Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Donáth Péter: Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel. Nők a dualizmuskori Magyarországon, 1867-1914. – Pannónia Könyvek, Pécs, 2008. – 222.



Alapos kutatómunkájának eredményeit összegezte Kéri Katalin – a Pécsi Tudományegyetem habilitált tanszékvezető docense – esztétikus, értékes kötetében. Előszavában pontosan határozta meg könyve célját: „Elsősorban néhány korabeli magyar nyelvű sajtótermék anyagára támaszkodva, a bennük fellelt cikkek kvalitatív elemzésére alapozva, nemzetközi kitekintéssel mutatja be a dualizmus kori magyarországi nőtörténet különböző dimenzióit, alapvetően a városi közép- és felsőrétegekre, illetve a nőemancipáció, női életmódváltás fontosabb lépéseire és eredményeire koncentrálva. A gazdag sajtóanyagot egyéb, főként nyomtatott korabeli forrásokból vett adatok egészítik ki és támasztják alá, például nőkről, nőknek írott XIX. századi könyvek (illemtankönyvek, háztartásvezetési útmutatók, ismeretterjesztő művek, önéletírások), valamint törvények, népszámlálási adatok, nőegyleti jegyzőkönyvek, báli programfüzetek részletei.” Teljesen egyetérthetünk a szerző – nemzedéktársaihoz hasonlóan nyíltan vállalt – pontos megállapításával is, mely szerint „A mű külön értéke, hogy a szövegben leírt gondolatokat régi újságokból, különösen a Vasárnapi Újságból és az Új Időkből vett gazdag képanyag illusztrálja. … A kötet külön érdekessége, hogy pécsi szerzőként kiemelt figyelmet fordítottam a korabeli baranyai megyeszékhely sajtótermékeire, a bennük közölt, nőkkel kapcsolatos írásokra. Így a műben a nemzetközi kitekintés mellett megjelenik egy kifejezetten helyi, lokális eseményeket és véleményeket tükröző színfolt is.”
Osztjuk a szerző (vagy a kiadó?) zárójel révén óvatosan jelzett kételyét is arra vonatkozóan, hogy egy a kultúrált nagyközönség számára készült kötetben vajon feltétlenül helyet kell-e szorítani – egy disszertációban joggal elvárható, ám egy ilyen komplex témát feldolgozó 20 íves monográfiában a helyszűke miatt vázlatos, az érdemi mondanivaló lehetséges terét óhatatlanul szűkítő – historiográfiai fejezetnek (különösen a kötet elején).  Talán ez a terjedelem jobban hasznosulhatott volna, ha láthatóan bőségesen rendelkezésére álló, rendkívül érdekes forrásanyaga további bemutatására használja az izgalmas anyagából húzni, szelektálni kénytelen Kéri Katalin. Ez még akkor is így van, ha kétségtelen: jó arányérzékkel, lényegre törően mutatta be a bibliográfiában feltüntetett és a szövegben gyakran idézett, hivatkozott szakirodalom figyelemreméltó tendenciáit és aktorait.
A módszeresen tanulmányozott 26 magyar periodika, 2-2 francia és spanyol folyóirat, s a jól megválasztott közel 250 magyar és 100 angol, francia és spanyol mű mellett négy levéltár anyagaiból és 6 disszertációból/szakdolgozatból merített a szerző, s ez amellett, hogy rendkívül forrásgazdaggá, érdekessé, meggyőzővé tette munkáját, kitágította horizontját, és elemzési szempontjait is gazdagította. Segítette abban, hogy a magyarországi történéseket a releváns nemzetközi fejleményekkel összevethesse, érzékeltethesse összefüggéseiket, hogy olyankor is felismerhesse a magyar szerzők álláspontjának archetípusait, amikor erre az elemzett írásban kifejezett utalás nem történt. Így volt ez a korabeli nőkép alakulásáról, a „gyengébb nem” biológikumáról, lelkéről, jelleméről, „a női hivatásról” szóló korabeli – ma már természetesen rendkívül bornírtnak, mulatságosnak tűnő – írások, rajzok prezentálásakor, a női emancipációs törekvések és az azokat opponáló vagy éppen támogató férfiúi megnyilatkozások bemutatásakor, s a leánynevelés, a női munkavállalás és a női szabadidős tevékenység taglalása során.
A monográfia neveléstörténészek számára legérdekesebb, a leánynevelésről szóló fejezetét is a kötet egészéből kirajzolódó kontextus teszi igazán tanulságossá, emlékezetessé. A releváns statisztikai adatok, a jogi szabályozás és a jól válogatott korabeli megnyilatkozások segítségével leírt folyamatot – melynek révén a vizsgált évtizedekben a lányok számára is lehetővé vált Magyarországon a közép-, majd felsőfokú tanulás –, Kéri Katalin a nők élethelyzetét, munkavállalását érintő szélesebb társadalmi-gazdasági-politikai változások egészébe ágyazva jelenítette meg, jelentős figyelmet szentelve a nők hagyományos szerepei módosulásának is. 
Az eddig ismeretlen, vagy kevéssé elemzett források felszínre hozása mellett elsősorban komplex megközelítésmódja segítette a szerzőt a recenzens számára plauzibilis összefoglaló megállapításához, mely szerint a dualizmus korában Magyarországon gyökeresen változott a nőkép: „A tanult, dolgozó nő, aki az 1860-as 70-es években gyakorta gúny tárgya a lapokban, a századelőre előkelő helyet vívott ki magának a nyomtatott művekben. A nemzetközi nőtörténettel összevetve…, megállapítható, hogy az USA-hoz és Nyugat-Európához képest tapasztalható bizonyos fáziskésés a magyarországi emancipáció lépéseit tekintve. (Például az egyetemek megnyitása, a nőegyletek szerveződése vagy a nők munkábaállása vonatkozásában.) Ám ez – Amerika államait kivéve – nem túl jelentős, sőt, az 1910-es évekre már nem is tapasztalható.” 
Érdekes és a kötet alapján meggyőző Kéri Katalin megállapítása, mely szerint Magyarországon a nőemenacipáció szempontjából Anglia, Franciaország és Amerika volt a pozitív, a követendő példa, míg Oroszország, Svájc és Skandinávia a nőképzés miatt, Németország pedig a munkásnők kapcsán került csak említésre a vizsgált hazai orgánumokban. Meglepő, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában „a magyar nyelvű újságokban szinte sohasem emlegették semmilyen vonatkozásban az osztrák nőket”, s a más nemzetiségű lányokat, asszonyokat. Egyes szerzők a külföldi nőkről egyoldalú, hamis képet közvetítettek lapjainkban, s viszont: más nemzetek zsurnalisztái a magyar (ill. magyar származású) asszonyokról terjesztettek szimplifikált, negatív sztereotípákat.   
Figyelemre méltóak a szerző magyar sajátosságokat illető megállapításai is. Országunkban a nők család- és vagyonjogi szempontból kedvezőbb helyzetben voltak legtöbb európai kortársnőjüknél, ezért e téma kevéssé szerepelt a hazai emancipációs mozgalom céljai között, ahogy a nők választójogának kérdése is csak viszonylag kevés lányt, asszonyt érdekelt akkoriban. Magyarországon nagyobb vitákat a nők továbbtanulási és munkavállalási törekvései váltottak ki: „nem csak a törvényhozók és pedagógiai szakemberek hallatták szavukat, de megszólalt az újságok hasábjain a »közvélemény« hangja is. … Míg e kérdéssel kapcsolatosan az erőviszonyok meglehetősen kiegyenlítettek voltak, a női munkavállalás, a női hivatás kérdésében többen voltak a nők családban betöltött szerepét kiemelők”, s késedelmesen születtek meg a női munkavállalókat védő jogszabályok is. Bár az elemzett folyóiratok olvasói, szerzői többségükben a dualizmuskori változások elsőrendű haszonélvezői, a közép és felső osztályokhoz tartozó, városlakó hölgyek voltak, Kéri Katalin figyelmét – helyesen – nem kerülte el, az sem, hogy a paraszt- és munkáslányok, asszonyok „az áttörés időszakában” csak jóval kisebb lépéseket tehettek előre az emancipáció mába nyúló, hosszú, rögös útján.  
Az olvasmányos, szép kiállítású, gazdagon illusztrált, a szélesebb olvasóközönség számára is jószívvel ajánlható, a művelődés- és neveléstörténeti kurzusok irodalmaként hasznosítható kötet megjelentetéséért köszönet illeti a „Pannónia Könyvek” kiadót, melyet a remélhetően szükségessé váló újabb kiadás jobbítása érdekében a 71., 130.,133. és 141. oldalakon található értelemzavaró nyomdahibák javítására kérünk.




Készítette