Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Makai Éva: A TALÁLT GYERMEKEK MÚZEUMA LONDONBAN



A gyermeklét, gyermekvédelem kérdései iránt érdeklődő laikusok, civilek, szakmabeliek és kutatók érdeklődésére egyaránt számot tarthat az a – mondhatni egyedülálló – londoni múzeum, amelyik egyszerre állít emléket a 18. században létrehozott és gyermekmentő otthonként működő kórháznak, a Foundling Hospital alapítóinak és támogatóinak.  Egyedisége abban is rejlik, hogy nem csak korhű dokumentumgyűjtemények tárháza, de ma is működő gyermekintézmény (ha változott funkcióval is).  
A Lelenc Múzeum (The Foundling Museum), vagy kicsit költőiebben: a Talált Gyermekek Múzeuma London híres Bloomsbury negyedében, a Brunswick téren találja meg az érdeklődő.  Nem csak a múzeum tematikája – a  18. században alapított Lelencház (Foundling Hospital) és lakóinak története – különleges, de a látogatók azt is megtudhatják, hogyan kapcsolódik a Lelencház létrehozása, működtetése a kor olyan hírességeinek nevéhez, mint a  kiváló muzsikus, George Fridrich Händel, az ismert festőművész, William Hogarth, vagy a Lelencházat megálmodó filantróp hajóskapitány, Thomas Coram.
A történet a 18. század elejére nyúlik vissza. Az iparosodó London hirtelen a világ egyik legnagyobb városa lesz ebben az időben a szegénység, a járványok, a csecsemőhalál rettenetes mutatóival. Csak egy adat: az újszülöttek 75%-a maradt csak életben. (A lentebb bemutatott Foundling Hospital, a híres Lelencház ezt az arányt 95%-ra növelte.) Az 1720-as években az emberbarát Thomas Coram kapitány megdöbbenve látta, mennyi elhagyott gyermek él London utcáin. Világot járt hajósként és vállalkozóként megtapasztalta, hogy más városokban vannak intézmények a kitett gyermekek befogadására, míg Angliában a törvénytelenség bélyege sújtja ezeket a gyermekeket. Jómaga korán átélte, mit jelenthet szülői támogatás nélkül felnőni, hiszen alig volt 4 éves, amikor édesanyját elveszítette. 11 évesen már tengerre szállt, majd kitanulva a hajóépítés és hajótervezés mesterségét, Amerikába ment szerencsét próbálni. Jó évtizednyi távollét után az 1700-as évek elején tért vissza Londonba.
A városban szegénység, nyomor, az utcákon a csavargó, a kitett gyermekek látványa fogadta. Évente közel ezer elhagyott gyermek élt a város utcáin csavarogóként, tolvajként, veszélyeknek kitéve. Coram már amerikai útján is próbált a rászorulókon segíteni, hazájába visszatérve még inkább feléjük fordult segítő szándéka. Az elhagyott gyermekeknek kívánt segíteni olyan otthont megteremtésével, ahol nem csak lakhatást és ellátást kapnak, de tanulhatnak is. Mindenekelőtt a király egyetértését kellett volna bírnia ahhoz, hogy terve megvalósításához szabad utat, szabadalomlevelet kaphasson, ám a király nem kívánt tárgyalni az elhagyott gyermekekről.  Thomas Coramot keményebb fából faragták annál, semhogy tervét föladta volna: kerülő úton érte el célját. Hosszú évekig, majd 17 évig (!) fáradozott azon, hogy az ügynek nemes pártfogókat, támogatókat nyerjen meg hercegektől grófokon át a püspökökig. Petícióján majd 400 rangos aláírás gyűlt össze, így végül elérte, hogy 1739-ben megkapja a Lelencház létrehozásához II. Györgytől a szabadalomlevelet.   Talán az időpont is üzenetértékű a gyermekjog és gyermekügyek mai pártfogóinak, hogy Thomas Coram éppen november 20-án mutatta be népes hallgatóság előtt a királyi szabadalomlevelet, ismertette a felépítendő kórház, a majdani Lelencház tervét. 
Pártfogói és barátai segítették az anyagi alapokat megteremtésében, így 1741-ben megnyithatta kapuit a Lelencház.  Az ide bekerülő gyermekek, fiúk és lányok új nevük mellett ellátást, iskoláztatást, nevelést kaptak. Sorsok egyetlen mondatban. Mögötte mennyi egyedi, mégis hasonló történet! Fiú- és leánycsecsemők, akiket a viszontlátás reményében ad be az anya, akiket valamilyen egyedi jellel, amulettel, szalaggal, lánccal, gyönggyel, karkötővel vagy más csecsebecsével, esetleg csak egy gyolcsdarabbal jelölve ad át a szülő, hogy majdan arról fölismerje, amikor érte jön. S akinek alig volt valamije, vagy szinte semmije, adott az is, ha mást nem, lyukas mogyoróhéjat. A pár hónapos babákat előbb dajkaságba adták, s 3 éves koruk után kerültek be a Lelencházba. Másként folyt a fiúk, másként a lányok nevelése. A fiúgyermekek kézműves mesterségeket tanultak, s inaskodásra adták őket, a leányokat arra készítették fel, hogy megtanulják mindazt, amivel szolgáló leányokként elszegődhetnek. A Coram-gyerekek egyenruhát viseltek, munkát tanultak. A Lelencház kiközvetítette őket munkahelyre, sorsukat nyomon követte, s ha elégedetlen volt a munkaadóval, akkor szerződést bontva visszahozta a növendéket. 21 éves korukig részesültek utógondozásban a Lelencház lakói.
 A festő Hogarth és művészbarátai képeiket, munkáikat ajánlották fel támogatásukra, így lett Anglia első nyilvános művészeti galériája a Lelencház. Hogarthról tudjuk, hogy a városiasodó, iparosodó Londonról készült  szatirikus, realista, olykor drámai metszetein rendre megjelennek a nehéz sorsú, veszélynek kitett gyerekek. Händel a ház kápolnájában koncerteket adott, ahol az otthonban élő gyerekek kórusa is fellépett, s itt mutatta be először új műve, a Messiás részleteit is. 
1953-ig, a Lelencház bezárásáig 27 ezer gyermek nevelkedett itt. Napjainkban a Coram Család Alapítvány az 1989-ben létrehozott Lelenc Múzeummal együttműködve folytatja az alapító úttörő munkáját: innovatív gyermekvédő szolgáltatásokat kínálnak veszélyeztetett (gyenge, sebezhető) gyermekeknek és fiataloknak. Művészeti, zenei,  kézműves és múzeumi foglalkozások gazdag kínálatát nyújtják kicsiknek és nagyobbaknak, iskolásoknak és – családbarát múzeumként – családoknak is. Az érdeklődök a Lelencház volt növendékeivel is találkozhatnak.
Az is érdekes adalék, hogy Charles Dickens, a híres, filantrópiájáról szintén nevezetes író is a közelben, a Blamsborry negyedben élt. A Twist Olivér című regény figuráihoz a Lelencházban gyűjtött adatokat.
Az egykori épület udvara ma – a Coram Család Alapítvány fenntartásában – ingyenesen igénybe vehető, igényesen megalkotott és működtetett gyermek-játszótér. 


JEGYZETEK

  A tér névadójának közvetlen köze nincsen  a martonvásári „halhatatlan kedveshez”. A Magyarországról érkező múzeumlátogató mégis jelképesnek tartja a két név összekerülését.
  A keletkezéstörténetet, az alapításban közreműködő jeles triászt a neveléstörténeti, eszmetörténeti elemzők a filantrópizmus kiemelkedő alakjaiként írják le. Vö. Lisa Zunshine University of Kentucky: The Spectral Hospital: Eighteenth-Century Philanthropy and the Novel.
http://ecl.dukejournals.org/cgi/reprint/29/1/1.pdf
  Mint emlékezetes, 1989. november 20-án mondta ki az ENSZ Közgyűlése a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt.
  A gyermekek életéről, mindennapjairól l. bővebben: Cunnigham, Hugh: The Invention of Childhood. BBC. Books, 2006. (Megtudjuk azt is, hogy a Lelencház a kortársak szerint vállalkozásnak sem volt utolsó.) Fontos adat az is, hogy ma  Thomas Coram nevét viseli a Londoni Egyetemen önálló szervezetként működő, széleskörű gyermektanulmányi kutatásokat folytató kutatási központ (Thomas Coram Research Unit; TCRU).  A szervezet weboldaláról az alábbiakat tudhatjuk meg erről: „TCRU is a multidisciplinary research unit within the Institute of Education and a designated research unit of the Department of Health. The Unit was founded in 1973 by Professor Jack Tizard and has over fifty staff. Its principal function is to carry out policy-relevant research within a changing world. The focus of its research is children and young people both within and outside their families. This includes care, education, health and social service settings…”
http://ioewebserver.ioe.ac.uk/ioe/cms/get.asp?cid=470
   A hálás angliai utókor ad arra, hogy a gyerekvilág számára is ismertté legyenek a jeles emberbarát-elődök. Harriet Amos és Alice Mayers  dokumentumokban gazdag, de gyerekekhez szóló, illusztrációkkal is színesített képes gyerekkönyvet adott ki  (Thomas Coram, the Man Who saved Children. The Foundling Museum. 2006.), Jamila Gavin pedig dokumentumokra épülő, értékes kalandregényt jegyez szerzőként (Coram Boy. Egmont. 2004.), amely az év díjazott gyermekkönyve lett.





Készítette