Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2007. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Horánszky Nándor: A XX. SZÁZAD ELEJI TANÁRI KULTÚRA IRODALMI MEGNYILVÁNULÁSA

Családi levelek rendezése közben találtam meg azt a két – alább közölt – levelet, melyeket a múlt század elején Bászel Ernő, a tartalmas életet élő reáliskolai tanár írt. Jelentőségük nem írójuk közismertségében vagy azok tartalmában keresendő, hanem az elmúlt század egyáltalán nem ritka, ám értékes tanári pályájából adódik.

Ezt a – máig is követendőnek tartott – tanári képet nem csak az alapos felkészültség jellemezte, hanem a tudományok ápolása, előadások tartása, szakcikkek, könyvek megjelentetése, erőteljes részvétel az adott iskola (és település) közösségi életének alakításában, a nevelés és a példamutatás iránti elkötelezettség, a közéleti szerepvállalás. Ehhez tartozott az állandó önképzés (nem szükségszerűen kötelező továbbképzésekkel), mely a tanárság nyitottságát és sokoldalú érdeklődését jellemezte.

E gazdag világba engednek betekintést az egykor virágzó értesítők, melyek információs és tartalmi gazdagságot mutatnak, és a kutatásoknál kikerülhetetlen forrásként szolgálnak.[i] Így Bászel Ernő szükséges életrajzi adatait is a fehértemplomi, zsolnai, dévai, győri, budapesti iskolák értesítőiből szereztük.

Bászel Ernő pályáját, életútját meghatározta édesapja, dr. Bászel (1845-1920) Aurél neves klasszika-filológus tevékenysége, aki Kassán született. A budapesti egyetem magántanára, majd 1883-1908 között a Temes vármegyei Fehértemplom középiskolájának magyar, latin, német tanára volt. Jelentős munkái az ókori klasszikusokról szólnak.

Bászel Ernő Budapesten született (1883-19?). Bejárta a történelmi Magyarország különböző tájait. (Elemi és) középiskoláit Fehértemplomban, a magyar királyi állami Főgimnáziumban végezte (1893-1901), ahol apja is tanított. Budapesti egyetemi tanulmányai (magyar, német szak) és doktori vizsgája letétele után előbb a trencsén vármegyei Zsolnán (1907-1909), majd Déván (Hunyad vármegye) a főreáliskolában (1909-1912) tanított. Ezt követte a győri főreáliskola, illetve a Révai Miklós gimnázium (1912-1939). Az I. világháború idején végig katonai szolgálatot teljesített a különböző frontokon. Részt vett a híres gorlicei áttörésben. Számos katonai kitüntetés birtokosa (ezüst és bronz Signum Laudis stb.) Pályájának utolsó állomása a budapesti Toldy Gimnázium volt (1939-1941).

Bászel Ernő – aki 1934-ben a Bánkúty nevet vette fel – a monarchiában és a két világháború közt, a fent vázolt szokásos, mozgalmas tanári pályát futotta be. Az ország különböző iskoláiban tanított, széles körű irodalmi munkásságot és aktív – a polgári létre jellemző – közéleti tevékenységet folytatott. Néhányuk felsorolása is rávilágít Bászel Ernő sokoldalúságára: Gyóni Géza Irodalmi Társaság, Kazinczy Akadémia, Országos Középiskolai Tanáregyesület, Győri Kisfaludy Kör, Győri Szabadegyetem Tanári testülete (Déván is részt vett hasonló egyesületben), Philologiai Társaság, Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége. A győri evangélikus hitközség képviselőtestületének és iskolaszékének buzgó tagja. Háborús éveire emlékezve a tüzérbajtársak Klapka Körének elnöke.

Tucatnyi országban (Ausztria, Anglia, Francia- és Németország, Montenegró, Ausztrália) járt tanulmányutakon. Ezeket és háborús tapasztalatait is felhasználta irodalmi tevékenységében. (A tanárság honvédelmi szerepe, Az oberammergaui passiójáték, Petőfi Sándor emléke, Hadi-emlék ünnepségek, Endrődi Sándor életéről, a nyelvhelyességről számos cikk.)[ii]

A levelek

Az alább közölt két levél is ennek a tanári érdeklődésnek, olvasottságnak megnyilvánulása, még ha a bennük rejlő kérés végül is – a szerző lehetőségeinek korlátai miatt – eredménytelennek bizonyult. Mindkettő tárgya Bacsányi János és hitvese Baumberg Gabriella levelezésének német nyelven történő kiadása. Az első levelet Bászel Ernő Horánszky Lajosnak írta, miután elolvasta annak Bacsányi János és kora c. monográfiáját.[iii] A könyv arra sarkallta, hogy Bacsányi és hitvese, Baumberg Gabriellának német nyelvű levélváltását közzé tegye. A második – magabiztosnak látszó levelet – nagy valószínűséggel Thallóczy Lajosnak[iv] írta, Heinrich Gusztáv[v] ajánlásával. E levél Horánszkyhoz került. Sajnos Bászel Ernőnek ilyen irányú egyéb leveleiről, művéről nincs tudomásunk.

1.

Szászkabánya (Krassó-Szörény vármegye), 1908. VII. 26.

Mélyen tisztelt Uram!

Bacsányiról írott kitűnő könyvének olvasása közben az az ideám támadt, hogy Bacsányi és B[aumberg] G[abriella] levelezését német nyelven – az eredeti nyelven – kiadjam egy kötetben az illetők rövidre fogott életrajzával együtt.

Nem tudom, hogy Ön nem foglalkozik már is e gondolattal. Ép[p] ezért, kérem, szíveskedjék ez iránt felvilágosítást nyújtani.

Ha nem foglalkoznék a tervvel és megvalósulását részemről szívesen venné, szíveskedjék egyúttal afelöl is felvilágosítani, hogy a levelezést (igazgatóm részéről kiállítandó elismervény ellenében) 1-2 hónapra kezeimhez kaphatnám-e? Bécsben való tartózkodás részemre igen költséges volna. A Magy. Tud. Akadémiában levőket megszerezhetném,de a bécsi belügyminisztériumban lévők megszerzésének szíves pártfogását kérném ki. Szeptember első napjaiban tennék ez irányban lépéseket.

Szívességéért előre is köszönetet mondok s felvilágosító sorait mielőbb kérve

maradok teljes tisztelettel

Dr. Bászel Ernő

2.

Budapest, 1908. aug. 29.

Mélyen tisztelt Méltóságos Uram!

Horánszky Lajos „Bacsányi és kora” című munkáját olvasva az az eszmém támadt, hogy Bacsányi és Baumberg Gabriella levelezését német – azaz eredeti nyelven kiadjam. Közöltem ez eszmémet Horánszkyval, ki igen helyeselte, sőt fölötte örvendett annak, hogy e páratlan szépségű levelezést, - melyből Horánszky csak részleteket – egész terjedelmében akarom az olvasóközönségnek nyújtani. Ez ügyben mélt[óságos] Heinrich Gusztáv akadémiai főtitkár úrhoz, mint volt kedves tanáromhoz is fordultam tanácsért. Az ő tanácsát követem akkor, midőn Méltóságodhoz fordulok avval az alázatos kéréssel, szíveskedjék e munkának Bécsben kiadót szerezni. Méltóságodnak magas összeköttetésinél, nagy és becsült nevénél és befolyásánál fogva ez bizton sikerülni fog. Bizodalmamat e téren teljesen Méltóságodba helyezem, annál is inkább, mert az irodalomnak már nem egyszer tett szolgálatot ilyen és hasonló esetekben.

A kiadás állna egy bevezetésből, mely a költő és költőnő életrajzát foglalná magába, aztán a tulajdonkép[p]eni levelezésből. Hogy hány ívet tesz ki a levelezés, most még nem tudom, mert e munkához csak akkor fogok, ha kiadóm biztosítva van. A bevezetés 1½-2 ívre fog terjedni. Ezért a szokásos írói honoráriumot kérném – a levelezésért magáért csak költségeimet – tehát posta, papír, másolás-ért kiadandókat. Ez azt hiszem nem fog sokat kitenni, úgy hogy a kiadó maximum 400 Koronára számíthat. Jutalmul csak 25-30 drb. tiszteletpéldányt kötnék ki magamnak.

Szíveskedjék tehát méltóságod ügyemet magas pártfogásába venni, s engem ez ügyben véleményéről s lépéseinek eredményéről tudósítani.

Maradtam magamat s kérésemet jóindulatába ajánlva

alázatos szolgája

Dr. Bászel Ernő

zsolnai főreáliskolai tanár

 

Jegyzetek

[i] E helyütt mondok köszönetet az OPKM kiváló munkatársának, Pászthy György úrnak, aki az értesítők adatait rendelkezésemre bocsátotta. Az alábbi értesítők megfelelő évfolyamairól van szó:

A Zsolnai m. kir. áll. Főreáliskola értesítője; A Dévai m. kir. áll. Főreáliskola értesítője; A Győri m. kir. áll. Révai Miklós reáliskola értesítője; A Budapesti II. ker. m. kir. áll. Toldy Ferenc Gimnázium értesítője.

[ii] Az adatok a Toldy Ferenc Gimnázium értesítőjében, a róla szóló méltatásban jelentek meg. (1941/42. 7-8. p.) További munkássága: Bászel Ernő-Kemény József (1933): A Kisfaludy Irodalmi Kör negyedszázados története 1908-1933. Győr, KIK. A Dévai Szabad Líceum Mikszáth ünnepsége. Déva, 1910. II. 21. – Ir. Hunyadvármegye, 1910. 11. sz. márc. 13.

[iii] Horánszky Lajos (1871-1944) író, történész. Bacsányi János és kora. Bp. 1907. c. munkájáról van szó.

[iv] Thallóczy Lajos (1856-1916) történész, az MTA tagja, a bécsi levéltár egyik részlegének igazgatója

[v] Heinrich Gusztáv (1845-1922) egyetemi tanár, a főrendiház tagja, az MTA főtitkára (1905-1920). Az MTA Kézirattárában nem található a Bászel Ernővel folytatott levelezés.





Készítette