Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Csiszár Miklós: Staub Móricz. Az élet- és pályarajzot írta, a szövegeket vál. Rátótiné Görög Ágnes. – OPKM–OFI, Budapest. 2008. – 90. (Tudós tanárok, tanár tudósok)



Az elmúlt két évszázad kiemelkedő tudós tanárai munkásságának bemutatását vállalta fel 2000-ben az Országos Pedagógiai Intézet és Könyvtár, amikor útjára indította a  „Tudós tanárok – tanár tudósok” című sorozatát. A sorozatszerkesztő Jáki László megállapítása szerint az egyes munkák megjelentetésének az a célja, hogy az olvasókat megismertessék azoknak a tanáregyéniségeknek az életútjával-tevékenységével, „akiknek gondolkodása megalapozta és meghatározta a XX. és talán a XXI. század magyar tudományosságát”.
A sorozat 34. kötete 2008-as datálású, és  az európai hírű Staub Móricz életpályáját összegzi. Természetesen, a kötet viszonylag kis terjedelme – és ez a sorozat szinte valamennyi darabjára jellemző –, igen tudatos és szakszerű életrajz-életpályaösszegzést kíván, amelyet a szerző, dr. Rátótiné Görög Ágnes jó arányérzékkel oldott meg. Minden fontos életrajzi-munkássági információt megkapunk, amely a tudós tanár életútjának megismeréséhez elengedhetetlen.
A biográfiából megtudható, hogyan lesz az 1842-ben született szegény sorsú svájci származású fiatalemberből lelkes magyar hazafi a ’60-as évek Pestjén, ahol az egyik, akkor legmodernebb elemi iskolában kap tanítói állást szolgálati lakással. Munkássága elismeréseképpen az 1867/68-as tanévben Toldy Ferenc egyetemi tanár javaslatára a budai királyi főreáliskolába hívják tanítani. Itt hamarosan a természetrajzi tanszék rendes tanára lesz, ugyanakkor rábízták az elhanyagolt természetrajzi gyűjtemény rendbetételét is.
Eötvös József kultuszminiszter döntése alapján egyéves külföldi tanulmányutat tett. Először Berlinben, majd Bonnban hallgat egy-egy félévet az ottani egyetemeken, és a növénytan, vegytan, meteorológia, kőzettan, mikroszkópi, szövettani vizsgálatok szerepeltek az általa felvett tantárgyak között. A megszerzett tudásanyag, valamint a meglátogatott belga és holland főiskolák természetrajzi gyűjteményeinek megismerése során szerzett szakmai tapasztalatok sokat jelentenek számára. 1872-ben nevezik ki a természetrajz-oktatás vezetőjének az egyetemet végzett bölcsészhallgatók és tanárjelöltek részére a Pauler Tivadar VKM-miniszter utasítására létrehozott gyakorlóiskolába, ahol a Bartal Antal igazgatta ötfős tantestület tagjaként már lehetősége nyílt a botanika tudományának alaposabb művelésére, így néhány év múlva megszerezte a doktori címet is.
Staub Móricz haláláig tagja volt az iskola tanári karának és a biológiaoktatás bevezetésének úttörőjeként kimagasló érdemeket szerzett. A természet szeretetének felébresztése, a megfigyelések pontos végrehajtása, a jelenségek közötti összefüggések feltárása mind hozzátartozott oktatási módszeréhez. Didaktikai módszerét több helyen is publikálta. Munkásságát nagyra értékelte az oktatási kormányzat, így észrevételei, javaslatai rendre ott szerepeltek a középiskolai tantervekben, és 1879-ben a tantervkészítő bizottság tagjaként az „Utasítások”-ban megjelent természettudományi rész az ő munkája.
Fontosnak tartotta az oktatói munkában a taneszközök, a szemléltetőeszközök alkalmazását, s talán ennek is köszönhető, hogy tevékeny részt vállal az Országos Tanszermúzeum létrehozásában, majd 1899-ben igazgatóvá nevezik ki az 1877-ben alapított intézmény élére. Ugyancsak eminens szerepet szánt a természet megismerésében az iskolai kirándulásoknak, így ezeknek is lelkes szervezője lett.
Természetesen, az oktatás mellett elsősorban a kutatómunka határozta meg életét. Ezt a tevékenységet is rendszerezve adja közre a kötet összeállítója. Staub Móricz jelentős kutatási területe volt a növények fejlődéséhez szükséges hőmennyiség vizsgálata. Ennek során részben saját, részben pedig mások mérési adataira támaszkodva elkészítette Magyarország fenológiai térképét Árvaaljától egészen Fiuméig, Károlyvárosig. Térképének adatai kisebb korrekcióval máig érvényesek. Jelentősek fitopaleontológiai kutatásai is, ahol a növényi fosszíliák feldolgozásával jelentős eredményeket mutatott fel. Tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. Eredményeit itthon és külföldön is ismerték, elismerték. Több növény- illetve csigafossziliát neveztek el róla.
Staub Móricz viszonylag rövid élete során jelentős számú publikációt adott közre. A kötet összeállítója, Rátótiné Görög Ágnes időrendbe adja közre a tudós tanár szakirodalmi munkásságát. Első szakcikkét a Tanodai Lapok közölte, amikor Staub alig múlt húsz esztendős. Tudományos munkásságát a legjelentősebb hazai és külföldi szakfolyóiratok, intézeti évkönyvek őrzik. Halála után, 1905-ben jelent meg utolsó munkája „A Cinnamomum-nem története” az akadémia és a Földtani Intézet támogatásával.
Ahogy a korszak legtöbb tudósánál, Staub esetében sem szabad megfeledkezni a társadalmi tevékenységről. Hacsak címszószerűen, de fel kell sorolnunk mindazokat a szervezeteket, ahol felelős beosztásban érdemi tevékenységet fejtett ki. A sor hosszú: Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete, Közegészségügyi Egyesület, Kir. Magyar Természettudományi Társulat, Magyarhoni Földtani Társulat (13 évig szerkesztette a Földtani Közlönyt!), Magyar Földrajzi Társaság, Balatoni Bizottság stb. Alapítója a Magyar Iskola Egyesületnek, de jelentős szerepet vállal az ismeretterjesztés minden ágában, egyik életre keltője a magyarországi turizmusnak.
Zárógondolatként az olvasó és a recenzens számára egyaránt felmerülhet a kérdés, vajon ez az értékes kiadvány – de a kérdés a sorozat többi kötetére is vonatkozik –, ott van-e a főiskolák, egyetemek tanszéki könyvtáraiban vagy központi könyvtáraiban? Vajon az ott munkálkodó oktatók kézbe adják-e ezt, illetve a hasonló könyveket, és vajon van-e fogadókészség a mai hallgatók részéről, hogy erőt, bíztatást merítsenek majdani munkájukhoz a tudós elődök életéből?




Készítette