Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Demeter Zsófia: Tanügyi kiállítás Székesfehérvárott 1938-ban

Tanügyi kiállítás Székesfehérvárott 1938-ban A Szent István-emlékév egyik jelentős pedagógiai programja volt az a tanügyi kiállítás, amely dokumentumok és tárgyak alapján mutatta be a hazai oktatásügy eredményeit, Trianon utáni fejlődését. Az emlékező írás a kiállítást övező eseményeket idézi fel és egykori résztvevők visszaemlékezését is tartalmazza.

Székesfehérvár ünnepi évében, az 1938-as Szent István-évben több országos rendezvénnyel tisztelegtek a szent király emléke előtt. Ezek közül a legjelentősebbek a kihelyezett ünnepi országgyűlés (1938. augusztus 18-án), a Szent Jobb látogatása és Prohászka Ottokár püspök újratemetése (1938. június 1.), illetve a vitézavatás (1938. május 22.) voltak. Mindegyik alkalommal a város lakosságához képest hatalmas tömegek látogattak Székesfehérvárra. A vitézavatáson a környék iskolásai, cserkészei, énekkarai, leventéi vonultak föl, majd az ünnepi délutánon az újonnan épített Központi Elemi Iskolánál sorakoztak fel. Az iskolát a tankerület által rendezett Tanügyi Kiállítással nyitották meg, és hivatalosan ezen a délutánon a kormányzóné látogatásával avatták fel.
Ebben az új iskolában épült fel Hóman Bálint (1885-1951) minisztersége alatt az ezredik tanterem. A miniszter beszédében kiemelte, hogy május 15-éig négy és félmillió pengős költségvetéssel 1024 népiskolai objektumot emeltek. Az 1936-ban eltervezett 24 tantermes fehérvári iskola a Széna téren 306 ezer pengős költségvetéssel rendelkezett. Ebből 140 ezer pengő volt a Hóman Bálint által biztosított államsegély. A kiemelt juttatás magyarázata az, hogy Hóman Székesfehérvár képviselője volt 1932-től. A többi pénzt a város törzsvagyonából, illetve a szükségtelenné vált iskolák eladási árából kellett fedezni. Az iskolaépítés az egykori vásártér beépítésének folyamatába illeszkedett.
A vitézavatás délutánján a kormányzóné a püspöknél elköltött ebéd után a Széna térre tervezett Úrinők Otthona alapkőletételén és a Tanügyi Kiállítás megnyitásán vett részt. Az Úrinők Otthona ezután felépített épülete és belső berendezése is Schmidl Ferenc tervei szerint készült el, s ezzel az épülettel, valamint a gyógyíthatatlan betegek menházával ekkor bővítették ki az aggintézetet. Az alapkőletétel után a kormányzóné megnézte az új iskolában rendezett tanügyi kiállítást, és meghallgatta a Kovács Tibor által vezetett szavalókórust. Ezzel és néhány rövid beszéddel felavatták az új Szent István Központi Elemi Iskolát.
Az iskola és a tanügyi kiállítás megnyitása hetében igen gazdag programmal több tanügyi rendezvényt is szerveztek Fehérvári iskolahét címmel. Ugyanez volt a címe a tankerület rendezvényeit összefoglaló kiadványnak is, melyet dr. Balassa Brúnó királyi tankerületi főigazgató szerkesztett. Az iskolahét nyilvános rendezvényei előtt szakmai programokon mutatták be a kiállítást: itt tartották például a tankerületi főigazgatók, valamint a közép-, és középfokú iskolák igazgatónak értekezletét május 8-án. A sajtóbemutató május 11-én volt.
A tanügyi kiállítás minden akkori tanulónak és pedagógusnak nagy élményt és nagyon sok izgalmat jelentett. A hatalmas kiállítást, mely az ország legnagyobb tankerületi körzetének életét fogta át, az újságíróknak már május 11-én bemutatták. Az Alkotó gyermek címet viselő teremben 21 elemi iskolából érkezett 163 alkotást láthattak. Így adott róla számot dr. Balassa Brúnó, tankerületi főigazgató, a kiállítás kezdeményezője a Fehérvári iskolahét című kiadványban: „A tanügyi kiállítás megalkotására az egész tankerület fogott össze, hogy az áldozatos és megértő együttműködésnek maradandó és országra szóló tanújelét adja, a tanulságoknak pedig ki nem apadó forrását tárja fel. Az új Szent István népiskola 31 termét, előcsarnokait, folyosóit és két lépcsőházát töltötte meg az a színpompás, elmés és tervszerűen készített megválogatott anyag, melyet művészi kezek rendeztek el feledhetetlen ízléses csoportokba… a tankerület iskoláiban váratlanul tartott zseb és táskavizsgálat tárgyai a tanulók fejlődési szakasza szerint csoportosítva három nagy falmezőt töltöttek meg. Vallásos, közhasznú és egyéni tárgyak szerint való csoportosításban pedig értékes lélektani eredménnyel és tanulsággal szolgáltak.” Dr. Baróth Ernő még ma is élénken emlékszik a zsebvizsgálat termére, ahová mint cserkészt teremőrnek osztották be. Nevetve mesélte nekem, hogy a „zsebekben” persze szerelmes levél is volt, méghozzá verses is. Mihályi Gyuláné, aki akkor volt képzős diák, büszkén mutatta a kiállításon való részvétele okán kapott emléklapot, mely egy lapja vesztett, háborús sérült bizonyítványában csodával határos módon maradt meg. Bándy Jánosné hat évesen látta a kiállítást, de még ma is jól emlékszik a zsebvizsgálat termére, amit ma is szenzációs ötletnek tart. A zsebmúzeum országos feltűnést keltett. Az egyik középiskola tanárai előre megbeszélve február 14-én fél kilenckor tartották a zsebvizsgálatot. Az eredmény a Szarka Géza-Láng István szerzőpárost is megihlette: „Ime a 12 éves tanuló zseb-leltára: színes golyók, csiga, boxos skatulya, csuzli, játékpisztoly, lakat, szentkép, csavarok és a székesfehérvári tiszti vitézi bál táncrendjének fedőlapja… Gyűjtési szenvedély cél nélkül. A serdülőkorban már megjelenik az én: a tükör, bicska, a fésű és a valódi egyiptomi álmoskönyv. A 17-18 éves ifjú zsebében meg felbukkan a más: amatőrképek egy leányról. Aztán cigaretta és körömolló. Névjegy és iskolai puska. (Istenem, mi annak idején a mandzsettánkra írtuk az algebrai levezetéseket, de hát a mai ifjúság nem visel mandzsettát…) Néhány zsebből szentkép és rózsafüzér kerül elő és csak egyetlen egy zseb tartalmaz sajátkészítésű verset ezzel a bús címmel, hogy Eltévesztettem a házszámot.”
Az egykori szavalókórus két résztvevőjével is sikerült beszélnem. Dr. Láng Jenő még ma is tudja az akkor előadott Sajó Sándor-verset (címe: Magyarnak lenni). Dr. Kulcsár Jánosné kitűnően emlékszik Kovács Tibor fiatal tanárra, aki igen nagy tehetséggel tanította be a verset: „Az iskola előtti, akkor száraz medencében állott fel a szavalókórus a leánygimnázium, a Ciszterci Gimnázium és az állami gimnázium tanulóiból. Nekünk kellett éljenezni akkor is, amikor a kiállítás megtekintése után kijöttek a miniszterek a kormányzónéval az épületből. Mi összebeszéltünk és azt skandáltuk: él-jen, szüne-tet! Hóman ránk mosolygott és két nap múlva megjött a rendelet, hogy adott egy nap szünetet. Olyan boldogok voltunk, hiszen azt gondoltuk, hogy ezt mi vívtuk ki!” Meg is jegyezték a diákok, hogy a miniszter „igen nagyot nőtt a szemünkben, hogy felelősségteljes tiszte mellett, a fekete díszmagyar alatt ott dobogott a diákszív is”. A tankerületi főigazgatók országos értekezlete után, 1938. május 8-án adták elő először a szavalókórus műsorát a Városháza díszudvarán, ott, ahol az a legjobban hatott. Dr. Kulcsár Jánosné szerint itt szólt igazán: „A kórust a helybeli katonazenekar festette alá Fricsay Richárd karnagy vezetésével, Liszt Ferenc második magyar rapszódiájával. Kovács Tibor a városháza udvarán felállított kórust oly nagyszerű érzékkel rendezte el, hogy a remek akusztikával rendelkező falak a halk szoprán és bariton szólamok után a fiúk mély basszusát hátborzongatóan verte vissza. A hatás óriási volt.” A szavalókórus szereplését, mint az év újdonságát, Szarka Géza és Láng István könyve is többször szóba hozza: „A hangdinamikának a tartalmi mondanivalóhoz és a mű belső ritmusához való igazodása, a hangszínek művészi keverése s nem utolsó sorban maga a tömeg-hanghatás új, drámai átélető erőt kölcsönzött a sokszor hallott költeményeknek.” A hatás az egykorú hallgatók szerint is erre épült, hiszen a három gimnázium fiatalságából válogatott kórus négyszáz tagú volt. A benne szereplők természetesen a sok gyakorlás után nem is tudták mindjárt felmérni a hatást. „Mezzoszoprán hangok kezdték, utána jött a tenor, majd a basszus. A vers után olyan néma csönd volt, hogy azt hittük, lebőgtünk. Csak pár másodperc után dörgött fel a taps.” – mesélte dr. Kulcsár Jánosné.

Forrás

Baróth Ernő dr. visszaemlékezése
Kulcsár Jánosné dr. visszaemlékezése
Bándy Jánosné visszaemlékezése
Mihályi Gyuláné visszaemlékezése
Láng Jenő dr. visszaemlékezése
Dr. Balassa Brúnó szerk. (1938): Fehérvári iskolahét 1938. Székesfehérvár. 23.
Vitéz Láng István – vitéz dr. Szarka Géza (1939): Székesfehérvár ünnepi éve 1938. Székesfehérvár. 119-123.
Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc (2002): Örvendezz, királyi város! Székesfehérvár Anno… 2. Székesfehérvár. 163-165.





Készítette