Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Feróné Komolay Anikó: Fehér Erzsébet: A sárospataki tanítóképzés másfél évszázada (1857-2007) – Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2007. – 101.



Fehér Erzsébet főiskolai tanár, kandidátus neve ismerős azok körében, akiket érdekel a nevelés- és iskolatörténet, akik tanulnak, vagy tanultak neveléstörténetet, vagy érdeklődést mutatnak a nevelés, a pedagógusképzés iránt.
Ezúttal egy különleges kötettel örvendeztette meg a tanítóképzés történetét figyelemmel kísérőket. Különleges, mert ünnepi alkalomra készült, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola megnyitásának 150. évfordulójára, s  „e jeles intézmény másfél évszázados történetét mutatja be, elsősorban azoknak, akik falai között jelenleg készülnek fel pedagógus hivatásukra…” ( Fehér Erzsébet) De nem csak az ő számukra jelenthet hasznos tudást, hanem ama tízezrek számára is, akik ebben az intézményben készültek az oktatás-nevelés mesterségére, a hivatással járó feltétlen elkötelezettségre.
Különleges, mert hiányt pótló mű, hiszen a főiskolán folyó tanító- és óvóképzés jelenkori történetének utolsó két évtizede még nem került feldolgozásra. Neveléstörténeti értékei mellett – a szerkesztés jellégéből adódóan –, évkönyvet is idéz. (Névtár c. fejezet.) A főiskola régóta nem jelentetett meg évkönyvet, így ezt a művet érdeklődéssel forgathatják nem csak a nevelés – oktatás – képzés szakemberei, hanem mindazok, akiknek valamilyen kötődésük van e nagy múltú intézményhez.
Különleges azért is, mert ötletes a nyomdatechnikai kivitelezés. A kiemelések könnyen tanulhatóvá, az adatok és az ábrák pedig szemléletessé teszik. Az illusztráló gazdag képanyag fekete-fehér, ezzel is utalva az archív jellegre, a borító viszont ragyogóan színes, és átsüt rajta az ünnep fénye. Ez szimbolizálja azt, hogy a ma szakembereinek szól a könyv üzenete, akiktől nem idegen sem a saját szakmájuk tisztelete, sem az őszinte visszatekintés.
A könyv a sárospataki tanítóképzés három nagy korszakának történetét mutatja be:
A középszintű tanítóképző száz évét (1857-1959)
A felsőszintű tanítóképző közel fél évszázadát (1959-2000)
Az egyetem főiskolai karának éveit (2000- )
Rövid történeti bevezetővel indul a téma, amely bemutatja az 1857 előtti hazai tanítóképzők intézményhálózatát, ezzel teremtve meg a kapcsolódást az 1857-ben alapított
„pataki tanítóképezdével”. Nincs is szükség részletesebb ismertetésre, mivel ez szerves része a korábbi években a Nemzeti Tankönyvkiadó által több kiadásban megjelentetett Az oktatás és nevelés története (Fehér Erzsébet) című  felsőoktatási jegyzetnek: az itt tárgyalt sárospataki képzőtörténeti események országos háttere ott kellő részletességgel olvasható.
Az egyes időperiódusokban zajló képzőtörténeti események leírásának fontos forrásaiként használta a szerző azokat a dokumentumokat, melyek révén hiteles képet fest az adott korszakról. (L.: Szakirodalom)

Az első korszak: A középszintű tanítóképzés száz éve (1857-1959)

A kezdeti évek az átmenet, az útkeresés évei voltak. Ennek az időszaknak a történései a korabeli tanterv révén, és a képző első igazgatója, Árvay József tankönyvírói munkássága és iskolaszervezési tevékenysége bemutatásával válnak ismertté előttünk.
Az 1868-as népoktatási törvény elrendeli az állami tanítóképzők létesítését, s e rendelet alapján válik ismertté a tanítóképzők szervezeti, tartalmi követelményrendszere. A sárospataki református tanítóképezde 1870-től mint állami tanítóképző működik tovább. Hogy miként, azt megtudhatjuk az intézmény igazgatóinak pedagógiai, iskolaszervezeti tevékenységének bemutatásából, az aktuális tantervek tartalmi elemzéséből.
Nagy értékként emeli ki Fehér Erzsébet, hogy „ebben az időben alakult ki a négy évfolyamos tanítóképzőben a pedagógiai tárgyak oktatásának szilárd szervezeti struktúrája”, megjelentek a Rendtartási szabályok, melyek 1910-ig voltak érvényben, s a nagyhírű, tudós igazgató, Dezső Lajos a korabeli tanítóképzés  legfontosabb problematikájáról, „A képezdei tanárok képzéséről” értekezett az Akadémián, jelentős lépést téve ezáltal a minőségfejlesztés terén.
Jelentős változást hozott az 1923-as év a képző történetében, mert a kormányzat a tanítóképző intézeti képzés időtartamát öt évben állapította meg. Mi az, amire a pataki képzőben ekkor a legnagyobb gondot fordítottak? A gyakorlati képzés, mely mind a mai napig őrzi kiemelt szerepét. Ezen időszak nevelési-képzési koncepcióját, sajátos gyakorlatát a híres pataki és más tanítóképzős tanárok által írt tankönyvek bemutatása segítségével ismerhetjük meg.
A záró évtized (1948-1959) ismét strukturális, tartalmi és ideológiai átalakulásokat hozott. Amit ez időszak legnagyobb értékeként fogalmaz meg a szerző az, hogy a pataki képzőben „a pedagógusok igen komolyan vették a növendékek hivatásra nevelését.”

A felsőszintű tanítóképző fél évszázada (1959-2000)

A szerző ebben az időszakban is két jelentős korszakot különít el a felsőfokúvá és a főiskolává (1976) válás történetének bemutatásával. Most más szempont alapján történik a feldolgozás az alapokmányok, a tantervek, a statisztikai adatok tükrében. Végig követi a tantervi változásokat, azok hatását a képzésre szervezeti és tartalmi szempontból. 1995 ismét jelentős évszám a főiskola történetében, mivel ekkor született meg a hazai pedagógusképzés új modellje, a négy éves tanító- és a három éves óvodapedagógus-képzés. A főiskolán mindkét szak működik. A képzési struktúraváltás tartalmi változásokat is eredményezett. Ezt a két szak tanterve és a statisztikák szemléltetik. Ezen időszak értékeként az óvodapedagógus szak kiteljesedését, megerősödését és kiváló minősítését fogalmazza meg a szerző.

Az egyetem főiskolai karának évei (2000-)

Az ezredfordulóhoz közeledve az országos felsőoktatási politika szorgalmazni kezdte a felsőfokú intézmények integrációját, amely a főiskolát is érintette. Az 1999. évi LII. törvény alapján a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara lett és így működik napjainkban is. Az integrációs folyamat és az azt követő szervezeti változás végig követhető azoknak a dokumentumoknak a jóvoltából, melyeket a Miskolci Egyetem Irattára bocsátott a szerző rendelkezésére, a tartalmi változásokat pedig az egyes képzési területekhez kapcsolódó tantervi dokumentációk, statisztikai adatok szemléltetik.
A könyv befejező gondolata optimista üzenetben foglalja össze a tanítóképzés történetét:
„Másfél évszázadon át eredményesen teljesítette hivatását a sárospataki intézményes pedagógusképzés. Sikerrel folytatódjék ez tovább a következő években és évtizedekben is!”





Készítette