Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Surányi István: Alapfokú (általános iskolai) oktatás Székesfehérváron 1945-1948 között

Hazánkban az 1945-ben létrejött új társadalmi struktúra lehetővé tette a demokratikus iskolarendszer kiépítését. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án kelt 6650/1945. (VIII. 16.) sz. M. E. rendelete a népiskola I-VIII. és a gimnázium, illetve a polgári iskola I-IV. osztályai helyett életre hívta a "nyolcosztályos általános iskolát". Az iskolák államosítását követően az oktatás és nevelés szelleme a marxizmus-leninizmus, a dialektikus materialista világszemlélet alapján állt. Az oktatás-nevelés tartalmi célkitűzései a közoktatással és közművelődéssel összefüggő párthatározatokra épültek. Ezek megvalósításának helyi programjáról - megyei és városi párthatározatok alapján - a tanácsi testület döntött. A városi tanácshoz tartozó közoktatási és közművelődési intézményhálózat fejlesztése és azok üzemeltetése a tervgazdálkodás által meghatározott programok szerint folyt.

A szovjet csapatok 1944 őszén hazánk keleti részéből kiszorították a nyilas hatalmat támogató német haderőt. A harcok során Magyarország fokozatosan hadműveleti területté, s ezzel együtt – a nemzetközi jog értelmében is – újból megszállt országgá vált. A szovjet hadsereg által felügyelt országrészben, majd 1945 április közepétől hazánk mai határán belül lehetővé vált a helyi, majd – a szövetségesek által jóváhagyott lista alapján – az országos hatalmi szervezetek „megválasztása”.

A közoktatás központi irányítását az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma (VKM) látta el.[1] A VKM 1945. február 18-án kelt rendeletében rögzítette a tanügyigazgatás (tankerületek) korábbi szervezetét, majd 1945 júniusában közzétette, hogy a „tanügyigazgatást az ország egész területén átvette”.

A közoktatás fontosságát jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok, a Nemzeti Bizottságok, a Pedagógusok Szabad Szakszervezete és a szakemberek nagy száma sürgette a hazai iskolarendszer átszervezését, korabeli kifejezéssel élve, a „kulturális földosztást”. E törekvésekben, bár eltérő módon, de közös célként jelent meg az alsó és középfokú oktatás szervezeti és tartalmi korszerűsítése a felnőtt korú dolgozók iskolarendszerű oktatásának megszervezése, továbbá „az oktatás, a nevelést megtisztítása az irredentizmus, a nacionalizmus, a fasiszta szellemiség bármilyen maradványától”. Mindezek megvalósítása érdekében javasolták a pedagógusok „átképzését”, és a tanítás „új szellemre történő áthangoláshoz” a meglévő tankönyvek felülvizsgálatát, illetve újak kiadását.

Hatvan éve, hogy a koalíciós pártok, a társadalmi szervezetek és a pedagógusok javaslatai alapján a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium – Kovács Máté osztálytanácsos (későbbi államtitkár) irányításával – 1945 nyarára elkészítette a köznevelés reformtervét. Az Országos Köznevelési Tanács (OKT)[2] által megtárgyalt és javasolt program a tankötelezettséget 14 éves korig terjesztette ki, és az egységes 8 osztályos népiskola helyett 4 éves alapfokú és 4 éves középiskola kötelezővé tételét tartalmazta, különálló szervezetben. Csak a későbbiek során döntöttek az egységes szervezetben működő általános iskoláról szóló javaslatról, amelyet a Minisztertanács 1945. augusztus 16-án tartott ülésén elfogadott. 

A 6650/1945 ME sz. rendelet (a korábbi gyakorlattól eltérően nem törvény) kimondta, hogy: „az 1940. évi 20-as tc. által megalkotott nyolcosztályos népiskola, az  I – VIII. osztályos gimnázium és leánygimnázium, a polgári iskola IV. osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szervezni”. Az 1945/46-os tanévtől életbe lépő rendelet előírta a 6-tól 14 életévig tartó tankötelezettséget és minden gyermek számára ingyenesen (eltörölve a beírási és tandíjat) biztosította az egységes alapműveltséget, valamint az egyenlő esélyt a nyolcosztályos iskolára épülő (alapfokú szakképzés, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági, középfokú szakoktatás, tanítóképzés, és gimnáziumi oktatatás) továbbtanulásra.[3]

Az 1945-ben létrejött nagy társadalmi és politikai változások időszakában az egyre fokozódó „politikai csatározások” a tanügyet is elérték. A baloldali politikai erők, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, már 1945-től a „totális hatalom” megszerzésére törekedtek. A Szovjetunió példáját követve végső céljuk a magyar „proletárdiktatúra” létrehozatala volt. A szocialista-kommunista társadalom kiépítését pedig egységes iskola, egységes nevelés megvalósítását biztosító radikális iskolareformban, vagyis „a föld és a gyár után” az iskolák államosításában látták, amit az országgyűlés 1948. június 16-án az 1948. évi 33. sz. törvénnyel elfogadott.
E törvény – a kommunista hatalmi pártpolitika szellemében – kizárt minden iskolafenntartót a demokratikus államformában mindenkit megillető iskolaválasztási szabadságjogból, és kodifikálta az állam egyedüli iskolafenntartói jogát. E döntéssel az 1990-es rendszerváltásig az egypártrendszerre épülő diktatórikus berendezésű állam lett a magyar oktatás-nevelés egyedüli meghatározója.

A jelen tanulmány célja, hogy a Neveléstörténet I. évfolyam 1-es számában megkezdett helyi nevelés- és iskolatörténeti sorozat folytatásaként bemutassa a magyar közoktatás demokratizálása érdekében tett hazai törekvések főbb jellemzőit és ezek tükröződését Székesfehérvár alapfokú (általános iskolai) oktatásának kialakulásában és fejlődésében 1945 és 1948 között.

I. A KÖZPONTI ÉS HELYI TANÜGYIGAZGATÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE 1945-1948 között

1. Székesfehérvári Tankerületi Főigazgatóság

Az 1945 tavaszán helyreállított tanügyigazgatás még a háború előtti jogszabályokra épült. A felső szintű irányítás területén azonban újat jelentett, hogy a VKM főhatósága alatt álló mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatási intézmények – a közismereti oktatás felügyeletének meghagyásával – 1945. szeptember 1-től a szakminisztérium (földművelésügyi, kereskedelem- és közlekedésügyi, illetve iparügyi) főhatósága alá kerültek.[4]

A kultuszminiszter a Székesfehérvári Tankerület Főigazgatóság főigazgatói teendőinek ellátásával dr. Nyirjessy Sándor tanügyi tanácsost bízta meg, majd végleges kinevezést dr. Koch Nándor kapott. Az 1945. július 7-i kimutatás szerint a Tankerületi Főigazgatóság dolgozói voltak: dr. Koch Nándor tankerületi főigazgató, Madocsai Pál gimnáziumi igazgató, tanügyi tanácsos, dr. Nyirjessy Sándor tanügyi tanácsos, dr. Balogh László tanügyi segédtitkár, dr. Szegi Ödön állami tanítóképzői szakelőadó, dr. Kremkó Józsefné állami gyógypedagógiai intézeti tanár, Kovács Ida irodatiszt, Harnicsár Margit irodai segédtiszt.[5]

Dr. Koch Nándor nyugdíjba vonulását követően Csaplovics József lett a tankerületi főigazgató. Az új főigazgató vezetésével a tanügyigazgatás feladatait dr. Nyirjessy Sándor tanügyi főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő, dr. Szegi Ödön szakelőadó, tanítóképző intézeti tanár, Fekets Gábor szakelőadó, gimnáziumi tanár, dr. Balogh László tanügyi titkár, dr. Orosz Farkas Győző tanügyi titkár, dr. Szilágyi László tanügyi segédtitkár, dr. Herkovics Imre tanügyi segédtitkár, Harnicsár Margit irodai főtiszt, Kovács Ida irodatiszt, Újházi Péter irodatiszt, dr. Jámbor Lászlóné irodatiszt, Süveges Ferenc altiszt, Bata János altiszt látták el.[6]

2. Székesfehérvári Tanfelügyelőség

A helyi tanfelügyelőség működése a hadiállapot idején szünetelt. Páncél Ferenc tanfelügyelőségi vezető 1945. december 24-én munkahelyének elhagyásakor a következőket közölte a vallás- és közoktatásügy miniszterrel: „Székesfehérvárról történt eltávozásom előtt az OM irattárat és az OM segédleteket, valamint a bizalmas irattárnak különlegesebb iratait elégettem.” [7]

A háborús viszonyok ellenére Székesfehérvárott maradt Gáspárfalvy Pál állami tanító, aki felügyelt a hivatal vagyonára. Ő mentette meg az irattárat, a hivatal bútorzatát. A harcok alatt a tanfelügyelői hivatal épülete megrongálódott. Helyreállításáig a hivatalt ideiglenesen a Ferenc József Nőnevelő Intézet polgári iskolájában helyezték el.

A hivatali személyek igazolása 1945. december 31-ig befejeződött. Az igazoló-bizottság javaslata értelmében 1945. szeptember 10-től a hivatal élére dr. Zalai Ernő tanügyi titkárt nevezték ki. Munkatársai voltak: dr. Cserdi Ferenc tanügyi segédfogalmazó, dr. Kiss László segédfogalmazó, Gáspárfalvy Pál, Vágó Károly állami tanítók, Bárdos Lajos irodatiszt, Csepregi Emília ügyintéző, Komáromi Gyula altiszt, Hammer Károlyné állami tanító, Domján Emília számadótiszt, állami tanító. [8]

1947. március 1-től a tanfelügyelőség irányítását dr. Kléri János vette át, aki dr. Petrusz Bélával dolgozott együtt. A kapcsolatok erősítése érdekében 1948 szeptember elején a tanfelügyelőség vezetője az iskolák igazgatóinak a következő rendelkezést adta ki: „A jövőben kinevezés, áthelyezés, soron kívüli előlépés, óraadói nevelőtanár, altiszti alkalmazás, rendkívüli segélykérelmek ügyében tett előterjesztéshez csatolja a Pedagógusok Szabad Szakszervezete vármegyei titkárától kért véleményt, javaslatot.”[9]

3. Székesfehérvári Népi Iskolaszék

Az 1941-ben megválasztott községi iskolaszék mandátuma 1944-ben járt le. A háborús helyzet miatt a testület újjáválasztására, vagy képviseleti megbízás meghosszabbítására intézkedés nem történhetett. Az iskolaszék volt tagjai azonban továbbra is vállalták a testületi megbízatásból eredő feladatokat. 1945 tavaszán részt vettek az iskolaépületekben keletkezett károk felszámolásában, Az oktatás megindítása érdekében rendszeresen tárgyaltak a helyi önkormányzat, a tankerületi főigazgatóság és a tanfelügyelőség vezetőivel.

Székesfehérvár közgyűlése 1945. szeptember 7-én újjáválasztotta a „Népi Iskolaszéket”.[10]Az 1948. június 30-ig megválasztott testület 9 fő hivatalból delegált tagja: dr. Dinnyés Pál tiszti főorvos, Kisteleki István belvárosi plébános, Bilkei Ferenc felsővárosi plébános, dr. Berzsenyi Jenő, Bódás János, Irányi Kamill, Jaksity Iván görögkeleti lelkész; 32 fő választott tagja: Bunfort Pál, dr. Fábián Béla, Fekete István, Feldmann János, dr. Gáspár János, Gerenday Gyula, Ivánka László, Ketskés Elek, dr. Kopasz Gábor, Kovács Lajos, dr. Kuthy Zoltán, Harza László, Lits Ferenc, Major Péter, Mikó István, Mohai József, dr. Morvai Béla, Neményi Ferenc, Palásthy Sándor, Pávits József, Promper Ferenc, Russ György, Skorka Károly, dr. Surányi Jenő, Szabó Antal, Tőke István, dr. Vincz Antal, Vinkóczy Károly, Wágner József. 3 fő tantestület által választott tagja: Bardon Gyula; Kneifel Ferenc; Kolb Emília községi általános iskolai tanítók.

A városháza nagytermében 1945. szeptember 14-én tartották az iskolaszék alakuló ülését. Az elnöklő dr. Gáspár János polgármester üdvözlő szavait követően ismertette az oktatás sikeres beindítása érdekében tett helyi társadalmi összefogás eredményeit. Bejelentette, hogy a VKM a közoktatásügyi igazgatás megszervezéséről szóló rendelete értelmében a háború előtti tanügyigazgatási irányítást kell helyreállítani.[11]

Megnyitó szavait követően javaslatot tett az értekezlet napirendjére, majd annak elfogadása után felkérte Kneifel Ferenc tanítót a jegyzőkönyv vezetésére. Ezt követően az értekezlet jegyzője ismertette az iskolaszék tagjainak nevét, majd felkérte az elnöklő polgármestert az eskütétel levezetésére.

Az eskütételt követően Vinkóczy Károly, a jelölőbizottság elnöke bejelentette, hogy „…a pártok közötti egyeztetés alapján” az iskolaszék elnökének dr. Morvai Bélát, alelnöknek Pávits Józsefet, jegyzőkönyvvezetőjének Kneifel Ferencet, gondnokának Bardon Gyulát javasolja. Ezt követően a szavazati joggal rendelkező iskolaszéki tagok titkos szavazással a pártok által javasolt személyeket megválasztották. Ezután dr. Morvai Béla iskolaszéki elnök megköszönte a bizalmat, majd elődei, Say Rudolf, Alaghy Dezső, Mátrai Rudolf, Kisteleki István iskolaszéki elnökök tevékenységét méltatta, és kijelentette, hogy az ő munkásságukat folytatja. Ezt követően tájékoztatást adott az 1945/46-os tanév főbb feladatairól.

Dr. Morvai Béla iskolaszéki elnök hirtelen halálát követően 1946. január 1-től Ivánka László iskolaszéki tagot választották a testület elnökévé.[12] Időközben változott az iskolaszékbe delegált tagok személye. 1947 decemberében Kovács Lajos helyett Hornyák György, idős Wágner József helyett pedig Ivánka István került az iskolaszék tagjai közé.

II. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁS MEGSZERVEZÉSE
 

Az egységes alapfokú oktatás bevezetését kimondó 6655/1945. ME. sz. rendelet az új iskolatípus fokozatos létrehozását és ezzel párhuzamosan az általános iskolai egységes szervezet megteremtést irányozta elő. Ezzel együtt kellett megszüntetni a gimnáziumok és a polgári iskola IV. osztályait. A végrehajtási utasítások az 1945/46-os tanévben az általános iskola I-V. osztályainak megnyitását, az 1946/47-es tanévben az általános iskola I-VII. osztályainak megszervezést írták elő.[13]

Az általános iskola szervezésének megindításakor 4605 felekezeti, 1539 állami, 797 községi és 127 érdekeltségi, magán és társulati néposkola működött hazánkban. A 7068 népiskola közül csupán 813 volt az osztott, 3245 a részben osztott, és 3010 a teljesen osztatlan egy tanerős iskola. A polgári iskolák száma 367 (fiú és leány együtt), a leánygimnáziumoké 45, a fiú gimnáziumoké 128.[14]

Székesfehérvárott az 1944/45-ös tanévben 1 állami, 9 községi, 3 felekezeti elemi népiskola működött. Ugyanekkor – az általános iskola létesítését figyelembe véve – a 3 polgári iskola (1 állami fiú és leány, 1 állami fiú és 1 római katolikus leány), 1 községi leánygimnázium, 1 állami fiúgimnázium és 1 római katolikus gimnázium volt a városban. [15]

Az 1934. évi 11. és az 1935. évi 6. törvény értelmében az iskolák fenntartásában az egyházak továbbra is autonómiával rendelkeztek. Számos hazai településen két vagy három felekezet tartott fenn egymás mellett (osztatlan) népiskolát. Az egyházak, ahol tudták, elsősorban nagyobb településeken és városokban – főként, ahol polgári iskolát és gimnáziumot működtettek –, megszervezték az általános iskolai oktatást. Az autonómiai jog alapján (a minisztérium és az egyes egyházak külön megállapodása esetén) lehetőség nyílt egy-egy településen működő különböző felekezetek kisebb népiskoláinak összevonására is, és így annak állami fenntartásúvá alakítására. A felekezeti általános iskolák fejlesztése érdekében az állam hozzájárult 700 felekezeti tanítói állás szervezéséhez.

Az általános iskola létrejöttének számos akadálya volt. A nehézségek között szerepeltek anyagi természetűek, amelyek egyrészt az iskolák épületét és felszerelését ért háborús károkból, másrészt az általános iskolai oktatás új cél- és feladatrendszeréből adódó új igényekből (tankönyvek, szemléltető eszközök, egyéb berendezések stb.) származtak.[16] Továbbá a nehézségek között szerepelt az oktatás-nevelés új igényeinek megfelelő személyi feltételek (világnézeti „áthangolódás” és a felső tagozaton tanító szaktanárok) hiánya.

A helyi községi iskolaszék elnöke a tanév kezdetén a város polgármesterével az alábbiakat közölte: „A székesfehérvári állami és községi általános iskolák többsége nincs még a legszükségesebb felszereléssel sem ellátva. Feltétlenül szükséges, hogy legalább minden két osztályra számítva legyen berendezve egy-egy tanterem padokkal, táblával, szekrénnyel, tanítói asztallal és székekkel. A tanév kezdetén készült felmérés szerint 1021 iskolapadra, 41 tantermi táblára, 28 szekrényre, 34 tanítói asztalra, 42 székre van szükség.”[17]

A polgármester válaszlevelében többek között a következők olvashatók: „…az általános iskolák berendezéseinek pótlása és a károk kijavítása az anyagi lehetőségek teljes kihasználásával folyamatban van, mert a város vezetősége is pontosan ismeri az elpusztult iskolák hiányosságait, és mindent megtesz, hogy a város iskolakultúrája ismét a régi szintet érje el. Az iskolák szükségletét a tanfelügyelőség most állítja össze, és teszi meg sürgősségi javaslatát, amelyet minden esetben figyelembe fogunk venni.” [18]

Az általános iskolai hálózat országos kiépítésének nehézségeit igazolják a Köznevelés 1946. évi 9. számában közölt következő adatok is, ami szerint az 1945/46-os tanévben a tervezett 1476 általános iskola közül személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt csak 816 nyílt meg. Ezek közül állami 286, községi 111, felekezeti 419 iskola. A korabeli statisztikai adatok szerint az 1946/47-es tanévben a 7118 népoktatási intézményből 4090, a következő 1947/48-as tanévben – a körzeti iskolák számát is figyelembe véve – 7493-ból 4843 volt csak általános iskola.[19] Az 1947/48-as tanévben már 4847 általános iskola és 2650 népiskola működött. Nőtt az oktatásban résztvevők száma. 1945-ben a 10-14 éves korosztályból 160 000 tanult, 1947-ben 624 297.[20]

Az ország többi településéhez hasonlóan Székesfehérváron is nagy figyelemmel ki-sérték az első zavartalannak mutatkozó 1945/46-os tanév kezdetét. Az új tanév nagy eseményeként a város 4 állami, 3 felekezeti és 5 községi elemi iskolájában, megkezdődött az általános iskolai oktatás.[21]

A polgármester 1946-ban készült jelentésében a város iskoláinak állapotát így jellemezte: „Az iskolákat óriási előfeszítések árán végre sikerült, ha nem is mindenben kielégítő, de a célnak megfelelő otthonhoz juttatnunk.” Az általános iskolai oktatásra történő áttérés első tanévének beiskolázási sikerét a város polgármestere a következőképpen értékelte: „Az általános iskolába ez idén beiratkozott tanulók száma 329-el haladja meg az 1942-ben beiratkozott 4130 fővel állott létszámot. Ez a létszámemelkedés nyilvánvalóan az általános iskolák rendszerére történő áttérés következménye.” [22]

A harcok megszűnésével azonnal megkezdődött a megrongálódott és még használható iskolai berendezések javítása, a hiányok pótlása és az iskolák helyreállítása. A több évig tartó munka első résztvevői a nevelők, a szülők és a tanulók voltak. Részt vettek a romeltakarításban, takarítottak, meszeltek, ablakokat üvegeztek, zárakat javítottak stb. Mint a későbbiek során (a sorozat következő tanulmányában) látni fogjuk, e támogatás nemcsak átmeneti, hanem az 1990-es rendszerváltásig (a koalíciós pártok, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával a Hazafias Népfront és a szülői munkaközösségek szervezésével) folyamatos volt. Az Építsük, szépítsük iskolánkat, Miénk az iskola, és a későbbi társadalmi akciók: Egy üzem, egy iskola stb. mind azt mutatták, hogy a szülők az iskola mellé álltak.

Az iskolák háború okozta kárainak helyreállításában – a szülőkkel közösen – tevékenyen részt vettek az üzemek is. Ekkor vette kezdetét a több évtizedig tartó iskolákat támogató „brigádmozgalom”, egy korabeli helyi újságcikk megállapítását idézve: „Megtörtént az iskola és az üzem találkozása.” Többek között például, a székesfehérvári Marx Téri Állami Általános iskolát (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) a polgármesteri hivatal pénzügyi osztálya, a katonai parancsnokság és a rendőrség hozta rendbe. A Maroshegyi Állami Általános Iskolát a MÁV, a Selyem Utcai Községi Általános Iskolát a Bőrgyár, a Szent István Központi Általános Iskolát a Felmayer gyár, a Széchenyi Utcai Református Általános Iskolát az MDP és az MNDSZ egyesült erővel hozták rendbe.[23]

Az iskolák államosításáig a községi és felekezeti iskolák helyreállításához a fenntartók, a helyi önkormányzatok, vállalatok, intézmények, társadalmi szervezetek, egyének mellett az államsegélyek útján nyújtottak támogatást. Az állami iskolák helyreállítását pedig a VKM központilag intézte. A kivitelezés munkáira a polgármesteri hivatal közreműködésével helyi cégeket, kisiparosokat stb. bízott meg.

A város polgármestere 1946. december 3-án kelt levelében az újjáépítési miniszterhez fordult az elpusztult iskolák közül leginkább hiányzó Máriavölgyi Községi Elemi Iskola újjáépítése ügyében. Mellékelve a költésvetést, 110 ezer forintot kért a munkák elvégzéséhez. A minisztérium 1947. február 1-jén kelt válaszában közölte, hogy 124 328 Ft-ot biztosít az iskola felújítására, és 25 440 Ft-ot tantermi berendezésekre.

A város ezen kívül minisztériumi támogatást kapott a Május 1 téri, az Ezredéves, a Szárazréti községi iskolák, a római katolikus és református általános iskolák felújításához, majd 1948-ban 150 000 forintot a Béke Téri Általános Iskola újjáépítésére és 10 000 forintot az iskola berendezésére.[24]

1948-ban készült kimutatás szerint Fejér megye felekezeti és községi iskolái 267 706 Ft, az állami iskolák pedig 395 401 Ft állami támogatást kaptak felújításukra. A társadalmi úton nyújtott támogatás pedig 870 098 Ft-ot tett ki.[25]

A városi Újjáépítési Bizottság az Aranybulla Utcai Községi Népiskola, és az Izraelita Népiskola (Rákóczi út 13. sz.) újjáépítését gazdaságtalannak ítélte, azokat rommá nyilvánította.[26] Az Izraelita hitközség a bizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet adott be. Annak indoklásában közölte, hogy „a véghatározatban megjelölt bontási határidőn belül megszerzi a szabályszerű helyreállítási engedélyt, és biztosítja újjáépítésének anyagi fedezetét”. Erre azonban nem került sor. Székesfehérvár szegényebb lett két alsó fokú oktatási intézettel.

II. 1. SZÉKESFEHÉRVÁR ÁLLAMI, KÖZSÉGI ÉS FELEKEZETI ÁLTALÁNOS ISKOLÁI [27]

1.      ÁLLAMI ÁLTALÁNOS ISKOLÁK
 

Az 1945/46-os tanévben 4 állami általános iskola működött a városban: az I., a II., a III. és a IV. Sz. Állami Általános Iskola.

I. Sz. Állami Általános Iskola: az 1943-ban létesített Székesfehérvári Állami Népiskola jogutódja. (Később Béke Téri Általános Iskola.) Az intézmény 1949-ig az ipariskolában működött az 1945/46-os tanévben 170 alsó tagozatos és 43 fő ötödik osztályos tanuló számára. Az 1946/47-es tanévben 416, az 1947/48-os tanévben 479 tanulója volt az iskolának.

Az igazgatói feladatokat 1944-től Zámori Imre állami tanító, az igazgatóhelyettesi munkakört 1945. szeptember 1-től Simai Ernő középiskolai tanár látta el. 1948-ig az iskola nevelői: Bede Lajosné, tanító, Csitkei Ilona, Ernyei Ilona, Fodor József, Greiszler Etel, Hajmási József, dr. Horváth Józsefné, Horváth Sándor, Zsolt Józsefné állami tanítók, Kiss Elemérné óraadó középiskolai tanár, Schleicher Emma polgári iskolai tanár, Solymosi Sándor polgári iskolai tanár. A hitoktatást Bertalan Ilona református, Dávid Kavel római katolikus, dr. Komlós Ottó izraelita, Nagy Tibor evangélikus, Rauch János baptista hittanárok látták el.

II. Sz. Állami Fiú Általános Iskola: az 1922-ben alapított Állami Polgári Fiúiskola jogutódja. (Később Marx téri, majd II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola.) Az iskola 1945. szeptember 1-től – az Állami Polgári Fiúiskola irányításával – a ciszterci gimnáziumban, majd 1946 szeptember 1-től az Ipariskolában működött.

Az Állami Polgári Fiúiskola 1932-ben átadott épületét 1943 tavaszától katonai célra foglalták le, majd a háborús károk megszüntetése után magyar, később orosz katonai kórház volt. Az 1947 tavaszán visszaadott épületben 16 tanterem, szertár, tanári szoba, igazgatói és igazgatóhelyettesi iroda állt az oktatás rendelkezésére. Az iskolához igazgatói és két altiszti lakás is tartozott.

Az 1945/46-os tanévben a polgári iskola első osztálya helyett az általános iskola 5. osztályát hozták létre. A szakrendszerű (szaktanári) tantárgycsoportos oktatást a polgári iskola szaktanárai látták el. A következő, 1946/47-es tanévtől egy-egy alsós osztályt is indítottak az állami népiskolai tanítók bevonásával. E tanévben már hatévfolyamos általános iskolaként működött. A tanulók száma ekkor 215. Az 1947/48-as tanévben 380 fiú tanulója volt az akkor már VII. évfolyamos iskolának. A következő tanévtől összevonták az épületben működő III. sz. Állami Általános Leányiskolával.

Az 1948/49-es tanévig az iskola igazgatója Baranyai Imre polgári iskolai tanár, tanulmányi felügyelő, az igazgatóhelyettes pedig Gervain Mihály polgári iskolai tanár. Az iskola nevelőtestületének tagjai: Baranyai Imréné Simon Margit polgári iskolai tanár, Bohóczky Mária polgáriskolai tanár, Csukás Andor középiskolai tanár, Fried Andor állami tanító, Haraszty Imre középiskolai tanár, Ivancsó Erzsébet Margit polgári iskolai tanár, Koczka Sándorné Bedics Mária tanító, Pentz Etelka polgári iskolai tanár, Szittya Félix polgári iskolai tanár, dr. Tamásné Petróczy Anna tanító, Vadányi István polgári iskolai tanár, Vágó Károly tanító. A hitoktatatást Bertalan Ibolya református, Demeter Gyuláné Háry Ilona római katolikus, Nagy Lajos református, Nagy Tibor evangélikus, dr. Szendy József római katolikus hittanárok látták el.

III. Sz. Állami Leány Általános Iskola: az 1943-ban alapított Állami Leány és Fiú Polgári Iskola jogutódja. Az intézmény Lövölde téri épülete a háború folyamán megrongálódott, majd az épület felújítását követően 1947 tavaszáig az orosz katonaság céljaira lefoglalták. Az iskola tanulócsoportjait 1945. szeptember 1-től az Ipariskolában, majd az 1947/48-as tanév kezdetétől a II. Sz. Állami Általános Fiú Iskola (Marx téri Általános Iskola) földszintjén helyezték el.

Az iskolának az 1945/46-os tanévben csak II. III. és IV-es polgári iskolai leány tanulói voltak. Az 1946. szeptember 1-től a polgári iskola III. és IV-es tanulóit a fiú polgári iskola vette át. E tanévtől önálló leány általános iskolaként működött. A tanintézet az 1948-as államosítását követően összevonták a Marx téri általános iskolával.

Az iskola igazgatója 1946. november 22-ig Zámori Imre, majd szakszervezeti tisztségének megválasztásig dr. Seres Jenő, 1947. január 1-től dr. Seres Jenőné polgári iskolai tanár, 1947. szeptember 1-től Kovács József polgári iskolai tanár látta el. 1947/48-as tanévtől az iskola igazgatóhelyettese Komperle Jolán állami tanító. Az iskola nevelőtestületének tagjai: Badár Jolán tanító, Barbély György középiskolai tanár, Horváth Pálné polgári iskolai tanár, Kiss Gáborné tanító, Kiss Elemérné óraadó középiskolai tanár, Kovács Andrásné tanító, Liszi Pálné tanító, Pattantyús Andrásné tanító, dr. Petrusz r. Béláné tanító, dr. Tormanits Ödönné tanító, Villányi Márta tanító. A hitoktatást Bertalan Ibolya református és Demeter Gézáné római katolikus hittanárok látták el.

IV. Sz. Állami Általános Iskola: az 1928-ban állami hozzájárulással létesített és állami támogatással működő Maroshegyi Községi Népiskola jogutódja. A tanulók oktatása 4 saját tanteremben  és két bérelt helyiségben folyt. Az 1945/46-os tanévben az I-től V. általános iskolai osztályaiba 308 gyermek iratkozott be.  A következő, az 1946/47-es tanévben már 387, majd az 1947/48-as tanévben pedig már 407 tanulója volt az iskolának.

Az iskola vezetését az 1945/46-os tanévben Zavaros Ida tanító megbízott igazgatóként látta el. Az 1946/47-es tanévtől az intézmény igazgatója Turnovdzky Rezső tanító, igazgatóhelyettese pedig Édes Sándor tanító. A iskola nevelőtestületének tagjai: Bodor Mária tanító, Édes Sándorné tanító, Garzó Jolán tanító, Németh Józsefné tanító, Péntek Géza polgári iskolai tanár, Schwerteczky Erzsébet tanító, Schwerteczky Mária tanító, Turnovzky Rezsőné tanító, Újhelyi Lívia tanító.

2. FELEKEZETI ÁLTALÁNOS ISKOLÁK
 

Az 1945/46-os tanévtől 3 felekezeti alsó fokú intézmény: a Szatmári Irgalmas Nővérek Római Katolikus Leány Általános Iskolája, a Ciszterci Rendi Római Katolikus Fiú Általános Iskola és a Széchenyi utcai Református Általános Iskola működött.

A tanév kezdetén Fried Andor izraelita hitoktató a községi iskolaszékhez benyújtott indítványában „a háború után megszűnt izraelita elemi népiskola helyett önálló általános iskola felállítását” javasolta. A hitfelekezet ajánlását az iskolaszék megtárgyalta és azt „támogató javaslatával” a városi önkormányzat elé terjesztette. A városi közgyűlés által is jogosnak és célszerűnek tartott elképzelést, mivel annak „tárgyi feltételei nem teremthetők elő”, elutasította.[28]

Ciszterci Rendi Római Katolikus Fiú Általános Iskola: a város új alapfokú iskolája. (Később Gyakorló Általános Iskola, majd a Vasvári Pál és a későbbi György Oszkár Téri Általános Iskola.) Az 1945/46-os tanévben (a gimnáziummal közös irányítással) egy ötödikes általános iskolai osztálya (66 fő) működött. Az 1946/47-es tanévben 303, az 1947/48-as tanévben 497 fiú iratkozott be az iskola I – VII osztályaiba. Az 1946/47-es tanévben az alsó tagozatos tanulókat a Szatmári Irgalmas Nővérek tanították.

Az iskola igazgatója Pöte Edgár gimnáziumi felekezeti iskolai tanár, igazgatóhelyettes Láng Hugó felekezeti iskolai tanító. Tantestülete: Bence Ilona okleveles felekezeti tanítónő, dr. Cigler Ábel óraadó, középiskolai tanár, Dunkinger Jenő középiskolai tanár, Fehér István középiskolai tanár, dr. Gál János középiskolai tanár, Gonda Keresztyén óraadó, középiskolai tanár, Hódász Erik óraadó, középiskolai tanár, Ince Erika helyettes tanító, dr. Kertész Gothárd óraadó, középiskolai tanár, Kertész Gáspár óraadó, középiskolai tanár, Kósa Ferenc óraadó, középiskolai tanár, Kovács Lajos óraadó, középiskolai tanár, dr. Lakatos Dénes óraadó, középiskolai tanár, Meződi Ilona okleveles felekezeti tanító, Mohai Ádám óraadó, középiskolai tanár, Monostori Béla óraadó, középiskolai tanár, Müller Lipót óraadó, középiskolai tanár, Novák Bonaventúra óraadó, középiskolai tanár, Pallag József középiskolai tanár, Rakonczay Mór óraadó, középiskolai tanár, dr. Sánta Olivér középiskolai tanár.

Szatmári Irgalmas Nővérek Római Katolikus Leány Általános Iskolája: az 1853-ban alapított Ferenc József Nőnevelő Intézet Római Katolikus Leány Népiskolájának és a Római Katolikus Polgári Leányiskolájának jogutódja. (Később Bajcsy – Zsilinszky Téri, majd Petőfi Sándor Általános Iskola.)

Az intézményt az 1945/46-os tanévben fejlesztették általános iskolává. Ekkor a polgári leányiskola I osztályai helyett 118 leánytanulót vettek fel az általános iskola három V.-es osztályába. Az ezt követő 1946/47-es tanévben 628, az 1947/48-as tanévben pedig már 842 leánytanulója volt az iskolának.

A római katolikus egyház fenntartása és felügyelete alá tartozó intézményt a polgári leányiskola igazgatója irányította. Az oktatást a volt elemi népiskola tanítói és a polgári iskola tanári kara végezte. Az iskola igazgatója az 1947/48. tanév végéig Takács M. Laura szerzetes nővér, polgári iskolai felekezeti tanár volt. Az intézet általános iskolája alsó tagozatán tanító (ismert) nevelők (1945–1948): Dornis M. Adolfin szerzetes nővér, okleveles tanító, Dudás M. Tanilia szerzetes nővér, okleveles tanító, Gréti M. Skolasztika szerzetes nővér, okleveles tanító, Gyalnosi M. Janka szerzetes nővér, okleveles tanító, Haraszti Ilona világi óraadó tanító, Horváth M. Jusztina szerzetes nővér, okleveles tanító, Imre M. Alfóna szerzetes nővér, okleveles tanító, Inges M. Domitilla szerzetes nővér, okleveles tanító, Molnár M. Antonella szerzetes nővér, okleveles tanító, Szentgyörgyi Sándorné Győri Georgina világi tanító.

Széchenyi Utcai Református Általános Iskola: az 1842-ben alapított Református Népiskola jogutódja. (Később Móricz Zsigmond Általános Iskola.) Az 1945/46-os tanévben alsó tagozatos általános iskolaként működött. Az 1946/47-es tanévben szervezték át ötosztályos, majd a következő 1947/48-as tanévben hatosztályos általános iskolává.

Az 1945/46-os tanévben 104 alsó tagozatos tanulója volt az iskolának. Az 1945/47-es tanévben 138, a következő, 1947/48-as tanévben 138 alsó tagozatos, 18 V.-es és 17 VI osztályos tanulója volt az általános iskolának.

Az iskola igazgatója 1944. szeptember 1-jétől Nemes Sándor felekezeti iskolai tanító, igazgatóhelyettese az 1945/46-os tanévtől Németh József felekezeti iskolai tanító. A tantestület tagjai: Bertalan Rózsa óraadó, polgári iskolai tanár, Inokai Béla polgári iskolai tanár, Karsai János óraadó, polgári iskolai tanár, Nemes Sándorné tanító, Német József tanító, Oláh József óraadó, középiskolai iskolai tanár, Tarr Tamás református hitoktató, Varga Gabriella felekezeti iskolai tanító.


3. KÖZSÉGI ÁLTALÁNOS ISKOLÁK
 

A helyi községi iskolaszék úgy döntött, hogy az 1945/46-os tanévben a szaktárgyi oktatás biztosítása érdekében egy helyen, a Ferenc József Nőnevelő Intézetben hozza létre a községi általános iskolák V.-es osztályait. A tanfelügyelőség egy tanévre engedélyezte az ún. községi központi általános iskola működését. Az általános iskola új óraterve szerinti tantárgyak oktatására Fejes István, a Szent István Községi Általános Iskola igazgatójának vezetésével Borbély Zoltán, Kovács Tibor, Kneifel Ferenc, Zavaros Ida községi iskolai tanítók kaptak megbízást. A távollévő Barbély Zoltánt ideiglenesen Badányi Klára helyettesítette.

Az 1945/46-os tanévben a Boldog Margit Leánygimnázium két I. osztálya (104 fő) az általános iskola V. osztályának tanterve szerint tanult. A következő tanévben a tanulókat a iskolakörzetükhöz tartozó általános iskolákhoz osztották be.

Az 1945/46-os tanév kezdetén a községi népiskolák tanítói állományából sokan hiányoztak. A községi iskolaszék kimutatása szerint:

· A katonaságtól még nem tértek vissza: Borbély Zoltán, vitéz. Bendi Gyula, Mészáros Ferenc, Orbán Kálmán, Péntek József, Varga Ferenc, Varga István tanítók.

· A menekülésből még nem tértek vissza: Fister Mária, Illés Béláné, Ince Erika, Sápnyi Józsefné, Villányi Imre tanítók. Nyugdíjazásukat kérték Herder István, Vinkovics Lajos, Sárkány Ferencné tanítók.

· Huzamosabb ideig betegszabadságon voltak: Joachim József és Sass Mihály tanítók.

· A pedagógus szakszervezet szervezése miatt a tanítás alól felmentést kapott: Fűzy Árpád. Városi tanácsossá Vinkovics Károlyt, a Városi Múzeum vezetőjévé pedig Joachim Józsefet nevezték ki. Az év folyamán elhunyt Tót Lászlóné és Villányi Imre.

A hiányzó nevelők pótlására Jeszenszky Erzsébet, Német Katalin, Auer Katalin, Bakcsi Rózsa, Barbély Lujza, Badányi Klára, Fied Andor, Kiss Gáspárné Piros Ilona, Vas Katalin tanítók helyettesítő beosztást kaptak.

1945 júliusáig Fejér vármegye központi és székesfehérvári járási igazoló bizottsága az 1080/1945. M. E. sz. rendelet értelmében elvégezte feladatát. E munkában a városi szakszervezeti csoport részéről Cseh Antal gimnáziumi tanár vett részt. Az igazoló bizottság határozatai megfeddéstől az állásvesztésig marasztaltak el pedagógusokat is. Természetesen a többségük igazolt lett. A pedagógusi munkakörre alkalmasnak tartott átvilágítottak részére igazoló határozatot adott ki és azok névsorát a tanfelügyelőségnek is megküldte.[29]

Ezredéves Községi Általános Iskola: az 1899. szeptember 1-től működő Ezredéves Községi Népiskola jogutódja. Az 1945/46-os tanévben 353, az 1946/47-esben 332, a következő, 1947/48-asban 304 tanulója volt az iskolának.

Az igazgatói feladatokat Várhegyi István tanító, az igazgatóhelyettesi munkát Molnár Antal községi tanító látta el. Az iskola tantestületének tagjai: Illés Béláné, Zavaros Margit, Világosi Károlyné, Geiszt Júlia, Bartha József, Szegvári Rábai Rózsa tanító, Pokornyiné Csabai Erzsébet polgári iskolai tanár.

Selyem Utcai Községi Általános Iskola: az 1888-ban alapított Selyem Utcai Községi Népiskola jogutódja. (Később Bartók Béla Általános Iskola.) Az 1945/46-os tanévben 327, az 1946/47-esben 385, az 1947/48-asban pedig 381 tanulója volt az iskolának.

Az iskola igazgatója Bartal Károly állami általános iskolai tanító, igazgatóhelyettese (1946. szeptember 1-jétől) Hartyányi Katalin községi általános iskolai tanító. Az iskola tantestülete: Barbély Zoltán, Gáspárfalvy Pálné, Koller Gyuláné, Kövessy Mária, Perczel István, Sárkány Anna, Szarka Jenő tanítók, Szentesi Istvánné középiskolai tanár, Teleki Ilona tanító.

Szent István Községi Általános Iskola: a Szent István Községi Népiskola jogutódja. (Később Május 1 Téri Általános Iskola, majd Május 1 Általános Iskola.) Az intézmény 1938-ban létesített épülete a háború alatt 70%-os károkat szenvedett. Az iskola tanulóinak oktatása az 1945/46-os tanévben az Ipariskolában, a Rákóczi utcai és az Olaj utcai volt községi iskolák tantermeiben folyt. Az épület felújítását követően, 1946 októberében költöztek vissza az eredeti, 23 tantermes modern iskolába.

Az 1945/46-os tanévben az iskola alsó tagozata az általános iskola tanterve szerint tanult. E tanévben 494 tanulója volt az iskolának. Az 1946/47-es tanévben I-től a VI. osztályba 427, majd a következő 1947/48-as tanévben a már hétévfolyamos általános iskolába 451 tanuló iratkozott be. Az iskolában megszervezték 37 VIII.-os elemi iskolai tanuló tanfolyamát.

Az iskola igazgatója 1945. szeptember 1-től Fejes István községi iskolai tanító, igazgatóhelyettese Bardon Gyula községi tanító volt. Az iskola tantestületének tagjai: Fejes Magdolna, Herceg Pálné, Herder Istvánné, Horváth Miklósné, Kammer Lászlóné, Kovács Franciska, Mihályi Gyuláné, Nikkel Istvánné, Nyéki Ilona, Selley Kornélia, Vági Róbert, Vándor Ferencné, Zavaros Ida községi általános iskolai tanítók.

Szárazréti Községi Általános Iskola: az 1928-ban alapított Szárazréti Községi Népiskola jogutódja, a későbbi Vörösmarty Mihály Általános Iskola. A város belterületétől 3,5 km-re lévő községi iskola két tantermét, a tanítói lakást  és melléképületeit 1946. április 2-ig orosz katonaság használta. A tanítás az iskolához közel lévő kultúrházban folyt. A főbb épületkarbantartási munkák befejezését követően az 1947/48-as tanévet már az eredeti iskolaépületben kezdték.

Az intézmény az 1945/46-os tanévtől I–IV osztályos általános iskolaként működött. A Szárazréti iskolakörzethez tartozó felső tagozatos tanulókat az Ezredéves iskolába osztották be. Az 1945/46-os tanévben 85, az 1946/47-es tanévben 115, az 1947/48-as tanévben pedig 122 tanulója volt az iskolának.

A vizsgált időszakban az iskola igazgatója Hornyák György, a nevelőtestület tagjai: Gombolay Lászlóné, Pirovics Anna és Tomanoczi László községi iskolai tanítók.

Szőlőhegyi Községi Általános Iskola: az 1920-tól működő Máriavölgyi és az 1931-ben létesített Szőlőhegyi Községi Népiskolák jogutódja. Az előbbiekben már említettük, hogy a „Székesfehérvár-Szőlőhegy” külterületi iskolakörzet iskolaépületei a háborút követően használhatatlanná váltak. Az oktatást nagyban gátolta, hogy nagy távolságra szétszórva (Fiskális úti óvoda melléképülete, a Karl-villa, a volt Seregélyes úti gyermekkórház, a Pozsonyi úti Pap-vendéglő, a Széchenyi Gépipari Középiskola, a Szent István Községi Általános Iskola, a Mezősi-féle vendéglő) járt egy-egy osztály.

Székesfehérvár legrosszabb körülmények között lévő iskolájának tanulócsoportjait még az 1947/48-as tanévben is két helyen, a gyermekkórházban (7 tanulócsoport) és a Karl-villában (3 tanulócsoport) kialakított tantermekben helyezték el. Az 1945/46-os tanévben 306, és a hatosztályos elemi iskolai osztályba 44 tanuló iratkozott be. Az 1946/47-es tanévben 480, az 1947/48-as tanévben pedig már 543 tanulója volt az iskolának.

Az 1945/46-os tanévtől az iskola igazgatója Potyondi József községi iskolai tanító, majd az 1947/48-as tanévtől Mészáros Ferenc, az igazgatóhelyettes pedig Sumszky Lajos községi iskolai tanító.

Az iskola nevelőtestületének tagjai: Adonyi Jenőné tanító, Auer Karolina, Bárdos Lajosné, Fehérvári Dezsőné, Fűzy Árpád, Jávor Nándor, Jeszenszky Erzsébet, Juhász Kiss Józsefné, Kneifel Ferenc, Sass Mihály, Szabó Gabriella tanítók.

A vizsgált időszak alatt fokozatosan javult a szakrendszerű oktatás. A korabeli statisztikai kimutatások szerint:[30]

·      Az 1947/48-as tanévben 43 kinevezett tanár, 96 kinevezett tanító, 17 óraadó tanár, 9 óraadó tanító, 15 főhivatású és 15 óraadó hitoktató dolgozott a város alsó fokú oktatási intézeteiben. A felső tagozat szaktárgyainak oktatását 43 kinevezett és 19 óraadó tanár látta el.

·      A négy állami iskolában 96 %-os, a községi iskolákban 23 %-os, a két római katolikus általános iskolában 100%-os, a református általános iskolában 85 %-os volt a szakos ellátottság.

1946 őszén a város állami és községi általános iskoláinak  tantestületei titkos szavazással megválasztották az iskolák igazgatóit és a szakszervezet városi csoportjának egyeztetése után tettek javaslatot azok kinevezésére. Az iskolák igazgatói teendőit 4 tanár és 8 tanító látta el. A 10 igazgatóhelyettes közül 2 rendelkezett tanári és 8 tanítói végzettséggel.

II. 2. A NEVELŐK FELKÉSZÍTÉSE AZ ÚJ OKTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK VÉGREHAJTÁSÁRA

A demokratikus átalakulás az iskoláktól új nevelési célkitűzések megfogalmazását várta. A korabeli pedagógiai dokumentumokból idézve: „elsődleges nevelési feladat lett minden iskola számára a demokratikus szellemű világnézeti átnevelés”. A világnézeti áthangolódás és áthangolás, mivel a rendelet csak általános elveket fogalmazott meg, a pedagógusoktól önállóságot követelt. Az önállóság meghagyása mellett a tankönyvek revíziójával, majd újak kiadásával párhuzamosan kiemelt szerepet kapott a nevelők ideológiai átképzése és szakmai továbbképzése.[31]

Még jóformán hallani lehetett a háború zaját, de már 1945 tavaszán országszerte megkezdődött az oktatásügy reformjával összefüggő feladatok ismertetése. Már az 1944/45-ös tanév szabályozásáról szóló utasítás a témával kapcsolatban meghagyta, hogy a nevelők értekezleteken minél gyakrabban vitassák meg a napi gondokat, mert az „egyöntetű nevelői eljárás” csak így biztosítható.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1945. évi július 2-án kelt 8328/1945. sz. rendeletével kötelezővé tette az ún. átképző tanfolyamok folyamatos szervezését. Az Országos Köznevelési Tanács a pedagógusok által írt, A demokrácia és köznevelés című  könyv kiadásával segítette a tanfolyamok résztvevőinek és a helyi tantestületi tanácskozások előadóinak felkészülését.[32]

A Köznevelés 1945. évi nyári átképző tanfolyamaival kapcsolatos szerkesztői cikk az előadások tárgykörével kapcsolatban a következőket írta: „A tanfolyam célja nem továbbképzés, hanem átformálás és irányítás. Ennek megfelelően csak a kifejezetten világnézeti állásfoglalásra és szociális magatartásra késztető anyagrészek kiemeléséről lehet szó. Ezeket a hangsúlyozott részeket azonban a középpontba helyezett két tantárgynál, a történelem és a magyar irodalomnál az iskolai tananyag egészének vázlatos keretébe kell helyezni.”[33]

1946 áprilisában a Székesfehérvárott tartott átképző tanfolyam meghívójában Csaplovics József tankerületi főigazgató a következőket közölte: „Fejér megye középfokú és szakiskoláiban, az általános iskola V. osztályában tanítók részére átképző tanfolyamot szervezek azoknak a szellemi irányzatoknak a megismerése céljából, amelyek a jelennek és a jövőnek eszmei, gazdasági és politikai sorsát irányítják”.

E fentebb említett miniszteri rendeletre hivatkozva felkérte az iskolák igazgatóit, hogy valamennyi tanár számára tegye lehetővé a továbbképzésen való részvételt.[34] A háromnapos tanfolyam programja:

 

1946. április 8. (hétfőn de. 8 órakor):

1. Csaplovics József tankerületi főigazgató: Megnyitó

2.   Kovács Lajos: A magyar klasszikusok mai tanulságai

3.   Szemlér Ferenc: A magyar társadalom fejlődése Szent István és a feudalizmus korában

4.   Ivánka László: Műalkotás, művész és nevelő viszonya

 

1946. április 9. (kedden du. 3 órakor):

1.   Kovács Rózsa: A felvilágosodás és irodalmunk irodalmi törekvései

2.   Dr. Puka Tibor: Egy negyedévszázad nevelésügyi mérlege

3.   Fekets Gábor: Reformkor és kiegyezés

4.   Dr. Kolozsvári János: Ady

 

1946. április 10. (kedden du. 3 órakor)

1.   Dr. Cseh Antal: A legújabb magyar líra

2.   Dr. Tárlós József: A Kárpát-medence képe

 

Székesfehérvár iskoláiban a havonta tartott tantestületi értekezleteken is rendszeresen foglalkoztak az oktatás megújításával összefüggő ideológiai és szakmai feladatokkal.[35]A Szent István Községi Általános Iskola 1946. január 18-án tartott havi tantestületi értekezletén Horvát Miklósné tanító Nevelésünk új vonása címmel tartott vitaindító előadásában a demokratikus nevelés három fő területével: a munkára, a közösségi életre és az önállóságra neveléssel foglalkozott.

Ugyanebben az iskolában 1946. november 22-én rendezett havi tantestületi tanácskozáson Vági Róbert I. osztályban tartott (Ritmusgyakorlatok témakörrel foglakozó) bemutató énekóráját értékelték. Vági vezető tanár korreferátumában többek között a következőket mondta: „Az volt a célom, hogy ízelítőt adjak az énektanítás új módszereiből. Arra törekedtem, hogy a ritmusképzés minél több változatát bemutassam, és egyben érzékeltessem  azt, hogy a ritmussal való foglalkozás milyen fontos a későbbi énektanítás szempontjából. Felhívtam a figyelmet az éneklés szépségére és annak nevelő hatására.”

Az I. Sz. Állami Általános Iskola 1945. szeptember 13-án tartott alakuló tantestületi értekezletén Zámori Imre igazgató A demokratikus iskola pedagógusa című előadásában az oktatási rendszer megújításának főbb célkitűzéseit ismertette. Tájékoztatást adott a város iskoláinak tárgyi és személyi helyzetéről. Az általános iskolai oktatás beindításával kapcsolatos feladatok felsorolásakor hangsúlyozta, hogy „az általános iskolai oktatás olyan új pedagógiai munkát vár tőlük, amelyben a demokratikus nevelés követelményeinek megfelelően az értelmi, az erkölcsi, a testi és cselekvő embert jellemző gyakorlati nevelés egységet alkot”. Vitaindítóját a következőkkel zárta: „Legyen a mi munkánk önzetlen és becsületes, olyan amilyent az Isten és a haza ügye tőlünk, a sokat szenvedett magyar tanítóktól megkíván.”

A IV. Sz. Állami Általános Iskola tantestülete 1946. január 26-án tartott értekezletén Rábai Béla igazgató Mi a szerepe a tanítónak az országépítés munkájában című előadásában a következőket hangsúlyozta: „Nemzetünknek lélektanilag kell megújulnia, gondolatilag kell helyre állnia, és a kultúrában kell felemelkednie. Vagyis másoknak: józanabb, igazabb, tisztánlátóbb, befolyásolhatatlan és szabad magyaroknak kell lennünk. Elsőként nekünk tanítóknak kell megújulnunk, mert az újkor sokat vár tőlünk. Nagy munka vár ránk és hisszük, hogy az áldozatkész munkákat a demokratikus Magyarország méltóan megbecsüli.”

Az említetteken túl – a teljesség igényének mellőzésével – az iskola testületi jegyzőkönyvei az alábbi téma tárgyalását említik: A közösségi életre nevelés; A magyar irodalom európai szerepe; A kapitalizmus és a munkásosztály történeti hivatása; A fasizmus lelki gyökerei; A sovinizmus; A magyar zeneélet és az iskola; A műalkotás, művész és  a szemlélő viszonya stb.

A II. Sz. Állami Általános Iskola tantestülete 1948-ig tartott értekezletein többek között: A nevelők, neveltek és szülők szerepe az iskolaközösségek kialakításában; Képességvizsgálat szerepe az iskolában; A fasizmus és nemzeti-szocializmus ideológiájának bírálata c. témákkal foglalkozott.

A város pedagógusai részére központi tanácskozásokat is szerveztek. 1946. március 18-án a községi általános iskolák összevont módszertani értekezletén dr. Zalai Ernő tanfelügyelő a következőkben vázolta fel a pedagógus közösségek feladatait: A mi kötelességünk az ifjúságot bevezetni az új magyar közösségbe. Első feladatunk a nevelés, amely után jöhet az ismeretnyújtás. Majd felhívta a figyelmet a következőkre: „Az általános iskolából ne csináljunk középiskolát. Bár a szaktanításnál szükséges az elméleti elmélyedés, de az elemi iskolai beszélgető módszert tartsuk meg, mert a gyakorlati életre való felkészülés legegészségesebb módja.” Ezt követően az önállóságra nevelésnek fontos eszközét, az önképzőköri munka szerepét ismertette.

1946. június 3-án tartott városi tantestületi értekezleten a Családi és iskolai nevelés összehangolása című témát tárgyalták. Fejes István igazgató vitaindítójának bevezetőjében a családlátogatások városi tapasztalatairól beszélt. Legnagyobb gondnak a „szociális gondokkal küzdő családok” helyzetét tartotta, ami 1945 előtt is és ma is legnagyobb gátja volt a tankötelezettségi törvény végrehajtásának. A nevelés fékezőjének tartotta azt is, hogy a „… háború az emberi és anyagi veszteségek mellett sokat rontott az emberek lelkületében is. Nagyon sok családban pesszimista hangulat uralkodik, ami növeli a közönyt. Ez pedig negatívan hat a gyermekek otthoni nevelésekor.” Mit kell tennünk? – teszi fel a kérdést. Az előadó válasza: „Össze kell hangolni a családi és az iskolai nevelést!” Ennek megvalósulását pedig abban látja, „Ha nem elégszünk meg csupán az iskolai nevelőmunkával, hanem felkeresünk otthonokat is, vagyis nevelni és tanítani kell mindenkit.”

Előadásának záró részében a nevelő hivatásáról beszélt. „Missiós hivatás ma tanítónak lenni! Tanítsuk meg gyermekeinket s azok gondviselőit is új magyar utakon járni. Feladataink meghatározáskor ne utánozzunk senkit. Neveljük őket a magyar hit és erkölcs útjain, drága nemzeti hagyományaink alapján, mert máskülönben elveszünk a népek tengerében!”

A rendelkezésre álló jegyzőkönyvek – a teljesség igénye nélkül –, a következő témák tárgyalásáról adnak tájékoztatást: Az iskolaközösségek formái és szerepük a nevelőmunkában; A magyar irodalom szerepe a korszerű köznevelésben; Az őskommunizmus; A Kárpát-medence földrajzi képe.

A tanfelügyelőség 1946 szeptemberében tájékoztatta a város iskoláit a Kultuszminisztérium nevelésügyi osztályának továbbképzési terveiről. Az előadó elmondta, hogy a VKM a nevelők továbbképzésének három típusát kívánja szervezni.[36] Ezek:

I.    1-4 hétig tartó világnézeti és szakmai átképző tanfolyamok. Ezeket a fővárosban, a megyei székhelyeken és nagyobb városokban szervezik, főként az általános iskolák felső tagozataiban tanítók részére.

II.  Havonta egy alkalommal politikai és világnézeti átképző tanfolyamok. Ezt a továbbképzést a fővárostól, megyei székhelyektől és nagyobb városoktól távol eső települések – több községet összevonva – pedagógusai részére szervezik egy előre meghatározott témában. E nap tanítási szünetnek számít. A foglalkozásokon való részvétel kötelező.

III. A nevelők továbbképzésének hároméves továbbképzése. Formája: előadások, írásbeli közlések, de leginkább közös megbeszélések és viták.

Az előadó ismertette a tanfolyamok szervezésével kapcsolatos igazgatói feladatokat. Bejelentette, hogy a tanfolyamok előadóinak neves személyiségeket, a pedagógus szakszervezet országos és megyei vezetőit, a nemzeti bizottságok képviselőit fogják felkérni. A tanfolyamok segédanyaga a már sokak által jól ismert Továbbképzés és demokrácia c. könyv.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára a kormány 8930/1947. sz. rendeletével szabályozta az általános iskolai tanítók központi továbbképzését. A rendelet értelmében 1947 nyarától az iskolai szünetben tartották a hathetes tanfolyamokat. A két szemeszterből álló tanfolyamot záróvizsga követte, és erről végbizonyítványt kaptak. Ez a bizonyítvány a választott szakcsoport tárgyainak általános iskolában történő tanítására képesített és szaktanítói besorolást biztosított. A szaktanítói továbbképzés indításakor a város általános iskoláiból 14 nevelőt iskoláztak be, majd az 1948-ban indított I. szemeszteren már 27-en vettek részt.


III. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN FOLYÓ NEVELŐ – OKTATÓ MUNKA TARTALMI VÁLTOZÁSAI
 

Az előzőekben már többször szóltunk arról, hogy a Nemzeti Függetlenségi Front pártjai eltérő módon értelmezték a kormányprogramban megfogalmazott demokratikus iskolareform megvalósulásának kereteit, tartalmát és ütemét. A koalíciós partnerek között főként a „neveléspolitika kérdésében” mutatkoztak nézeteltérések.  A baloldali pártok már kezdettől fogva a köznevelés demokratikus reformját sürgetve a „fizikai újjáépítés mellé a szellemi újjáépítést” is szorgalmazták. Ugyanakkor a polgári pártok és a kultuszminisztérium irányelvei a polgári liberalizmus eszméjét kívánták a nevelés gyakorlatába átültetni. Ennek megfelelően a „tiszta demokráciáról”, az „egyenlő esélyek” biztosításáról, a „demokratikus köznevelésről” vallott nézetek eltérően jelentek meg a pedagógiai szaksajtóban.

A vizsgált korszak elvi dokumentumai, ha tértől és időtől néha el is vonatkoztatva, humanista, polgári demokratikus célból kiindulva fogalmazták meg a nevelés követelményeit. Az Országos Közoktatási Tanács elnöke, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós a kor eszményét, a nevelés célját így fogalmazta meg, így válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen embereket neveljünk: „Egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre kész, szépet célokért hevülő és áldozó embereket, akik maguk meg tudják érteni és élni a szép és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggéseit, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet.”

A korabeli közoktatás elméleti és gyakorlati szakemberei az „ujjá formálódó” oktatás-nevelés tartalmi kérdéseivel párhuzamosan arra is keresték a választ, hogy „milyen legyen az oktatás az új iskolában”. A számos válasz mellett az alapkérdésekben közös volt az elképzelés. Az Országos Közoktatási Tanács 1945-ös alakuló ülése a tanítással szemben a következő követelményeket támasztotta: „Tanításunk ne üres adatokból álljon, hanem egészítse ki a gyermekek természetes kívánságát, tudni és érteni akarását. A lényeget tanítsuk, szépen, egyszerűen és világosan, mert a lényeg mindig szép, egyszerű, világos és gyönyörűsége a szellemnek. Tanításunk ne csak az emlékezetet terhelje, de tanítson egyben gondolkodni, megérteni. Költse fel az önálló gondolkodás, vizsgálódás és cselekvés vágyát. Tanítsuk gyermekeinket a szellemi életet élvezni, a szépre, a nagyot, az érdekest meglátni és szeretni. És mindez ne nehézkesen, nagyképűen, hanem játszva, könnyeden, mosolyogva. Vessük el végre azt az előítéletet, hogy csak az a munka, ami verejtékkel jár, amit nehezen, kedvtelenül végzünk. Dolgozni kedvvel kell, csak az az igazán jól végzett munka, amit kedvvel végzünk. Igyekezetünk ne az legyen, hogy munkára kényszerítsük a gyermekeket, hanem, hogy belé kedvet és érdeklődést öntsünk.”


III. 1. AZ OKTATÁS DOKUMENTUMAINAK FELÜLVIZSGÁLATA
 

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány programja a művelődésügy számára előírta, hogy „A sajtóból, az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és a nemzeti gyűlöletet”. A kormány az 1945. január hó 20-án Moszkvában megkötött fegyverszüneti egyezményben is vállalta, hogy gondoskodik a könyvnyomdák, a könyvkereskedés, az iskolai stb. könyvtárak, valamint a magánszemélyek birtokában lévő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermék forgalomból történő kivonásáról.

1945 tavaszán elkezdődött az iskolákban használt, elsősorban történeti, irodalmi, földrajzi, gazdasági és társadalomismereti, valamint a közgazdasági könyvek országos felülvizsgálata. A VKM 1883/1945. számú rendelete a tankönyvek felülvizsgálatával kapcsolatban már részletesebb útmutatást adott. Ezek a következők: „A történeti könyvekből el kell távolítani azokat a részeket, amelyekben az 1914-18. évi világháborút követő kort tárgyalják;  azokat az eltávolított részeket összegyűjtve, zár alatt az iskolában kell megőrizni. Más tankönyvekben is külön gonddal kell megvizsgálni azokat a részeket, amelyek a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójára, az ezzel szövetséges hatalmakra, a marxista szocializmusra, és az úgynevezett imperialista törekvésekre vonatkoznak. Az utóbbi törekvéseknek a magyar és külföldi vonatkozásait egyaránt el kell ítélni. A tankönyvekben alkalmazkodni kell ahhoz a tényhez, hogy jogilag Magyarország határait azok a földrajzi vonalak szabják meg, amelyeket az ún. trianoni szerződés és a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti megállapodás kijelölt. A tankönyvekben is ki kell fejezni, hogy ezeken a határokon belül kell az ország belső újjáépítéséhez fogni, és nem az elveszett területek visszaszerzésére törekedni. Gondoskodni kell arról, hogy az elmúlt negyedszázad alatt Németországban, Olaszországban, vagy akár nálunk is szocialista és nemzeti jelszavak alatt tett intézkedések kellő megvilágításba kerüljek, ahol a jelszavak mögött a tömegek érdekeivel ellentétes törekvések húzódtak meg, ezekre is rá kell mutatni. Fel kell tárni azokat az okokat, amelyek a nemzetet érdekei ellenére háborús pusztításba sodorták. Rá kell mutatni arra, hogy a marxista szocializmus, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója és a szövetséges hatalmak demokráciája a történelem építő erői.”[37]

A város oktatási intézményeiben 1945 májusában folytatták le a tananyag- és tankönyvrevíziót. Az iskolák igazgatói által megbízott – két szaktanárból (vagy tanítóból) és a szakszervezet delegáltjából álló – háromtagú bizottság tantárgyanként tett javaslatot egyes tananyagrészek teljes elhagyására, módosítására vagy kiegészítésére.

A bizottság javaslata a tantestületi vitát követően a szolgálati út betartásával – igazgató, tanfelügyelőség, tankerületi főigazgatóság – jutott el a VKM-hez. Az iskolai könyvtárakból a fentiek figyelembevételével kivont könyveket, azok katalógusát és a felülvizsgálatot végző bizottság jegyzőkönyvét az iskolában tárolták, majd a polgármesteri hivatalnak szolgáltatták be.[38]

Az Országos Köznevelési Tanács által 1945. július 17-re összehívott tankönyvkiadói konferencia döntött a tantestületek által felülbírált tankönyvek sorsáról. E testület határozata értelmében teljesen új tankönyvek jelentek meg történelemből, magyar irodalomból, földrajzból, gazdaságtanból és a társadalomismeretből. A többi tantárgy tankönyvét két csoportra osztották: az egyik csoportba a változás nélkül engedélyezhető szakjellegű könyvek tartoztak, a másik csoportba pedig azokat a könyveket sorolták, amelyek csak átdolgozott kiadásban jelenhettek meg. A VKM az 1945/46-os tanévtől minden forgalomban maradó és kiadásra újonnan engedélyezett tankönyvet új kiadói számmal látott el, és szigorúan megtiltotta más, a revízió alá nem vont tankönyv és egyéb oktatási dokumentum használatát.

Az 1945-től 1948-ig tartó könyvkiadás éveiben a fő cél „a tankönyvekben található elavult nézetek és megfogalmazások kiküszöbölése, valamint a tankönyvek demokratikus szellemben való megtöltése volt”. Ennek megfelelően csak bizonyos javításokra, kisebb módosításokra, átdolgozásokra kerülhetett sor. Az akkori társadalmi összefogás, a Szikra Nyomda dolgozói önkéntes felajánlásának eredményeként alig félév alatt, 1945 őszén új történelmi könyvsorozat jelent meg Feuer Klára és Kosáry Domokos szerkesztésében. Elkészült 3 közgazdaságtan tankönyv. Volt olyan is, amikor az átdolgozás a lapok kitépését és új szöveg beírását jelentette.

Az Országos Közművelődési Tanács már 1945 októberében javaslatot tett az állami könyvkiadás megszervezésére.[39] A VKM a Gazdasági Tanácshoz 1946. június 1-jén kelt átiratában a következőket közölte: „A tanulóifjúságnak és az iskolai könyvtáraknak kellő szellemi színvonalú korszerű pedagógiai eredményeket felhasználó, a magyar demokratikus köznevelés követelményeit érvényre juttató, jó kivitelű és olcsó tankönyvek és hasonló kiadványok céljából állami tankönyvkiadó vállalatot kívánunk létrehozni.” A Gazdasági Főtanács – tekintettel a hihetetlen mérvű inflációra –, elutasító határozatot hozott.

A pénzügyi stabilizáció után újból napirendre került e fontos kérdés. A koalíciós pártok 1947. március 6-án tartott pártközi értekezlete, majd a Minisztertanács is elfogadta az állami tankönyvkiadás megszervezésére tett javaslatot.

A VKM 1947. április 23-án kelt megállapítása szerint 1947. szeptember 1-ig – az általános iskola I - VII. osztályai számára – 56 féle könyv 4,5 millió példányban való megjelentetésére van szükség. Ortutay Gyula kultuszminiszter ehhez kért anyagi támogatást a Minisztertanácstól. 1947. május 17-én a tankönyvkiadás lebonyolításával az Egyetemi Nyomdát bízták meg. 1947. december 12-én rendelkezett a Minisztertanács arról, hogy a tankönyv megírására vonatkozó szerződéseket a nevelési főosztály vezetője köti meg a szerzőkkel.[40]

Folyamatosan napvilágot láttak az alsó tagozati új könyvek: „Első könyvünk” és a „Második Könyvünk” 1947-ben, a „Harmadik könyvünk” és a „Negyedik könyvünk” 1948-ban külön a falusi és külön a városi iskolák számára. 1947 szeptemberére készült el az első orosz tankönyv (szerzője Ihász János) az általános iskolák V. osztálya számára.  Ugyanekkor az általános iskolák V-VIII. osztályai számára új történelmi szöveggyűjteményt adtak ki, majd az 1948/49-es tanévre új történelemkönyvek jelentek meg, amelyeknek a szerzői 1949-ben Kossuth-díj kitüntetésben részesültek. Énekből, számtanból, fizikából, természetrajzból szintén új vagy átdolgozott tankönyveket adtak ki. A Kodály–Ádám összeállításban készült I., II. osztályos énekeskönyvet az 1948-ban Stockholmban rendezett nemzetközi tankönyvkiállításon I. díjjal tüntették ki.

A VKM 4340/1947. sz. rendelete előírta, hogy az 1947/48-as tanévtől az egyházi hatóság alatt álló iskolák kivételével valamennyi általános iskolában (népiskolában), polgári iskolában, gimnáziumban, líceumban, tanítóképző intézetben és gyógyítva nevelő iskolában csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter kiadásában megjelent tankönyveket lehet használni.[41] A korabeli tanfelügyelőségi jelentések és az iskolaszék jegyzőkönyvei Székesfehérvár általános iskoláinak tankönyvellátottságát megfelelőnek ítélték.

III. 2. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁS ELSŐ TANÉVE
 

A VKM az 1945/46-os tanév feladatait megjelölő rendeletében kinyilvánította azt a törekvését, hogy „az ország újjáépítésének nagy munkájában a népiskolát is olyan mértékben kívánják beépíteni, ahogy azt a demokrácián alapuló köznevelés előírja”. A miniszteri utasítás egyértelműen megfogalmazta azt is, hogy: „Az iskola az új feladatoknak maradéktalanul csak akkor felel meg, hogyha az oktatás és nevelés mind belső, mind külső feltételeit mélyítik, kiszélesítik, és intézményesen biztosítják.”[42]

Az iskolai munka belső feltételeinek (tartalmi kérdéseknek) átgondolása az új tanterv kidolgozása során már 1945 nyarán megkezdődött. A külső feltételek biztosítása szervezeti feladatot jelentett. A VKM ezért elhatározta, hogy megfelelő lépéseket tesz az egyes iskolák között évtizedek óta fennálló egyenetlenségek (osztatlan egytanítós iskola, egy tanítóra eső aránytalanul magas tanulólétszám stb.) gyors megszüntetésére.

A demokratikus iskolafejlesztési programnak megfelelően az egy tanerős nem állami iskoláknak két-tanerőssé való fejlesztését a miniszteri rendelkezések több esetben hangsúlyozták. Előírták azt is, hogy egy-egy új tanítói állás költségeinek 20%-át az iskolafenntartónak kell vállalnia, és ezeket az álláshelyeket meghívás esetén „…csak az érdekelt, vagy más iskolához beosztott menekült, állami vagy nem állami tanítót lehet beosztani”. E rendelkezések értelmében Fejér megye tanfelügyelőjének javaslatára a VKM engedélyezte az 50 főn felüli létszámmal rendelkező iskolák részére új állások létesítését.[43]

Az alsó fokú oktatás tartalmi reformjának fő célkitűzése az volt, hogy az általános iskola szélesebb alapműveltséget nyújtson, mint a régi nyolcosztályos népiskola és a polgári iskola; ugyanakkor vegye figyelembe az iskola kötelező jellegét, és azt a tényt is, hogy tanulmányaik befejezését követően a tanulók egy kisebb része tovább tanul középiskolában.

Az 1945/46-os tanévben szervezett V. osztályos általános iskolai tanulók oktatásánál előtérbe került az életre való nevelés elve. Új tantárgyként bevezették a társadalmi ismeretek című tantárgy tanítását, valamint a nemzeti életünkben végbemenő demokratikus átalakulást tárgyaló mindennapi kérdések osztályfőnöki óra keretében történő oktatását.[44] A legnagyobb óratervi változást az ún. 5 órás „szabadfoglalkozások” bevezetése jelentette. E tárgykörhöz sorolták az élő idegen nyelvet (angol, francia, orosz, olasz, német), továbbá a latint.

1945. augusztus 23-án tartották a városi tanévnyitó tantestületi értekezletet. Az elnöklő Fejes István iskolaigazgató megnyitójában a következőket fogalmazta meg: „A sok gátló körülmény, rossz állagú iskolaépületek, felszerelés hiánya, és ki tudja, hogy még mennyi gond fogja nehezíteni munkánkat. Soha nem állt magyar tanító elhagyatottabban, tanácstalanul hervatag arccal, ennyi ruha és táplálék hiánya miatt szenvedő tanítvány előtt. De lelkesít bennünket az a tudat, hogy egy új világ van kibontakozóban, melyet csak új lelkű, hazájukat szerető emberek tudnak felépíteni. Hiszem, hogy mi is ezek közé tartozunk. Bízom abban, hogy a magyarok Istene ad erőt az előttünk álló nemes feladatok végrehajtásához.”

Az elnök köszöntő szavait követően dr. Zalai Ernő, a helyi tanfelügyelőségi előadó (a későbbi vezető) adott tájékoztatást az 1945/46-os tanév főbb feladatairól. Részletesen szólt az általános iskola V. osztályának heti órabeosztásáról. (Lásd az alábbi táblázatot.) Felhívta a figyelmet a tanévnyitó miniszteri utasításban is szereplő követelményre, ami szerint „…egyöntetűvé kell tenni a népiskola felső tagozatában, a polgári iskolában és a gimnázium alsó tagozatában folyó nevelést”. Tájékoztatta a városi tantestületet arról is, hogy központi intézkedés történt a tanulók tanulmányi előmenetelének (osztályozás) egységes elbírálásával kapcsolatban is. Az e témában megjelenő miniszteri rendelet értelmében „Az általános iskola első és ötödik osztályában, függetlenül attól, hogy ezek az osztályok a népiskola, polgári iskola vagy gimnázium keretében működnek, a tanulókat átmenetileg a polgári iskolai Rendtartás 101. §-a szerint négy érdemjeggyel kell osztályozni. A nevezett osztályok tantestületi értekezleteire is a polgári iskolai Rendtartás 97. és 98. §-a alkalmazandók.”[45]


Az általános iskola V. osztályainak heti órabeosztása
1945/46-os tanév

01

Közölte azt is, hogy a tanévnyitó miniszteri utasítás szabályozta a kialakított általános iskolai osztályok felügyeletét is. Az általános iskola és a népiskola keretében működő V. osztály a tanfelügyelőség, a polgári iskola és a gimnázium keretében működő V. osztályok pedig a tankerületi főigazgató felügyeleti hatósága alá tartoznak. Az utasítás azonban lehetővé teszi, hogy tanulmányozási célból a tanfelügyelő is meglátogassa a polgári iskolai és a gimnáziumi keretben működő általános iskola V. osztályait.

Az 1945/46-os tanévben Székesfehérvárott – számolva a téli időszakban felmerülő fűtőanyag hiányával –, az alsó és felső tagozatban egységesen szeptember elején kezdődött el az oktatás. A tanév munkáját meghatározó miniszteri rendelet az iskolák igazgatóit felhatalmazta, hogy „a mezei munkák végzésére indokolt esetben a nagyobb gyermekek részére távolmaradást engedélyezzenek”.

A tanítás mellett megkezdődött a télre való felkészülés is. A tanulók a tantermek fűtésére fát gyűjtöttek az erdőkben. A szülők tüzelőt vagy pénzt ajánlottak fel e célra. Üzemek, vállalkozók, iparosok és magánszemélyek szintén adományaikkal támogatták az iskolák „tüzelőakcióit”.

Megkezdődött a szegény családok gyermekeinek szociális támogatása. A város szociális alapja „állandó közsegélyben” részesített 158 személyt, támogatásban 79 sokgyermekes családot 575 családtaggal, továbbá 46 olyan családot, amelyek a háborúban elvesztették eltartójukat.[46]

Az egyházak karitatív szervei, a megalakult Magyar Nők Demokratikus Szövetségének Városi Szervezte ruha- és lábbeli-gyűjtést szervezett, és iskolánként adta át az arra rászoruló gyermekeknek. A Weisz és Tull Bőrgyár a tél folyamán 25 pár gyermekcipőt, 200 pár féltalpat adományozott. A város szociális felügyelőségének közreműködésével megkezdték a külföldi élelmiszeradomány kiosztását.

A megyei tiszti főorvos 1945. november 27-én kelt levelében megkereste a tankerületi főigazgatót, hogy „…a városban, mind a megye községeiben élő iskoláskorú gyermekek között igen sok hurutos megbetegedés van, amelyek hűlés eredetűek. Ezek a megbetegedések a fejlődő fiatal gyermekeknél nagyon hajlamosak arra, hogy gümőkóros jelleget vegyenek fel, tekintettel a nagyszámú gümőkóros fertőzésekre.” Arra kérte a főigazgatót, hogy vegye fontolóra, nem volna-e indokolt az iskolák mielőbbi bezárása? A főigazgató válaszlevelében közölte, hogy a téli tanításról szóló VKM 49100/1945. sz. körlevelét az iskolák igazgatóinak megküldte. Ebben nem szerepel az iskolák bezárásának lehetősége. A rendelkezés azonban módot ad arra, hogy azokban az iskolákban, ahol csak részben biztosítható a tüzelőkészlet, ott a helyi körülményeket figyelembe véve kell megszervezni az oktatást.

A miniszteri utasítás értelmében a téli szünet a tüzelőanyag hiánya és a karácsonyi vakáció miatt 1945. december 15-től 1946. január 4-ig tartott. A tanfelügyelőség minisztériumhoz küldött jelentésében az áll, hogy: „Január második felében a nagy hideg miatt a délutáni tanítást általában elhagytuk, a tanulók minden második nap mennek iskolába.” Székesfehérvár iskoláiban a januári hónap volt a legkritikusabb. A kétnaponként tartott iskolai foglalkozás ellenére, különösen a külterületi iskolákban, nagyon magas volt a hiányzók száma.

Csaplovics József székesfehérvári tankerületi főigazgató az általános iskola V. osztályának működéséről szóló jelentésben a többek között a következők olvashatók: „Az általános iskola V. osztályának megnyitása rendben, előírt keretekben történt meg. A népiskola felső tagozatában, a polgári iskolában és a gimnázium alsó tagozatában ezzel megindult a tanítás és nevelés egyöntetűvé tétele…Az iskolák irányításának egyöntetűségét gátolta az a körülmény, hogy az eddig azt nem használó iskoláknak nehezen lehetett hozzájutniuk polgári iskolai rendtartáshoz. A tankönyvek beszerzésnek nehézségei és drágasága viszont a tanulmányi eredmény színvonalára hatott hátrányosan. Ennek ellenére általában megnyugtatónak mondhatók az eredmények. Az előírt anyagot – figyelembe véve a sokféle hátráltató körülményt (tüzelőanyag iskolai felszerelés hiánya, valamint a tanulók előző évi fogyatékossága) –, kielégítő mértében feldolgozták. A rendeletben megadott tantervi célkiűzések s az egyes tantárgyak megállapított anyaga megfelelően kapcsolódnak az ily korú gyermekek lelkiségéhez, érdeklődési irányához.”

A tankerületi főigazgatói jelentését a következő gondolatokkal zárta: „A tanerők zöme teljesen még ki sem alakult értékítélettel áll a változott keretek között. Rendkívüli gazdasági elesettségében is megőrizte az igazi nevelő emelkedett szellemiségét. Felkészültségének különböző állagából demokratikus érzékkel, jó szándékkal és változó eredménnyel juttatta el az ismereteket ebben az osztályban is tanítványaihoz: kinek-kinek képességei és igényei szerint. Mindenek előtt pedig teljesítette legszebb hívatását: nevelt. Ebben a vonatkozásban az általános iskola V. osztálya saját iskolája többi osztályainak életéhez simult, azok helyzetében általában mindenben osztozott.”[47]


III. 3. AZ 1946-OS TANTERV FŐBB JELLEMZŐI
 

1946. július 14-én látott napvilágot az általános iskola teljes tanterve,[48] majd valamennyi tárgyra a részletes Útmutatások is megjelentek.[49] Az új tanterv szerint „Az általános iskola feladata, hogy a tanulót egysége, alapvető, nemzeti műveltséghez jutassa, mindenirányú továbbnevelésre és önnevelésre képessé tegye, és közösségi életünk tudatos és erkölcsös tagjává nevelje.” A VKM a tanterv megjelenését követően az Országos Köznevelési Tanács útján azonnal kiírta az új tankönyvekre a pályázatot.[50]

Az új tanterv egyik legjellemzőbb vonása, hogy az eddigi hagyományoktól (népiskolai, a polgári iskolai és a gimnázium I-V. évfolyamainak volt tantervei) eltérően a természettudományos tárgyak oktatását és azok gyakorlatát (heti 14 órával) kiemelte az eddigi másodszerepéből. Az általános iskola V-VIII. osztályaiban megkezdődött a rendszeres fizika, kémia és biológia tantárgyak oktatása (az ember élete, természetrajz, természettan, vegytan elnevezéssel). Ez a változtatás azonban nemcsak az óraszámok arányainak megváltozását jelentette, hanem az iskolai művelődés tartalmának modernizálását is.

Az általános iskola 1946-os óraterve

 02

* A 6300/1947 VKM. sz. rendelet az ötödik osztályban a választható tárgyak sorából az 1947/48-as tanévtől törölte a latin tantárgy tanítását.

A számtan és mértan, kémia, biológia tanításában a tárgyi ismeretek bővítése mellett előtérbe került a gyakorlatiasság megszerzése is. A választható tárgyak beiktatásával – az alapműveltség bővítése mellett – az egyéni hajlamok és képességek kimunkálását, s ezzel a gyakorlati életre való nevelést és a pályaválasztásra való előkészítést  kívánták  biztosítani.

A választható tárgyak tanulása ugyan mindenkire nézve kötelező volt, de azok osztályzata az előrehaladás szempontjából nem volt döntő. [51] A 75000/1946. VKM számú rendelet ezért kimondta: „Ennek a hitnek eloszlatására mindent el kell követni, annál inkább, mert a köznevelési reform során a gimnázium humanisztikus tagozata mellett a gimnázium és élő nyelvi tagozata is fokozatosan megnyílik.” [52]

Székesfehérvár elemi iskolái az 1946/47-es tanévben tértek rá a nyolcosztályos általános iskolai tanterv szerinti oktatásra. A négy állami általános iskolába 195 V. és 194 VI. osztályos tanuló iratkozott be. Megszüntették a községi központi általános iskola működését. Az öt községi általános iskolában ekkor már 251 V. osztályos és 193 VI. osztályos általános iskolás tanult. A három felekezeti általános iskolának pedig 431 V. és VI. osztályos tanulója volt.

Az általános iskolát továbbfejlesztő 90000/1947. VKM sz. rendelet különösen az egy helységben lévő különféle jellegű iskolák együttműködését, a csonka általános iskolák alsó tagozatának kiépítését, az egy helységben működő azonos jellegű általános iskolákban tanító tanárok arányos elosztását hangsúlyozta. Az útmutatás 11. pontja szabályozta a testi (érzéki), érzelmi és erkölcsi fogyatékosságban szenvedő gyermekekkel való külön foglalkozást.


IV. AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSA
 

A baloldali politika erősödésével harc indult a vallásos nevelés ellen. 1947. február 28-án Ortutay Gyula a Független Kisgazdapárt képviselője, pártja politikai ülésén bejelentette a „fakultatív hitoktatás” tervét.[53] Alig két héttel később, az 1947. március 5-én tartott pártközi értekezletükön a koalíciós pártok elhatározták, hogy törvényjavaslatot terjesztenek az országgyűlés elé az iskolákban bevezetendő fakultatív hitoktatás tárgyában. A terv mellett megszervezett széleskörű országos propaganda ellenére a közvélemény ellenállása miatt a tervet 1947 május elején elvetették.

1947. december 12-i beszédében Révai József, 1948. január 10-én pedig Rákosi Mátyás a „hatalom teljes birtokába jutott politikai erők nevében” már jelezték a felekezeti iskolák államosításának „általuk vélt” szükségességét. 1948 áprilisának végén a Független Kisgazdapárt nagyválasztmányi gyűlésén Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy „törvényjavaslatot kíván az országgyűlés elé terjeszteni a nem állami iskolák államosításáról, s ebben megegyezett a baloldali pártok vezetésével”.

A kormány javaslatára a protestáns egyházak és az izraelita hitfelekezet a megegyezést „választva” kerülte a számukra eleve eredménytelennek ítélt vitákat, és a „kényszerű megegyezést” választotta.[54] Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek Ortutay Gyula miniszternek „az egyházak és az állam között felmerülő kérdések tisztázására” (1948. május 19-én kelt) javaslatára[55] a következőket válaszolta: „A tárgyalásokra elvileg készek vagyunk, és amint ennek komoly előfeltételei meglesznek, megbízottainkat megnevezni nem késünk. A most egy éve folyt vatikáni érdeklődés, valamint a Miniszter Úr f. évi febr. 14-i esztergomi megbeszélésén csak a régi sérelmek orvoslása szerepelt, még iskoláink államosításáról szó sem esett. –Mivel nekünk biztonságban kell lennünk a tárgyalások célirányossága felől, másrészt tekintettel kell lennünk az említett, előzetes megbeszélések óta történt egyoldalú változásokra: a tárgyalásoknak legalább ezekhez az előfeltételeihez ragaszkodnunk kell.  – Kormány-nyilatkozattal vétessék le napirendről iskoláink államosításának ügye. – A feloszlatott katolikus egyesületek felújítása biztosíttassék vagyonunk visszaadásával.  – A pártok feletti katolikus napilap engedélyezését kívánjuk az aug. havi miniszterelnöki ígéret szerint. Biztosítás a cenzúra béklyóival szemben, valamint a papírellátás terén a többi napilappal azonos kezelés.”[56]

Az egyházi iskolák elleni harc egyre fokozódott. 1948 tavaszán az állami intézmények, baloldali pártok, szakszervezetek „népnevelői” összehangolt propagandát fejtettek ki az iskolák államosításának szükségességéről. A katolikus szülők és diákok a miniszternek írt levelekkel, tiltakozó gyűlésekkel demonstrálták ellenállásukat, a katolikus egyház vezetése pedig a tiltakozás mellett az egyházból való kiközösítéssel fenyegetette az államosítás támogatóit. A másik oldal pedig hatalmi nyomásra a helyi nemzeti bizottságok, a községek képviselő testületei nagy többségben állást foglaltak az államosítás mellett.[57]

A MKP és az SZDP egyesülési kongresszusát (1948. június 12–14) követő programnyilatkozatban az akkor már Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven a demokratikus nevelés biztosítása érdekében követelte „az egységes állami tankönyvek bevezetését valamennyi iskolában, valamennyi fokozatban; a tanügyigazgatás egységesítését és korszerű reformját, az egyházi iskolák államosítását, az egyház hitoktatási jogának és a papnevelő iskolák egyházi jellegének csorbítása nélkül.”[58]

Ugyanebben az időpontban (1948. június 12.) „az államosításra kerülő egyházi iskolák tanszemélyzetének állami szolgálatba való állásáról” szóló körlevélben Mindszenty József hercegprímás megtiltotta az egyházi személyek részvételét az állami iskolák munkájában.[59]

Ortutay Gyula kultuszminiszter az államosításra vonatkozó törvényjavaslatot 1948. június 15-én terjesztette az Országgyűlés Közoktatásügyi Bizottsága elé, majd a magyar Országgyűlés Nagy Imre elnökletével június 16-án tárgyalta az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Bognár József, (FKGP) az Országgyűlés Közoktatásügyi Bizottságának elnöke előadói beszédében többek között kifejtette, hogy „A magyar demokrácia az elmúlt három esztendő alatt politikai, gazdasági és társadalmi élet területén számos egymással összefüggő reformot hozott, amelyek a politikai hatalom elosztását, a tulajdoni viszonyainkat és gazdasági életünk egész struktúráját megváltoztatta. Ezek a reformok, amelyeket hoztunk, csak akkor válnak teljes értékűvé, ha a három év fejlődésének tempója mögött lemaradt magyar közoktatás, közművelődés területén is új utakat tudunk törni. A törvény célja éppen az – mondta a miniszter –, hogy pótolva az elmúlt idők mulasztásait, új utakon tudjuk elindítani a magyar közművelődés és köznevelés annyira fontos ügyét…Az állam és az iskolák tisztességes, művelt, az élet és a történelem problémáiban jártas, az iskolai önkormányzaton belül fejlődő, jó magyar demokratákat fognak nevelni, akiknek a szülői ház, a továbbra is kötelező hitoktatás és vallásgyakorlatokat teljes szabadsága megadja a módot arra, hogy jó hívei legyenek az egyháznak.”

A továbbiakban az egyházak és az állam kapcsolatáról szólva kifejtette: „Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a népi demokrácia minden lehetőséget megadott az egyházaknak arra, hogy a lelkekben lévő birtokállományukat változatlanul megtartsák, és a szegény papság és a szegény püspöki kar hívek előtti hitelében bizonyára nyer a földbirtok reform által akkor, ha magatartása félreérthetetlenül  bizonyítja azt, hogy semmi összefonódottság nincs az elmúlt társadalmi berendezkedéssel…Minden józanítéletű ember meg fogja látni, hogy a törvényjavaslatban nincs semmi, ami az egyházakat igazi hivatásuk teljességében gátolná. Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a törvényjavaslatban nincs semmi, ami az egyházakat igazi hivatásuk teljességében gátolná.” Előadói beszédét a következő gondolatokkal zárta: „Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy ezt a törvényjavaslatot igaz örömmel fogadja bármely hitfelekezethez tartozó hívő ember és az ország népe is, mert ezen a javaslaton keresztül a népi demokrácia, az egységes magyar nemzet fog megerősödni. és a magyar gyermekek lelkében új társadalmi igazságok bevehetetlen sziklavára fog megerősödni.”

A miniszter beszédét követően pártjaik képviselete nevében elmondta véleményét Barankovics István, Katona Jenő, Parrag György, Bóka László, Slachta Margit, Erdei Ferenc. Az országgyűlési vitában történeti, filozófiai, politikai és pedagógiai érvek csaptak össze. A felszólalások többsége az „államosítás évszázados igényét” hangsúlyozta. Az ellenzék, az egyházi iskolák történelmi hagyományait emelték ki, és a valláserkölcsi nevelést biztosító egyházi fenntartású iskolák mellett érveltek. A vita befejezéseképpen Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vitazáró beszédében többek között a következőket mondta: „A kérdés, melynek megoldása a törvényjavaslatban foglaltatik, a magyar közoktatásügy évszázados problémája. Joggal állíthatom, hogy ilyen horderejű köznevelési törvényjavaslatunk, mint ez, még nem volt. Azt szeretném hangsúlyozni, – mondta a miniszter, – hogy a magyar demokrácia iskolapolitikája nem jelent vallásellenes harcot, nem jelenti a Magyar Köztársaságnak a vallásszabadság kérdésében eddig elfogadott, s a törvényben rögzített elvi álláspontja megváltoztatását. Akik a kérdésből vallási kérdést koholnak, valóban politikai támadást akarnak intézni a magyar demokrácia, a Magyar Köztársaság ellen. Ezt az álláspontot el kell utasítanunk.”

A kultuszminiszter ezután történeti érvekkel, Eötvös József szavaival támasztotta alá a törvényjavaslat érveit, felidézte Tessedik Sámuel tevékenységét és az 1848-as eseményeket, majd Nyugat-Európa, Anglia, Egyesült Államok példáját. Ezt követően az államosítás „parancsoló szükségességéről” beszélt. „A törvényjavaslat célja: – mondta a miniszter – az egységes nemzeti műveltség kialakítása…A köznevelés egységesítése nem hirtelen született vágya a magyar közoktatás kormányának. A magyar nevelés legnagyobb gondolkodóinak, Schnellernek, Imre Sándornak, Nagy Lászlónak, és nemrégiben elhunyt Kemény Gábornak munkáságában fejeződik ki ez az egész köznevelési gondolkodás és irányzat.” A miniszter szólt a falusi „felekezeti törpeiskolák” problémáiról, a felekezeti tankönyvek kérdéséről, a tanítóság anyagi gondjairól. Beszédét a következő gondolatokkal zárta: „A magyar kormány bízik abban, hogy az iskolaállamosítás lehetővé teszi jelenlegi nagy nevelésügyi feladataink megoldását, és szilárd biztosítéka a magyar demokrácia jövendőjének is. Demokráciánk eljövendő iskoláink szellemében, Kossuth, Eötvös, Petőfi szellemében kérem a törvény elfogadását.”

A közoktatásügyi miniszter beszéde után Bodnár József előadó válaszolt a felszólalásokra, majd Nagy Imre elnök névszerinti szavazást rendelt el.[60] 1948. június 16-án a képviselők többsége (a Demokrata Néppárt, az ún. Barankovics Párt ellenében) megszavazta az 1948. évi 33. tc.-et „A nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában”. A törvény (később: T.), végrehajtásától szóló a 8000/1948. VKM sz. (1948. június 26-án aláírt) utasítás (később: VKM utasítás) a következők szerint rendelkezett.

A VKM utasítás 1. §-a értelmében állami kezelésbe került a vallás-és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt álló vallásfelekezeti, községi, társulati (egyesületi), érdekeltségi és magán jogakadémia, polgári iskola, tanítóképző főiskola, gimnázium, tanítóképző intézet, tanítónőképző intézet, líceum, óvónőképző intézet, polgári iskola, általános iskola, valamint gyógypedagógiai intézet, hacsak a kormány a T. I. §. (2) alapján reánézve kivételt nem állapított meg. Továbbá államosítás hatály alá esik az a tanulóotthon, amely az általános, vagy középiskolával összefügg, vagyis amelyben a tanulók többsége általános vagy középiskolába jár.

A VKM utasítás 2. §-a az állam által át nem vett intézeteket jelölte meg. Ezek: 1. Kizárólag egyházi célokat szolgáló: hittudományi főiskola, államérvényes bizonyítványt ki nem adó egyházi tanítóképző főiskola, lelkészképző-intézet felső tagozata, hitoktatónő-képző főiskola, baptista szeminárium, diakónus- és diakonisszaképző-intézet, egyházi énekiskola, misszionáriusképző-intézet, keresztyény felebaráti nevelőintézet, árvaház, szeretetotthon és keresztényi szeretet gyakorlására létesített más intézmény. 2. Továbbá az állam nem vette át a törvény 1.§. (I) bekezdése alá eső tanulóotthonoknak azt a részét, amelybe rendtagok, papnövendékek vagy lelkészi szolgálatra készülő növedékek vannak elhelyezve.

A VKM utasítás továbbá rendelkezett az igazgatási ügyekről (3. §); a nem állami alkalmazottak átvételéről (4.§); az állami szolgálatba átvett tanítók helyi javadalmairól (földjavadalom és egyéb juttatások, szolgálati lakás, lakbér hozzájárulás, segélyek stb.) (5.§); nyugdíj (szolgálati időbeszámítás, nyugdíjazás stb.) kérdésről; (6. §); a folyamatban lévő fegyelmi ügyek további intézéséről (7.§); az állami tulajdonba kerülő ingatlanokról (8. §); az állami tulajdonba kerülő egyéb vagyontárgyakról; (9. §.)  A törvényt 1948. június 16-tól visszamenően kellett alkalmazni (10.§).[61]

Az iskolák államosításáról szóló törvény végrehajtása során 6505 egyházi iskola került állami tulajdonba; köztük 5437 általános és népiskola, 98 tanítóképző és líceum, 113 gimnázium. Továbbá 18 ezer tanárt és tanítót vett át az állam és 639 335 felekezeti általános és népiskolai tanuló került állami iskolába.[62]

1948 második felében a magyar tanügyi kormányzat tárgyalásokat folytatott több hazai egyházzal: a reformátusokkal (1948. október 8.), az evangélikusokkal (1948. december 14.) és az izraelitákkal (1948. december 10.). Ennek eredményeképpen hivatalos megállapodásban rögzítették: további fenntartóik birtokában hagynak 2 evangélikus gimnáziumot, 3 református tanítóképzőt, 6 református gimnáziumot és 2 izraelita gimnáziumot az 1948-ban tett kormányígéretnek megfelelően.  (Közülük 1952-től korábbi fenntartóik birtokában maradt egy református és egy izraelita gimnázium; a többit az egyházak, (a korabeli hivatalos jelentések szavait idézve) „önként felajánlották” az államnak.

Az országos helyzethez hasonlóan a baloldali pártok támogatásával 1948 tavaszán fokozódott az „iskolák államosításának igénye” Fejér megyében és Székesfehérvárott is. E törekvések szószólója a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága és a Pedagógusok Szabad Szakszervezete volt. A Székesfehérvári Szakmaközi Bizottság 1948. május 21-én tartott ülésén „egyhangúan követelte az iskolák államosítását”. A Székesfehérvári Nemzeti Bizottság 1948. május 26-án állást foglalt az államosítás mellett, majd júniusban a pedagógusok megyei és városi szakszervezete is.[63]

1948 júniusában (államosításkor) 8 óvoda, 11 általános iskola, 7 középiskola, 8 diákotthon és 1 szakmunkásképző iskola működött a városban. A 11 általános iskola közül 3 felekezeti, 5 községi és 4 állami fenntartású volt. A felekezeti iskolák államosítását végrehajtó bizottság tagjai: dr. Koszmály László tanügyi titkár a VKM IV. főosztály részéről, dr. Borbély Gyula tanügyi titkár a VKM V. osztálya részéről, dr. Somogyi Béla bírósági titkár, telekkönyvi szakértő; dr. Kléri János tanfelügyelő, az egyházak képviselői és az iskolákat átadó és átvevő igazgatók. [64]

A Ferenc József Nőnevelő Intézethez tartozó Római Katolikus Leány Általános Iskola tanárainak 1948. június 30-ig kellett dönteniük – a világi tanerővé – történő átminősítésükről. A szerzetes tanárok a felszólítására egyöntetűen nemet mondtak. Takács M. Laurát, az iskola igazgatóját dr. Kléri János tanfelügyelő a következőkben közölt ügyiratával bízta meg az állami iskola igazgatásával: „Az 1948. évi 30. tc. alapján azonnali hatállyal megbízom a székesfehérvári Bajcsy-Zsilinszky téri Állami Általános iskola (volt Ferenc József Nőnevelő Intézet Római Katolikus Általános Népiskolája) vezetésével. Felhívom, hogy működését ebben a minőségben azonnal kezdje meg. Az iskola ingó és ingatlan vagyonát haladéktalanul vegye számba és leltározza.”[65] A szerzetes tanárokhoz hasonlóan Takács M. Laura a felkérésre nemet mondott, amit a következőkkel indokolt: „Tisztelettel köszönöm az igazgatói megbízást, de azt nincs módomban elfogadni. Mint szerzetes csak a püspöki karnál vállalhatok el beosztást.”[66]

Az államosítása után az iskola neve Bajcsy-Zsilinszky Téri Általános Iskola (a későbbi Petőfi Sándor Általános Iskola) lett, mivel a háború után az akkori Vörös Hadsereg út és Lenin út (ma Budai út és Prohászka út) keresztezésében kialakított kis teret Bajcsy-Zsilinszky Endréről nevezték el. A tanfelügyelőség az iskola igazgatásával Opolczer Oszkárnét bízta meg.

A Római Katolikus Fiú Általános Iskola a gimnázium épületét és berendezéseit használta. Önálló ingatlannal és ingó vagyonnal nem rendelkezett. 1948. szeptember 1-től, az Állami Pedagógiai Gimnázium gyakorló iskolájaként működött.

A Református Általános Népiskola államosításakor csak a tantermek, mellékhelységek és az iskolai épületben lévő tanítói lakás került állami kezelésbe. A parókia és a hozzá tartozó kert az egyház tulajdonában maradt. Az iskola neve Széchenyi Utcai Állami Általános Iskola (a későbbi Móricz Zsigmond Általános Iskola) lett. Az igazgatói feladatok ellátására Nemes Sándor tanító kapott megbízást.[67]

A községi iskolák államosítását végző bizottság tagjai: Eiterer Ferenc tanügyi főtanácsos, a tankerületi főigazgató helyettese, Szabó Kálmán a Pákozdi Állami Általános Iskola igazgatója, a város, mint tulajdonos részéről Glócz Ferenc városi jegyző, az MDP székesfehérvári városi szervezete részéről Nemes László, és az iskolát leltár szerint átvevő iskolaigazgató.

1948. szeptember 1-jével került állami tulajdonba, az Ezredéves Községi Általános Iskola, a Selyem Utcai Községi Általános Iskola, a Szent István Községi Általános Iskola a Szőlőhegyi Községi Általános Iskola és a Szárazréti Községi Általános Iskola.

Az iskolák államosításával a hazai oktatásügy új korszaka, az 1990-ig tartó szocialista nevelés vette kezdetét. A négy évtizeden át győzelemként hangoztatott erőszakos államosítás azt jelentette, hogy az egyházi iskolák kárpótlás nélkül kerültek állami tulajdonba; az egyházi iskolákban tanító világi pedagógusokat az állam alkalmazta, az egyháziakat a katolikus egyház eltiltotta ettől. Az intézkedés sok kitűnő tanártól fosztotta meg az iskolákat. Így a nagy hagyományokkal rendelkező oktatási intézményben színvonalbeli visszaesés következett be, továbbá az államosítással vallásos emberek nagy tömegének demokratikus iskolaválasztási lehetősége szenvedett sérelmet.

*    *    *

Hazánkban az 1945-ben létrejött új társadalmi struktúra lehetővé tette a demokratikus iskolarendszer kiépítését. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án kelt 6650/1945. (VIII. 16.) sz. M. E. rendelete a népiskola I-VIII. és a gimnázium, illetve a polgári iskola I-IV. osztályai helyett életre hívta a „nyolcosztályos általános iskolát”. Az iskolák államosítását követően az oktatás és nevelés szelleme a marxizmus-leninizmus, a dialektikus materialista világszemlélet alapján állt. Az oktatás-nevelés tartalmi célkitűzései a közoktatással és közművelődéssel összefüggő párthatározatokra épültek. Ezek megvalósításának helyi programjáról – megyei és városi párthatározatok alapján – a tanácsi testület döntött. A városi tanácshoz tartozó közoktatási és közművelődési intézményhálózat fejlesztése és azok üzemeltetése a tervgazdálkodás által meghatározott programok szerint folyt.[68]


JEGYZETEK

[1] A demokratikus pártok koalíciója meghatározta a kormány összetételét. Megegyezésük értelmében 1945 és 1948 között az egymást követő kultuszminiszter polgári pártnak volt a tagja. Vallás-és Közoktatásügyi miniszterek (1945–1948): Teleki Géza (PDP) 1945. november 12-ig, utóda Keresztury Dezső (NPP), 1946. december 6-ig volt miniszter, őt követte Ortutay Gyula (FKGP) 1948. 12. 10-ig.

[2] Az Országos Köznevelési Tanács az ideiglenes nemzeti kormány 1140/1845. M. E. sz. rendeletével (az Országos Közoktatási Tanács és az Országos Felsőoktatási Tanács összevonásával) 1945. február 18-án alakult meg. Köznevelés, 1945. 5. sz. 15. p.)

[3] Magyar Közlöny 1945. 105. sz.

[4] Részletesen lásd: 4050/1945. (VII. 1.) ME sz., 5140/1945. (VII. 22.) ME sz. 5800/1945. (VIII. 5.) ME sz. rendeletek.

[5] Tankerületi Főigazgatóság iratai. 1945. FML.

[6] Részletesebben lásd: Surányi István: Az alapfokú oktatás Székesfehérváron 2000-ig. Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet. Szfv. 2001. (Továbbiakban: Surányi I.: Alapfokú oktatás…Szfv. 2000.)

[7] Idézi: Gulyás Antal: Fejér megye népoktatása 1945-től 1948-ig. Ma és Holnap. 1979. 1-2. sz.  97. p.

[8] Tankerületi Főigazgatóság iratai. 1945. FML

[9] Viszt Zoltán (1982): A pedagógus szakszervezet megalakulása és tevékenysége Fejér megyében 1945 – 1948. Szfv. 22. p. (Továbbiakban: Viszt Z.: PSZ 1945 – 1948.)

[10] Iskolaszék újjáalakítása IX. 7. Kgy. 71- 4571/1945. SzVL.

[11] A közoktatásügyi igazgatás megszervezéséről szóló 56000/1945. (II. 10.) VKM sz. rendelet.

[12] Székesfehérvár. Kgy. 128-8470/1945. XII. 29. SzVL.

[13] Részletesen lásd: 37000/1945. VKM, 70000/1946. VKM, 90000/1947. VKM és 92000/1948 VKM számú rendeletek.

[14] Simon Gyula (1965): A köznevelésügy fejlődésének néhány sajátossága. Nevelésügyünk húsz éve 1945 – 1964. Bp. 28. p.

[15] Az iskolák történetét részletesen lásd Surányi István: Székesfehérvár nevelés- és iskolatörténetének enciklopédiája 1930 – 1948. Szfv. 2004. Kézirat. SzVL.

[16] Részletesen lásd Elekes Dezső: Mai Magyarország. A második világháború és a párizsi békeszerződés következménye. Hungária-Lloyd Kiadó Bp. 136. p.

[17] Uo. SzVL

[18] Polgármester írtai. 15093/1946. sz. válaszlevél. SzVL

[19] Az adatokat közli: Források a magyar demokrácia történetéhez III. K. Bp. Kossuth Könyvkiadó 1979. 36. p.

[20] Statisztikai adatgyűjtemény, 1947/48. Művelődésügyi. Minisztérium Statisztikai Osztály.

[21] Neveléstörténet, 1., 2., 3., 4.  sz. Szfv. 2004. Kodolányi János Főiskola.

[22] Székesfehérvár város Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyve, 311-24181/1946. sz. SzVL.

[23] Községi Iskolaszék iratai. 1945. SzVL

[24] 6200/1948. sz. 1948. május 14-én kelt VKM sz. levél. SzVL.

[25] Részletesen lásd Élő – Farkas: Források: II. A népoktatási és közművelődési viszonyokat tükröző írások. 159 – 180. p.

[26] 1945. november 22-én kelt 8062/1946. sz. rommá nyilvánítási véghatározat. SzVL.

[27] Részletesebben lásd Surányi I.: Alapfokú oktatás…Szfv. 2000. 140 – 150. p.

[28] Székesfehérvári közgyűlés iratai. 1945.  SzVL

[29] Kimutatás 1-79. sorszámig a Fejér megyei központi és járási igazoló-bizottság által hozott ítéletekről. FML.

[30] Részletesebben lásd Surányi István: Az alapfokú oktatás Székesfehérváron 2000-ig. Adattár, Fejér Megyei pedagógiai Szolgáltató Intézet, Szfv. 2001. 53 – 58. p.

[31] A Függetlenségi Frontba tömörült pártok beadványa a pedagógusok demokratikus szellemű átképzéséről. Bp., 1945. július 23.

[32] Demokrácia és Köznevelés. Kiadásáért felelős: Kiss Árpád, Országos Köznevelési Tanács Bp. 1945.

[33] Részletesen lásd Köznevelés, 1945. 1-2. sz.

[34] 271/a/1945/45. sz. tankerületi főigazgatói körlevél. FML.

[35] A tantestületi értekezletekről készült jegyzőkönyv egy példányát a tanfelügyelőségre, 1 példányát a Községi Iskolaszéknek küldték meg. Lásd: FML és SzVL.

[36] Kardos József - Kornidesz Mihály: Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből I. (Későbbiekben: Kardos - Kornidesz: Dokumentumok) Bp. 1990. 135-139. p.

[37] 1883/1945. sz. VKM rendelet. Magyar Közlöny, 1945. 31. sz.

[38] A VKM 20 793/1945. sz. rendelete a tankönyvek központi felülvizsgálatáról. Bp., 1945.

[39] A nevelésügyi szakosztály feljegyzése az állami tankönyvkiadás megszervezéséről. Bp., 1945. november 21.

[40] Kardos - Kornidesz: Dokumentumok… Bp. 1990. 125. p.

[41] Magyar Közlöny, 1947. évi 139. sz.

[42] 37 000/1945. VKM sz. rendelet az általános iskola fokozatos kiépítésére.

[43] Gulyás Antal: Fejér megye népoktatása 1945-48 között. Ma és Holnap, 1978. 2. sz. 193. p.

[44] Köznevelés. 1945. 3. sz. 14. p.

[45] 82893/1945. VKM. sz. rendelet.

[46] Községi Iskolaszék iratai. SzVL

[47] A székesfehérvári tankerületi főigazgató jelentése. Szfv. 1946. április 30. FML.

[48] Tanterv az általános iskolák számára. Köznevelés, 1946. 14-15. sz. 10-16. p.

[49] 75 000/1946. VKM sz. rendelet az általános iskola tanterve, 13000/1946. VKM III. ü. o. sz. rendelet az általános iskola tantervének részletes utasítására.

[50] Köznevelés, 1946. 21. sz. 5. p.

[51] 84111/1936. VKM sz. rendelet. Köznevelés, 1947. 1-2. sz. 5. p.

[52] Köznevelés, 1946. 14-15. sz. 20. p.

[53] Ortutay Gyula 1945. óta a Magyar Kommunista Párt tikos tagja volt. Részletesen lásd Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben. Bp. 1994, Márton Áron Kiadó. 263. p.

[54] Dokumentumok a Magyar Köztársaság reformjáról 1945-1948. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1979. (Későbbiekben: Dokumentumok… 1945 – 1948.) 748- 752. p. és 753 – 754. p.

[55] Uo. 756. p.

[56] Uo. 757. p.

[57] Uo. 760 - 786. p.

[58] A MKP és a SZDP határozatai. 1944 – 1948. Kossuth Könyvkiadó 1947. 586 – 604. p.

[59] Dokumentumok… 1945–1948. 772 - 773. p.

[60] Köznevelés, 1948. 12. szám (Melléklet)

[61] 8000/1948. VKM sz. rendelet.

[62] Orbán Sándor: Az egységes állami iskola megteremtése. Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Akadémia Kiadó. 1955.  579. p.

[63] Viszt Z.: A Pedagógus Szakszervezet …1945–1948. 27 – 31. p. és Kopasz G.: A népi dem…118 – 120. p.

[64] 9248/1948. VKM sz. rendelet.

[65] 1930/1948. sz. tanfelügyelői levél. Tanfelügyelő iratai.  FML.

[66] Iskolaszéki iratok 1948. SzVL.

[67] 1948. augusztus 11-én kelt jegyzőkönyv. Tanfelügyelő iratai.  FML.

[68] Részletesen lásd: Székesfehérvár alapfokú oktatását bemutató tanulmánysorozat V. része 1948 –1990-es időszak.





Készítette