Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2007. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM
A TARTALOMBÓL
Donáth Péter - Preska Gáborné: OKLEVÉL-KIBOCSÁTÁS A MAGYARORSZÁGI TANÍTÓ(NŐ)KÉPZŐKBEN ÉS A TANÍTÓI UTÁNPÓTLÁS BIZTOSÍTÁSA A DUALIZMUS KORÁBAN (ADALÉKOK, KÉRDÉSEK)

A szerzők tanulmányukban korabeli forrásokalapján mutatják be, hogy mennyiben felelhetett meg a középfokú tanítóképző intézményrendszer alapvető céljának, s mennyiben segítette az 1868-as népiskolai törvény nyomán gyors fejlesztésnek indult elemi iskolák pedagógusszükségletei kielégítését. A szerzők bemutatják a tanítóképző intézmények vallásfelekezeti és nemzetiségi jellemzőit diagramok, adatsorok, grafikonok, a kiadott tanítói oklevelek száma és ez utóbbiak sajátosságai alapján. Adatokat szolgéáltatnak arra vonatkozóan is, hogy az elemi iskolákban használatos oktatási nyelvek hogyan befolyásolták a tanítóképzést, a dualizmuskori oktatáspolitika törekvéseit. A fél évszázadot átfogó kutatási összegezés további összefüggések feltárásához is ösztönzést ad, különösen abban a vonatkozásban, hogy a tudományos diskurzus része, pályázatok által támogatott legyen a tanító- és tanítónőképzés társadalomtörténeti, statisztikai vizsgálata.

Részletek

Gróz Andrea: FEGYELEMRE NEVELÉS A DUALIZMUS KORÁNAK PEDAGÓGIAI SZAKKÖNYVEIBEN

A fegyelemre nevelés kérdésköre – számos kutatásnak köszönhetően – a neveléstörténeti gondolkodás pregnáns vonulatát jelenti. E tanulmányban az eddigi vizsgálódásoktól eltérően más nézőpontból – a nevelési-oktatási folyamat középpontba állításával – elemzünk négy 19. századi neveléstudományi munkát. A szemlélődés fő irányát a neveléselméleti, didaktikai, illetve – nem utolsósorban – a módszertani szempontok figyelembevétele jelenti.

Részletek

Miklós Zoltán: TANÍTÁS – TANULÁS A LUDOVIKA AKADÉMIÁN

Az oktatással az oktatók olyan célt tűznek ki maguk elé, amely a tanítási–tanulási folyamattal az oktatandók személyiségét fejleszteni akarja, miközben egy adott műveltségi anyagot sajátíttatnak el velük. Az oktatás céljának meghatározása során minden esetben egy nevelésfilozófiai alapozású komponens a döntő, amely egy meghatározó társadalmi értékrenden nyugszik, és ezeket árnyalja az oktatók pedagógiai–pszichológiai eszköztára. A Ludovika Akadémia nevelésfilozófiája alapvetően idealista felfogáson nyugodott: a tökéletesség felé vezető tudásszint elérési vágya mellé az erkölcsiség, a vallásosság, a műveltség ereje sorakoztak fel, s ezt képviselték a tanárok is, példát mutatva a tisztjelölteknek. A Ludovikán nevelésközpontú oktatás folyt. Kezdettől fogva szem előtt tartották, hogy a tanárnak meg kell ismernie tanítványait, hogy a nevelés több a tanításnál, nem pusztán ismereteket közöl.

Részletek

Géczi János: AZ ISKOLA KULTÚRÁJA: NEVELÉS ÉS TUDOMÁNY (I.)

1991 szeptemberének utolsó napjaiban a pedagógiai, illetve neveléstudományi profilú lapok között új folyóirat jelent meg: az Iskolakultúra. Első évfolyama tíz számból állt, s az első rögtön összevont szám volt. Impresszumában kiadóként a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) által nemrég alapított Országos Közoktatási Intézetet (OKI) tüntették fel (ahogy a borítón is az ‘Országos Közoktatási Intézet folyóirata’ megjelölés szerepelt). A lapot felelős kiadóként az OKI főigazgatója, Zsolnai József, főszerkesztőként Géczi János, szerkesztőségi munkatársként Sallay Mária és Takács Viola jegyezték. A harmadik számtól kezdve – a laptest váltakozó profiljának megfelelően –, a természettudományi jellegű számok szerkesztői gondozója Takács Viola, a matematika-technika-informatika profilúaké Schiller István, a társadalomtudományi irányultságúaké pedig a főszerkesztő, Géczi János lettek. A szerkesztőség további tizenhat munkatársa közül többen az OKI valamelyik főosztályán dolgoztak.

Részletek

Surányi István: A SZOCIALISTA OKTATÁSPOLITIKA SZÉKESFEHÉRVÁR ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁSÁBAN (1948 - 1990)

A szerző a magyar történelem – és benne az alapfokú oktatási intézmények – 1956 és 1990 közötti székesfehérvári történéseit veszi sorra, s ennek keretében mutatja be, hogy az országos közoktatáspolitika hogyan, milyen módon és tartalommal, mely személyi és tárgyi feltételeken át befoylásolta, hatott a helyi iskolák szervezeti és tartalmi munkájára, azokra a kapcsolatokra, amelyek az iskolák tevékenységének részét alkották. A szerző kitér a helyi tanügyigazgatás és a felügyeklet működésére, azokra a pedagógiai elvárásokra, amelyek a változó körülmények közepette mindig meghatározták az egyes intézmények pedagógiai munkáját. A befejező rész már átvezet annak előrevetítésére, hogy a századvég, a 21. század milyen változtatásokat követel meg a helyi iskoláztatásban is. A tanulmányt jelentős, alapos jegyzet- és irodalomapparátus kíséri.

Részletek



Készítette