Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2007. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Jáki László: Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum neveléstörténet-sorozata



Aligha szorul bizonyításra, hogy a pedagógiai könyvkiadás nehéz helyzetben van. Ennek okai szerteágazóak, azok feltárása, elemzése itt nem feladatunk. Pusztán csak azért kellett ezt előrebocsátanunk, mert a nehézségek ismeretében lehet értékelni a két sorozat (Tudós tanárok – tanár tudósok, valamint a Mesterek és tanítványok) 34 füzetét.
A Tudós tanárok – tanár tudósok sorozat eddig megjelent 28 füzete kedvező fogadtatásra talált szakmai körökben. A sorozat indításakor kiindulópontunk az 1881-es középiskolai törvény utasítása volt, melyben megfogalmazták, hogy „Nem hagyható szó nélkül, hogy minden módszernek igaz életet a tanár lelkes személyisége ad. Középiskoláink minden tanára át fogja látni annak szükségességét, hogy mindegyike, a tanítással haladva, a maga tanszakát folyton tudományos tanulmánnyá tegye. Mert csak, aki bőviből teheti, nyújthat valóban életre szóló, hasznos okulást, s csak annak nem fog lankadni nemes érdeklődése, ki folyton érzi szellemi gyarapodását.” Eötvös Loránd még hozzátette: „Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csak is ott, ahol tudósok tanítanak.”
E maximalista törekvés a századforduló után meg is valósult. Ezt is segítették a magas színvonalú egyetemi képzés, a jól felszerelt iskolai szertárak, laboratóriumok és könyvtárak. Hozzájárult ehhez a középiskolai tanárok magas fizetése is.
1891 óta sok minden megváltozott, más az iskola, mások az elvárások a tanárokkal szemben, mások a tudományos kutatás feltételei, de mégsem mondhatunk le teljesen az eötvösi alapgondolatról.
A tudós tanárokról való megemlékezés már azért is időszerű, mert az ő munkásságuk alapján lett világhírű a magyar középiskola. A tudomány szinte minden területén megtaláljuk azokat, akik középiskoláinkból kerültek egyetemeinkre, majd onnan az ország, sőt, nem egyszer a világ tudományos élvonalába.
Sorozatunkkal tehát a tudós tanárokra szerettük volna felhívni a figyelmet. Bár a füzeteinkben bemutatottak mindegyike megfelel a tudós tanár-tanár tudós kritériumnak, a választással nem mindig vagyunk elégedettek. Fontossági sorrendet, preferenciákat, egyértelmű koncepciót a pénzügyi források hiányában sajnos, nem tudtunk mindig érvényesíteni. Talán csökkenti e hibát, hogy a tudós tanárok nagy száma miatt a teljességre törekvés eleve lehetetlen.
Az egyes füzetek felépítése több-kevesebb következetességgel úgy épül fel, hogy a 100-160 oldal első harmada bemutatja a tárgyalt tudós tanár életrajzát és irodalmi munkásságát, míg a további kétharmadban szemelvényeket közlünk szaktudományuk vagy pedagógiai írásaikból.

*  *  *

A Mesterek és tanítványok sorozat a tanár kisugárzására teszi a hangsúlyt. A klasszikus minta a Fasori Gimnázium volt. Itt adva volt egy történelmi háttér (Schedius), egy hagyományokkal rendelkező, jól felszerelt iskola, ahol két nagyszerű tanár, Mikola és Rácz tanár urak világhírűvé vált tanítványokat neveltek a világnak.
Ebben az esetben a képlet egyszerű volt. Adva volt egy nagy hagyományokkal rendelkező, jól felszerelt iskola, ahol jól felkészült tanárok tanítottak, akik aztán kibocsátották a világhírű tudósokat.
A Mesterek és tanítványok alapképlete ebben az esetben tehát nagyon egyszerű volt. De már árnyaltabb a kép Bél Mátyás és Mikoviny Sándor esetében. Valószínű, hogy Bél soha nem tanította Mikovinyt. A Mester hatása tehát nem közvetlen volt, hanem közvetett.
Ugyancsak más volt a helyzet Balassa esetében, aki egy tragikus történelmi helyzetben (1849) pénzzel támogatta a praktizálástól eltiltott tanítványait, és megtanult lovagolni, s a bécsi udvar besúgóit kijátszva, lóháton formálta Markusovszky és Fodor tanítványainak a közegészségüggyel kapcsolatos nézeteit. A Mester hatása száz évre befolyásolta a hazai egészségügyet.
A Mester hatása tehát sokféle, annak megragadása nem könnyű, időnként szinte lehetetlen. Ennek felismeréséhez Szabó Magda életútjának megismerése vezetett. És be kell vallanunk, az oly egyszerűnek látszó képlet itt megbukott. Kerestük a mestereket, pontosabban azokat a hatásokat, melyek létrehozták a csodálatos írót, de mesterek helyett inkább olyan hatásrendszereket találunk, melyek külön-külön vitathatóak voltak, együtt mégis remeket eredményeztek.
A „kisasszonygyár”, a Dóczy Leánygimnázium közel sem volt tökéletes iskola, már amennyiben egyáltalán a tökéletes iskolát definiálni lehet. Pedagógiai drámának mondhatjuk a „kutyás Szabó” esetet, mely messze több, mint vitatható volt. A Dóczyban voltak ugyan mesterek, de Szabó Magda önéletírása szerint voltak köztük kontárok. Ha pár évtizeddel korábban vagyunk, olvashatnánk konzervatív egyházi pedagógiáról, leányokkal szemezgető tanárokról, túlterhelésről, fölösleges memorizálásról, a cserkészet negatívumairól. Nem soroljuk, mindezt Szabó Magda fogalmazta meg. A szó szoros értelmében vett mesterek tehát hiányoztak, Szabó Magda mégis „remek” lett. A mesterek és tanítványok leegyszerűsített képlete tehát megbukott, de ugyanakkor számos kérdést vetett fel. Többek között azt, hogy lehet-e egyetlen tényezőre – ebben az esetben a mesterre – korlátozni a hatást, mely döntő és meghatározó? Lehet, hogy a mesterek mellett kontárok is kellenek? Lehet-e, hogy a kontárok erősítik egy-egy mester hatását? A sok-sok pedagógiai kétely mellett felmerült bennem, hogy például Darvas József, aki számos negatív hatás (árvaság, szegénység, nyomor) ellenére vagy éppen „eredményeként” lett kitűnő tanuló, vagy említhetnénk Rousseaut, akit igazságtalanul megvádoltak egy kitört fésűfok miatt és e sérelem hatására vált minden igazságtalanság ellen szenvedélyes harcossá.
Miben kell tehát keresni Szabó Magda titkát? Tündéri szüleiben – ahogy Szabó Magda nevezte őket –, akik papírforma szerint pedagógiai hibák sokaságát követték el lányuk nevelésében? Debrecen sajátos szellemi légkörében? A Dóczy maximalista követeléseiben? Vagy egyszerűen megelégedünk a „született tehetség” közhelyével? Jobb bele sem gondolni, hogy mi mindent tudna a magát tudományosnak tartott pedagógia összehordani mindezekről.
Nyitott a kérdések sora, de mégis szeretnénk Szabó Magda emberi-írói nagyságának formálóit (és nem csak mestereit) számbavenni.


A Tudós tanár – tanár tudós sorozatban megjelent füzetek (2000-2006. március)

Antall József (Kapronczay Károly)
Bocsor István (Fehér Katalin)
Bognár Cecil (Haász Erzsébet)
Demjén István (Hegyi Imre)
Fináczy Ernő
Fülep Lajos (Vajda Kornél)
Gyertyánffy István (Droppán Éva)
Győri Gáspár (Balogh Mihály)
Győri Tibor (Kapronczay Károly)
Hegedűs Géza (Kovácsné Vermes Stefánia)
Jedlik Ányos (Kovács László)
Kardos Pál (Kardos Pálné – Ordasi Péter – Rozgonyi Éva)
Kerekes Ferenc (Fehér Katalin)
Kiss Áron
Kotsis Iván (Szontagh Pál)
Ködöböcz József (Demjén István)
Kövendi Dénes (ifj. Kövendi Dénes)
Kuncz Adolf (Horváth János – Molnár László)
Kühn Rajmund (Bányai Mátyás)
Marek József (Karasszon Dénes)
Németh László (Katona András)
Répászky Tivadar (Répászky Zoltán)
Schütz Antal (Vajda Kornél)
Szelényi Ödön (Ugrai János – Vincze Tamás)
Szőnyi Pál (Nagy Mihály)
Teleki Pál (Török Zsolt)
Újszászy Kálmán (Ködöböcz József)
Wallner Ernő (Tatai Zoltán)

A Mesterek és tanítványok sorozatban megjelent füzetek

Hatvani István és tanítványai (Fehér Katalin)
Balassa János és a pesti orvosi iskola (Kapronczay Károly)
Bél Mátyás, Mikoviny Sándor és a honismereti iskola (Török Zsolt)
A két Bolyai (Czire Dénes)
A fasori csoda (Dobos Krisztina – Gazda István – Kovács László)
A Nagyszombati Egyetem orvostanárai (Schultheisz Emil)





Készítette