Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szabó Imre, Golubeva Irina
Események, tájékoztatók

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Lipcsei Imre: A Trianon utáni Békés vármegyei gimnáziumok oktatástörténete

A kibontakozó polgárosodás igényeinek megfelelően csak a XIX. század elején jelennek meg a gimnáziumok Békés vármegyében. A lakosság körében addig is nagy igény jelentkezett a középszintű oktatásra, de a települések állami vezetői vagy az anyagiak hiányában, vagy tehetetlenségük miatt nem tudták kielégíteni az ilyen jellegű iskoláztatási igényeket. A fiatalok így más megyék iskoláit látogatták, vagy az elemi elvégzése után nem folytatták tovább tanulmányaikat.

A gimnáziumi képzés kialakulása Békés vármegyében

Békés vármegyében a középfokú oktatás iránt a lakosság részéről a XVIII. század második felében egyre növekvő igény jelentkezett, azonban az első gimnázium csak a XIX. század elején nyílt meg. Annak ellenére tehát, hogy az anyanyelven folyó alsó fokú oktatást a nagyobbrészt protestáns egyházközségek gyakorlatilag már a XVII. századi betelepítéssel egyidejűleg elindították, a középfokú képzés lehetőségeit csak a megyén kívül lehetett megtalálni. Probléma volt, hogy azok a fiatalok, akik tanulni akartak, messze vidékre kerültek iskolába és zömük a tudás birtokában már nem tért vissza Békés vármegyébe, hanem vagy ottmaradt, ahol tanult, vagy onnan is továbbállt. A szülők ezért nehéz szívvel engedték el gyermekeiket, de a vármegyének is problémát jelentett a tudással felvértezett fiatalok visszacsábítása. Az agrártermelésre épülő, a fő közlekedésvonalak kiépítésével, a Tiszavölgy (Körösök, Berettyó, Maros) szabályozásával meggyorsított fejlődés nyomán kibontakozó polgárosodás igényeire az evangélikus egyház válaszolt elsőként. Az 1802-ben Szarvason megtartott Békés-Bánáti Esperesség közgyűlésén elhatározták egy latin iskola felállítását, melynek székhelyéül Mezőberényt választották. Itt azonban nem tudott gyökeret verni a középfokú oktatás, mivel a nyomasztó anyagi terhekre nem tudtak megnyugtató megoldást találni. A gimnázium megmentése érdekében 1834-ben a szarvasi nagybirtokosság felajánlását elfogadva az egyház Szarvasra költöztette az intézményt. A Tessedik-féle iskolaépületben működő, a Bánáttól különvált Békési esperesség által, valamint a különböző adományokból fenntartott iskola felszerelése folyamatosan gazdagodott, működésének feltétele évről évre javult. Vajda Péter, majd Benka Gyula igazgatósága alatt a térség jelentős gimnáziumává vált.
Az 1860-70-es években a vármegyében kettő új gimnázium nyitotta meg kapuit. Békésen a reformátusok, Békéscsabán újfent az evangélikusok próbálkoztak középfokú intézmény felállításával. A gazdasági nehézségek miatt az iskolák státusza többször változott, de a század végére mindkettő elnyerte a főgimnáziumi címet. Békéscsabán 1900-ban, míg Békésen 1902-ben tartották meg az első érettségi vizsgát.
A gyulai középiskola létesítésének alapját Wenckheim Krisztina grófnő vetette meg azzal, hogy 1892-ben 50.000 forint alapítványt tett katolikus gimnázium létesítésére. A kamataival gyarapodó vagyont az egyház és más mecénások növelték, így 1903-ban összegyűlt annyi pénz, hogy Gyula város polgármestere és a tanügyi kormány megbízottja aláírta a főgimnázium alapszerződését, melyet két hónap múlva az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wlassics Gyula is jóváhagyott. Ebben az évben a tanintézet megkezdte működését. Eleinte a római katolikus egyházközség bérházának e célra berendezett helyiségeiben folyt a tanítás, majd 1905-ben a gimnázium átköltözött az újonnan átadott, ma is álló épületébe, amit államsegéllyel Gyula városa emeltetett. Az első érettségi vizsgát az 1910-11-es tanév végén tartották.
A lányok számára a Békéscsabai Nőképző Társulat 1874-ben polgári leányiskolát nyitott, melyet több földbirtokos saját költségén működtetett. 1901-ben az állam lett a fenntartó és már ekkor gimnáziummá kívánták tenni az intézményt. Erre azonban csak 1921-ben nyílott lehetőség. Ebben az évben az intézmény felvette a magyar történelem nagyasszonyának, Lórántffy Zsuzsannának a nevét és elrendelték az iskola leánygimnáziummá való fokozatos átszervezését.
Szeghalmon a gyulaihoz hasonlóan szintén egy magánkezdeményezés hatására indult el a gimnáziumi oktatás. Péter András földbirtokos 1907-ben 1506 kat. hold földet hagyományozott egy Szeghalmon létesítendő középiskola céljaira. A nehéz időkre tekintettel az egyetemes konvent a tiszántúli egyházkerület javaslatára csak 1926-ban nyitotta meg a reálgimnáziumot. Az alapító okirat szerint a gimnázium úgy bővült, hogy minden évben egy új osztállyal egészült ki, ami magával vonta a tantestület létszámának folyamatos növelését is. A reálgimnázium kiépítése 1933-ban fejeződött be a nyolcadik osztály megnyitásával, és e tanév végén megtartották az első érettségi vizsgát.
A ’30-as évek végén Orosházán az evangélikus egyház egy újabb gimnáziumot nyitott. A községben egy középiskola létesítésére való igény már az 1850-es években jelentkezett. Hosszabb-rövidebb ideig működtek magángimnáziumok, de ezek soha nem nyertek hivatalos elismertséget. A sorozatosan sikertelen kísérletek után csak 1933-ban nyílt meg egy, gimnáziumra előkészítő tanfolyam, melynek tanulói a mezőtúri református gimnáziumban tették le az érettségi vizsgát. 1937-ben határozta el az egyházközség képviselő-testülete, hogy gimnáziumot alapít és azt az I-II. osztállyal megnyitja. A kultuszminiszter megadta az engedélyt az oktatás megindítására, az évenkénti osztálybővítésre és az intézmény 1944-ben megkapta a nyilvánossági jogot.

A tanulólétszám alakulása a Békés vármegyei gimnáziumokban

Amíg más vármegyékben a több száz éves múltra visszatekintő intézmények mellé létesítettek újakat a XIX. században, addig Békés vármegyében még csak a kezdeti lépéseket tették meg. Az egyházak jelentős szerepvállalásával a Békés vármegyei gimnáziumok száma csak a vizsgált időszak végére kezdte megközelíteni az országos arányokat.  
Az iskolák létjogosultságát jól jelzi a folyamatosan emelkedő összlétszám.

1. számú táblázat
A békés vármegyei középiskolák létszámadatai.
01
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

Húsz év alatt közel 500-zal nőt a tanulók száma, ami demonstrálja, hogy Békés vármegyében nagy volt az igény a középfokú oktatásra. A vizsgált időszakban újonnan megnyílt középiskolák felmenő rendszerben működtek. Évről évre indítva új évfolyamot, a beiratkozási létszámmal utolérték, illetve el is hagyták a régebben meglévő intézeteket.
Az egyházak tervszerű oktatáspolitikáját fémjelzi, hogy támogatva a helyi kezdeményezéseket, a vármegye azon területein nyitottak gimnáziumot, ahol az előzetes iskolaállítási próbálkozások során egyértelműen megmutatkozott, a régió biztos kereteket ad az intézmények működéséhez. Az egyetlen állami iskola, a Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium a megyeszékhelyen nyújtott lehetőséget a nappali tagozaton való tanulásra a lányok számára. A ’30-as évek közepéig folyamatosan növekvő, majd az évtized végén az alig változó létszám alátámasztja a szűkebb régió egyetlen leány középiskolájának szükségességét. Kezdetben voltak szülők, akik nem ismerték fel a gimnázium szerepét, ezért a hatodik osztály után kivették leányukat az intézetből. Ez a’20-as évek elején olyan méreteket öltött, hogy az év végi értesítőben külön is foglalkoztak a jelenséggel. „A régi felsőleányiskolának 6 osztálya volt s a szülők, kik nem akarják felsőiskolákban tanítatni gyermekeiket, elegendőnek vélik az általános műveltségre a VI. osztály elvégzését. Ez azonban nyilvánvaló tévedés. A volt felsőleányiskola ugyanis a maga 6 évével egy befejezett, egységes műveltséget adott, mert tárgyai és anyaga úgy voltak elosztva. A gimnázium azonban csak 8 év után ad kerek, befejezett műveltséget.”  A megfelelő tanári felvilágosító munka eredményeképpen az évtized végére megváltozott a szülők beidegződése és a hallgatói létszám is stabilizálódott.
A létszámadatok biztos mutatói a Békés vármegyei gimnáziumi oktatás népszerűségének. Az 1925/26-os tanévben a minimális visszaesés is nagy eredmény, hiszen a gyermekszületésekre negatív hatást gyakorló világháborús évek akkor érték el a középiskolát. Az elemi iskoláknál megfigyelhető, drámaian csökkenő beiskolázási arányok azonban nem okoztak jelentős változást a húszas évek végén sem. Sőt, az 1930-31-es tanévben már közel 250 diákkal több tanult a Békés vármegyei gimnáziumokban, mint az előző évtized közepén. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ekkorra megerősödik a polgári iskolai hálózat is, akkor még nagyobb jelentőséggel bír a tanulói létszámnövekedés.
A tanulók számának expanzióját a szülők gondolkodásmódjának változása is segítette. A körzetben több család volt, melyek az elemi iskola elvégzése után nem iskolázták be gyerekeiket. Nem akarták, illetve nem tudták anyagilag biztosítani, hogy vidéki gimnáziumokban tanuljanak. Az új iskolák megnyitásával azonban éltek a lehetőséggel, ezért az iskolák létszámát nem csak az új osztályok indítása növelte. Egyre többen jelentkeztek a magasabb osztályokba is, főként az addig vidéken tanuló diákokból. Jól példázza ezt a szeghalmi és a békési intézmények létszámadatainak összevetése. A főleg reformátusok által lakott régióban ebben az értelemben nem jelentett konkurenciát az újonnan megnyíló szeghalmi reálgimnázium az akkor már több mint fél évszázados múlttal rendelkező békési intézménynek. A vármegye északi részén élő fiatalok érdeklődése következtében a vizsgált időszak végére a szarvasi és a békéscsabai Rudolf Gimnázium mellett a vármegye legnépesebb középiskolái közé tartoztak.

Tanulók vizsgálata lakóhelyük szerint

A tanulók zöme helyi lakos volt, másik részük a megye közelebbi-távolabbi településeiből járt az iskolába és voltak olyan diákok is, akik más régiókból látogatták a Békés vármegyei gimnáziumokat.


02 
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

A diagram adataiból kitűnik, hogy az időszak elején zártabbak voltak az iskolák. Ekkor még meghatározó mértékben a helyi fiatalok tanultak a vármegye intézményeiben, más vidékről zömmel a Csongrád, Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék Békés vármegyéhez közelebb eső településeiről jártak még ide diákok.
A későbbiekben azonban érdekesen alakult a helyzet. Annak ellenére, hogy az évek során más vármegyékben is nyíltak még gimnáziumok – tehát a vonzáskörzet szűkült
–, mégis, a ´30-as évek végén több "külsős" járt a Békés vármegyei gimnáziumokba, mint az időszak elején.(2.számú táblázat) 
A helyi diákok számának jelentős csökkenése a békési és a szarvasi intézményekben figyelhető meg, de főképpen a szeghalmi Református Gimnáziumban jelentek meg a székhelyen kívüli diákok. Ez arra vezethető vissza, hogy a vármegye északi régiója az elemi iskolákat követő oktatási intézmények terén alulreprezentált volt. Olyan nagy lélekszámú községekben, mint Dévaványán és Vésztőn, ahol a környező kisebb településeket is beszámítva közel 30.000 lakos élt, csak egy alapítványi polgári iskola működött, ami tíz évi állandó anyagi nehézségek után a ’30-as évek közepén bezárta kapuit.

2. számú táblázat
A  tanulók lakhely szerint megoszlása 1920-1940 között
03
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

A szeghalmi intézmény „tanári testülete és igazgató tanácsa több ízben tanácskozott a felmerülő kérdésről, mérlegelte a különböző lehetőségeket, s végül arra a meggyőződésre jutott, hogy pedagógiailag is a leghelyesebb megoldás lenne, ha Vésztőn a Péter András Reálgimnáziumhoz szervesen kapcsolódó intézetet, egy algimnázium-félét lehetne létesíteni és fenntartani”.  A vésztőiek kérése után Dévaványa község vezetői is felvették a kapcsolatot a reálgimnázium igazgatótanácsával, mely testület a Tiszántúli Református Egyházkerülethez fordult támogatásért. Az egyházkerület azt a javasolta az Egyetemes Konventnek, hogy 5 évre adja meg az engedélyt a kihelyezett képzésre. A Konvent azonban csak a következő év májusában ülésezett, így a reálgimnázium igazgatótanácsa bízva az egyházkerület ajánlásában, szeptemberben elindította a párhuzamos osztályokat Dévaványán „B”, Vésztőn „C” jelzéssel. Az Egyetemes Konvent azonban, engedve a környező iskolák tiltakozásának, később kimondta, hogy törvénytelen, ha egy középiskola osztályai más községekben párhuzamosítva működnek. Így a betiltott kihelyezett képzést követően a szülőknek nem maradt más választásuk, mint vagy bejárósként, vagy bentlakóként íratták be gyermeküket a szeghalmi iskolába.
Szarvason és Békésen 30%-kal csökkent a helyi diákok száma. Amíg azonban a békési gimnáziumnál az arányok nem változtak – a helyiek voltak legtöbben, majd a megyeiek és végül a más megyéből származók –, addig Szarvas esetében érdekes, hogy a megyeiek aránya közel azonos a helyi tanulókéval. A nem szarvasiak túlnyomó többsége a 20 km-nél közelebbi területről járt be a gimnáziumba, ami arra utal, hogy a kiterjedt tanyavilág és a közeli települések elemi iskoláiból egyre többen tanultak tovább. A szülők így próbáltak „kenyeret” adni gyermekük kezébe, hiszen még a kisgimnázium elvégzése is lehetőséget adott „nadrágos” állás betöltésére. 
Azok a diákok, akik nem túl messzi településen laktak, vonattal, busszal naponta bejártak, de voltak, akik kerékpárral, vagy gyalog tettek meg minden nap hosszú kilométereket. Akik a távolság miatt nem tudtak bejárni, azok internátusban laktak. Természetesen a férőhelyek száma korlátozott volt, ráadásul a vizsgált időszak elején nem mindegyik gimnázium rendelkezett lakhatási lehetőséggel. Ebben az esetben a szülők kosztadónál helyezték el gyerekeiket. Ehhez engedélyt kellett kérni az igazgatótól, aki alapos környezettanulmányozás után adta ezt meg.

Felekezeti hovatartozás szerinti megoszlás

A hét Békés vármegyei gimnáziumra a sokszínűség volt a jellemző. Volt állami (Bcs. Lórántffy), katolikus (Gyulai), evangélikus (Szarvas, Bcs. Rudolf, Orosháza) és református (Békés, Szeghalom). Mivel az iskolák fogadták a más vallású diákokat is és az iskolai élet során nem akarták "átnevelni" őket, a szülők zöme inkább a távolságot vette figyelembe gyermeke beíratásánál, mint sem a felekezeti hovatartozást. Ennek ellenére minden iskolában megvan a vallási dominancia a diákok között. Ez érthető, hiszen az az egyházközség karolta fel a gimnáziumokat, melynek az adott területen a legnépesebb volt a hívő családok száma. Békés vármegyére a XVII. századi újratelepítés óta a protestantizmus volt jellemző, ennek megfelelően a vármegyei gimnáziumokban a gyulai Katolikus Gimnáziumon kívül a protestáns vallású diákok voltak túlsúlyban.
A katolikusok azonban a vármegye más gimnáziumaiban is jelentős mértékben képviseltették magukat. A saját fenntartású gyulai intézményben közel 70%-os volt a részesedésük a diákok között, a többi intézményben pedig a második legnépesebb csoportot alkották. Az eloszlásuk viszonylag egyenletes képet mutatott ellentétben a protestánsokéval.
A 3. számú táblázat adatainak elemzésekor szembeötlik az a különbség, ami a két protestáns egyház által fenntartott gimnáziumok tanulói összetételére jellemző. A reformátusok iskoláiban (Békés, Szeghalom) döntő mértékben az egyházkerülethez tartozó diákok jártak, az evangélikusok száma nem volt számottevő.

3.táblázat
A megyei diákok vallási megoszlása az 1920-40 közötti időszak átlagában
04
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

Ez arra vezethető vissza, hogy Békés vármegyében az evangélikusok viszonylag homogén szigeteket alkottak. Három gimnáziumuk (Békéscsaba, Szarvas, Orosháza) jól lefedte életterüket, ráadásul a Lórántffy Leánygimnázium is Békéscsabán működött.
Az adatokat tovább vizsgálva érdekesnek tűnik az izraelita vallású diákok viszonylag magas száma. Az összesített 10%-nál magasabb arány jóval nagyobb, mint a vármegyei lakosságban való részesedésük. Az 1920-as népszámlálás során megjelent 2.3%-os érték hasonlóan alakult a vizsgált időszak alatt, ezért is értékes ez a felülreprezentáltság a gimnáziumi diákok között. Ezek az országos értékekhez hasonló adatok arra mutatnak rá, hogy az izraelita szülők felismerték az iskolatípusban rejlő lehetőségeket. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az izraeliták között arányaiban több volt az értelmiségi vagy kereskedő, így náluk erőteljesebben jelentkezett a magasabb képzettség igénye.
Összefüggés figyelhető meg az izraelita diákok és az iskolafenntartók között. A legnagyobb arányban az evangélikus gimnáziumokban, illetve a békéscsabai leánygimnáziumban tanultak. Viszonylag magas volt a számarányuk a katolikus intézményben is, a két legalacsonyabb érték azonban a református gimnáziumokhoz kapcsolódik.
A görög katolikusok és a görögkeleti valláshoz tartozó diákok nem alkottak jelentős csoportokat és az egyéb kategóriába tartozó unitáriusok és a baptisták is csak egyes intézményekben képviseltették magukat.


A tantestületek tevékenysége

Az iskolák tantestületei mindenkor a hatályos rendelkezéseknek megfelelő tananyagot tanítva igyekeztek megfelelni az állami és az egyházi felügyeleti hatóságoknak. A felügyelet az egyedüli állami középiskola, a Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium kivételével kettős volt. Az iskolákat tankerületekbe sorolták. A Szeghalmi Gimnázium megalakulásakor a debreceni tankerületbe került, míg a többi Békés vármegyei középiskolát ideiglenes jelleggel a szegedi tankerülethez csatolták. Az ideiglenességet még a ´40-es években is hangsúlyozták, hiszen Trianon előtt Nagyváradhoz tartoztak és remélték, hogy egyszer visszaáll az eredeti állapot.
A tantestületek munkáját folyamatosan ellenőrizték. A tanév elején az érvényben lévő tanterv alapján minden osztályra vonatkozóan tanmenetet készítettek a tanárok, melyet a tankerületi főigazgatóság tanulmányi felügyelői bíráltak el és hagytak jóvá. Ettől eltérni csak megfelelő indoklás után és természetesen a tanulmányi felügyelő engedélyével lehetett.
Az elemi iskoláktól eltérően az állami tanfelügyelő részéről az ellenőrző látogatások kisebb számban fordultak elő, de a működtető egyház képviselői szigorúan szemmel tartották az iskolákat. Ezen felül a tantestületen belüli hospitálások késztették folyamatos felkészülésre a pedagógusokat. A hospitálásokkal kapcsolatban megoszlottak a vélemények a vármegye középiskoláiban. Volt, ahol csak alkalmanként került sor erre, de volt olyan intézmény, ahol rendszeresen látogatták a tanárok egymás óráit. A Szeghalmi Reálgimnázium értesítőjében táblázatban mutatták be a  hospitálások számát osztályra és pedagógusra vetítve. Az igazgató véleménye szerint a hospitálások hozama az iskola munkájának egyöntetűségében és a tanárok munkájának állandó csiszolásában mutatkozott meg. A kritikára – miszerint mind a tanárok, mind a diákok számára zavaró az órák látogatása –, úgy válaszoltak, hogy azért kell sűríteni a hospitálások számát, hogy mindenki számára megszokottá váljék.
A tanulmányi munka színvonaláról a legtisztább képet az érettségi vizsgák nyújtanák. Ezeken mind a két hatóság képviseltette magát a vizsgabizottságban, így közvetlenül szerezhettek ismereteket a tanulók tudásáról.
A tantestületek kinevezett rendes tanárokból és helyettes tanári státuszban lévő pedagógusokból álltak. A középiskolai tanárok képesítéséről az 1924. évi XXVII. törvénycikk rendelkezett, mely esetenként módosította az 1883. évi XXX. törvénycikkben foglaltakat. A 4.§ kimondta, hogy „középiskolai tanárságra képesítést csak az nyerhet, aki igazolja, hogy szabályszerű egyetemi (műegyetemi) tanulmányai során a középiskolai tanárképzőintézetnek négy éven át tagja volt és ezen idő alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a tanárképzőintézet igazgatótanácsának meghallgatása után az egyes szakcsoportokra nézve kijelölt egyetemi (műegyetemi), úgyszintén tanárképzőintézeti előadásokban és gyakorlatokban eredményesen részt vett.”3 A tanulmányai után a jelöltnek legalább egy éves tanítási gyakorlatot kellett letöltenie valamely nyilvános középiskolában. Végezetül állami vizsgálóbizottságok előtti írásbeli és szóbeli vizsgák következtek.
Az 1934. évi XI. törvénycikk szigorította a kinevezés feltételeit. A 13.§-ban a megfelelő tanári oklevél mellett feltételként szabták az erkölcsi és nemzeti szempontból kifogástalan magyarságot, illetve a tanítási gyakorlatot. „Rendes tanárrá csak az nevezhető ki, illetőleg választható meg, aki valamely középiskolában helyettes tanári minőségben legalább két évig működött és ezalatt az idő alatt a tanári pályára való alkalmasságát beigazolta.”4
Az intézmények szempontjából fontos rendelkezés volt a 12.§, miszerint „A középiskolában a rendes tantárgyak tanítására legalább tizenkét rendszeresített álláson működő tanárt kell alkalmazni, akik közül legalább nyolcnak rendes tanárnak kell lenni.”5 A vizsgált időszak első tanéveiben ez a rendelkezés nagy nehézséget okozott a Békés vármegyei középiskolák némelyikében, de a ’20-as évek közepétől kialakult a tantestületek struktúrája.
A 4. számú táblázat adataiból kitűnik, hogy a Békés vármegyei középiskolák tanári ellátottsága megfelelő volt. Természetesen előfordult fluktuáció, azonban a tanévet mindig teljes testület indította. Az év közben jelentkező problémákat (pl. hosszantartó betegség) vagy belső helyettesítéssel, vagy óraadók alkalmazásával oldották meg.

4. számú táblázat
A tantestületek összetétele
05
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

A tanári testületet a hitoktatók és az iskolaorvos egészítették ki. Az orvos egyes középiskolákban az egészségnevelés tárgy tanítását is felvállalta, míg a hitoktatók a hittan tanítását és a tanulók erkölcsi nevelését végezték. A tanulók felekezeti hovatartozásától függően az intézmények igyekeztek minden nagyobb felekezeti csoporthoz hitoktatót alkalmazni. Mindenütt volt katolikus, protestáns, izraelita hitoktató, de Gyulán görögkeleti pap is segítette a tantestület munkáját.
A tanárok az iskolán belül különféle szakköröket, egyleteket irányítottak, de fontos szerepet játszottak a cserkészet vezetésében is. Ezen felül jelentős szerepet töltöttek be a helyi közéletben. Több nyilvános előadást tartottak, melyeken általában szépszámú érdeklődő közönség gyűlt össze. Ezekkel a rendezvényekkel nem csupán kisebb-nagyobb bevételhez jutott az iskola, hanem közelebb hozták a lakossághoz a tudományt és az intézményt is. Tevékenységük azonban nem merült ki a pedagógiai munkában. Egyházi és más különböző társadalmi tisztséget is felvállaltak, mellyel nem csak maguknak, de az intézményüknek is elismerést szereztek.

A diákok értékelése

A tanári testületek általában arra törekedtek, hogy a beiratkozott tanulók közül mind többen kerüljenek bukás nélkül a magasabb évfolyamokba. Ez a próbálkozásuk azonban nem mindig volt sikeres. Természetesen a különböző intézetek esetében eltérő mértékű volt a bukottak aránya.
A ’30-as években a Szeghalmi Péter András a Békéscsabai Rudolf és a Gyulai Karácsony János Reálgimnáziumokban osztályoztak a legszigorúbban a tanárok. Mindhárom középiskolában a tanulók több mint egynegyedének írtak elégtelent a bizonyítványába. A legenyhébben a Békési Református Reálgimnáziumban értékeltek a pedagógusok, ott csak minden tizedik diák került a bukottak közé.
Az 1940-41-es tanévben megváltozott a kép. A békési intézményen kívül mindegyik középiskolában kevesebben buktak meg, mint ’30-31-ben. Addig, amíg az első vizsgált tanévben négy középiskolában 20 %, illetve jóval e fölött volt a bukottak aránya, tíz év múlva csak kettő intézményben haladta meg a 15%-ot ez a szám, míg a Békéscsabai Lórántffy Leánygimnáziumban nem érte el az 5%-ot sem. Hogy ennek a javulásnak mi lehetett az előidézője? Hipotézisem szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy a tanárok követelményrendszere csökkent volna. Inkább a jól szervezett oktatásügy állhat a jobb tanulmányi eredmények mögött. Az 1920-as évek közepén, a Klebelsberg-iskolák elterjedésével Békés vármegyében nem volt olyan lakott terület, ahonnan ne lehetett volna eljutni elemi iskolába három-négy kilométeres körzetben. Emellett a zsúfoltság egyre több helyen történő megszüntetése, a képzettebb tanítók megjelenése a tanyasi iskolákban azt eredményezhette, hogy a középiskolába már egy jobban felkészített, biztosabb tudásanyaggal felvértezett diákság került.
Ennek értelmében a tanulók előmenetelében is pozitív változás történt a vizsgált egy évtized alatt.

5.számú táblázat
A tanulók előmenetele
06
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői


Az 1930-as és a tíz évvel ezutáni tanév összehasonlítása egységes eredményt hozott. Mindegyik középiskolában emelkedett a jeles és a jó eredménnyel záró diákok száma. Gyulán közel 2.5-szer több a jelesek száma, de a békéscsabai leánygimnáziumban is kétszeres. Az elégséges előmenetel között nem jelentkezik számottevő különbség, így természetes, hogy a jobb eredményt elérő tanulók aránya az elégtelenek csökkenését idézte elő.

Az érettségi vizsgák

A Békés vármegyei középiskolákban, mint szerte az országban, az egyik legjelesebb esemény az érettségi volt. Ez a végső vizsga lezárta a nyolcéves munkát és egyben lehetőséget adott a továbbtanulásra, illetve társadalmilag elismert állás betöltésére.
Az érettségi eredményeket vizsgálva az év végi értékelés korrektségére vonhatunk le következtetéseket, hiszen az érettségin már kisebb szerepe volt a szubjektivitásnak. A külsős elnök és a kormány képviselője az országos standardot képviselte, ahhoz mérte a tanulók tudását, így a tanári értékelésnek is fokmérője volt az érettségi eredménye.

6. számú táblázat
Az érettségi vizsgák eredménye
07
Forrás: Békés vármegye gimnáziumainak értesítői

Az Orosházi Evangélikus Gimnáziumban csak 1937-ben indult az első osztály, így érettségizőkkel itt még nem találkozunk. Ehhez hasonlóan a Szeghalmi Péter András Reálgimnáziumban az 1930-31-es tanévben még nem volt érettségi, mert akkor még a felmenő rendszerrel működő intézményben az 1926-os megnyitás után csak négy évfolyam járt.
A ’30-31-es tanévben rosszabb érettségi átlag született, mint tíz évvel később, ami szinkronban áll az egész tanulmányi munkával. Az érettségi eredménye azonban kicsit jobb, mint a két tanévben kiszámított tanulói előmenetel eredménye. Ez érthető, hiszen az előmenetel számításakor a középiskola összes tanulójának eredménye megjelenik. Így beleszámítódik az alsó négy osztályba járó gyerekek tanulmányi átlaga is, ami lényegesen rosszabb, mint a felsősöké. Az alsó négy osztály befejezése után a felső négy osztályt ugyanis csak azok a tanulók kezdték el, akiknek az érettségivel komoly tervei voltak. Ők a jó tanulók közül kerültek ki. Tulajdonképpen az alsó négy osztály kiszelektálta azokat, akik nem indulhattak neki reális célokkal a felső tagozatnak.

Tandíj

Minden vármegyei gimnáziumban tandíjat kellett fizetni beiratkozáskor, melynek összege változó volt. Nem csak az iskolák között voltak különbségek, hanem az iskolán belül is. Általános gyakorlatként a középiskolát fenntartó egyházközséghez tartozó diákok fizették a legkevesebbet. Más vallásúak és a más megyéből származók többet. Példaként említem a Szarvasi Evangélikus Gimnázium Kormányzó testületének 1926/27. tanévre vonatkozó határozatát.
„I.  Helybeli keresztyén tanuló fizet egész  évre 60 pengőt
II.  A békési és csanád-csongrád megyei protestáns 70  pengőt
III.  Egyéb vidéki protestáns 80 pengőt
IV.  Vidéki, nem protestáns 90 pengőt
V. Izraelita növendék egész évre 120 pengőt”6
Ugyanebben az évben Szeghalmon 50 pengőt fizettek a református és 75 pengőt a más vallásúak.
A fizetési kötelezettségből azonban több kedvezményt adtak. A Lórántffy Leánygimnáziumban a közalkalmazottak (tisztviselők, altisztek, szolgák, csendőrtisztek), továbbá hadiözvegyek gyermekei a rendes tandíj felét fizették. Minden intézményben a szegény sorúak, ha rendelkeztek szegénységi bizonyítvánnyal és jó előmenetelűek voltak, részben vagy egészben tandíjmentességben részesültek.

Összegzés 

A kibontakozó polgárosodás igényeinek megfelelően csak a XIX. század elején jelennek meg a gimnáziumok Békés vármegyében. A lakosság körében addig is nagy igény jelentkezett a középszintű oktatásra, de a települések állami vezetői vagy az anyagiak hiányában, vagy tehetetlenségük miatt nem tudták kielégíteni az ilyen jellegű iskoláztatási igényeket. A fiatalok így más megyék iskoláit látogatták, vagy az elemi elvégzése után nem folytatták tovább tanulmányaikat.
A XIX-XX. század fordulójára már négy gimnázium nyújt lehetőséget a továbbtanulásra és a vizsgált időszak végére, az 1940-41-es tanévre a gimnáziumok száma közelít az országos arányokhoz.
A vármegyére jellemző sajátos felekezeti megoszlás a gimnáziumok fenntartói jellegében is megmutatkozott. A hét gimnáziumból ötöt a protestáns egyházak (három evangélikust, kettő reformátust) működtettek. A katolikus egyház mellett az állam csak a leánygimnáziumot tartotta fenn.
A gimnáziumok számára a vizsgált két évtized jelentős változtatásokat hozott. Klebelsberg Kunó haladó gondolata, miszerint ötvözni próbálta a humán műveltséganyagot a természettudományokkal és az élő idegen nyelvekkel, már akkor kijelölte az Európába vezető utat. „Új helyzetünkben a modern nyelvek tanítása parancsoló szükség. Nemcsak diplomatáinknak van szüksége a modern nyelvekre, hanem szüksége van azokra az üzleti életnek, különösen a kereskedelemnek és mindenkinek, hogy külpolitikai kérdésekben önállóan el tudjon igazodni.”7Az 1924. évi XI. tc. létrehozta a gimnázium és  a reáliskola mellé a reálgimnáziumot, melyet a kultuszminiszter erőteljesen preferált. A Békés vármegyei gimnáziumok is a VKM rendeleteinek megfelelően alakították át tevékenységüket. A felekezeti autonómiával egyedül a szarvasi intézmény élt és humanisztikus gimnáziumként működött az 1924-es átszervezés után is. Az 1934. XI. tc. azonban egyesítette a három iskolatípust, ami újabb változást jelentett az iskolák életében. A tantervi módosításokat természetesen felmenő rendszerrel mindegyik intézmény bevezetette, ami főleg a Lórántffy Leánygimnáziumban okozott diffúz állapotokat, hiszen volt olyan tanév, mikor három tanterv szerint folyt az oktatás a különböző évfolyamokon.
A vármegyei gimnáziumok a Szegedi Királyi Tankerületi Főigazgatóság alá tartoztak. A főigazgatóság által delegált tanfelügyelő minden évben tematikus látogatást tartott, mely során a feltételrendszerről, a működésről és az oktató-nevelő munkáról készített átfogó jelentést. A pozitív visszajelzések alapján megállapítható, hogy a Békés vármegyei középiskolák megfelelően illeszkedtek a kor gimnáziumi struktúrájába.


Jegyzetek

1  Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium értesítője 1926-27. 24.p.
2 Szeghalmi Péter András Ref. Reálgimnázium évkönyve 1935-36. 25.p.
3 1924. évi Országos Törvénytár

4 1934. évi Országos Törvénytár
5 1934. évi Országos Törvénytár
6 Szarvasi Ev. Gimnázium értesítője 1926-27.
7 Klebelsberg Kunó: A középiskolákról szóló törvényjavaslat beterjesztése. In: Glatz Ferenc szerk.Tudomány, kultúra, politika. 1990. 293. p.

Felhasznált irodalom

Benka Gyula (1895): A békési ág. hitv. Evang. Egyházmegye tulajdonát képező szarvasi
 főgimnázium története. Kner Izidor Nyomdája, Gyoma.
Irányi István (1973): A mezőberényi régi gimnázium története. Mezőberény
Klebelsberg Kunó: A középiskolákról szóló törvényjavaslat beterjesztése. In: Glatz Ferenc
 szerk.: Tudomány, kultúra, politika. Budapest, 1990.
Petz Gyula (1878): A békési ág. hitv. Evangélikus iskola története. Gyula
Sebő László (1974): Békéscsaba közoktatásának története. Békéscsaba
Szentkereszty Tivadar (1933): Békés vármegye népoktatásának története. Körösvidék RT.,
 Békéscsaba
Mészáros István (1998): Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948.
 Akadémiai Kiadó, Budapest 
Békés megyei Levéltár, Gimnáziumi Értesítők 1900-1942





Készítette