Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Szécsényi András: Hóman Bálint és az egyetem - 70 éves a Pázmány Péter Tudományegyetem jubileumi törvénye

1935. május 13-án ünnepelte a Pázmány Péter Tudományegyetem és vele az ország, hogy Pázmány Péter bíboros hercegprímás, esztergomi érsek 300 évvel azelőtt, 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, a budapesti egyetem jogelődjét és névadóját. Erről a jubileum alkalmából törvénnyel kívánt megemlékezni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium.

Ma, 70 esztendővel e megemlékező törvény megszületése után csak nagyon kevesek tudnák elképzelni, hogy korunkban hasonló jellegű törvény szülessen. Ám a két világháború közötti Magyarország ebben lényegesen különbözött a maitól: a budapesti tudományegyetem nemcsak az állam legnagyobb felsőoktatási intézménye volt (akkoriban évente 5000 fős hallgatói létszámmal),[1]de a legnívósabb is. A minisztert személyes megelégedettség is eltölthette, hiszen 1932 előtt történelemprofesszorként maga is az intézmény oktatója volt, utóbb a középkor nyilvános rendes tanáraként. Továbbá (és ez legalább olyan fontos momentum) a törvényjavaslat jól illeszkedett Hóman Bálint kultuszminiszter nemzetnevelési koncepciójába, amennyiben a katolikus érsek, hitszónok Pázmány Pétert példaként emelte a közbeszéd centrumába, felemlítve annak a kereszténység (tehát az ország megtartó ereje) szempontjából múlhatatlan érdemeit. Lényegében tehát az egyetem évfordulójának és Pázmány Péter eszméinek ünnepléséről volt szó. Ugyancsak kapóra jött a magyar tudományosság integritását szimbolizáló jubiláns egyetem melletti kiállás, amely köztudottan illeszkedett Hóman egységesítő törekvéseihez.[2]

Mindezek előzményeként az egyetem tanácsa már 1927. május 31-én döntött egy jubileumi egyetemtörténet megírásáról. (A nívós professzori gárda által fémjelzett kötetek utóbb 1935 és 1938 között láttak napvilágot.)[3] 1931. január 24-én a kormány döntött arról, hogy a 300. évfordulót hazai és nemzetközi ünnepségekkel teszi emlékezetessé, melynek előkészítésére Wolkenberg Alajos hittudományi ny. r. tanár elnökletével (majd Kenyeres Balázs orvoskari ny. r. tanár vezetésével) jubileumi bizottság alakult. E tanács 1933-ban véglegesítette, hogy az 1935. naptári évet jubileumi évnek tekinti, benne néhány ünnepi aktussal.[4] 1934 márciusában alakult meg Serédi Jusztinián hercegprímás elnöklete alatt a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem barátainak Szövetsége. Serédi itt Pázmányt nemcsak a katolicizmus, hanem a magyar nemzet legnagyobbjai közé sorolta és párhuzamot vont az Alma Mater és az édesanya szerepe között. Petri Pál politikai államtitkár a kereszténység és a nemzet közös értékeire hívta fel a figyelmet. Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke pedig odáig ment, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem fő feladatának a revíziós gondolkodásra való felkészítést tartotta.[5]

A kormányzat „neobarokk” ideológiájába jól illeszkedett a jubileumi törvény, hiszen így egy olyan jogszabály született, melyhez nem volt szükség jelentős pénzösszegekre, viszont biztosította a keresztény-nemzeti értékek melletti látványos kiállást. Az 1935. május 7-én az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat nem sorolható Hóman Bálint oktatáspolitikájának jelentős szervezeti reformjai közé, de szimbolikus, a nemzetnevelési ideológiához illeszkedő törvénynek igen. A kultuszminisztérium nevében Kelemen Krizosztom előadó ismertette a tervezetet: Pázmány Péter munkássága, különösen a nagyszombati egyetem létrehozása „a magyar tudománynak és a nemzeti műveltségnek rendkívüli szolgálatokat tett”.[6] „Az Isteni Gondviselés kegyelme az egyetemnek felejthetetlen emlékű alapítót adott, az egyetem pedig az alapító célkitűzéseihez hű és olyan intézménynek bizonyult, mely az elmúlt három évszázad során az ország egyik legnagyobb kultúrértéke volt. Hiszem és tudom, hogy a magyar törvényhozás büszkeséggel teli szeretettel övezi az egyetemet és méltán azt a reményt táplálja, hogy az a nemes tradíciót mindenkor ápolva, múltjához hű munkássággal a magyar jobb jövő kialakításának mindenkor hathatós tényezője lesz” – vallotta a miniszter a törvény preambulumában is.[7] A javaslat nemzeti nevelési volta történeti megalapozottsággal párosulva megfelel: Az 1. § értelmében „Magyarország törvényhozása az Isteni gondviselés iránt való hálaérzéssel iktatja törvénybe Pázmány Péternek azt a kimagasló érdemét, hogy a három részre tépett Magyarország legválságosabb viszonyai között az egyetem alapításával lerakta azt a fundamentumot, melyből a tudománynak az ország szellemi életét hosszú időkön keresztül tápláló mai Alma Materé fejlődött.” A 2. § „A Budapesti Királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem évszázadok viszontagságai közepett is mindig hű maradván alapítójának tudományos célkitűzéséhez, hivatásának magasabbrendűségébe vetett hittel, gazdag eredményekkel munkálta és fejlesztette a tudományt s tíz emberöltőn keresztül Isten, Haza és a Tudomány szolgálatára s a nemzet egészének javára nevelte polgárait.” A jubileumi alkalomból május 13-án az egyetemen ünnepségeket fognak tartani, mondta Kelemen Krizosztom, majd ismertette a javaslatnak az egyetem javára szóló anyagi juttatásokat: a Konkoly-Thege alapítványú Csillagvizsgáló Intézetet és a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot összes tartozékaikkal egyetemben, valamint számos kisebb, a székesfőváros tulajdonában lévő telket, köztük egy pesti épületet „diákjóléti és művelődési célokra” (Vö. 13. sz. iromány, 4. §. 1.),[8] ezenkívül ötvenezer darab kétpengős, a Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának háromszáz éves jubileumát megörökítő ezüstérmét kell verni (3. §).

A javaslat parlamenti fogadtatása – figyelembe véve a közhangulatot –, igen egységesnek mondható. Ezt bizonyítja, hogy e szimbolikus törvényszövegezést a Ház közoktatásügyi bizottsága szövegezését megkapta és egyhangúlag elfogadta.[9] A képviselőházi megszavazása egyetlen nap (1935. május 7.) folyamán, néhány óra alatt, elutasítás nélkül megtörtént. Petrovácz Gyula kereszténypárti képviselő szerint a rövid törvényben jobban ki kellene hangsúlyozni Pázmány Péter katolikus mivoltát, mert ő volt a legfőbb hirdetője az 1935-ben is aktuális keresztény és nemzeti gondolatnak. Petrovácz bírálta, hogy – méltatlan módon – kevés adományt biztosít az állam az egyetemnek.[10] Kornis Gyula kormánypárti felszólaló (aki nemcsak kultúrfilozófusként, hanem az egyetem tanáraként is kompetens volt), hosszú beszédben igyekezett megvédeni a törvényjavaslatot. Szerinte „ez a nap most valóban az egész nemzetnek örömünnepe”.[11] Kornis aktuális ideológiai és politikai utalásoktól átszőtt felszólalása szerint Pázmány egyeteme magyar volt. Jelentősége, hogy ezentúl hazánkban tanulhattak  az ifjak, az egyetem „nemzedékek hosszú sorát képezte ki, de egyszersmind a nemzeti lélek egységén is munkálkodott”.[12] Az egyetem történetének vázlatos és egyoldalú bemutatása végén Kornis utalt Trianonra, melynek kábultságából a pázmányi „nemzeti jövőbe és halhatatlanságba vetett hit” segíthet ki, így a törvény jó példát tár a nemzet elé. Kornis Gyula nagyszabású beszédét a parlament minden oldaláról lelkesen megéljenezték, megtapsolták.[13] Kéthly Anna volt az egyetlen hozzászóló, aki – jóllehet ő is igent mondott a törvényjavaslatra, mert elismerte a Pázmány Péter Tudományegyetem kiemelt jelentőségét –, kemény bírálatot fűzött hozzá. A szociáldemokrata szónok, Kornissal vitatkozva, nem értett egyet azzal, hogy az egyetem minden társadalmi réteget integrált volna: a múltban a jobbágyságot, később, a polgári korban pedig az új, „hatalomra jutott osztályok” anyagi erejüknél fogva az alsóbb osztályokat zárták ki és zárják ki, ugyanis a középosztály „tervszerűen becsapja a kapukat” az iparos, munkás és paraszt tehetségek elől is.[14] A szakirodalom tükrében valóban jogosnak tarthatjuk ítéleteit, ám tény, hogy Kéthly Anna a törvényjavaslati vita ürügyén Hóman Bálint, tágabban pedig az ellenforradalmi rendszer oktatáspolitikájáról mondott lesújtó ítéletet. „Új szellemet és új életet kell bevinni”, de nem úgy, mint Hóman gondolja, hanem valódi reformokkal: modern szociológiai tanszéket kell felállítani és több pénzt kell befektetni a kutatásokba, el kell törölni a középiskola végén történő szelekciót, mely valódi „numerus clausus” és a Pázmány Péter Tudományegyetemen is a fejlődés kerékkötője, növelni kell a diákönkormányzatok hatáskörét („Diákönkormányzatok kellenek.[…] Jó lenne, ha a jelenlegi kollégiumokból nem csinálnának kaszárnyákat, sem testi, sem szellemi értelemben”), nem pedig a centralizációt erősíteni. Kéthly szerint a javaslat 4. §-a alig juttat valamit az egyetemnek, inkább csak hangzatos adományozások ezek. Kéthly Anna beszédét minduntalan durva közbekiabálások szakították meg.[15] Makkai János a Nemzeti Egység Pártjának színeiben szólalt fel, és élesen vitatta a szociáldemokrata képviselő összes felvetését.[16] A vita ekkor már teljes mértékben eltért a törvényjavaslattól, de talán ez is bizonyítja, hogy itt lényegében szimbolikus törvényről volt szó, amely a rendszer gondolkodásmódjának eszenciáját is magában hordozza. Makkai szerint a középiskolai felsőoktatásra képesítő vizsga nem zsidóellenes, mert ezzel együtt is csak a tanulmányi eredmények számítanak. Vitatta, hogy „az alsóbb néposztályok” ki lennének zárva a felsőoktatásból, a tudományos pályákról. Az antiszemita bekiabálások közepette Makkainak végül sikerült visszakanyarodni a törvényhez: „Ha […] találunk olyan intézményt, amely évszázados múltra tekint vissza, mint például a Pázmány Péter Tudományegyetem, akkor igenis nemzeti kötelességünk annak jubileumát a legnagyobb fénnyel és a legnagyobb bensőséggel megünnepelni” külföldön és Magyarországon egyaránt.

Végül Hóman Bálint kultuszminiszter összegezte az elhangzottakat.[17] Nézete szerint az egyetem nem csupán katolikus egyetem, hanem – a nemzetnevelési elveknek megfelelően – felekezetektől függetlenül az egész nemzet egyeteme kell, hogy legyen. Szónoklatát alig volt képes elmondani, a kormánypárti „Gömbös-fiókák” és a szélsőjobboldali képviselők közös ovációban részesítették: „Ez az, ami előtt a magyar nemzetnek és ennek a parlamentnek is minden tagja (Úgy van! Úgy van!) felekezeti közösség nélkül (Úgy van! Úgy van!) – élén a más felekezethez tartozó előadó úrral – (Úgy van! Úgy van!) meghajlik és ez az, amiért ma Pázmány Péter érdemeit itt törvénybe kívánjuk iktatni anélkül, hogy az ő egyéniségében levő mozzanatokat, amelyek esetleg egyesek körében talán visszatetszést keltenének, ma kihangsúlyoznánk. (Helyeslés.).”[18]Ezután a képviselőház a javaslatot általánosságban elfogadta, másnap (1935. május 8.) pedig harmadszori olvasás után is így tett.[19]

A felsőházban[20] 1935. május 22-én csupán Nékám Lajos szólalt fel: a törvényjavaslat kedvezőbb anyagi helyzetben több alapítást tartalmazhatott volna. Nékám kiválóan összegezte a kultuszminisztérium álláspontját is. „Az egyetem ugyanúgy érzi, hogy a nemzeti gondolatnak ő a hivatott őre és gondozója. Hogy azonban ezt a funkcióját gyakorolhassa, bírnia kell a nemzet lelkét és szívét. Ez a törvényjavaslat éppen azt mutatja, hogy a Pázmány-egyetem valóban a nemzet egyeteme.”[21] Végül Hóman – a képviselőházi előadói beszédhez idomulva – összegezte és értékelte törvényjavaslata lényegét, majd a felsőház egyhangúlag elfogadta azt.[22] 1933. június 12-én jelent meg az Országos Törvénytárban és emelkedett jogerőre mint az 1935. évi V. tc.[23]

A törvényjavaslat sajtóvisszhangja egyértelműen pozitívnak tekinthető mind a pártsajtó, mind az igényesebb orgánumok részéről. A legtöbb folyóirat tanulmányt, cikket szentelt a katolikus egyetem emlékének.[24] A politikai újságokban leginkább az országgyűlési felszólalások hangnemét kritizálták: „Minden oldalon sajnálták, hogy az ünnepi hangulatot előbb rövid és nem túlságosan éles felekezeti vita, azután az egyetlen szocialista felszólaló beszédének a javaslat kulturális jelentőségéhez nem illő hangja zavarta meg.” A szociáldemokraták az Új Magyarság szerint „új hangjukkal” megbotránkoztatták az ülést.[25] A sajtó csaknem egésze méltató cikkeket közölt Pázmány Péternek a magyar művelődésben betöltött szerepéről és az egyetem évszázadokon átívelő jelentőségéről: „A magyar törvényhozás képviselőházán keresztül a magyar nép rója le háláját, tiszteletét és megbecsülését panaszi Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek iránt.” Az egyetem ifjúságán az egyetem történelmi szellemének fényében hittel, tűzzel „hordozza lelkében a keresztény erkölcs és a magyar nemzeti eszme történelmi gondolatát”.[26] A Pesti Napló is így tett, de fájlalta, hogy az 1928. évi XIV. tc. és a szelekciós középiskolai törvény (1934. évi XI. tc.) antidemokratikussá teszik a patinás intézményt is: „ma egy Korányi Sándor vagy Grósz Emil nem kerülhetne be az egyetemre”. Másik hibája a törvényjavaslatnak –amint a parlamenti vitában is elhangzott –, hogy e jubileumra kevés anyagi ráfordítást szánt a kormány (vö. 4. §).[27] A Népszava volt az egyetlen médium, amely – akárcsak a törvényhozásban, sőt erőteljesebben – bírálta a törvényt. Háromszáz esztendő c. cikkében az egyetem történetének ismertetését követően kifejtették: „az egyetem a világnézeti reakció székhelye, politikusok jutalmazásának alkalma annak ellenére, hogy a tudomány jogán működő tanárok” vezetésével, noha a lap szerint a legjelesebbeket nem is engedik katedrához, jól működik az egyetem. A törvényben nem a katolikus jelleget kellett volna kidomborítani, hanem a tudományos szabadságjogokat lefektetni. Az elképesztően elfogult kritika végül az oktatáspolitika egészére vonatkozóan beszél: eszerint a munkásságot a középiskolai szelekció, mely lényegében politikai szelekció, teljesen kiszorította. Az antidemokratikus rendszer pedig csak rossz törvényeket szülhet – vélte a lap.[28]

A jubiláns egyetem a háromszáz esztendő évfordulója alkalmából a következő hónapokban ünnepségeket tartott szoboravatással és szokatlanul nagy számú sub auspicius regis doktorrá avatásokkal, nyilvános előadásokkal díszes körülmények között.[29] Ez az oktatástörténeti epizód rámutat arra, hogy nemcsak reformok révén lehet a figyelmet felkelteni. A jogszabály szellemisége nemcsak növelte az egyetem tekintélyét, hanem pozitívan hatott a hivatalos művelődéspolitika megerősítésére is.

 

Jegyzetek

[1] A debreceni Tisza István Tudományegyetem, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem, valamint a Műegyetem hallgatói száma ekkor 1500-2000 fő körül állandósult.

[2] Ennek ellenére a történeti szakirodalom nem foglalkozott a kérdéssel. Hóman miniszteri tevékenységének megítéléséről egyébként sincs egységes álláspont. A retrográd központosító – autoriter – vonásokat hangsúlyozza pl. Nagy Péter Tibor több munkája (vö. A magyar oktatás második államosítása. Bp. 2002. Educatio.) és Tőkéczki László (Hóman Bálint művelődési és művelődéspolitikai eszményei. Protestáns Szemle. 1995. 2.), míg pl. Kardos József (Hóman Bálint oktatáspolitikája. In: Neveléstörténeti kaleidoszkóp – a középkortól napjainkig. Szerk. Balogh László. Bp. 2002. OPKM.) és Glatz Ferenc (legújabban: A tudománytól a politikába. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Monumenta Historica Budapestinensia XIV. Szerk. Erdei Gyöngyi – Nagy Balázs. Bp. 2004. ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék) inkább a szakszerűsítő törvényeket emelik ki.

[3] A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története I-IV. Az egyetem fennállásának 300 éves ünnepe alkalmából kiadja a Pázmány Péter Tudományegyetem. Bp. 1935-1938. Hermann Egyed –Artner Edgár: A Hittudományi Kar története 1635-1935. I. Bp. 1938; Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. II. Bp. 1936; Győry Tibor: Az Orvostudományi Kar története 1770-1935. IV.  Bp. 1936; Szentpétery Imre: A Bölcsészettudományi Kar története 1635-1935. IV. Bp. 1935.

[4] Pl. a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Baráti Szövetségének megalapítása; az egyetem történetének megírása; egyetemtörténeti kiállítás Pázmány Péter emlékére; prímási emléktábla avatása; BEAC felújítása stb. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapítása 300 éves évfordulójának jubileumi emlékkönyve. Szerk. Kornis Gyula. Bp. 1936.

[5] Uo. 6-8. p.

[6] Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés naplója. I. Bp. 1935. Athenaeum. 49-51 p.; Vö. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának nyomtatványai. I. Bp. 1935. 13. sz. 162-167. p.

[7] Magyar Törvénytár. 1935. évi törvénycikkek. [V. törvénycikk a Budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának háromszázadik évfordulójáról.] Bp. 1936. 139-142. p.

[8] Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. I. I.m. 163. p.

[9] Uo. 23. sz. 263. p.

[10] Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés naplója. I. I.m. 49-63. és 75. p. A tárgyalás anyaga megjelent a jubileumi Emlékkönyvben is. Az alábbiakban az Emlékkönyv lapszámait közlöm.

[11] Uo. 72. p.

[12] Uo. 77. p.

[13] Uo. 80. p.

[14] Uo. 81-83. p.

[15] Uo. 81-90. p.

[16] Uo. 91-92. p.

[17] Uo. 98. p.

[18] Uo. 98 p.; Vö. Hóman Bálint (1938): Művelődéspolitika. Bp. Magyar Történelmi Társulat. 323-324. p.

[19] Uo. 75. p.

[20] A második kamara közoktatásügyi bizottsága módosítás nélkül terjesztette a Ház elé. Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház – Irományok. I. Bp. 1936. Athenaeum. 8. sz. 58-61. p.

[21] Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház – Napló. I. Bp. 1936. 31. p.

[22] Uo. 32-33. p.

[23] Magyar Törvénytár. 1935. évi törvénycikkek. Im. 139-142. p.

[24] Magyar Pedagógia. 1935. 3. 113-116 p.; Budapesti Szemle. 1935. 695. 1-10 p.; Magyar Szemle. 1935. XXV. (október) stb.

[25] Új Magyarság. 1935. május 8.

[26] Függetlenség. 1935. május 8.

[27] Pesti Napló. 1935. május 9.

[28] Népszava. 1935. május 12.

[29] A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapítása 300 éves évfordulójának jubileumi emlékkönyve. Szerk. Kornis Gyula. I.m. 4-6. p.

 

Irodalom

Glatz Ferenc (2004): A tudományból a politikába. In: Változatok a történelemre.

   Tanulmányok Székely György tiszteletére. Monumenta Historica Budapestinensis

   XIV. Szerk. Erdei Gyöngyi – Nagy Balázs. Bp. ELTE BTK Középkori és Kora

   Újkori Egyetemes Történeti Tanszék.

Hóman Bálint (1938): Művelődéspolitika. Bp. Magyar Történelmi Társulat.

Kardos József (2002): Hóman Bálint oktatáspolitikája. In: Neveléstörténeti kaleidoszkóp – a középkortól napjainkig. Szerk. Balogh László. Bp. OPKM.

Nagy Péter Tibor (2002): A magyar oktatás második államosítása. Bp. Educatio.

Tőkéczki László (1995): Hóman Bálint művelődési és művelődéspolitikai eszményei.

    Protestáns Szemle. 2. sz.

A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapítása 300 éves

    évfordulójának jubileumi emlékkönyve. Szerk. Kornis Gyula. Bp. 1936. Egyetemi

    Nyomda.

A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története I-IV. Az egyetem

    fennállásának 300 éves ünnepe alkalmából kiadja a Pázmány Péter

    Tudományegyetem. Bp. 1935-1938.

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés naplója I. Bp. 1935.

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés képviselőházának irományai I. Bp. 1935.

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház –

    Napló I.  Bp. 1936.

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház –

   Irományok I.  Bp. 1936.

Magyar Törvénytár. 1935. évi törvénycikkek. Bp. 1936.

Budapesti Szemle. 1935. 695. p.

Függetlenség. 1935. május 8.

Magyar Pedagógia. 1935. 3. sz.

Magyar Szemle. 1935.

Népszava. 1935. május 12.

Pesti Napló. 1935. május 8.

Új Magyarság. 1935. május 8.





Készítette