Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Jáki László: Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest) kiadói tevékenységének vázlatos története



Az OPKM tevékenysége egyidős magával a könyvtárral, de az évtizedek során tartalomban, színvonalban jelentősek voltak a változások. Ennek okai rendkívül összetettek. A legkézenfekvőbbek között kell említeni a történelmi-politikai helyzetet, illetve az ebből adódó oktatáspolitikai célokat, de a vezetésben bekövetkezett változások éppúgy közrejátszottak a könyvkiadás koncepciójának alakulásában, mint a könyvtár mindenkori pénzügyi helyzete. Mindezeket befolyásolta, hogy a könyvtár a 70-es évektől 2005-ig saját nyomdával rendelkezett, s ez a pénzügyi helyzettől függetlenül is nagyobb mozgásteret biztosított a kiadások számára.
Az első időszakban elsősorban a könyvtár alaptevékenységével szorosan összefüggő munkák jelentek meg, így például aktuális oktatási-nevelési kérdésekkel foglalkozó bibliográfiák, külföldi iskolarendszereket bemutató összeállítások stb.
Mindezeket jelentőségében felülmúlja a Magyar Pedagógiai Irodalom és a Külföldi Pedagógiai Irodalom című periodikák. Különböző időpontban, de a számítógép megjelenésével az előbbinek papír változata szűnt meg, míg a külföldi irodalom közreadását a számítógép tette indokolatlanná. Itt kell megemlíteni, hogy a Magyar Pedagógiai Irodalom című periodika megjelenése előtti irodalom 1920-ig visszamenőleg ? kötetben került kiadásra. Mindez azt jelenti, hogy 1920-tól napjainkig a hazai pedagógia irodalom hozzáférhető.
A  bibliográfiai kiadványok sorában  jelentős még  A magyar neveléstudomány forrásai  című  összeállítás (Bp. 1993), mely a hazai bibliográfiai irodalmat tartalmazza. A kiadói tevékenységben a neveléstörténeti profil már a könyvtár történetének első időszakában is markáns volt. Elég a Magyar pedagógusok vagy a Neveléstörténeti füzetek c. sorozatra gondolni. Az előbbiekben jelentek meg többek között a Kiss Árpád, Mikola Sándor, Öveges József életét és munkásságát bemutató kiadványok. A Neveléstörténeti füzetekben elsősorban neveléstörténeti konferenciákon elhangzott előadások láttak napvilágot.
Az OPKM kiadói tevékenységében jelentős helyet foglalnak el a hasonmás-kiadványok. Többségük a magyar iskola történetének 1000 éves évfordulója alkalmából került kiadásra. E téren  egyedülálló A magyar pedagógiai gondolkodás klasszikusai c. sorozat (szerkesztője Kelemen Elemér volt), melyben a pedagógia számos klasszikusának alapműve jelent meg. Értékük, jelentőségük indokolja, hogy felsoroljuk ezeket: Faragó László-Kiss Árpád: Az új nevelés kérdései (1949), Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve (1890), Fináczy Ernő: Didaktika (1935), Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia (1937), Imre Sándor: Neveléstan (1928), Prohászka Lajos: Az oktatás elmélete (1937), Tettamanti Béla: A személyiség nevelésének magyar elmélete. Schneller István nevelési rendszere (1932), Várkonyi D. Hildebrand: A gyermekkor lélektana (?), Waldapfel János: Közműveltség és nevelés (1938), Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba (1923). Tartalom, mennyiség és nyomdatechnikai szempontból e sorozat az OPKM kiadói tevékenységének csúcsát jelentette.
Külön értéket jelentenek az 1980-as évek végén megjelent kötetkatalógusok. A sorozatban egy-egy iskolatípus tankönyveit dolgozták fel.
A kiadói tevékenység ugyancsak értékes sorozata az iskolai értesítők bibliográfiáinak közrebocsátása. A kötet szerkesztője Gráber Klára 1996-tól folyamatosan dolgozik a roppant nagy értéket képviselő iskolai értesítők bibliográfiájának összeállításán. Jelenleg a 14. kötet kiadásánál tartunk.
A sorozatokon kívül olyan kuriózumokkal is büszkélkedhetünk, mint Balázs Mihály munkája (Hol jártál iskolába), melyben tíz magyar író gyermek- és ifjúkorát dolgozta fel, Bassola Zoltán egykori kultuszminisztériumi államtitkár, valamint Stolmár László önéletírása. Külön is említést érdemel Farkas László: Hómantól Ortutayig című önéletrajzi visszaemlékezése, mely a minisztérium 1934 és 1949 közötti mozgalmas időszakáról nyújt hiteles képet.
A változó pénzügyi feltétek mellett is két sorozat megjelentetésére vállalkozunk. Ezek a Tudós tanárok - tanár tudósok, valamint a Mesterek és tanítványok.
A Tudós tanárok - tanár tudósok című sorozat indító gondolata Eötvös Lorándig nyúlik vissza. Feltételezhető, hogy az ő gondolatait tükrözi az 1891. évi gimnáziumi törvény utasítása, miszerint „Nem hagyható szó nélkül, hogy mindennek igazi életet a tanár lelkes személyisége ad. Középiskolának minden tanára át fogja látni annak szükségességét, hogy mindegyike, a tanítással haladva, a maga tanszékét folyton tudomány tanulmánnyá tegye. Mert csak aki bőviből teheti, nyújthat valóban életreszólót, hasznos okulást, s csak nem fog lankadni  nemes érdeklődése, aki folyton érzi szellemi gyarapodását. Különben tanítványainak szeretete és tisztének tudata a fárasztó aprólékos munkában is fent fogja tartani lelkében az étető kedvet, mely türelmetlenséget nem ismer, és nyájassággal küzd le minden akadályt.” Lényegében ugyanezt fogalmazta meg Eötvös Loránd is, amikor ezt írja: „Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csak is ott, ahol tudósok tanítanak. Hozzátehetem, tudósnak nem a sokat tudót, hanem a tudomány kutatóját nevezem.”
Sorozatunkban az egyes tanárt állítottuk központba, aki tanári tevékenysége mellett tudományos tevékenységet folytatott. Példaként a sorozat több mint 30 füzetéből a közelmúltban megjelent Staub Móricot emelném ki, aki nemzetközi hírű tudós, akadémikus volt, mégis 36 évig tanított a „tanárképző gimnáziumban, a mai Trefortban. Gondolkodására jellemző, hogy amikor Eötvös József megkérdezte tőle, hogy külföldi tanulmányutján mely tudományokkal kíván kiemelten foglalkozni, Staub így válaszolt: „Én még fiatal tanár vagyok, hogy jó tanár legyek, még sokat kell tanulnom. Egyedi célom minél többet tanítandó tudományaimból és az iskolai pedagógiából tanulni, és csak ha jó tanár leszek, csak akkor fogok valamely szaktudománnyal  behatóbban foglalkozni.” Eötvös válasza: „Úgy látszik, kegyed megértette szándékomat, jó tanárokat akarok a hazának adni.” A sorozat lényege tehát ebből a gondolatkörből ered.
Másik sorozatunk, a Mesterek és tanítványok  nehezebb feladat elé állította a szerzőket és a szerkesztőt. Ebben ugyanis nem az egyes pedagógusokat kívánjuk bemutatni, hanem azt a közeget (pedagógust, iskolát, hagyományokat, előzményeket, különböző hatásokat stb.), amelyek lehetővé tették a tanítványok kimagasló teljesítményét. Sorozatunkban azokat az összefüggéseket keressük, melyek a tanulói teljesítmények, valamint a tanár szakmai-pedagógiai felkészültségéből következnek.  Ez a kapcsolat esetenként könnyen megragadható.  Így például a „Fasor” eredményeiben éppúgy benne van Rácz és Mikola tanár urak felkészültsége, mint Schédius, valamint az evangélikus iskola hagyományai stb. Máskor nehezebb ennek kimutatása. Nem bizonyított, hogy Bél Mátyás tanította Mikovinyt. Bél tanításaival mégis mestere volt Mikovinynak, meghatározta egész szakmai pályafutását. Még bonyolultabb, ha Balassa mesterre gondolunk. Ő ugyanis 1849-ben börtönben volt és ott  megmentette Batthyány életét (igaz, csak néhány órára). A hálás börtönparancsnok kiengedte Balassát, sőt praxisát is visszakapta. Nem úgy, mint a szabadságharc katonaorvos tanítványai (Fodor, Markusovszky). Balassa  anyagilag támogatta tanítványait, sőt megtanult lovagolni, hogy kikerülve a  bécsi ügynököket, lovaglás közben megtárgyalják a magyar közegészségügy jövőjét.
A tanulói teljesítmény időközönként még nehezebben megragadható. Mindennek ellenére a sorozat folytatódik.
Tervezzük a Testnevelési Egyetem tanára, Koltai Jenő munkásságát bemutató füzet kiadását, ahol majd olvashatjuk, hogy mit tett egy mester a hazai tornaügy érdekében. Ugyancsak tervezzük Kontra György munkásságának ismertetését, akinek tanítványai ma is meghatározóak a hazai biológiatanításnak. Végül támogatót találtunk egy nagy formátumú korbonctan professzor, Romhányi György munkásságának bemutatására. Tanítványai, az orvosképzés neves professzorai évtizedek múltán is rajongással írnak egykori mesterükről.
A Mester és tanítvány sorozatnak nincs prekoncepciója.   Csak tényeket mutatunk be, amit meg kell magyarázni, „körbe kell járni”. Nyilván vannak, ahol a nagy teljesítményt elérő tanulók véletlenül szerencsés genetikai találkozásokból születtek, de valószínűsíthető, hogy az esetek többségében a nagy teljesítmények felkészült pedagógusok, erkölcsileg-emberileg magas szinten álló személyiségek eredménye, de nem lebecsülve ezzel az iskola légkörének, hagyományainak, felszereltségének, a könyvtárak és a szertárak stb. szerepét.
A megváltozott pénzügyi feltételek ellenére az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet keretében működő Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványai olyan értékeket mentenek és tesznek hozzáférhetővé, melyek méltóak e gazdag előzményekhez.




Készítette