Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Laurenszky Ernő: Dr. Csipkés-Clement György, a karizmatikus ifjúsági vezető

A szerző francia hugenották leszármazottjaként lett magyar gyermekmozgalom-vezető életútjára emlékezik, aki mindössze huszonhat évet élt.

Hitük miatt Magyarországra menekült francia hugenották leszármazottja volt. Családjuk a Felvidéken, Zólyomban élt, 1920 után – a trianoni béke után – költöztek Budapestre. Itt a budapesti Lónyay utcai Református Gimnázium diákja, 15. Sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatának cserkésze, őrvezetője, majd segédtisztje volt. Mint a Hárshegyi Őrsvezetők Köre (HÖK) tagjával sokan találkoztak vele az emlékezetes pünkösdi vezetőképző táborokban más csapatok cserkészei közül is. Lendületes egyénisége, dal- és játékszeretete mindegyik táborban magával ragadta a 15-16 éves őrsvezető-jelölteket. Csak becenevén emlegették: „a Klemó”. Vezetőképző társait – akik között olyan egykori idősebb gimnazisták, fiatal egyetemisták voltak, mint Göncz Árpád, Klaniczay Tibor, Réthei Prikkel Lajos –, világnézeti tudatosságával, széles körű történeti, néprajzi, társadalomtudományi ismereteivel, mélyen átérzett hazaszeretetével késztette együttgondolkodásra és együttcselekvésre.
Csipkés György szellemi arculatát három forrás határozta meg: a „Lónyay” autonóm, önálló gondolkodásra ösztönző református kereszténysége, a modern társadalomtudományok és népművészet, ezzel együtt a falukutatásból sarjadt népi írói mozgalom plebejus demokratizmusa. Csipkés György jogot végzett, doktori disszertációja a marxizmus elemzése volt – objektív ismertetéssel, keresztény és nemzeti szempontú kritikával. A népi íróknak nemcsak lelkes olvasója volt, hanem harcuk segítője is: 1937 őszén az öregcserkészek és cserkészvezetők folyóiratában, a Fiatal Magyarságban cikket közölt az osztályellenes izgatásért és nemzetgyalázásért elítélt Szabó Dezső, Féja Géza és Kovács Imre védelmében.
Kiváló cserkészvezetői munkája alapján megbízták azzal, hogy a leventeszervezetben hozza létre az ifjúvezetők rendszerét, szervezze meg ezek képzését. „Klemó” egykori növendékei ma is ifjúságuk emlékezetes élményének tartják a vezetőképző táborokat. Ahol ők vették át a leventeképzés vezetését az elöregedett tartalékos tisztektől és gyakran korlátolt zupás őrmesterektől, sikerült a cserkészet öntevékeny, baráti szellemét beoltani a levente addig döntően alaki gyakorlatokon és laposkúszáson alapuló katonai előidomítási stílusába.
Csipkés György új beosztását felhasználta a honismeret, a népművészet, és nem utolsó sorban a népi írók reformeszméinek terjesztésére. Jeles „haditette” volt, hogy a központi ifjúvezető-képző tanfolyamot – mintegy 200 fiatalt – „kivezényelte” a Teleki-intézet és a Magyary-intézet szociográfiai kiállítására, amely térképekkel, grafikonokkal, pontos adatokkal bizonyította a magyar társadalom mély ellentmondásait és mielőbbi reformokra, elsősorban a földreformra ösztönzött. Amikor Teleki Pál kényszerítő politikai nyomásra bezáratta a kiállítást, Csipkés és munkatársai a lebontott anyag nagy részét a hárshegyi Cserkészparkba szállították, s részletekben újra felhasználták az ifjúvezető-képzésben.
A nemzeti azonosságtudat formálásával Csipkés a német elkötelezettségtől való tartózkodást sugalmazta növendékeinek. Nácibarát felettesei és munkatársai ezt nem tűrték. Feljelentések mentek a magyar kémelhárításhoz, a politikai rendőrséghez, a Gestapóhoz és a Hitler-Jugendhez. Mikor Csipkés munkája teljesen lehetetlenné vált, mestere, Teleki Pál példáját, az öngyilkosságot választotta 1942. június 6-án. Elkeserítő és szégyenletes, hogy a Csipkés elleni hajsza egyik „falkavezére” éppen korábbi csapatparancsnoka, Kolozsváry Béla volt.
A 15. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapat és a „Lónyay” öregdiákjainak Török Pál Egyesülete nem Kolozsváry Béla, hanem Csipkés György emlékét őrzi. Halálának évfordulóin rendszeresen megemlékeznek sírjánál a Farkasréti temetőben.

*  *  *


Csipkés-Clement György (1916-1942. június 6.) huszonhat éves volt, mikor eltávozott közülünk. Kortársai és a későbbi ifjúsági nemzedékek számára mindörökre huszonhat éves maradt.





Készítette