Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Trencsényi László, Szabó Imre
Események, tájékoztatók

Interjú - Fórum
Kelemen Elemér, Trencsényi László
Pedagógiai örökségünk II.

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Német rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 2. SZÁM

Füle Sándor: A 100 éves napközi otthonaink pedagógiai öröksége - és Európa

A magyar iskolai napközi otthonok a 2002/2003. tanévben százévesek voltak. Erről a jelentős évfordulóról az illetékes felső szintű állami szervek nem emlékeztek meg. Megemlékezéseket csak a Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthoni nevelési szakosztály tagjai szerveztek a pedagógiai intézetek segítségével.

Így például Heves megyében Egerben az állami szervek képviselőinek jelenlétében, Vas megyében Szombathelyen a Megyei Pedagógiai Intézet segítségével, a Fővárosi Pedagógiai Intézet valamint a Budapest XI. és XVII. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ szervezésében tartottak ünnepélyes megemlékezéseket kiállításokkal vagy a napközi otthoni tanulók szerepléseivel egybekötve. A napközi otthonaink 20. századi fejlődéséről egyedül az Iskolakultúra c. folyóirat egy tanulmánya adott áttekintést.1f
 Pedagógiai örökségünk és Európa címen a Magyar Pedagógiai Társaság felhívást tett közzé.2 A felhívásban megjelölt öt szempont közül ebben a tanulmányunkban csak két szempont figyelembe vételére van lehetőségünk. Ezek: a magyar napközi otthonok tapasztalataiból az Európai Unióba kerülve mit őrizzünk meg és milyen nehéz örökséget hagyjunk el.
 Mielőtt a feltett kérdésekre tömör válaszokat adnánk, kiemeljük a magyar napközi otthonok keletkezéstörténetének néhány tényét. Elsősorban azokat a tényeket említjük, amelyekre büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk.
 Magyarországon a napközi otthonok előhírnökeit emberbaráti (civil) szervezetek a rászoruló gyermekek részére már az 1890-es évek után (csak a téli hónapokra) megszervezték.
Állami szervezésben először Budapest VI. kerületének iskolaszéke határozta el, hogy kísérletképpen napközi otthont állít fel. Az első ilyen napközi otthon az 1901/1902. tanévben a Felsőerdősori iskolában kezdte el működését. Ez a kísérlet sikerült. Budapest vezetősége újabb napközi otthonokat szervezett. Az 1902/1903. tanévben már 32 iskolában egy-egy csoporttal működő napközi otthon volt, amelyek ugyancsak a téli hónapokban működtek. Ezt a következő tanévektől újabbak követték.
 Az 1912/1913. tanévben már 92 napközi otthoni csoport, összesen 7985 gyermekkel biztosította a napközis ellátást a szegény gyermekek számára.
 Az 1942/1943. tanévben már 106 fővárosi iskolában 272 napközi otthoni csoport (10000 gyermek számára) fejtette ki áldásos tevékenységét.3 Vidéken elsősorban az ipari településeken, fokozatosan jöttek létre a napközi otthonok. A legutóbb említett tanévben nagy kiállítással egybekötve (a napközi otthoni pedagógusok számára) megszervezték az I. országos találkozót.
 Az I. és a II. világháborút követő napközi otthoni fejlődés adatait más munkákban részletezték.4
 A napközi otthonok mennyiségi, de minőségi fejlődése - a nők tömeges munkába állása miatt – az 1948/1949., majd az 1964/1965. tanévtől rendkívül jelentős volt. (Központi statisztikai adatokat e fejlődésről csak 1948-tól találtunk.) E rendkívül nagy fejlődés tényeit az intézménytörténeti kutatások (Nagy László, Füle Sándor, Elekes Pál) tárták fel.5 A 2003. évben az általános iskolai tanulók közel 40 %-a részesült napközi otthoni nevelésben.
 A továbbiakban, Magyarország Európai Unióba belépésének idején, a magyar napközi otthonok megőrzendő értékeiről és megszüntetendő problémáiról adunk tömör áttekintést. Az összegzésre azért vállalkozunk, mert erről a témakörről 1948 óta, de különösen az 1957. évtől jelentős közvetlen és közvetett tapasztalatokkal és bőséges ismeretekkel rendelkezünk. Az 1963. évtől már számos publikációban foglalkoztunk e témával.6 A teljesebb jegyzéket a 2004 évben megjelent Napközi otthoni neveléstan c. könyvünkben közöljük.

A magyar napközi otthonok megőrzendő értékei

 A megőrzendő értékek az egyes megyékben, településeken, iskolákban fellelhető jelentős napközi otthoni nevelési, oktatási tevékenység alapján természetesen még bővíthetők. Magunk csak az országosan jellemző értékek kiemelésére törekszünk.
 A megőrzendő értékek között a napközi otthon oly fontos célrendszerének, tevékenységrendszerének kialakulását, a tanulás, a szabadidő és az egészséges életre nevelés tevékenység módjainak fejlődését, a nevelőmunka tervezése, feltételrendszere, a nevelők kapcsolatrendszere szorosan összefüggő kérdésköreinek kidolgozását, a pedagógusképzés és a pedagógus-továbbképzés napközi otthoni nevelőket érintő leglényegesebb tevékenységeit, a napközi otthoni neveléssel foglalkozó hazai szakirodalom gazdagodását és a Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthoni nevelési szakosztályának tevékenységét érintjük.
 A napközi otthonok fontosságának, legfőbb céljának legelső megfogalmazásai között találjuk Nógrády László és B. Czeke Vilma következő felejthetetlen összegzését. „Ezeknek célja: pótolni a családi tűzhely melegét, az igazi otthon számkivetettjeinek testi és lelki táplálékot, testi és lelki nevelést nyújtani – reggeltől estig – a súlyos kereseti és megélhetési viszonyok áldozatainak, a mostoha családi tűzhelyek sápadt hamupipőkéinek, akik különben a magukra hagyatottság keserű kenyerén rágódnak.”7
 A nevelési célok és a konkrétabb feladatok a napközi otthoni szociális, gyermekvédelmi, nevelési funkciói alakulásának megfelelően bővültek. Egyre jobban differenciálódtak.8 Az 1950-1980 közötti években a napközi otthonok célrendszerének megfogalmazására is hatott a célokat túlzottan részletező szocialista „célmániákusság”. A napközi otthonok korábbi társadalmi rendszerekben kialakult céljai, feladatai az 1989. évi rendszerváltozás után lényegében nem változtak. De több iskolafenntartó (elsősorban az önkormányzatok) mintha visszatértek volna a napközi otthon kezdeti céljaihoz. Számos iskola napközi otthonának esetében a „megörzőhely”, a „tanulószoba” jelleg vált jellemzővé. Ezt a hozzáértő iskolavezetők részben tudták ellensúlyozni. A legtöbben azonban nem. Elég csak az 1996-os évtől bevezetésre került Iskolai Pedagógiai Programok napközi otthonokra vonatkozó részeit elemezni. Természetesen kivételek – mint minden tovább említett esetben is –, vannak. Ezt nem fogjuk állandóan hangsúlyozni.
  A napközi otthonok célrendszerének alakulására az 1970-es évek utáni útkeresések (iskolaotthon és klubnapközi) hatottak. Az iskolaotthonok szervezése (különösen Budapesten) hosszabb időre háttérbe szorította a napközi otthonok minőségi fejlesztését. A klubnapközi otthoni elképzelések viszont kedvezően hatottak a napközi otthoni tevékenységrendszer gazdagodására.9 Az útkeresések idején is erőteljes volt a „hagyományos” napközi otthonok mennyiségi fejlesztése, fejlődése. Napjainkban is ez a jellemző.
 Az iskolaotthoni szervezeti forma számos alapvető napközi otthoni nevelési-oktatási probléma megoldását segítette, segíti. Különösen értékes kutatások folytak e témát érintően a szegedi József Attila Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékén (Rózsa Éva) és Csongrád megye több településén. E tanulmány készítője a napközi otthonok és az iskolaotthonok elméleti kérdéseit érintően Rózsa Évával tartott fenn szoros szakmai kapcsolatot. Közösen egy főiskolai jegyzetet is írtak. 10
 A Magyar Pedagógiai Társaság ebben az időszakban egy egésznapos nevelési szakosztályt is működtetett. (Eperjessy Gézáné) Ebben a szakosztályban főként az iskolaotthonok szervezésének kérdéseivel foglalkoztak. Természetesen az elvi problémák tisztázására is törekedtek. Gyakran szerveztek ezekről vitákat.
 Az eddig érintett szervezeti formák kérdésében az 1993. évi Közoktatási Törvény (és az azt követő gyakori - pl. 2003. évi - módosítások) tisztázták a helyzetet, hogy az egész napos iskola fogalma alatt napközi otthon, iskolaotthon és tanulószoba értendő. Az egész napos nevelés és az egész napos iskola értelmezését még az 1997. évi Pedagógiai lexikon adott címszavai sem adják meg kellőképpen.11 Erről bővebben a 2004. évi Napközi otthoni neveléstan c. könyvünkben írunk!
 A célrendszeri és az értelmezési kérdések „nehézségei” ellenére a napközi otthoni, az iskolaotthoni nevelők, az iskolavezetők világosan láthatták, láthatják az alapvető egész napos iskolai szervezeti formák fejlesztési irányait, lényeges céljait, feladatait és tennivalóit.
 A rendszerváltozás utáni közoktatási helyzetünkben érdemes lenne elméleti szinten tovább foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a 21. századi követelményeknek a napközi otthonok vagy az iskolaotthonok tudnak-e jobban megfelelni. A napközi otthonokat érintően elmaradhatatlan annak az elmélyült tisztázása, hogy például onnan a sok különórára járó és az oda nem járó gyermekek számára mely más célrendszerű és tevékenységrendszerű szervezeti formák lennének megfelelőek. Egyértelmű az, hogy a napköziből a sok különórára járó gyermekek számára nem alkalmas a napközi otthonok szokásos napirendje. Ott gyakran tanulni sem tudnak!
 A napközi otthoni nevelőmunka megőrzendő értékei között a legjelentősebb, hogy a százéves magyar fejlődés során a tevékenységi módok rendszere gazdagodott és jól áttekinthetővé vált. A kezdetekben az egészséggondozás (meleg helyiség, étkeztetés, testi- lelki megőrzés, a fürösztés biztosítása) volt a leghangsúlyosabb. Ezt követően mint cél és gyakorlati tennivaló, egyre erőteljesebben jelentkezett a napközi otthonban történő tanuláshoz nyújtott szakszerű nevelői segítség biztosítása.
 Az említett tevékenységi módok mellett a szabadidő értékes eltöltésének igénye (például a játék, a kulturális foglalkozások, az un. munkafoglalkozások, technikai foglalkozások, a sport, a séta, a szórakozás sokfélesége) rendkívüli erővel jelentkeztek. A már említett 1942-43. évi I. Országos Napközi Otthoni Nevelői Tanácskozáson (az akkor megjelent kézikönyvben) az erkölcsi nevelés, azon belül különösen a hazafiságra és a vallásosságra nevelés igénye ezekre fogalmazódott meg. Erre és a sok „jó beszélgetésre” napjaink napközi otthonaiban is nagy szükség lenne. Ezeket az értékeket meg kellene őrizni.
 A Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban a napközi otthoni pedagógusok számára már a II. világháború előtt is szerveződtek továbbképzések. Azokon a továbbképzéseken a vázolt tevékenységrendszer tartalma érvényesült. Ismert az, hogy évtizedeken keresztül a „szlöjd” munkák és a játéktanítás volt a legnagyobb arányú. Az 1957. évtől a továbbképzés tartalma jelentősen  gazdagodott. Ebben az időben Kovács József volt az intézmény igazgatója, és a pedagógiai tanszék vezetője dr. Pásztor József. A napközi otthoni nevelők továbbképzését 1957-1962 között Füle Sándor szervezte.12 Erre a munkára az említett vezetők a Pedagógiai Tudományos Intézeti kutatói munkájából hívták meg.
 Az Országos Napközi Otthoni Pedagógiai és Módszertani Munkabizottság (elnöke Füle Sándor volt) és az időközben országosan megszervezett napközi otthoni szakfelügyelői hálózat (például dr. Abrudbányay János, Eperjessy Gézáné dr.), a Művelődési Minisztérium szakelőadói (Sobor Józsefné, Gulácsi Józsefné, Zentai Jánosné, dr. Daróczy Sándor) rendszeresen segítették, hogy a napközi otthonok az egész országban minél magasabb színvonalon valósítsák meg céljaikat, feladataikat. Ehhez országos fejlesztési tervek (1965-1985. évekre) szakfelügyelői és nevelői továbbképzések, konferenciák sorozata, nevelői tapasztalat gyűjtemények sora járult.13
 Az említett jelentős és országosan jól ismert értékekről a Fővárosi Pedagógiai Intézet 90 évéről szóló Emlékkönyv c. kötet egy szóban sem tesz említést. Még az említett igazgató és tanszékvezető nevét sem említi meg. A napközi otthonokról az egész kötetben egyetlen szó nincs.14 A gyakorló iskola kiváló napközi otthoni szakvezetőit (pl. Sarudi Gyula) sem említik.
 A napközi otthonaink elmúlt száz éves fejlődése során a gyermekek tanulmányi munkájának irányítása, a tanulásban való segítségnyújtás volt (ma is az) a legkiemeltebb, a legnagyobb időt elfoglaló tevékenységi mód. Megőrzendő értéknek tartjuk azt, hogy a napközi otthoni tanulás, a hátrányos, az esélyegyenlőtlen helyzetű és a tehetséges tanulókkal való foglalkozás, mindezeknek a továbbtanulással és a pályaválasztással való összefüggései napjainkban is egyre gazdagodó részei a napközi otthon fejlődő neveléstanának.15 E fontos kérdésekkel kapcsolatosan összegződtek a célok, feladatok, a követelmények, a megvalósítás sokféle tevékenységi típusai, a sajátos „napközi otthoni” eljárások, módszerek, az ellenőrzés és az értékelés formái.
 Különösen megőrzendő érték, hogy kidolgozták (1963) a napközi otthoni tanulási foglalkozás legáltalánosabb didaktikai felépítését.16 Ennek minőségére az is utal, hogy az eltelt 40 év alatt ez a didaktikai felépítés lényegében alig változott.
 A tanulásirányítás, az ismeretek megszilárdítása és számos más kérdés is magas elméleti és gyakorlati szinten került kidolgozásra napközi otthonainkban. Így például az önálló tanulási képesség fejlesztésének napközi otthoni tennivalói.17 Említésre méltó, hogy e témában két tudományos értekezés is készült. 1967-ben Füle Sándor védte meg (ELTE) az első hazai napközis témájú egyetemi doktori értekezését. Erről a Nevelés gyakorlata tanárképző főiskolai segédkönyvben jelent meg egy fejezet. Majd külföldön került megvédésre egy kandidátusi értekezés (dr. Abrudbányay János), amelyet Magyarországon nem publikáltak.
 Az elmúlt 100 évben az iskolai napközi otthoni nevelőmunka megőrzendő értékei között a szabadidőtöltés gazdag formái és tartalmai emelkedtek ki. Ma is kevés olyan napközi otthoni rendezvényt találunk, ahol a gyermekek munkáit, játékait, táncait stb. ne mutatnák be. A napközi otthoni pedagógusok az ilyen foglalkozásokra való felkészítést tartják (még a legmagasabb szintű továbbképzéseken is) a legkívánatosabbnak.
 A napközi otthonok értékes szabadidő foglalkozásaihoz gazdag magyarnyelvű szakirodalom található. Ezek felhasználásával az ifjúság „kultúrlénnyé tétele” (dr. Weszely Ödön szerint) mint a legfőbb nevelési cél napközi otthonaink egy jelentős részében jól megvalósult.18 A megőrzendő értékekre, jó tapasztalatokra támaszkodva az EU-tagország Magyarország pedagógiai, napközi otthoni gyakorlatában a népművészetek, a néptánc, a népdalok, a népi hagyományok, a népmesék, a népzene, a magyar zene, a magyar irodalom és a magyar gyermekirodalom, a magyar filmek kincsei (ezzel együtt a nemzeti identitástudat és a hazaszeretet) még erőteljesebben fognak megjelenni. A lehetőségeket a napközi otthoni pedagógusok is remélhetőleg még jobban kihasználják majd.
 Biztosak lehetünk abban, hogy Magyarországon a magyar iskolákban és a 100 éves napközi otthonainkban az európai kultúra minden fontosabb értékének megismertetése is erősödni fog. A csatlakozás vélhetően jó hatással lesz ezeknek az értékeknek az „importjára”. El kell érnünk, hogy a magyar kultúra nagy értékeivel az EU-tagországok „napközis ellátását” igénybe vevők is megismerkedjenek. Ennek érdekében még rendkívül sokat kell tenni.
  A magyar pedagógiában, napközi otthonaink gyakorlatában, a tanulás és a szabadidő mellett az egészséges életmódra nevelés az egyik alapvető tevékenységi mód. Ezt már a 20. századi kezdetek jól mutatták, amikor a személyi és a környezet higiéniára – még a rosszabb tárgyi–dologi feltételek között is – nagy gondot fordítottak. Az elért eredmények figyelemre méltóak. Bár még mindig elégedetlenek vagyunk, mert az EU-tagországok többségéhez viszonyítva ezen a téren sok a pótolnivalónk.19
 Az iskolai napközi otthoni nevelőmunkának további megőrzendő értéke, hogy a munka pedagógiai tervezésének egymással szorosan összefüggő típusai fellelhetőek. Így például az iskolai pedagógiai programban a napközi otthon többéves tervei, a korszerű életrendet is tartalmazó konkrét tanévi tervek a napközi otthon működéséhez, a havonkénti, a heti és a napi tervek, az egyes foglalkozások tervei. Ezeknek a terveknek a megvalósításához szükséges feltételrendszer és a belső-külső nevelői kapcsolatrendszer a költségvetés adta lehetőségek összefüggései jól ismertek az iskolavezetés, a napközi otthoni munkaközösségek, a napközi otthoni pedagógusok tájékozott, „kiképzett” tagjai előtt. A téma szakirodalma ezeknek az értékeknek a meglétét jól tükrözi.
  A pedagógiai tervek megvalósításához szükséges (legalább a minimális!) személyi és tárgyi-dologi (épület, berendezés, felszerelés), valamint költségvetési vonatkozásai a hozzáértők számára egyértelműek.20 Az Eszterházy Károly főiskola (Eger) levelező tagozatos pedagógia szakos hallgatói képzésük VIII. félévében mindezt megismerik.21 E fontos témákkal az általunk 2002. évben alapított és az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott 120 órás továbbképzési program bőven foglalkozik.22 Ugyanígy a napközi otthoni nevelők kiválasztásának, alkalmazásának követelményei is tisztázottak.23 Mindezek akkor is megőrzendő értékek, mivel rendelkezésünkre állnak, ha kellő képzettség hiányában egyes iskolavezetők, napközi otthoni nevelők alaposabban nem ismerik.
 Hosszú évtizedek munkája, tapasztalatai alapján kidolgozott és megőrzendő fontos érték a napközi otthoni nevelőmunka végzéséhez szükséges kapcsolatok rendszere is.24
 A legutóbb kiemelt, megőrzendő értékkel kapcsolatosan mindig az fogalmazódott meg – ez ma a minőségirányítás egyik fő mondanivalója -, hogy a napközi otthoni nevelés sorsa mindenekelőtt a képzett nevelőkön múlik. A legszínvonalasabban működő (minőségi szempontból jól „átvilágított”) iskolákban ezt ma alapfeltételnek tekintik.25 Az iskolavezetők tennivalóit a napközi otthoni nevelőmunka irányításában már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazták.26 Napjainkban a legkiválóbb iskolavezetők, akik a napközi otthoni nevelő munka fejlesztését is fontosnak tartják, e tennivalókról nem feledkeznek meg. A problémák során majd az ettől eltérő gyakorlatra utalni fogunk.
 A megőrzendő értékek témakörének egyik középponti kérdése lehet, hogy a napközi otthonok fejlesztéséhez a pedagógusképzés és a pedagógus-továbbképzés mivel járul, mivel járulhat hozzá. Ennek fejlődéstörténetét alaposabban ismerjük. Minderről egy külön tanulmányt szándékozunk készíteni. Most csak a legfőbb megőrzendő értékmutatókat emeljük ki. A pedagógusképzésben az 1960-as évektől kezdve erőteljesebben foglalkoztak a napközi otthoni nevelőmunkára történő felkészítéssel. A tanítóképző intézetekben, tanárképző főiskolákon (de egyes egyetemeken is) a legtöbb esetben egy félévben, 30 órában foglalkoztak az elméleti ismeretekkel és a gyakorlati tennivalókkal. Ezt a munkát az 1963-1992 közötti években Esztergomban és Budapesten (saját programunk és könyveink alapján) mi is végeztük.
A tanárképző főiskolákon az 1972. évtől a pedagógia szak keretében történt a napközi otthoni nevelőmunkára való felkészítés.27 1995-től az Eszterházy Károly főiskolán és a Juhász Gyula főiskolán (Szegeden) folyt, folyik ilyen felkészítés. Az egri főiskola ilyen programját kidolgoztuk.28 Ennek megvalósításában még a 2004. évben is közreműködünk. Megőrzendő értékek állnak rendelkezésünkre (program, tantárgyi rendszer, félévenként megújított tematikák, főiskolai jegyzet) sok-sok ezer főiskolai hallgató számára.
A pedagógus-továbbképzés (a pedagógusképzést megelőzve) foglalkozott a napközi otthoni nevelőmunkára történő felkészítéssel. A legszélesebb körű és tartalmilag is elismerésre méltó helyzet az 1960-as évek elejétől alakult ki. (Erre már utaltunk.) Az 1989. évi rendszerváltásig valamennyi megyében, városban törődtek a napközi otthoni nevelők, az iskolavezetők ilyen sajátos tartalmú hozzáértésének a biztosításával. Azóta ez a téma a legtöbb helyen háttérbe szorult.
A napközi otthoni nevelés megőrzendő értékei között a speciális szakirodalom is kiemelendő. E témakör szakértői között időrendben az alábbiak a legismertebbek. Nógrády László, B. Czeke Vilma, Burghardt Erzsébet, Nagy László, dr. Füle Sándor, dr. Abrudbányay János, dr. Eperjessy Gézáné, Kereszty Zsuzsa, dr. Rózsa Éva, Kelendi Gyuláné, Szalóki Béláné. A felsoroltak könyveinek, tanulmányainak, cikkeinek többsége napjainkban is hasznosítható. Nem megőrzendő érték, hogy az említettek – néhány kivétellel – nem sok hivatalos elismerést kaptak. Bár annál nagyobb elismerés volt az, ha munkáik sok-sok kiadásban jelentek meg és a napközi otthoni nevelők tevékenységét segítették. Érdemes lenne – éppen a megőrzendő értékek felmutatása céljából –, hogy a felsoroltak munkáiból egy válogatást készítenének és adnának közzé a napközi otthoni nevelők az iskolavezetők számára. Sajnálatosnak tartjuk, a megőrzendő értékek között nem tudjuk felsorolni, hogy például a 100 éves jubileum tiszteletére elkészült A napközi otthoni nevelés bibliográfiája. Remélhetőleg egy ilyen bibliográfia (mert ahogy utaltunk rá, jelentős a magyar szakirodalmi anyag), a 21. század elején elkészül. Mutatná azt a fejlődést, amelyet a napközi otthonok 100 éves fejlődése során elértünk. Szomorú lenne, hogy csak a külföldi szerzők könyvei, tanulmányai, cikkei (ami hazánkban meglehetősen gyakori), kerülnének propagálásra. A magyar értékeket sokszor elhallgatják, nem becsülik. Tisztelet a néhány kivételnek.
Az egész napos iskolai nevelés (ezen belül mi elsősorban a napközi otthonokra és az iskolaotthonokra gondolunk), megőrzendő értékei közé tartozik, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság keretei között (az 1970-es évek tájékán) létrejött az egész napos nevelési szakosztály. Ez a szakosztály Eperjessy Gézáné dr. és Kereszti Zsuzsa vezetésével fontos, értékes munkát végzet. Sajnálatos, hogy ez a szakosztály „bejelentés nélkül” megszűnt.
A 2002. évben (dr. Füle Sándor kezdeményezésére) dr. Trencsényi László főtitkár segítségével megszerveződött a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) napközi otthoni nevelési szakosztálya. A 19 alapító tag közül 17 napközi otthoni pedagógus. E szakosztály tevékenységéről az Új Pedagógiai Szemle több számában olvashatunk. Az új szakosztály legjelentősebb munkája 2002-ben az volt, hogy az Oktatási Minisztérium részére kidolgozta az Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez c. anyagot. Az OM ezt az ajánlást kedvezően fogadta.29 A napközi otthonok fejlesztésére az ajánlás felhasználásával (dr. Csonka Csabáné) kitűnő előkészítést végeztek. A társaság főtitkára mintaadónak nevezte, hogy a napközi otthoni nevelési szakosztály anyaga a minisztériumban egy komoly tervkészítés alapját képezte. Az említett szakosztály tevékenységének jelentős eseménye volt az is, hogy 2002-ben a családpedagógiai szakosztállyal közösen konferenciát szervezett. Ezen azt vitatták meg, hogyan tudnák segíteni az esélyegyenlőtlen családok és a napközi otthoni gyermekek felzárkózását.
A napközi otthonokban található nagy számú esélyegyenlőtlen (közöttük a sok roma) gyermek problémájának megoldása továbbra is kiemelt feladata lesz a napközi otthoni nevelési szakosztálynak. Reméljük, hogy az Oktatási Minisztérium, az átdolgozás alatt lévő Nemzeti Fejlesztési Terv, valamint az európai uniós pályázatok lehetőségeket teremtenek az esélyegyenlőség biztosítása kérdésében a magyar iskolák, a  napközis gyermekek számára is.


A napközi otthoni nevelés megszüntetendő problémái

Egy, az 1965. évben készült tanulmányban áttekintettük a magyar iskolai napközi otthoni nevelőmunka addigi fejlődését és távlatait. Ebben az általunk irányított, de a Művelődési Minisztérium által szervezett országos felmérés adataira támaszkodtunk. Azóta hazánkban ilyen felmérés nem történt. (Bár a minisztérium azt a 2004. évre tervezte.) Az akkori minisztérium szakelőadója (dr. Daróczy Sándor) az általunk összegzett felmérés eredményeit egy cikkben ismertette.30
Az említett – majdnem négy évtizeddel ezelőtt készült – tanulmányban és cikkben érintett problémák többsége (ezt szomorúan állapítjuk meg), a mai napig nem került végleges megoldásra. Ez közoktatás-irányítási kérdéseket is felvet. De felveti a napközi otthonok elhanyagolásának kérdését. Ezt az elhanyagolást a rendszerváltozás óta különösen érzékeljük.
A napközi otthonokat érintő régi problémák (amelyeket az EU-ba való belépésünk után „szívesen hagynánk” magunk mögött), a következők: a minőségi fejlesztés nem tart lépést a mennyiségi fejlesztéssel; a napközik problémája nem közügy; az állami és a társadalmi erők nem koncentrálják erejüket a napközi otthonok helyzetének megjavítására; a napközi otthoni nevelők kiválasztása, főiskolai képzése és továbbképzése nem általános és nem erőteljes; a napközi otthonok elvi pedagógiai, sajátos módszertani kérdéseinek kidolgozása érdekében nem folynak tudományos vizsgálatok, (maga a pedagógia tudománya is lebecsüli a napközi otthoni pedagógiát!); a nyelvtanulás segítése hiányzik a napközi otthonok többségéből; az új szervezeti formákat érintően ( például iskolaotthon) nem folynak kísérletek.
Az utóbbi évtizedben több régi és új probléma „élesebben” jelent meg. Ebben a részben ezekről a nehéz örökségünkről, a megoldásra váró problémákról írunk. Ezeket nem vihetjük be az európai határokon belüli EU-országok pedagógiai gyakorlatába, illetve a magyar pedagógia, a magyar iskolák, a magyar napközi otthonok gyakorlatába. A problémák: a napközi otthonok fejlesztésének nincs koncepciója; a feltételrendszer legminimálisabb elemeinek a biztosítására sem kerül sor a legtöbb esetben; a napközi otthoni pedagógusokat az iskolavezetők, a nevelőtestületek, a szülők közössége gyakran lebecsülik; a napközi otthoni napirendek nem kellően igazodnak az 1996. évtől csökkentett foglalkoztatási időhöz, hiányzik a napközi otthoni tanulók szüleinek bekapcsolása a nevelőmunka különböző területeire, így például a szabadidő igényes eltöltésének megoldásába. Végül a problémák között megemlítjük, hogy a különböző alternatív pedagógiai rendszerek vagy azok egyes elemeinek kívánatos alkalmazása napközi otthonaikban (ha arra ritka esetben sor kerül), nem kellő elméleti felkészülés alapján történik.
A legnagyobb problémának tartjuk (amit semmiképpen nem vihetünk magunkkal az Európai Unióba), hogy nincs elgondolása (koncepciója) az iskolai napközi otthoni nevelő munka fejlesztésének. A közoktatás más területein ilyen elgondolások, nézőpontok  mindenhol találhatóak. A napközi otthonok közeli, közép- és távolabbi távlatú tervét egy 2003. évi (már említett) minisztériumi előterjesztésben olvastuk. Ehhez az említett „Ajánlás” szolgált alapul. Sajnos, a minisztérium vezetőinek (2003. évi) döntése alapján az előterjesztés, költségigényei miatt,  lekerült a napirendről.
Mindezek mégis indokolnák egy fejlesztési elgondolás (koncepció) kidolgozását. Amennyiben ezt az illetékes minisztérium és az arra illetékes kutató intézetei nem teszik meg, akkor a Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthoni nevelési szakosztálya a közeli években egy ilyen fejlesztést vázoló elgondolás (koncepció) kidolgozására kísérletet tesz.
Központi fejlesztési elgondolás (koncepció) hiányában a fejlesztés az iskolafenntartók lehetőségeitől függ. Ezek a lehetőségek különösen a költségek miatt különbözőek. Mindezért egy országosan is jól észrevehető fokozatos fejlesztés tőlük hamarosan nem várható. Reméljük azt, hogy néhány önkormányzat vagy egyház vagy alapítvány ilyen erőfeszítéseket a napközi otthonok minőségi fejlesztése érdekében tenni fog.
Továbbra is az iskolavezetés tartalmi fejlesztő munkája a legbiztosabb pont. Illetve az lenne, ha az iskolavezetés a napközi otthonokra, az iskolaotthonokra, a tanulószobákra nagyobb gondot fordítana. A tartalmi fejlesztéshez a gyakran felülvizsgálatra utalt Iskolai Pedagógiai Program (IPP) ad lehetőséget. Megállapíthatjuk, hogy az általunk értékelt iskolai pedagógiai programokban, pl. a napközi otthoni nevelés fentebb felsorolt megőrzendő értékei közül alig találunk néhányat. Ez azért lehet így, mert az iskolavezetők egy része, jó része (?) a napközi otthon 100 év alatt kialakult neveléstanában nem kellően tájékozott. Vagy a vele járó foglalkozásra már nincs ereje!?
Az illetékes minisztérium, az iskolafenntartók, a közoktatásivezető-képzést szervező intézmények legalább az iskolavezetők napközi otthoni tájékozottságáról gondoskodhatnának. Az iskolavezetőkkel szemben annak az igénynek is növekednie kellene, hogy a napközi otthoni nevelőmunka megőrzendő értékeinek megtartását, annak ötletes, kreatív megújítását rendszeresen napirenden tartsák. A minőségbiztosítást e területen is valósítsák meg.31
A felsoroltak mellett az iskolák napközi otthoni munkaközösségei rendkívül sokat tehetnek a napközi otthonok fejlesztése érdekében. Ehhez az iskolai pedagógiai programokhoz adott összegzéseik, éves terveik szolgálhatnak alapul. Ezen a területen is jellemzőek a problémák. Bár rendkívül jelentős, előre mutató kivételekkel is találkozunk az ország különböző területein.
Az eddig kiemelt legnagyobb probléma megoldatlanságából fakadnak a napközi otthoni nevelőmunka kidolgozott feltételrendszere gyakorlati megvalósításának rész- és alkérdései. Az ide tartozó konkrét kérdéseket a már említett főiskolai jegyzetünkben (1997) és az új Napközi otthoni neveléstan c. könyvünkben (2004) összegezzük. A legszívesebben az EU határain kívül hagynánk azt a súlyos problémát, amely a napközi otthonok személyi állományának helyzetét mutatja. Sajnálatos, hogy az illetékes szervek ezzel a kérdéssel évtizedek óta nem tudtak megbirkózni. Nem voltak képesek, sőt gyakran még az iskolavezetők sem képesek arra, hogy egy állandó, erős, stabil napközi otthoni szakember- gárdát kiválasszanak, kiképeztessenek, hogy biztosítsák a napközi otthoni nevelők rendszeres és igényes továbbképzését. (Több igazgató a kötelező továbbképzés néhány foglalkozására sem biztosítja az ott résztvevő helyettesítését! Nem ismerik az 1997. évi rendeletet!?) Biztosítaniuk kellene, amennyiben az tőlük függ, a napközi otthoni nevelők erkölcsi, anyagi megbecsülését. Volt idő, amikor a rendkívül nehéz és fontos napközi otthoni nevelőmunkáért az ott dolgozók pótlékot is kaptak.
A gyakran változó jelenlegi személyi állomány, amely sokszor kiképzetlen (sőt, néha a napközi otthoni gyermekek sorsa iránt is közömbös), jelentős gátja annak, hogy a napközi otthonok igazi nevelő szerepüket betölthessék. Az eddig említett és még az elérhető szakirodalmi anyagok alapot adnak arra, hogy a minisztérium, az iskolafenntartók, az iskolavezetők, a munkaközösségek összegezzék a napközi otthoni nevelők kiválasztásának, kiképzésének, továbbképzésének tennivalóit. Ehhez a már említett MPT szakosztály továbbra is minden segítséget megad. Hamarosan meg kell akadályozni, hogy a napközi otthoni pedagógusok között ilyen nagy arányú legyen a fluktuáció, a személyi ingadozás, amely gyors és szabálytalan.
Országos vitákon, főként az iskolavezetők továbbképzésében középpontba kellene állítani a napközi otthonok tárgyi-dologi feltételeinek kritériumrendszereit. Itt elsősorban a minimális épületi, berendezési és felszerelési igényekre gondolunk. De jó lenne tisztázni az optimális tárgyi-dologi feltételek rendszerét is.
A Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthoni szakosztályának ajánlásában a minimum tárgyi-dologi feltételek összegződtek. Ezt Rákli Lászlóné szombathelyi és Pappné Halász Teréz budapesti napközi otthoni nevelők javaslatai alapján Füle Sándor készítette.
Az EU-tagországok napközis ellátásában a tárgyi, dologi feltételek biztosítása sürgősen tanulmányozásra szorul és Magyarországon is megvalósítandó.32
A napközi otthonok felszerelésének, pénzigényesebb programjainak biztosításához az iskolák költségvetéséből jellemzően nem jut pénz. Néhány szerencsés kivételről is tudunk. Egy iskolán belül is nagy ellentétek figyelhetők meg az osztályok tárgyi-dologi feltételeinek biztosítása és a napközi otthonok ellátása között.
A magyar napközi otthonok problémái között a legsúlyosabbnak azt a jelenséget tartjuk, amely a napközi otthonokban működő diplomás pedagógusok gyakori lebecsülését mutatja. Ezt a jelenséget, mint nehéz örökséget „szívesen hagynánk” az új EU határokon kívül! Hangsúlyoznunk kell, mert rendkívül „kényes” kérdésről van szó, hogy megállapításunkkal szemben számos jó gyakorlat is található iskoláinkban. De mivel lehet azt magyarázni, hogy a napközi otthoni pedagógusok leggyakoribb panasza (egy 2003/2004. évben történő továbbképzésünkön ez erőteljesen megjelent), hogy „egyes” iskolavezetők, „egyes” osztályokban dolgozó, tanító tanárok,  „egyes” szülők nem becsülik kellőképpen a napközi otthoni nevelő által végzett munkát. Ezek a nevelők a beosztás lebecsülését is tapasztalják. Ezért tesznek meg mindent, hogy minél hamarabb elkerüljenek a napközi otthonokból. S ez a kör szinte megállíthatatlan, ha az alapproblémát nem tudják kezelni. A „jelenség”, a történelmileg kialakult hamis hierarchia már régen ismert és nem csak hazánkban ismert.
Robert Dottrens, a genfi egyetem professzora  (1954-ben) egy UNESCO konferencián a pedagógusokról tartott előadásában a következőket mondta: „Innen adódik történelmileg az a hamis hierarchia, amely egymás fölébe helyezi az óvodai oktatót, az elemi iskolai oktatót, a középiskolai tanárt és az egyetemi professzort. Megfeledkeznek arról, hogy ezek valamennyien emberi lényekkel állnak szemben ezek szellemi és érzelmi fejlődésének különböző pillanataiban.”33 Az idézett gondolatok egyértelműen bizonyítják, hogy mennyire tájékozatlanok azok, akik a napközi otthoni nevelőket lebecsülik.
 A napközi otthoni nevelőmunka rendszerváltozás utáni problémái között (különösen 1996-tól) a napi foglalkozási idő csökkenése okozott és okoz gondokat. A korábbi 5 órás foglalkozások az alsó tagozatban 3 és fél órára, a felső tagozatban 3 órára csökkentek. A napközi otthoni nevelőmunka több évtized alatt kialakult gazdag tevékenységrendszere ebbe az időkeretbe nem fér bele. A napközi otthonba érkezés számos teendője, az étkezés, a délelőtti tanulás után elmaradhatatlan pihenés, az agy regenerálódása, a tanulás, a játék, az esetenkénti séták, a sport, a változatos kulturális és technikai foglalkozások stb. a napirendbe alig férnek bele. Természetesen nem arról van szó, hogy minden nap minden foglalkozásra sor kerüljön. De vannak alapvető tevékenységek, amelyek egyetlenegy napon sem maradhatnak el.
 A napközi otthoni foglalkozási idő csökkenése, a különórák növekedése, a napközi otthonok életrendjének, de az egész iskola napi, heti, havi életrendjének, napirendjeinek alaposabb átgondolását teszi szükségessé. Az átgondolás során elmélyülten kell elemezni a biológiai, a modern agykutatási, a pszichológiai és a pedagógiai nézőpontokat. Sajnálatos, hogy ez a gondos mérlegelés csak az egészen kiválóan felkészült iskolavezetők, tantestületek és szülői közösségek esetében tapasztalható. Nagy hibának tartanánk, ha a napközi otthonok 100 év alatt kialakult megőrzendő értékei az ilyen szervezetlen esetekben, a mindennapi pedagógiai gyakorlatban nem érvényesülhetnének. Véleményünk szerint e probléma megoldása elsősorban az iskolavezetés feladata.
 A napközi otthoni nevelés szívesen elhagyható kérdései, nem kellően indokolható gyengeségei, problémái között kiemelkedik a napközis tanulók szüleinek megszervezése ill. bekapcsolása a napközi otthon munkájába. Ismeretes, hogy több alternatív pedagógiai rendszerben, de számos ország pedagógiai gyakorlatában a szülők részt vesznek a nevelőmunkában. Itt elsősorban a rátermett,  a valamiben „tudós” és az ilyen tevékenységre vállalkozó, bizonyos szempontból felkészített szülők bekapcsolására gondolunk. Ilyen tevékenységről kutatásaink alapján, e témakörben készült új könyvünkben bővebben beszámolunk.34
A szülők napközi otthoni nevelőmunkába való bekapcsolása mellett gondolni kellene a nevelőtestület erre alkalmas tagjainak legalább évenként egy-egy alkalommal történő bekapcsolódására a napközi otthoni nevelési lehetőségek kihasználása és erősítése céljából. Ha ezt a problémát iskoláink, napközi otthonaink meg tudnák oldani, akkor a „napközis tanuló” megnevezés irigyelt lehetne a nem napközis tanulók részéről is. E probléma felvetését az is indokolja, hogy a napközi otthoni nevelők nem érthetnek „mindenhez”. Így az általuk végzett tevékenység nem lehet olyan gazdag tartalmú, mintha abba a szülőket és más pedagógusokat is időnként bekapcsolnának.
A rendszerváltozás óta az alternativitás és a pluralizmus eszméjének megjelenése után iskoláink, napközi otthonaink, iskolaotthonaink egy részében megjelentek az alternatív pedagógiai rendszerek gazdag tartalmai. Ebből ott adódtak problémák, ahol a felkészülés elméleti és gyakorlati szempontból nem volt kellően alapos. Több ilyen helyzettel találkoztunk. Probléma főként ott jelentkezett, ahol az egyes alternatív pedagógiai rendszerek „kiragadott” elemeit próbálták meg beilleszteni a hagyományos napközi otthoni rendszerbe. Az általunk megfigyelt esetekben a hagyományos és az új pedagógiai rendszerek (vagy azok egyes elemei) között az új javára nem mindig jelentek meg a minőségi nevelési és oktatási különbségek. Ha ezt az új elem vagy az új pedagógiai rendszer nem biztosítja, akkor miért érdemes egy jól kiforrott és bevált hagyományos napközi otthoni pedagógiai rendszert megbolygatni A megújításnak (innovációnak) rendkívül komoly feltételei és követelményei vannak. A jelentősebb változtatásokhoz jóval alaposabb elméleti, nevelésfilozófiai, pszichológiai és pedagógiai felkészültségre van szükség. Mindehhez egyértelműen szükséges a napközi otthoni nevelőmunka értékeinek, céljainak, követelményeinek, tevékenységrendszerének, eljárásrendszerének gyakori ellenőrzése és értékelése. Sajnálatos, hogy napközi otthonainkban (számos kivételről itt is beszélhetünk) még nem láttunk olyan érdemi, minőségi változtatásokat az alternatív pedagógiák hatására, amelyek jobban beváltak volna az időben „összezsugorított” napközi otthonaink munkájában.
E téma vizsgálatát az is indokolja, hogy (a magyar iskolák, a magyar napközi otthonok) az Európai Unió tagországainak napközis ellátását megismerve újabb és újabb ötletekkel gazdagodhatnak. A fentiekben azt is érzékeltetni kívántuk, hogy egy kialakult pedagógiai rendszerbe más pedagógia rendszerek elemeinek meggondolatlan bekapcsolása gyakran nem hozza meg a kívánt eredményt. Erre az utóbbi években (de 2004-ben is) több iskolában közvetlen tapasztalatokat szerezhettünk. Az iskolavezetés, a napközi otthoni munkaközösség, valamennyi napközi otthoni pedagógus elmélyültebben foglalkozzon az alternatív pedagógiai rendszerek napközi otthoni alkalmazási lehetőségeivel. Érdemes ebből a szempontból például a Montessori pedagógiai rendszer tanulmányozását elvégezni.35
* * *
A fentiekben kiemeltük a 100 éves magyar napközi otthonok pedagógiai örökségének főbb kérdéseit. A megőrzendő értékek és a vizsgált, megszüntetendőnek ítélt problémák vitát igényelnek. Ezek a viták már a 2004. évben több területen szerveződnek. Fontos lenne, hogy Magyarország valamennyi általános iskolájában (ahol napközi otthonok és iskolaotthonok működnek), a leírtakról beszélgetéseket, vitákat folytassanak és minden esetben összegezzék a tanulmányban található kérdések melletti és az ellene szóló érveket.
Az Európai Unióhoz történő magyar csatlakozás alkalmat ad alaposabb számvetés készítésére. A leírtak alapján is láthatjuk, hogy a 2004. évben a magyar pedagógia egy „szürke” ágában, az értékes és mégis küszködő napközi otthoni nevelőmunkában hol tartunk. Rendkívül fontos ez az év abból a szempontból is, hogy a 100 éves magyar napközi otthonok örökségét elmélyülten áttekintsük. Az „Európai Tükör”-ben való megjelenésünk, majd az örökségünk értékének megmérettetése ezután következik.
A leírt megőrzendő értékeket, mint magyar megoldásokat büszkén kínáljuk valamennyi EU-tagország napközis „ellátásának” fejlesztéséhez.36 De a leírtak mindenekelőtt nekünk szólnak. A magyar iskoláknak, az iskolavezetésnek, a nevelőtestületeknek, a napközi otthoni nevelőknek és munkaközösségeiknek, a szülői közösségeknek a feladata, hogy magasabb minőségi szinten (a jelzett problémákat is megoldva) gondoskodjanak a magyar iskolai napközi otthonok jövőjéről. És a legfontosabbról, a közel 400 ezer napközis tanuló boldog és értékes gyermekkoráról.

Hivatkozott irodalom

1 Füle Sándor (1999): Az iskolai napközi otthonok 20. századi fejlődése. Iskolakultúra, 4.sz. 54-60. p.
2 Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről. 2003. június – 2004. január. Új Pedagógiai Szemle, 2004. február. 143-144. p.
3 Füle Sándor (1966): Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka fejlődése és perspektívái. Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1965. Akadémiai Kiadó, Budapest. 313-337. p.
4 Füle Sándor (1997): Alkalmazott pedagógia. Eger. 11-26. p.
5 Elekes Pál (1971): Napközi otthonaink története. In: Ismerkedjünk az iskoláinkban folyó egész napos neveléssel. Magyar Pedagógiai Társaság, Bp.
Füle Sándor (1957): Alkalmazott pedagógia I.m. 11-20. p.
Nagy László (1957): Kézikönyv az általános iskolai napközi otthon vezetők számára. Tankönyvkiadó, Bp.
6 Füle Sándor (1975): Nevelőmunka az általános iskolai napközi otthonokban. Tankönyvkiadó, Bp. 235 p.
7 Nógrády László-B. Czeke Vilma szerk. (1930): A gyermekszeretet iskolája. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye közönsége.
8 Füle Sándor: Nevelőmunka az általános iskolai napközi otthonokban. I.m. 49-50. p.
9 Eperjessy Gézáné (1981): Mire jó az egész napos nevelés? Tankönyvkiadó, Bp.
Kereszty Zsuzsa (1983): Bevezetés az egész napos nevelőmunkába. Tankönyvkiadó, Bp.
10 Füle Sándor, Rózsa Éva (1974): A napközi otthoni és az egész napos iskolai nevelőmunka. Tankönyvkiadó, Bp.
11 Pedagógiai lexikon I. kötet. (1997), Keraban Könyvkiadó, Bp, 313 p.
12 Füle Sándor (1960): Napközi otthoni nevelők továbbképzése a fővárosban. Köznevelés, március 9. Füle Sándor (1960): A budapesti napközi otthoni nevelők továbbképzésének 1960/61. évi programja. Köznevelés. október.
13 Gulácsi Józsefné szerk. (1960): Általános iskolai napköziotthon–vezetők tapasztalatainak gyűjteménye. Művelődésügyi Minisztérium.
14 Emlékkönyv 1912 – 2002. 90 éves a Fővárosi Pedagógiai Intézet. Fővárosi Pedagógiai Intézet. Bp. 2002. 82-216. p.
15 Füle Sándor (2004): Napközi otthoni neveléstan. Okker Kiadó, Bp.
16 Füle Sándor: Alkalmazott pedagógia. I.m. 111-112. p.
17 Füle Sándor (1973): Nevelőmunka az iskolai napközi otthonokban és az egész napos iskolákban. In: A nevelés gyakorlata. Tankönyvkiadó, Bp.
18 Weszely Ödön (1905): Pedagógia. Révai Bp. 31 p.
19 Füle Sándor: Alkalmazott pedagógia. I.m.: 95-101. p.
20 U.o.: 57-65. p.
21 U.o.: 201-232. p.
22 Füle Sándor (2002): Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka elmélete és gyakorlata. 120 órás továbbképzési program. Jóváhagyta az OM 382/12/2002. sz. határozatával.
23 Füle Sándor: Alkalmazott pedagógia. I.m: 59-61. p
24 U.o.: 65-82. p.
25 Ld.: Módszertani Közlemények, 2004. 1. Füle Sándor írása
26 Füle Sándor (1962): Az igazgató feladatai a napközi otthoni nevelőmunka irányításában, ellenőrzésében. Köznevelés, február 20. (Erről a témáról Abrudbányay János és Eperjessy Gézáné is írt későbbiekben egy-egy cikket.)
27 Ennek programját az Művelődésügyi Minisztérium Pedagógiai – Pszichológiai Szakbizottsággal kidolgoztuk. (1972) Erre az előzőekben utaltunk is.
28 A program alapján és az 1995-től végzett gyakorlati munka alapján dolgoztuk ki a 120 órás pedagógus továbbképzési programunkat.
29 Ajánlásunk (A Magyar Pedagógiai Társaság Napközi Otthoni Nevelési Szakbizottságával kidolgozva) 2002 decemberében eljutott az oktatási miniszterhez. Arra több hónap múlva kaptunk választ. Az Ajánlás alapján a minisztérium egy előterjesztést készített.
30 A tanulmányra már utaltunk. Itt megemlítjük, hogy az országos helyzet felméréséhez 1963-ban szempontokat dolgoztunk ki. Az összegzett anyag megjelent. Füle Sándor (1963): A napközi otthonok 1962-63 tanévi nevelő munkájának tapasztalatai és a jövő tanévi továbbfejlesztés irányai. Országos Pedagógiai Intézet. Bp. Ezt a felmérést Daróczy Sándor a Köznevelés 1963. szeptember 27-i számában ismertette.
31 Füle Sándor (2002): Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka minőségének fejlesztése. I. Módszertani Közlemények, 5. sz. 193-197. p.
Füle Sándor (2003): Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka minőségének fejlesztése II. Módszertani Közlemények, 1. 17-23. p.
32 Az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás az Európai Unióban. EURYDICE. Az Európai Oktatási Információs Hálózat Magyarországi Képviselet. Bp. 1998. 35-59. és 131-141. p.
33 Az elemi iskolai tanítók oktatása és képzése. Pedagógiai Tudományos Intézet anyagszolgáltatása. Közli: Füle Sándor, 1956. Bp. 49-50. p.
34 Füle Sándor (2002): Párbeszéd a szülők és a pedagógusok között. Okker Kiadó, Bp.
35 Kereszty Zsuzsa és T. Hajabács Ilona szerk (1995): Több út. Alternatívitás az iskolázás első éveiben. Tanítók kiskönyvtára. 7. IFA – MKM – BTF.
36 Economist Intelligence Unit (EI) „A kibővített Európa: Tények és remények” c. anyag értékelése. TIT Hírek,. 2003. december. 7. p.





Készítette