Gordon Agáta
Válaszcsapás 8.

    A búra alatt ültem és a Nagysád című hetilapot nézegettem amit mindig a fodrásznál olvasok el, ha a fodrászomra gondolok hogy már megint be kéne igazíttatni megújítani a színezést vagy csak rendesen berakatni akkor a vonzerők között amelyekkel rábeszélem magam hogy egy délutánt de két három órát legalább magamra fordítsak ott van a Nagysád is, meg persze a melegben terjengő csípős és édes szagok vegyüléke és a csivitelés ami annyira hasonlóvá varázsolja a fodrászatot egy díszmadárszaküzlethez.
    Nézegettem és olvasgattam a Nagysádot, a három utolsó számát gyűjtöttem mohón magamhoz mielőtt a búra alá vonultam volna mert nem olvasok el benne minden sort inkább csak lapozgatom és fürdőzöm a bárgyú és karikatúrává fokozott nőiességben amelyet áraszt gondolom hogy ravasz férfiúi főszerkesztés eredményeképpen de tény hogy jól szórakozom, a fodrásznál nem törődöm azzal hogy magamban keserű megjegyzéseket fűzzek a fogyókúra-receptekhez vagy az afféle tanácsokhoz mint „hogyan maradjunk vonzóak a férfiak számára” „a boldog házasság hét aranyszabálya” „nagymama takarékos trükkjei” „a tökéletes háziasszony az ágyban”.
    Nem kacagom ki gúnyosan és csalódottan a jószándékúan férfipárti tanítást de feltűnően és egyre jobban emlékeztet azoknak a kézikönyveknek a szövegére amelyek arról írnak, hogyan tartsuk és gondozzuk kedvencünket hogy hosszú életű boldog és elégedett legyen tulajdonlásunk alatt. A fiam könyveiből például a Hüllőtartók kiskátéjából is világosan kiolvasható volt hogy hüllőnk a teljeskörű luxusellátás mellett is csak akkor lesz boldog ha naponta szánunk rá egy kevés időt a gondozásán túl, becézgetjük sétáltatjuk néha a monotónia ellen a lakásból kivisszük és más hüllők társaságát látogatjuk vele egyszóval hüllőnk teljes embert kíván aki nem tart mellette más állatokat is esetleg családot hanem csakis a hüllőt.
    Viszonzást viszont oktalanság volna várni egy hüllőtől bár kitartó munkával elérhető hogy a hüllő gazdáját felismerje és ha ő közeleg akváriumához, a saját hüllő a kontaktus-készség jeleit mutassa, mindebben semmi kivetnivalót nem is látok csak elhűlve konstatálom néha milyen furcsa hogy hüllők is élnek akár egy szobában is velünk de marslakók is lehetnének annyira ismeretlenek és idegenek maradnak pontosan, ugyanígy van ez a férjemmel vagy a fiúkkal is, – kik ezek? – nézek rájuk néha a vacsoránál és komolyan úgy érzem, hogy nem tudom.
    A fodrásznál viszont mindig kiderül, nem is csak a Nagysád sugározza be sivár érzelmi életemet, hanem az egész szépítkezős és készülődős hangulat, mintha minden nő a boldogságba sietne új frizurájával, mintha megszépülésüket izgatottan és magukat csinosítva várnák hozzátartozóik vagy kedveseik és mindegyikükre egy izgalmas este várna legalább, még most a búra alatt is lapozgatás közben is éreztem ezt a felfokozottságot sőt meglepetten észleltem néhány rám vetődő pillantást is.
    Az üzlet tele volt, mindkét oldalon minden tükör előtt dolgoztak és minden fodrászlányra várt is egy-két vendég ezen a közönséges keddi délutánon, Valika például miután levágta berakta a hajam és beültetett a búra alá még egy kávét sem tudott elkortyolni mert két fiatal nő is várta az egyik már megmosott hajjal, még eszembe is jutott hogy jó lesz vigyáznom és az órámra néztem nehogy elfeledkezzek majd ott a süket melegben az időről és sült hajjal kerüljek elő, mert Valika olyan izgatott és elmélyült csivitelésbe fogott butikos-eladólány külsejű vendégeivel. Amikor megéreztem magamon egy-egy fürkész pillantást először a paranoiámra gyanakodtam: „gyakran érzi úgy hogy mindenki önt nézi?” kérdezte többek között egy lelki egészségre szakosodott szórólap a patikában és én gyakran érzem úgy sőt a szórólap többi kérdése is nagyon találónak tűnt, mert rosszul is alszom és úgy érzem hogy nem szeretnek és a családi hangulat hideg de persze eszembe se jutott felkeresni a megoldást kínáló egyházat, főleg azért nem mert olyan különös neve volt, már az egyház se vonzott túlzottan de ez valami fictiológia egyház volt ráadásul.
    Most mindenesetre határozottan rám nézett előbb az a nő akinek Valika vágta a feketére festett frufruját hogy olyan jó hurkásan takarja majd a homlokát a szemöldökéig mint egy kis kancának, könnyű dolga volt mert a tükörből látott és ez nem is szúrt volna szemet de ő gondosan leszórta a nyakába kötött kendőről a fekete tincseket majd eltolva egy pillanatra Valika kezét hátrafordult és az arcomba bámult. Valika azonnal visszafordította a székben de akkor már résen voltam és bocsánatkérőleg visszahelyeztem a dohányzóasztalkára kettőt a mohón elragadott Nagysádokból. Senki nem kapott az újságokon viszont további pillantásokra lettem figyelmes, a frufrus barátnője vett szemügyre ravaszul a tükörből, miközben úgy tett mintha frissen mosott csepegő hajzuhatagát törölgetné figyelmesen, felcsapó viháncolás jutott be időnként a búra meleg brummogásába.
    Még mindig nem akartam törődni vele és mégis figyelni kezdtem, hegyeztem a ülem és a Nagysád mögül kémleltem a léhán cifrálkodó fejecskéket, – ezek rólam beszélnek – esett le a tantusz amikor már a szomszédos tükrökből is rám villant néhány tekintet, sőt egy kaján és kíváncsi pillantást kaptam el a tükrös asztalsor túloldaláról, pedig ahhoz hogy a Valikával szembeni oldalról amelyet a tükörsor választott el tőlünk átpillantson valaki talán fel is kell állnia a székre, és Valika is rámnézett – de eszébe se jutott megkérdezni, hang nélkül csupán hangsúlyozott ajakmozgással ahogyan szokta hogy megértsem a búra alatt, hogy jó lesz-e már a hajam – most csak a nem-hallásomat ellenőrizte némileg zavartan és sebesen tovább spirálozva a fekete frufrus loknijait.
    Az egész üzlet rólam beszél, gondoltam elképedve és ravaszul a székem alá nyúltam hogy kikapcsoljam a hajszárítót, a brummogással távoltartott zsivajgás hirtelen az arcomba hullt mint egy fátyol: – az óraékszerben – fejezte be mondandóját egy hang amely túlvisította a többit. Azonnal felcsapott rá a frufrus vizes barátnőjének korántsem kellemetlen de egy kicsit nagyképű altja: – pont szemben vagyunk vele és minden nap látjuk, de minden áldott nap valóban, kettőkor elsétál a szőke bajuszos az óraékszer előtt, akkor a Mézesmáz már rohan is a fogashoz a zakójáért és megy utána a Nemzetibe, nem is ülnek egy asztalhoz de az biztos hogy az ebéd alatt valamikor egyszerre vannak kint, azután külön-külön visszaülnek az asztalukhoz, mert ezt meg a Trafikoserzsike látja, ő is odajár — és akkor vette észre a tükörből hogy nézem, én is hallom és értem amit beszél az izgatott kíváncsi közönségnek és egyszerre elhallgatott.

Még mielőtt elcsöndesedett volna az üzlet, felröppent egy átélten sajnálkozó hang a láthatatlan másik oldalról, – de hát annak fiai vannak meg felesége hát mit szól... – és itt figyelmeztették végre őt is hogy akiről beszél az ott áll két méterre tőle és az egészet hallja, Valika tehetetlenül nézett rám.
    Szedegettem a hajamból a csipeszeket meg a csavarókat, mégis megsült szinte zörgött ahogy kihúztam egy-egy tincset a csavaróval és visszaugrott, a csipeszek húzták a hajamat és könnybe lábadt a szemem mire mindet visszadobáltam az egyik fiókba és a fejemet rázogatva fölegyenesedtem, végre körülnéztem, mindenki vadul elmerült a dolgába, már csak a frufrus bámult rám a tükörből ezért neki mondtam hogy semmi baj, tudok róla, ismerem a férjem.
    Valika már nyomott is a székbe a frufrus helyére és szédítő kárálásba fogott a mihasznákról szarháziakról és aljasokról akik csak hazudoznak csalnak és hazudnak folyton, a mindegyformák.