Gordon Agáta
Válaszcsapás 7.

    Azt hogy Géza bácsi piperkőc az apámtól hallottam és többször kiröhögtek érte kevésbé helyesen nevelt társaim akik Géza bácsit egyszerűen lebuzizták, nyilván azért mert a szüleik is egyszerűen lebuzizták Géza bácsit ha véletlenül szóba került otthonukban. De apám soha, mert ő annál finomabb ember volt és a barátság is kötelezte a jóindulatú semlegességre, neki ugyan nem volt a barátja Géza bácsi de a barátjának igen és apám nem érezte lehetségesnek hogy ő a barátja barátját – ezzel persze magát is, az ítélőképességét emberismeretét választását mint a madarat – ilyen alacsony ítéletnek dobjon oda, annál is kevésbé mert igazából ez a híresztelés nagymértékben alaptalannak látszott, felháborítóan irigy mocskolódásnak amellyel elvérezteti makulátlannak tűnő egyedeit a tömeg.
    A tömegtől mi sem áll távolabb mint a makulátlanság és a buziság ezért csalhatatlanul megorrontja mind a kettőt de csak az utóbbit kezdi terjeszteni, Géza bácsiról például, akinek piperkőcsége a mi falusi viszonylatainkban volt csak szembeötlő egy kisvárosban akár fel sem tűnt volna. Géza bácsi pedáns tiszta ember volt, kéthetente nyiratkozott és hétvégén is megborotválkozott, öltönyben és nyakkendőben járt amit nem feltétlenül várt volna el a vegyesbolt közönsége a boltvezetőtől sőt nem is nagyon nézte el, talán azért mert Géza bácsi öltönye nem az a jól mosható nájlon konfekció volt amelyiknek a nadrágját a bányába ingázó falusi férfiak viselték rendszerint hozzá illő nájlonkardigánnal és kockás inggel. Géza bácsi öltönyét a városi szabó készítette, és Géza bácsi a csinosan karcsúsított vonalú zakót is rendszeresen viselte mindig vakító inggel és nyakkendővel sőt nyakkendőtűvel.
    Ennek a csinos férfinak közismert szokásai voltak, amelyek állandó beszédtémaként szolgáltak leginkább az asszonyok szűklátókörű fecsegése miatt, az asszonyoknak ugyanis szinte kivétel nélkül imponált Géza bácsi és ez a bezzeggézázás szülhette meg a rágalmat az állandó összehasonlítgatásban alulmaradó férfiak között. Géza ahogy reggel pontban fél nyolc órakor karonfogva a vegyesüzlet elé érkezik feleségével, Géza ahogy délután két órakor átsétál a nemzeti étterembe és elfogyasztja előfizetéses ebédjét – érdekes módon a felesége ide nem tart vele hanem hazamegy mert Géza a feleségét csak fél napot engedte dolgozni, ő maga pedig az apám legjobb barátjával Kálmán bácsival ebédelt és mind a ketten úgy ahogyan civilizált férfihoz illik, persze Géza kicsit még szertartásosabban, kettejük közül csak ő használt asztalkendőt, feketét és konyakot mindketten fogyasztottak, utóbbiból három centilitert csupán az emésztés végett. Gézát még soha senki nem látta berúgva, kárálták a szédült feleségek és Géza tizennégy negyvenötkor már ismét a boltban volt amelyet hatkor bezárt, hazaindult hogy a feleségével és két fiával töltse az estét, kicsit később pedig úgy huszonegy órától huszonháromig társadalmi életet élt, énekelt a kántor szervezte kis kórusban és tekézett Kálmán bácsival apámmal és még néhány komoly férfival hetente háromszor is.
    Bezzeggéza mindig udvarias - nyafogták az asszonyok - megkérdezi hogy vagyok, megfogja a szatyor fülét míg belerámolok és az ajtót is kinyitja előttem ha látja hogy tele a kezem - sorolták vég nélkül, amire a férfiválasz úgy hangzott: - mert jó kereskedő. Bezzeggézának mindig sima az arca és jóillatú - duruzsolták a férjük fülébe - persze mert buzi - kapták meg a rosszkedvű felvilágosítást hogy eltűnődhessenek rajta azzal a női logikájukkal.
    Apámtól nagyon is távol állt az efféle rágalmazás különösen olyan dologban amelyik magánügy, kizárólag privátilag kezelhető és senkinek köze nincs hozzá amíg elő nem jön vele a házából még a pártállamnak sem, tételezte föl apám akinek a hátrányos összehasonlítástól sem kellett túl sokat szenvednie hiszen nem ódzkodott rendes ruhában járni és naponta mosdani, mégis rosszul esett neki hogy olyan közel csapdosnak hozzá a gonosz találgatások Kálmán bácsi miatt aki katonakora óta legjobb barátja volt, olyan férfi – mint apám maga is – akinek a becsület a legfontosabb és az ítéletében, körültekintésében emberségében, tökéletesen meg lehet bízni. Ilyen volt Kálmán és hogy Gézával együtt lebuzizzák csak azért mert együtt ebédelnek és tekéznek - ez bosszantó és fájdalmas volt apámnak, noha olyan mélyre már nem nézett magába, hogy kiderítse egyedül a Géza elmarasztalása miért is nem zavarja ennyire.
    Mindenesetre méltatlanul sokat rágódhatott magában a dolgon mert egyszer szóvá is tette amikor a szokásos keddi tekézésre csak ketten érkeztek Kálmán bácsival, apámat egyáltalán nem zavarta hogy nincsenek ott a többiek és hogy Géza bácsinak speciális nőgyógyászati kezelésre kellett vinnie a feleségét de Kálmán nem olyan volt amilyen lenni szokott. - Mintha így kettesben unta volna az egészet - mesélte apám, azért csak gurítottak szorgalmasan de nem is ment túl jól azon az estén, folyton félre perdültek a golyók, a bábuk meg billegve vacilláltak aztán állva maradtak mégis és akkor apám puhatolózni kezdett Kálmán bácsinál, vajon az tudja-e amit Gézáról beszélnek de Kálmán értetlenül nézett apámra aki ettől méregbe gurult, leginkább csak azért hogy ki bírja mondani ami nyomasztotta - talán egymásba szerettetek azért nem tudtok egymás nélkül ebédelni sem - pirított rá Kálmán bácsira aki erre törölni kezdte a tábláról az aznapi gurításokat és felvette a melegítőfelsőjét.
    Hagyjuk ezt - felelte végül apámnak - nincs erről mit beszélnünk - tette hozzá szigorúan és elindult hazafelé. Apám akkor elszégyellhette magát de később még el kellett gondolkodnia ezen a válaszon, - azt azért nem mondta Kálmán, hogy nem szerelmesek - mélázott még évek múlva is apám miután Géza bácsiék beköltöztek a városba ahol ismét szájára vette őt a pletyka és megint frissen hullámzott a falu és a városka között hogy Géza bácsi –piperkőc.