Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2007. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Torgyik Judit: A hazai pedagógiai kutatás trendjei



2005 novemberében negyedik alkalommal került megrendezésre az immár hagyományosnak és mind rangosabbnak számító Kiss Árpád Emlékkonferencia Debrecenben. 1999-ben indult útjára a rendezvény, amely mára a neveléstudományban tevékenykedő kutatók, a hazai felsőoktatásban dolgozó oktatók között előkelő helyen számon tartott szakmai esemény. A konferencia szervezői a közelmúltban adták ki az ott elhangzott előadások anyagát Buda András és Kiss Endre szerkesztésében.
A 2006 végén megjelent kötetben hat tematikus egységbe rendezve találjuk a konferencián elhangzott előadások szerkesztett szövegét (A gazdaság hatásai az oktatásban, Kutatási trendek és eredmények, Műveltség és tudás, A pedagógia tudomány és oktatásügy története, Debreceni iskolák a pedagógiában, Fórum), amelyekben negyvenegy szerző vizsgálataira, gondolataira építve tükröződnek vissza azok a fő kutatási irányok, amelyek napjainkban a neveléstudomány jeles képviselőit foglalkoztatják. A neves előadók mellett feltűnnek a ma még kevésbé ismert, de annál ígéretesebb fiatal tehetségek is.
E recenzió nem vállalkozhat arra, hogy ezt a bőséges, szép szakmai kínálatot egytől egyig sorra elemezze és bemutassa, így a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány igazán érdekesnek ígérkező, továbbgondolásra méltán alkalmas írást a konferenciakötetből.
A sok közül elsőként Báthory Zoltánét, aki Közoktatási reform-mozaik címmel tartott előadásának kibővített változatában az elmúlt évek reformfolyamatairól ad széleskörű áttekintést, érintve a tartalmi szabályozás (NAT, helyi tantervek), az érettségi vizsga reformját, a tanárképzés megújítását, az iskolaszerkezet átalakításának jegyeit. Úgy véli, „A közoktatásban ugyan van reform, de nincs reformkoncepció. Így nem csoda, hogy közoktatásunk kétségtelenül legsúlyosabb jelenlegi problémája az iskolák és iskolatípusok közti különbségek nagysága és növekvő trendje.”
A legújabb kutatási eredmények közt Szőke-Milinte Enikő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának oktatója a pedagógusok közt végzett felmérését mutatta be az iskolai konfliktuskezelés témában. A szerző 150 pedagógus konfliktusviselkedését vizsgálta kérdőíves felméréssel, amely azzal a tanulsággal szolgált, hogy a pedagógusok bár ismerik a csoportépítés technikáit, s, hogy feladatuk az iskolai közösségformálás, azonban munkájuk során erre alig helyeznek hangsúlyt. Sokkal inkább az oktatás ellátása vezérli a tanárokat, amely mellett nem marad erejük az iskolai kapcsolatok fejlesztésére, ápolására, a konfliktusok feloldására. A túlméretezett tananyaggal való megküzdés önmagában is feszültséget gerjeszt. A hagyományos pedagógusképnek való megfelelés komoly belső megterhelést szül, konfliktusok forrása.
Pethő Ildikó egy OTKA-kutatás részeredményeiről számolt be az Észak-alföldi Régió befogadó nevelését elemezve. Témája ugyancsak komoly aktualitású. Vizsgálatukból, amelyben szülőket, pedagógusokat és iskolafenntartókat kérdeztek, kiderült, hogy a szülők gyakran elutasítják az integrációt, mivel attól tartanak, hogy a fogyatékkal élő gyerekek a többieket akadályozni fogják a tanulásban. Az önkormányzatok nem a gyerekek érdekeit előtérben tartva gondolkodnak, sokkal inkább a magasabb fejkvótát tartják szem előtt, amikor azonban új tárgyi, eszközbeli és személyi feltételek megteremtésére is szükség van, ellenállnak. Gondot okoz az inkluzív nevelés meggyökeresedésében a tolerancia hiánya, a befogadás elutasítása, a pedagógusok és az iskolaigazgatók gyakran kényszerűnek érzik a befogadást az Észak-Alföldön, de attól tartunk, nem csak ott.
Karlovitz János Tibor, a Miskolci Egyetem docense egy, hazánkban még relatíve újnak mondható terület, a multikulturális nevelés elemzésére vállalkozik a taneszközökön keresztül. A szerző, aki a tankönyvelemzései révén vált ismertté a neveléstudományban, írásában a multikulturális nevelés hazai és nemzetközi helyzetével mint szemlélettel, mozgalommal és oktatási tartalommal foglalkozik, amely egyúttal kompetenciák fejlesztését is magában foglalja. Az írás fő tanulsága az, hogy számos alkalom és lehetőség van tanulóinkkal megértetni a kultúra sokféleségét, amelynek egyik forrását a tankönyvek, az elektronikus tananyagok, az oktatófilmek jelenthetik. Napjaink Magyarországában a taneszközök készítői, a tankönyvek szerző nem eléggé foglalkoznak a multikulturális témákkal és tartalmakkal, ez a folyamat azonban várhatóan a közeljövőben változni fog.
A neveléstörténeti szekcióban hangzott el az ELTE PPK docensének, Golnhofer Erzsébetnek az előadása, aki izgalmas kérdést feszeget, az 1948/49 után bekövetkezett politikai változások tanügyre gyakorolt hatásait bontja ki írásában. Tényfeltáró tanulmánya igazi újdonságokkal szolgál az olvasóknak. Levéltári kutatásokra alapozva mutatja be a Magyar Tudományos Tanács működését, azét a MTT-ét, amelynek akkoriban jelentős hatása volt a neveléstudományra és az oktatásra. Tagjai lehetőséget kaptak neves professzorok eltávolításában, tudósok minősítésében, tudományos ösztöndíjak odaítélésében, kutatóintézetek megszüntetésében, a diktatúra legalizálásában. Zárszavában a MTT máig ható, fájdalmas, negatív momentumaira mutat rá.
Ugyanebben a szekcióban találjuk Szabolcs Éva neveléstörténész írását, aki az 1956-os balatonfüredi pedagóguskonferencia jegyzőkönyvének elemzését adja, rámutatva a politika és az oktatásügy komoly mértékű összefonódásira az ötvenes években.
Egy másik szekció A Debreceni Iskolák a pedagógiában címet viselte a konferencián. Ebben a szekcióban elhangzott előadások közt kapott helyet Fenyő Imre, a DE oktatójának írása, a Kolozsvári Iskolák értékelméleti filozófiájának hatása a Debreceni Egyetemen címmel. Ugyanitt találjuk, az ismert debreceni tanár, Brezsnyánszky László előadásának anyagát, aki szintén egy OTKA-kutatás eredményeit ismertette a közönséggel. Választott témája értékes elemzése a Debreceni Pedagógiai Iskola tevékenységének, működésének. Történeti áttekintést ad a Debreceni Egyetem pedagógiai katedrájának helyzetéről, a szellemi műhely folytonosságának és megszakítottságának dilemmájáról.
Karácsony Sándor munkásságának alaposabb megismerését segíti Holik Ildikó és Garaczi Imre írása. Az elsőként említett szerző Karácsony Sándor recenzióinak a munkásságában betöltött helyének elemzését nyújtja, addig az utóbbi szerző az egykori debreceni professzor nevelésfilozófiai munkásságának kultúrfilozófiai bemutatására tett kísérletet.
A Fórum című szekcióban találjuk Radnóti Katalin művét, amely a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában a projektmódszer lehetőségeit vizsgálja. Előadása egy, a Sulinovához köthető oktatásfejlesztés bemutatásához kapcsolódik. A program célja a pedagógusjelöltek és a már gyakorló tanárok munkájába a projektmódszer bevezetésének elősegítése. Közvetlenül az előbbi írás után találjuk Vincze Beatrix szorosan ide kapcsolódó anyagát, aki egy nemzetközi projekt sikerén keresztül szemlélteti a projektmódszer iskolai hasznát és gyakorlatát. Az írás végén táblázatba foglalja a hazai és a nyugat-európai hasonlóságokat és különbségeket a projektmódszer alkalmazásában, rámutatva hazánk elmaradásaira.
A kötetet a konferencia névadójának fia, a filozófus Kiss Endre gondolatai, majd végül Kiss Árpád „Tudósnak maradni...” (feljegyzések, töredékek) című írása zárja.
A konferencián lehetőség volt a legújabb kutatási eredményeket megosztani az ország valamennyi tájáról érkezett szakemberekkel, a kiadvány pedig azok számára is tartogat izgalmas és érdekfeszítő részleteket, akik nem tudtak jelen lenni ezen a rangos tudományos rendezvényen. Éppen  ezért minden olvasónak jó szívvel figyelmébe ajánlom.

Buda András, Kiss Endre szerk. (2006): Interdiszciplináris pedagógia és az oktatás finanszírozása. A IV. Kiss Árpád Emlékkonferencia előadásai. Debrecen, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék.





Készítette