Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Hornyák Mária: Az európai óvodaügy hőskora Brunszvik Teréz levelezésének tükrében

3.rész: (1831-1836) /A tanulmány a T 038109 jelű OTKA pályázat támogatásával készült/

Brunszvik Teréz (1775-1861), a kisdedóvás magyar apostola közismerten nagy levelező volt. Folytatásos tanulmányunk első két részében az ő jelképes levelesládájára alapozva foglalkoztunk Közép-Európa első, Buda-krisztinavárosi óvodájának keletkezésével és első esztendeivel, végigkísértük az 1832 előtti újabb és újabb alapítások sorát, szóltunk az óvodaügy központosítását célzó Nemzeti Egyesületről és az óvodai irodalom szakkönyvei megjelenéséről, s mindeközben bemutattuk Joseph Wertheimer és Teréz grófnő éveken átívelő példás együttműködését, amelynek záró akkordját az első bécsi kisdedóvók megnyitása jelentette.

*      *      *

Az óvodaügy terén, mint láthattuk, Bécs igen sokat köszönhetett Brunszvik Teréznek: a krisztinavárosi intézettel számukra is ő alkotta meg „a mű első szemléltetését”[1], vendégül látta a bécsi Lindner plébánost, sőt, magát Wertheimert is, feltárva előttük „a kisdedóvók körül szerzett tapasztalatainak gazdag forrását”[2], végül pedig még az általa betanított Matthias Kern tanítót is átengedte nekik. „Először történt, hogy Bécs minket, magyarokat utánzott” – írja Teréz jogos büszkeséggel, hozzátéve, hogy Alsó-Ausztria kormánya rendelkezett úgy, hogy „Brunsvik grófnő budai intézetének mintájára létesíttessenek” kisdedóvó intézetek.[3] A hasonlóságok mellett azonban a különbségek is korán jelentkeztek. Míg ugyanis a mi óvodáinkban a világi vezetés és befolyás érvényesült, a császárváros intézeteit a katolikus papság menten ellenőrzése alá vonta. Az 1831-ben megalakult Hauptverein für die Wiener Kleinkinderbewahranstalten (Bécsi Kisdedóvó Intézetek Főegyesülete) is, élén a mindenkori bécsi hercegérsekkel „közvetlenül a katolikus egyház irányítása alatt állt”.[4] Hozzátehetjük még, hogy az osztrák főváros első óvodái plébániánként, a szóban forgó egyházközségek plébánosainak közreműködésével keletkeztek, akik utóbb az egyes intézetek igazgatói lettek.

Úgy tűnik azonban, hogy Ausztria más városainak óvodáinál a világiak inkább szerephez jutottak. Graz legkorábbi, 1831 áprilisában megnyitott intézetének életében például a Wickenburg grófnő elnöklete mellett működő nemesi asszonyok egyesülete „kiváltképp tevékeny volt”[5]. Még inkább érvényesült a hölgyek kezdeményező szerepe és jótékony hatása az első linzi óvoda esetében, amelynek felállításában a mi Brunszvik Terézünknek is fontos szerep jutott: az ő kapacitálására szánta rá magát a linzi Rosalie von Lopez, hogy kisdedóvó intézetet nyit, ő pedig ígéretet tett arra, hogy a távolból, levelezés útján lesz a segítségére.

Sajátos együttműködésüket, amelyről az óvodatörténeti irodalomban másutt nem olvashatunk, jól végigkísérhetjük Lopez kisasszonynak abból a Teréz grófnőhöz címzett nyolc leveléből, amelyek közül a legkorábbi 1831. március 13-án, az utolsó pedig 1832. április 23-án, két héttel az óvodamegnyitó előtt íródott.[6]

Rosalie von Lopez (1788 k.-1835) a szintén hajadon nővérével, Anette-tel és idős apjukkal élt együtt, aki korábban az osztrák-németalföldi posta egykori főpénztárnoka és Thurn und Taxis herceg udvari tanácsosa volt, így családja minden bizonnyal Linz módosabbjai közé tartozott. A rendelkezésünkre álló forrásokból nem derül ki, hogy Rosalie miként került a levelezésüket kezdeményező Teréz látószögébe. 1831. március 13-án kelt első ismert levelének kitétele, miszerint a grófnő „még mindig” hisz a linzi alapítás lehetőségében, mindenesetre arra utal, hogy Teréztől már több levelet kapott. Ő azonban úgy ítéli meg, hogy náluk az óvodaalapítás egyelőre lehetetlen. „Anyagi eszközeim messze vannak attól, hogy erre áldozzak… Amennyiben később akadna egy ilyen jótevő, úgy én magam lennék az első, aki örömmel hozzájárulnék pénzzel és ruhafélékkel. Számomra azonban, legnagyobb sajnálatomra ez a vállalkozás teljesen kivitelezhetetlen, és ezért arra kérem a tisztelt Grófnőt, hogy ne küldje el a nekem szánt iratokat. Ha ismerné a mi szegényeink helyzetét és a jómódú emberek szinte teljes hiányát, akkor úgy hiszem, hogy Ön nekem adna igazat” – írja.[7]

Ám Brunszvik Teréz mégis megbízta az idő szerinti legfőbb segítőjét, Rehlingen Antalt,[8] hogy juttasson el Linzbe néhány óvodaügyi nyomtatványt. A jól időzített küldemény megtette hatását. „Ezek elolvasása után felbátorodtam, mivel a dolog könnyebbnek látszott, mint azt elképzeltem. Gyűjteni kezdtem, s bár sok elutasító választ kaptam, a jól szituált polgárok között azonban sok jótevőt is találtam. Eddig 362 forintot gyűjtöttem össze tőlük aláírás formájában, éspedig 3 évre” – jelenti július 1-jén Rosalie, aki a linzi püspöknél és a kormánytanácsosoknál is sikerrel kilincselt. Most viszont annak hírére, hogy Rehlingen Bécsben betegen fekszik, a grófnő pedig hazautazott, megijed. „Most mit tegyek? Hová forduljak, hogy néhány kételyemet eloszlassam, és némi felvilágosítást kapjak?” – kérdi.[9] Erre Teréz tüstént tollat ragad, hogy tanácsai és lelkesítő szavai segítségével ne hagyja kihunyni levelezőtársa lelkesedését. S teszi mindezt nem sokkal az után, hogy – amint arról már szóltunk –, Bécsből hazatérve az óvodáit olyan elkeserítő állapotban találta.

1831. július 28-án Rosalie arról értesíti Terézt, hogy az óvoda élére általa ajánlott Rehlingen személyével a linziek nem értenek egyet. „Nem szeretnének idegen tanítót felfogadni, mivel félnek a nemzeti jelleg és a szokások különbözőségétől” – magyarázza. Tudomása szerint a bécsi óvodák szinte kivétel nélkül férfiakat foglalkoztatnak, ő azonban – a grófnő véleményét osztva – úgy találja, hogy „a kisgyermekekkel való foglalkozásra az asszonynép alkalmasabb, mint a férfiak”. Végezetül felsorolja azokat a magyarországi óvodai nyomtatványokat, amelyeket nemrégiben kapott.[10]

Lopez kisasszony szeptember 24-én örömmel jelenti, hogy végre benyújtotta kérvényét az óvoda engedélyezésének ügyében. Utána számos kérdést tesz fel: Hány felvigyázónő kell egy 100 fős intézethez? Mikor legyenek az intézetben? Egymást váltva maradjanak ott egész nap, vagy csak néha nézzenek be? Jelzi még, hogy szükségük lenne módszertani segédletre, pedagógiai útmutatóra, természethistóriai ábrákra stb. Levélbeli kéréseivel és kérdéseivel ugyanúgy ostromolja a grófnőt, ahogyan korábban ő ostromolta Wertheimert. Az október 15-diki (Teréz-napi) levelében Rosalie von Lopez leírja, hogy ismeretlenül is mennyire bensőségesen tiszteli és szereti „a drága Grófnőt”, s kéri, ajándékozza meg őt a barátságával. Soraiból az is kiderül, hogy a kolera immár Linzhez három órajárásnyira tombol. Rosalie, attól tartva, hogy a járvány őt is elragadja, a pénz jó részét visszaadta az adakozóknak, akik megígérték, hogy azt a vész elmúltával visszaadják neki, a többi pénzből pedig a szegényeknek cipőt és ruhaanyagot vettek. Közben őszintén aggódik Terézért, akiről csak annyit tud, hogy betegen fekszik.[11] Lopez kisasszony 1831. november 15-én kelt levele szerint a kolera Linzben a következő tavaszra várható, ezért az óvoda megnyitására egyelőre nem gondolhatnak.[12] Ugyanezt 1832. január 14-én is megismétli.[13]

Utolsó levelének dátuma: 1832. április 23. Kiderül, hogy Rosalie betegápoló lett az apja mellett. Mindez – mint írja – „megnehezíti dolgomat az intézet irányában, amely nemsokára megnyílik. A következő héten összegyűjtöm az alapítókat, leteszem koldus-hivatalomat, átadom a gyűjtésemből eredő pénzt az elnöknek és a pénztárosnak… Isten adjon mindnyájunknak erőt, szorgalmat és jóakaratot, hogy a kicsinyeket jó útra téríthessük”. Megígéri még, hogy óvodájukról részletesen fog írni, amit nyilván meg is tett, több levele azonban nem ismert.

A két áldozatos lélek – Brunszvik Teréz és Rosalie von Lopez – tehát személyes találkozás híján, levelezés útján kerültek közel egymáshoz. A lelkesítés karizmájával megáldott Teréz a maga egyedi módján: a távolból levelek útján buzdította, s mintegy „távvezérelte” újdonsült barátnőjét, aki az ügyet sikerre vitte. Az 1832. május 7-én megnyílt első linzi intézet tanítójának felkészítésében Teréz volt tanítványa, Kern is közreműködött, aki – mint Teréz írja –, „sok tanítót képezett ki Laibachba, Grazba, Linzbe, Welsbe”.[14]

*      *      *

Miközben 1832 májusa után Rosalie végre élvezheti közös erőfeszítéseik gyümölcsét, Teréz felett az ég mindinkább beborul. Iratai között találtunk néhány keltezetlen, de feltétlenül ez időszakból való ,levéltorzót’, amelyek zaklatottságának beszédes bizonyítékai. Az országbíró Czirákynak, aki az óvodák támogatásától kezdettől fogva elzárkózott, azt írta: „Önnek az a szándéka, hogy megadja a halálos döfést az általam alapított egyesületnek, ami nem is érdemel egyebet! Megakadályozhattam volna a kimúlását, de nem akartam.  Ez a Teleki grófnő régi terve.”[15] (A célzás hajdani barátnőjére, a Pesti Jótékony Nőegyletet vezető Teleki-Mészáros Johannára vonatkozik, aki az óvodákat sosem nem nézte jó szemmel.) Teréz levelet ír Mednyánszky Alajosnak, az óvodai egyesület társelnökének is, amelyben a következőket fejtegeti: „Azon a véleményen vagyok, hogy a feloszlatást illetően a választmánynak, amely rosszul dolgozott, nem lehet döntő szava. Én Önt, tisztelt Báró, már Pozsonyban, és azóta többször figyelmeztettem, hogy mi várható ezektől a választmányi tagoktól. Ön nem akarta megspórolni nekem azt a fájdalmat, hogy egy oly sok szeretettel és odaadással […] elkezdett, sokat ígérő és pompásan vezetett ügyet tönkremenni lássak! Az intézetek fenn fognak állni, de a jól megérdemelt polgári koronát a fejemről le akarják tépni. Ez aligha buzdít másokat is arra, hogy feláldozzák magukat a köz javáért!”[16] Mindezek ellenére Teréz még mindig kész lett volna arra, hogy a „szent és áldásos ügyet” a báróval és a megbízható „kevesekkel” folytassa, az egyesület sorsa azonban 1832 áprilisában eldőlt; az, hogy hatalmi szóval oszlatták-e fel, vagy (a hatalom nyomására) feloszlatta magát, lényegében mindegy.

Ezt követte az a felsőbb intézkedés, amely annak érdekében, hogy a főváros óvodái „a kitűzött jámbor célt a fáradozások egyesítése révén biztosabban és hatékonyabban elérhessék,” 1832. július 1-jével a budai intézeteket a helyi Jótékony Nőegylet, a pestieket pedig a városi magisztrátus fennhatósága alá rendelte.[17]

A Pest-belvárosi „példányintézetre” a fenti rendelkezés nem vonatkozott, mivel ennek fenntartását egy külön e célból alakult egyesület vállalta magára, ezért a továbbiakban Teréz megpróbált ott tevékenykedni. Az óvónevelő-képzés szintén a Belvárosban folytatódott, ahol 1833 végéig „15 nevelő és nevelőné [!] nyert segedelmet, idomulást és hivatalt”.[18] Közben a krisztinavárosi kézmű-iskola is Pestre települt.

1832. november 1-jén Nagyszombatban megnyílt hazánk 12. kisdedóvó intézete. Megszületésében és beindításában Brunszvik Teréz is szerepet játszott, ez irányú levelezéséből azonban csupán két levéltöredéke ismert. Az elsőből megtudhatjuk, hogy Apponyi-Serbelloni Teréz grófnő, az óvodát támogató egyesület elnöke alig két és fél hónappal a megnyitó után „alkalmas tanító” küldését kérte, amit Teréz megígért, hozzátéve, hogy a feladat nehéz, mivel megfelelő nevelők „nem teremnek minden bokorban”, képzésük pedig „fáradságos és nem mindig eredményes”.[19] Az ügy folytatására némi fényt vet Teréz 1833. április 16-án kelt levele; ebben előszámlálta „az óvoda vezetése körül” tapasztalt hibákat, „a betegesnek talált nevelő mellé segédet ajánlott, aki  a válasz szerint köszönettel el is fogadtatott”.[20]

Az említett „beteges” óvónevelő Rehlingen Antal volt, aki – miután a neki kiszemelt linzi állás kútba esett –, nagy valószínűséggel Teréz közbenjárására került Nagyszombatba. A grófnő Rehlingen könyvének megjelenése körül is tüsténkedett.[21]  A „Die Bewahrschule für kleine Kinder von zwei bis sieben Jahren” [Óvóiskola 2-7 éves kisgyermekeknek] című kötet 1832 elején hagyta el a nyomdát, az alábbi ajánlással: „Méltóságos korompai Brunsvik Mária Terézia grófnőnek, a Brünn-mariaschuli csillagkeresztes hölgynek, a jó és a szép nemes előmozdítójának, a Monarchia első (budai) kisgyermek-óvóiskolája fennkölt alapítójának.” Rehlingen könyve csakúgy, mint két évvel korábban Diesing kötete[22] is, német nyelven és Bécsben jelent meg.

*      *      *

A reformkor hajnalán, amikor a magyar nyelvért folytatott küzdelem egyre erősödött, Pest vármegye a  főváros óvodáit megpróbálta rávenni arra, hogy az oktatást magyar nyelven „eszközöljék”, hogy azután ezek a haza közepén lévő kisdedóvó intézetek például szolgálhassanak az újonnan keletkezőknek.[23] Brunszvik Teréznek a megyei alispán ez irányú megkeresésére adott válasza nem maradt fenn, tartalmát azonban a közgyűlési jegyzőkönyvből ismerjük. Eszerint azt jelentette, hogy „a’ Pesten és Budán lévő Kis Gyermeki Gyám- és gondviselő Intézetben a Hazai nyelv már az érdekelt megkeresés előtt is taníttatott, és a’ Korosabb nevendékek abban már meglehetős előmenetelt is tettek”. Azért pedig, „hogy a’ Vármegyének a’ tárgyalt Intézet hasznos volta eránt bővebb tudománya lehessen, esedezik, hogy annak megszemlélésére egy küldöttség neveztessen ki”.[24] Így is történt. A belvárosi Szép utcában működő mintaóvodát a megyei deputáció 1832. december 1-jén megtekintette, s arról jelentést készített.[25] A küldötteket Brunszvik Teréz személyesen fogadta, december 5-én pedig magyar nyelvű levelet intézett a vármegyéhez. Ebből idézzük:

„Méltóztatott a’ Te[kinte]tes Deputatio a’ Tekintetes Rendeknek kegyes meghagyásából a’ kis gyermeki gyám és gondviselő Intézetet megtekinteni, és úgy vélem, azok, a’ melyeket tapasztalni méltóztatott, olyanok, hogy minden emberbarát szívét megnyerni képesek. A’ gyermeki ártatlanságnak tisztán leendő megtartása, a’ gyermeki esztendőkben azon eránynak megadása, mellyben a ’ kifejlődés szerentsésen megtörténhetik, és a’ jónak magvai már akkor, midőn a’ rossz még gyökeret nem vert, elhintetvén, örvendetes gyümöltsre érhetnek – ez a’ tzél.”[26] Leveléhez Teréz egy hét oldalas nyomtatott, magyar nyelvű nyílt levelet is mellékelt, amelynek ismertetése külön tanulmányt igényelne. Itt csupán annyit, hogy a bölcsen megszerkesztett irat szerint a kisdedóvó intézetek „szerencsés virágzása és terjesztése által a’ jövő maradéknak boldogságát hathatósan lehet előmozdítani”. Az óvodák „hasznáról, sőt szükségéről” szólva pedig megemlítette, hogy „ezen Intézetek az újabb időkben oly lelkesen felfogott Nemzetiségnek gyarapítására” is „czélerányos [!] eszközül használtathatnak”.[27]

Ekkoriban Teréz grófnő már ismeretségben állt Szentkirályi Móriccal[28]. Kettejük együttműködésének kezdetei a belvárosi óvodához kötődnek, amelynek később, Teréz távollétében még a fenntartása is jórészt Szentkirályira hárult. Az ő Brunszvik Terézhez címzett levelei közül négyet ismerünk; ezek főbb témakörei: a grófnő előző évi óvodai pénzügyi beszámolója, valamint az óvónevelő-képzés.[29] 

*      *      *

Brunszvik Teréz, miután a fővárosban újabb és újabb akadályokba ütközött, odahagyta „a hálátlan várost”, és Pozsonyba költözött, hogy közelebb lehessen Nagyszombathoz, ahol a kisdedóvó időközben „gyönyörűen felvirágzott”.[30] 1833 októberben viszont már Bécsben találjuk, ahonnan két alkalmi ismerőse (egy művelt pozsonyi hölgy, bizonyos Tschebulz kisasszony és a mezőgazdasági tapasztalatszerzés céljából útra kelő Varasd megyei birtokos, Köröskényi István) társaságában nemsokára München felé indul. Orvosi tanácsra döntött az elutazás mellett. „Egy időre el kellett távolodnom saját ügykörömtől” – magyarázza utóbb húgának, Karolinának, hozzátéve, hogy Bene doktor őt még a sok naplóírástól is óva intette.[31] 

Utazásának közbülső állomásai Linz, Wels és Salzburg voltak. Úti élményeiről csakúgy, mint az első müncheni hónapok történéseiről elsősorban a levélfogalmazványaiból tudunk. Kiderül, hogy Linzben végre személyesen találkozhatott Rosalie von Lopezzel, és megszemlélhette azt az óvodát, amely felett (a távolból) ő is bábáskodott. Az ottani óvodai egyesület teljesítményét nagyra értékelte, csupán azt sajnálta, hogy – amint azt Szentkirályinak írja –, „még mindig koldulnak, és csak kevés gyermek fizet”,[32] ő ugyanis elvi okokból nem volt a teljes ingyenesség híve.

Rosalie von Lopez, mint kiderül, a közeli Wels nemrég megnyílt kisdedóvójának felállításából is kivette részét. Ezt az intézetet természetesen Teréznek is látnia kellett. 1833. november 9-én csodálkozott rá „a „két parasztleány és az angyali esperes által vezetett” óvodára, amelyet „klasszikusan csodálatosnak” mondott.[33] A látottakról utóbb Rosalienak a következőket írta:

„A gyönyörű Felső-Ausztrián keresztül szerencsésen és jól utaztunk, de a leginkább jókedvűek Welsben, az angyali szent esperesnél voltunk. Intézete a legcsodálatosabb, amit csak el lehet képzelni; olyan szeretettel, belátással és bölcsességgel rendezték be és vezetik, hogy az embert könnyekig meghatja. […] Szép, tágas, világos lakás, 4 nagy kifestett szoba, a legtisztább, amit el lehet képzelni.” Terézt a welsi óvodában tevékenykedő két egyszerű leány (Liesl és Maria) Louise Schepplerre, a néhai jeles nevelő, Oberlin[34] legfőbb segítőjére emlékeztetik. „A kislányok komolyak és szeretetreméltók; jól megállják a helyüket, mert a gyermekek, a szép, gyönyörű gyermekek egy intésre szót fogadva összetett kezekkel kértek munkát. Szalagszövőszék, kárpitos munka, lenvászon- és selyemdarabok. Egy ládába zárva a legszebb játékok. Az esperes maga tanít, kérdez, letérdel a gyermekekhez, barátságos hangon utasítja őket a kötelességükre. Ez mintaiskola!” – summázza Teréz a tapasztalatait.[35]

A kis utazó társaság következő úti állomása Salzburg, s mivel Mozart szülővárosában még nincsen óvoda, a kisdedóvás apostola ,akcióba’ lendül. „Salzburgban mindenkit fellelkesítettem. Egyet [t.i. kisdedóvó intézetet] berendeznek, és a tanító, valamint a gondozónők Welsben lesznek gyakorlaton” – újságolja Teréz a linzi barátnőjének. A tervezett salzburgi alapítás kapcsán ismételten szóba hozza a gondozási díj kérdését, mondván: „Igyon a szegény atya havonta egy fél szesszel kevesebbet, s akkor hó végén vagy hó elején lesz 10 krajcárja a gyermekére; a gyermekére, aki [a kisdedóvóban] nemesebbé lesz, egyenes végtagokkal fejlődik, minden este szófogadóan, jámboran és ügyesen kerül haza, aki arra hivatott, hogy idős korában eltartója legyen.” Teréz megemlíti Rosalienak, hogy beszélt az érsekkel, aki küld majd egy összeget a welsi óvoda céljaira. „Salzburgban tehát lesz kisdedóvó” – nyugtázza még egyszer,[36] arra azonban aligha gondol, hogy az ottani első alapításra majd csak 1845-ben kerül sor.

*      *      *

Salzburg után Teréz és társai hamar maga mögött hagyták Ausztria „béklyóit”[37]. Végre az ,igazi’, a Habsburg-birodalmon túli külföldön, Bajorországban voltak. 1833. november 14-én érkeztek meg Münchenbe. Az ott töltött közel hét hónap során Teréznek igen sok szellemi és esztétikai élvezetben volt része, ez azonban nem gátolta meg abban, hogy a kisdedóvás ügyének áldozzon.            

Megérkezése idején a bajorok földjén kevés óvoda létezett. Lajos király[38] országának legkorábbi kisdedóvó intézete 1830-ban egy Fürth melletti faluban (Burgfarrnbach) keletkezett,[39] a következő óvodamegnyitóra pedig 1831-ben a közeli Nürnbergben került sor. Ezzel szemben a királyi székváros még egyetlen óvodát sem tudott felmutatni. Pedig „a müncheniek”, amint Wertheimer írta, már 1829-ben „komolyan” foglalkoztak „a kisdedóvók felállításának kérdésével,”[40] ennek ellenére első óvodájuk négy év múlva is még csak ,keletkezőben’ volt. Ennek a folyamatnak a felgyorsítása várt tehát a mi Terézünkre. És a magyar grófnő, aki Közép-Európában „a szíve melegével” és „világos elméjével” az elsők között fogta fel és ültette át a gyakorlatba az infant school eszméjét, a lelkesítés és szervezés karizmáit a bajor király székvárosában is „mozgásba hozta”.[41]

„Éppen jókor jön Münchenbe, Isten küldte nekünk, hogy létrehozza a kisdedóvót” – lelkendezik Frau von Kersdorf-Eichthal, a nőegylet elnöknője.[42] „Lesz Münchenben is egy óvoda” – újságolja Teréz nem sokkal a megérkezése után Rosalie de Lopeznek.[43] Szentkirályinak címzett levelében pedig azon ujjong, hogy „egyszerre hat kisdedóvót” ígérnek neki.[44] „Minket itt mindenütt nagyon jól fogadtak. Egy gyermekiskola is van már, és erre sehol sincs nagyobb szükség, mint itt. Az 5-6 éves gyermekek, mint a kretének, még nem beszélnek, közönyösek, és buták” – írja húgának, mondván, hogy cselédiskola és kézmű-iskola felállítását is tervezi. Megemlíti azt is, hogy az elsőként megnyílt óvoda ahhoz a nőegylethez kapcsolódik, amely Münchenben a gyermekágyas asszonyokat oltalmazza.[45]

A fenti fogalmazványokat tartalmazó beíró füzet végén egy keltezetlen levéltöredék is olvasható; ez az ottani hölgyek egyikének, Amélie Montgelasnak készült, aki az óvodaalapítás mikéntjére vonatkozólag írásbeli eligazítást kért Teréztől. „Az első, ami egy 100 kisgyermeket (másfél évestől 4 vagy 6 évesig) befogadó intézet alapításához szükséges, egy alapító, vagyis egy olyan család, amely (aki) 100 korona ellenében jogot nyer ahhoz, hogy [az intézetre] befolyást gyakoroljon, beszerezve a 100 koronáért a kis foglalkoztató eszközöket. A második a fenntartó; mi ugyanis egy egyszerű, 150 férőhelyes intézet évi költségeit 200 koronára becsüljük” – áll a fenti levélben.[46]

Brunszvik Teréz jól tudta, hogy a müncheni óvodák ügye nagymértékben attól függ, hogy meg tudják-e nyerni ügyüknek a bajor király feleségét, Teréz királynét,[47] ezért 1833. december 3-án az alábbi levelet fogalmazta neki: 

„Engedje meg Felség, hogy ugyanazt a kérdést intézzem Felségednek, amit már a császárnőnek is feltettem. Mit gondol, mi a fő oka az elszegényedésnek, a családok tehetetlenségének? Kell-e, hogy legyenek koldusok? A mértékletes, dolgos, ügyes emberekben nem lehet fiatalkorukban felkelteni a tisztesség érzését? Azt, hogy valamit félretegyenek maguknak és övéiknek öreg napjaikra? Betegség esetére? Nekem egy nagyérdemű lelkész (Majláth), aki teljes egészében a szegénység igájának szentelte magát, azt mondta: az elszegényedés oka mindig a tudatlanság, amelyből először lustaság, bátortalanság, mindebből pedig erkölcstelenség és betegség keletkezik. Ha az elszegényedettek többségének élettörténete felől tudakozódunk, akkor, az esetben, ha nem lépnek fel rendkívüli dolgok, [pl.] háború, akkor többnyire a tudatlanság a forrás. Ezt keressük és szüntessük meg! Az is ugyanolyan jó, ha a gyermek nem tud írni, nem tud olvasni, de legyen mértékletes, engedelmes, tiszta és dolgos. Legyen benne tisztelet maga és az övéi iránt, és a mérhetetlen összeget, amelybe a szegényházak kerülnek, amelyeket a szegényekkel foglalkozó egyletek és a magános jótékonykodók adományoznak, a nevelés számára messze gyümölcsözőbben és célszerűbben lehet felhasználni. Mennyeibben is, hiszen a lélek több mint a test […]”[48]

A levél vétele után a 41 éves királyné fogadta Terézt, aki 1833. december 7-én, az audienciát követően sebtében feljegyezte: „Therese von Bayern még szép, kecses, barátságos, de a társalgása fád, szellemtelen volt; fél tucat igazán együgyű kérdést tett fel – és igen tudatlannak mutatkozott.”[49] Mentségére legyen mondva: az óvodák támogatására azonnal késznek mutatkozott. 

Mint láthattuk, Brunszvik Teréz az óvodát mint az elszegényedés egyik ellenszerét ajánlotta a királyné figyelmébe. A fenti leveléből kiderül, hogy ugyanazokat a kérdéseket intézte hozzá, amit „már a császárnőnek is” feltett. A császárnőnek, vagyis az osztrák császár feleségének, Karolina Augusztának[50], aki a bajor királyné sógornője volt. Őt a meggyőzés karizmájával bíró Teréz 1830 novemberében, „a gyóntatója által belecsepegtetett előítélet dacára”[51] rá tudta bírni arra, hogy a pozsonyi kisdedóvót (még a bécsiek előtt) meglátogassa. Az akkor 38 éves császárné óvodai célú adakozásainak sora szintén Pozsonyban kezdődött. Ezt követően vállalt védnökséget a bécsi óvodai egyesület felett, a férje halála (1835) utáni évtizedekben pedig, amikor szinte csak a jótékonykodásnak élt, ő maga is több óvodát alapított. És ehhez az első lépéseket – ez történelmi tény! – Brunszvik Teréz hatására tette meg. Ugyanezt a bajor királynéról is elmondhatjuk, akinek a neve később (olykor Lajos királyéval együtt) számos bajor város (Augsburg, Würzburg stb.) óvodaalapításai kapcsán feltűnik.[52] 

Münchenben az első óvoda megnyitóját az eljegyzésére készülő Mathilde hercegnő[53] tiszteletére tervezték. Teréz 1834. január 15-én kelt sorai minden bizonnyal erre vonatkoznak: „Megvan az örömöm, hogy január 2-a óta itt is létezik egy kisgyermekiskola tehetősebb szülők gyermekeinek (egy koronatallér havonta), a következő hónapban pedig állítólag a férfiegylet léptet életbe további négyet – mindenki részére.” Ebben a levelében Teréz, az itthoni csalódásaira célozva, végre le tudja írni: „Osztrák-magyar kisdedóvóimat a minden jót értékelőnek és megtartónak ajánlom, s még azzal a mondással vígasztalom magam: Az igazság megmarad, a hazugság elvész.”[54] A következő, ,levélhiányos’ hónapok eseményeiről elsősorban Teréz emlékirataiból tudunk; ebben beszámol a müncheni Au külvárosban tartott óvodai megnyitóról, amelyre elbeszélésére szerint 1834 húsvétján került sor.[55] Az ottani sikerei közül erre volt a legbüszkébb. „Új korszak Münchenben” – írja naplójába a felett ujjongva, hogy „a kisdedóvók támogatására” külön nőegylet alakult.[56]

Brunszvik Teréz müncheni ténykedéséről a Társalkodó című lap olvasói 1834 augusztusában, vagyis nem sokkal a hazatérése után értesülhettek. A útitárs, Köröskényi István a müncheni Au nevű külvárost, vagyis Teréz fő „működési terepét” ismertette.[57] A „Gyámintézetek” című írásban viszont Teréz müncheni eredményeire történt utalás. Eszerint „a tisztelt grófné”, aki az első budai kisdedóvót alapította, „Münchenben is már ötöt hozott létre; mi a’ münchenieknek, hogy a’ külföld leányától illy nemes czélú segélyt elfogadtak, dicsőségökre válik, de a’ grófnénak még inkább, ki a’ jótét irányát nem szorítja hazájára egyedül, hanem mindenfelé terjeszti, hol csak sikerülhet az.”[58] A fenti sorok Kacskovics Lajos[59] tollából valók, akinek a neve az óvodaügy kapcsán itt tűnik fel először.  

Felmerül a kérdés: Hány kisdedóvó keletkezett Münchenben Brunszvik Teréz első (1833/1834. évi) ott tartózkodása idején? Fentebb idézett levele szerint a müncheniek hatot „ígértek” neki, Kacskovicstól pedig már arról értesülünk, hogy öt óvoda „a tisztelt grófnő” jóvoltából valóban létrejött.[60] München-Au első óvoda- megnyitóját a magyar óvodatörténeti irodalom Benes Piroska nyomán[61] 1837-re, vagyis Teréz második müncheni tartózkodásának idejére teszi; ez az állítás azonban, úgy tűnik, felülvizsgálásra szorul.     

Münchenből 1834 tavaszán Brunszvik Teréz Augsburgba is ellátogatott, ahol a keletkezőben lévő óvoda szervezőit szintén nőegylet felállítására kapacitálta.[62] Az ottani legfőbb szaktekintély Johann Georg Wirth[63]  volt, aki előtte egy évet a német óvodák tanulmányozásával töltött. Reá később Teréz grófnő úgy emlékezett vissza, hogy „rendkívül nagyszerű és találékony szellemű tanító”, olyan, „mint Wilderspin Angliában.”[64]     

*      *      *

A Bajorországból visszatérő Brunszvik Teréz egy ideig Pesten tartózkodik, ahol új óvodai egyesület van keletkezőben. Ennek alapító okiratát 1834. augusztus 2-án elsőként ő írja alá, utána azonban ismét elutazik, s 22-én már Pozsonyból küld levelet az egyesület egyik tagjának, Franz von Schobernek[65]: „Gondolatban együtt voltam a szeretett egyesülettel, és elképzeltem magamban, mi mindenről lehetett szó 21-én négy és hat között a megbeszélésen, és hogy milyen óriási lépést tett előre a szent ügy! Milyen boldogság lett volna, ha mindezt magam is hallom, de az Ön tudósítása […] kárpótolni fog; epedve várom.” Ezt követően Teréz felajánlja, hogy Bécsben, ahová készül, szívesen szerződtet tanítót „a mintaiskola számára,” majd pedig a felől érdeklődik, hogy vajon Festetics Leó[66] kézhez kapta-e a levelét, amelyben „egyet-mást” érintett, az ő és a gróf közti ellentét ugyanis „egyben-másban” bizonyára már ekkor kiütközött. „Gondolatban egyek vagyunk – ez legyen a jelszavunk!” – javasolja még Teréz a fenti levélben.[67] Mintha újabb csalódásoktól tartana… Erre utal az a tény is, hogy még „a szeretett egyesület” kedvéért sem siet vissza Pestre, hanem ismét külföldre készülődik.

*      *      *

Útlevélkérő levele[68] szerint eredetileg Münchenbe, s onnan Rómába és Nápolyba akart utazni, terve azonban oda módosult, hogy 1834 legutolsó napján Bécsből nevelt lánya, Derecskey Lujza társaságában egyenesen Itáliának vette az útját, ahonnan csak jó nyolc hónap múlva tért vissza. Életének ebből az egyébként is feltáratlan időszakából mostanáig egyetlen levelét sem sikerült felkutatnunk, itáliai élményeiről azonban (a naplóin kívül) legalább abból a néhány levélfogalmazványából értesülhetünk, amelyek hónapokkal a visszatérése után íródtak. Ezek ismertetése előtt azonban, ha dióhéjban is, de szólnunk kell azokról a viszonyokról, amelyekbe a kisdedóvás magyar apostola 1835-ben olasz földön belecsöppent.       

Itáliát – az egyesített Olaszország létrejötte (1870) előtt – kisebb-nagyobb államalakulatok alkották, amelyek között nemcsak jogállásukat és politikai irányultságukat, hanem az óvodaügyhöz való viszonyukat illetően is lényeges különbségek voltak. A legkorábbi itáliai kisdedóvó intézet Cremonában, vagyis a Lombard-Velencei Királyság területén keletkezett, amely az idő szerint közvetlenül az osztrák császár uralma alá tartozott. Erről az alapításról Brunszvik Teréz 1829 tavasza óta tudott, Wertheimer ugyanis megírta neki, hogy Cremonában „február 1-je óta kormányzósági beleegyezés alapján működik egy kisdedóvó”.[69] Felállítása Ferrante Aporti[70] atya nevéhez fűződik. Neki köszönhetően Lombardia az 1830-as évek derekán már négy óvodát számlált.

Rómában és Nápolyban viszont még alapítás sem történt, ezért Teréz mindkét városban megpróbált az ügynek híveket toborozni. Ám a pápa környezetében a ,scuola infantile’ ellenzői voltak többségben, úgyhogy XVI. Gergely még Ferrante Aporti atyához is ellenségesen viszonyult. Rómában azonban egy olyan pápai prelátus fogadta Terézt, aki az óvodák iránt nyitott volt; ő ajánlotta a figyelmébe Borghese hercegnőt, akinek (igaz, hat évvel később, de) sikerült felállítania az örök város első kisdedóvóját szegény leányoknak. Nápoly első alapítása szintén 1841-ig váratott magára. Terézünk 1835. évi ott időzésének legfőbb hozadéka az volt, hogy megismerte a genfi Vallette prédikátort, aki elküldte őt a szintén genfi származású, de Pisában élő Calandrini kisasszonyhoz, Toscana „Brunszvik Terézéhez”. 

A Teréz grófnőhöz hasonlóan egyedülálló, de 19 évvel fiatalabb Mathilde Calandrini (1794-1866) öt éve költözött Pisába. Nevéhez fűződik Itália első világi alapítású leányóvodájának felállítása, amelynek hivatalos megnyitójára 1833 októberében került sor. A következő évben fiúóvodáról is gondoskodtak. (Az idő szerint ugyanis olasz földön a gyermekek nemek szerinti elkülönítése kötelező volt.) Pisa példáját Toscanában elsőként (1833-ban) Livorno követte. Firenze 1834-ben megnyílt első óvodája[71] mögött, Lambruschini abbéval[72] az élen a hazafias érzelmű tudósokat tömörítő „Académie des Géorgophiles” (Mezőgazdasági Akadémia) tagjai sorakoztak fel.

Brunszvik Teréz 1835 augusztusának első napjaiban érkezett Pisába. Felejthetetlen napokat töltött Mathilde társaságában, akinek óvodáját utóbb sokáig mint az általa látott kisdedóvók legkiválóbbikát emlegette. Vendéglátója a toscanai óvodai mozgalom szinte minden tagjával összeköttetésben állt, s emellett (egészen Párizsig) kiterjedt levelezést folytatott a cremonai Aportival, a svájci Girard atyával, a párizsi Émilie Mallet-val stb., akiknek műveit beszerezte és terjesztette. Mathilde révén aztán Teréz is számos fontos ismeretséget kötött.

Minden bizonnyal Calandrini mesélt neki Émilie Mallet-ről[73], a párizsi óvodai mozgalom egyik vezéralakjáról is, akihez őt régi barátság fűzte. A franciákkal Teréz, amint arra korábban utaltunk, már 1829-ben megpróbált kapcsolatba lépni, a Cochin úrral[74] történt levélváltása azonban hamar elakadt. Most azonban új alkalom kínálkozott a kapcsolatfelvételre, Mathilde révén, aki ehhez szívesen asszisztált. Teréz ekkor még nem tudta, hogy őt hónapok óta itthon várja Émilie Mallet levele, aki német ismerőseitől értesült az ő tevékenységéről. A levél fordítását érdekessége és fontossága miatt rövidítés nélkül közöljük:    

„Asszonyom! Az a hatalmas érdeklődés, amellyel Ön az infant school intézménye iránt viseltetik, és az az  áldásos tevékenység, amelyet Ön ezen intézménynek Németországban való terjesztése érdekében kifejtett, remélnem engedi, hogy nem fogja szerénytelenségnek minősíteni, ha anélkül, hogy ismerne, bátorkodom ezt a levelet Önhöz intézni, és Önnek bemutatkozni mint munkatársa annak a vállalkozásnak, amelyet mi Franciaországban a salle d’asyle névvel illetünk, és amelyben közreműködni nekem is megengedtetett. Nagy örömömre szolgálna, ha néhány adatot kaphatnék a németországi ,infant school’-ok, azaz ,salle d’asyles’-ok számáról és állapotáról; ha megtudhatnám, hogy milyen módon vezetik ezeket, s milyen természetű oktatásban részesülnek a gyermekek. Asszonyom, amennyiben lehetősége van ezeknek az adatoknak a megküldésére, legyen olyan jó, és válaszoljon, vagy küldessen tájékoztatást a létesítményeiről. Bátorkodom Önnek a mi jelentésünket és a különböző itteni kiadványainkat megküldeni. Ez a bizalmas csere kedves kiváltság, és a világban szokásostól eltérő kapcsolatokat szül, amelyeknek azonban kimondhatatlan bájuk van: az emberek személyes ismeretség híján is bátorítják, támogatják egymást, kölcsönösen örülnek sikereiknek, sőt azt is merném mondani, hogy megszeretik egymást. Ezek olyan tiszta örömök, amelyekből bizony igen kevés van. Remélem, Asszonyom, meg fogja nekem bocsátani, hogy ezt az örömet érzem akkor (is), amikor e sorokat írom Önnek; ezek csak felettébb gyengén fejezik ki azokat az érzelmeket, amelyek bennem támadtak, amikor Feddersenné asszony elmondta nekem mindazt, amit Ön tett az új nemzedékek jólétéért és boldogságáért. Nagyon kérem, fogadja elnézéssel lelkem eme kiáradását, s engedje meg, Asszonyom, legmélyebb és legkiválóbb hódolatom kifejezését: Emilie Mallet.”[75]

Pisát elhagyva, tehát még a fenti levél vétele előtt Teréz a naplójába jegyezte: „Kezet nyújtottunk egymásnak: Vallette[76] – Calandrini – Guicciardini[77] – Lambruschini – Aporti – Mallet.”[78] A ,kéznyújtás’ akkor nemcsak Aportit illetően volt jelképes, akivel Teréz később sem találkozott, hanem egyelőre Mallet asszonyt illetően is, vele azonban később Svájcban, majd Párizsban is összefutott.  

*      *      *

Brunszvik Teréz 1835 októberében érkezett vissza Martonvásárra. Ott készült az első olyan (ismert) levele, amelyben az itáliai élményeiről is olvashatunk. „Toscanában szintén csodálatos kisdedóvókat találtam folytatással, azaz felsőbb osztályokkal, egészen 15 éves korig. Mathilde Calendrini grófnő, aki ezeket alapította és vezeti, úgy véli, hogy e folytatás nélkül csekély vagy semmi az, amit tettünk” – írta Teréz, arra célozva, hogy Mathilde a saját költségére a kislányok óvodán túli képzését is megpróbálta megoldani.[79] A fenti fogalmazvány helyett Teréz két nap múlva újat készített. „Toscanában nagyon örvendetes eredményekkel találkoztam; ha az első csíra egészségesen kerül a földbe, akkor a kis növénynek nem hiányzik a napfény és az eső. A svájci Mathilde Calandrini a cremonai pap, Aporti eljárásától bátorítva két évvel ezelőtt 10 leánnyal megpróbálta elindítani, és íme, Toscanában egy igen nagy kiterjedésű mű keményen alapozódik” – írja a pilseni Schießler[80] úrnak.[81]

A szempontunkból érdekes következő levele egy Itáliában élő hölgyismerősének szól. Ebben Teréz külön hangsúlyozza, hogy a toscanai „igazi” mintaintézeteket „nők igazgatják, és azok nők kezdeményezésére jöttek létre. Ilyeneket – figyelmezteti a címzettet – neked is kell alapítanod Velencében, a házadban, hogy a gyermekeket elő lehessen készíteni, és ne nőjön túl sok gaz, ami elfojtja az összes jó vetőmagot, és végtelen és hálátlan fáradozást okoz. A földet korán megművelni stb.”[82]

1836 januárjában Brunszvik Teréz Koholczer Jánosnak[83] ír levelet, aki a Pest-belvárosi mintaintézetben szerzett kisdedóvói gyakorlatot. Elújságolja neki is, hogy Pisában „milyen szép keresztényi intézeteket” látott, majd pedig ezek kinézetét ecseteli: „Körben a falakon a legválogatottabb szépen írt bibliai idézetek vannak bekeretezve… Egy aranysárgára festett táblán fekete betűkkel a következő olvasható: Tiszteljétek a szüleiteket, sose feledkezzetek meg a róluk való szeretetteljes gondoskodásról! Mellette: A jó gyerek a szüleinek vigasza és öröme. […] A fal közepén kép – Jézus a gyermekek között –, s ennek két oldalára az alábbi feliratokat írták: A jóságos Jézus mondta: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok meg őket ebben, mert ilyeneké a mennyek országa, valamint: Jézus, mi hozzád jövünk, mutasd meg lábad nyomát, és ha a láb megbotlik, végy minket a karodba! Teréz kitér arra is, hogy „az egyes osztályokat színekkel különböztetik meg egymástól (kék, piros, zöld osztály stb.). A pisai óvodások – mint írja –, „sokat menetelnek; az egyik le, a másik föl, de mindenki szépen hátratett kézzel, énekelve, és lábukkal a ritmust topogva. Az irányítás jelekkel történik, többnyire csengővel; nagyon kevés szó esik. A gyerekeknek tiszteletben kell tartaniuk a felnőttek szavait. A tanító szeme mindenen, szelíden és komolyan. A példa hat a legjobban.” Utána Teréz – a nyomaték kedvéért – megismétli: „Amit itt leírtam, azt mind Toscanában láttam.”[84]

Negyedik ismert levelét, amelyben az itáliai élményeiről szót ejt, Augusz Antal kapja, aki az idő szerint épp a szekszárdi óvodaalapítás előkészítésén dolgozik.  Ebben megemlíti, hogy a toscanai intézeteket „nagy tiszteletnek örvendő, kiváló asszonyok vezetik, akik keresztények, jámborak és nagyon értelmesek”. Ezeket ,directrice’-eknek nevezik, s amikor – mint írja –, az első, vagy vezető ,directrice’ megjelenik, nagy csend és alázatos tisztelet honol a gyermekek között.” A csend fontosságára Auguszt is figyelmezteti, mondván, hogy az óvodában „ne beszéljenek sokat. Mindent jelek által, csengővel és [mutató]pálcával – erre kell ránevelni a gyerekeket. Az egyes leckék között: séták, menetelések és dalolás hátra tett kézzel.”[85]

Az itt említett levelek a közül a mintegy 90 levél közül valók, amelyeket Brunszvik Teréz 1835 szeptembere és 1836 áprilisa között adott postára. A naplójában talált kimutatásból a levelező partnereinek körére is fény derül. A 60 címzett (rokon, barát, ismerős) között szerepel a pisai Mathilde Calandrini, a korábbiakban többször említett angol Edward Reed, valamint a cremonai Ferrante Aporti is; Teréz mindhármuknak 2-2 levelet küldött.[86] A levelek eredetijei után eleddig hiába kérdezősködtünk, a címzettek kiléte miatt azonban már magában az is figyelemre méltó, hogy Teréz velük leveleket váltott.

*      *      *

Az Itáliából való visszatérte után Brunszvik Teréz a kapcsolatait is kamatoztatni szeretné, és boldogan vállalná a híd szerepét az itáliai és a magyar óvodai mozgalom között. „A toscanai egyesület csatlakozásra szólít fel bennünket” – írta Schobernek[87], s bizonyára nem ő volt az egyetlen, akinek erről hírt adott. Felhívása azonban süket fülekre talált.

Hiányzott a fogadókészség a pilseniek csatlakozási szándékát illetően is, amelyről Teréz az említett Schießler úrtól értesült. „Feltétlenül kívánatos, hogy kialakuljon ez a kapcsolat, amelyhez Ön, tisztelt Uram, a Monarchiában, sőt még azon kívülre is a megfelelő lépést megtette. A jó minden emberé, és mindenki, aki jó, az emberiségé. Az erkölcsi igazság nem ismeri a politikai határok és a nevek szerinti elkülönítést”– vélekedik Teréz.[88] Másutt pedig azt írja: „Kapcsolatban maradok a toscanai egyesületekkel, és ha megengedi, időről időre beszámolok vagy küldök [valamit]. Ha egészségem engedi, elmegyek Pilsenbe, hogy láthassam az Ön bizonyára csodálatos kisdedóvóját, és tanuljak is a látottakból. A jóknak kezet kell nyújtaniuk egymásnak, hogy szétszakíthatatlan szövetséget képezhessenek.”[89] A pilseni egyesületnek Teréz külön levelet fogalmaz: „Kimondhatatlan örömmel tölt el engem az a jó hír, hogy ilyen nagyszerű egyesület jött létre Csehországnak a nevelés vonalán második királyi városában, és hogy ennek emberbarát és patrióta tagjai elismerik mindazt, ami ugyanezen célok érdekében Magyarországon történt. A legnagyobb örömmel fogadom a nekem felkínált kapcsolatot, és minden erőmmel azon leszek, hogy közzétegyem a tökéletesítés terén szerzett összes tapasztalatom.”[90] Erre azonban nem került sor.

1836. március 5-én Brunszvik Teréz grófnő, az úttörő, a kezdeményező, a magyar óvodai mozgalom egyetlen nemzetközi hírű tagja nem kap helyet az egyesület – immár: Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület – választmányi tagjainak sorában… Ezt követően ő ismét külföldre megy, és a következő négy és fél év során hazánk hírnevét öregbítve sajátos (,mozgó’) hidat alkot a meglátogatott országok és városok kisdedóvói között. A Közép-európai óvodai mozgalomban a vezető szerep ekkor már Németországé; ezt a tényt az augsburgi Johann Georg Wirth és a kaiserwerthi Theodor Fliedner után hamarosan Friedrich Fröbel fellépése is nyomatékosítja.

*      *      *

A végére értünk folytatásos tanulmányunknak, amelyben elsősorban Brunszvik Teréz levelezésére alapozva igyekeztünk bemutatni a magyar óvodatörténetnek az ő nevével fémjelzett hőskorát, és az ő európai mércével mérve is fajsúlyos tevékenységét, amelyet itthon és külföldön a kisdedóvás egyetemes ügyének szolgálatában 1836-ig kifejtett.      

Munkánk során jelképes levelesládájának mintegy 100 darabját sorakoztattuk fel; ezek most először szerepelnek így együtt, egy csokorba gyűjtve. Vannak, amelyekre az óvodatörténeti kutatás lépten-nyomon hivatkozik, s vannak, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudott. A levelek fele máig kiadatlan…

A levél sajátos történeti forrás. „A levelek – Goethe szerint – azért oly nagy értékűek, mert a jelenlét közvetlenségét őrzik.” A levél „Mindig egy pillantás a szívbe, amely (egy könnyed fordulat, egy kitérő, egy megközelítés révén) gyakran minden szándék és akarat nélkül elárulja magát”[91] – írta Brunszvik Teréz, aki az episztolák forrásértékével tökéletesen tisztában volt. Ám a levél, (értsd: a magánlevél) lényegénél fogva szubjektív, ezért e műfaj esetében a forráskritika kiváltképp fontos. 

A hazai óvodatörténet kezdeteinek kutatásánál alapozhattunk a hivatalos iratokra, az egykorú sajtóra, Brunszvik Teréz naplóira és óvodai archívumára, a kortársaktól fennmaradt különféle dokumentumokra. Végül de nem utolsósorban a kisdedóvás apostolának levelezésére, amely még számos meglepetést rejt. 

Brunszvik Teréz jelképes levelesládája – kincsesláda. Csak tudni kell benne kutatni…  

 A 3. rész összefoglalója:

A Brunszvik Teréz levelezésén alapuló folytatásos tanulmányunk első két része az 1830-as évek elejéig mutatta be a hazai óvodaügy fejlődését. Szóltunk az első bécsi óvodaalapításokról is, mivel az idő szerint a Közép-európai óvodai mozgalom kétpólusú központját Pest-Buda és Bécs együttese alkotta.   

Tanulmányunk harmadik (befejező) részében 1836 elejéig, azaz a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület megalakulásáig követjük nyomon az óvodaügy itthoni történéseit. Közben három város (a felső-ausztriai Linz, a bajor München és a toscanai Pisa) köré csoportosítva bemutatjuk Brunszvik Teréz azon leveleit is, amelyek a külföldi tevékenységéről és kapcsolatairól tartalmaznak jórészt ismeretlen adatokat.

A magyar óvodák Brunszvik Teréz nevével fémjelzett és Közép-Európa viszonylatában is meghatározó hőskora 1836-ig tartott. Ennek az időszaknak fontos kordokumentumai azok a levelek (szám szerint kb. 110), amelyek felsorakoztatásával a kisdedóvás magyar apostolának értékes levelezésére szeretnénk felhívni a figyelmet.  

Jegyzetek:

[1]  Wertheimer József válaszlevelei gróf Brunszvik Terézhez (Ford. Petrich Béla. Közli: Czeke Marianne) = Kisdednevelés 53(1928) 36-41., 72-74., 118-121., 158-161., 262-263., 306-307., 340-343., 361-371., 394-398. p. [A továbbiakban: Wertheimer levele (dátum) = Kisdednevelés 1928/oldalszám.] Az idézett, 1829. aug.12-én kelt levelet ld.: 365-367. p.

[2] Wertheimer levele Terézhez, 1829. szept.13. = Kisdednevelés 1928/367-368. p.

[3]  Bruns[z]vik Teréz (1926)Félszázad életemből. Emlékiratai. (Ford.: Petrich Béla) = Czeke – H.Révész Margit: Gróf Brunsvik Teréz élet- és jellemrajza. Bp., 39-108. p. (a továbbiakban: EML) 97. p.EML 97. p.

[4] Vág Ottó (1994):Az óvodai nevelés története Magyarországon. 1. rész. Miskolc, (A kisgyermeknevelés könyvtára) 101. p.

[5] Wertheimer: Therese. Ein praktisches Handbuch für die Erziehung des ersten Kindesalters… Wien, 1832. 244. p.

[6] Rosalie von Lopez leveleinek lelőhelye: az OSZK Kézirattárának levelestára. (A továbbiakban: OSZK-K) Teréz levelei után Linz közgyűjteményeiben hiába érdeklődtünk.

[7] Lopez 1. sz. levele, 1831.márc.13. = OSZK-K levelestára

[8] Rehlingen Antal (1807-1834): a magyarországi óvodatörténet hőskorának fontos szereplője. Orvostanhallgatóként házitanítói állást vállalt a Brunszvik Teréz által nevelésbe felvett néhány kislány mellett. Utóbb részt vett az első pesti-budai és pozsonyi óvodák megszervezésében, majd korai haláláig a nagyszombati intézetet vezette. Több óvodai témájú cikke után jelent meg a Die Bewahrschule (Pest, 1832) c. könyve. Róla ld. Bilibok Péterné-Sebestyén Istvánné: Rehlingen Antal élete és munkássága = Bilibok Péterné -  Sebestyén Istvánné - Zibolen Endre (1984): Első óvodáink életéből 1829-1833. Bp. 97-108. p.

[9] Lopez levele, 1831. júl.1. = OSZK-K levelestára.

[10] Lopez levele, 1831. júl.? [Teréz júl. 28-án kapta meg.] = OSZK-K levelestára (A levélben említett főbb nyomtatványok: Einige Worte über Kleinkinderschulen; Versammlungs-Ort für kleine Kinder; Vorteile für Eltern und Kinder; Aufruf an Ungarns edle Menschenfreunde. Ezek egy-egy példányát Brunszvik Teréz óvodai Archívuma őrzi. [Ld. OSZK-K Quart.Germ 1390. 6.cs.])

[11] Lopez levele, 1831. okt.15. = OSZK-K levelestára

[12] Lopez levele, 1831. nov.15. = OSZK-K levelestára

[13] Lopez levele, 1832. jan.14. = OSZK-K levelestára

[14] Brunszvik Teréz 3. sz. önéletrajz-töredéke (Lelőhelye: MTA Könyvtára, Kézirattár, M. Irod. lev.  4.r. 4. 240.sz.) [A továbbiakban: ÖT 3] 
[15] Brunszvik Teréz kiadatlan naplói (Lelőhelyük: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár B 0910/55/1-9.), [a továbbiakban: KN] VII-22. 17. p. (1831-1832)

[16] KN VII-22. 22-23. p. (1831-1832)

[17] Erről az első sajtóhírek az óvodák 1831/1832. évi számadása kapcsán jelentek meg. Ld.: Ausweis über den Bestand der KleinKinder-BewahrAnstalten […] seit 1. Juli 1831 bis letzten Juni 1832 = Vereinigte Ofner Pester Zeitung 1832. 63.sz. aug.5. 1048. p. (A fent idézett sorokat a Pressburger Zeitung 1832. aug.10-én (63.sz. 811. p.) megjelent tudósításából vettük.  

[18] Brunszvik Teréz (1836): Számadás a’ kisdedóvó intézetekről [1830. júl.1.1833 végéig]. Buda, 1836. [A továbbiakban: Számadás] 11. p.

[19] Id. Bilibokné–Sebestyénné (1984) i.m. 106-107. p.

[20] Rapos József (1868): Brunswick Teréz […] élete és műve (Pest, 86. p.) alapján idézik: Bilibokné-Sebestyénné i.m. 1984. 107. p.

[21] Amikor az örmény mechitarista rend bécsi nyomdájába adott kézirat megjelenése késett, Teréz az érsekük, Aristaces a segítségét kérte. Ld. Aristaces és a nyomdaigazgató Schükür 1831. december 6-án kelt leveleit az OSZK-K levelestárában!

[22] Ueber die frühzeitige Bildung der Kinder in den Klein-Kinderschulen… Hrsg.: M.A. Diesing. (Wien, 1830.)

[23] Rexa Dezső: Gróf Brunszvik Teréz és Pest vármegye. 1-2. = Kisdednevelés, 1932. 277-282., 319-325. p. (Az idézett rész: 278. p.)

[24] U.o. 279. p.

[25] U.o. 279-281. p.

[26] U.o. 282. p.

[27] Tekintetes nemes Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyékhez a’ kis gyermeki gyám és gondviselő intézetek tárgyában […] benyújtott alázatos kinyilatkoztatása Gróf Brunszwick [!] Mária Thereziának. Pest, 1832. 7 p.  [Közli Rexa i.m. (1932) 320-324. p.]

[28] Szentkirályi Móric (1807-1882): Liberális politikus, a nemesi reformellenzék tagja. 1832-ben Pest vármegye főjegyzője volt, amikor bekapcsolódott az óvodai mozgalomba. 1836 és 1847 között ő volt a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő egyesület alelnöke. 

[29] Szentkirályi egyik dátum nélküli levele az OSZK Kézirattárában található. A fennmaradó hármat ld.: KN Mi-24, Mi-36, Mi-44.

[30] EML 93. p.

[31] Teréz levélfogalmazványa Telekiné Brunszvik Karolinának, München, 1833. dec.15. = KN M 22/9-19. p.

[32] Teréz levélfogalmazványa Szentkirályi Móricnak, München, 1833. dec.9. = KN M 22/1-8. p.

[33] Teréz levélfogalmazványa Hoffmann (?) úrnak, München, 1834. jan.15. = KN M 22/25-37. p.

[34] Oberlin, Jean Frédéric (1740-1826): német származású elzászi protestáns lelkész: 1769-ben Ban de Roche-ban 3-7 éves gyermekek gondozása és nevelése céljából létrehozta a ’kötőiskola’ nevű intézményt; az infant school előtt ez volt a legjelentősebb kísérlet az iskoláskor előtti nevelés megoldására. Halála után a franciák munkatársát, Louise Schepplert (helyette is) erénydíjjal jutalmazták. 

[35] Teréz levélfogalmazványa Rosalie de Lopeznek, München, 1833. nov.15. = KN M 22/19-25.

[36] Teréz levélfogalmazványa Rosalie de Lopeznek, München, 1833. nov.15. = KN M 22/19-25.

[37] Teréz kifejezése. Ld. EML 62. p.

[38] I. Lajos Károly Ágost (1786-1868): bajor király (1825-től), aki Münchent a német művészet központjává tette.

[39] Wirth i.m. 1840. 82. p.

[40] Wertheimer levele Terézhez, 1829. okt.22. = Kisdednevelés 1928./395. p.  

[41] Teréz müncheni tevékenységéről, s így az általunk tárgyalt 1833/1834. évi első ott időzésének eseményeiről is részletesen olvashatunk Benes Piroska: Gräfin Therese Brunszvik und die Kleinkindererziehung ihrer Zeit (Szeged, 1932) című disszertációjában, az általa közölt adatok azonban ma már számos ponton felülvizsgálatra szorulnak.              

[42] KN J 14/82. p. (1833.nov.20.,

[43] Teréz levélfogalmazványa Rosalie de Lopeznek, München, 1833. nov.15. = KN M 22/19-25. p.

[44] Teréz levélfogalmazványa Szentkirályi Móricnak, München, 1833. dec.9. = KN M 22/1-8. p.

[45] Teréz levélfogalmazványa Telekiné Brunszvik Karolinának, München, 1833. dec.15. = KN M 22/9-19. p.

[46] Teréz levélfogalmazványa Amelie Montgelasnak, München, [dátum nélkül] = KN M 22/38. p.

[47] Therese von Bayern (1792-1854): bajor királyné, született szász-hildburghauseni hercegnő    

[48] Teréz levélfogalmazványa Therese bajor királynéhoz, München, [18]33. dec. 3. = KN J 14/105-106. p.

[49] KN J 14/97. p. (München, 1833.dec.7.)

[50] Karolina Auguszta (1792-1873): Ausztria császárnéja (1816-tól); született Birkenfeld-Zweibrücken hercegnő.  

[51] ÖT 3.
[52] Wirth, Georg (1840): Mittheilungen über Kleinkinderbewahranstalten. Augsburg.

[53] Mathilde Karoline Friederike (1813-1862): a bajor királyi pár legidősebb leánya, utóbb: a hesseni nagyherceg, III. Lajos felesége.

[54] Teréz levélfogalmazványa Hoffmann (?) úrnak, München, 1834. jan.15. = KN M 22/25-37. p. (Id.: 31. p.)

[55] EML 94-96. p.

[56] KN J 15/42. p.

[57] Köröskényi István (1834) Münchennek ,Au’ nevű külvárosa = Társalkodó júl.30. 61.sz. 21-242. p. (Közzéteszi: Brunszvik Teréz)

[58] Kacskovics Lajos (1834): Gyám-intézetek = Társalkodó 3 64.sz. aug.9. 253-256. p.

[59] Kacskovics Lajos (1806-1891): ügyvéd, publicista, politikus, az MTA levelező tagja, 1836-1844 között a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület titkára.

[60] Wirth 1840-ben megjelent kézikönyve szerint a müncheni férfiak óvodapártoló egyesülete egyetlen óvodát tervezett, végül azonban négyet nyitott, a királyné védnökségét élvező nőegylet pedig az Au nevű külvárosban állított fel két intézetet, az óvodaalapítások idejére nézve azonban a szóban forgó kötet nem nyújt támpontot. Ld.: i. m. 236., 237. p.

[61] Benes i.m. 1932. 111-112. 

[62] Erről (Benes Piroska könyvén kívül) ld. Sebestyén Istvánné (1987): Brunszvik Teréz szerepe az augsburgi óvodák alapításában = Óvodai Nevelés. 243-245. p.

[63] Wirth, Johann Georg (1807-1851): a bajor óvodai mozgalom egyik jeles alakja, az augsburgi óvodák főtanítója. Főműve (Über Kleinkinderbewahr-Anstalten) 1838-ban jelent meg. Az 1840-ben közreadott Mitteilungen… c. kötetére fentebb többször hivatkoztunk. 

[64] EML 96. p. (Az Emlékiratok magyar fordításában elírás történt, itt ugyanis Wirth neve helyett Wild szerepel.)

[65] Schober, Franz von (1796-1882): svéd származású osztrák műpártoló, Schubert és Liszt barátja. 1834 és 1837 k. a Festetics családnál volt házi tanító

[66] Festetics Leó gróf (1800-1884): zenebarát, zeneszerző, a Pest-budai Hangászegyesület egyik vezetője. 1832-ben tűnik fel először az óvodákra adakozók között. 1834-ben Belaczon óvodát nyit. 1836 és 1847 között ő tölti be a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület elnöki tisztét.     

[67] Brunszvik Teréz levele Schoberhez, Pozsony, 1834.aug. 22. Közli Vág i. m. (1962) 65-66. p.

[68] Magyar Országos Levéltár, Kancelláriai levéltár A 39 1834: 12156, 12491, 13761.sz. iratok.

[69] Wertheimer levele, 1829. ápr. 19. = Kisdednevelés 1928/361-364. p.

[70] Aporti, Ferrante (1791-1858): katolikus paptanár, a cremonai szeminárium professzora, „az itáliai óvodák apostola”, több pedagógiai témájú könyv szerzője

[71] Erről ld. Wesselényi Polixéna 1835-ből való leírását: Olaszhoni és schweizi utazás. (Bp. 1981 249-255. p.)

[72] Lambruschini, Raffaello (1788-1873): olasz pap és pedagógus, lapszerkesztő, több pedagógiai mű szerzője.

[73] Mallet, Emilie (1794-1856): a gyáros Oberkampf lánya, a genfi bankár, Jules Mallet felesége, az első párizsi óvoda alapítója, a  De la direction morale des salles d’asyles et des comittées de surveillance [Az óvodák és a felügyelő bizottságok erkölcsi vezetése] (Párizs, 1834) c. mű szerzője.

[74] Cochin, Jean Marie Denis (?): az 1826-ban megnyílt első párizsi óvoda egyik alapítója és az 1833-ban megjelent óvodai kézikönyv („Manuel des fondateurs et des dicecteurs des salles d’asyle”) szerzője 

[75] Émilie Mallet levele Terézhez, Párizs, 1835. máj.9. Magyarul közli Kemény Ferenc: Töredékek egy Brunszvik-tanulmányból = Kisdednevelés 53(1928) 240-24l. p. [Eredetije az MTA Könyvtárának kézirattárában.]

[76] A lelkész, aki Nápolyban felhívta Teréz figyelmét Mathilde Calandrinire.

[77] Guicciardini, Pietro gróf, a firenzei óvodai mozgalom jeles alakja. Vele Teréz szintén találkozott.

[78] Teréz feljegyzése, Filigare (Itália), 1835. aug.19. = KN J 15/98.o.verso

[79] Teréz 1. sz. levélfogalmazványa a pilseni Schießlernek, [Pest], 1835. okt.30. = KN J 16/62b. p.

[80] Talán azonos Sebastian W. Schießlerrel, aki 1830-ban német és lengyel nyelven Lemberg/Lwowban adott ki egy, az óvodák hasznát ecsetelő 14 oldalas kiadványt…

[81] Teréz 2. sz. levélfogalmazványa a pilseni Schießlernek, [Pest], 1835. nov.1. = KN J 15/141. p.

[82] Teréz levélfogalmazványa Antonia Grandauernek, [Pest], 1836. jan. 1. = KN J 16/61a. old.

[83] Koholczer János (†1847): óvónevelő. Ismereteit a Pest-belvárosi mintaóvodában szerezte. Rehlingen Antal lebetegedése után segédként a nagyszombati kisdedóvóba került. Utána Belacz, majd Szekszárd óvodájában dolgozott. 1840-ben Pécsett ő nyitotta meg az első (magán)óvodát, amely az ő haláláig állt fenn. (Ld. Rapos i.m. 85., 88., 90,   93. p.)   

[84] Teréz levélfogalmazványa Koholczer János óvodai tanítóhoz, Pest, [18]36. január 14-15. = KN J 16/82b-83a. p.

[85] Teréz levélfogalmazványa Augusz Antalnak, [Pest], 1836. jan.15. = KN J 16/61b-62a. p.

[86] Teréz levéljegyzéke KN J 16/87a. p.

[87] Teréz levele Schober Ferenchez ??? Vág. I.m. 67. p.

[88] Teréz 2.sz. levélfogalmazványa Schießlerhez, 1835. nov.1. J 15/1245. p.

[89] Teréz 1. sz. levélfogalmazványa Schießlernek, [Pest], 1835. okt.30. = KN J 16/62b. p.

[90] Teréz levélfogalmazványa a pilseni óvodai egyesülethez, [1835. nov.] = KN J 15/144. p. (verso)

[91] KN J 28/48. p. (1846. jún.29.)





Készítette