Már a 17. században történtek törekvések Európában arra, hogy a sajtót az iskolázás magasabb szintjein oktatási célokra használják fel. Sajtótörténeti szakirodalmunk a sajtó és nevelés kapcsolatának ezeket a kezdeti lépéseit nagyon röviden és érintőlegesen vette számba, a nevelés- és iskolatörténeti szakirodalom pedig csak a korszak tantervi újításainak keretében említésszerűen tárgyalja. Pedig a kérdés sajtótörténeti és neveléstörténeti szempontból is érdemes a figyelmünkre.

Egy budapesti kerület oktatásügyének elmúlt 50 évét vizsgálva a kutató újra és újra szembesül az alapvető módszertani kérdéssel: a közismerten egyenirányítású, a párt- és kormányzati rendelkezések szolgai végrehajtására kényszerült fővárosi kerületeknek van-e egyéni arcuk, más kerületektől élesen elkülöníthető történetük? Lehet-e specifikus és önálló kerületi oktatásügyről beszélni 1950 és 1994 között?