Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Kovács Zsófia: Történeti antropológia és nevelés – kultúrák találkozása

Az ismertetés a 2007 november-december hónapok fordulóján megrendezett konferencia programjának, előadásainak összefoglalása.

 A múlt-jelen-jövő hármas dimenzió időben, térben és emberben való megjelenése az, amely a Veszprémben 2007. november 30-án és december 1-jén megrendezett neveléstörténeti konferenciát életre hívta. A hétvégi rendezvénysorozat lebonyolítása az MTA Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottsága, az MTA Veszprémi Területi Bizottság (Veab) Neveléstudományi Szakbizottság Neveléstörténeti Munkabizottsága, a Pannon Egyetem Bölcsészettudományi Kar Etika és Antropológia Tanszéke, illetve a Kodolányi János Főiskola szoros együttműködésének köszönhetően valósulhatott meg. Helyszínül az MTA Veab székháza szolgált.
    A konferenciát Poór Zoltán, a Veab Neveléstudományi Szakbizottság elnöke nyitotta meg. Sikeres tanácskozást kívánva hangsúlyozta, hogy „a jelenben és a jövőben gondolkodó pedagógusként fontos a történeti antropológia teljes spektrumának ismerete”. Tölgyesi József szintén köszöntötte az egybegyűlteket, és felvezetés gyanánt beszédében kitért Veszprém városának történelmi korszakokon átívelő befogadó szerepére és kulturális sokszínűségére.
     Az újfenti találkozás örömének hangot adva, s a levezető elnök szerepében Németh András bevezető előadásában merész kísérletre vállalkozott. Dilemmák közepette annak tisztázására törekedett, hogy az antropológiai nézőpont miként jelenik meg a történeti változásokban, és a pedagógiai antropológia, mint a neveléstudomány önálló részdiszciplínája a második világháború után hogyan bontogatta szárnyait. Tölgyesi József az MTA területi bizottságai neveléstörténeti munkabizottságai szakmai-tudományos tevékenységét részletezte.  Ismertetésében javaslatot tett a különböző kutatóközpontok, civil szervezetek és műhelyek felé való nyitásra, valamint az Országos Honismereti Szövetséggel való kapcsolatfelvételre. Pap Tünde és Sandra István Dávid az 1997 és 2006 közötti hazai reprezentatív pedagógiai folyóiratokban megjelenő antropológiai témák terén végzett vizsgálódásaik rejtelmeibe engedtek betekintést. Négy folyóirat tíz évfolyamának anyagát nézték át, s céljuk a kutatás teljessé tétele volt. A tartalmi elemzést és az eredmények bemutatását azon a számítógépes programon valósították meg, amelyen korábban a kutatást és az adatok feldolgozását végrehajtották. Ezt követően – Géczi János levezető elnöki felkonferálása mellett – a Pannon Egyetem Etika és Antropológia Tanszékének munkatársai vették át a szót. A tanszék együttes produkciója a gödöllői életreform-kommunára és Nagy Sándor (művészet)pedagógiájának egy-egy szeletére fókuszált. Géczi János felidézte Nagy Sándor antropológiai karakterű írásait, emellett feltárta a gödöllői művésztelep mentalitásának európai előzményeit és forrásait, valamint betekintést engedett a korszak művészeti nevelésébe. Vári György egy központi kérdésből kiindulva („A tolsztojanizmus hogyan kapcsolódik az Egészéletszigethez?”) felvázolta Tolsztoj embertanát, a művészeti nevelés és a művészetkritika összefüggéseit. Szoboszlai-Kiss Katalin Schmitt Jenő Henrik anarchista eszméinek Nagy Sándor életművére gyakorolt hatását szemléltette. Értekezéséből világosan körvonalazódott az anarchista eszmék háttértörténete és Nagy Sándor találkozása az új gnosztikus-anarchista eszmével. Makai Péter a gödöllői életreform-mozgalmat tág kontextusban kívánta értelmezni, és elsősorban azt vizsgálta, hogy a szekularizáció révén leírható modernizációs folyamat miként rendíti meg alapjaiban a spirituális életreform lehetőségét. Deim Éva a gödöllői művésztelep emberi testhez való viszonyát elemezte, és felhívta a figyelmet Dienes Valéria, az orkesztikai mozgalom kezdeményezőjének nevelési törekvéseire, amelyek sokban hasonlítottak a gödöllőiekéhez. Kolozsi Ádám Nagy Sándor három-négyszáz képből álló gödöllői fotóanyagának kulturális antropológiai elemzését tárta a közönség elé. A fényképeket négy dimenzión (életmód; mentalitás, szerepek; szimbolizáció és reprezentáció) keresztül ikonográfiai módszerekkel közelítette meg.
    A konferencia második napján időben és térben tovább tágult a horizont. Mikonya György Kultúrák találkozása című előadásában múltba vetett időperspektívákat vonultatott fel. Elmar Holenstein és Karl Jaspers koncepciójának rövid bemutatásán kívül a politológusok 21. századi előrejelzésének ismertetésével tovább színesítette az amúgy is gazdagon illusztrált bemutatóját. Pornói Imre értekezésében arra a kérdésre próbált választ találni, hogy a két világháború közötti magyar népiskolai tantervekből miként olvasható ki a különböző kultúrák találkozása. Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva egy 1947/48-ban készült ún. iskolai ankét kéziratát vették górcső alá. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézete a szellemi elit néhány képviselőjét megkérdezte iskolai élményeiről, és a válaszolók az 1890-es évektől egészen 1947/48-ig idézték fel emlékeiket. Az előadások sorát – Tölgyesi József levezető elnöki szerepbe kerülésével – Fekete Szabolcs folytatta, aki a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészhallgatói egyetemi karrierjének Horthy-korszakot jellemző időfaktorairól rajzolt átfogó képet. Farkas Mária a dualizmus kori magyar és nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban érvényesülő történelemtanítás és nemzeteszme terén folytatott vizsgálódásaiból villantott fel néhány gyöngyszemet.  Összevetette az egyes vallási felekezetek tankönyveit, illetve a protestáns-katolikus narratívákat. Márkus Éva a német nemzetiség általános iskoláiban megvalósuló nemzetiségi és többségi kultúrához való kötődésről beszélt. Némi történeti áttekintés után a sváb és a többségi kultúra találkozását vette közelebbről szemügyre. L. Menyhért László a 19-20. századi gyermekportrék időaspektusaihoz fűzött megjegyzéseket. Előadásában három tudományterület (a művészettörténet, portréművészet; a gyermekkor története és az időszociológia, időantropológia) határán kísérelt meg kérdéseket feltenni.
    E két nap tartalmas eseménysorát analizáló és szintetizáló mozzanatok egyaránt tarkították. A jó hangulatról az estébe nyúló baráti és szakmai beszélgetések, illetve az elhangzott előadások változatossága, azok színvonalas kivitelezése gondoskodott. A konferencia záró akkordjaként, s egyfajta jövőbeli célkitűzésként Németh András felvetette a pedagógiai terekről folytatott diskurzus lehetőségét, mint a következő konferencia központi témáját. A 2008 decemberében esedékes értekezésnek valószínűleg ismét Veszprém ad majd otthont. 





Készítette