Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2007. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Szabó Imre: Dr. Nádházi Lajos: A magyarországi úttörőintézmények története és adattára. Magyar Úttörők Szövetsége, Bp. 2006.



Áttekintve a témakör bibliográfiáját, kijelenthetjük, nem a véletlen műve, hogy ezt az összefoglaló munkát az a Nádházi Lajos készítette el, aki a sok évtizeden keresztül részese volt a gyermekmozgalmi történéseknek Nógrádtól Zánkáig.
Kötetének nagy érdeme, hogy visszanézve a máig nyúló eseményekre, illetve a dokumentált objektumokra, végig megpróbál mintegy kívülről hitelesnek maradni, s a nosztalgia gyakorta csábító igézete sem téríti el szándékától. A szerző a hazai gyermekmozgalom évtizedeit a végbement történelmi, társadalmi, politikai változások szerves részeként tárgyalja. A világháború befejeztével sokáig hazánkban sem lehetett kétséges, már a kezdetek kezdetén sem, hogy a szovjet mintára felépülő úttörőmozgalom végleg kiszorítja majd a korábbi ifjúsági szervezeteket, mindenekelőtt a cserkészetet. (Más kérdés, hogy azért ezekből akaratlanul is átvett beépíthető, jobbára és többnyire ideológiamentes gyakorlatokat.)
Az iskolák államosítását természetes módon egészítették ki mozgalmi tevékenységekkel, közvetlenül is segítve az oktató-nevelő munkát.  Hamar kiderült, hogy ezeket a feladatokat hatékonyabban lehet megvalósítani az osztálytermekből kivitt önálló helyiségekben tartott foglalkozásokon. Az első években főleg elhagyott családi házakban, épületekben kezdtek működni az úttörőházak. A szakköröket négy csoportra osztották: tudományos, technikai, művészeti, sport (turisztikai). 1953 őszén 30 önálló létesítményben 18 584 szakköri tagot tartottak nyílván. A gyarapodás folyamata nem állt meg , 1980-ban már 77 úttörőházban több mint 23 ezren tevékenykedtek a gyerekek.
1954-től a fenntartói jogokat, az úttörőházak gazdálkodását az Oktatási Minisztériumhoz csatolták, a szakmai felügyeletet a művelődésügyi osztályok látták el egészen 1957-ig. Ezt követően a gyermekintézmények visszakerültek az Úttörőszövetséghez. Ám 1973-tól 1989-ig a megyei, városi tanácsok lettek az intézmények működtetői, felügyelőhatóságai. Egyre rendszeresebbé váltak a vezetőképzést szolgáló tanfolyamok Csillebércen és Zánkán. A gyerekek nyári programjainak biztosításában is egyre dominánsabb szerepet játszottak országszerte ezek az intézmények
A mozgalom történetét követve azt láthatjuk, hogy olykor jobban előtérbe kerültek a játékosabb formák, máskor meg erősödött a mozgalmi jelleg.
A szerző a továbbiakban részletes tájékoztatást nyújt az intézmények életéről, gyarapodásáról, a tanügyi reformokat követő kisebb-nagyobb változásokról egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig. Sokan úgy emlékeznek vissza, hogy a számos akció között szakmai vonatkozásban  legsikeresebbek az országos döntőig felfutó tudományos-technikai úttörőszemlék (TTUSz), kulturális és sportversenyek voltak.
1989-ben megszűnt az úttörőszervezet kizárólagossága, bár nem számolta fel önmagát, csak egyike lett a mellette megalakuló régi-új szervezeteknek. Évekig úgy tűnt, hogy a következő évtizedekben több gyermek- és ifjúsági szervezet fog eredményesen működni egymás mellett, de ez, sajnos, nem következett be.
A kötet kétharmadát kitevő, jól tagolt történeti tanulmányt a továbbiakban mintegy 80 oldalon keresztül különböző kiegészítések, mellékletek gazdagítják. Ezek a dokumentumok igazolják, megerősítik a könyvben megírtakat. Ilyen például az úttörőintézmények történetének válogatott bibliográfiája, vagy a konkrét intézmények számbavétele, vezetőik megnevezése. Érdekes olvasmányt kínálnak a kor történelme iránt érdeklődőknek a témáról hírt adó időszakos kiadványok, hiszen ezek – megfelelő kritikával kezelve – jól hasznosítható elemei voltak és lehetnek a forráskutatásnak.
Az egykori felnőtt- vagy gyermekszereplőkben szép emlékeket idézhetnek fel az intézményekről, a különböző helyszínekről közreadott fényképek.
Jó szívvel ajánljuk a kötetet minden érdeklődőnek, legyenek az illetők bármilyen korúak! A mai párt-, önkormányzati, egyházi vezetők pedig elgondolkozhatnak azon, vajon nem kellett volna-e tisztán gyermekbaráti célokból ezeket az intézményeket átmenteni?
A könyvet az Úttörőszövetség jelentette meg korlátozott példányszámban, ezért beszerezni is csak Csillebércen (1121 Budapest XII., Konkoly-Thege Miklós u. 21.) lehet.




Készítette