Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Balogh László: Törekvések az értékelés-osztályozás objektívebbé tételére a 20. század első felében

Az 1960-as évek közepén és a 70-es évek első felében elemzéseket, javaslatokat kellett készíteni az Országos Pedagógiai Intézetben egyrészt az iskolai értékelés-osztályozás, másrészt a vizsgarendszer, elsősorban az érettségi vizsga korszerűsítése érdekében. Mindkét témával kapcsolatban felerősödtek a szakmai viták. Hazai nevelésünk történetében ezek a viták immár másfél évszázadot is meghaladó múltra tekinthetnek vissza mindkét témakörben.

Ekkor kezdtem hozzá az iskolai értékelés-minősítés-osztályozás történetének, illetve a téma vitairodalmának feldolgozásához. A történetet 1777-től l968-ig, a szakmai vitairodalmat 1856-tól 1968-ig 33 folyóirat viszonylagos teljességre törekvő áttanulmányozása alapján dolgoztam fel. A  tartalmi annotációt is tartalmazó bibiliográfia mintegy 20-22 kéziratív terjedelmű, amely valóban hatalmas szakmai-történeti anyagot ölel fel.

A másik nagy vállalkozás – Waldapfel János, majd Fináczy Ernő munkásságának elemzése és a kutatómunka  összefoglalása mellett – az érettségi vizsgarendszer magyarországi történetének, vitairodalmának és dokumentumainak felkutatása, illetve feldolgozása az 1851 és 1945 közötti időszakban. Később az 1945 és 1990 között megjelent szakmai vitairodalom anyagát is összeállítottam. Az első korszak anyaga mintegy ötszáz, az utóbbi időszaké körülbelül kilencszáz tételt tartalmaz, zömmel annotációval ellátva. (Kéziratos formában.)
Ez alkalommal az értékelés-osztályozás történetéből csupán egy vékony szeletet ismertetek. Ugyanis a 20. század első felében már határozott törekvések mutatkoztak az értékelés és osztályozás objektívebbé tételének megvalósítására. Ezeket a konkrét kísérleteket igen jelentős szakmai vitairodalmi tanulságok előzték meg az 1850-es évektől kezdődően.
A sok száz javaslat és vitatéma közül csupán néhányat említek. Tanulságosak! Összefoglaló vizsgálatok a nagyobb témaegységek után, előre meghatározott kérdésekkel (1900-as évek). Az óra eleji számonkérés kizárólagosságának átalakítása az egész osztállyal való állandó foglalkozássá (1920-27-es évek). Tantárgyanként „minimumkövetelmények, -szintek” meghatározása, illetve kidolgozása (1897-től). Minden iskolatípusban egységes érdemsorozatok kialakítása és biztosítása. A helyes és szükséges szelekció érvényesítése mellett a tehetségek kibontakozásának elősegítése (1900-as, főleg az 1916-18-as és a 30-as években). A környezeti tényezők és hatások figyelembevétele. A tananyag elsajátítása, alkalmazása mértékének, a kombináló-ítélőképesség fokának értékelése (már az 1900-as évektől). Pszichológiai ismeretek alapján a tanuló személyiségének értékelése (már az 1900-as években). Jellemrajzok, törzslapos módszer, pontozásos rendszer, egyéniséglapok bevezetése-írása megfigyelések alapján. A legradikálisabb javaslatok az osztályozás teljes eltörlésére irányultak didaktikai, de főleg pszichológiai érvek alapján az 1890-es, majd az 1910-13. és az 1930-as években. A legpozitívabb javaslatok az értékelés-osztályozás egzaktabbá, objektívebbé (tárgyilagosabbá) tétele érdekében születtek. Ezek az ún. tantárgytesztek, tantárgyi felmérő- és feladatlapok kidolgozására  és alkalmazására irányultak az 1916-1918-as, de  főként az 1930-as évektől. A továbbiakban ezek sorából villantunk fel néhány konkrét kezdeményezést.

A hazai vitákat, javaslatokat egy másik jelentős forrás egészítette ki. Ezt a sokrétű szempontot a külföldi útkeresések, a kidolgozott és alkalmazott tesztek és egyéb módszerek tapasztalatainak a megismerése szolgáltatták.

Már 1903-ban A szellemi munkaképesség kísérleti mérése és a túlterhelés problémája címmel Sáfrány Lajos ismertette a Magyar Paedagogiában a témára

vonatkozó külföldi irodalmat, a Masso és Griesbach által kidolgozott kétféle mechanikai módszeres mérések eredményeit, illetve a pszichológiai módszerek fő típusait. Éltes Mátyás 1916-ban a Magyar Paedagogiában közzétette a gyermeki intelligencia vizsgálatának részletes eredményeit. Ez az írás komoly hivatkozási bázis maradt a későbbi kutatók számára is. A Gyermek c. lap hasábjain 1920-1921-ben már országos érvényű tesztrendszerek kidolgozását javasolták az objektívebb osztályozás érdekében. Bírálták a Horthy-rendszer szelekciós politikáját. A negyedik elemi utáni vizsga is a középiskolába „nem való elemek” kiszűrését szolgálta, de nem objektív mérőmódszerek alkalmazásával, és nem a valódi tehetség figyelembevétele, illetve megállapítása alapján.

A Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolája elsődleges szerepet vállalt a konkrét mérési tervek, módszerek kidolgozásában és kipróbálásában, a tapasztalatok szintetizálásában. Ilyen irányú munkálatok az 1930-as évektől kezdődtek, az írások a pedagógiai szaklapokban, mindenekelőtt A Cselekvés Iskolája c. folyóiratban 1933-tól jelentek meg. Ezek az írások tantárgytesztek kidolgozásával, tantárgyi felmérőlapok alkalmazásával, az írásbeli válaszok lehetséges egyöntetű elbírálásával kívánták biztosítani a tárgyilagosabb értékelést. Így például Kísérlet az osztályozás tárgyiassá tételére címmel a szegedi polgári iskolában a földrajz tantárgy keretében végzett vizsgálatról adtak ismertetést. Írásbeli teszteket dolgoztak ki a földrajzi anyag számonkérése és értékelése céljából. Igen tanulságos a vizsgálat módszere, a kidolgozott kérdések, az eredmények összehasonlító elemzése a szóbeli feleletekre adott osztályzatokkal. Ugyanitt kérdőíves tesztvizsgálatokat is alkalmaztak a biológiaoktatásban. Beszámoltak a természettan tanítása során alkalmazott újszerű kísérletről, melynek során az egyes tanulók munkájának értékeléséhez kívántak korszerű szempontokat adni. A német nyelv tanítása során az óra ún. számonkérő részét elemezték, pontosabban a feleletek értékelésének főbb szempontjait igyekeztek rendszerbe foglalni.

Igen jelentős kezdeményezés fűződik Stolmár László nevéhez is, aki a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium gyakorlóiskolájának igazgatóhelyettese, 1935-ben ideiglenes, 1936-tól kinevezett igazgatója volt, és fontos oktatásügyi szervezetekben is dolgozott. A budapesti népiskolákban igyekezett objektívebb módon meggyőződni arról – ilyen címmel jelent meg tanulmánya is a Néptanítók Lapjában (1935) –, Mit tanítunk és mit tudnak tanítványaink? Kérdéssorozatot dolgozott ki, amely a népiskolában megkívánható térképismeretet ölelte fel. 996 I-VIII. osztályos tanulónak 7968 kérdést tett fel. (474 fiú, 522 leány; 3085 helyes, 4883 helytelen válasz.) A válaszokat, az eredmények okait nagy alapossággal elemezte és vont le következtetéseket.

A témával kapcsolatban még egy alapvető jelentőségű munkásságot említek. Az összegező tanulmány Az osztályozás és az amerikai ismerettesztek címmel jelent meg a salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnázium Értesítőjében 1935-ben. Az 1934-35. tanévről szólt az Értesítő tartalma. Megjegyzem, hogy az amerikai tantárgytesztekről A Gyermek és a Magyar Paedagogia hasábjain is jelentek meg közlemények az 1930-35-ös években. A salgótarjáni iskolában azonban kipróbálták a tesztek alkalmazását, sokoldalúan elemezték az

eredményeket, ellenőrzésként tájékoztató teszteket is használtak.

A salgótarjáni nagyszabású munkáról Pénzes Zoltán igen jelentős terjedelmű tanulmányban számolt be. Mindenekelőtt a téma elméleti problémáival foglalkozik. „A tanterv megjelölte anyagkörök részleteit mi magunk nem értékeljük kellő alapossággal – írja –, a végső cél szempontjából. Mi magunk nem tesszük a jelentőség, szükségesség, célszerűség, teherbírás mérlegére az anyagot, illetőleg anyagrészleteket, mielőtt a tanításhoz fognánk…” Elfelejtjük a népiskolai oktatás feladatát. „Mindent részletesen akarunk tanítani, ahelyett, hogy kiválasztanánk a céljainknak, a rendelkezésünkre álló időnek s legfőképp a gyermek felfogóképességének, érdeklődése körének megfelelő anyagot, s ezt aztán alaposan, maradandó erővel tanítanánk.” Határozottan a tanuló munkateljesítménye  egzakt mérésének szükségességét indokolja. Céltudatosan használja a „teljesítmény” fogalmát. Országos szinten tárgyanként és osztályonként megállapított követelményszintek kidolgozását tartja fontosnak. Elemzi a vizsgák, az iskolai és a házi dolgozatok szerepét az ismeretmérő eljárások sorában. Óva int a túlzásoktól: „Nem lehet tehát arról szó, hogy az eddigi gyakorlatban alkalmazott eredménymérő eljárásokat a hozzájuk fűződő évtizedes tapasztalatokkal együtt teljesen elvessük. Csak kiegészítésükről, objektív elemekkel való telítésükről kell gondoskodnunk.” Részletesen foglalkozik a különböző típusú tesztek alkalmazásának lehetőségeivel, előnyeivel az osztályozás tárgyilagosabbá tétele érdekében és felfedi azok hátrányait is. Leírja, hogy Salgótarjánban a tanári kar több tagjával együtt konkrét kísérleteket végeztek a különböző tesztek alkalmazása terén. A negyedik osztályban az ún. „igaz-hamis” tesztet próbálták ki a validitásmérték számításának igazolására. Földrajzból 140 tétel összeállítása alapján tízféle tesztet alkalmaztak az év végi ismétlések keretében dr. Stolmár László szakmai tanácsai szerint, majd összehasonlító elemzést készítettek a félévi eredmények figyelembevételével. Hasonlóan alkalmaztak ismeretteszteket a történelem és az idegen nyelvek, az anyanyelv tárgykörében is. Az „igaz-hamis” teszt mellett kipróbáltak „többágú” teszteket, „kérdés-felelet”, „szövegkiegészítő”, „asszociáló”, „osztályozó”, „hasonlósági”, „viszonyító” és „névfelidéző” teszteket. Végül a témára vonatkozó, főleg az angol nyelvterületen megjelent szakirodalmat ismertette részletesen.

Pénzes Zoltán és a tanári kollektíva tehát elsősorban az ismeretettesztek alkalmazásának lehetőségeit vizsgálta. A végzett munka igen korszerű, kezdeményező lépés volt. A saját, salgótarjáni kísérletükhöz Stolmár László közreműködésével ellenőrzésként tájékoztató tesztet végeztettek a fővárosi népiskolák IV-VIII. osztályos tanulóival. A téma: Tudnak-e távolságot és magasságot mérni, illetve térképről leolvasni? Ennek a tesztvizsgálatnak az értékelését a homogenitás érdekében Stolmár László intenciói alapján végezték.

Pénzes Zoltán értékelő megállapításai, következtetései alapos tanulmányozásra érdemesek. Az 1960-as években is teljesen újdonságként hatott, hogy a harmincas években már nemcsak ismertették a külföldön alkalmazott teszteket, hanem konkrét kipróbálásukra is sor került a salgótarjáni Chorin Ferenc Reálgimnáziumban. Akkor, abban az időben, az országban több helyen ismerték ezt a nagyszabású munkát. Tanulság az is a hasonló témájú kutatással foglalkozók számára, hogy a számos neveléstörténeti kincset rejtegető iskolai értesítők anyagát is érdemes, szükséges figyelemmel kísérni, tanulmányozni.

A salgótarjáni kísérleti munka tapasztalatait összegző tanulmány szerzője, Pénzes Zoltán természetesen nem vont le általános érvényű következtetést a külföldi, ez esetben az amerikai tudástesztek hazai alkalmazásával kapcsolatban. De megalapozott véleményét megfogalmazta. Ezt írta: Egy egész tankerület vagy ország középiskolájára kiterjedő standard tesztekkel lehetne az osztályozás objektivitását növelni, és az országos egyenetlenségeket kiküszöbölni. A standard teszteket a mindenkori iskolafelügyelet készíthetné, végrehajtását a tankerületi főigazgató vagy „a szakfelügyeleti rendszer teljes kiépítése esetén a szakfelügyelők bonyolítanák le”. Egy mondatával zárom az áttekintésemet erről a témáról. Ezt írta: „Az ilyen ellenőrzés felbecsülhetetlen hatással volna az iskolák belső életének felfrissítésére, a tanuló és tanár munkateljesítményének fokozására, a középiskolák színvonalának emelésére.”

Az ismertetett hazai törekvések, konkrét kísérletek, a szakmai vitairodalom tanulságainak tanulmányozása igen értékes szemléletformáló hozzájárulást jelenthet a témára vonatkozó jelenkori elgondolások, tervek kidolgozásához és megvalósításához.


Irodalom
 

A Salgótarjáni Chorin Ferenc magán Reálgimnázium Értesítője. Az 1923-24. tanévtől… évente. Összeáll.: Szabó Lajos igazgató.
Pénzes Zoltán (1935): Az osztályozás és az amerikai ismerettesztek. A salgótarjáni Chorin Ferenc reálgimnázium Értesítője az 1934-35. tanévről. Összeáll.: Szabó Lajos igazgató. Salgótarján, 4-43. p.

 Szabó Lajos: A salgótarjáni reálgimnázium 10 éves története. 1923-1933. Értesítő. Összeáll.: Szabó Lajos igazgató. 3-45. p.

Éltes Mátyás (1914): A gyermek intelligenciavizsgálata. Budapest.

Éltes Mályás (1916): A gyermeki intelligencia vizsgálatának részletes eredményei = Magyar Paedagogia, 315-332. p.

Baranyai Erzsébet—Petrovai Ilona (1934): Kísérlet az osztályozás tárgyiassá tételére. Földrajzi ismeretek próbája. Szeged. Állami gyakorló polgári iskolai tanári testület = A Cselekvés Iskolája, l934. 7-8. sz. 305-318. p. és 1936. 46-74. p.

Baranyai Erzsébet (1930): Az amerikai tesztekről. (Különös tekintettel a pedagógiában használt tesztekre.) Budapest, Magyar Pedagógiai Társaság. Magyar Paedagogia, 7-8-sz. 214-231. p.

Stolmár László (1935): Mit tanítunk és mit tudnak tanítványaink? = Néptanítók Lapja, 1935. 4. sz. 126-130. p.

Balogh László (1970): Az iskolai értékelés-osztályozás magyarországi történetéből = Pedagógiai Szemle, 1970. 11. sz. 1008-1020. p.

Balogh László (1977): Az iskolai értékelés és vizsga történeti tapasztalatai hazánkban. „Az iskolai értékelés problémái.” Szegedi Nyári Egyetem, 1976. Pedagógia, 13. Szeged, 1977. 327-360. p.





Készítette