Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Cs. Bányai György: László Béla, A. Szabó László, Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja. – 2006. – 314 o.



„A szlovákiai magyarság eddigi történelmét  leginkább a magyar tannyelvű iskoláinak megtartásáért folytatott küzdelem jellemezte. A nemzetiségi oktatásügy helyzetének, szerepének, feladatainak és lehetőségeinek megismerése elképzelhetetlen a mai állapotok és körülmények genezisének felvillantása nélkül” – olvasható a kötet fülszövegében.
   Érzékeny területet jártak körül a szerzők, mert nem csak Szlovákiában, hanem Magyarországon is mindig kitüntetett figyelem kísérte/kíséri a magyar anyanyelvű iskolák pedagógiai munkáját, lehetőségeiket a magyar nyelvű oktatás megtartásáért, amelyeket számos körülmény nehezít az óvodától az egyetemig tartó struktúrában.
   Az egy évtized híján közel egy évszázados elszakítottság időszaka alatt számos történelmi fordulatot élt meg az ottani magyar lakosság, s kultúrájuk, iskoláik, közintézményeik, s nem kevésbé: anyanyelvük használata (létszámában is) fokozatos szűkülése nem kevés aggodalomra adott és ad okot.
   E folyamat és az aktuális helyzet bemutatása révén olyan összegző mű született, amely értékeli a korábbi történéseket, számos statisztikai adattal teszi hitelessé az időközi változások bemutatását, s mindenekelőtt: ezekre alapozva ad lehetőséget arra (a szlovákiai politikusoknak, oktatáskutatóknak, pedagógusoknak, szülőknek – s nem kevésbé. Magyarország politikai szereplőinek) arra, hogy minden lehetséges politikai, gazdasági és kulturális eszközzel segítsék a megmaradásukért nap mint nap megküzdő ottani magyarjainkat.
   Oktatástörténeti szempontból kiemelkedő e kötet tartalma, annak ellenére, hogy (többnyire)  az utóbbi,  alig több, mint másfél évtized iskolapolitikáját, gyakorlatát öleli fel. Ami hangsúlyossá teszi, az az, hogy ez az időszak az önálló Szlovákia első másfél évtizede mindazokkal a belső és külső hatásokkal, amelyekkel meg kellett (és kell) küzdenie a nagy történelmi múltú környező országok nagyon intenzív és folytonos figyelme közepette. Ez utóbbi miatt is érzékeny mindkét fél azokra az igényekre, változtatásokra, mulasztásokra, amelyek befolyásolják a többségi nemzet és a magyar kisebbség politikai, közéleti és kulturális érdekeit és érzékenységét.
   A kötet első tanulmánya a szlovákiai nemzetiségi oktatás aktuális helyzetéről ad áttekintést, amelyben a kisebbségi oktatás törvényes keretei, intézményei (az alapiskolától a felsőoktatásig) és az oktatási rendszer szerkezete, valamint a pedagógus-továbbképzés állapotáról olvashatunk. Ezt az (általánosnak is nevezhető) összefoglalást részletezi az Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén című tanulmány.  Ebben áttekintés kapott helyet az 1919-től 1989-ig tartó időszak iskolarendszereiről és törvényalkotásairól.
    Az 1989 utáni helyzetet igen részletezően mutatják be a szerzők, akik különös hangsúllyal tárják fel a törvények és a megvalósult oktatási gyakorlat összefüggéseit. Kitérnek a tantárgyak úgynevezett alternatív oktatására, amelynek forrása a kétnyelvű oktatás koncepciója. Arról, hogy ez milyen hatással volt az anyanyelvi iskolai környezetre, számos megállapítás olvasható amellett, hogy megismerhetjük azokat a jogsértő állami intézkedéseket, magyarellenes törekvéseket is, amelyek máig hatóan jelen vannak a nemzetiségi oktatásban. Ez tanulmány tartalmazza az egyházi iskolákkal, valamint a felsőoktatással kapcsolatos információkat is.
    A kisebbségi oktatást irányító és kiszolgáló hivatalok, intézmények 1918 utáni működését statisztikai adatbázissal is hitelesítő, valamint a felsőoktatás helyzetét részletező  fejezetet követően  a szlovákiai magyar pedagógusképzésről és a felsőoktatási intézményeiről szóló részben  a szerzők szintén a történelmi utat bemutatva szólnak a mai állapotokról, amelyben információkat találunk a nyitrai magyar pedagógusképzésről, a legnagyobb magyar intézményről, a Selye János Egyetemről és a Komáromi Városi Egyetemről. E két utóbbi alig néhány éves története különösképpen világít rá arra, hogy az országon belüli magyar anyanyelvű értelmiségi képzés mennyire esetleges és törékeny utakon járt (és jár napjainkban is).  Annak ellenére, hogy az egyetemi autonómia számos vonatkozásban lehetővé teszi az önálló döntéseket, számos állami (és sajnos, más társadalmi, valamint pénzügyi, politikai) ellenérdekeltséggel kell megküzdeni az anyanyelvi oktatás során.
   A kötet további részében az 1994 és 1998 közötti, az iskolák védelméért folytatott küzdelemről, a két világháború közötti oktatási intézményekről (amelyben különösen jól illusztráló  példa az,  hogy számos magyar többségű városban ekkor nem engedélyezték magyar oktatási nyelvű polgári iskola működését, s szlovák nyelvűbe kényszerítették a tanulókat), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége működéséről, a Katedra Társaságról,  az 1992-2006 közötti pedagógus-továbbképzésekről, a tehetséggondozásról,  a pedagógusok művelődését, önképzését szolgáló  szakmailap-kiadásról és a felnőttoktatásról.
   Számos fejezetrészben kitűnő tájékoztató, összefoglaló statisztikai adatbázis segíti a szöveges részek értelmezését, megerősítését.
   A kötet végén irodalomjegyzék, valamint mutatósorok találhatók, majd pedig a tanulmányok szerzőiről olvashatunk információkat.
   A kötetet hazai oktatáspolitikusainknak, kisebbségkutatóknak, szociológusoknak, a hazai felsőoktatásban dolgozó pedagógusoknak, neveléstörténészeknek, a szlovákiai oktatási intézményekben oktató hazai pedagógusoknak és mindazoknak is ajánlom, akik figyelemmel kísérik a hazánkat övező országok nemzetiségi oktatása alakulását.




Készítette