Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Nagy Andor József: Utak és történések. Adalékok a magyar úttörőmozgalom történetéhez. Új Helikon Bt. Bp. 2006. 244.



Úttörő nem lehettem, de cserkész voltam 1948-ig. Mind máig emlékszem a sok ismeretet és élményt adó rajgyűlésekre, őrsi összejövetelekre, a pilismaróti táborozásra, a különböző képességfejlesztő próbákra, számháborúkra.
Az egri főiskolán kezdettől jelentős szerepet kapott a pedagógiai, majd a neveléstudományi tanszéken a gyermekmozgalom mint nevelési színtér megismertetése a hallgatókkal, illetve korábban az úttörővezető-képzés.
Átéltem a rendszerváltozás után a gyermekmozgalmak megújulását és élem azt a sajátos világot, amelyben a gyermekeink tömegei nem részesülhetnek azokban a javakban, amik a gyermekmozgalmakból adódhatnak. A csellengők, a kulcsos gyermekek, a rossz társaságba kerülők, a családokból kivetettek, a gyermekbűnözőkké válók mentsvára lehetne a gyermek- és ifjúságmozgalom.
60 éve történt, hogy hazánkban a minden gyermeket megszólító, minden gyermeknek programot, élményt adó úttörőmozgalom zászlót bontott. Erre emlékeztet 16 évvel a rendszerváltoztatás kezdete után a Trencsényi László összeállításában megjelent Utak és történések című tartalmas és terjedelmes kötet, amely adalékokat tartalmaz a magyar úttörőmozgalom történetéhez.
A kerek évfordulót köszöntő kötet nem ünnepeltet, sokkal inkább emlékeztet. Emlékeket, tanulmányokat empirikus kutatási beszámolókat tartalmaz e kötet. Felidézi a hat évtized sokszor pozitív, de számos estben negatív hangvételű megnyilvánulásait.
A kötetet bevezető kritikus, de rendkívül tartalmas előszóból kiemelésre kívánkozik, hogy az úttörőmozgalom történetének monografikus feldolgozása még mindig várat magára, jóllehet „az úttörőtörténelem része a modern Magyarország történetének”.
Az első tanulmány szerzője Trencsényi Waldapfel Imre, aki 1946-ban és 1957-ben is „nevét és arcát adta az úttörőmozgalomnak”, aki 1948-ban „Az Úttörő Mozgalom eszményéről” írva történelmi keretbe ágyazva fejtette ki klasszikussá váló mondanivalóját, ami a későbbiekben hivatkozási alapul szolgált.
Az úttörőmozgalommal is foglalkozó ókortudós apát a kötetben a fiak: Trencsényi Imre és László követik.
Trencsényi Imre emlékiratai közül az első 1946-os, amíg az utolsó 60 évvel később íródott. Valóságos kordokumentum, saját készítésű fotók gyűjteményeként jelenik meg a kötetben.
Az összeállítást is végző Trencsényi László írásai jelentik a nagyobb terjedelmet és érzékelhetően a mozgalommal való mind máig együttélést, az elkötelezettséget.
A kötetet olvasva az 1890-es években alapított amerikai pionyír-mozgalomtól eljutunk a rendszerváltás folyamatában is mind máig a legtöbb gyermeket vonzó, születésének 60. évfordulójához érkezett magyar úttörőmozgalomhoz.
Mindez a kötet összeállítójának, szerzőinek és az Új Helikon Bt. Kiadónak köszönhető.




Készítette