Rosta Gábor
A szerencse gátja

Nem akarom ezt a cikket a plágium váddal elkezdeni – hiszen ezzel a sorozattal sokkal nagyobb baj van. A Szerencsy fel! egy animációs filmsorozat, amely egy vidéki kastélyban élő, vállalkozó család életén keresztül próbálja bemutatni az Európai Uniót. Ez az EU csatlakozás propaganda rajzfilmje. A családdal együtt él egy Európát szimbolizáló nőalak, egy beszélő kék bika; Zeusz, és még mindenféle rokonok, szellemek, ismerősök. Szerencsyék élete az állandó vállalkozás, kavarodás folyamatos cselezés, a sorozat cselekménye arról szól, hogy kitalálnak valamit, nagy lendülettel belevágnak és minduntalan felkenődnek az unió jog- és szabályrendszerére. Ilyenkor Európa nőalak vagy a bika jól megmondja a frankót, és végül semmi jó nem történik velük.

A Sok a jóból című epizódban Szerencsyék belevágnak a borüzletbe, szőlőt termesztenek – rengeteget. Minden úszik a szőlőben, amikor megjelenik Európa és a bika, és kijelentik, hogy ez bizony túltermelési válság. – Semmiből sem kell több! – mondja Európa, vagyis ne termeljenek semmit, már mindenből sok van. Mivel a szőlőt nem tudják eladni, Európa azt ajánlja, hogy készítsenek belőle ablaktisztítót, vagy alkoholt. A végén Szerencsyék megszüntetik a szőlészetet, mire Európa kártérítési szerződést írat alá velük. Egy csapásra minden megjavul, vadonatúj autójuk lesz, a lepukkant kastély felújítódik, rendbe jön minden. Egy másik rész címe: Fő az egészség. Ebben Szerencsyiék síelni mennek az Unióba, és a papa eltöri a lábát. Hordágyon fekszik a mentőautó mellett a hóban, a mentős nem akarja elszállítani, mert az egy vagyonba kerülne, nem is szólva a gyógyítás költségeiről. – A pénz beszél –- mondja Jean Pierre, az uniós házibarát. Ám hirtelen feltűnik Európa és a bika a domb tetején, lesiklanak a lejtőn és kijelentik, hogy semmi baj, az uniós országok egészségbiztosítói egymás közt elintézik a költségeket, így Szerencsy papa kórházba kerülhet. A záróképben a papa a kórházi ágyban fekszik felkötött lábbal és vágyakozva nézi a távolban síelő családját. Közben szól a dal: „Kezed a szívedre, igent az esélyre, jövőnk a tét!"
A Szépek és okosak epizódban Szerencsy mamát elkapja az öregedéstől való félelem, szépségkúrára megy a gömörházi kozmetikushoz (na, ne!). A kozmetikusnő, mint valami kuruzsló, tibeti gumipakolást alkalmaz, amitől szegény Szerencsyné öregszik vagy harminc évet. Kipusztulnak a virágok, amerre jár, förtelmesen néz ki, az élete romokban. Ám szerencsére megint jön Európa és a bika, elviszik Szerencsynét az Európa szépségszalonba. Itt Szerencsyné megkapja az EU-pakolást és visszafiatalodik, mindenki elámul a szépségén. Az epizód üzenete, hogy az EU-ban csak ellenőrzött termékeket árulnak, illetve, hogy az EU-ban nem kínozzák az állatokat, nem használnak kutyákat a kozmetikai termékek teszteléséhez, és közben itt is szól a dal: „Lesz itt minden, magasabb szinten…”

Minden epizódban kriminalizált, provinciális balfácánok vagyunk a tibeti arcpakolásunkkal, a biztosítás nélküli sítúráinkkal, az eszetlen túltermelésünkkel – de majd jön Európa, és lágyan helyreigazít. A film szerint gyerekek vagyunk, csetlő-botló kopaszok, de még szerencse, hogy jóindulatúak velünk, fogják a kezünket, megóvnak bennünket magunktól. Nagyon jellemző a helyszínválasztás, egy lepukkadt kastély, az összes provinciális nagyképűségével, a vidékiességével, avittságával. Dzsentry-magyarok vagyunk. Buták, rossz modorúak, elmaradottak, egyszerűek, baj történik mindenből amibe belefogunk. Belegondolok, hogy milyen is lenne az a rész, ahol Szerencsyék cukrászdát nyitnak Bécsben? Miről szólna, ételmérgezésről?

A Szerencsy fel! szándéka szerint egy oktató-informáló-szórakoztató animációs filmsorozat, az Európai Uniót próbálja bemutatni a közönségnek. Konkrét célja van, üzeneteket, tényeket közöl, társadalmi hatást kíván elérni. Tegyük hozzá: eredménye mérhető – legalábbis elméletileg. Így működik a klasszikus propaganda. Az Uniós csatlakozást „kommunikálni kell”, ez tény, ez egy feladat, és ehhez igazán jó ötlet egy animációs sorozat a tévében. A rajzolt figurák nem kötődnek egy személyhez, a figura nem színész, a technikai szintjén nincs gátja a fantáziának, a papír mindent elvisel. A Szerencsy-család létrehozása klasszikus alkotói-animációs-szövegírói feladat, a dolog tétje és összetettsége miatt valódi szakmai kihívás.

A múltban több sikeres kísérlet történt az animáció felhasználására az irányított információközlésre. A Londonban élt John Halas a magyar animáció „nagy öregje”, a Marshall-segély propagálására készített az 50-es években animációs rövidfilmeket.
Ugyancsak tanulságos a Disney stúdió világháborús teljesítménye. Elképesztően sok katonai, állami, gazdasági, pénzügyi, egészségügyi, polgári védelmi megrendelést teljesítettek, filmgyártásuk tízszeresére nőtt a békeévekhez képest. A legnagyobb hatású háborús propagandafilmjük az egészestés A légierő győzelme volt, és Donald Kacsa A Führer arca című rémmeséje, amely eljutott a megszállt Európába is.

Magyarországon sem ismeretlen az animációs propagandafilm-gyártás, 1968-ban az Új Gazdasági Mechanizmust népszerűsítette egy animációs figura Dr. Agy. ’68-ban a gazdasági irányváltás társadalmi ügy volt, talán az egyik legfontosabb kísérlet a vasfüggöny ezen oldalán. Szabó Sipos Tamás animációs művész, pályázat útján(!), zsűri döntésére nyerte el Dr. Agy figurájával és a sorozatkoncepcióval a Magyarázom a mechanizmust elkészítésének állami támogatását. A televízióban bemutatott 10 részes sorozat meglepő siker lett, később a 70-es években egymás után készültek hasonló filmsorozatok: Magyarázom a jövőnket, Magyarázom magunkat, Magyarázom a magyarázatot, és a Lehet így is produkciók. A legnagyobb áttörés egyértelműen Dr. Agy figurája volt, bár az animációs szakma kezdetben fitymálta. A közönségnek azonban tetszett ez az Öveges professzort utánzó, csecsemőszerűen legömbölyített, ártalmatlan tudósfigura, és ne felejtsük el, egyetértés kísérte a gazdasági irányváltást, pozitív várakozásai voltak a nézőknek.
Később is készült animációs propagandafilm, például 1988-ban a Párbeszéd-sorozat, amelyben egy ördögszerű figura és Haumann Péter rajzmása magyarázták az adóreformot. Ez már sokkal tudatosabban felépített információs kampány volt. Tematikus blokkokat készítettek a következő címekkel: Ki fizeti az adót?, Miért volt szükséges az adóreform?, Hogyan adóznak másutt?, Nagy a rezsi., A láthatatlan jövedelmek, Mire jó az általános forgalmi adó? és Adóreform – gazdasági reform. Ezt a sorozatot már kevésbé szerették a nézők. Talán Lucifer figurája volt egy kicsit erős, vagy maga a téma volt kevésbé támogatott, mindenesetre a sorozat nem volt sikeres.

A 90-es években tetszhalottá vált a magyar animációs filmgyártás, önálló filmek nem készültek, külföldi megrendelések tartják el azokat, akik a szakmában maradtak, Magyarország már régen nem „animációs nagyhatalom”. Azonban egy évvel ezelőtt, mint a mesében, hirtelen feltűnt az évtized legnagyobb megrendelése, az uniós csatlakozással kapcsolatos ismeretterjesztés, egy sokrészes animációs filmsorozat terve. A megrendelés nagyobb összegű, mint amit az animációs szakma egy év alatt kap. Az uniós csatlakozás igazi jó értelemben vett propaganda feladat: meg kell ismerni az uniót, értenünk kell a működését, rengeteg információt kell közölni a polgárokkal különböző témákban, ráadásul folyamatban van a társadalmi átalakulás, gyorsan kell lépni.

Jellemző a Megrendelőre, hogy fogalma sincs az általa rendelt munka folyamatáról, műveleti idejéről, a pályázat kiírásának és elbírálásának és elkészítésének üteméről, módjáról. A Megrendelőnek fogalma sincs, mit kérjen az Alkotóktól, hogyan fogalmazza meg a feladatot, miképp értékelje a terveket és a kész munkát, miképp mérje a vállalkozás sikerességet.
A pályázati idő rövidsége, a feladat sokrétűsége, az összeg nagysága miatt megtehették volna azt, hogy alkotó közösségekre bízzák a film megtervezését és elkészítését, úgy ahogy a szeptember 11.-ről szóló filmet is tizenegy alkotó jegyezte. Az eu sorozatot külön alkotók, vagy csoportok készíthették volna, mondjuk tematikus blokkonként, bemutatva az animáció sokféleségén keresztül a színes uniót és magunkat. Nem ez történt.

A sorozat készítőinek a rajzos stílusok széles skáláján, a fantázia adta széles spektrumban lehetett volna figurákat alkotni, de a Szerencsy fel! alkotói, inkább egy készt anyagot használtak fel, azt is rosszul. A Szerencsy-család karakterei a Paramount Pictures Duckman-sorozatából klónozódtak. Amerikai „énjük” már öt éve fut a tengerentúlon. Egy teljesen más filmre kitalált rajzfilmfigurákat alkalmaztak, rossz idegen környezetben, rossz szereposztásban. A plagizálással az a baj, hogy az alkotási folyamat szervessége, fejlődése hiányzik belőle. Amikor klónoznak egy figurát, az elveszti személyiségét, az „egyszeri és megismételhetetlen” voltát, sutává esetlegessé válik. A vonalak elmozdulnak, a figura másképp mozog, más dolgokat mond, mint eredetileg szánták. A nagyvárosi, amerikai Duckman idegen a magyar vidéken, elrajzolt figurájuk nem „él” a festett magyar tájon.
Duckman nem csatlakozik az Európai Unióhoz! Ez a szereptévesztés a plágiumot meghaladó alkotói tévedés. Nem jó nézni a sorozatot, nem esztétikusak a figurák, nem keltenek bizalmat, ezek nem „adnak el” semmit. Ugyanez a bajom nyelvvel is. A szereplők álbeszélgetésekkel, visszakérdezésekkel irányítják a narrációt az unióról szóló információ felé, majd kinyilatkoztatások, példázatok, néha diktátumok formájában közlik a tartalmat, amely nem más, mint hivatali zsargon, életszerűtlen szöveg. A nyelvtelenség, az üres beszéd nem csak a film készítőinek a fogyatékossága, a magyar nyelv és szókincs nincs felkészülve az unióra, beszélni sem tudunk az ő nyelvükön, ahogy ennél a sorozatnál a narráció nem volt képes átalakítani a szakmai mondanivalót az anyanyelvre. Ez a film néma.

Hiányzik a website. Nincs a weben olyan honlap, hogy www.szerencsyfel.hu, ami több mint hanyagság. Ma már egy film nem létezhet csak úgy önmagában, nem elegendőek csupán a vetítések, nem elég, hogy botrány van körülötte. Nézzük meg a mozikban futó filmeket és azok Internet honlapjait, a magyar filmeknek is van, e nélkül produkció nem létezik. Nem csak mozifilmeknek van szükségük Internet honlapra, másrészt került a Szerencsy sorozat is annyiba, mint egy nagyjátékfilm, ráadásul az uniós tájékoztatás információdömpinggel, lehetetlenül nagymennyiségű és számtalan kérdéskörrel terhelt kommunikációs feladat. Az Internet erre van kitalálva: korlátlan mennyiségű információ közölhető rajta, tematizálható, kapcsolatépítő, dokumentumokat lehet rajta keresztül bemutatni, hírlevelet indíthat, kérdésekre válaszolhat, széleskörű kommunikációs eszköz. Az uniós csatlakozással kapcsolatban sok az információ, ennek a legjobb helye, egy epizódonként felépülő Internet honlap lenne, egy tájékoztató, ismeretterjesztő, interaktív site. A Szerencsy családról az Interneten csak a plágiumváddal kapcsolatos gyalázatos hírek találhatók, uniós információ semmi. Az MTV honlapja is csak a készítőket és a szereplők hangjait sorolja fel.

Nagyjából kijelenthető, hogy Magyarország legfontosabb lépése volt a rendszerváltás óta, az Uniós Csatlakozás. Május elsejétől oda tartozunk, ahol mindig is éltünk, Európába. A csatlakozás nem csak a mi életünket, de szó szerint a következő generációk életét is meghatározó esemény, érdemes lett volna jól csinálni.

A Szerencsy fel rajzfilmsorozat alig ismert a közönség körében, a nézők részéről elutasított, szakmailag bukott film. A Szerencsy fel sorozat nem egy szerves fejlődés eredménye és nem alkotói produktum; nem része a magyar animációs történetnek, valahogy mellette létezik. Az eu sorozat nem hozott munkát, kihívást, lehetőséget a magyar animációs szakmának, az esemény fontosságához képest gyenge eredmény született. A Szerencsy család egyszerűen szerencsétlen.