Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Trencsényi László, Szabó Imre
Események, tájékoztatók

Interjú - Fórum
Kelemen Elemér, Trencsényi László
Pedagógiai örökségünk II.

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Német rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 2. SZÁM

Garaj Erika: A magyar közgazdászképzés története a kezdetektől az önnálló intézménnyé válásig

"Egy tudomány története lényegének része, rendszerének alapja; – szükséges segédeszköze továbbfejlesztésének, és feltétele mélyebb megértésének." Kautz Gyula (tudós-közgazdász) 1860

Az 1867-es kiegyezés Ausztria és Magyarország között nemcsak az 1848-49-ben és az önkényuralom korában egymással szemben álló két ország politikai-közjogi viszonyait rendezte, hanem utat nyitott a polgári fejlődésnek is. Megindult az iparosodás, kialakult a gyáripar, ennek eredményeként megjelenik a munkásosztály, az Ausztriával kötött vámuniónak köszönhetően fellendül a kereskedelem. Az ipari, kereskedelmi fejlődés maga után vonja az urbanizációt és az infrastruktúra rohamos fejlődését. Az iparosodás mellett még mindig a mezőgazdaság - ezen belül a gabonatermelés - marad a húzóágazat, de a korábban feudális jellegű nagybirtok is kapitalizálódik.
A gazdasági élet fellendülésével átalakul a magyar társadalom is. A mai történetírás „torlódott társadalomról” beszél, amelyben jelen vannak a letűnt feudális társadalom, és az újonnan megjelent tőkés ipari, és kereskedőtársadalom tagjai, a hajdani társadalmi csoportok: földbirtokos arisztokrácia, dzsentri, birtokos parasztok, a céhes helyzetükből alig kikerült kézművesek. A „torlódásban” megjelent új csoportok: a pénztőkések, az ipari burzsoázia, a kisebb-nagyobb vállalkozók és az egyre inkább növekvő munkásosztály új és meghatározó színt hoznak a társadalom rétegződésébe.
 A dualizmus időszakában jelentős fejlődés ment végbe a felsőfokú iskoláztatás terén is. 1871-ben emelték egyetemi rangra és 1912-ben egészítették ki közgazdasági karral a Műegyetemet. 1872-ben megalapították a kolozsvári, 1912-ben a pozsonyi, 1914-ben a debreceni egyetemet. A hazai egyetemi hallgatók létszáma az 1870-es évek elején mintegy 6500, a háború előtt 13 ezer volt. Az oktatási és művelődési kiadások az 1870. évi 2 millió koronáról 1913-ban 118 millióra nőttek.
A polgárosodás, az ezzel párhuzamosan kiszélesedő államapparátus egyre több szakképzett értelmiségit igényelt. Ezek képzése folyt - a pesti tudományegyetem mellett - a három újonnan szervezett egyetemen.

* * *

 E tanulmány célja annak körvonalazása, hogy a felsőfokú közgazdászképzésnek milyen gyökerei voltak a dualista korszak felsőoktatásában, mely lépések vezettek az új tudományági képzés önálló intézményesüléséhez, amelynek létjogosultsága - több szakmai vitát kiváltva - fokozatosan erősödött a dualizmusban és kik voltak fő képviselői, támogatói e folyamatnak.

Egyetemi oktatás a XIX. századi Európában és Magyarországon – a gyökerek

 Az egyetemek szerveződése Európa-szerte hatalmas változásokon ment keresztül. A XIX. század végén az alábbi tudományegyetem-típusok különböztethetők meg a neveléstörténeti kutatások alapján [Weszely (1929) 26.p.]:
 * Az angolszász típusú magánegyetem (Oxford, Cambridge), amely a legtöbbet őrzött meg a középkori egyetem hagyományaiból. Szabad, egyházi színezetű intézmény, amely saját alapítványaiból él, anyagilag független az államtól. Működésének középpontjában a tanítás áll. A tudományról az a felfogás él, arra való, hogy az emberi életet tökéletesítse, tehát nem öncélú.
 * Az angolszász egyetem altípusai, az amerikai egyetemek és főiskolák állami beavatkozás nélkül, szabadabban fejlődtek, demokratikus szelleműek, rendkívül változatosak. Az amerikai egyetemek általános műveltséget nyújtanak, de lehetőséget adnak arra is, hogy a hallgató azzal foglalkozzon, ami őt érdekli - emellett szakembereket nevelnek, pályára készítenek fel (orvos, jogász, tanár). Mindemellett a legjobb egyetemek már a múlt század első felében is nagy hangsúlyt helyeztek a magas színvonalú tudományos kutatásra is.
 * Franciaországban a forradalom a tudományegyetem helyébe szakiskolákat állítva, a fakultásokat szétszórva söpörte el a középkori egyetem intézményét. Az oktatásügy centralizált, a primer, seconder és tercier szintjét nevezik universitének. Az oktatásügy irányítását a század elején a közoktatási miniszter vezette kormányzó testület végzi. A miniszter vezetése alá tartoznak a tankerületek (academies), élükön igazgatóval. A szakiskolák az egyes szakmákra képeznek (orvosi, jogi, tanári stb.), a hivatalnoki státusú tanárok fő feladata az oktatás, vizsgáztatás, de nem várnak tőlük tudományos igényű kutatást. A századelő tudományegyetemi rangú intézményei a Collège de France, a Sorbonne. A francia egyetemeket ekkor a racionalitás jellemzi, elsősorban életpályákra készítenek elő.
 * A német típusú tudományegyetem is állami intézmény: az állam alapítja, gondoskodik fenntartásáról, de részt kér kormányzásából is. A német egyetem az igazságot a megismerés kedvéért kutatja, s nem a gyakorlati felhasználás céljából. Sok mindent megtartott a középkori hagyományokból: kari struktúra, saját testületi alkotmánya szerint működik, rektorát és dékánjait maga választja, tudományos fokozatot és habilitációt ítél oda. Ugyanakkor távolodik attól, hogy kizárólag hivatásra előkészítő iskola legyen (ami a francia felfogást jellemzi). Bizonyos szempontból az angolszász és a francia típus ötvözeteként is jellemezhető: az angol egyetemhez hasonlóan általános és tudományos műveltséget nyújt, de a francia egyetemhez hasonlóan szakmai pályákra is előkészít. A német egyetemen valósult meg az oktatás és a kutatás egysége: a hallgató a tudást a tudomány kiemelkedő művelőjétől kapja. Ilyen modellt valósított meg a múlt század elején Svájc, Ausztria, Hollandia, Magyarország, és a cári Oroszország is.
 A XX. század elején Magyarországon az állam alapítja a tudományegyetemeket, határozza meg szervezetüket, állít tanszékeket. A századfordulón hatvanhét felsőoktatási intézmény működött, köztük két tudományegyetem (Budapest és Kolozsvár), a műegyetem, három állami és hét felekezeti jogakadémia, egy-egy rajztanoda, gazdasági, bányászati és erdészeti akadémia, állatorvosi főiskola, valamint négy gazdasági tanintézet és negyvenhat hittudományi intézet. Az egyetemek tanárai, vezetői államhivatalnoki státusban tevékenykednek, a tudományegyetemek közvetlenül a vallás- és közoktatási miniszter irányítása alatt állnak. Ez az irányítás azonban többnyire közvetett (például katedrák betöltése, speciális támogatások stb.): inkább a fejlődési irányokra, a tudomány művelésének súlypontjaira irányul.
 Magyarországnak az 1870-es évekig csupán egy egyeteme volt, a fővárosban. A pesti egyetem négy karból állt: katolikus hittudományi, jog- és államtudományi, orvostudományi és bölcsészettudományi karból. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter még 1848-ban tervezetet készített az egyetemek bölcsészkara mellett felállítandó tanárképzőről. A tervezet csak második minisztersége alatt válhatott valóra: 1870 májusában írta alá a "Középtanodai Tanárképző" (későbbi nevén Középiskolai Tanárképző Intézet) szervezeti szabályzatát. A pesti egyetem bölcsészettudományi kara mellett felállított „képezde” célja eszerint nem más, mint hogy „azon egyetemi hallgatókat s egyéb tanárjelölteket, kik középiskolai tanárságra készülnek, a szükséges előismeretek igazolása után, választott szaktudományukban és annak módszertani kezelésében alaposan kiképezni, s őket tudományos öntevékenységre ösztönözve arra képesíteni, hogy tanári hivatásuknak mind tudományos készültségük, mind a tudományok módszertanilag helyes kezelése által minél tökéletesebben megfelelhessenek." [Bekker et. al. (2002) 204. p.] A tanárképző tehát a bölcsészkar mellett működő, de attól elvileg független intézmény volt. A tanárjelöltekkel nemcsak a szaktárgyak tanításának módszertani fogásait kívánták elsajátíttatni, hanem a tudományos búvárkodást is ösztönözték.
 A dualista korban új egyetem nyitotta meg kapuit: 1872-ben Kolozsvárott. Az oktatás négy karon történt: 1. jog- és államtudományi; 2. orvostudományi; 3. bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; valamint 4. matematika és természettudományi. A budapesti egyetemtől eltérően hittudományi kart nem kapott a kolozsvári egyetem. Az addig szokásos gyakorlattal szemben viszont a bölcsészettudományi kart - humán és reál tudományok szerint - két részre osztották. Az egyetem 1881-ben - királyi engedéllyel - felvehette Ferenc József nevét. Az egyetemet alapító törvénycikk rendelkezése nyomán a tanárképző intézetet is megszervezték 1873-ban. A minta a pesti intézmény volt, ennek szabályzatát tekintették példának Kolozsvárt is.
 Ahhoz, hogy képet alkothassunk a korabeli felsőoktatási helyzetről, tekintsünk át néhány további adatot. Az általános műveltség és iskolázottság színvonala a dualizmus korában emelkedett jelentősen, ekkor épült ki a közoktatás széles körű hálózata a kötelező alapfokú oktatás törvényi szabályozásának köszönhetően. A népiskolák száma Magyarországon a reformkori 8800-ról 1870-ben 13700-ra, 1913-14-ben 16929-re, a tanítók létszáma 9000 főről 16800 főre (1870), illetve 38000 főre (1914), a tanulók létszáma 670 ezerről 1.2 millióra (1870) ill. 2 millióra (1914) emelkedett. A magasabb fokú műveltség terjedését jelzi, hogy a középiskolák száma a korszak folyamán Magyarországon 180-ról 264-re,  a tanulóké 35 ezerről 86 ezerre nőtt. Ehhez járul 92 tanítóképző, több száz felső népiskola, ipari és kereskedelmi szakiskola. [Hanák et. al. (1972) 364. p.]
 A millennium évében (1896) a hazai felsőoktatás 10 ezer - zömében magyar anyanyelvű – hallgatót számlált, az I. világháború kitörése idejére a szám közel megduplázódott (18206 fő). Bár a budapesti tudományegyetem Európa legnagyobbjai közé tartozott, a népességhez viszonyított hallgatói létszám (9,6 fő tízezer lakosra) nem érte el a fejlett országok szintjét (Ausztria 16,5, Németország 14 fő). Külföldön az összes hallgató kb. 10 %-a tanult. 1895 és 1914 között az oktatók száma 58,4 %-kal növekedett, de elmaradt a hallgatói létszám növekedésétől, ami az oktatási rendszerben feszültségeket gerjesztett. [Barakonyi Károly (2004)]
A korszak legfőbb oktatáspolitikai történéseit vázlatosan a következő felsorolás (1. ábra) mutatja: 

1. ábra: A dualista korszak főbb oktatáspolitikai történései

1867: Kiegyezés
- Eötvös József a kultusztárca élén (1867-1871)
- 1868: Népoktatási törvény – általános tankötelezettség
- iskolaépítések
- az egész eötvösi minisztérium 40 fős volt, az állami bevételekből 1%-os részesedése volt

Trefort Ágoston (1872-1888)
- fókuszban: a felsőoktatás
- 1872: létrejön az ország második tudományegyeteme (Kolozsvár)
- Egyetemi Könyvtár, Zeneakadémia létrejötte
- az egyetemi oktatásban bevezetik a szeminárium intézményét  felpezsdül a szakmai munka

Kármán Mór
- 1883: középiskolai törvény
- a gimnázium mellett a reáliskola is 8 osztályos és érettségit ad
- reáliskolai érettségivel bölcsészkarra vagy jogra nem lehet beiratkozni, de a Műegyetemre igen (közgazdasági képzés)

Csáky Albin (1888-1894)
- tandíjkötelezettség a felsőoktatásban, melyért cserébe minden előadás és szeminárium látogatható volt

Wlassics Gyula (1895-1903)
- 1895: elindítja az Eötvös Collegiumot
- engedélyezi a nők egyetemi tanulmányait (de: még 1945-ig a jogra nem mehettek nők)
- a dualizmus végén 20000 egyetemistából 1000 a lány
- építkezések folytatása (iskolák, múzeumok)
- a Millennium tiszteletére 1000 új népiskolát építtetett

gróf Zichy János (1910-1913 és 1918)
- befejeződik a Műegyetem építése
- megalakul a harmadik és a negyedik egyetem Pozsonyban és Debrecenben

Jankovich Béla (1913-1917) kultuszminiszter
- közgazdaságtan-professzor
- végzett mérnökök számára elindítja a közgazdászképzést
- felveti egy közgazdaságtudományi egyetem ötletét
    Forrás: Pukánszky-Németh (2004) alapján – szerzői válogatással G.E.


 A hazai közgazdaságtudomány fellendülése

 A kiegyezés után a kultuszkormányzati feladatok átfogalmazták a tudományos élet – és fő szervezője, az Akadémia - iránti közvetlen elvárásokat is. Lényeges új körülménynek bizonyult, hogy számos korábbi, „tisztán” a tudomány szempontját szolgáló tevékenység, tudományszervezési terület gyakorlatilag a magyar kormányzati és hivatali irányítás alá került. Így vált lehetségessé egy új funkciójú folyóirat elindítása, amely az országgyűlés és a kormány gazdasági tevékenységével foglalkozik, tisztázni igyekszik a gazdaság kérdéseit általában és megismertet a külföld ez irányú tapasztalataival. A nemzetgazdaságtan (értsd: a közgazdaságtan korabeli elnevezése), a pénzügy és a statisztika témakörével a fentiek értelmében foglalkozó Nemzetgazdasági Szemlét 1874-ben alapították. A folyóirat megjelenése nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, hiszen a jelentős külföldi közgazdasági szakfolyóiratok alapítására is általában csak a XIX. században került sor. Az újjáalakult Nemzetgazdasági Szemle 1893 és 1897 között Közgazdasági és Közigazgatási Szemle, majd 1998-tól Közgazdasági Szemle címmel ezután már rendszeres folyóiratként jelent meg.
 A közgazdaságtan iránti szélesebb érdeklődést mutatja, hogy az 1880-as években az említett folyóiratok és időszakos kiadványok mellett egyre nagyobb számban jelentek meg közgazdasági szakkönyvek is. A klasszikus szakmunkák magyar fordításainak kiadását a Földes Béla által szerkesztett „Magyar Közgazdasági Könyvtár” című 1902-ben meginduló kiadványsorozat karolta fel.
Tájékoztatásul: a legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszköz a dualista korszakban a sajtó. Amíg a kiegyezés idején hozzávetőlegesen 200, 1913-ban kereken 2 ezer hírlap (napilap és szaklap), köztük 1500 magyar nyelvű jelent meg.
 Az akadémiai pályázatok anyagi fedezetét többnyire különféle alapítványok biztosították. A pályázatokkal egyrészt ösztönözték a magyar közgazdászok aktuális külföldi elméleti vitákhoz való csatlakozását, másrészt gazdaságpolitikai témájú kutatásokat (jegybankrendszer, valutarendezés, adópolitika, agrárpolitika, iparpolitika, közlekedésügy témákban). Az ismeretterjesztés új intézménye, az 1849-ben megalapított Közgazdasági Társaság is bekapcsolódott a tudományszervezői feladatokba. [Harmat – Hild (2002) 335.p.]


 A közgazdászképzés kezdetei – út az önálló intézményesülés felé

 Európa más államaihoz hasonlóan hazánkban is a kereskedők elméleti képzésének megindulása jelentette a közgazdasági ismeretek tanításának kezdetét. Magyarországon a felsőfokú közgazdasági ismeretek oktatása a 18. század középső harmadára nyúlik vissza. 1763-ban a Pozsony vármegyei Szencen alapították a Collegium Oeconomicumot, ami mindenfajta szakoktatás első hazai intézménye volt. Ugyancsak ilyen ismereteket oktattak a varasdi kamerális iskolában, az 1770-es évektől a nagyszombati egyetemen és a királyi tudományakadémiákon.
 A közgazdasági oktatás nagyon lassú változáson ment keresztül. Csak 1848 után hozták létre a közgazdaságtani és a pénzügyi tanszékeket a magyar egyetemen. A közgazdaságtan oktatásának legjelentősebb intézménye egészen a századfordulóig a budapesti tudományegyetem jogi kara volt, bár a műegyetemen is oktattak közgazdaságtant.
 Az 1846-ban megnyílt József Ipartanoda, amelynek felsőbb évfolyamán gazdászati és kereskedelmi osztály működött, ugyanolyan mértékben korai előzménye a hazai közgazdasági oktatásnak, mint a mérnökképzésnek. A József Ipartanodát 1850-ben egyesítették a pesti egyetem Mérnökképző Intézetével. Az így létrehozott új intézmény 1857-ben politechnikum rangot kapott.
 A közgazdaság felsőoktatási történetében az első jelentős előrelépést a fővárosi mérnökképző intézet műegyetemi rangra emelkedése hozta. A műegyetem ún. technikai osztályán belül a műszaki, technikai jellegű tárgyak mellett kereskedelmi, közgazdasági jellegű tantárgyakat is tanítottak. (Például: gazdaságtan, kereskedelmi és iparjog, nemzetgazdaságtan, ipari és kereskedelmi földrajz, történelem, statisztika és áruismeret.) A politechnikumban közgazdasági osztály is alakult 1863-ban, amely - tantárgyai számát, az intézet szerkezetét figyelembe véve - a magyarországi egyetemi szintű közgazdasági képzés első intézményének tekinthető.
 Itt kezdetben közgazdasági tárgyak oktatása az ország legjobb szakembereinek kezében volt. Így remény lehetett az a színvonalas szakképzés kialakulására.  Kérdés volt azonban, hogy az egyre gyorsabban fejlődő és differenciálódó műszaki tudományok mellett hosszú távon is helyet kaphat-e a közgazdaságtan a magyar politechnikum szervezetében.
 A kiegyezés utánra vált egyértelművé, hogy a Műegyetem elsősorban a műszaki tudományok művelésére, oktatására vállalkozhat, nincs elegendő lehetősége és ereje a másodlagos fontosságúnak tekintett közgazdasági-kereskedelmi képzés magas színvonalú továbbvitelére. Ennek ellenére a Műegyetem szervezetén belül létezett 1914-1934 között a továbbképző jellegű Közgazdasági Osztály.
 Eközben más kezdeményezések is születtek. Az 1880-as évben a Budapesti Kereskedelmi Akadémia olyan felsőbb osztályt is indított, amelybe csak középiskolát végzettek iratkozhattak be.
 A közgazdaságtudományi egyetem elődeinek vonulatába tartozik 1891-től az első közgazdasági jellegű szakképzést biztosító intézmény, a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam,  amely az első állami önálló közgazdasági-kereskedelmi felsőfokú oktatási intézmény volt Magyarországon. Ezt 1899-ben Keleti Kereskedelmi Akadémia néven főiskolai rangra emelték, ahol felsőfokú külkereskedelmi szakembereket képeztek.
 Az 1870-es években Földes Béla vetett fel egy közgazdasági főiskola alapítására vonatkozó elképzelést. A XIX. század végén a szakemberképzés hiányosságai miatt felelevenítették a közgazdasági oktatás egyetemi szintű megvalósításának ügyét.
 A XX. század első évtizedében komoly erőfeszítések történtek a szélesebb értelemben vett közgazdasági oktatás megteremtésére. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián 1900-ban kezdte meg működését a kétéves felsőfokú akadémiai tanfolyam. 1905-ben biztosítási tanfolyamot szerveztek, ugyanekkor indították meg az ún. export előadásokat. Két év múlva alakult meg a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia, 1912-ben pedig a Fiumei Kiviteli Akadémia. Ez az intézményhálózat azonban ekkorra már nem elégítette ki a közgazdászképzéssel szemben támasztott társadalmi elvárásokat.
 Az önálló, a többi egyetemmel azonos jogokat élvező közgazdaságtudományi egyetemért a századfordulón bontakozott ki társadalmi mozgalom. Balogh Elemér – a Hangya vezérigazgatója – a Magyar Gazdaszövetség 1900. évi kassai kongresszusán javasolta egy közgazdasági jellegű egyetem alapítását. Az egyetemi képzést nem önálló intézmény létesítésével, hanem a műegyetem keretein belül akarták elindítani. Ez a szervezet később is támogatta az egyetemalapítás ügyét, 1917-ben 1 millió koronát ajánlott fel a közgazdasági egyetem létesítésére. A magyar felsőoktatásban ennek ellenére még az 1910-es években is éppen a mezőgazdasági és közgazdasági képzésnek nem volt felsőfokú intézménye. Ezért a Magyar Gazdaszövetség 1910-ben újra napirendre tűzte a kérdést, a műegyetem tanácsa pedig 1912. június 21-i  ülésén javasolta az egyetem keretén belül önálló közgazdasági szakosztály megalakítását, elsősorban a végzett mérnökök továbbképzésére. Így jött létre 1914 februárjában a József Nádor Műegyetem negyedik, közgazdasági osztálya, ahol a mérnöki oklevéllel rendelkezők egy év alatt közgazdasági mérnöki címet szerezhettek.
 A műegyetemi közgazdasági osztály felállítása nagy vihart kavart, a szakmai körök továbbra is a közgazdasági felsőoktatás önálló intézményének megteremtését akarták elérni. A megvalósítást azonban a világháború és a forradalmak okozta helyzet meghiúsította.
 Végül 1920-ban a 272. számú kormányrendelet, majd a XXXI. törvénycikk hívta életre a Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karát, mint önálló intézményt. A fakultás saját nevében viselte a tudományegyetemi kifejezést, de attól mégis független, önálló szervezettel rendelkezett. Teljes jogú vezetőjének dékánt neveztek ki. Az oktatás négy szakcsoportban, egyetemes közgazdasági, mezőgazdasági, kereskedelmi, valamint konzuli és külképviseleti szakon indult meg. Rövid időn belül azonban az utóbbi szak megszűnt, s az előbb felsoroltak helyett közigazgatási, mezőgazdasági és kereskedelmi szakosztályok jöttek létre, s az utóbbihoz kapcsolódott a tanárképző. A hallgatók okleveles közgazda képesítést szereztek. Lehetőség nyílt a közgazdaságtudományi doktori cím megszerzésére is.
 Az önálló intézményesülés lépéseit a 2. ábra mutatja.
 

2. ábra: A magyar felsőfokú közgazdászképzés története


1763 Collegium Oeconomicum

1782 Institutum Geometricum

1846 József  Ipartanoda

1850 Joseph Industrieschule
Kereskedelmi osztály

1857 Joseph Polytechnikum

1857 Pester Handelsakademie

Ker. és Közg. Osztály:
1863- első egyetemi szintű közgazdasági képzés

1871 Kir. József  Műegyetem

1873 Budapesti Kereskedelmi Akadémia (BKA)

Közgazdaság. Osztály 1914-1934

1891 Keleti Kereskedelmi Tanfolyam

1898 Kereskedelmi Iskolai Szaktanárképző Intézet
( a BKA belül)

1899 Keleti Kereskedelmi Akadémia

1920 Királyi Magyar Tudományegyetem

1934 M. Kir. József nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi kara

Gazdaságtudományi Egyetem

Közgazdaságtudományi kar

1953 Marx Károly Közgazdaságtudományi  Egyetem
Általános közgazd. (Ipari) Kereskedelmi kar

1990 Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
Általános közgazdasági(Gazdaságtudományi)

Közgazdaságtudományi / Társadalomtudományi                                                                                                                                                                                                                         .                                                                                               Posztgraduális kar                                          


Forrás: Varsányi (1997) alapján
 
 A közgazdász szaktanárképzés első szervezeti keretei hazánkban a XIX. sz. végén alakultak ki. Ekkorra ugyanis már elodázhatatlanná vált, hogy a gyors ütemben fejlődő felsőkereskedelmi iskolák szaktanárainak utánpótlását, felkészítését intézményes formában biztosítsák. Ezért 1898-ban létrehozták az Akadémiához és a budapesti tudományegyetemhez kapcsolódó Kereskedelmi Iskolai Szaktanárképző Intézetet a középiskolai tanárok szakképzése céljából, amely önálló intézményként működött a Budapesti Kereskedelmi Akadémia falain belül. 1920-ban a Közgazdaságtudományi Kar létrehozásával az intézetet e kar kereskedelmi osztályához csatolták. Ettől kezdve a kereskedelmi iskolai tanárjelöltek szakmai képzése kétségkívül szervezettebb és színvonalasabb módon folyt. A tanárjelöltek a Közgazdaságtudományi Karon nem képviselt diszciplínákat, elsősorban a filozófiai és a pedagógiai tárgyakat, valamint általános műveltségük fejlesztése érdekében néhány egyéb – magyar irodalmi, nyelvi, magyar történeti és művelődéstörténeti – előadást a budapesti bölcsészkaron voltak kötelesek hallgatni rendkívüli hallgatói minőségben.


Tudós közgazdász iskolateremtők: Kautz Gyula és Földes Béla

 Miközben az egyik oldalon az egyetemi színtű közgazdászképzésért küzdöttek, addig a korabeli legrangosabb közgazdasági képzést nyújtó budapesti tudományegyetemen sok tekintetben korszerűsödött a képzés. A korszak tudós tanárai, Kautz Gyula (1829–1909) és Földes Béla (1848–1945) - magyar közgazdaságigondolkodás-történet két kimagasló képviselője - már eleve rangot adtak az itt folyó képzésnek, különösen a közgazdaságtan és a pénzügytan területén. Egy tudósközösség nevelésének, az iskolateremtésnek is ez volt a színhelye.
 Kautz Gyula a magyar közgazdasági eszmetörténet-írás nagyhírű megalapítója, az első, a közgazdaságtant már professzionalizált szinten művelő olyan magyar tudós, aki saját kora korszerűségi kritériumoknak minden tekintetben megfelelt, a kiegyezéskor és századvég gazdasági, gazdaságpolitikai közéletének jelentős alakja, a múlt századi magyar liberalizmus fontos egyénisége. Kautz Gyulát a tömör kortársi értékelések úgy jellemzik, hogy „A nemzetgazdaságtan terén Kautz egyrészt az angol klasszikus iskolára támaszkodott, másrészt a német történeti iskolától, különösen Roschertől tanult sokat.” [Mátyás A. (2000) 458. p.]  Kautz 1829-ben született Győrött. 1848-ban önkéntes nemzetőr. 1850-ben Pesten jogi szigorlatot tett. Az 1850/51-es tanévet a berlini, heidelbergi, lipcsei egyetemeken töltötte. 1853-tól a nagyváradi jogakadémián tanít osztrák pénzügyi jogot majd nemzetgazdaságtant. 1858-tól Budán a műegyetemen oktat, 1863-tól a pesti egyetemen tanít először közjogot és közigazgatástant, majd a nemzetgazdaságtan és pénzügytan tanszéket veszi át. 1873-ban az egyetem dékánja, majd rektora. 1860-ban az Akadémia levelező, 1865-ben rendes tagja (ajánlói Deák Ferenc és Pauler Tivadar), 1904-től az akadémia másodelnöke.
 1865-től kezdve Győr városnak több cikluson át a Deák-párthoz csatlakozott parlamenti képviselője. Jelentős szerepe volt a kiegyezés létrejöttében, a kiegyezés kapcsán felmerült gazdasági problémák véleményezésében és megoldásában. Az akkori jegybank, az Osztrák-Magyar Bank vezetőségének kötelékébe 1883-ban került, mint magyar alkormányzó. 1892-ben a bank kormányzójává nevezték ki, ahol 1900-ig dolgozott. A jegybank élén keresztülvitte az osztrák-magyar monarchia valutarendezését, a munka befejeztével megvált tisztségétől. 1885-től az átszervezett magyar főrendiház tagja. 1902-ben választották meg a Közgazdasági Társaság elnökének, mely tisztséget hat éven keresztül töltötte be.
 Kautz – mai fogalmakat használva – az oktatás, a kutatás és a gazdasági gyakorlat formálásának is részese volt. Nagyolvasottságú, sokat publikáló és a közéletben is aktívan résztvevő tudósként élt. Publikációi nemzedékek közgazdasági tudatát formálták. Világhírre általános elmélettörténeti művén keresztül tett szert. 1858-ban jelent meg Bécsben közgazdaságtana Die National-Oekonomik als Wissenschaft címen, majd 1860-ban második kötetként elmélettörténete, a Die geschichtliche Entwicklung der National-Oekonomik und ihrer Literatur. Voltaképpen egyedülálló magyar szerzőtől született közgazdasági mű tekintetében, hogy több mint száz év távolságból is idézik és hivatkoznak rá. A Kautz-i mű hivatkozói közt olyan nagyságokat találunk, mint Walras, Marx, Jevons, Schumpeter, Marshall, Knies, Igram, Roscher, Schaffle, Stein.
Kautznak köszönhető a máig egyetlen szisztematikus magyar közgazdasági eszmetörténeti feldolgozás is, az 1868-ban megjelent, majd 1911-ben utánnyomott, s végül 1987-ben reprintben kiadott mű: „A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon”. Ha az 1930-ban kiadott Közgazdasági Lexikont forgatjuk, észrevehetjük, hogy a közgazdasági elméletekre és közgazdászokra vonatkozó szócikkek jórészt még Kautz munkáin alapulnak.
 Földes Béla az első világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchiában a magyar gazdasági és politikai függetlenség egyik nagytekintélyű képviselője volt. Közgazdasági működése a magyar közgazdaságtan első európai hírű tudósával, Kautz Gyulával fémjelzett hőskorban indult, akinek tanítványa, majd kollégája, végül tanszéki utóda lett.
Tanulmányait a budapesti, a bécsi és a lipcsei egyetemen végezte. 1872-ben a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatóhelyettesévé nevezték ki, de a közigazgatási pályát hamarosan felcserélte pedagógiai pályával, s a Kereskedelmi Akadémia tanára lett. 1874-ben a budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést nyert, majd a nagyváradi Jogakadémián nevezték ki. 1882-ben ismét a budapesti tudományegyetem találjuk, majd 1892-ben, amikor Kautz Gyula az Osztrák-Magyar Bank kormányzója lett, a megüresedett Nemzetgazdaság- és Pénzügytani tanszéket foglalta el. A későbbiekben két ízben volt a jogi kar dékánja, 1917-ben pedig az egyetem rektorává választották.
Földes Béla 1879-ben alapította meg a budapesti tudományegyetem híres nemzetgazdasági szemináriumát. Ő honosította meg Magyarországon a szabadegyetemi oktatást, amelyet 12 évig vezetett. Széleskörű tudományos működése belföldön és külföldön is jelentős elismerést vívott ki. 1891-ben a British Economic Association tagja lett. 1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1903-ban pedig rendes tagjává választotta. A Nemzetközi Statisztikai Intézetnek és a Magyar Statisztikai Társaságnak tisztelebeli tagja volt.
Több gyűjteményes munkát szerkesztett, így az Akadémia megbízásából az „Értekezések a társadalmi tudományok köréből” című köteteket, a Magyar Közgazdasági Könyvtár, a Remekírók Tára és a Pallas-féle Gazdasági és Társadalompolitikai Könyvtár sorozatokat. A Közgazdasági Enciklopédia szerkesztőbizottságának is tagja és több szócikkének szerzője volt.
Politikai pályára 1905-ben lépett, amikor a függetlenségi párt programjával képviselővé választották. 1917-ben átmenetgazdasági miniszterré nevezték ki. A 20-as években az aktív közéleti tevékenységtől lényegében visszavonult és csak tudományos tevékenységnek élt. Földes Béla rendkívüli életpályáján mintegy 350 művet írt, írásaiból természetszerűen csak a legjelentősebbeket emelhetjük ki.
Közgazdasági munkáin leginkább a klasszikus angol elméletek és a német történeti iskola tanai érződnek. A kétféle elméleti irányzat deduktív és induktív módszereivel kialakított értékelmélete a költségelmélet mellett elismeri a határhaszon-elmélet érdemeit is. Társadalomgazdaságtan című műve nagy befolyást gyakorolt a magyar közgazdaság-tudományra és élete fő művének tekinthetjük. Első kiadása 1892–1894 között jelent meg két kötetben, a hatodik kiadás 1917-ben. A korabeli európai színvonalra emelkedő önálló magyar pénzügytan kifejlődéséhez Földes pénzügytani munkássága jelentősen hozzájárult. A pénzügytudomány területén legfontosabb munkája az Államháztartástan című tanulmánya, amely 1912-ben jelent Budapesten, német kiadása pedig 1927-ben Jénában.
Földes Béla munkásságának egyik legrégibb területe a statisztika. Az első professzori szék, amelyet elfoglalt tíz éven keresztül, a statisztikai volt. 1882–1892 között a Budapesti Tudományegyetemen tanított statisztikát. Tudományos munkásságát is statisztikusként kezdte. Bűnügyi és demográfiai statisztikai kutatásaival párhuzamosan foglalkozott gazdaságstatisztikával is. Mint a történeti statisztika első képviselője, fontosnak tartotta a gazdaságtörténeti kutatásokat. Gazdaságtörténeti vizsgálatai közül kiemelkednek a gabonaárak alakulásával kapcsolatos munkái. Többször visszatért ennek a kérdéskörnek az elemzéséhez és megfigyelte a gabonaáraknak a házasságkötésekre, a halandóságra, a munkabérekre és a megélhetési költségekre gyakorolt befolyását.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarországnak Ausztriával való „közös ügyei” közül a legfontosabb kérdések közé tartozott a közös kiadásokhoz való hozzájárulás mértéke, az ún. „kvóta-kérdés”. Földes Béla a Budapesti Szemlében írt tanulmányokban, majd önálló könyvben gazdaságstatisztikai módszerekkel szállt síkra a magyar érdekek védelméért és újszerű módszerekkel vizsgálta meg a monarchia államainak teherbíró képességét.
Földes Béla legnagyobb érdeme, hogy korában a magyarországi közgazdaság-tudományt megerősítette és lényegesen továbbfejlesztette. Tanári működése folyamán több mint négy évtizeden át nevelte a magyar közgazdászok nemzedékeit. Rendkívüli életpályája, több mint hét évtizedes kutatói tevékenysége méltán emeli a jelentős társadalomtudományi gondolkodók közé.

* * *

 A közgazdaságtan oktatása a műegyetem és a különböző jogakadémiák mellett a budapesti tudományegyetem jogi karán is megvalósult a XIX. század során. Ennek ellenére a közgazdasági felsőoktatás új intézményi kereteinek kialakítása során többnyire nem a budapesti tudományegyetem jogi karára támaszkodtak, hanem a műszaki és a kereskedelmi felsőoktatási területre.
 A XX. században - több szakmai vitát követően - került sor az önálló egyetemmé válásra. A kormány már a húszas évek végén felvetette a műegyetem és a műegyetemi közgazdászképzés egyesítésének gondolatát, s az 1934. évi X. törvénycikk több felsőoktatási intézmény összevonásával létrehozta a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet, és ennek egyik fakultása lett a Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Kereskedelmi, illetve Közigazgatási Osztállyal.
1948-ban jött létre a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem, most már önálló intézményként, amely 1953-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nevet vette fel. 1959-ben a posztgraduális képzés szervezésére alakult meg a Közgazdasági Továbbképző Intézet, majd a különféle továbbképzési formákat Posztgraduális Karán foglalta össze az egyetem, amelyhez 1990-ben csatlakozott a Vezetőképző Intézet és egy évvel később a Nemzetközi Posztgraduális Tanulmányok Intézete. Az intézmény neve Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem lett és 2000-től - az újabb intézményi összevonásoknak köszönhetően - Budapesti Államigazgatási és Közgazdaságtudományi Egyetem.
 A közgazdaságtudományi egyetemi képzés történetének alakulása is jelzi, hogy napjaink egyetemi szerveződései idomulnak a gazdasági-társadalmi történésekhez, miszerint: A változás állandó…


Irodalom

Ballér Endre (1996): A közgazdász szaktanárképzés története. Forrás:www.bkae.hu/pedpszich/kepzhelyzet.htm letöltve: 2004. 04. 30.
Barakonyi Károly (2004): Egyetemek irányítása - a középkori egyetemtől a Bologna-folyamatig. Magyar Tudomány, 2004. 4 sz Forrás: www.maped.iif.hu letöltve: 2004. 05. 02.
Pukánszky Béla – Németh András (2004): Neveléstörténet.
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/pedagog/nevtort/neveltrt/html/01.htm letöltve: 2004. május 4.
Bekker Zsuzsa szerk. (2002): Magyar közgazdasági gondolkodás. (A közgazdasági irodalom kezdeteitől a II. világháborúig.) Aula, Budapest.
Bekker Zsuzsa (2002): Tantörténet és közgazdaságtudomány. Aula, Budapest
Fellner Frigyes–Hegedüs Lóránt–Márki Hugó–Navratil Ákos–Somogyi Miklós (1905): Ünnepi dolgozatok a társadalomtudományok köréből. A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem Nemzetgazdaságtani és Statisztikai Semináriumának 25 éves fennállásának emlékére. Pallas, Budapest.
Harmat Zsigmond – Hild Márta (2002): Közgazdaságelmélet – intézmények – oktatás. In: Bekker Zsuzsa (2002): Magyar közgazdasági gondolkodás. (A közgazdasági irodalom kezdeteitől a II. világháborúig.) Aula, Budapest. 327-348. p
Hanák Péter – Erényi Tibor – Szabad György (1972): Magyarország története 1849-1918. Az abszolutizmus és a dualizmus kora. Tankönyvkiadó, Budapest.
Ladányi Andor (1999): A magyar felsőoktatás a 20. században. Akadémiai, Budapest.
Mátyás Antal (2000): Akadémikus közgazdák Széchenyitől Heller Farkasig. In: Glatz Ferenc (2000): Közgyűlési előadások. Különnyomat. MTA, Budapest. 455-496. p.
Pallas Nagylexikon. Folio Net, Budapest. Forrás: cd-rom
Tóth Tamás szerk. (2001): Az európai egyetem funkcióváltozásai. MF Könyvek 18. Professzorok Háza, Budapest.
Varsányi Judit főszerk. (1997): Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (1995-1997) I-II. BKE, Budapest.
Weszely Ödön (1929): Az egyetem eszméje és típusai. Rektori székfoglaló. Erzsébet Tudományegyetem, Budapest.
www.lib.bke.hu letöltve: 2004. május 4.
www.mek.oszk.hu letöltve: 2004. május 2.





Készítette