereteit tekintve) heterogén összetételű.
A következő öt kérdés közül a hogyan a kommunikációs szituációra, a beszédhelyzetre utal, a miképpen a nyelvi formára, stílusra (bizonyos klasszikus retorikai felfogás szerint az „illőség”-re [kairosz, preopun, aptum, decorum]). A hol kérdésre adandó válaszban a megnyilatkozás helyét, helyszínét, külső körülményeit kell megvizsgálnia a „szerzőnek”, a milyen körülményekről elmélkedve pedig azt, hogy milyen „belső” körülmények között zajlik majd a közlésfolyamat (pl. mely napszakban, nyugodt vagy feszült [politikai stb.] légkörben és így tovább). Végül az utolsó kérdés, a kinek a jelenlétében azt firtatja, hogy az „elsőrendű címzettek” mellett vannak-e, lehetnek-e „másodrendű” címzettek (pl. egy rádió- vagy tévéfelvételkor a jelenlévő közönségen kívül kell-e gondolni a majdani rádióhallgatókra, tévénézőkre, publikáció esetén az esetleges cenzorra, egy esküvői beszédben a közvetlenül megszólított ifjú páron kívül a násznépre, stb.) [5]
Ebből a tíz kérdőszóból tehát – bár a többi is erőteljesen hat rá – csak egy, a mit felel meg annak a hét kérdőszónak, amellyel a „klasszikus retorika a nyelvi üzenet meghatározottságára” utalt, azaz a latinul, majd magyarul hexameterbe foglalt kérdéseknek, és annak az 5 W + 1 H kérdőszónak is, amelyre az újságírás–hírközlés követelményei szerint a hírnek válaszolnia kell. [6]  tartalmát határozza meg. Azt a „tartalmat”, amely a kommunikációs folyamat során a közlőtől a címzett irányába halad. Az általam felsorolt többi kilenc „csak” módosítja, árnyalja a közleményben közöltek belső arányait, megfogalmazási módját. És ami a legfontosabb: a közlemény „létrehozásában”, az előmunkálatok során [7] kap és játszik meghatározó szerepet. Így a témaválasztás, az anyaggyűjtés, az anyagrendezés és a szerkesztés, a (nyelvi) formába öntés–megfogalmazás során. Magában a „kommunikációs aktusban” már csak mindezeknek az eredménye: a közlemény jelenik meg, mégpedig verbális formában, szövegként, de többnyire nonverbális eszközök kíséretében. [8]
3. Több munkámban is [9] eléggé részletesen foglalkoztam a közvetlen kommunikáció és tömegtájékoztatás különféle kommunikációs szituációival és az azokban lezajló folyamatokkal. [10] Azonban – most látom – többnyire nem a teljes folyamatokat ábrázoltam, hanem csak a különböző közléshelyzetekben lezajló kommunikációs folyamatok utolsó „lépésének” a sémáját adtam meg. A látható, hallható „közvetlen” kommunikációs eseményt. Csak néhánynál, így pl. a pódium- és a színházi műfajoknál utaltam az éppen zajló, a „végső” kommunikációs folyamat előzményeire. Ezeket néhány későbbi munkámban egy-két más kommunikációs helyzet (pl. tolmácsolás) sémájával is kiegészítettem. Az alapformákat már emlegetett cikkeimben a következő sémákkal mutattam be:
3.1. A KORLÁTOZOTT KÓDÚ, ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ:

3.2. A (VALÓDI, TOTÁLIS) BESZÉLGETÉSES KOMMUNIKÁCIÓ

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
3.3. KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS – TÁRSALGÁS

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
4. Ugyancsak bemutattam a közvetlen, a totális kommunikáció „nyilvános” változatának alapsémáját.
4.1. ELŐADÁSOS BESZÉDHELYZET
4.1.1. Nyilvános szónoklat, közéleti megszólalás, (egyetemi) előadás, a valódi, totális, közvetlen kommunikáció előadás-típusú változatának alapsémája
A címzett csak nonverbális visszajelzéseivel „formálója a szövegműnek, inkább csak „passzív” befogadója a közleménynek.

A közlemény: beszédmű; a csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő; a visszajelzés nonverbális eszközökkel történik.
5. Bemutattam az „áttételes” vagy a „kevert” kommunikációnak, azaz az elektronikus tömegtájékoztatásnak néhány alapsémáját is, de csak a teljes kommunikációs folyamat végső – a címzettek számára érzékelhető és talán sejthető – mozzanatát.
5.1. RÁDIÓ- ÉS TÉVÉELŐADÁS:
5.1.1. ELŐADÁSOS KOMMUNIKÁCIÓ A RÁDIÓBAN ÉS A TÉVÉBEN (HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK, SZAKELŐADÁSOK:

A közlemény: írott szövegre épülő beszédmű; a csatorna: a) a rádióban és a tévében verbális (orális, auditív és akusztikus kód) b) a tévében nonverbális kód, totális látvány is, c) elektronikus átviteltechnika, az egyenes adások kivételével a közlés (a felvétel) és a befogadás (a közlemény sugárzása és meghallgatása) között időeltolódás is van.
5.1.1.1. A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT SÉMÁJA, HA A FELOLVASÓ A SAJÁT SZÖVEGÉT SZÓLALTATJA MEG:

A közlemény: írott szövegre épülő beszédmű; a csatorna: a) a rádióban és a tévében verbális (orális, auditív és akusztikus kód) b) a tévében nonverbális kód, totális látvány is, c) elektronikus átviteltechnika, az egyenes adások kivételével a közlés (a felvétel) és a befogadás (a közlemény sugárzása és meghallgatása) között időeltolódás is van. Visszajelzés a rádióban, tévében nincs!
5.1.1.2. A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT SÉMÁJA, HA A FELOLVASÓ A MÁS ÁLTAL ÍRT SZÖVEGET SZÓLALTAT MEG (PL. HÍROLVASÁSBAN):

A közlemény: írott szövegre épülő beszédmű; a csatorna: a) a rádióban tévében verbális (orális, auditív és akusztikus kód), b) a tévében verbális és nonverbális kód is: totális a látvány, c) elektronikus átviteltechnika, az egyenes adások kivételével a közlés (a felvétel) és a befogadás (a közlemény sugárzása és meghallgatása) között időeltolódás van. Visszajelzés a rádióban, tévében nincs!
5.2. TÖBBSZEREPLŐS RÁDIÓ- ÉS TÉVÉMŰSOROK (RIPORT, INTERJÚ)

Csatorna: a) verbális: orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) elektronikus átviteltechnika, az egyenes adások ki-vételével a közlés (felvétel) és befogadás a műsor meghallgatása, megtekintése, a közlés meghallgatása között időeltolódás is van.
5.3 A KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS- ÉS A FÓRUM-TÍPUSÚ FOLYAMATOK SÉMÁI (többféle funkciójú szereplőkkel):

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kerekasztal-beszélgetők között totális visszajelzéssel, d) a közönség és a „szereplők” között nonverbális eszközökkel, d) az átviteli csatorna a kommunikációs partnerek közötti levegő.
6. Kissé „előbbre”, a címzettek által nem tapasztalható-látható mozzanatokra is tekintve vázoltam fel az előadó-művészet néhány kommunikációs folyamatának sémáját. Olyan mozzanatokra utaltam, amelyek segítik, hogy a „közlő” a „címzettek” számára adekvát módon szólaltathassa meg a közleményt.
6.1. A PÓDIUM-MŰFAJOK
A pódium-műfajok többsége írott szövegből indul ki, hiszen a kommunikációs folyamat célja az írásban megjelent(etett) szépirodalmi alkotásnak (költői, írói műnek: verses, prózai, drámai alkotásnak), vagy más írott műnek (kordokumentumnak stb.) „megszólaltatása”, élőszóval való tolmácsolása.
6.1.1. VERS- ÉS PRÓZAMONDÁS
A (író, költő)
Mű--> B (előadó) (értelmezési folyamat)
átkódolás orális, akusztikus kódra, beszédre C (közönség)
Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
6.2. A SZÍNHÁZI MŰFAJOK
6.1.2. A DRÁMAI MŰ MEGSZÓLALTATÁSÁNAK SÉMÁJA:

Csatorna: a) verbális: orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a színház tere. Színházban van nonverbális visszajelzés! Olykor rövid verbális jelzés is (pl. „Bravó” kiáltás).
6.3 HANGJÁTÉK, TÉVÉJÁTÉK, FILM, HANGOS REKLÁM

Tévéjáték, film, rádió-, tévéközvetítés esetén közönség részéről nincs visszajelzés. Csatorna: a) verbális: orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) rádiójátéknál, tévéjátéknál elektronikus átviteltechnika; az egyenes adások kivételével a közlés (felvétel) és befogadás: a műsor meghallgatása, megtekintése, a köz-lés meghallgatása között időeltolódás is van. Az elhangzottakra, lá-tottakra vonatkozó megnyilvánulások nem jutnak el a „közlő félhez”.
7. Nem nagyon tárgyalja a kommunikációs szakirodalom bizonyos kevert kommunikációknak (formailag közvetlen és totális, de áttételes kommunikációnak) és bizonyos közvetlen kommunikációnak, valamint az elektronikus tömegtájékoztatás újabb szituációinak a folyamatait. Ez azért fontos, mert a teljes közlésfolyamat során – a kommunikációs folyamat kezdetétől (pl. a témaválasztástól és az anyaggyűjtéstől) a közlemény teljes, végleges változatának kialakulásáig és megszólaltatásáig [11] – többször is megváltozik a kommunikációs szituáció (a beszédhelyzet) is, és gyakran a közvetlen beszédpartner is, és a „valódi” címzett (az igazi – valójában nem ismert csak sejtett, eképzelt – célközönség) is. És nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az elektronikus tömegtájékoztatásnak majdnem minden közléshelyzetében jelen van a „technika”: a hang- és képrögzítő műszerek és az őket kezelő technikus(ok). Gyakran – többnyire – jelen van a műsor szerkesztője, némely esetekben a produkció rendezője is.
7.1. KORLÁTOZOTT KÓDÚ KOMMUNIKÁCIÓ, ÍRÁSOSSÁG
1. Előkészítő folyamat:
Témaválasztás (feltárás, inventio, anyaggyűjtés) – szerkesztés (elrendezés, dispositio) – formába öntés (megfogalmazás, stílus, elocutio), esetleg többszörös újrafogalmazás vagy átjavítás, átszerkesztés; magányos (olykor hosszú ideig tar-tó) munka; önkifejezés (esetleg már gondolva a leendő címzettekre is és a kom-munikációs szituációra is). Magányos (olykor hosszú ideig tartó) munka; önkife-jezés. A klasszikus retorika többi „lépése” (kívülről megtanulás [memoria]. ) már a megszólaltatás körébe tartozik.
2. Elő-kommunikációs folyamat:
2.1, Lektorálás (partner- és szituációváltás).
Írásos vagy közvetlen kommunikáció a lektorral, szerkesztővel az írásműről.
2.2. Az írott szöveg külső formájának megválasztása (pl. kiadói szerkesztés, nyomdai előkészítés).
2.3. A nyomtatott forma elkészítése.
3. A valóságos közlésfolyamat a mű a közlő és a címzett(ek) között.

7. 2. A TOTÁLIS, BESZÉLGETÉSES KOMMUNIKÁCIÓ ALAPSÉMÁJA
7.2.1. PÁRBESZÉD
1. Előkészítő folyamat. Gyakran elmarad.
Témaválasztás – anyaggyűjtés – a mondandó végiggondolása a tíz meghatározó figyelembe vételével (pl. típusában előkészíthető beszéd esetén). Magányos folyamat, belső beszéd, gondolva a leendő partnerekre.
2. A valóságos közlésfolyamat spontán szövegalkotással:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív) kód; b) nonverbális kód, totális látvánnyal; c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
7.2.2. KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS – TÁRGYALÁS – TÁRSALGÁS
1. Előkészítő folyamat (gyakran elmarad): a kerekasztal-beszélgetés egyes résztvevőinek felkészülése. Célzott beszélgetésnél, tárgyalásnál: témaválasztás, anyaggyűjtés – az érveléshez, meggyőzéshez szükséges adatok, módszerek végig-gondolása, összegyűjtése –, a mondandó végiggondolása figyelemmel egyrészt a leendő beszélgető partnerekre, a „címzettekre” és a kommunikációs szituációra; magányos munka. Csoportos tárgyalásnál a team munka megtervezése, reszort-feladatok kiosztása, szemléltető anyagok összegyűjtése.
2. Szituáció és partnerváltás: A valóságos közlésfolyamat a „célpartnerekkel”, spontán szövegalkotású beszéd:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
7.2.3. NYILVÁNOS KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS – TÁRGYALÁS
7.2.3.1. RÁDIÓ- TÉVÉKÖZVETÍTÉS EGYENES ADÁSBAN
1. Előkészítő folyamat: a kerekasztal-beszélgetés egyes résztvevőinek felkészülése:
Témaválasztás, anyaggyűjtés – az érveléshez, meggyőzéshez stb. szükséges adatok, módszerek végiggondolása, összegyűjtése – a mondandó végiggondolása figyelemmel a leendő beszélgető partnerekre, a leendő valódi címzettekre és a kommunikációs szituációra; részben magányos munka.
2. Elő-kommunikációs folyamat: partner- és szituációváltás: témamegbeszélés, esetleg „szereposztás” a kerekasztal-beszélgetésben résztvevő szereplőtársakkal a későbbi, a közönség előtti egyenes, közvetlen kommunikációs közlésfolyamatról.
3. A valóságos közlésfolyamat a „valódi” „célközönség” számára:

Csatorna: a) spontán megfogalmazású verbális (orális és auditív) kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
Rádiós, tévés közvetítés esetén: elektronikus csatorna. háttérben ott vannak a technikai munkatársak és a rendező.
7. 3. KEVERT – ÁTTÉTELES – KÖZVETLEN TOTÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
A közvetlen és totális kommunikációnak egyik kevert formája a tolmácsolás. (Az írásbeli tolmácsolást: a szép- és a szakirodalom fordítását és ennek a nyomtatásban megjelentetett változatát nem tárgyalom. Hatalmas a szakirodalma.
A tolmácsolásnak közvetlen kommunikációs helyzetben egyik változata a „két lépcsős” tolmácsolás: a tolmács előre megkapja a forrásnyelven készült előadás írott változatát, előre átültetheti a célnyelvre, s csak ez után – tehát később – szólaltatja meg a hallgatók számára a célnyelvi szöveg felolvasásával:
7.3.1. TOLMÁCSOLÁS – ÍROTT ALAPRÓL
A (forrásnyelvi előadó)
1. Előkészítő folyamat (a forrásnyelvi előadó részéről):
Témaválasztás – anyaggyűjtés – szerkesztés – formába öntés (írásos megfogalmazás) magányos (olykor hosszú ideig tartó) munka; önkifejezés, (esetleg gondolva a leendő címzettekre és a kommunikációs szituációra. (Vö. ADAMIK 2000.)
2. A fordítói munka: az írott szöveg fordítása a forrásnyelvtől a célnyelvre:
(átkódolás célnyelvre)
A --> B (tolmács-fordító, írásos tevékenység) +
3. A közönség előtti kommunikációs folyamat:
(célnyelvi beszéd, hangosítás: átkódolás hangzó nyelvre)
B --> Hallgatók, Nézők
(valódi beszédpartner(ek) vagy hallgatóság)
Nehezebb feladat elé állítja a tolmácsot a szinkrontolmácsolás. Ennek is több lépcsője van. Az első a forrásnyelvi közlő kommunikációs tevékenysége, a második a tolmácsé. Ez utóbbi fordíthatja az „élőben, forrás-nyelven” (szabad előadásban vagy felolvasásként) elhangzó szöveget mondatonként vagy szakaszonként (szó szerint vagy tartalmilag), illetőleg azonnal, a forrásnyelven hangzó szöveggel egyszerre, egy időben.
7.3.2 SZINKRONTOLMÁCSOLÁS
1. Előkészítő folyamat:
A (forrásnyelvi előadó)
Témaválasztás – anyaggyűjtés – szerkesztés – formába öntés (írásos megfogalmazás) magányos (olykor hosszú ideig tartó) munka; önkifejezés, (esetleg gondolva a leendő címzettekre és a kommunikációs szituációra. (Vö. ADAMIK 2000.)
2. Kommunikációs folyamat:
A (forrásnyelvi előadó: verbális közlés spontán élőszóval vagy felolvasással):
A --> B (tolmács) +
- - - - - - - -> jelenlévő más nyelvű beszélők
(átkódolás célnyelvre) + megfogalmazás célnyelven (spontán fogalmazású tevékenység) + (célnyelvi beszéd) (szinkron és szimultán folyamat a szinkrontolmács részéről, esetleg két ütemben: a) mondatonkénti, szakaszonkénti fordítás, b) egyidejű fordítás (pl. nemzetközi konferencián).
+ B --> H N
(valódi beszédpartner vagy hallgatóság)
7.3.3. SZINKRONTOLMÁCSOLÁS – JELELÉS – SIKETEK ÉS HALLÓK KÖZÖTT
E cikk kidolgozása közben nov. 3-án egy rádióriport hallatán jutott eszembe, hogy milyen gondokat jelenthet a tolmácsolásban a siketnémák jelelésére – jel, hang-, fogalom, szó nyelvére – való fordítás. Pedig kidolgozása fontos lenne, hiszen ma már bizonyos tévéműsorokban (pl. híradóban) ott van a jeltolmács. Folyamatainak feldolgozására és bemutatására talán a későbbiekben kerítek sort.
8. Nem nagyon tárgyalja a kommunikációs szakirodalom bizonyos kevert kommunikációknak (formailag közvetlen és totális, de áttételes kommunikációnak), ezen belül elektronikus tömegtájékoztatásnak, főleg újabb szituációinak a teljes folyamatait. Ez azért fontos, mert a teljes közlésfolyamat során – az egész folyamat kezdetétől (pl. a témaválasztástól és az anyaggyűjtéstől) a közlemény teljes, végleges változatának kialakulásáig és megszólaltatásáig – többször is megváltozik a kommunikációs szituáció (a beszédhelyzet) is, és gyakran a közvetlen beszédpartner is, sőt a „valódi” címzett (az igazi – valójában nem ismert csak sejtett, elképzelt – célközönség) is.
Az elektronikus tömegtájékoztatás kommunikációs szituációi, közlésfolyamatai jóval bonyolultabbak, még sematikus ábrázolásaikban is. Az előkészítő folyamatok egy részében csaknem mindig számolni kell olyan kommunikációs partner(ek) jelenlétével, aki(k) a címzettek számára láthatóan, megtapasztalhatóan ugyan nincsen(ek) jelen, de valamilyen formában és módon mégis hatással van(nak) a célzott közönségnek szánt közlemény végső formájának kialakításában és a címzett(ek)hez való eljuttatásában. Ezek a műsorok szerkesztői, rendezői, valamint rögzítői és „továbbítói”, a technikai munkatársak. Gyakran jelen vannak és (alakító módon közreműködnek) a közlemény elkészítésének első lépéseitől az utolsóig (pl. egy hely-színi riport „külső”, alapanyagának felvételétől a megszerkesztésén, vágásán át az adásba küldéséig. A „valódi” közlő a közlemény nyelvi formáját csak-nem mindig úgy készíti el, hogy a szövegalkotás (pl. a riportalannyal való beszélgetés), a felvett anyag szerkesztése, alakítása közben – megosztott figyelemmel – rájuk is ügyel. És bizonyos munkafolyamatok elvégzése során éppen azért következik be partner- és szituációváltás, mert az adásban (látható, hallható) közlő ezekkel a láthatatlan munkatársakkal is folytat párbeszédet a címzetteknek szánt közlemény végső formájának kialakításáért.
Az elektronikus tömegtájékoztatás kommunikációs folyamatainak jelentős része – legalábbis azok, amelyeket a beszélő rádió és tévé kategóriába sorolhatunk – írott alapról indul: a közlő (adó) megírt szöveget szólaltat meg. A megszólaltatás előtti folyamatokat (a nyomtatott sajtó alapján) már bemutattuk. Az elektronikus tömegtájékoztatás közlésfolyamatainak teljes menetét vizsgálva – és Deme László csoportosítását tovább bővítve – négy nagy műfaj- vagy szituáció-kategóriát választhatunk szét. Mindegyik megtalálható a rádióban is és a televízióban is. Ezek a – nevezzük így: – „műfaj-kategóriák”:
1. Beszélő rádió és televízió, amelyben egy személy a közlő fél, és egy irányú a közlés,
2. Beszéltető rádió és televízió, amelyben két vagy több személy szólal meg, többnyire egy rádiós munkatárshoz (riporterhez, műsorvezetőhöz) intézve szavait, vagy a műsorvezetőnek, moderátornak a „vezetése” mellett. A a közlés mégis egy irányú: az igazi címzett nem tud „visszajelezni”.
3. Beszélgető rádió és televízió, amelynek kommunikációs folyamatába beleszólhat az igazi címzett is: az adás hallgatója, nézője. A rádiók és televíziók ún. interaktív műsorai tartoznak ide.
4. Kevert műfajú, amelyben olykor mindhárom előbb említett kategória beszédszituációja megjelenik vagy megjelenhet. Mindenképpen jelen vannak az 1. és a 2. kategória közléshelyzetei: az egy irányú közlés (előadásszerű kommunikáció, beszélő rádió és televízió), valamint a többszereplős, tehát két irányú közléshelyzetek (a beszéltető szituációk: párbeszédek: beszéltető rádió és tévé).
Mind a beszélő, mind a beszéltető műfaj megjelenhet „éles”, „egyenes, „élő” adásban, mind pedig „konzerv” műsorban, felvételről. Mind-egyiknél számolnia kell a közlőnek a technika apparátus és az azt kezelő–működtető technikus személyzetnek a jelenlétére: a közlés (beszédtevékenység) során (előtte, közben utána) az éppen megszólalónak ügyelnie kell az ő verbális vagy nonverbális jelzéseikre. Mindenképpen – már az előkészületekkor is – számolniuk kell a közlő(k)nek (beszélő[k]nek) az elektronikus tömegtájékoztatás egyik legfőbb „parancsnokával”, a rendelkezésére álló adásidővel.
A beszélő és a kevert műfajba sorolható adások/műsorok jelentős száma írott alapról hangzik fel. Az írott szöveget felolvashatja, interpretálhatja maga a szerző, de megszólaltathatja más előadó is. Ez utóbbi esetben a másik személy értelmező folyamata iktatódik közbe.
A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT, SAJÁT SZÖVEG MEGSZÓLALTATÁSAKOR :

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT, MÁS ÍROTT SZÖVEG MEGSZÓLALTATÁSAKOR

A közlemény: írott szövegre épülő beszédmű; a csatorna: a) a rádióban, tévében verbális (orális, auditív és akusztikus kód), b) a tévében verbális és nonverbális kód is: totális a látvány, c) elektronikus átviteltechnika, az egyenes adások kivételével a közlés (a felvétel) és a befogadás (a közlemény sugárzása és meghallgatása) között időeltolódás van. Visszajelzés a rádióban, tévében nincs!
9. Ezek előrebocsátása után nézzük meg néhány beszéd- vagy megnyilatkozáshelyzet teljes folyamatának sémáját.
9.1. Előbb egy-két természetes beszédhelyzetben lezajló folyamat:
9.1. 1. A (VALÓDI, TOTÁLIS) BESZÉLGETÉSES KOMMUNIKÁCIÓ FOLYMATAINAK SÉMÁJA
PÁRBESZÉD
1. Előkészítő folyamat. Gyakran elmarad.
Témaválasztás – anyaggyűjtés – a mondandó végiggondolása a tíz meghatározó figyelembe vételével (pl. típusában előkészíthető beszéd esetén). Magányos folyamat, belső beszéd, gondolva a leendő partnerekre.
2. A valóságos közlésfolyamat spontán szövegalkotással:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
9.1.2. KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS – TÁRGYALÁS – TÁRSALGÁS
1. Előkészítő folyamat (gyakran elmarad): a kerekasztal-beszélgetés egyes résztvevőinek felkészülése. Célzott beszélgetésnél, tárgyalásnál: témaválasztás, anyaggyűjtés – az érveléshez, meggyőzéshez szükséges adatok, módszerek végiggondolása, összegyűjtése –, a mondandó végiggondolása figyelemmel egyrészt a leendő beszélgető partnerekre, a „címzettekre” és a kommunikációs szituációra; magányos munka. Csoportos tárgyalásnál a team munka megtervezése, reszortfeladatok kiosztása, szemléltető anyagok összegyűjtése.
2. Szituáció és partnerváltás: A valóságos közlésfolyamat, spontán szövegalkotással a „célpartnerekkel”:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totá-lis látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
9.2. A formailag közvetlen, valójában közvetett és áttételes kommunikáció szituációi közül nézzük a beszélő rádió és/vagy televízió egy-két folyamatát, melyeknél mindig jelen van a technikai személyzet és többnyire a szerkesztő is.
9.2.1. BESZÉLŐ RÁDIÓ ÉS/VAGY TELEVÍZIÓ
FORMAILAG KÖZVETLEN, VALÓJÁBAN KÖZVETETT ÉS ÁTTÉTELES KOMMUNIKÁCIÓ
9.2.1.1. HÍROLVASÁS, MŰSORVEZETÉS, KONFERÁLÁS EGYENES ADÁSBAN
1. Előkészítő folyamat.
A híradás megfogalmazása, a műsorszámot felvezető vagy a konferáló szöveg átgondolása vagy írásos megfogalmazása a beszélő birtokában lévő adatok (pl. zenei konszignációk, szereposztások stb.) alapján.
2. Közlésfolyamat:
Szerkesztő, Technikus
A --> Hallgató
Saját szöveg megszólaltatása spontán beszéddel vagy felolvasással. A hírmondás mindig írott szöveg megszólaltatása.
A rádióban verbális kommunikáció: orális és auditív, egyirányú. A televízióban láthatóan totális, de egyirányú: verbális és nonverbális kommunikáció: orális és auditív és vizuális.
9.2..1.2. MÁS ÁLTAL ÍROTT SZÖVEG ESETÉN EGYENES ADÁSBAN
(Pl. hírmondás, krónikákban való közreműködés, tévéhíradóban a hírolvasó bemondó felvezető (head line) szövege a hangképes tudósítás, a riport előtt.)
1. Előkészítés:
A hírek, a konferáló, műsorszámot közlő szöveg megfogalmazása, eljuttatása a megszólaltatóhoz:
A (író) --> B (felolvasó)
Verbális és vizuális csatorna.
2. A más által írott szöveg átolvasása, áttanulmányozása belső beszéddel vagy magányosan, hangzó variánssal:
B (felolvasó) --> B megértés–átkódolás akusztikus kódra belső
beszéddel, esetleg akusztikus variánsok ki-próbálásával.
3. Hallható közlésfolyamat.

Más által írott szöveg megszólaltatása felolvasással.
A rádióban verbális kommunikáció: orális és auditív. A televízióban: verbális és nonverbális kommunikáció: orális, auditív és vizuális. Mindkettő egyirányú.
9.2.2. MŰSORVEZETÉS, KONFERÁLÁS, HÍROLVASÁS FELVÉTELRŐL
SAJÁT MAGA VAGY MÁS ÁLTAL ÍRÁSBAN MEGFOGALMAZOTT SZÖVEG ALAPJÁN:
1. Előkészítés, előkommunikáció:
A hírek vagy a konferáló, a műsorszámot, riportot stb. felvezető szöveg megfo-galmazása, majd ha más olvassa fel – eljuttatása a megszólaltatóhoz:
A (író) --> B (felolvasó)
Verbális és vizuális csatorna.
2. Az írott szöveg átolvasása, áttanulmányozása:
A (író) --> B (felolvasó)
B (felolvasó) --> B megértés–átkódolás akusztikus kódra belső
beszéddel, esetleg akusztikus variánsok kipró-bálásával.
3. A felolvasás rögzítése (ez a lépés partnercsere is: beszélgetés a felvétel készítő-jével (szerkesztővel technikussal a szövegről és megszólaltatási módjáról).

Más által írott szöveg megszólaltatása felolvasással.
Rádióban verbális kommunikáció: orális és auditív. Televízióban: verbális és nonverbális kommunikáció: verbális, orális, auditív és vizuális. Mindkettő egyirányú.
4. A hallható közlésfolyamat most már a célzott hallgatóhoz
B --> Hallgató, Néző
Más által írott szöveg megszólaltatása spontán beszéddel vagy felolvasással. Rádióban verbális kommunikáció: orális és auditív. Televízióban: verbális és nonverbális kommunikáció: verbális, orális, auditív és vizuális. Egyirányú, de nem közvetlen. Elektronikus csatorna.
9.2.3. RÁDIÓTUDÓSÍTÁS ÉLŐBEN
1. Előkommunikáció:
Jelenlét az esemény színhelyén: tájékozódás, anyaggyűjtés.
A --> B Totális, közvetlen (verbális és nonverbális) (orális, auditív és vizuális kommunikáció)
A ---------> B
(riporter, tudósító) (közlő, esemény)
Esetleg beszélgetés az esemény szereplőivel, tanúival:
A --> B Totális, közvetlen: verbális és -
non verbális: orális, auditív és
vizuális kommunikáció.
2. A tudósítás szövegének megfogalmazása.
3. A tudósítás tartalmának, jellegének, műfajának, céljának (eseménytudósítás, bírósági tudósítás stb.) megfelelő szöveg (írásos vagy spontán élőszavas) megfo-galmazása elmondása egyenes adásban:

Kevert kommunikáció: verbális, orális,
auditív, egyirányú közlés, elektronikus csatornán.
9.2.4. RÁDIÓTUDÓSÍTÁS FELVÉTELRŐL
1. Elő-kommunikáció:
Jelenlét az esemény színhelyén: tájékozódás, anyaggyűjtés.
A <-- B Totális, közvetlen (verbális és nonverbális) orális, auditív és vizuális kommunikáció)
A - - - - - -> B
(riporter, tudósító) (közlő, esemény)
Esetleg beszélgetés az esemény szereplőivel, tanúival:
A <--> B Totális, közvetlen (verbális és nonverbális (orális, auditív és vizuális)
kommunikáció; Korlátozott kódú (írásos) kommunikáció.
2. A tudósítás tartalmának, jellegének,
műfajának, céljának (eseménytudó sítás, bírósági tudósítás stb.) megfelelő szöveg megfogalmazása.
3. Stúdiómunka: egyúttal szituáció és partnerváltás.
3.1. A tudósításban idézendő szó, mondat (szóharapás) kiválasztása.
3.2. A tudósítás szövegének újrafogalmazása, felvétele:

Kevert kommunikáció: verbális,
orális, auditív, egyirányú.
4. Lejátszása adásban a valódi célzott közönségnek:
A --> Hallgató(k) otthon Kevert kommunikáció: verbális,
orális, auditív, egyirányú, elektronikus csatorna.
9.2.5. TÉVÉTUDÓSÍTÁS FELVÉTELRŐL (PL. TÉVÉHÍRADÓBAN)
1. Felvétel az esemény színhelyén:
A --> B Totális, közvetlen: verbális és non-
A -------> B verbális (orális, auditív és vizuális)
(riporter, tudósító) (közlő) kommunikáció).
1.1. Esetleg beszélgetés az esemény szereplőivel, tanúival:

Totális, közvetlen: verbális és nonverbális (orális, auditív és vizuális)
kommunikáció.
1.2. Vágóképek felvétele.
2. Stúdiómunka: egyúttal szituáció és partnerváltás.

3.1 A felvétel (illusztráló vagy többletinformációt adó) képanyagának kiválasztása, megvágása, kiválasztva az esetleg idézendő  mondatokat (szóharapás).
3.2. A tudósítás tartalmának, jellegének, műfajának, céljának (eseménytudósítás, bírósági tudósítás stb.) megfelelő szöveg megfogalmazása, az illusztráló képanyag kiválasztása.
3.3. A tudósítás szövegének felvétele: „alámondás”

Csak verbális és auditív kommunikáció.
Esetleg, ha a szöveget más mondja a képanyag alá:
3.3. A tudósítás szövegének felvétele: „alámondás”:

Csak verbális és auditív kommunikáció
4. Lejátszása adásban:
A -->   Hallgató Néző otthon
Látszólag totális, közvetlen (verbális és nonverbális) (orális, auditív és vizuális kommunikáció) egyirányú.
9.2.6. Tévétudósítás  élő adásban (pl. tévéhíradóban)
9.2.6.1. Összefoglaló tudósítás a helyszínről
1. Jelenlét, esetleg felvétel az esemény színhelyén – csak látványban.

(riporter, tudósító) --> (közlő)
Totális, közvetlen: verbális és nonverbális (orális, auditív és vizuális) kommunikáció.
2. A tudósítás tartalmának, jellegének, műfajának, céljának (eseménytudósítás, bírósági tudósítás stb.) megfelelő szöveg megfogalmazása, elmondása az illusztráló, többletinformációt adó látvány alatt–felett.
3. Ennek egyidejű közvetítése az adásban:

Látszólag totális, közvetlen, azaz verbális és  nonverbális (orális, auditív és vizuális kommunikáció), valójában egyirányú.
9.2.6.2. Összefoglaló tudósítás a helyszínről, az esemény után
1. Jelenlét, esetleg felvétel az esemény színhelyén:

Totális, közvetlen: verbális és nonverbális (orális, auditív és vizuális) kommunikáció.
2. A tudósítás tartalmának, jellegének, műfajának, céljának (eseménytudósítás, bí­rósági tudósítás stb.) megfelelő szöveg megfogalmazása, elmondása az illusztráló, a helyszínt igazoló látvány alatt–felett.
3. Ennek egyidejű közvetítése az adásban:

Látszólag totális, közvetlen, azaz verbális és nonverbális (orális, auditív és vizuális kommunikáció), valójában egyirányú.
9.2.7.1. Nyilvános, egyenes tévéelőadás, közönség előtt
(pl. Mindentudás Egyeteme, országértékelés, parlamenti expozé stb.)
1. Előkészítő folyamat
Az előadás megszerkesztése, ábrák stb. összegyűjtése, a szöveg megírása stb.

                         Virtuális közönség  (otthoni nézők)

Totális, közvetett kommunikáció: verbális, nonverbális, orális, az otthoni nézőktől nincs vissza­jelzés.
9.2..7.2. Nyilvános tévéelőadás felvételről 
(Mindentudás Egyeteme, országértékelés, parlamenti expozé stb.)
1. Előkészítő folyamat:
Az előadás megszerkesztése, ábrák stb. összegyűjtése, a szöveg megírása stb.
A --> A   Belső beszéd, írásos tevékenység.
2. Előadás és felvétel (vágóképekkel):

3. Stúdiómunka: vágás, szerkesztés
4. Adás:

9.3. A formailag közvetlen, valójában közvetett és áttételes kommunikáció szituációi közül nézzük a beszéltető rádió és/vagy televízió egy-két folyamatát. Ezeknél is mindig jelen van a technikai személyzet és többnyire a szerkesztő is. A közléshelyzet azonban többszereplős.
Beszéltető rádió és tévé
9.3.1. Rádióriport  egyenes adásban
1. Előkészítő folyamat
A --> B A riport témájának előkészítő megbeszélése
2.  A riport, interjú elhangzása egyenes adásban.

9.3..2. Rádióriport felvételről
1. Előkészítő folyamat:

9.3.3. Tévériport egyenes adásban
1. Előkészítő folyamat

9.3.4. Tévériport, tévéinterjú felvételről
1. Előkészítő folyamat:

9.3.5. Tévériport, Tévéinterjú egyenes adásban (részben interaktív)

9.3.6. Tévériport, tévéinterjú felvételről

9.3.7. Kerekasztal-beszélgetés – tárgyalás stúdióban közönség nélkül – rádió- vagy tévéfelvétel utólagos közvetítése
1. Előkészítő folyamat: a kerekasztal-beszélgetés egyes résztvevőinek felkészülése:
Témaválasztás – anyaggyűjtés – a mondandó végiggondolása figyelemmel a leendő beszélgető partnerekre, a leendő valódi címzettekre és a kommunikációs szituáci­óra; magányos munka.
2. Elő-kommunikációs folyamat: témamegbeszélés, esetleg „szereposztás” a be­szélgető társakkal a közönség előtti egyenes közlésfolyamatról.
3. A kerekasztal-beszélgetés rögzítése többféle partnerrel:

4. Utómunkálatok: szerkesztés, vágás, montírozás: partnerváltás.
A ------> Szerkesztő, Technikus (beszéd a közleményről)
5. A valóságos közlésfolyamat az elektronikus csatornán a valódi címzettekkel:

9.6.8. Kerekasztal-beszélgetés közönség előtt, felvételről
1. Előkészítő folyamat:
A beszélgetés megszervezése: a téma kiválasztása, a beszélgető társak (szakértők) kiválasztása, egyeztetés stb.
1.1 Elő-megbeszélés: „szerepezés”: a mondandó egyeztetése, ábrák stb. összegyűjtése, elkészítése, ha szükséges elő-felvételek készítése. Ha szükséges forgatókönyv vagy forgatási vázlat készítése.
1.2. Egyeztetés megbeszélés, „szerepezés” a felvétel előtt.
2. Előadás és felvétel (vágóképekkel):

3. Stúdiómunka: vágás, szerkesztés: szituáció és partnercsere – témaváltás: beszélgetés a kerekasztal-beszélgetés felvételéről.

4.a Az adás változata:

9.4. Jóval bonyolultabbak a beszélgető (interaktív) műsorok kommunikációs folyamatai mind a közszolgálati jellegű rádióknál, televízióknál, mind a kereskedelmi adóknál. Látszólag kevés, mégis fontos eltéréseket tapasztalhatunk a két csatornatípus ilyen jellegű műsorai között – főleg a rádióadóknál. Az egyik leglényegesebb eltérés, amelyre fel kell hívni a figyelmet, hogy a közszolgálati csatornák interaktív műsorainak nagyobbik részében a stúdióban többnyire együtt beszélget a betelefonálókkal a műsorvezető-szerkesztőriporter és egy vagy két meghívott vendég. Ők egyúttal „szakmájuknak” értékes és tekintélyes képviselői is. A kereskedelmi rádiók többségében csak egy vagy két műsorvezető „sztárriporter” cseveg a mikrofon előtt, beszélget a hallgatókkal még olyan témákról is, melyek legalábbis alapos általános műveltséget és – sokkal inkább – alapos szakismereteket, szaktudást igényelnének. Ezeknél a műsoroknál – a közszolgálati adóknál – mindig jelen van a technikai személyzet és többnyire a szerkesztő is. A közléshelyzet olykor többszörösen is többszereplős, mert az adásba telefon vagy SMS segítségével bekapcsolódnak a rádióhallgatók, tévénézők is.
9.4. 1. BESZÉLGETŐ (INTERAKTÍV) MŰSOROK
KÖZSZOLGÁLAT JELLEGŰ RÁDIÓKNÁL, TELEVÍZIÓKNÁL
Formailag közvetlen, totális, de áttételes kommunikáció
9.4. 1.1. TELEFONOS MŰSOROK (INTERAKTÍV MŰSOROK) ÉLŐ ADÁSBAN KÖZSZOLGÁLATI JELLEGŰ RÁDIÓKBAN, TELEVÍZIÓKBAN
1. Előkészítő folyamat:
1.1. A téma megválasztása, a problematika kijelölése, szakértők meghívása, illusztráló anyagok összegyűjtése (pl. a témába vágó riportok felvétele), illusztráló anyag összeállítása, előkészítése bejátszásra.
1.2. Stábmegbeszélés a szerkesztő-műsorvezető, a szakértők, technikusok között: szituáció és partnerváltás:
A valóságos közlésfolyamat, spontán szövegalkotással a „célpartnerekkel”:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
2. Élő adás: szituáció- és részleges partnerváltás:

9.4.1.2. Telefonos műsorok (interaktív műsorok) kereskedelmi jellegű rádió- és tévéadókon
1. Előkészítő folyamat
1.1. A téma megválasztása, a problematika kijelölése, szakértők meghívása, illusztráló anyagok összegyűjtése (pl. a témába vágó riportok felvétele), illusztráló anyag összeállítása, előkészítése bejátszásra.
1.2. Esetleg: Stábmegbeszélés a szerkesztő-műsorvezető, a szakértők, technikusok között: szituáció és partnerváltás: A valóságos közlésfolyamat, spontán szövegalkotással a „célpartnerekkel”:

Csatorna: a) verbális (orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal, c) a kommunikációs partnerek közötti levegő.
2. Élő adás:

Vagy
1. Előkészítő folyamat: a téma megválasztása, végiggondolása.
2. Élő adás

9.5. Sokszoros szituáció- és partnerváltás után kerülnek adásba azok a műsorok, amelyeket összetett műsorok névvel foglalhatunk össze. Ezeknek a műsoroknak formailag közvetlen, valójában közvetett és áttételes kommunikáció szituációban mindig jelen van a technikai személyzet és többnyire a szerkesztő, valamint a rendező is. A közléshelyzet olykor többszörösen is többszereplős, mert rendszerint van jelenlévő közönség is, az adásba olykor telefon vagy SMS segítségével bekapcsolódnak a rádióhallgatók, tévénézők is. A legfontosabb azonban, hogy gyakran változnak a beszélgető partnerek és a beszédszituációk is. Csak néhánynak vázolom fel teljes folyamatát.
9.5. ÖSSZETETT MŰSOROK – Formailag közvetlen, totális, valójában áttételes és közvetett kommunikáció
9.5.1. HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉSEK (pl. sporteseményekről, vetélkedőkről)
1. Előkészítési folyamat:
1.1. Felkészülés a közvetítés témáiból, szereplőiből stb.
2. Közvetítés: narrációs, leíró részek, eseményközvetítések, többnyire spontán megfogalmazású szöveggel:

Csatorna: rádióban a) verbális: orális és auditív kód, b) elektronikus átviteltechnika. Csatorna: tévében a) verbális: orális és auditív kód, b) nonverbális kód, a tévé munkatársának, illetőleg az eseménynek (totális) látványával, c) elektronikus átviteltechnika.
3. Közvetítés: összefoglalók:
3.1. Az összefoglalók vázlatos megírása, felolvasása vagy spontán elmondása:

9.4.2. KVÍZ- VAGY SHOW-MŰSOROK
1. Előkészítő folyamat:
Forgatókönyv, szerkesztői, rendezői megbeszélések a szereplőkkel, a technikai személyzettel (tévében: berendezők, kellékesek, világosítók, hangtechnikusok stb.).
1.1. Rendelkező próbák: szituáció- és partnerváltás (ld. a kerekasztal-beszélgetés sémáját) többszörösen változó partnerekkel és szituációkkal.
2. Felvétel közönség jelenlétében (esetleg többszörös leállással, ismétléssel stb.).

3. A felvétel szerkesztése: vágás, montírozás: szituáció- és partnerváltás beszélgetés a felvételről:

Csatorna: rádióban a) verbális: orális és auditív kód; tévében: a) verbális: orális és auditív kód, b) nonverbális kód, totális látvánnyal. Csatorna: rádióban, tévében elektronikus átviteltechnika; az egyenes adások kivételével a közlés (felvétel) és befogadás: a (megvágott, megszerkesztett) műsor meghallgatása, megtekintése között időeltolódás is van. A hallgató, néző részéről nincs visszajelzés.

10. Miért szükséges a teljes kommunikációs folyamatok ilyen és még ennél is részletezőbb leltározása, leírása? Azért, mert a kommunikáció szakos hallgatókat már a felsőfokú oktatás során fel kell(ene) készíteni mindezek ismeretére. Ha ezek nélkül mennek gyakorlatra, úgy kerülnek bele a „mélyvízbe”, hogy nem tudják, mit, milyen feladatokat kell elvégezniük, minek a gyakorlatát kell ellesniük. Ellesniük, mondom, mert – tisztelet a kivételnek – ma már ritka az olyan műhely, ahol a „régiek” szívesen adják át tapasztalataikat az újoncoknak, a „slapajoknak”. Hiszen kevés az idő a tanításhoz, meg él az a szemlélet is, hogy „az utódom az ellenségem”.

 

BIBLIOGRÁFIA:
ADAMIK 2000 ADAMIK TAMÁS: Az antik retorika rendszere és változásai az időben. In A régi új retorika. Trezor Kiadó, Bp. 2000. 15–35.
ADAMIK 2001 ADAMIK TAMÁS: A retorikai szituáció ás a szónoki beszéd részei In A régi új retorika A szónoki beszéd és a beszédfajták. Trezor Kiadó, Bp. 2001. 15–30.
BALÁZS BALÁZS JÁNOS: A szöveg.
BALÁZS BALÁZS JÁNOS: A szövegtan alapjai. In. A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. MNyTK 154. MNYT, 179. 9–21, 19.
DEME 1997 DEME LÁSZLÓ: A nyelvi érintkezésformák problémái a rádiózásban. Magyar Rádió Rt Oktatási osztálya., Bp. 1997.
L. ACZÉL 2004 L. ACZÉL PETRA: A retorikai kommunikáció – retorikai szituáció. In Galgóczi László–Vass László szerk.: Stílus és anyanyelv. Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2004. 293.
KAPITÁNY KAPITÁNY ÁGNES – KAPITÁNY GÁBOR: Kommunikáció.
TERESTYÉNI 1960 TERESTYÉNI FERENC: A fogalmazás művészete. In Nyelvtan – stílus – szónoklás. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 190. 11–209.
WACHA 1958 WACHA IMRE: Beszéd: szituáció, szöveg és hangzás együttese a rádióban és a televízióban. In Nyelvészet és tömegkommunikáció I., Tömegkommunikációs kutatóközpont 1985.
WACHA 1994 WACHA IMRE: A korszerű retorika alapjai. Szemimpex Kiadó, Bp. [1994.]
WACHA 1999 WACHA IMRE: A szöveg és hangzása. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 1999.
WACHA 2000 WACHA IMRE: A retorika kompetenciái. In A régi új retorika. Trezor Kiadó, Bp. 2000. 53–88.
WACHA 2001 WACHA IMRE: Az elektronikus tömegtájékoztató eszközök és a nyelvhasználat. In A nyelv szerepe az információs társadalomban. A X. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 2001.