Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Egyebek

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Horánszky Nándor: Gróf Tisza István kapcsolata tanárával, Géresi Kálmánnal

A szerző azt vizsgálja, hogy egy későbbi magyar miniszterelnökre, Tisza Istvánra milyen hatással volt egykori nevelője, Géresi Kálmán, s ez mennyiben befolyásolta Tisza személyiségének alakulását, valamint későbbi kapcsolatukat. A szerző a személyes kapcsolatok hatását úgy vizsgálja, hogy évtizedeken átívelően mutatja be a tanár-tanítvány, majd az államférfi és egykori tanára emberi kapcsolatának alakulását, tartalmi jellemzőit. Ehhez a szerző felhasználja levelezésüket, valamint azokat a sajtóanyagokat, amelyek hozzájuk kötődnek, s rávilágítanak egy arisztokrata és egy főgimnáziumi tanár meghitt, bensőséges kapcsolatára.

Gróf Tisza István születése (1861. április 22.) örömteli esemény volt a Tisza családban. Török Pál püspök keresztelte meg őt a pesti Kálvin téri református templomban. Keresztelésének napja (május 6.) szinte egybeesett rokonának, Teleki László öngyilkosságának időpontjával (május 8.). Senki sem gon¬dolhatta, hogy az újszülöttre is mily küzdelmes élet vár, s hogy a sors őrá is tragikus véget mér.  Tisza korán megnyilvánuló kiváló képességei, eszessége, erkölcsi világképe ígéretes pálya kiinduló pontjára engedtek következtetni.
Az alábbiakban ezt szeretnénk érzékeltetni, amikor bepillantást engedünk az ifjú Tisza tanulmányaiba, érlelődő, majd érett gondolkodásába, egyes jellemző megnyilvánulásaiba egykori tanára Géresi Kálmán (1841-1921) emlékezéseinek felidézésével és a hálás tanítvány néhány hozzá intézett levelének bemutatásával.
Írásunknak nem célja Tisza pályájának politikai elemzése, nemhogy megítélése. Szándékunk inkább az, hogy képet adjunk az ifjú Tisza tanulmányainak színhelyeiről, a tanult tárgyakról, a tanár és diák viszonyáról, a diákéletről, egy a pályája kezdetén álló ember gondolkodásáról, a bontakozó pálya és személyisége néhány megnyilvánulásáról. Ugyanakkor a nagyhatású pedagógus Géresi szerepével és megszilárdult véleményével is megismerkedhetünk, nem beszélve a korszínező részletekről.

ÉLETRAJZI ADATOK

Géresi Kálmán  1864-1868 között a pesti Református Főgimnázium tanára volt. Ezután öt éven át, 1873-ig tanította a magánúton tanuló Tisza Istvánt Geszten, a családi birtokon, ahol lakott is.  Az ezt követő, 1873/74-es tanévben, majd 1895-ben Oroszországban (Moszkvában és Szentpéterváron) volt tanulmányúton.  1874-től 1896-ig a Debreceni Református Kollégium magyar nyelv és irodalom tanára és könyvtárának felügyelője.  A latin és a görög mellett franciául, németül és oroszul is beszélt. 1896-1919 között tankerületi főigazgatóként működött. Géresi élete diákként és tanárként is Debrecenhez kötődött. Ezért tevékeny részt vevője volt Debrecen kulturális életének, a református tanügynek. A Tiszántúli Református Tanáregyesületnek  elnöke (1882-1896) . Éltetője a Csokonai-kultusznak. A Csokonai-Kör alelnöke, majd elnöke (1890-1921). 
Óriási tudása ellenére nem volt kiterjedt irodalmi munkássága.  „Ami keveset írt, az maradandó érték” – írja munkáiról egyik méltatója.  Másik méltatója e viszonylag kis számú publikációnak az okát a következőkben véli megtalálni. „Nem képességein múlt, hogy neve a tudományos világban feledésbe merült, hanem kényelmességén, passzivitásán, mely egy nagy tudományos életmű megalkotásával járó állandó munkára, erőfeszítésre képtelenné tette. Mohó tudásvágya rengeteg ismeretet gyűjtött, de felhasználásra nem volt ambíciója; a siker és a hírnév nem vonzotta.”… „Így nem válhatott sem igazi íróvá, sem alkotó tudóssá.”
Megítélésünk szerint azonban e szigorúnak látszó megállapítás mögött részben Géresi introvertált vonásai, részben következetes etikai felfogása is meghúzódhat, mely a minél tökéletesebb színvonal elérését tűzi ki célul. Ez az igény viszont korlátozza a gyors alkotó munkát. Az állandó mérlegeléssel járó munkamenet okozza a „kényelmesség” látszatát.
Tisza István (1861-1918) tanulmányait mindvégig kitűnő eredménnyel végezte, és mindössze 20 évesen fejezte be azt. Gimnáziumi tanulmányainak első négy évét mint magántanuló, a második négy évet mint nyilvános rendes tanuló végezte a Debreceni Református Kollégiumban.  1875. július 14-én – 14 éves korában – érettségizett.  Az 1875/76-os tanévtől a budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán találjuk.  Egyetemi tanulmányait két ízben – egy-egy szemeszteren – külföldön folytatta. 1877. októberétől a berlini Friedrich Wilhelms (Humboldt) Universität, 1879 második felében pedig Heidelbergben a Carls Ruprecht Universität volt tanulmányai színhelye.  1879. június 3-án Budapesten „jogtudományi államvizsgálatot” tesz. 1880. március 17-én az első, 1880. szeptember 20-án – 20 évesen – a második szigorlatot abszolválja.  1881. február 26-án „írásbeli dolgozatának elfogadtatása után tudorrá avattatott”.

SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK

Miután a tanár életpályájával és a tanítvány tanulmányainak folyásával röviden megismerkedtünk, próbáljunk e kapcsolat személyes jellegéhez levelezésük révén is közelebb kerülni.
Géresi a nagy felkészültségű és műveltségű tanárok közé tartozott, de távol állt tőle bárminemű kérkedés. Nem szerette az ünnepeltetést, nem volt hiú ember. Méltatói mind kiemelik, hogy sohasem élt vissza Tiszával való kapcsolatával. Csupán két Tisza-levél utal arra, hogy közbenjárt érte. Az egyik levélben arról tájékoztatja Géresit, hogy egy alapítvány gondnokságába a megüresedett helyre ajánlja be.  A másikban arra kéri egykori tanárát a Jankovich Béla kultuszminiszterrel folytatott beszélgetés alapján, hogy szolgáljon tovább.  Elhárítja az MTA levelező tagságát, a királyi tanácsosi címet „A kálvinista puritánságának aligha volt jellegzetesebb képviselője az utolsó félszázadban nála” – írja Géresi halálakor Ady Lajos.  A politikában Deák Ferenc volt a példaképe. Nem szerette a „kossuthiaskodókat”, a törpe epigonokat.  Annak ellenére, hogy jó szónok volt, óvakodott a „frázisoktól, szóvirágoktól”.
Az, hogy Géresi tárgyi tudása, református szellemisége, kárpátaljai születése, politikai irányultsága és egyéniségének fent említett – korántsem maradéktalanul felsorolt – tulajdonságai mennyiben hatottak az erdélyi gyökerekkel rendelkező Tisza emberi kvalitásainak alakulására, vagy alaptulajdonságai mennyiben tették őt befogadóbbá Géresi eszméi, tulajdonságai iránt, erre nehéz egyértelmű választ adni, miképpen arra is, hogy e protestáns vonulat, szellemiség miképpen befolyásolta a magyar történelmet.
Mindenesetre tény, hogy mindkettőjük Deák Ferenc híve volt, és Tisza mindhaláláig a dualizmus rendíthetetlen védelmezője maradt. Személyiségük vonásai: a kötelességek maradéktalan teljesítése, a népszerűség kerülése, a cirkalmaktól mentes szónoki képesség, a predestinációnak szinte a fatalizmusig menő elfogadása olyan azonosnak tekinthető vonások, melyek lehetővé tették egy életre szóló barátság kialakulását kö¬zöt¬tük. Tiszának nevelője iránti hálája a megbecsülésben fejeződött ki, amely egyúttal az emberi értékek előtti főhajtás is volt. A leendő államférfi különféle ügyekben sokszor kérte ki volt tanára véleményét. Így jog¬gal mondhatjuk, hogy Géresinek része volt Tisza jelle¬mének csiszolásában, netán egyes tulajdonságainak megerősítésében.
Ugyanakkor a két személyiség eltérő vonásai is vonzhatták, de legalábbis kiegészíthették egymást. Vagyis egyrészről a visszahúzódás, másrészről a mindig utat törő határozott véleménynyilvánítás, a politikától való távolságtartás és az aktív politikai élet, a derűs alkat és az elhivatottság komolysága, esetenként komorsága, a mérlegelés lehetősége és a politika megkövetelte gyors reakciók. Ezek a tulajdonságok mind jelzik egyfelől Géresi introvertált személyiségét, másrészt Tisza ettől eltérő, impulzív karakterét, s természetesen pályájuk gyökeresen más irányát. Ebből is következik, hogy a tanár és diák viszony nem mindennapi megközelítéséről beszélhetünk.
(Itt kell még megemlítenünk Tisza másik, nem kevésbé értékes tanárát – aki németországi útjára elkísérte –, a szintén debreceni Nagy Ferencet. )
Géresi hamar felismerte Tisza átla¬got messze meghaladó intelligenciáját, tehetségét, s más egyéb olyan tulaj¬don¬ságát, amelyek őt már ifjúkorában is jellemezték. Ezek közé tartoztak a határo¬zottság, következetesség, céltudatosság, kitartás, éles logikai készség, gyors felfogóképesség, igényesség.

GÉRESI VÉLEMÉNYE TISZÁRÓL

Az alábbiakban felidézzük azt a címzés nélküli levelet, amelyben Bernolák Nándor (1880-1951) egykori miniszter beszámol Géresivel folytatott beszélgetéséről. Megemlíti, hogy az öreg Géresi „valóságos rajongással” beszélt Tisza István „nagy egyé¬niségéről”.  „Gymnasiumi tanulmányai idején – mondja Géresi –, különös érdeklődést tanúsított Tisza a komolyabb irodalom iránt. Nagyon szerette Arany János költészetét; olvasgatta Széchenyi István munkáit. Később behatóan foglalkozott történelmi, nemzetgazdasági és pénz¬ügyi kérdésekkel.”
Külföldi összeköttetése igen kiter¬jedt volt. „Angolul és németül sokat levelezett; franciául kevesebbet. Bismarck¬¬kal is váltott leveleket.”
Igazi nagy – az európai szakirodalom teljességét is maradéktalanul tartal¬mazó – könyvtár Tisza Kálmánnál, az atyai házban „nem volt. Tisza Ist¬ván angol útjának behatása alatt, e hiányt panaszolta is. Géresi tanácsára ké¬sőbb” megvették a „veszprémi alispán  nagyon értékes és sokoldalú könyv¬tárát”. A Tisza-család könyvtárának gyarapodásáról különben igen alapos kutatás nyomán Czeglédi László számol be.  E munkában Géresi is szerepel, mint ajándékozó.
„Tisza István alaptermészete mindig igen komoly volt. Barátai körében azonban nagyon felmelegedett és szívesen elmulatott. Így különösen katonai szolgálatának ideje alatt, amikor a Sturm und Drang korszakát élte. Ekkor gyakrabban szórakozott el a maga társaságában cigányzene mellett.
Egyébként nagyon fegyelmezett életet élt. Sokszor elmondta, hogy a közép¬koriak „contricio cordis”-át ki kell egészíteni „contricio corporis”-szal (a szív gyötrelmeit a test gyötrelmeivel). Legyen az ember feltétlen úr a testén. Maga valósággal gyötörte is azt. Reggelenként 3-4 órakor kelt. Egész napokat ko¬csin vagy lovon töltött. Éjszakákat utazott, s közvetlenül azután egész napon át dolgozott.
Nagybátyja, gróf Tisza Lajos „benne látta már gyermekkorában a család nagyobb¬ra vivőjét. Tisza Istvánt kora ifjúságától különösen két dolog érdekelte: a gazdálkodás és a politika. Kitűnő, szakértő gazda volt. Sok gondot, időt, fáradságot fordított atyja gazdaságára. Minden hajnalban belovagolta a bir¬to¬kot. Délutánonként pedig a családdal együtt kikocsizott”.
A politikai pályára húszéves korától készült. Szerette „hallgatni édes¬aty¬já¬nak emelkedett társalgását”. Fiatalabb éveiben Géresi iparkodott Tiszát vissza¬tartani a „politikába avatkozástól”.
„Tisza István már kora ifjúságától szentül hitt a magyar nép józan erejében. Szeretett mozogni a nép között. Foglalkozott a geszti parasztok ügyes-bajos dolgaival. Messze vidékről is felkeresték tanácsért és segítségért. Az egyszerű emberek ügyeit – bármennyi dolga is volt – mindig lelkiismeretesen elintézte s személyesen levelezett is velük.”
Említette még Géresi – írja Bernolák –, hogy „Tisza István már 15 éves korában erős vonzalmat érzett későbbi felesége (unokatestvére) iránt, és tőle so¬ha egy pillanatra sem tántorodott el. Korán óhajtotta nőül venni, de szülei nem engedték. Nem is akarták, hogy 24 éves koráig Magyarországon legyen. Ekkor tartózkodott leghuzamosabban Angliában, amelynek társadalmi élete különös hatást gyakorolt rá.” A házasságra 1885-ben került sor, ami igazolja a levélíráskor már 80 éves Géresi emlékeit.

A LEVELEZÉS TÉMÁI

Tisza levelei Géresihez. Érdemes ezt az eddig ismeretlen dokumentumot kiegészíteni Tisza István azon ifjúkori leveleiből vett néhány adalékkal, amelyek tanárához fűzött kapcsolatát érintik, de rávilágí¬tanak Tisza alakuló, de sok tekintetben már érett gondolkodására, hiszen akkor húszéves sem volt még.
Tisza egyetemi tanulmányai alatt, külföldi útjai során éppúgy, mint magas pozíciói idején is állandóan tartotta mentorával, Géresivel a bensőséges kapcsolatot, szóban is, levelezésben is.  Az 1872-1912 közötti időből kilenc levelét ismerjük. A többi leveléről közvetett utalásokat találunk. Ez idő szerint több levélről nincs tudomásunk. Tisza 1877-1880 között – külföldi jogi és közgazdasági tanul¬mányai alatt – több hosszabb levélben is bőségesen beszámol gondolatairól, élményeiről és határozott véleményéről, a német egyetemeken uralkodó állapotokról, tanulmányainak irányultságáról. Mindez Tiszának, a hálás tanítványnak arra a tulajdonságára vall, hogy tanárát nemcsak megbecsülte, tisztelte, hanem gondolatait is megosztotta vele, tudósította őt a németországi közhangulatról, sőt olykor tanácsát is kikérte. Ugyanakkor feltárul Tisza megannyi jellemzője tulajdonsága.
A berlini egyetemre kerüléséről némi ironikus humorral így számol be tanárának: „Mint bizonyosan tudja már Géresi úr, óhajtásom teljesüle Berlinbe jövetelemet illetőleg, s octóber 25-ödikén, ’vir juvenis ornatissimus Stephanus Tisza’ felcsapott német studensnek. A legjobb miniszteri rendeletnek értelmében kivihető volt kijövetelem úgy, hogy az itt töltött idő a rendes quadrienniumba beszámoltassék. Az általam most hallgatott államtudományokból államvizsgát úgy sem szándékszom tenni, tekintettel a doctoratusra; csakis ezt kell kimutatnom, hogy egynehány tantárgyat hallgassam, ezek legnagyobb részét előadják itt, amit pedig csak Magyarországon adnak elő, azt a negyedik évben a jogi államvizsgára készülve fogom pótolhatni. Azon tantárgyak közül, amelyre itt be vagyok írva, csakis azokat hallgatom, amelyek közelebbről érdekelnek, így pl. az egyházjog hallgatását ki kell mutatnom azért, hogy otthonn (!) doctoratust tehessek.[…] Behatóbban csak a nemzetgazdasággal, pénzügytannal és politikával foglalkozom.”
Az apja – Tisza Kálmán – által felkínált lehetőségek közül Heidelbergbe megy tanulmányai folytatására. Megkaptam „apám tudósítását, hogy egy német egyetemen fogom a téli félévet eltölteni… Én Heidelberget választottam, ahol éppen a politikát és a nemzetgazdaságtant igen jónevű tanárok adják elő… Nagy befolyással volt elhatározásomra az is, amit az itt [levő] tanár és studens között létező patriarchiális viszonyról hallottam”.
Ottani német tanárairól minden elfogódottság nélkül, néhány szóval rajzol karakterisztikus képet, s meglepő határozottsággal.
Egyik német professzoráról  (Treitschke) ezt írja: „borzasztó sophista” a porosz politika „igen ügyes dicsőí¬tője”, a „sültporosz burschok kedvence” . A másik tanárról  (Bluntschli) árnyaltabb véle¬ménnyel írja, hogy „roppant flegmával beszél, a formára fektetett minden gond nélkül, rövid mondatokban, melyekben sokszor” ismétli magát, ugyanakkor érdeme, hogy a bonyolult kérdéseket világosan és egyszerűen tudja érzékeltetni.  A harmadikról  (Knies) ekképpen vélekedik: „Ő néhány könyv által tette magát ismertté, de előadásában iszonyú konfuzus és bőbeszédű. Roppant szórakozott embernek látszik, sokszor elveszti az összefüggést, alig tud egy mondatot befejezni úgy, hogy húsz ’nun’-nal s más hasonló kifejezéssel spékeli tele. Szóval előadásai csaknem élvezhetetlenek és a tartalom dolgában is igen szegények.”  – Végül „Igen élvezetes szórakozást nyújtanak […] a Lessingről szóló órák” Fischertől,  melyek „a legnagyobb igényeket is kielégítik”.  
Értékelő megjegyzései mellett ráérez tanárainak nem szimpatikus vonásaira is. „A legtöbb komoly munkát adnak nekem Wagner előadásai (nemzetgazd., pénzügytan). Ez a jó úr mellesleg megjegyezve nagy magyarfaló, de a tudománya terén mind nagyobb nevet küzd ki magának (még csak 40-45 éves).”
Tanárainak könyvei (Johann Caspar Bluntschli, Adolph Wagner , Rudolf Gneist ) megtalálhatók voltak a Tisza család könyvtárában, mint Tisza érdeklődésének és lelkiismeretes tanulásának bizonyítékai.
Jövőképe. Saját személyéről, terveiről is tájékoztatja Géresit, sokszor megvallva a köte¬lességérzet szükségességét, szociális érzékenységéről és az önismeret fontos-ságáról és elszántságáról is tanúságot téve.
Nem azért ismerkedik a politikai tanulmányokkal, mintha azt a „legháládatosabbnak” találná, „akár nálunk, akár másutt, hanem kötelességérzetből. ’Noblisse oblige’; an¬nak, aki elég szerencsés helyzetben született arra, hogy mentve legyen az élete fenntartásáért vívott küzdelmektől, más bajával is kell egy kicsit törődnie. Hatáskörömet persze előre nem állapíthatom meg, miután csak a gyakorlati életben fogom kiismerhetni saját erőmet.” Arról is tudósítja tanárát, hogy hazatérte után keresni fogja a „képességeinek megfelelő” állást „nem nézve le a legkisebb munkát sem, s esetleg nem riadva vissza a legnehezebbtől sem”.  Tisza mindenre nyitott, éppúgy lát lehetőséget a tudo¬mány művelésére, mint gazdálkodásra, vagy – ami a legközelebb áll hozzá –, a politikusi pályára.
A közéletről. A magyar kálvinizmus helyzetéről, s ahhoz való viszonyáról éppúgy volt véleménye, mint a politikai élet visszásságairól. Tisza érzékeny a magyarságot érintő megnyilvánulásokra, és érezhető a német viszonyoktól való időnkénti távolságtartása, legyen szó Németországról, amikor „Hermann ködös, füstös, sáros patriájáról” ír, vagy a „sültporosz” Bursch-ról (fickós fiatalember) tesz megjegyzéseket. Terjedelmes leveleinek egyikében – magasabb, morális szemponttól vezérelve – a bécsiekről ad le¬hangoló, illúziótól mentes képet. „Azt várni, hogy a Bécsben irányadó börziánerek valami egyébbre (!) is legyenek tekintettel, mint saját zsebeikre, hiú dolog [volna]. Mi[t] azoknak a birodalom s a dynastia jóléte, dicsősége egy jó Geschäft gyö¬nyö¬rei mellett!”
A német színházat is kritikával illeti. Egy előadáson „émelygős vígjátékot adtak elő oly rosszul, hogy azóta nem volt kedvünk Thalia templomát felkeres¬ni”. Leveleiből a szarkazmussal teli humor is ki-kicsendül. Mint írja, a porosz képviselőház iránt a németek „sokkal kevesebb érdekkel viseltetnek, mint Bis¬marck öreg kutyájának megdöglése iránt.”
A sajtóról. A hazai viszonyokról – távolléte ellenére – a barátok és az újságok révén jól tájékozott, legyen szó Verhovay Gyula károsnak ítélt működéséről, a függetlenségi politikáról, a közélet megnyilvánulásairól. Lesújtó képet fest Géresinek írt levelében a sajtóviszonyokról, és az újságokban leselkedő veszélyekről. Szerinte „a mi közvéleményünk nagyon kevéssé ismeri még a sajtó, főleg a zugsajtó fegyvereit és roppant könnyen felül minden piszok egzisztenciának […] Elsősorban apám, de mások is, mert megve¬tették őket, nagyon kevésre becsülték hatásukat is, úgyszólván ellenmondás nélkül hagyták éveken keresztül hirdetni a hazugságok és rágalmak egész rendszerét, s így jutottunk oda, hogy ma nagyobb hitele van” az efféle emberek szavának, „mint az ország első államférfiainak”.
A levelek tanulsága. Ezek a levélrészletek nemcsak Tisza ifjúkori gondolkodására vetnek éles fényt, hanem egyben megvillantják határozottságának elvi alapjait is. Jóllehet Géresi előbb bemutatott jellemzése a Tisza-kultusz jegyeit is magán viseli, ám ha összevetjük a hozzá intézett Tisza levelek, levélrészletek olvasása során kibontakozó személyiség¬képpel, akkor a tanár véleménye lényegében az igazságot tükrözi. Rávilágítanak Tisza sokoldalúságára, érdeklődésének széles területeire, őszinte megnyilatkozásaira, vállalt véleményére, jellemszilárdságára, de könnyedebb időtöltéseire is. A későbbi államférfi értékes tulajdonságaiban ezek a levelek előképnek tekinthetők.  Megítélésünk szerint azonban érzékeltetik Tisza mindenkori elszántságát, szinte megingathatatlan véleményét is, amely politikai pályájában sok konfliktus okozója is volt.
Tisztában vagyunk azzal, hogy e dokumentumok, levélrészletek, vélemények nem csak Géresi és Tisza kapcsolatának, hanem mindkettejük életpályájának csak egy-egy szegmensét érintik. Mégis, anélkül, hogy túlértékelnénk azokat, megállapíthatjuk, hogy lehetőséget adnak arra, hogy mind a tanár, mind a politikus személyiségének megítélésében árnyaltabban közelítsük meg e kapcsolat érzelmi vonulatain túl a történelemformáló emberi tulajdonságok jelentőségét.
Géresi Kálmán Debrecen arculatának alakításában, a protestáns hagyományok erőteljes képviseletében, műveltségének széles spektruma által nem csak a kollégium szellemi horizontjának alakításában, hanem Tisza István személyiségének alakulásában is jelentős – még ha nem is meghatározó – szerepet játszott.
Tisza István, mint a dualizmus korának talán legmarkánsabb politikusa egyaránt táplálkozott a Tiszák, Te¬lekiek családi gyökereiből, a protestáns hagyományokból, tanárainak pél¬dájából, és a reformkor szelleméből fakadóan mindenkor meg-alkuvás nélkül vallotta „A haza  minden előtt” erkölcsi parancsát.

JEGYZETEK

  Géresi Kálmán (Visk, Máramaros vármegye, 1841. december 25. – Debrecen, 1921. január 23.) Géresi egyéb életrajzi adatairól és működéséről sok adattal, hangulati elemekkel. L.: Kardos Albert (1922): Géresi Kálmán. (1841-1921) In: Tisza-évkönyv 1922. Bp. Athenaeum. 192-215. o.; Továbbá: Kardos Albert (1942): Géresi Kálmán. (Születésének százados évfordulójára.) Protestáns Tanügyi Szemle, 1. sz. 40. o.
  Géresi első oroszországi útjáról Tisza Debrecenben, 1874. február 7-én kelt leveléből is értesülünk, amiből kitetszik, hogy ezen első út kapcsán is leveleztek. (L. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára R-1710-002) – Szentpétervári útjáról l. Géresi Kálmán levelét Tisza Istvánhoz. Dátum nélkül [1895 tele]. Lelőhely: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára 44. fond 33/a tétel
  Könyvtári tevékenységét részletesen mutatja be Molnár Pál (1961): A Debreceni Református Főiskola nagykönyvtára Géresi Kálmán igazgatása idején. (1874-1896). In: Könyv és Könyvtár. Könyvtár, könyvtártudományi és bibliográfiai tanulmányok és közlemények II. Bp. Tankönyvkiadó. 99-142. o. – (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárának közleményei 24.)
  Többek között elődje volt az 1902-ben alakult Országos Református Tanár¬egyesületnek.
  Molnár Pál idézett munkája az 1885-1897 közötti időszakban jelöli meg az elnökség idejét.
  Kardos Albert (1942): Géresi Kálmán. Protestáns Tanügyi Szemle, 1. sz. 40-43. o.
  Munkásságának kiemelkedő darabja volt: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. I-V. köt. Bp. 1881-1897. – Debreceni vonatkozású munkái: A kollégium és a könyvtár története (1895); A debreceni színészet története (1882, 1898). Munkásságának része volt az orosz-magyar kapcsolatok története is. Ezen kívül több cikket írt a Századok című és más folyóiratokba. – Munkáiról l. Molnár Pál: i. m. 138-140. o.
  L. Kardos Protestáns Tanügyi Szemlében megjelent írását (42.)
  Molnár Pál i. m. 107. o.
  Akkoriban a Kollégium a Reformátusok Debreceni Főiskolája, illetve Debreceni Református Főiskola gyűjtőnéven volt ismert, ahol különböző iskolatípusok (népiskola, akadémia, középiskola /gimnázium és tanítóképző/ működtek. – A tanulókat az értesítőben (tudósítvány) először az 1873/74. tanévben nevezték meg. Ekkor Tisza István a VII. osztályban jár (68.), az 1874/75. tanévben a 60. oldalon találkozunk nevével. Mindkét helyen neve mellett a kitűnő jegy szerepel. – 1877. február 24.-én kelt az a díszes BÚCSÚ-IRAT mely arra emlékezik, hogy Tisza a Debreczeni Főiskola Magyar Irodalmi Önképzőköre tevékenységében két éven át részt vett, s ígéretet tesznek egymás emlékének megőrzésére. (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Kézirattár. Számozatlan Tisza-iratok 1. dob.)
  Tanulmányi adatai a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának jegyzőkönyvi másolataiból valók. (Magántulajdon.)
  1878/79 első félévében választott tantárgyai: Közigazgatási jog, Magyar polgári törvénykönyv rendtartása, Ausztriai általános magánjog, Anyagi és alaki váltójog, Magyar birodalom statisztikája, Magyar pénzügyi törvényisme, Werbőczy hármaskönyve, Kisebb polgári peres ügyekben eljárás. – 1878/79 második félévében választott tantárgyak: Hazai büntetőjog, Politika, Magyar magánjog, Telekkönyvi rendtartás, Büntetőjog, Törvényszéki orvostan, Kereskedelmi jog. – Sok jeles tanára közül itt csak Herczeg Mihályt, Szilágyi Dezsőt és Wekerle Sándort nevezzük meg.
  Ebben az időszakban a berlini egyetem volt a leglátogatottabb, Heidelberg pedig a 10. helyen állt. Szögi László (2001): Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp. (Magyarországi diákok egyetemjárása az Új korban 5.) c. könyvének 697. és 5578. sz. tételei utalnak Tisza berlini és heidelbergi tanulmányainak időpontjaira és egyéb adatokra. Berlin: 1877. X. 25.-1878. VIII. 1. ; Heidelberg: 1879. XI. 15. – 1880. ? – A külföldi egyetemeken felvett tantárgyakról lásd cikkünk levélrészleteit.
  Az első államtudományi szigorlat tantárgyai: Magyar közjog, Egyházi jog, Politika, Bölcsészeti jog. – A második államtudományi szigorlat tárgyai: Nemzetgazdaság, Pénzügytan, Magyar és osztrák állam statisztikája, Magyar közigazgatás jog beleértve a pénzügyi jogot is.
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Geszt, 1912. január 17. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 008)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Geszt, 1912. január 17. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 009) Ez Tisza utolsó fellelhető levele tanárához. Ebből nem derül ki, hogy miről van szó: tankerületi főigazgatóságáról vagy egyáltalán továbbszolgálatáról.
  A[dy] L[ajos] (1921): Géresi Kálmán. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 64-65. – Idézet: 65.
  L. Kardos Protestáns Tanügyi Szemlében megjelent írását (41-42.)
  Kardos Albert (1922): Géresi Kálmán. (1841-1921) In: Tisza-évkönyv 1922. Bp. 213. o.
  Nagy Ferenc fiatalon, 1894-ben halt meg. Tisza sokra becsülte, és a tanár halála után, annak családjával élete végéig tar¬¬totta a nem konvencionális kapcsolatot. E kapcsolat jellege, németországi szerepe még bemutatásra vár.
  Bernolák Nándor (Radvány, Zólyom m., 1880. október 2. – Bp. 1951. augusztus 8.) népjóléti miniszter a Bethlen-kormányban (1921. április 14. – 1922. június 16.), jogakadémiai, majd egyetemi tanár, a debreceni Tisza István Tudományegyetem első rektora. (A levél magántulajdonban.)
  Géresi rövid, töredékes írását közli Tiszáról Kardos Albert (1922): Géresi Kálmánnak Tisza Istvánra vonatkozó tanulmánya. In: Tisza-évkönyv 1922. Bp. 189-191. o.
  Véghely Dezső (Veszprém, 1840. november 28. - Abbazia, 1897. április 2.) történész, veszprémi ügyvéd, Veszprém majd Veszprém vármegye főjegyzője (1878-), végül alispánja(1881-). Tisza Kálmán híve és közeli barátja. Fő műve közé tartozik a Hazai okmánytár I-VII. köt. – Czeglédi László munkája (A Tisza család geszti könyvtára. Könyv és Könyvtár, 2005. 263-287. p.) a könyvtár megvételét az 1900-as évek elejére teszi. (276.) – Véghely Dezső emlékezete címen (Bp. 1899) Géresi Kálmán tartott róla előadást.
  Czeglédi László (2005): A Tisza család geszti könyvtára. Könyv és Könyvtár. 263-287. o.
  Czeglédi i. m. 275. o.
  A levelekből részleteket közöl: Szentpéteri Kun Béla (1928): Tisza István ifjúkori levelei. In: Tisza emlékkönyv 1928. Debrecen. 43-66. o. Részben más leveleket és részleteket közöl, de hosszabban Horánszky Lajos (1995) munkája: Tisza István és kora. Bp. 1. köt. 69-75. o. A Géresihez írt levelek java része megtalálható a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában az R 1710 jelzet alapján. (A továbbiakban rövidebben: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára.) E kötegben összesen 9 levél található. Sajnos, ez idő szerint Géresi (válasz) levelei Tiszához – egy-két kivételtől eltekintve – nem fellelhetők, így a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában sem.
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1877. december 2-8. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Heidelberg, 1879. november 23. Horánszky i. m. 71. o.
  Treitschke, Heinrich von (1834-1896) 1863-tól Freiburgban az államtudományok, 1866-tól Kielben a történelem professzora, 1867-től Heidelbergben tanít, a porosz akadémia tagja. A mérsékelt liberalizmus keveredett felfogásában a konzervativizmussal. M.: Deutsche Geschichte im 19. Jahrhundert (1879)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1877. december 2-8. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003)
  Bluntschli, Johann Kaspar (1808-1881) 1861-től Heidelbergben, előtte Zürichben (ahol született) és Münchenben tanít. A második kamara elnöke. F. m.: Allgemeines Staatsrecht (1851-1852); Deutsche Privatrecht (1853); Deutsche Staatslehre für gebildete (1874) Lehre von modernen Staat (1875); Politik als Wissenschaft (1876)
  Heidelberg, 1879. november 23. Kardos i. m. 58.; Horánszky i. m. 72.o.
  Knies, Karl Gustav Adolf (1821-1898) a régi történeti iskola képviselője. A pénz és hitel kérdéseivel foglalkozott műveiben. Heidelbergben professzor (1875-1896) F. m. Der Credit (1876-1879); Entwicklung der Geldlehre; Das Geld (1873)
  Heidelberg, 1879. november 23. Kardos i. m. 58.; Horánszky i. m. 72. o.
  Fischer, Kuno (1824-1907) filozófus, a jenai, majd a heidelbergi egyetem tanára (1872-?). Tiszának a tanáráról alkotott jó véleményét az említett Lessing előadások mellett kiterjedt munkássága is igazolja. Főbb művei: Lessing als Reformator der deutschen Literatur (1881); Geschichte der neueren Philosophie. Band I-VIII. (1857-1893); System der Logik und Metaphisik oder Wissenschaftslehre. Ismertek még Hegel, Kant, a neokantiánusok, illetve Schiller munkásságáról, az emberi szabadságról írt művei.
  Heidelberg, 1879. november 23. Horánszky i. m. 72. o.
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1877. december 2. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003)
  Wagner, Adolph (1835-1917) a nemzetgazdaságtan, a szociálpolitika, pénztan szakterületek képviselője. A porosz képviselőház keresztényszocialista párti, majd a porosz felsőház tagja. Főbb munkái: Grundlegung der theoretische Volkswirtschaftslehre (1876), Grundlegung der politischen Ökonomie. (1876); Finanzwissenschaft (1877-1901)
  Gneist, Rudolf von (1816-1895) a jognak tanára, politikus. A porosz tartományi ülés baloldali centrumának képviselője. Munkássága középpontjában a jogállamiság és a közigazgatási bíráskodás álltak. M. Der Rechtstaat (1872); Englische Verwaltungs¬geschichte (1882) – Megemlíthető még itt Goldschmidt, Levin (1829-1897) a modern kereskedelmi jogtudomány megalapítójának, a berlini egyetem tanárának a kötelmi jogról szóló könyve is (Über heutiges und römisches Obligationsrecht), melyről Tisza sajátkezű, magyarul, ceruzával írt jegyzetei megtalálhatók egy vonalas jegyzetfüzetben. Ez a füzet a Tisza család geszti könyvtárából került a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának Kézirattárába. (Ms. 173/4)
  Czeglédi i. m. 276. o. (46. lábjegyzet)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1878. február 1. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 004)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1878. február 1. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 004).
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Berlin, 1877. december 2-8. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003)
  Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Heidelberg, 1880. február 3. Horánszky i.m. 74. o. – Tisza már ugyanezen év január 13-án kelt levelében foglalkozik a Verhovay-esettel és a sajtó szerepével. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 005)
  Ezt a képet sok tekintetben jól kiegészítik Tiszának barátjához, Tóth Istvánhoz, főként németországi tanulmányai idejéből küldött számos levele, de ezekkel írásunkban nem foglalkoztunk. (L. erről: Tisza-emlékkönyv. Debrecen, 1928. 43-66. o.)





Készítette