Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Trencsényi László, Szabó Imre
Események, tájékoztatók

Interjú - Fórum
Kelemen Elemér, Trencsényi László
Pedagógiai örökségünk II.

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Német rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 2. SZÁM

Garaj Erika: Pedagógiai örökségünk és Európa

Lendületesség, szókimondás és kezdeményezés…e három szóval jellemezhető leginkább az idén áprilisban megalakult Magyar Pedagógiai Társaság Komárom-Esztergom Megyei Tagozatának (MPT KEM) első megyei rendezvénye, melyet Pedagógiai örökségünk és Európa címmel rendeztek meg 2004. május 20-án Tatabányán a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézetében (K-EMÖPI).

Mindig nagy öröm egy új szerveződés első szárnypróbálgatásait támogatni. Ilyennek tekinthető e fenti program is, amellyel a megyei tagozat csatlakozni kívánt az MPT országos felhívásához Magyarország Európai Unióba való belépése alkalmából. Talán szimbolikus jelentőségű az, hogy a rendezvényen határon túli magyar meghívott vendég is résztvett Drozdik Katalin szlovákiai magyar pedagógus személyében.
A program az MPT megyei tagozatvezető elnökének (Garaj Erika) aktuális tájékoztatójával kezdődött, amelyben beszámolt a soron következő szakmai és társasági rendezvényeken való képviseleti feladatokról és a tagság számának növekedéséről. Az alapító tagok aktivitásának köszönhetően egy hónap alatt megkettőződött, azaz, már félszázra növekedett a spontán önszerveződéssel működő - pedagógusokat az óvodáktól, a közoktatáson és felsőoktatáson át a felnőttképzésig tömörítő - szervezet.
Ezt követően került sor a szlovákiai magyar vendég, Drozdik Katalin nyitó előadására, melyben lényegretörően és szemléletesen vázolta fel a felvidéki magyar iskolák helyzetét és működésüket. Többek között beszélt jellegzetes szakmai problémáikról és a „magyar identitásért” folyó rendszeresen megvívandó, hétköznaposnak tekinthető kis csatáikról. Problémaként fogalmazta meg, hogy nehezen jutnak magyar tankönyvekhez, még mindig nincs minden iskolában helyi nevelési program, megoldatlan a szaktanácsadás, helyette különálló ún. „inspekciók” alakultak. Felvetette az integráció problémáját, súlyos gondok vannak a gyógypedagógus – ellátottsággal és hiányoznak a megfelelő integrációs feltételek. A magyarlakta vidékeken még mindig erősen érzékelhető a magyarság beolvasztásának tendenciája, semmiféle támogatást, ösztöndíjat nem kapnak azok a diákok, akik Magyarországon szeretnének tanulni. Pozitívumként emelte ki a magyar pedagógiai szakma erősődő figyelmét. Kiemelten fontosnak említette a határon túli magyarok számára is elérhető, megfelelő kormányközi és regionális kezdeményezésű szakmai és oktatási területeken való együttműködéseket a pedagógusképzésben és felsőoktatásban, hiszen magyar értelmiség nélkül nem képes a szlovákiai magyarság sem fennmaradni. Végül válaszolt a rendezvény témaindító kérdésére, mit remél a határon túli magyar pedagógiai szakma az EU-tól? Megemlítette az általános szakmai helyzet javulását, a nyitottságot, a nagyobb lehetőséget és a szakmai kapcsolatokat az anyaországgal és más határon túli magyar szervezetekkel, nagyobb odafigyelést a kooperatív tanulásra, a tehetséggondozásra és a sajátos nevelési igényű gyermekekre. Reméli, hogy a jövőben a Szlovákiában működő győri magyar pedagógusképzésben szerzett diplomát rövidesen hivatalosan is elfogadják.
Az előadás nem hagyott kétséget affelől, hogy van tennivalónk szűkebb és tágabb szakmai berkeinkben és különösen aktuális a magyar pedagógiai örökség és Európa kapcsolata. A hallgatóság aktivitását és „harci kedvét” meghozó előadást műhelymunka követte, amely során a következő kérdésekre keresték közösen a választ:

I. Nevelésügyünk és európai gondolkodás közös elemei
Melyek azok az elemek, amelyek már hagyományos szerves részei az európai gondolkodásnak?
II. Mit tanulhatunk Európától?
Melyek azok a jelenségek, amelyek európai „importjára” fokozottan szükség van, és amelyekre az európai csatlakozás vélhetően jó hatással lehet?
III. Mit kellene elhagynunk?
Melyek azok az elemek, amelyeket mint „nehéz örökséget” szívesen hagynánk az európai határokon kívül?
IV. Mihez kellene ragaszkodnunk?
Melyek azok az elemek, jelenségek, melyekkel szemben különösen fontos lesz saját tapasztalatainkat, megoldásainkat őrizni?
V. Mi mit adhatunk Európának?
Melyek azok a „hungaricumok”, amelyeket büszkén kínálunk, mint magyar megoldásokat, modelleket, örökséget a határokon kívül Európának?

A kérdésköröket előzetesen felkészült témavezetők segítségével dolgozták fel a résztvevők.
Néhány fő szempontot érdemes megemlíteni, amelyek mentén körvonalazódtak a közös válaszkeresések:
Az első kérdés: Mi a közös a magyar és az európai pedagógiai gondolkodásban? címmel fogalmazódott meg. Témavezetője: Lázár Katalin (fejlesztő pedagógus, Pedagógiai Szakszolgálat, Oroszlány) volt. A válaszkeresés főbb kulcsszavai: életben maradni, eredményesen és méltósággal, kreativitás és nyitottság, gazdag szakmai tudás, közös hang, magas színvonal a gyógypedagógiában, pedagógiai szakmai továbbképzések törekvései, keresztény értékek. A témához ajánlott link: http://www.ptmik.hu/
A Mit tanulhatunk Európától? – témakör vezetője, Kocsis Lóránt (igazgatóhelyettes, K-EMÖPI, Tatabánya) segítségével a következő válaszok születtek: nagyobb társadalmi megbecsülést a pedagógusoknak, öntudatot, önértékelést, magabiztosságot, differenciálást, kooperatív tanítást, integrációt, kevesebb lexikális tudást, de nagyobb képességet az alkalmazásra, a fogyatékosok ügyének kezelését,  tanulást segítő eszközök készítését és felhasználását, valódi távoktatást, egyenlő esélyeket kapjon minden iskola, hatékonyabb oktatást és együttműködést.
A témához ajánlott linkek: www.om.hu/EU, http://www.ploteus.net/, http://www.eurpa.eu.int/index_hu
A harmadik kérdés nagy vitát váltott ki: Mit kellene elfelejtenünk ill. az EU határain kívül hagynunk? Témavezetője, Buczkó Róza (gyógypedagógus, pedagógiai szakértő, Esztergom) számos aktuális jelenségre hívta fel a figyelmet. Főbb kulcsgondolatok lettek: kisebbrendűségi kórt, pesszimizmust, poroszos stílust, arra, hogy másokra várjunk, a felülről való direkt irányítást, ami kevésbé a gyakorlaton alapul, politizálást a tantestületekben, előítéleteinket, a gyermek nem az oktatás alanya, hanem önálló aktív résztvevő személyisége.
Mihez kellene ragaszkodnunk? Témavezetője, Batyik István (gyógypedagógus, közoktatási vezető, Esztergom) közös konszenzust fogalmazott meg az egyes válaszkeresésekből, ezek: a lelkünkhöz kellene ragaszkodnunk, hogy ne csak a testünket és értelmünket neveljük, sokoldalúan képzett és művelt emberekhez, jól bevált hagyományainkhoz, szakmai tudásunkhoz, gyakorlati tapasztalatainkhoz, saját kezdeményezéseinkhez, egymáshoz és hitünkhöz.
Az utolsó kérdés a hungaricumokat célozta meg: Mit adhat a magyar pedagógiai szakma Európának? Témavezetője, Adler Józsefné Vermes Julianna (ny. óvodapedagógus, közoktatási szakértő, Tata) kiemelte a válaszok közül: az egyéni színt a közös EU -palettára, kísérletezőkedvünket, sok-sok újításunkat, módszereinket, hagyományainkat, óvodapedagógiánkat, zenei nevelésünket (Kodály-módszer), nemzetiségi oktatásunkat és konduktívpedagógiánkat.
A műhelymunka zárásaként a tagozatvezető összegezte a közös tanulságokat. A főbb gondolatok nyomán számos helyi tapasztalatról és tanulságos történetről számoltak be a résztvevők. Kellemes hangulatú, derűs, néha ironikus hangvételű, kritikát és önkritikát is tartalmazó, a megoldásokra koncentráló hozzászólások színesítették a programot. Ennek köszönhetően valóban alkotó szakmai fórummá, egyfajta közös gondolkodássá nőtte ki magát a rendezvény.
Végül a résztvevők közös akarataként fogalmazódott meg a szlovákiai határon túli konkrét szakmai együttműködés igénye, valamint a szakmai MPT KEM rendezvényekbe való bekapcsolódás rendszeres segítése. Ennek szellemében készül az új tanévre minden érintett.





Készítette