Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2005. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Hornyák Mária: Az európai ovódaügy hőskora Brunszvik Teréz levelezésének tükrében

2. rész: (1828-1831) /A tanulmány a T 038109 jelű OTKA pályázat támogatásával készült/

Munkánk első részében felvázoltuk Teréz grófnőnek és a brit infant school (kisgyermekiskola) hírét Budáig röppentő Wilderspin-könyv [1] német fordítójának, Joseph Wertheimernek [2] a példás együttműködését, valamint erőfeszítéseik 1828 nyarán beérett két gyümölcsét: Közép-Európa első (Buda-krisztinavárosi) óvodáját, [3] és a Wilderspin-mű második német kiadását magában foglaló 410 oldalas kötetet [4], amelyhez a könyv kétharmadát kitevő öt tartalmas toldalékát maga a fordító, azaz Wertheimer írta. Ám a közép-európai óvodatörténet kettejük nevével fémjelzett hőskora tovább folytatódott, tanulmányunk itt következő részében tehát az 1828 júliusa utáni évek törekvéseit és eredményeit mutatjuk be.

Ezt az időszakot változatlanul Brunszvik Teréz és Wertheimer, a fiatal bécsi üzletember barátságba hajló munkakapcsolata jellemzi, amely (jóllehet néhányszor személyesen is találkoztak), elsősorban a levelezésre épült. Szerencsénkre, hiszen így kettejük kapcsolata, ha (Teréz leveleinek híján) féloldalasan is, de Wertheimer leveleinek [5] köszönhetően nagyrészt dokumentált. Ezek a levelek jól illusztrálják kettejük együttműködését, egymást lelkesítő gesztusait, és tartalmazzák Wertheimer bölcs tanácsait is, amelyeket akkor sem rejtett véka alá, amikor más véleményen volt, mint az általa „nagyon tisztelt” grófnő. A bécsi fiatalember sokat olvasott, és utazásai során sokat látott is, így az óvodaügy terén igazi szaktekintélynek számított, leveleit már csak ezért is rangos hely illeti meg Brunszvik Teréz jelképes levelesládájának óvodai témájú darabjai között.

A fent jelzett időszakból 21 Wertheimer-levél ismert. Ehhez jönnek a bécsi Diesing (8), az angol Edward Reed (2), a linzi Rosalie de Lopez (8), továbbá a hazai főpapok, köztük Rudnay hercegprímás (3) és Lonovics érsek (2), valamint többek között a főudvarmesternő Thurn-Bánffy grófnő (5), a helytartótanácsi titkár Mednyánszky Alajos báró (4), a tankerületi igazgató Dresmitzer kanonok levelei és Teréz grófnő válaszfogalmazványai. A legtöbb (60) episztola 1829-ben keletkezett, a következő évek levéltermése pedig 10 és 20 darab között mozog. A továbbiakban tehát ennek a jórészt kiadatlan forrásanyagnak a kiaknázásával folytatjuk az európai óvodatörténet hőskorának feltérképezését célzó vállalkozásunkat.

*   *   *

Mint ismeretes, első óvodánk 1828. június 1-jén, (egészen pontosan: május 27-én) nyílt meg, minden hírverés nélkül. Teréz grófnő tudniillik azok tanácsára hallgatott, akik azt mondták: először csendben nyisson egy 30-40 fős mintaóvodát, s majd csak egy év elteltével mondja: „Jöjjetek és lássátok!” [6] Elsősorban az angol lelkész, Edward Reed volt ezen a véleményen, aki, mint említettük, 1827 szeptemberében Bécsből csak azért rándult le Budára, hogy az infant school magyarországi meggyökereztetését tervező Brunszvik Terézzel találkozhasson. Wertheimer, aki az angol figyelmét ráirányította, nagyon örült, hogy a grófnőnek „nemes szeretetreméltóságával” sikerült megnyernie őt „a jó ügy számára”. Reed – mint írja –, „a leghatározottabban megígérte, hogy hazájából tudósításokat küld”, s ezeket majd az ő Londonban élő húga közvetíti számukra. [7] Reed lelkész „a legélénkebben érdeklődik a kisgyermekiskolák iránt” – írja 1828 őszén Teréznek [8], aki maga is levelet kap Angliából.

Edward Reed hozzá címzett soraiból kiderül, hogy mennyire szívén viselte hazánk sorsát. „Most Veled néhány gondolatimat közlendem Magyarország újjászületése iránt. Magyarországrul Angliában semmit sem tudnak. […] Magyarországot egyéb nemzetek sorában sötétség borítja, s ki gondol csillaggal, a legfényesb csillaggal is, világos nappal? […] Ne keressétek azért határitokon kívül Magyarország javát s hírét; magatokban hevernek a valódi arany- s ezüstbányák […] munkátlan, megnyitatlan, sőt még legjobb Magyarok előtt is isméretlenül … A’ Magyarnak, hogy valami legyen Európában, egyedül Magyarnak kell lennie, ez dicső ’s nemes öröksége. […]  A’ magyar nyelvnek csak Magyar- s’ Erdélyország egyedüli kincstára s’ képviselője. – Íme: a’ feltámadás, az élet…” – írja az angol, majd pedig ezt tanácsolja Teréznek:  „Két szót tarts szemed előtt minden igyekezetidben, ’s hazád boldogságát tárgyazó tör[e]kedésidben: ’keresztény és nemzeti.’ Keresztény és nemzeti nevelés. Könyvet írhatnék e’ két szó becse felől Magyarországra nézve, de időm nincs; a’ haszon nem is tűnik elő mindjárt vetéskor, azt csak aratás idején láthatni világosan…” [9]

Brunszvik Teréz válaszát sajnos, nem ismerjük. Tudjuk viszont, hogy teljességgel osztotta Reednek a nevelés „keresztény és nemzeti” jellegének fontosságát hangoztató elképzeléseit. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a jórészt német ajkúak által lakott Krisztinaváros óvodája „magyar és német nyelvűnek” indult, (egy ideig a magyar tanításra külön segédtanítót alkalmaztak), [10] jóllehet – mentegetőzik Teréz közvetlenül a megnyitó után –, „az egészen magyar még nem jött létre”. [11] A magyar nyelv használatát a nádor felesége, Mária Dorottya is szorgalmazza. 1829. március 17-én aztán Pesten, a néhai országbíró Brunszvik József (Teréz nagybátyja) özvegyének adományából az első tisztán magyar nyelvű óvoda megnyitására is sor kerül; ezt az intézményt a nádor felesége külön összeggel támogatja.

„Keresztény és nemzeti” – sulykolta Reed az óvodaalapító grófnőbe. Teréz kisgyermekiskolái ugyan világi vezetés alatt álltak, keresztény szellemiségük azonban vitathatatlan; már csak ezért is támogatta azokat a római katolikus egyház számos püspöke és papja.

A hercegprímás Rudnay Sándor [12] például, tudomást szerezve a vállalkozás mibenlétéről, látatlanban mellé állt, és már 1828. október 25-én a következőket írta Teréznek: „Hogy ebben a valóban jámbor és keresztényi vállalkozásba valamilyen módon részt vegyek, hat öl tűzifát kimérettem a krisztinavárosi iskola számára. Egyebekben kívánom Önnek, méltóságos Grófnő e jótékony célok további előmozdításához a Mindenható kegyelmét, és atyai áldásomat adom az új intézetekre…” [13] A magyarországi katolikus egyház fejének ilyetén reagálása nagyban hozzájárult paptársai kedvező hozzáállásához és az új intézmény iránti előítéletek leküzdéséhez. 1829. március 23-án, az első pesti (lipótvárosi) óvoda megnyitásához gratulálva Wertheimer örömmel nyugtázza, hogy Teréz grófnő arra is rávette az ottani plébánost, hogy „az iskolát a szószékről hirdesse”. [14] Ez ugyanis, amint azt számos külföldi (pl. itáliai) példa mutatja, nem volt általánosan jellemző.

Az óvodát megtekintő papi személyek közül az egyik legelső Dresmitzer József lehetett, aki 1828. november 15-én járt a Krisztinavárosban. A jó kanonok atya annak a budai tankerületnek volt az igazgatója, amelynek területén a kisdedóvó, az iskoláskor előtti nevelés eme merőben újszerű intézménye először megjelent, az ő látogatását tehát minden bizonnyal a helytartótanács felkérése (is) motiválta. Ekkor ugyanis már nem lehetett tovább húzni-halasztani annak a kérvénynek az elbírálását, amelyben Brunszvik Teréz az alapítás engedélyezéséért, (egészen pontosan: az alapítási kísérlet utólagos szentesítéséért) folyamodott, s bizonyára ehhez volt szükség az illetékes tankerületi igazgató véleményére.

Dresmitzer atya beszámoló levelének ismertetése előtt nézzük meg Teréz grófnő folyamodványának dolgát! Brunszvik Teréz tudta, hogy a nevelőintézetet alapítani szándékozóktól iskolai bizonyítványok és ajánló levelek felmutatását várják, ő, az 53 éves grófnő tehát mindezek hiányában más módon próbálta bizonygatni a feladatra való alkalmasságát. „20 éve az emberi lélek fejlesztését (a szellemi fejlesztést) tettem feladatommá és tanulmányom tárgyává. E kutatások, megfontolások, összehasonlítások, megtapasztalások eredményét kívánom tehát lehetőleg minél nagyobb számú kisgyermek részére kamatoztatni itt, az én virágzó hazámban, abban a városban, amely engem a polgárnői közé számít” – írja egyik fogalmazványtöredékében. [15]

Kérvényének tisztázata nem, csupán annak tartalmi kivonata ismert. Eszerint: „Brunsvik Teréz grófnő engedélyt kér arra, hogy Budán és Pesten iskolát állíthasson fel, amely azon mindkét nembeli gyermekek oktatását szolgálja, akik zsenge koruk miatt az ez idő szerint fennálló iskolák látogatására még alkalmatlanok. Ez az iskola a […] csatolt iratban leírt módon – évenkénti beszámolás kötelezettsége mellett – mindenekelőtt a tudományok alapjainak és a kézimunkának a szolgálatában állna. Kéri továbbá, hogy ez az iskola pártfogoltassék, valamint hogy mindenki szólíttassék fel arra, hogy ilyen iskola felállítását szorgalmazza, és saját erejével támogassa, a […] mellékelt hirdetmény szerint, melynek kinyomtatását engedélyezni kéri." [16]

A folyamodványt a helytartótanács elfektette. Eközben került sor Dresmitzer kanonok óvodai terepszemléjére, amelynek tapasztalatait levélben foglalta össze. Az alábbiakban ennek a német nyelvű beszámolónak a fordításából idézünk:

„Én alulírott, részben személyes együttérzésből, részben több kitűnő férfiú ajánlására […] elmentem a kisdedóvóba […], hogy meggyőződjem arról, hogy itt a tanítás és nevelés segítségével mit és milyen eredménnyel munkálkodnak a zsengébb ifjúság fejlesztése érdekében, és hogy ezt idős pedagógus mivoltomban megítélhessem… Hogy itt a jó bőséges termése várható, bizonyára senki nem fogja vitatni, nevezetesen, ha az ember meggondolja azokat a jóvá nem tehető hátrányokat, amelyek a zsenge ifjúság elhanyagolásából erednek. […] Azt is láttam, hogy a gyermekeket ebben az új intézetben nem valamiféle kényszerrel, hanem a lelkiismeret és a tisztesség ösztönzésével és jó példák felállítása által vezetik a jóra. És ha valamilyen büntetés szükségesnek találtatik, ez sohasem testi fenyítésből áll, hanem olyan természetű, hogy a szívet indítja meg és valódi bűnbánat lesz a következménye… A tanítás módját egészen a gyermeki lélekhez mértnek találtam…”

Ezek után a jó kanonok atya „a korai gyermekkor eme menedékhelyét, mint az áldásos intézmények egyikét” mindenképpen terjesztendőnek ítéli. „Hogy azonban nehogy egyszerre csak megszűnjön, vagy eredeti céljától eltérjen, vagy a már fennálló nyilvános iskoláknak hátrányára legyen”, szerinte az alábbiakra lesz szükség: 1. Az óvodát a helyi plébános mellett „egy tapasztalt iskolamester” is felügyelje. 2. A tanítók kiválasztásánál nagy körültekintéssel kell eljárni. 3. Az óvodából kikerült gyermekeket rá kell szorítani „a rendes iskola” látogatására. 4. „Ezen intézetek még nem biztosított működését” a pénzgyűjtés folytatásával kell biztosítani. [17]

A jámbor óhajokkal záruló beszámoló 1828. november 17-én kelt. Ekkor a Helytartótanács Nemzeti iskolák ügyosztálya Teréz grófnő folyamodványát végre napirendre tűzte. Az ügy referense a tanulmányi bizottság helyettes vezetője (és Brunszvikék régi barátja), Nittray Mátyás volt, aki egy felemás javaslattal állt elő. Ennek lényege: „Tekintettel arra, hogy csak magánjellegű nevelőintézményről, nem pedig tudományos nyilvános intézményről van szó, a folyamodót kérelmével az illetékes helyi joghatósághoz kell utasítani, hátirat útján.” [18] E sorok alapján született meg a valamivel udvariasabb hangnemű, 32921. számú helytartótanácsi végzés; ebben az áll, hogy a grófnőt, „ki azt kérte, hogy engedélyeztessék egy intézmény Budán és Pesten, amely vállalná az iskolák látogatására még nem alkalmas gyermekek oktatását”, kérelmével „a helyi joghatósághoz irányítjuk.” [19] Az irat hátoldalára pedig az alábbi határozat került: „A folyamodót kérelmével, tekintettel arra, hogy csak magánjellegű, bár dicséretes szándékkal és magánbőkezűségből keletkező nevelőintézetről van szó, az illetékes helyi joghatósághoz kell irányítani.” [20]

Az egykorú hivatalos ügykezelésbe is bepillantást engedő mondat, illetve a határozatot „a hátán viselő” akta a hazai óvodaügy terén fontos szerephez jutott, ezt ugyanis Brunszvik Teréz engedélynek tekintette, amelyre aztán az illetékes helyi hatóságoknál hivatkozhattak. [21] Félreértette ezt, vagy szándékosan félremagyarázta? Nem tudjuk. Tény, hogy a dolog, amint azt majd Besztercebánya példáján is látni fogjuk, „működött”. Wertheimer pedig, értesülve a helytartótanács december 16-án postázott válaszáról, sietett gratulálni a grófnőnek. Úgy ítélte meg, hogy „már az ilyen passzivitás is kedvezőnek ítélendő.” [22]

Amint arra Dresmitzer fenti levelében is utalás történt, Brunszvik Teréz már a kisgyermekiskola folytatására is gondolt. 1828. október 15-én ezért állította fel a krisztinavárosi óvoda mellett az „érettebb korú leányok és fiúk részére nyitott kézmű-iskolát”, amely időrendben a pesti Nőegylet által egy évtizede alapított hasonló intézet után következett. Ehelyütt az angol Reed által 1827-ben javasolt cselédiskoláról is említést kell tennünk. „Egy országnak, amely művelődni akar, itt kell a dolgot megfognia. Egy rend, egy család sem nélkülözheti teljesen a jó cselédet. Egy év múlva tíz font sterlinget küldött; az volt a kérése, hogy a pénzzel április 12-én, a születése napján kezdjem meg munkámat” – írta Teréz, aki úgy vélekedett: „Ha azt akarjuk, hogy az intézetből derék cselédek kerüljenek ki, kisdedóvókkal kell a mű alapját megvetnünk,” ezért is alapított először óvodát. „Egy évvel később megvolt a cselédiskolám is… Sajnos, érdeklődés híján csak egy évig állt fenn” – teszi még hozzá. [23]

Teréz grófnő a kézmű-iskola megnyitását követő héten egy érdekes levelet kapott Bécsből. Feladója bizonyos Diesing úr [24] volt, aki a Brunszvik család (és Beethoven) régi barátjának, Zmeskall Miklósnak [25] az ismeretségi köréhez tartozott. Diesing a budai óvodaalapítás hírére olyannyira felvillanyozódott, hogy elhatározta: tollával segíti e nemes ügy sikerének előmozdítását. „Vajon üdvösnek találná-e, ha én itt, Bécsben megjelentetnék a nevem alatt egy kis nyomtatvány, amely kevés ív terjedelemben hírt adna általánosságban az óvodáról, és konkrétan az Önéről? Ha igen, arra kell kérnem, hogy engem egy valami részletesebb tervvel és annak kifejtésével támogasson, hogy mi történt eddig, és mi a következő teendő, hogy én a dolgot a célnak megfelelően ábrázolhassam. A jó külalakról és leírásról, amennyire csak tudok, híven akarok gondoskodni…” – olvashatjuk a Teréznek írt első, 1828. október 17-én kelt levelében, [26] amelyet a következő hónapok során további levelek követnek.

Brunszvik Teréz örül Diesing felajánlkozásának (őt egy levélpiszkozatában „rokonléleknek” mondja, s testvéri szeretetéről biztosítja [27]), erőszakosságba hajló fellépése azonban gondolkodóba ejti. Annál is inkább, mivel ő elsősorban Wertheimer lekötelezettje, aki a kisdedóvó intézetekkel kapcsolatos iratokat és egyéb információkat szintén gyűjti. (Ezek felhasználásával írta meg pl. a Wilderspin-könyv 1828. évi fordításának toldalékait.) Diesing azonban nem elégszik meg a hozzá eljuttatott anyaggal. „Amilyen lelkes és tanulságos az írás, olyan szárazak és elégtelenek a kéziratok, mivel azok szószaporításnál egyebet nem tartalmaznak” – méltatlankodik. „Jó akaratú figyelmeztetése nélkül is szándékomban állt megbeszélni az ábrázolás mikéntjét Wertheimerrel” – replikázik tovább, a tapintatot azonban nem fogja az alázatosságig vinni. Szerinte „Wilderspin csodálatos ideája” Wertheimer mesteri tolmácsolásában immár közkincs, ezért mindenkinek jogában áll azt hasznosítani. „Így tehát – írja – az Ön intézete is, jó és lelkesült Grófnő, a méltatás és az ítélkezés szabad és nyílt tárgyává lett, amelyből én is kivehetem, és ki is veszem a részem. Még akkor is, ha nem küldi el azokat az anyagokat, amelyeket én, ha előbb nem is, de tavasszal Budára utazva meg tudok szerezni.” [28] Wertheimer azonban, bár Diesing tüsténkedését fenntartással kezeli, segít neki. „Az aktákat Diesing úrnak is megmutattam” – írja Teréznek. [29] Egy későbbi levelében azonban megjegyzi: „Vajon Diesing annyira behatolt-e a kisdedóvók kérdésébe, hogy a mű esetleges meg nem jelenését sajnálnunk kellene, azt igazán nem tudom; én semmi esetre sem akarnám ily irányú érdemeit csökkenteni, csak a közönséget ne érje csalódás; ezt csupán sub rosa mondom.” [30] Diesing ismert leveleinek sora 1829 februárjában megszakad, a könyv megjelenése pedig későbbre halasztódik. (Erről még szólunk!)

Közben Brunszvik Teréz, az első alapítás sikerén felbuzdulva, újabb pest-budai kisdedóvó intézetek felállításával foglalatoskodik. Ekkor a hatóságok mintha ébredezni kezdtek volna, az óvodaalapító grófnő tevékenységét ugyanis (vélhetően a nádor ösztönzésére) megpróbálták ellenőrzés alá vonni. Ez a feladat várt báró Mednyánszky Alajosra, [31] Nittray Mátyás hivatali utódjára, aki 1829 elején „felajánlotta a szolgálatait” Teréznek. A báró Pesten lakott, Teréz pedig a budai várban, télen azonban a közlekedés a Duna két partja között nehéz volt, így (szerencsénkre) levelezés útján tartották egymással a kapcsolatot.

Mednyánszky minden részletet ismerni akart, mondván: csak akkor tudja a faladatokban „saját helyét és részvételét” meghatározni, ha „világos képe lesz a dologról” [32]. Különösen Teréz ismerőseinek a köre izgatja, aki készségesen felsorolja neki, hogy kikre is számíthat: Mária Dorottya főhercegnőre, Brunszvik „nagynénire” [33] és az ő egész háza népére, továbbá számos ismert főrangú és polgári származású hölgyre és a saját környezetére. Ez utóbbiról írja: „Rehlingen úr [34], harmadéves orvostanhallgató, gyermekeim tanítója, aki esti óráit részben az iskola ügyeinek szenteli, részben pedig naplóimat és számláimat gondozza. Három leányomat [35] is alkalmaztam levelek másolására stb. Minden este rövid megbeszélést tartunk, a tanítók és tanítónők elhozzák naplóikat stb. Minden még jobban szervezett lenne, ha nem lenne kissé elviselhetetlen a kapkodás…” [36]

Mednyánszky mindenbe beleszól, beszámolókat készíttet, és ellenőrzi a készülő propaganda kiadványokat. Szigorúan ítél, sőt olykor félre is érti Terézt, aki mentegetőzni kényszerül: „Azt hiszi, hogy véletlenül találtam rá a kisgyermekiskolák ötletére, mert tetszett nekem, mert kedvem volt valamit csinálni, valamit elérni? Játékból? Nem! Az önmegtagadás legnagyobb áldozatával. A legszebb jutalom csábított, ami egy földi lényt mennyei élettel tölthetett el… A lelkes emberszeretet szent tüzéből jöttek létre Magyarországon az óvodák, mintaként.” Ennek ellenére szívesen átadja ezeket „olyanok kezébe, akik jobban értenek a vezetésükhöz,” [37] a báró azonban (elfoglaltságaira hivatkozva) két hónap után visszavonul, s marad minden a régiben – egyelőre.

1829. március 9-én megnyílt a Buda-felsővárosi, 19-én pedig a Pest-lipótvárosi kisdedóvó. A negyedik (Buda-vízivárosi) intézet átadására június 13-án került sor. A pénzgyűjtésre így változatlanul szükség volt. Széchenyi István, aki 1829. június 16-án Brunszvik Teréz kérésére megnézte a krisztinavárosi óvodát, utána csak annyit jegyzett a naplójába, hogy ennek „nincs alapja, bázisa”, [38] amivel – szó, ami szó – az intézetek bizonytalan pénzügyi hátterét illetően a lényegre tapintott.

Megnyitásának első évfordulóján (1829. június 1.) a krisztinavárosi óvoda kivételes vendéget fogadott: védnökét, Mária Dorottya nádornét, aki három órát töltött a gyerekek között. A főhercegnő főudvarmesternője utóbb így nyilatkozott Teréznek: „A mi jóságos főhercegnőnk elragadtatva és várakozásait messze felülmúló érzésekkel jött el a te oly szeretetteljes, emberbarát intézetedből. Meleg dicsérettel beszél róla, és el van ragadtatva attól a szellemtől, amely az összes közreműködőt áthatja.” [39]

1829. augusztus 22-én a már említett Rudnay „bíboros hercegprímás őeminenciája” tisztelte meg látogatásával a krisztinavárosi óvodát, s azt ünnepélyesen megáldotta. Két nap múlva küldött elismerő sorai mellé 100 ezüst forintot „rekesztett”.  [40] Segítő szándékának további jelét adta, amikor 1830. május 8-án így írt Teréznek: „Áthatva a kisgyermekiskola-intézetek [Kleinkinderschule-Institut] hasznosságától, valamint a vallásos-erkölcsi nevelésre is gyakorolt jótékony hatásától, Buda és Pest, a két szomszéd város lelkészségeinél ugyanúgy, mint Esztergomban is úgy rendelkeztem, hogy eme üdvös intézetet a körülményekhez képest mind a szokásos prédikációkban, mind pedig az e célból a hallgatóságuknak fogalmazott beszédben viseljék a szívükön, és az előforduló [jótékonysági] táncmulatságokon erőik szerint a rendelkezésükre álló észközökkel fáradozzanak eme intézet támogatásán”. Brunszvik Teréz azon kérését viszont, hogy szólítsa fel a lelkipásztorokat arra, hogy az óvodai célokra „minden gyermekkeresztelésnél és esküvőnél” adományt gyűjtsenek, ő sem teljesíthette.  [41]

A jeles vendégek látogatásai az óvodaügyre jótékonyan hatottak. Ekkor végre a hazai sajtó is felfigyelt a kisdedóvó intézetekre, amely eddig – jóllehet a pedagógiai témák iránt mindig nyitott volt –, az infant schoollal szemben meglehetős közönyt tanúsított. Az óvodákkal kapcsolatos legkorábbi cikk 1829. augusztus 15-én a Hasznos Mulatságokban jelent meg. Szerzője, Rehlingen Antal bemutatta azokat az új gyermekintézményeket, amelyek „Anglia, Német-, Burkus- és Francia országok” után immár nálunk is „találtatnak.” [42] Ezt követően az óvodaügyi hírek és cikkek közlésébe a többi hazai sajtóorgánum is bekapcsolódott. [43]

1829 szeptemberében Brunszvik Teréz végre Budán üdvözölhette Wertheimert, aki már előre lelkendezett: „Mily bensőségesen örülök annak a néhány napnak, melyet az én szellemes és lelkes Grófnőm társaságában tölthetek el! Zsebkönyvemben már fel is jegyeztem egyet-mást, amiről majd elbeszélgetek a Grófnővel... Oh, bár tudná s akarná is a Grófnő – oly rövid ott-tartózkodásom alatt – a kisdedóvók körül szerzett tapasztalatainak gazdag forrását feltárni!” [44] A bécsi fiatalember, aki a krisztinavárosi óvodát (mint a „mű első szemléltetését”) nagy figyelemmel és elragadtatással tanulmányozta, hazatérte után a Diesing kapcsán már említett Zmeskall Miklósnak [45] mesélt a látottakról, részletesen lefestve „a szeretetnek, megfontoltságnak s rendnek azt a szellemét”, amelyet Pest-Budán tapasztalt [46]. Beszámolójának hatására Zmeskall úgy döntött, hogy szülővárosában, a Zólyom megyei Besztercebányán [47] ő is előmozdítja egy óvoda felállítását.

Terézt az óvoda Magyarország-szerte történő elterjesztésének gondolata akkor már élénken foglalkoztatta. Idős barátja szándékáról értesülve tehát „nem várta meg, hogy a pénz ott legyen: Besztercebányára repült (ő, aki arrafelé teljesen ismeretlen volt), és négynapi ott tartózkodás után ebben az értelmes, művelt városban együtt volt az egyesület egy elölülővel és 6 ülnökkel, titkárral stb., és a máris jelentkező szülőkkel. A dicséretre méltó polgármester e szavakkal üdvözölte a grófnőt: ez nekünk Istentől jött” – írja később Teréz az egyik egyes szám harmadik személyben fogalmazott önéletrajz-töredékében. [48] Besztercebányán levelet írt a városi magisztrátushoz, mondván: „A nagytekintetű helytartótanács 1828. november 28-án engedélyezte a Budán és Pesten már elterjedt, és áldásos sikerrel koronázott ilyen intézeteket.” [49] Ennek nyomán a korábbiakban már említett és Teréz által határozatként felfogott helytartótanácsi válaszlevél száma 1829. október 1-jén az ottani városi jegyzőkönyvbe is bekerült. [50] Besztercebánya „szabad városi tanácsa” pedig kimondta, hogy az óvodaalapítás gondolata „egészséges kezdeményezés”, amely „kedvező hatása lesz a jövő generációra, és a közösség érdekeit is szolgálja”, ezért a tervet „a legnagyobb tisztelettel és köszönettel fogadja”. [51]

Hazánk első vidéki kisdedóvó intézete 1829. november 4-én nyílt meg. A besztercebányaiak példás hozzáállását számos levél, köztük az ottani püspök, Belánszky József levelei is dokumentálják. [52] Az új intézet első vezetője a Budáról átengedett óvónevelő, a német Matthias Kern [53] lett; az ő egyik első beszámoló leveléből a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung közölt részleteket. [54]

Időközben Teréz grófnő más városokban is megpróbálta a kisdedóvó intézményét meghonosítani. A következőkben két kudarcba fulladt kísérletéről szeretnénk szólni, amikor is főpapokat kapacitált arra, hogy a székvárosukban mozdítsák elő óvoda alapítását.

Az egri érsek, Pyrker László, [55] aki 1828-ban az ottani tanítóképző felállításával nagyot alkotott, 1829. április 14-én kelt válaszában így mentegetőzött: „Nagyon sok nehézség adódik számomra magának a városnak a helyzetéből kifolyólag, amelynek elővárosai szűk völgyben helyezkednek el, ahol az egymástól távol, elszigetelten élő, főként szőlőtermeléssel foglalkozó, nyomorúságos lakosoknak több iskolaépületre lenne szükségük, amelyek felállításához hiányoznak az eszközök… Aztán pedig csak most kezdtünk hozzá a mi leendő fiúiskolai tanítóink kiképzéséhez”, ezért kénytelen nemet mondani. [56] (Később viszont, mint majd látni fogjuk, a Teréz által szorgalmazott óvóképző érdekében ő fogalmaz felhívást, s arra bőkezűen adakozik is.)

A Brunszvik Teréz által megkeresett másik főpap a váci megyéspüspök volt. Gróf Nádasdy Ferenc, [57] aki az adakozók országos listáján szép összeggel szerepel, 1829 őszén komolyan remélte, hogy a következő tavaszon Vácott is lesz kisdedóvó intézet. [58] Ez volt az első olyan hely, ahová Teréz „a szertejáró nevelőket” is kiküldte, hogy az alapításban segédkezzenek, [59] a városatyák azonban a kezdeti lelkesedés után másképp döntöttek. Határozatukat a püspök Terézhez továbbította. Eszerint Vác a „földesuruk [t.i. a püspök, a szerk.] bölcs intézkedései révén és a magisztrátus segítségével bőven el van látva nemcsak triviális, hanem normaiskolákkal is, nem is szólva az ezen a helyen található felsőbb iskolákról”. Ezeknek a fenntartása azonban „olyan tetemes, a városi pénztárból fedezendő summát tesz ki, hogy a tanács semmi esetre sem egyezhet bele ebbe a vállalkozásba, hogy amikor az érezhető pénzhiány mellett a város szegény lakói képtelenek az adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni, még nagyobb terhet rójon rájuk”. Ezen túlmenően „illően felhasználható” épülettel sem rendelkeznek. „Nagyon is kétséges, hogy a gyermekek neveléséhez hasznos, igen dicséretes és nemes szándékból fakadó kisdedóvó intézet” képes lenne-e fennmaradni „egy ilyen pénztelen kisváros korlátozott viszonyai közepette” – írják. [60] A hírt azonban, hogy Vácott hamarosan óvoda nyílik, az egykorúak annyira készpénznek vették, hogy azt még az augsburgi Wirth 11 évvel később megjelent összefoglaló kötete is tényként szerepelteti. [61]

A váci kísérlettel egyidejűleg Kolozsvárott az ‚asszonyi egyesület’ égisze alatt kezdődtek meg az óvodaalapítás előkészületei. Erdély első kisdedóvó intézete 1830. május 1-jén nyílt meg. Ez volt az első eset, hogy Brunszvik Teréz grófnő nem utazott a helyszínre, bölcs tanácsait és lelkes szavait azonban a kolozsváriak sem nélkülözhették, ezért az ottani nőegylet elnökével, Jósika Jánosné Csáky Rozáliával levélben tartotta a kapcsolatot. Óvodaügyi iratokat és pedagógiai szakkönyveket továbbított Kolozsvárra, sőt, a foglalkoztató eszközök beszerzésében is közreműködött. Teréz tehát a kolozsvári óvodát illetően kicsiben olyan szerepet játszott, mint az ő első alapításai során a bécsi Wertheimer. Az óvoda megnyitásának másnapján Jósikáné elújságolja neki, hogy egyelőre hatvan növendéket tudtak felvenni, holott több száz jelentkező is akadna. Az óvodások fele semmit nem fizet. Felvételkor a gyermekek között ajándékul ruhát, zsemlét, gyümölcsöt és ezüstpénzt osztottak szét. Sajnos, írásos útmutatójuk nincsen, pedig – mint Jósikáné írja –, ő tudatlan, „a tanító is, a tanítónő úgyszintén”, így egymást segítik. Ő például az írás, számolás és olvasás oktatásánál a saját gyermekei tanítása közben szerzett tapasztalatait hasznosítja. [62]

Pest-Budán 1830 tavasza Brunszvik Teréz számára igen eseménydús volt. Május 8-án, életének nyolcvanadik évében elhunyt édesanyja, Seeberg Anna. Ekkor már folytak az óvodák megsegítését célzó, addigi legnagyobb szabású jótékonysági akció (egy sorshúzással egybekötött iparmű kiállítás) előkészületei. „E kiállítás alkalmával minden kézműves és művész felszólíttatott, hogy erre, a maga nemében első kiállításra adományt tegyen”, s az így összegyűlt műalkotásokat és egyéb tárgyakat a végén kisorsolták. Mindezt Teréz mondja el, aki „száz látogatás és számos nyomtatvány segítségével mozgósított részvételre”. [63] „Száz levelet írtam, az éjszaka még íróasztalomnál talált, csak mikor nem bírtam már a fáradságot, hajtottam fejem a papírra” – írja. [64] (Az említett levelek, illetve piszkozataik közül azonban eleddig egy sem került elő.) Ekkor a kisdedóvás iránti „közrészvét” – Teréz szerint – „csaknem a’ legmagasabb polcra hágott”. [65] A rendezvény bevétele megközelítette a 4000 forintot. Anyagi téren ez volt a kezdeti évek csúcsteljesítménye. Ez a pénz tette lehetővé egyebek mellett az első terézvárosi óvoda felállítását is.

Közben Teréznek végre sikerült megszerveznie azt a két éve tervezett óvodai egyesületet, amelytől a kisdedóvók egységes irányítását és az intézmény országos térhódításának elősegítését várta. Ehhez a végső lökést a már említett angol Edward Reed 1830. március 17-én kelt levele adta meg, aki azt javasolta neki: „Minden igyekezete oda irányuljon, hogy egy nagy nemzeti egyesületet alakíthasson, amelyhez csatlakozzék a papság és a nemesség, a tudósok és a gazdagok serege. Az egyesület szigorúan nemzeti legyen, minden valláskülönbség nélkül, s tárgya csak Magyarország.” [66] Így született meg az óvodai egyesület (teljes neve: „Nemzeti Egyesület a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám és képző intézetek által”), amelynek alakuló ülésére 1830. június 23-án került sor. A tagok száma hamarosan megközelítette a kétszázat. Az egyesület elnökévé Brunszvik Terézt választották.

*   *   *

A magyarországi Nemzeti Egyesület megalakulása idején az óvoda már Bécsben sem volt ismeretlen. Az ottani alapítás szándéka Wertheimer korábbi leveleiben is fel-felsejlik. Kiderül: nem ő, hanem Lindner plébános volt az első bécsi, aki 1828 őszén azért utazott Pest-Budára, hogy lássa Teréz óvodáját, s ehhez hasonlót akar ő alapítani. „Oly becsületes igyekezettel munkálkodik s buzgólkodik a jó ügy érdekében, és oly hő csodálója a Grófnőnek! Hosszú ideig beszélgettem vele az első bécsi kisdedóvó mielőbbi felállításáról” – meséli 1829 nyarán a grófnőnek. [67] Míg azonban Budán „sebesen, határozottan és mélyre szántóan folynak a dolgok,” Bécsben „minden megfontoltan s lassan baktat előre” – írja később. Ez utóbbi levelében említ egy Teréz által fogalmazott kérvényt, azaz emlékiratot, amelyet ő némi javítás után letisztáztatott, és már át is adta azt a császár gyóntatójának, aki „megígérte, hogy a kérvényt a legelső alkalommal őfelsége elé terjeszti.” [68] Az uralkodó azonban, amint arról Wagner apát a Brunszvik Terézhez írt levelében beszámolt, az óvodák támogatására vonatkozó kérést (a jótékonykodásra szánt pénzkeret kimerülésére hivatkozva) elutasította. [69] Wertheimer azonban tovább szervezkedik. „Úgy hallom, a magisztrátus mind Bécsben, mind Majlandban [70] megbízást kapott a kormánytól arra nézve, hogy állapítsa meg, hol volna szükség kisdedóvóra” – jelenti. [71] (Teréz emlékiratai szerint Alsó-Ausztria kormánya Wertheimer javaslatára rendelte el, hogy „Brunszvik grófnő budai intézetének mintájára kisdedóvók létesüljenek.” [72])

Bécsben a pénzgyűjtés 1830. február 12-én, a császár születésnapján vette kezdetét. 1830. május 5-én Wertheimer boldogan elújságolja, hogy intézetüket előző nap csendben megnyitották. [73] Első óvónevelőjük Matthias Kern lett, akit Wertheimer még Budán, a felsővárosi óvodában „munka közben” látott, s már akkor kiválasztott. Kern tehát most Besztercebányáról érkezett Bécsbe, ahol utóbb „sok tanítót képezett ki Laibachba, Grazba, Linzbe, Welsbe”. [74] Óvodájukról Wertheimer szerénykedve írja: „A Grófnő gyakorlott szeme bizony még kevés jót fog itt találni, és néhány hónapon belül aligha lesz az itteni intézet olyan helyzetben, hogy a Grófnőt, mint saját kitűnő munkájának halvány visszfénye, csak valamennyire is kielégítse.” [75] Ennek ellenére nagyon várja Terézt, aki (anyja halála és az említett elfoglaltságai miatt) egyelőre nem utazhat.

Wertheimer július 24-én az alábbiakról tudósítja: „Iskolánk, hála Istennek, szépen fejlődik. 130 gyermekünk van, de attól tartunk, hogy saját erőnkre kell majd szorítkoznunk, és hogy a kormánytól dicséreten kívül aligha kapunk más támogatást […] Sűrűn járnak itt a látogatók, és senki sem hagyja el az iskolánkat meghatottság nélkül, ámde hosszú és fáradságos út vezet a szívtől a kézig!” Márpedig szerinte ennek a kisdedóvónak a „boldogulásától sok, igen sok függ!”.  Soraiból kiderül, hogy már a második bécsi intézet is megnyílt. „Tegnapelőtt voltam először […] a 14 nappal ezelőtt megnyitott iskolában; még persze nagyon kezdetleges az egész intézmény, és a helyiségnek is súlyos hibái vannak, de azért így is üdvös, és jótékony lesz a hatása, mert arrafelé nagy a szegénység és elhagyatottság”- írja Wertheimer. [76]

Joseph Wertheimer leveleinek sora 1830 júliusával megszakad, Teréz grófnő ugyanis ez idő tájt hagyta el Pest-Budát, s a következő fél év során Bécsben, illetve a közeli Pozsonyban tevékenykedjen. Megérkezésekor a császárvárosban már két kisdedóvó intézet működött: az első a Rennwegen, a második a schaumburgi plébánia területén. Ennek a ténynek a fényében helyesbítésre szorul Terézünk egyik állítása, miszerint ő már az első bécsi óvoda felállításában is személyesen közreműködött. „Tanítóval és ajándékokkal lépett be Brunszvik Teréz a Bécs Rennweg nevű magyar elővárosába, hogy ott egy mintaiskolát alapítson” – áll az egyik önéletrajz-töredékében. [77] Kern tanítót, aki Budán lett óvónevelő, a bécsiek valóban neki köszönhették, a vele való „belépése” az említett óvodába azonban jelképesen értendő. Viszont 1830. november 4-én, a Margarethen nevű plébánia területén felállított harmadik óvoda megnyitó ünnepségét a Wiener Zeitung egykorú tudósítása szerint is minden kétséget kizáróan jelen volt. [78] 1831. február 8-án Augustin Turzan kanonoknak, Bécs főtanfelügyelőjének vezetésével megalakult a város óvodáinak főegyesülete, s ily módon az ottani óvodák a katolikus egyház irányítása alá kerültek. A bécsi és Bécs melletti óvodák száma az évben hatra emelkedett.

Most pedig nézzük meg, hogy milyen eredményeket ért el Brunszvik Teréz a szülővárosában, azaz Pozsonyban!  Wertheimer már jó előre értesült arról, hogy Teréz grófnő „az országgyűlésre döntő lépéseket óhajt a kisdedóvók ügyében kezdeményezni”. [79] Köztudott volt ugyanis, hogy a szeptemberben kezdődő diétán lesz Ferdinánd trónörökös megkoronázása, amikorra az összes világi és egyházi méltóság Pozsonyba sereglik. Teréz tehát ezt az alkalmat nézte ki arra, hogy elkezdje agitációját egy óvóképző intézet felállítása érdekében. Különösen kedvező fogadtatásra talált Pyrker érseknél, aki az adakozásra serkentő felhívás megszövegezésén túl a terv kivitelezését pénzzel is bőkezűen támogatta. Példáját aztán számos püspök és mágnás követte. [80]

Eközben már folytak az első pozsonyi óvodaalapítás előkészületei. Ebben Rehlingen Antal, a grófnő egyik fő munkatársa is közreműködött. Amikor sikerült összeverbuválniuk egy óvodákat pártoló helyi egyesületet, Teréz visszament Bécsbe. Ott érték el őt az egyik pozsonyi szervező, bizonyos Royko úr kétségbeesett sorai: „A kedélyek, amelyek korábban az intézetünk iránti rajongásra voltak hangolva, kihűltek […], és az emberek nemcsak hogy ülésre nem gondolnak, hanem azt mondják: a mi tönkremenőben lévő egyesületünk minden jóért és hasznosért van, ez [t.i. a kisdedóvó] azonban sohasem kivitelezhető, fogjunk tehát valami másba! Se aláírás nincs, se befizetés, és olyan, mintha az Ön távolléte, méltóságos Grófnő, a mi jó ügyünket teljesen félbeszakította volna, egyedül csak az Ön közbelépése hívhatja ismét életre, mivel valóban haldoklik.” [81] Nem tudjuk, hogy Brunszvik Teréz mikor ment vissza Pozsonyba; tény, hogy az ottani óvoda 1830. november 4-én, Ferenc császár és király feleségének, Karolina Augusztának a névnapján annak rendje s módja szerint megnyílt. Közben a grófnőnek sikerült eljuttatnia egy levelet a nemrég felkent uralkodónak. Három nap múlva Bellegarde gróf útján vette az örömhírt, miszerint Ferdinánd a magánpénztárából 200 forintot utalt ki a pozsonyi kisdedóvónak. [82]

Brunszvik Teréz hamarosan újabb sikert könyvelhetett el. „Egy félórás audiencia Pozsonyban a császárnénál odáig hatott, hogy ő eme intézeteket a gyóntatója által belecsepegtetett előítélet dacára megkedvelte; meglátogatta a csak 5 napja megnyílt intézetet a Blumenthalban, [83] a következő napon pedig 200 forintot küldött egy másodikra, amellyel finoman kifejezésre juttatta elismerését” [84] – írja. Karolina Auguszta adománya tette aztán lehetővé a következő pozsonyi óvoda megnyitását 1831 márciusában.

*   *   *

Közben az infant school Európa más országaiban is örvendetesen terjedt. Az újabb és újabb alapításokról Teréz elsősorban Wertheimer jóvoltából szerzett tudomást. Tőle hallott az első genfi óvoda sikereiről, és arról is, hogy a Keleti-tenger partján fekvő Stralsund kisdedóvója, amely egy éve áll fenn, immár 100 gyermeket számlál. [85] A württembergi király szintén „teljes elismeréssel adózik a kisdedóvó eszméjének,” a Nagy Svájci Közhasznú Társaság elnöke pedig egyik beszédében „a kisdedóvók vonzó erejét és a néposztályokra való áldásos hatását” taglalta. [86]

A bécsi fiatalember 1829 áprilisában azt is elújságolta a grófnőnek, hogy a londoni Wilderspintől „lekötelező hangú levelet” kapott. „Azt írja benne igen megtisztelő kedvességgel, hogy nézeteimmel majdnem teljesen egyetért. Már 9000 gyermek fordult meg a kezén. Angliában, Skóciában és Írhonban naponta gyarapodik a kisdedóvók száma” – írja Wertheimer, hozzátéve, hogy szerinte ezek az iskolák „a még mindig kissé nyersebb angol nép számára” a leginkább szükségesek. [87]

Az első itáliai alapítást először 1829. április 11-én kelt levelében említi. „Cremonában ez év február 1-je óta kormányzósági beleegyezés alapján működik egy kisdedóvó. 36 növendéke van; a tanító a Wilderspin elvei alapján jár el, a szülők és gyermekek legnagyobb örömére. A szülőknek az is nagyon tetszik, hogy a tanító kevesebbet kér, mint a nyomorúságos ’scuola delle creaturae’ szegény maestro-ja”. [88] (Ez az intézmény volt az itáliai óvoda egyik előzménye.) És amit a levélíró nem említ: az első cremonai óvoda, amelybe csak fiúkat vettek fel, s azokat is fizetség ellenében, próbaképpen már 1827 óta létezett, hivatalossá tételére azonban csak 1829 elején került sor. Felállítása Ferrante Aporti [89] atya nevéhez fűződik, aki az alapítás ötletét a mi Terézünkhöz hasonlóan a németre átültetett Wilderspin-kötetből vette. A könyvet Wertheimertől kapta ajándékba, akit régebb óta ismert. Teréz grófnő 1829 novemberében arról is értesült, hogy „a cremonai kisdedóvó igen szépen virágzik”. [90] (A város első ingyenes óvodáját szintén Aporti atya nyitotta meg 1831-ben.)

Wertheimer szerint az óvoda Drezdában, sőt az egész Szász-Weimari Nagyhercegségben, valamint Potsdamban és Bázel vidékén is terjed. [91] Bajország hírei viszont nem ilyen kedvezően. „A müncheni [intézetről] keveset mondhatok; az csak keletkezőben van, a tekintélyes embereknél azonban támogatásra talál” – írja 1829 elején Wertheimer. [92] Az év októberben is csak azt jelentheti, hogy – Bern, Lausanne, Weimar, Koppenhága mellett – immár Münchenben is „komolyan foglalkoznak a kisdedóvók felállításának kérdésével,” [93] a müncheniek ez irányú erőfeszítései azonban még évekig nem járnak sikerrel.

Joseph Wertheimer hívta fel Brunszvik Teréz figyelmét az augsburgi Allgemeine Zeitung 1829. szeptember 1-jei közleményére is, miszerint a párizsi királyi Akadémián Louise Scheppler, „a halhatatlan Oberlin” [94], egykori segítőtársa nyerte el az azévi Monthyon-díjat, és vele járó ötezer frankos jutalmat. E gesztussal, amely tulajdonképpen a három éve elhunyt jeles nevelőnek, Oberlinnek szólt, Wertheimer szerint Franciaország is kifejezte elismerését „a 3-6 éves gyermekek részére alapított menedékházakért [értsd: kisdedóvó intézetekért, a szerk.], amelyek gondolata Angliából már Párizsban is elterjedt.” [95]

A franciákkal egyébként először Brunszvik Teréznek sikerült felvennie a kapcsolatot unokaöccse, Friedrich Deym révén, aki külföldi útja során nagynénje kérésére párizsi óvodákba is ellátogatott. [96] Ottani élményeiről 1829 nyarán Wertheimernek is beszámolót ígért. [97] Deym a párizsi óvodavezetőnek megígérte, hogy a nagynénje írni fog, ami minden bizonnyal megtörtént, sőt válasz is érkezett, 1829 decemberében ugyanis Wertheimer azt kérte a grófnőtől, hogy másoltassa le részére Cochin úr [98] levelét, aki az első párizsi óvoda felállításában igen fontos szerepet játszott. [99] Benes Piroska szerint 1829-ben maga Wertheimer is járt Párizsban, ahol sokat regélt Terézről, és megmutatott a franciáknak egy „Brunszvik-prospektust,” amelynek „elolvasása igen nagy megelégedésükre szolgált”. Úti tapasztalatairól aztán a grófnőt hosszú levélben tájékoztatta. [100]

*   *   *

A kisgyermekiskolák európai terjedésével egyidejűleg az óvodai szakirodalom is kialakulóban volt. A legalapvetőbb szakmunkák szinte kivétel nélkül Budára is eljutottak. Ezért főként Wertheimert illeti köszönet, akinek leveleiben említés történik a genfi Diodati „Einige Betrachtungen ueber Kinder-Schulen” [Néhány észrevétel a kisgyermekiskolákról] című munkájáról, [101] „a derék lausannei plébános” Scheller „egy kisebb iratáról” [a címe magyarul: Felhívás a szegény gyermekek számára létesítendő intézet tárgyában], [102] és arról a „Course of lessons for infant schools” című könyvecskéről is, amelyben Wertheimert „néhány dalocska szövege s dallama” nagyon megkapta. [103] Szintén ő írja 1829. szeptember 13-án: „Éppen most kaptam meg egy nagyon jeles pedagógus író könyvét, mely mindkettőnket bizonyára nagyon fog érdekelni. Címe: Oktatás a kisdedóvóban, vagy a népiskolai tanítás és képzés kezdete… Szerzője a híres doktor Diesterweg [104] […] Rögtön rendeltem belőle két példányt az én kegyes Grófnőm részére.” [105]

1830 nyarán a korábbiakban említett Diesing [106] kiadványa is elkészült. „Megvettem Diesing könyvének tíz példányát és remélem, hogy holnap a könyvkereskedő útján el is küldhetem” – értesítette Terézt Wertheimer. [107] A német nyelvű kötet címe magyarul: „A gyermekek kisgyermekiskolákban, voltakép őr- és képzőintézetekben való korai neveléséről általánosságban, és az Osztrák Császárság legelső ilyen intézete Budán, a Magyar Királyságban, amelyet Brunszvik Teréz grófnő állított fel, általánosságban Wilderspin, Wilson, Brown alapelvei, s kiváltképp Wertheimer útmutatásai és toldalékai szerint…” [108] Az 1830 májusára datált előszóban Diesing dicséri „az ifjú, de sokoldalúan képzett” Wertheimert, aki akkor ültette át németre Wilderspin művét, amikor „Anglia eme új szellemi iparágáról a kontinensen még kevesen tudtak.” [109] Utána nagy tisztelettel szól Brunszvik Terézről, a „szellemdús és emberbarát” magyarországi grófnőről, aki „évek óta vonzalmat érzett az ifjúság nevelésének szép hivatásához”, sőt: „Pestalozzival is levelezésben állott”. Diesing szerint a grófnő „belső indításból a házába felvett néhány leány nevelésével és oktatásával foglalkozott”, amikor Wilderspin „közhasznú könyvének” hatására elhatározta, hogy megkísérli egy ilyen intézet felállítását. 1827 őszén tehát Bécsbe utazott, hogy Wertheimerrel beszéljen. Elbeszélése szerint Diesing is akkor ismerkedett meg Teréz grófnővel, s így lett aztán „a budai kisgyermekiskolák évkönyvírója (krónikása)”. [110]

Szóbanforgó kötetének első része öt pest-budai óvodai kisnyomtatvány szövegét tartalmazza. Közülük a legkorábbi („Einige Worte über Kleinkinderschulen”) 1828 őszén készült. [111] A következő („Noch ein Wort über Kleinkinderschulen” című) brosúra szövege azért is érdekes, mivel ennek az eredetije hiányzik. [112] Diesing kiadványának értékes részei még: Dresmitzer kanonok korábban idézett beszámolója, továbbá Rehlingen Antalnak az a levélformába öntött ismertetője (riportja?), amely Közép-Európa első kisdedóvó intézetének életébe enged bepillantást. [113] A könyvet az első bécsi óvodáról szóló rövid híradás zárja.

A Diesing nevével fémjelzett és Bécsben megjelent német nyelvű kiadvány a legelső könyv méretű óvodai témájú hungarikánk, amely (minden hibája mellett is) hozzájárult ahhoz, hogy az osztrák, sőt a birodalom határain túli olvasók megismerhessék a kisdedóvás magyarországi úttörőinek első eredményeit.

Brunszvik Teréz grófnő külföldi népszerűsítése terén a legtöbbet Joseph Wertheimer tette, aki már 1827-ben fontosnak tartotta, hogy „Albion partjain” is tisztelettel emlegessék annak a hölgynek a nevét, aki a Monarchia területén elsőként „lép sorompóba” az óvodák „tisztán emberies ügye” érdekében. [114] Első óvodánk megnyitásáról pedig már 1828 nyarán, a Wilderspin-mű német fordításának második kiadásában megemlékezett. [115]

Szempontunkból kiváltképp érdekes Wertheimernek az a cikke, amelyet 1830. március 5-én a müncheni „Das Inland” című színvonalas sajtóorgánumban látott napvilágot. [116] Ez tulajdonképpen hozzászólás volt a lap egy 1829 szeptemberében megjelent kétrészes cikkéhez, amelynek névtelen szerzője arra a kérdésre keresett választ: Mi az oka annak, hogy Németországban az óvoda olyan lassan terjed, annak ellenére, hogy az már az első londoni infant school megjelenése (1819) idején, sőt (a cikkíró szerint) már előtte sem volt ismeretlen? [117] És miért van az, hogy miközben Anglia már több mint 300 infant schoolt számlál, Németföldön, ahol szintén sok kisdedóvóra lenne szükség, csupán 10 működik? [118] Ennek okát az ismeretlen szerző végül is „a közszellemben” (public spirit) vélte felfedezni. [119]

Wertheimer a fenti eszmefuttatást Wertheimer Brunszvik Teréznek is megküldte. [120] Mi több: másolatban eljuttatta hozzá az Inland szerkesztőségéhez címzett levelét is, amelynek egyes részei utóbb közlésre kerültek. Eszerint Wertheimer a mondandóját hazánk példájával illusztrálta. Magyarországon az infant schoolnak nem voltak olyan előzményei, mint az itáliai „scuole delle creature” vagy a holland „játékiskola;” ennek az emberbaráti intézménynek az ideája itt két éve csak és kizárólag egy könyv (t.i. a németre fordított Wilderspin kötet) által lett ismertté. Ennek ellenére Magyarországon – írja Wertheimer 1829 végén – már a hatodik ilyen intézet van keletkezőben. Mindez pedig elsősorban Brunszvik grófnő érdeme, aki az infant school ideáját „a szíve melegével” és „világos elméjével” felfogta, majd pedig a legmegfelelőbb alkalmat (t.i. a király 60. születésnapját) kiválasztva, megkezdte a pénzgyűjtést az első alapítás céljaira. A bécsi fiatalember kitér arra is, hogy bár a budai óvodák ugyan „az angolok prototípus” szerint keletkeztek, ám azt több ponton is tökéletesítették. Egy ilyen „magyar találmányt” külön ismertet. Mint mondja, az angol óvodák a posztamensre helyezett deszkalapokon a növényeket és a haszonállatokat, valamint a belőlük készülő termékeket külön-külön mutatják be, anélkül, hogy ezek összefüggéseire felhívnák a figyelmet. Budán viszont egy-egy növény vagy állat mellett a belőlük készülő termékek is ott szerepelnek.  Például a juh figurája alatt láthatók gyapjúfélék, gyapjú árúk (fonál, szövet stb.), bőr, hegedűhúr stb. „Ezáltal a legkisebb gyermeknek is világos fogalma lesz Isten jóságáról és az ember éleselméjűségéről”- írja. [121]

Joseph Wertheimer ekkor már egy könyvön dolgozik. „Erre az első indítást az a tartalmas küldemény adta meg, mely számomra Angliából már útban is van”– írta Teréznek még 1829 nyarán, amikor budai látogatására készült. Ugyanebben a levelében olvashatjuk: „Alig várom, hogy a Grófnőt s nagy művét láthassam, mert szükségem van arra, hogy gyakorlatilag is tanulmányozzam a kisdedóvás kérdését, ami azért is fontos rám nézve, mert utamról visszajövet rögtön hozzá akarok látni, hogy irodalmi pótlást írjak a könyvemhez.”  [122] Egy másik levelében pedig ez írja: „Ó, bár tudná s akarná is a Grófnő az oly rövid ott-tartózkodásom alatt a kisdedóvók körül szerzett tapasztalatainak gazdag forrását feltárni! Mert bár állandóan pedagógiai légkörben élek, mégis a legtöbb okulást az eleven szemlélettől várom.” [123]

Az anyáknak, nevelőnők és óvodák használatára szánt „Therese” című nevelési kézikönyve, amint az a Turzan kanonokhoz címzett ajánlás dátumából kitűnik, 1831. június 16-án már készen állt, megjelenésére azonban csak a következő év első napjaiban került sor. [124] (A címoldalon Wertheimer neve helyett ez áll: „A Wilderspin ’Korai nevelésé’-hez írt toldalékok szerzőjétől”.) A kötet végén ott van a fentebb említett „irodalmi pótlás,” amely az 1828 nyara óta megnyílt óvodák ismertetését adja. [125]  Eszerint (1831 áprilisa óta) már Gratzban, sőt Pármában is működik kisdedóvó intézet, a prágai és a linzi pedig keletkezőben van. Tegyük hozzá: Linzben Rosalie von Lopez kisasszony Brunszvik Teréz kapacitálására határozta el, hogy óvodát alapít. Teréz grófnő pedig megígérte neki, hogy a távolból, levelezés útján fogja őt irányítani. Így is történt. [126]

*   *   *

Brunszvik Teréz 1831 tavaszán jött vissza Pest-Budára, ahol a bécsi és pozsonyi távolléte idején olyan kedvezőtlen változások történtek, amelyek mind az óvodák helyzetére, mind pedig Teréznek az óvodaügy terén játszott vezető szerepének alakulására kihatottak. „Mikor visszatértem és szívem vérével nemzett s naggyá növelt minta- s anyaiskolám küszöbén megálltam, ez az érzés futott át lelkemen: »Ötven éves [127] vagy, és már meghaltál, mert ezt művelték az iskoláddal!« Hat hónapig voltam távol. Sosem képzeltem, de fel se tudtam fogni, hogy távollétemmel ennyire árthatok!” – áll az emlékirataiban. [128] Az óvodák elhanyagolása, az egyesületi vezetők széthúzása, a pénzügyi gondok, az ellenséges hangok felerősödése és a József nádor fülébe súgott vádaskodás, miszerint Teréz az intézeteiben „kis karbonárikat” (értsd: forradalmárokat) nevel… És mindez az országos kolerajárvány (és -lázadás) körüli időkben!

Ezernyolcszázharmincegy… Három éve nyílt meg hazánk első kisgyermekiskolája, s Magyarország immár kilenc óvodát számlál: ötöt Pest-Budán, egyet Besztercebányán, kettőt Pozsonyban és egyet Kolozsvárott. A krisztinavárosi intézet mellett kézmű-iskola működik. 1830 nyarán pedig, mint említettük, az óvodák központi egyesülete is létrejött… 1832-ban Teréz grófnő 3 új intézetet nyit: egyet Nagyszombatban, kettőt pedig Pesten: a második terézvárosi óvodát és a belvárosi példányintézetet, ahol az óvónevelő-képzés is megkezdődik. [129] Mindezek ellenére az első hazai óvodák Brunszvik Teréz nevével fémjelzett sikertörténetét lassanként felváltja az a lejtmenet, amely majd több stáción át, de végül oda vezet, hogy 1836 elején a kisdedóvás apostola nem kap helyet annak a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületnek a választmányában, amelynek ő volt az egyik szülőanyja. Ez azonban már egy másik történet…

Befejezésül egy kérdés: 1831 után miként alakult Brunszvik Teréz és Joseph Wertheimer kapcsolata? Levelezésükre tovább nem támaszkodhatunk, mivel az 1830 utáni időkből Wertheimertől már csak egy 1832. október 14-én kelt, jelentéktelen tartalmú levele ismert. [130] Kettejük barátságba hajló munkakapcsolatának ‚megkoronázását’ 1830. november 4-én, a harmadik bécsi óvoda megnyitó ünnepsége jelentette. Az egykorú tudósító szerint ez alkalomból tartott szentmisén Brunszvik Teréz grófnő az első budai kisdedóvó intézet „ünnepélyesen meghívott” alapítójaként vett részt. Utána a hölgyek és urak az új óvodába vonultak, ahol „jelen volt az a Joseph Wertheimer úr is, aki a császári és királyi állam területén az első impulzust adta az ilyen intézetek felállításához”. [131] Ez volt az első és egyben utolsó alkalom, amikor a publikum a magyar grófnőt és a pedagógia iránt érdeklődő fiatal bécsi üzletembert együtt ünnepelte!

Brunszvik Teréz naplófeljegyzései szerint ők ketten később is össze-össze találkoznak. 1840 májusában például, amikor a grófnő négy és fél év külföldön időzés után Bécsen át hazafelé tart. S hogy milyen kitüntető szerepet játszik Wertheimer az emlékezetében, azt egy 1848 végéről ismert naplófeljegyzésével illusztrálhatjuk. Kiderül, hogy Wertheimer képe Teréz könyvszekrénye felett lóg, amelyre rácsodálkozva most rádöbben, hogy a kép tulajdonképpen élete egyik fő korszakát és fordulópontját szimbolizálja: „egy fájdalmakban és tettekben gazdag” és „melankolikusan végződő időszakot”, amely egész énjét, lelkét és szellemét áthatotta… [132]

Ez volt a közép-európai óvodai mozgalom leghősibb időszaka, amelynek vezéregyéniségei még 1831-1832-ben is Brunszvik Teréz és Joseph Wertheimer voltak…

Jegyzetek

 [1] Wilderspin, Samuel (1826): Ueber die frühzeitige Erziehung der Kinder und die englischen Klein-Kinder-Schulen, oder Bemerkungen über die Wichtigkeit, die kleinen Kinder der Armen im Alter von anderthalb bis sieben Jahren zu erziehen, nebst einer Darstellung der Spitalfielder Klein-Kinder-Schule und des daselbst eingeführten Erziehungssystems. Aus dem Englischen, nach der dritten, sehr vermehrten und verbesserten Auflage frei übertragen, und mit Anmerkungem und Zusätzen versehen, von Joseph Wertheimer. Wien, XVI, 310 p. 1 t.
 [2] Wertheimer, Joseph (1800-1887): író, filantróp, az európai óvodai mozgalom kezdeti időszakának fontos személyisége. Bécs egyik vezető izraelita családjának sarjaként a kereskedői pályára került. Előtte pedagógiai tanulmányokat is végzett. Külföldi utazásai során ismerte meg a londoni infant school-t, amelynek elterjesztésében a Wilderspin-könyv németre fordítása révén meghatározó szerepet játszott. Az első bécsi óvodaalapításokon kívül 1843-ban egy izraelita kisdedóvó intézet felállításában is személyesen közreműködött. Óvodai témájú publikációi közül kiemelkedik a „Therese” című gyakorlati kézikönyve (1832). Szépirodalmi munkássága szintén ismert: drámát írt, angol színműveket fordított németre; ezeket a Burgtheater évekig játszotta. Számos filantróp kezdeményezése közül megemlítendő az elhagyott és árva gyermekek támogatására felállított (Schutzverein), amelynek igazgatását is magára vállalta. Szalonjuk a bécsi és külföldi értelmiség ismert találkozóhelye volt. Wertheimert 1864-ben a bécsi zsidó hitközség elnökévé választották. Munkásságát a kormányzat is elismerte: a császártól megkapta a ”Kunst und Wissenschaft” aranyérmet, a Ferenc József-rendet, 1868-ban pedig a Vaskorona-rendet és ezzel együtt a lovagi címet. „Joseph Ritter von Wertheimer” 1870-ben Bécs díszpolgára lett.  
 [3] Erről ld. Hornyák Mária (2003): Első óvodánk története (Buda-Krisztinaváros) 1828-1867. Martonvásár, 80 p. (Őrláng füzetek 8.sz.)
 [4] Wilderspin, Samuel (1828): Ueber die frühzeitige Erziehung der Kinder und die englischen Klein-Kinder-Schulen, oder Bemerkungen über die Wichtigkeit, die kleinen Kinder der Armen im Alter von anderthalb bis sieben Jahren zu erziehen, nebst einer Darstellung der Spitalfielder Klein-Kinder-Schule und des daselbst eingeführten Erziehungssystems. Aus dem Englischen, nach der dritten, sehr vermehrten und verbesserten Auflage frei übertragen, und mit Anmerkungem und Zusätzen versehen, von Joseph Wertheimer. Zweite, sehr verbesserte und vermehrte Auflage. Wien, XXIV, 410 p. 2 t. (A továbbiakban: Wilderspin i.m. 1828)
 [5] Wertheimer József válaszlevelei gróf Brunszvik Terézhez Ford. Petrich Béla. Közli: Czeke Marianne = Kisdednevelés (1928) 36-41., 72-74., 118-121., 158-161., 262-263. p., 306-307., 340-343., 361-371., 394-398. p. [A továbbiakban: Wertheimer levele, dátum, I.m. oldalszám] Czeke 32 Wertheimer-levelet említ [ld.: Brunszvik Teréz és Wertheimer József levelezése = Kisdednevelés 53(1928) 33-36. p.], ám ezek közül csak 27-et ad közre. Teréz grófnő hagyatékában azonban jóval több Wertheimer-levél lehetett. Erre utal az a 3 kiadatlan levél is, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őriz. Az 1930-as években Benes Piroska még a teljes levélanyagból dolgozhatott, ezért az ő „Gräfin Therese Brunszvik und die Kleinkindererziehung ihrer Zeit” (Szeged, 1932) [a továbbiakban: Benes i.m. 1932.] c. könyve további Wertheimer-levelek részleteit rejti.
 [6] Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár B 0910/55/1-9.: Brunszvik Teréz kiadatlan naplói (a továbbiakban: KN) M 18/21. p. (1827-1828)
 [7] Wertheimer levele, 1827. okt.17. I.m. 39-41. p.
 [8] Wertheimer kiadatlan levele, 1828. nov.20. Ld. Benes  i.m. 87. p.
 [9] Reed 1828. nov.12-én kelt és Brunszvik Terézhez címzett levelét (a nevének említése nélkül) megtaláltuk Széchenyi István: Világ (Pest, 1831) c. kötetének „Töredékek egy angol leveleibül” c. fejezetében. Ld. 503-510. p.
 [10] A’ Négy első Kisgyermeki Őr-, s Gondviselés Intézetekről… [Összeáll.: Brunszvik Teréz, Nagy Károly, Szentkirályi Móric] Pest, 1832. [A továbbiakban: A’ Négy első…] 12. p.
 [11] Brunszvik Teréz 1828. jún.7-én kelt levele Joseph Heinrichnek. Ld. Hornyák M. i.m. 2003. 25-26. p.
 [12] Rudnay Sándor (1760-1831): bíbornok, hercegprímás, esztergomi érsek. Ő tette le az ottani székesegyház, prímási palota és papnevelő intézet alapjait.
 [13] Rudnay Sándor levele Brunszvik Terézhez, 1828. okt.25. (Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának levelestára [a továbbiakban: OSZK-K]
 [14] Wertheimer levele, 1829. márc.23. I.m. 342-343. p.
 [15] KN M 24/7. p. (1828 jan.?)
 [16] Ld. Brunszvik Teréz szerepe az első magyarországi óvodák létrehozásában. (Dokumentumok) Összeáll.: Vág Ottó 1962. = Brunszvik Teréz pedagógiai munkássága. Bp. 1962.  [A továbbiakban: Vág i.m. 1962.] 49. p.
 [17] Közli: Ueber die frühzeitige Bildung der Kinder in den Klein-Kinderschulen…Hrsg.: M.A. Diesing. Wien, 1830. [A továbbiakban: Diesing i.m. 1830] 27-30. p. (Ford.: Névery Kriszta)
 [18] Közli: Vág i.m. 1962. 50. p.
 [19] U.o.
 [20] U.o. 
 [21] Erről bővebben ld. Vág Ottó (1991): Az óvodaügy törvényes szabályozása Magyarországon. Miskolc,. 5. p.
 [22] Wertheimer kiadatlan levele, 1828. dec.23. Ld. Benes i.m. 1932. 56. p.  
 [23] Brunszvik Teréz: Félszázad életemből. Emlékiratai. (Ford.: Petrich Béla) = Czeke – H. Révész Margit (1926): Gróf Brunsvik Teréz élet- és jellemrajza. Emlékiratai. Bp., [A továbbiakban: EML] 96-97. p. 
 [24] Diesing, M[oriz] A.: (?) Lexikonokban nem szerepel. Az általa szerkesztett könyv címoldalán az áll: „k.k. galiz. Domänen-Assessor”, vagyis cs.k. galíciai koronauradalmi ülnök. Szakírói tevékenységet is folytatott. A csillagjóslásról szóló munkája - Wertheimer szerint – „lesújtó bírálatot kapott”. (Ld. Wertheimer levele, 1829. aug.12. I.m. 365-367. p.). A Görögország történetéről szóló művét („Der unsprüngliche Geschichte Griechenlands) és a firenzei szalmakalapgyártást ismertető brosúráját („Der florentiner Strohhut, oder Anweisung, derlei Hüthe aller Arten zu verfertigen. Brünn, 1824) a leveleiben ő maga említi. Nyolc levelét ismerjük az 1828. okt. 17. és 1829 febr. 11. közti időszakból; ezek a Franciaországban élő de Gerando-Teleki Judit (Teréz húgának, Karolinának az ükunokája) jóvoltából került a martonvásári Beethoven Emlékmúzeum állományába. 
 [25] Róla ld. később, a besztercebányai óvodaalapítás kapcsán!
 [26] Diesing 1.sz. levele, 1828. okt.17.  [Martonvásár, Beethoven Emlékmúzeum]
 [27] KN J 13/84-87. p.
 [28] Diesing 3.sz. levele, 1828. nov.19.  [Martonvásár, Beethoven Emlékmúzeum]
 [29] Wertheimer levele, 1829. márc.11., I.m. 340-342. p.
 [30] Wertheimer levele, 1829. aug.12. I.m. 365-367. p.
 [31] Mednyánszky Alajos báró (1784-1844): kulturpolitikus, helytartósági titkár, majd tanácsos, író, az MTA tagja.
 [32] Mednyánszky Alajos levele Brunszvik Terézhez, 1829. febr. 25. [OSZK-K]
 [33] Brunszvik Józsefné Majthényi Anna Mária grófnő (1763-1851): Teréz nagybátyjának az özvegye, a Budai Jótékony Nőegylet elnöke, bőkezű adakozó, a kisdedóvás és számos más nemes ügy támogatója. A lipótvárosi óvodára különösen bőkezűen adakozott. 
 [34] Rehlingen Antal (1807-1834): a magyar óvodatörténet hőskorának fontos szereplője. Mint orvostanhallgató házi tanári állást vállalt a Brunszvik Teréz által nevelésbe felvett kislányok mellett. Részt vett az első pesti-budai és pozsonyi óvodák megszervezésében, majd korai haláláig a nagyszombati intézetet vezette. Több óvodai témájú cikke után jelent meg a Die Bewahrschule (Pest, 1832) c. könyve. Róla ld. Bilibok Péterné -  Sebestyén Istvánné - Zibolen Endre: 1984.  Első óvodáink életéből 1829-1833. Bp. 97-108. p.
 [35] Ezek voltak: Derecskey Lujza (Teréz nevelt lánya), továbbá báró Lányi Imre két leánya, akik nála voltak nevelésben. Itt jegyezzük meg: 1828 őszéig Teleki Blanka (Teréz unokahúga) is Budán tartózkodott, s az első óvodaalapításban ő is közreműködött.   
 [36] Brunszvik Teréz levélfogalmazványa, 1829. febr.? KN J 13/55-58. p.
 [37] Brunszvik Teréz levélfogalmazványa, 1829. márc.?  KN J 13/91. p.
 [38] Széchenyi István 1829. jún.16-án kelt feljegyzése. Ld. Naplók. 3.köt. (Szerk.: Viszota Gyula) Bp. 1932. 319. p.
 [39] Thurn-Bánffy grófnő kiadatlan levele, 1829 júniusa  (OSZK-K)
 [40] Rudnay Sándor levele, 1829. aug.24. Közli: Vág i.m. (1962) 59-60. p.
 [41] Rudnay Sándor kiadatlan levele, 1830. máj.8. (OSZK-K)
 [42] Rehlingen Antal (1829): „Kisdedek’ őr-oskolai Intézete” = Hasznos Mulatságok II. félév 14.sz. [aug.15.] 106-108. p. (Közli: Vág O. i.m. (1962) 58-59. p.)
 [43] Erről részletesen ld. Hornyák Mária (2004):  Brunszvik Teréz óvodái és a sajtó = Magyar Könyvszemle 4.sz. 353-373. p.
 [44] Wertheimer levele, 1829. aug.12.  I.m. 365-367. p.
 [45] Zmeskall [Zmeskál] Miklós, Domenoveci (1759-1833): a bécsi magyar kancellária titkára. Kiváló műkedvelő csellista és zeneszerző, Beethoven egyik leghűségesebb barátja.
 [46] Wertheimer levele, 1829. szept.13. I.m. 367-368. p.
 [47] Ma: Banska Bystrica (Szlovákia)
 [48] Brunszvik Teréz 3. sz. önéletrajz-töredéke,  MTA Kézirattára M.Irod.lev. 4.r. 4.sz./ 238-240. [A továbbiakban ÖT 3.]
 [49] A levelet és a besztercebányai magisztrátus jegyzőkönyvének vonatkozó részleteit közli: Vág Ottó i.m. (1962) 51-53. p.
 [50] U.o. 52. p.
 [51] U.o. 53. p.
 [52] E leveleket – egy kivétellel – az OSZK-K levelestára őrzi. Belánszky József 1829. nov. 9-én kelt levele először 1829-ben, „A’ Kisdedek gondviselő Intézetéről” című írás keretében jelent meg. (Ld. Hasznos Mulatságok 1829/II. 45.sz. [dec.2.] 353-355. p.)
 [53] Kern, Matthias (szül. 1800-1802k.): Hazánkba érkezése [1829. jan.?] előtt a würzburgi egyetemen filozófiát tanult. Először Budán tevékenykedett, 1829 novemberétől pedig Besztercebánya óvodáját vezette. Onnan került Bécsbe, ahol élete végéig az 1830. május 4-én megnyílt kisdedóvó intézetet vezette. A neveléstörténeti irodalomban jó száz évig tévesen viselte az első magyarországi óvónevelő kitüntető címet, ő ugyanis csak Besztercebányán és Bécsben volt a legelső. (Erről ld. Zibolen Endre: 1983.  Igazságot Weldy Józsefnek! = Köznevelés 33.sz. 13-14. p.; Bilibok Péterné – Sebestyán Istváné -Zibolen Endre: 1984. Első óvodáink életéből. Bp. 19-28. p.)
 [54] Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1830. jan.24. 7. sz. 81- 82. p.
 [55] Pyrker János László (1772-1847): püspök, majd 1827-től egri érsek, az ottani tanítóképző és rajziskola megalapítója. Irodalmi tevékenysége szintén ismert.
 [56] Pyrker László levele, 1829. ápr.14. OSZK-K
 [57] Nádasdy Ferenc (1783-1851): 1823-tól váci megyés püspök, 1845-től: kalocsai érsek.
 [58] Nádasdy Ferenc levele, 1829. nov.19. OSZK-K. A tervezett váci óvodaalapítást Brunszvik Teréz kortársai kész ténynek vették.  Wirth pedig mint működő intézményről ír róla, holott Vác első kisdedóvó intézetének megnyitására csak 184?-ben került sor.  
 [59] „Egy váczi útra ’s ott múlatásra, a biztos urak” 10 forint 12 krajcárt kaptak. Ld. A Négy első… 16. p.
 [60] Vác bírójának és tanácsának levele Nádasdy Ferenc püspökhöz, 1829. dec.10. Ld. Brunszvik Teréz óvodaügyi iratai: OSZK-K. Quart. Germ. 1390/4.cs. 
 [61] Wirth, Johann Georg (1840): Mitteilungen über Kleinkinderbewahranstalten… Augsburg, 290. p.
 [62] Jósika Jánosné levele Brunszvik Terézhez, 1830. máj.  OSZK-K (4 levele közül az utolsó 1832. apr.17-én kelt.)
 [63] ÖT 3.
 [64] EML 104. p.
 [65] [Brunszwik M. Therézia:] (1836) :Számadás a kisdedóvó intézetekről 1830-dik esztendei 1-ső júliustól fogva 1833-dik végéig. Buda, 8. p.
 [66] Edward Reed 1830. márc. 19-diki levelének fordítását szintén Széchenyi közli a Világ (Pest, 1831) c. kötet „Töredékek egy angol leveleibül” c. fejezetében. (Ld.: 510-516. p.) Itt jegyezzük meg, hogy Rapos József  könyve (Brunswick Teréz […] élete és műve. Pest, 1868. 65. p.) nyomán a fenti levél téves („1830 augusztusa”) dátummal szerepel az eddigi óvodai irodalomban. 
 [67] Wertheimer levele, 1829. júl. 30. I.m. 364-365. p.
 [68] Wertheimer levele, 1829. okt.10.  I.m. 370-371. p.
 [69] Michael Wagner apát kiadatlan levele, 1829. nov.12. OSZK-K
 [70] Milánó: az idő szerint Ausztria fennhatósága alatt állt. (A város első óvodája 1832-ben nyílt meg.)
 [71] Wertheimer levele, 1829. nov. 3. I.m. 395-396. p.
 [72] EML 97. p.
 [73] Wertheimer levele, 1830. máj. 5. I.m. 397. p.
 [74] ÖT 3.
 [75] Wertheimer levele, 1830. máj. 5. I.m. 397. p.
 [76] Wertheimer levele, 1830. júl. 24. I.m. 398. p. (A vezető bécsi lap szerint a város második óvodája 1830. július 1-jén nyílt meg. Ld. Nachricht von der zweyten Kleinkinderschule in Wien = Wiener Zeitung 1830. okt. 8. 234. sz. 1135. p.
 [77] ÖT 3.
 [78] Wiener Zeitung 1830. nov. 29. 273. sz. 1351. p.
 [79] Wertheimer levele, 1830. júl. 24. 398. p.
 [80] Ld. Brunszvik Teréz (1836): Számadás a’ kisdedóvó intézetekről 1830-dik esztendei 1-ső júliustól fogva 1833-dig végéig. Buda, 1836. [A továbbiakban: Számadás…] 12-14. p.
 [81] Royko ? kiadatlan levele, 1830. okt. 28., OSZK-K
 [82] Bellegarde gróf kiadatlan levele, 1830. nov.10., OSZK-K
 [83] Blumenthal (magyarul: Virágvölgy): az egyik pozsonyi városrész elnevezése.
 [84] ÖT 3.
 [85] Wertheimer levele, 1828. júl. 28. I.m. 159-161. p.
 [86] Wertheimer levele, 1828. okt.11. I.m. 306-307. p.
 [87] Wertheimer levele, 1829. ápr.19.  I.m. 361-364. p.
 [88] Wertheimer levele, 1829. ápr. 19. I.m. 361-364. p.
 [89] Aporti, Ferrante (1791-1858): katolikus paptanár, a cremonai szeminárium professzora, „az itáliai óvodák apostola”. Főbb pedagógiai művei: Manuale di educazione e ammaestramento per le scuole infantili (1833), Guida per i fondatori e direttori delle scuole infantili (1836), Cenni sull’indole propria delle scuole infantili (1837), Elementi di pedagogia (1847)
 [90] Wertheimer levele, 1829. nov. 3.  I.m. 395-396. p.
 [91] Wertheimer kiadatlan levele, 1829. nov. 24., OSZK-K
 [92] Wertheimer 1829. jan.11-én kelt kiadatlan leveléből idézi: Benes i.m. 1o1. p.
 [93]  Wertheimer levele, 1829. okt. 22.  I.m. 395. p. 
 [94] Oberlin, Jean Frédéric (1740-1826): német származású protestáns lelkész, az elzászi Ban de la Roche iskolaügyének megreformálója és az iskoláskor előtti nevelés ottani intézetének („kötőiskola”) megalapítója (1769).
 [95] Wertheimer levele, 1829. szept. 13. I.m. 367-368. p.
 [96] Friedich Deym egy 1829-ből való párizsi levelének egy része („Kleinkinderschule in Paris” címmel) Teréz jóvoltából később megjelent.  (Ld. Pesther Tageblatt 1842. aug. 23. 199. sz. 848. p.)
 [97] Wertheimer levele, 1829.júl. 30. I.m. 364-365. p.
 [98] Cochin, Jean Marie Denis (?): az 1826-ban megnyílt első párizsi óvoda egyik alapítója és az 1833-ban megjelent óvodai kézikönyv („Manuel des fondateurs et des dicecteurs des salles d’asyle”) szerzője 
 [99] Wertheimer kiadatlan levele, 1829. dec.16. OSZK-K
 [100] Benes i.m. 144. p. A levél, amelynek dátumából (1829) a hónap és nap megjelölése hiányzik, nincs a Kisdednevelésben 1928-ban megjelentek között…
 [101] Eredeti címe: Quelques réflexions sur les écoled d’enfants. Genf, 1828. (A német fordítás Lipcsében jelent meg.)
 [102] Wertheimer levele 1828. okt. 11. (Czeke 306-307. p.) (Eredeti címe: „Appel en faveur d,un établissement de bienfaisance pour l,enfance malheureuse”)
 [103] Wertheimer levele, 1829. márc.11. (Kisdednevelés 1928. 340-342. p.)
 [104] Disterweg, Friedrich Adolph Wilhelm (1790-1866): német pedagógus és pedagógiai író, a moersi, majd 1832-től a berlini tanítóképző igazgatója. Főműve: Wegweiser zur Bildung für deutsche Lehrer [Útmutató a német tanítók képzéséhez], amely 1835-től számos kiadásban közreadtak.
 [105] Wertheimer levele, 1829. szept.13.  367-368. p. .(Erről ld. még a szept.21. és okt. 10. levelét is! Uo. 369-371. p.)
 [106] Ld. a 24. sz. jegyzetet!
 [107] Wertheimer levele, 1830. júl. 24. I.m. 398. p.
 [108] A kötet címe németül: Ueber die frühzeitige Bildung der Kinder in den Klein-Kinderschulen, eigentlich Bewahrungs- und Bildungs-Anstalten im Allgemeinen, und die erste dieser Anstalten im Kaiserthum Oesterreich zu Ofen im Königreiche Ungarn eingerichtet von der Frau Grfin Therese von Brunswik… Mit einem Anhange herausgegeben von M.A. Diesing. (Wien, 1830.)
 [109] Diesing  i.m. (1830) VIII-IX. p.
 [110] Diesing  i.m. (1830) IX-X. p.
 [111] Ebből egy példányt Brunszvik Teréz óvodai archívuma őriz. Ld. OSZK-K Quart. Germ. 1390/6.cs.  25-36. lap
 [112] Ld. A’ Négy első …   .16. p. Eszerint 1829-ben ebből a füzetből (csakúgy, mint az ’Einige Worte…’ címűből is) 1500 darabot nyomtattak.
 [113] Diesing i.m. (1830) 30-44. p.
 [114] Wertheimer levele, 1827. máj. 23. I.m. 36-38. p.
 [115] Wilderspin i.m. 1828. 408. p.
 [116] [Wertheimer, Joseph]: Ueber Kleinkinderschulen (Infantschools) == Das Inland. 1830. márc. 5. (Nro. 64.) 253-254. p. 
 [117] Utalás Pauline von Lippe hercegnő 1802-ben Detmoldban felállított gyermekintézményére.
 [118] Ez volt a londoni első infant school-lal egyidős Wadzek-féle intézet.
 [119] Ueber Kleinkinderschulen (Infantschools) in Deutschland 1-2. = Das Inland. 1829. szept.17. (260.sz) 1043-1044., szept. 18 (261.sz.) 1047-1048. p.
 [120] Wertheimer kiadatlan levele, 1829. nov. 24. OSZK-K
 [121] Wertheimer kiadatlan levele a müncheni Inland c. lap szerkesztőségéhez, [csonka, a dátuma is hiányzik], Brunszvik Teréz óvodai archívuma, OSZK-K Quart . Germ 1390/8.cs. 30-31. p.
 [122] Wertheimer levele 1829. júl. 20. I.m. 364-365. p.
 [123] Wertheimer levele, 1829. aug.12.  I.m. 365-367. p.
 [124] Wertheimer könyvének teljes címe: Therese, ein praktisches Handbuch für die Erziehung des ersten Kindesalters… (Wien, 1832)
 [125] „Zur Geschichte der Kinderbewahr- und Vorbereitanstalten”  (214-246. p.)
 [126] Ezt bizonyítja Rosalie de Lopez 8 levele Brunszvik Terézhez, amelyek közül az első 1831. márc. 13-án, az utolsó 1832. ápr. 23-án, két héttel a linzi óvoda megnyitója előtt kelt. Ezeket az OSZK-K levelestára őrzi.
 [127] Pontosabban: 56 éves
 [128] EML 93. p.
 [129] Az 1830-1832. évi alapításokra utalásokat ld.: Számadás… 4., 8-11. p., és Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1832. aug. 5. 63. sz. 1048. p.
 [130] Wertheimer kiadatlan levele, 1832. ? OSZK-K
 [131] Wiener Zeitung 1830. nov. 29. 273. sz. 1351. p.
 [132] Brunszvik Teréz (1999): „Magyarország, Veled az Isten!” Naplófeljegyzései 1848-1849. (S.a.r., bevez., jegyz. Hornyák Mária.) Bp. 1999.  150-151. p. (1848. dec. 4.)





Készítette