Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Trencsényi László, Szabó Imre
Események, tájékoztatók

Interjú - Fórum
Kelemen Elemér, Trencsényi László
Pedagógiai örökségünk II.

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Német rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 2. SZÁM

Tóth Dezső: Epizódok Dáka iskolatörténetéből

Dáka a Kisalföld és a Bakony találkozásánál, Pápától mintegy 7 kilométerre lévő kisközség. E jellemzők évszázadokon át meghatározták a község életét, a lakosság életviszonyait, köztük a műveltség mutatóit is. A szociológiai jellemzők közül az alábbiakban a műveltséget meghatározó iskolával, annak két és félszázados történetével kívánok foglalkozni, helyesebben, működéséből néhányat kiemelve, azokon bemutatva múltját. A múltját, hiszen az ismert történelmi körülmények miatt a község iskolája 1975-ben megszűnt. Mondhatjuk úgy is, nyomtalanul eltűnt, mert az utolsó évfolyamok is az életkor felén túl vannak, s velük együtt elfelejtődik a községi iskola is. Nem kívánok hosszabban foglalkozni az iskola hiányával, ezt a hiányt ma már sok száz település a saját életén érzékeli. S hogy végleg el ne felejtődjék Dáka iskolája, ez a célom ezzel a dolgozattal.

Néhány szó a múltról

A kutatáfsok szerint a községben az 1700-as évek elején létesült az első iskola. A történelemből ismerjük a század eleji viszonyokat. A törökök alig néhány éve hagyták el az országot, máris új háború – a Rákóczi-féle szabadságharc – dúlta a Dunántúl vidékét is. A század elején alig-alig laktak a településen, az adatok szerint 4 lakott egész és 7 lakott negyed telek volt a községben.2 Ez 50-60 főt jelentett. Földesura Botka Ferencné, aki már 1698-ban tataroztatja a templomot, mely ekkor a reformátusok kezén volt. Ebben az időszakban még nincs tudomásunk az iskola létezéséről. 1720-ban már 13 jobbágycsalád él a faluban, kb. 70-80 fő. A század elején a török után újabb veszedelem tizedeli a lakosságot, legalábbis nehefzíti a mindennapi életet: a vidéket dúló osztrák csapatok. Érdekes epizódot jegyzett fel az emlékezet ebből az időből. A pár évtizeddel később tartott református vizitációkor elmondták a helyi elöljárók, hogy a református templom harangját Orbán István kocsira tette és úgy bujdosott vele a Bakonyban, míg az osztrák csapatok elvonultak a vidékről.3 A kuruc időkben V. Botka Ferenc fia – Ádám – átpártolt az osztrákokhoz, s ezért 1708. december 19-én Sárospatakon kivégezték. A család fiúágon kihalt, s a dákai birtokot több más birtokkal együtt elkobozták, uralkodói jutalomként a Nádasdy-család kapta. A református földesúr után így lett a község ura a később rekatolizált Nádasdy Boldizsár. Nevéhez kötődik egy másik emlékezetes tett is: 1752-ben elkergette a faluból a református prédikátort, Rákóczi Zsigmondot.4
Az első iskola létesítéséről csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre. Több forrás is említi, hogy 1732-től 1774-ig tanító volt a faluban Verbai György.5 Az említett időszaktól kezdve az iskola megszűnéséig azonban rendelkezünk adatokkal. A közel 250 év alatt 40 tanító működött a faluban. Ha a második, a katolikus iskola megnyitásáig, 1906-ig vesszük az adatokat, 13 tanítóról tudunk. Az általuk eltöltött évek átlaga a faluban 14,5 év. Eddig az időpontig egy rector, később oskolamester tanította a dákai gyerekeket. Ettől kezdve 1945-ig 2 tanító nevelt, utána volt olyan időszak, amikor öten látták el ezt a feladatot. Az általuk eltöltött évek átlaga mindössze 2,5 év.
Az első iskola épületét nem ismerjük, de a helye bizonnyal meghatározható. Abban az időben a falu északkeleti szélén, ma a közepén található a református templom és a mai iskola épülete is a templom mellett van. A későbbi dokumentumokból ismerjük, hogy az iskolát többször átépítették, de új épületről nincs adat. Ebből arra lehet következtetni, hogy az iskola helye állandó. A község a magyarországi reformáció elterjedése után az elsők között csatlakozott az új valláshoz. Több dokumentum bizonyítja, hogy Pápán és a környező községekben az új hit terjesztője Bálint pap volt.6 „Pápa városát 1531-ben Bálint pap vivé az evangéliumi világosságra”-olvashatjuk a bizonyítékot. Ugyanezt jegyzi fel Fodor Ferenc cseszneki lelkész is kéziratban hátrahagyott írásában: „Török Bálint  egy Bálint pap nevű prédikátor szolgálatával élt, ki által Pápát és e tájon lévő faluit reformálta…” A török időkben nem nőtt a lakosság száma, viszont a vallás terjedését nem akadályozták, írás maradt arról, hogy  1618-ban már működött a Pápai Református Egyházkerület 29 egyházzal, és a szomszédos Kéttornyúlakon Szeli Gergely volt a lelkész. Az iskolák létesítése azonban későbbi, de tudjuk, hogy elsősorban a református egyház keretén belül alakultak. A prédikátorok voltak a tanítók, így természetes, hogy az egyházak előbb alakultak meg. A dákai református leányegyházról az első adat 1732-ből való, és az első tanító neve is ebből az évből van. 1630. június 18-19-én volt a zsinat Pápán, amelyen határoztak az iskolákról is a törvény VII. fejezetében.7 A török kiűzése, a Rákóczi-szabadságharc után nagy erővel indult meg az iskolák alapítása. Az első évek a tájékozódással teltek el, végigjárták a községeket, feltérképezték, hol, milyen állapotban vannak az iskolák. Az 1748-ban készült felmérésben szerepel a pápai kerület helységeinek a jegyzéke, ebben olvasható, hogy a kerületben 34 prédikátor és 45 eretnek mester működik. A névsorban szerepel Dáka is.8
Az említett dokumentumok bizonysága szerint a községben 1732 óta működik a református iskola, s az első után csak 1906-ban alakult meg a második, a katolikusok iskolája.

Az iskolalátogatások gyakorisága, módszerei

A két és fél évszázad alatt nagyon sok dokumentum eltűnt, hiányosak a bizonyítékok. Vizsgálódásunk egyik alapja a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában található jegyzőkönyvek kötetei.9 A Dákára vonatkozó jegyzőkönyvek 1789-től – hiányosan – megtalálhatók. Ezek áttanulmányozása alapján a következők állapíthatók meg:
- A Canonica Visitatiot évente két alkalommal végezték.
- A visitatiokon az egyház elöljáróin kívül részt vett a községi bíró, több esetben a törvénybíró is.
- Az ellenőrzéskor egyházi és egyéb ügyek is szerepeltek az iskola vizsgálatán túl.
- Az iskolai tanulók létszáma csak később került be a jegyzőkönyvekbe, először az összes, majd a leányok, fiúk külön.
- Fokozatosan, az idő múlásával jegyeztek fel eredményeket, először általánosan majd részletesebben is.

* * *

Példák a jegyzőkönyvekből:
1791. március 13. Dákán törvénybíró Végh Mihály, Végh Ferenc, Császár Gergely, Császár István, Császár Ferenc jelen lévén a mester házánál semmi panaszokat nem jelentettek Kovács József oskolamester ellen. Hanem az említett O. [oskolamester] megváltoztatását. Helyéből más helyre akar menni, azon okon, mint értésére esett ezen Dákai Fília Eklézsia, szándékozik prédikátort be vinni, mely ha így lenne, az említett oskolamester Kovács József, családos ember lévén, a házban is meg nem férhetnek.
Mint olvashatjuk, a visitatio az iskolai tanítással, általában az iskola belső életével nem foglalkozott. Az sem derül ki a jegyzőkönyvből, hogy egyáltalán részt vett-e a vizitátor tanítási órán.
1791. november 13. Törvénybíró Vég Mihály, Végh Ferenc, Császár Gergely, Császár István, Császár Ferenc jelen lévén a mester házánál semmi panaszokat sem jelentették Kováts József oskolamester ellen. Jelentett az említett oskola mester változását. Helyéből más helyre akar, azon okon, hogy a mint érkezése esett ezen dákai fília szándékozik prédikátort bé vinni, mely ha úgy lenne az említett oskola mester családos ember lévén ez házban is meg nem férhetne.
A két visitatio jegyzőkönyve szinte szó szerint megegyezik. Itt sincs feljegyzés az iskoláról. Azonban a lelkész – a prédikátor – beállítása nem valósult meg, mely még többször napirendre került az évtizedek folyamán. A mai napig Kéttornyúlak fíliájaként működik. A mester mégis elköltözött a községből, mert a következő évben már Szalai Pál volt az oskolamester. Lássuk az első visitatiojának a jegyzőkönyvét is.
1793. január 14. Kéttornyúlakon visitálták a dákai és nórápi filiákat. Dákáról jelentek kurátor öreg Császár Mihály a falu bírája, Császár Ferenc törvénybíró, Pap Ádám esküdt, Vég Ferenc, Császár Gergely és Vég András és oskolamester Szalai Pál. Kik megkérdeztetvén semmi panaszokat nem jelentettek. Szalai Pál oskolamester sem jelentett semmi baját. Hanem a Máter eklézsia beli prédikátor Pápai Ferenc régi restansiákra nézve panaszolja tartoznak neki…a dákaiak megizenték, hogy tartozásukat 15 napon belül megadják. …Pápai Ferenc közli 2 mérő gabonát 2 hold földet, 1 öl fát és a restanciát 10 mérő gabonát, 8 öl fát fizessenek neki.
Úgy tűnik, a dákaiak saját, helyben lakó prédikátort akartak, ezért nem fizettek a kéttornyúlaki prédikátornak. Mivel ez nem valósult meg, a tartozásukat is meg kellett fizetni.
1793. október 27, 8 óra. Farkas János, Végh Ferenc, Farkas Péter és Császár Ferenc a mester házánál megjelentek. Semmi panaszokat nem jelentették. Említett oskolamester Szalai Pál jelenti, hogy sok szülők a tanulókra, akik most gyermekeiket oskolába   sem íratják, mely, hogy igaz legyen a nevezett elöljárók is állítják. Oskolamester Szalai Pál mondja, hogy még a tavalyi esztendőre is gyermekeiket tanítassák. Ez a seb, hogy megorvosoltassék a jelen lévő elöljárók és azok által az egész községnek rekomendáltassék.
1797. január 18. Az oskolamester Szalai Pál a megjelent elöljárók Farkas János, Vég Ferenc, Császár Gergely, Farkas Péter, Végh Mihály, Császár Mihály volt ott. Ezek semmiben sem vádolják az oskolamestert, mégis ki akarnak rajta adni, …ott tartanák, de úgy hogy jobban tanítson az iskolába. Ez ellen az oskolamester sem panaszkodott.
A következő év január 12-én tartott visitation az oskolamester kérte, hogy házát renováltassák. Szalai Pál azonban nem maradt a községben, mert 1798. december 10-én már Göndör János volt a tanító. A következő évben, 1802-ben azt közli a jegyzőkönyv, hogy a kéttornyúlaki prédikátor is elégedett Göndör János oskolamesterrel. De panaszolja a prédikátor, hogy mivel a dákaiaknak új templomuk és új mesterházuk van, őt nem kívánják a szolgálatra, pedig még hátra maradása vagyon, sőt azt akarják, hogy minden vasárnap ő menjen át Dákára. Göndör János 1814-ig tanított a faluban békességben. A következő évtől Szalóki Márton volt az oskolamester. A jegyzőkönyvek többször megjegyzik, hogy a látogatáskor nem volt otthon. Pedig kifogásolták az iskola rossz állapotát, míg végül is az 1819. január 13-iki feljefgyzés leírja, hogy „… az oskola most jó állapotban van. Használt a múlt esztendei dorgálás, hogy setét van. Az oskolára még egy ablakot vágattak…A pápai Collégiumnak egy köböl rozs, két zsák krumpli és fél mérő bab szolgáltatott”.
1821. január 22. A jegyzőkönyben megjegyzik, hogy „…nem sokan voltak az iskolában. Az oskolamester holmiját megnéztük. Tehetős állapotban találtatott. Az Eklézsia egyéb dolgáról nem értekezhettünk, mert a Curátor és a többi elöljárók otthon nem voltak”.
1823. január 10. Érdekes feljegyzést olvashatunk a jegyzőkönyvben, mely szerint a Diáriumot 1791-ben írták először s ez 1819. március 19-én betelt. Kérik, hogy a másikat folytassák. A mester télen-nyáron tanítsa a gyermekeket, reggel és délután 2 órától semmi foglalatosságot ne adjon.
A következő tanító 1824-től Varga Mihály volt. Először vele kapcsolatban találunk információt az iskola belső életéről.
1825. december 1. A két examen megtartatott és az oskola is meglátogatván, az oskolás gyermekek szép számmal találtattak, tanulásaikból kikérdeztetvén bátran és okosan felelni tapasztaltattak.
1827. december 16. Idézet a jegyzőkönyvből: „…A Méltóságos Uraságnak ezuton jelezvén kik házakat bírnak feleségeik, dologtevő cselédeik vagynak, a tavalyi Canonica Visitácio végzése következtében az elöljárók által megszólíttatván már most fizessenek valamely részt az Eklézsia fizetésbe és holmi aprólékot szolgáltatni…” Majd így folytatja: „…A gyerekek dicséretesen feleltek,… megtetszett a szorgalmuk, mind a tanító munkássága.”
Az első idézet értelmezéséhez tudni kell, arra utal, hogy a földesúrnak és a gazdáknak, akik más vallásúak, de gyermekeik a református iskolába járnak, utánuk fizessenek.

Pedagógiai feljegyzések

Mint a visitatiós jegyzőkönyvekből kiderül, közel száz év tellett el az iskola életéből, mikor az elsősorban az egyházi, vallási kérdések vizsgálata után pedagógiai, módszertani kérdéseket is rögzítettek a felügyelők. Természetesen vizsgálták az egyházi és egyéb közösségi  kérdéseket is, de már minden vizsgálatban egy-két mondattal szerepelnek a tanulással kapcsolatos, a gyermekek előmenetelével összefüggő megjegyzések is. Az még nem derül ki, hogy név szerint kik voltak a felügyelők. Valószínű, az egyházkerület dolgozói, de az is feltételezhető, hogy a pápai Kollégium tanárai.
Az általunk vizsgált dokumentumokból kiderül, hogy a református egyház nevelésügye is haladt előre. Az természetes, hogy mivel egyházi iskolákról van szó, továbbra is szerepeltek a vallási ügyek a vizsgálatokon, és mivel Dáka esetében teljes református közösségről van szó, a társadalmi kérdések is a vizsgálat tárgyai voltak. Ennek nyomai tapasztalhatók a következő évtizedek jegyzőkönyveiben is.
1829. december 12. A tanító neve Varga Mihály. „…Könyvek rendben, a templom és egyéb épületek jó karban, az istentiszteletek rendben megtartatnak, az eklézsia fizetések beszolgáltatnak. A szántóföldek jól műveltetnek, a temető tilalom alatt tartatik, a többszöri rendelés után már most az Eklézsia hasznára használtatik. A Collégiumnak másfél mérő gabonát ígér az Eklézsia, ehhez időnként csak egy mérőt adnának, így a fél mérő alól felmentetnek.”
Az első ízben talált feljegyzés, mely a létszámra utal és a korabeli viszonyokat is feltárja:
„A Canonica Visitácio 20 tanulót talált az iskolában, kik között pápista gyerek is tanul. A plébános engedelme mellett, azokat tanulásból jól kikérdeztük, kik oly jelesen feleltek, hogy a Canonica Visitácio megelégedve volt az előmenetelükkel. Az Examenek megvoltak, a tavasziban 25, az ősziben 16 férfi és leány gyermek volt.”
1831. február 9. Újabb változást találunk a feljegyzésben. A vizsgálat kérdései pontokba szedve kerültek feljegyzésre, de van új információ is, mely arra utal, hogy a tanító egyben a falusi jegyző  tisztét is ellátta. „…1. A tanulók száma 27 fiú s leány. A szűlőket serkentsék az iskolába járatásra. 2. A Matricula és egyéb pontosan vezetve. A templom, parócia jó karban. Egy kis torony építéséről gondoskodnának, arra ébresztetnek. 3. Az istentisztelet gyakoroltatik. Az új énekeskönyv énekeltetik. A commenció bészolgáltatik, temető jókarban. 4. Notária is még egybe van építve a tanító hivatallal. 5. A restanciák még kint lévén több zavart okoztak. 6. Kérettetnek az Elöljárók legyenek a tanítóval megelégedve, nem érdemli meg a zavartatást.”
1832. december 21. A tanító továbbra is Varga Mihály. A látogatás jegyzőkönyvében először találkozunk az egyes tantárgyak megnevezésével, ill. értékelésével. „Mindenek jó rendben vannak, Matricula (anyakönyv) egyéb jegyzőkönyvek, számadások pontosak. Istentisztelet naponként megvan. A Gyülekezetek népesek, buzgósággal teljesek. A fizetések idejében beszolgáltatnak. A kaszáló földek jól munkáltatnak. Temető kerítés jó, és tilalom alatt, himlő oltás gyakoroltatik. Templom, oskola, mesterház csinos. Iskola kívül-belül jó. 29 tanuló van, katolikus gyermek 2 van. Plébános engedte. Két examentek megtartottak, tavasziban 26, ősziben 17 fiú és leány, kik olvasásban, írásban, számolásban gyakorlottak, lelki pallérozásban jók.”
1833. december 17. Ezen a napon esperesi látogatás volt. A hagyományos feljegyzések közül az iskolára vonatkozókat közöljük. „Iskolában jelen volt 25 fiú és leány. Bátor feleletek voltak. A tavaszi próbatételen 30, őszin 24 vett részt kik dicséretes jeleit mutatták, mind magoknak, tanulásbeli iparkodásnak, mind érdemes tanítójuk sikeres munkásságának. A professzor fizetése 13 forint 2 karjcár.” A fizetés összegéről első ízben van feljegyzés.
1834. május 29-én két kiküldött, Nagy József, Borsos Mihály a kéttornyúlaki anyaegyházban minden község részére megállapították a commenciót, mely Dáka esetében a következő: 11 forint, 2 mérő búza, 6 mérő rozs, 1 öl fa.
1834. december 8. A vizitatió jegyzőkönyvéből a tanulókra vonatkozókat idézzük. „…Az iskolások száma 17 fiú 14 leány… A két Examenek rendben, időben tartattak. Tavaszi március 16-án részt vett 14 fiú és 14 leány, őszi november 9-én 16 fiú 15  leány. A felvigyázó prédikátor által dicséretes módon feleltek… A későn kezdődő feljárásnak idejéhez képest mind a könyv nélkül való tudományokból, mind a számvetésből és ezzel való számolásból, olvasásból úgy főképpen pedig az igen helyes éneklésből igen tetsző előmenetelt mutattak. Az öreg és már hajlott idejében lévő Rector Úr  még most is Ifjúi tűzzel, elevenséggel és kifogást nem ismerő szorgalmatossággal folytatja hivatalát.”
1835. december 10. A tanító, Varga Mihály közel 5 évtizedet tanított, a következő évben került el Dákáról, de még utána is szolgált 7 évet. Működéséről ez az utolsó jegyzőkönyv mely Dákán készült. Néhány sort idézünk belőle. „Az iskolában 19 fiú és 12 leány van. Igen okosan és értelmesen feleltek. Írások szép, olvasni, énekelni jól tudnak. Római katolikus gyermekek is voltak… A tavaszi Exáment március 15-én 19 fiú és 8 leány tette… Az egyházi tizedet be adták, a templom, iskolaház körül minden ellenvetést kikerülik… a hivatalában megőszült oskola Taníttó ellen az Eklézsia elöljárói némely kifogásokat tevén, a vele való elégedetlenségeket jelezvén, de mivelhogy azok fundamentum nélkül valók voltak, a Canonica Visitácio által el nem fogadtattak.”
1836. december 9. Az új tanító, aki a nótáriusságot is viselte, Lázár András. Több jegyzőkönyv készült működése alatt, csak jót írtak mindegyikben. 1838-ban szervezésében, vezetésével épült meg a református templom tornya és újították fel a tanítói lakást.
A később készült jegyzőkönyvek közül az 1842. évit említjük meg, melyben először szerepel az exámen helyett a közvizsgálat megnevezés. A következő évben próbavizsgálatot ír a jegyzőkönyv. A változásoknak lehetünk tanúi a következő évben is, amikor pl. 1844. január 5-én többek közt a következőket olvashatjuk: „…Ezen leány gyülekezetben az  istentiszteletek gyakoroltatnak, más egyéb vallásra és egyházra tartozó kötelességek is törvény szerüleg teljesíttettnek, hanem a számadásokra nézve  az egyházlátogatás, hogy noha azokban az illető anyaegyházbeli lelkész úr részt vészen is, de a közrendűeket  azokból eddig elé kizárnák, hogy ha ennek utána részt vegyenek…a számadások megvizsgáltatása alkalmával minden közrendűek is meghívassanak s jelen legyenek.”
A következő években nem találtunk adatot arra vonatkozólag, hogy a vizsgákon valóban részt vettek-e a közrendűek.
1847. november 30. A község tanítója Csomasz János. Idézet a jegyzőkönyvből: „…Iskolába járatott 20 fiú 18 leány. Általában nagyon gyenge idejűek… szorgalmuk, ügyességük dicséretes. Tavaszi vizsga március 21-én volt, 34 fiú 23 leánynak. Őszi a legközelebbi vasárnapon lesz. (Feltételezhetően azért, hogy azon a lakosság is részt vehessen.) Elöljárók jelentették a közöttük lakó evangélikusok, kik a templomukba járnak, az iskolatanító szolgáltatásával élnek, sem készpénz fizetséggel, sem gyalog vagy napszámmal a gyülekezet teherviseléséhez járulni nem akarnak. Az egyház a megyei tanácstól kérjen utasítást.”
1852. Télelő 6. Az iskolarector Mozgai Gábor. Az egyházlátogatást illetően az egyházmegye pontokba szedett kérdőívet adott ki, melynek kérdéseire kellett válaszolni. Külön fejezetek voltak az egyházra, az iskolára.
„1. A nyári és téli iskolai tartásnak minél hatályosabb szorolása. 2. A tavaszi és őszi közvizsgák meg- vagy nem tartásnak felfedezése. 3. A tehetetlen állapotú szülék gyermekeinek vagy az elhagyott árváknak közköltségbőli taníttatásuknak s neveltetésüknek hatályos ajánltatása. 4. A helybéli elöljáróságnak az iskolai felügyelésének sürgetése. 5. A gyermekeknek a hitben, rendes időben – jelesen a 12 éves korban leendő nyilvános megerősittetésükre figyelmeztetés. 6. Az iskola legszebb, legésszerűbb – s az erkölcsiséget legjobban elősegítő fegyeletnek ajánlása. 7. Az iskolába járó s közvizsgálaton megjelent tanulóknak számbavételük s feleletjeik minémüségének feljegyzése. 8. A netalán valami okból iskolába fel nem adott s nem járatott gyermekeknek kinyomoztatásuk s feljelentetésük. 9. Az iskolában  az egyházlátogatás alkalmával tallálható gyermekeknek az elemi tudományokbeli szigorú kikérdezésük s megvizsgáltatásuk.”
Mozgai Gábor 1893-ig volt a községben tanító. A tanulók száma a szabadságharc utáni évtizedben egyre nőtt, 1856-ban már 36 fiú és 36 leány volt jelen a látogatáskor, 1869-ben 80 gyermek járt iskolába.1886-ban 105 ill. 36 ismétlő, 1893-ban már 110 és 42 ismétlő iskolást tanított az egy tanító. 1862-ben 4 pontban rögzítették a vizsgálandó kérdéseket. Ezek a következők: „1.Iskolai felügyelet állítása, taneszközök megszereztetése, a sikeresebb tanítás feletti tanácskozás, az új tanterv életbe léptetése. 2. A tanulók szorgalmának kikérdezése, a kitűzött tantárgyak eltanítása. 3. Vasárnapi iskoláztatás ajánlása, sürgetése. 4. A közvizsgák megtartása feletti őrködés.”
A vasárnapi iskolát 1854-ben kezdték bevezetni az egyházmegyében. Ugyancsak ezekben az években szorgalmazták, hogy az iskolának legyen faiskolája is.
1869. december 8. Az ezen a napon tartott vizsgálatról csak egy feljegyzést szeretnénk kiemelni, mely így került be a jegyzőkönyvbe: „Az elöljáróknak meghagyatott, hogy a népiskolai törvényekhez alkalmazkodjanak s a törvénykönyveket szerezzék meg”. (Az 1868. évi 38. törvényre utal.)
1873. október 27. A felvett jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy „… az iskola rendben, teljesen fel van szerelve. A tanoncok 2/3-ad részben feljárnak. A látogatáskor 58-an voltak. Bátor nézésük, tisztaságuk, értelmes olvasásuk, a számolásuk, éneklésbeli jártasságuk, tanítójuk szorgalma, tehetségéről tett bizonyságot. Az ismétlő iskolások tanítása folyamatban van”.
A következő évben megjegyzik, hogy „a tornakészlet jelen évben állítatott fel”. 1876-ban az esperes végezte a vizitatiot. Ugyanebben az évben írásos kérdőív kérdései alapján történt az ellenőrzés. A 14 kérdésből csak az iskolára vonatkozókat emeljük ki: „4. Az iskola mulasztásért lett-e büntetve? 5. Az iskola fölszereléséből mi hiányzik? 6. Van-e ismétlő iskola? 11. …kerületi iskolai tanterv s rendtartás meg van-e?… 12. Az Iskolaszék felállítása meghagyva.” Megjegyzésként szerepel, hogy az egyes gyülekezeteknél csak a számok tétetnek fel. Egyéb helyi mozgalmak, bajok ezen számokon túl jönnek.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy 1877-ben jelent meg rendelet az iskolai könyvtárak létesítéséről. A két év múlva végzett megyei tanfelügyelői jelentés szerint 47 iskolában találtak könyvtárt, a községben ekkor még nem volt.
A következő tanító Bolla Ferenc, aki 1893-ban foglalta el állását és 1915-ben ment nyugdíjba. Tevékenységének érdeme, hogy az 1884-ben kifogásolt rossz iskolaépület és tanítói lakás helyett új, ma is meglévő épületet sikerült építeni 1907-ben, de az ő nevéhez fűződik az Olvasókör megalapítása is 1906-ban. A község lakosságának áldozatkésségét bizonyítja, és dicséri, hogy az alig 900 lélekszámú település két év alatt két új iskolát is megépített nagyrészt saját pénzükből.

A 20. század jelentéseiből

Páhány János 1919. szeptember 15-én foglalta el állását a református iskolában és 1948-ban ment nyugdíjba. A faluban töltött három évtized alatt valóban lámpása volt a közösségnek. Nem csak tanított az iskolában, hanem nevelte az ifjúságot, vezette a felnőtteket , szervezője volt a társadalmi egyesületeknek. A már említett Olvasókör az iskolában működött s annak vezetését is végezte. Működésének első éveiben megalakította az énekkart, létrehozta a Hitelszövetkezetet, melynek elnöke, könyvelője volt. A Hangya szövetkezet alakítása, működése is nevéhez kötődik. A pápai Mezőgazdasági Szakiskolával kialakított kapcsolata révén gazdasági tanfolyamokat szervezett.
Az iskola a református egyház fenntartásában működött, ezért az egyház részéről is rendszeresen ellenőrizték, de az állami iskolafelügyelő is látogatta. A jegyzőkönyvek a 30-as évek elejétől vannak a birtokunkban, ezekből idézünk.
A Pápai Református Egyházmegye nyomdailag készített, előre összeállított kérdésekre kért választ, így sajnos csak eléggé sablonos, rövid válaszokat találunk. Az 1935. május 20-iki jegyzőkönyv első része általános kérdéseket tett fel. (A látogatás ideje, kik a kiküldöttek, az iskola igazgatója, a látogatás végén tartott értekezlet ideje stb.)
A következő 15 kérdés az iskola külső körülményeit tárja fel. Az iskola belső életével 33 kérdés foglalkozik, közöttük két kérdés a látogatók véleményének, kívánságainak szentel nagyobb helyet. Bármennyire sablonosak is a válaszok, néhány fontos tény ma is érdekes számunkra, pl. a tanulók száma (vallásonként és nemenként külön feltüntetve), van-e könyvtár, kölcsönkönyvtár, a tanításhoz leginkább szükséges eszközök hiánya, van-e gyakorlótér, tornaterem stb. A nevelés szempontjából értékes a 19-ik kérdés, mely azt kérdezi, mikor és milyen alkalommal tartottak iskolai ünnepélyeket. Több évet áttekintve, mindig megtaláljuk a következőket: október 6-a, október 31. a reformáció emlékünnepe, takarékossági nap, december 6-a a kormányzó úr névünnepe, március 15-ike, április 27. a madarak és fák napja, május 26 Hősök emlékünnepe.
Az állami iskolafelügyelő írógéppel készítette a jegyzőnyvet. Ennek formájára s a tanító munkájának bemutatására szöveghűen idézzük az 1936. évit.

Jegyzőkönyv

Felvettem DÁKA-n , a ref. el. iskola ellenőrző látogatása után tartott megbeszélésen, 1936. februát 4-én.
 Jelen van: Páhány János igazgató-tanító és Gergely Ferenc iskolafelügyelő.

a) Külső rend

Az iskolaépület, környéke, a tanterem úgy egészségi, mint tanulmányi szempontból megfelelő. A tanterem szép, gondozott, mintaszerű. A szükséges bútorokkal, taneszközökkel fel van szerelve. A tanítói lakás példás.

b) Belső rend

Az órarend, tanmenet szabályszerű. Az összes naplókat rendben találtam. Azok vezetése gondos, pontos. Az ifjúsági könyvtárat a gyermekek használják. A tanítói könyvtár aránylag gazdag. Szemléltető eszközök viszonylag bőven vannak.

 

c) A gyermekek írásbeli munkái

Az I. o. írási füzetei szépek, gondosak. A többi osztály szépírási füzeteiben kevesebb munkát találtam. Megbeszéltük, hogy az egyes osztályokban minő irkákat használjon vonalozás szempontjából. Rajzfüzeteik vannak, de a rajzok száma kevés. Megbeszéltük a rajzfüzetek beosztási módját, hogy az egységeket jobban feltüntethesse és takarékosabb is legyen a beosztás, féllapokra hajtva rajzoljanak egy-egy félórán. Kár, hogy eddig helyesírási füzetet nem használt, csak a gyermekek házi füzetjében dolgoztak. Erről meg is győződtem, hogy van. Felkértem, hogy e célra dolgozati füzetet állítson a jövőben. Fogalmazási füzetjeik vannak. A tanterv szellemében fokozatosan halad. A dolgozatok száma megfelelő. Javításuk rendes, gondos munka. Fiú kézimunka van. Rendszeresen dolgoznak.

d) A tanító írásbeli előkészülete

Kartárs a vázlatokat rendszeresen, napról-napra készíti. Sőt oly terjedelemben, hogy arra nincs is szükség. Megbeszéltük az egyszerűsítés módjait. A vázlatokat az új tanterv szellemében készítette. Látszik, hogy képezi magát, komoly munkát végez.

e) Meghallgatott tanítások

Meghallgattam a IV.o.-ban a „névmások” tanítását. Tudatos munka volt. Szerettem volna azonban azt is hallani, hogy annak szükségességét is megbeszéljék, a magyar beszéd kifejező erejét…A gyermekek készsége a vizsgálódásban megfelelő. A II. o. számolási készsége a 70 szkörben az eddigi anyag lelkiismeretes elvégzését mutatta. A gyermekek számolási készsége szép. Szeretném azonban a példák logikai megfejtését többet gyakorolnák a gyermekek. A III. o. olvasási készsége közepes eredményt mutat. Ez azonban a nagy létszám mellett kitűnő  eredménynek minősítendő. A meghallgatott tanítások amellett tanúskodnak, hogy kartárs az új tanterv szellemében igyekszik dolgozni.

f) Felügyelői számonkérések

Beszélgettem a gyermekekkel: I. o-ban számolás, II. o-ban nyelvi magyarázat írással, a III. o-ban méréstani anyagot, (kerület számítás), a IV. o-ban a Lajta vidékéről, V-VI. o. történelemből (Mohács, Dobó). Mindezekből megállapítottam, hogy kartárs tananyagában nincs elmaradás. Amit naplójába bevezet, valójában el is végzi. A gyermekek tudása becsülettel elvégzett munka eredményét mutatta fel.

g) Nevelői munka

Az a szép példa, melyet egyéni életével, tisztaságával, rendszeretetével, munkás napjaival mutat, feltétlenül jó nevelő hatással van a gyermekekre. Ez meg is látszik a gyermekek munkáján. Láttam a cs. Fogl. Áttekintésekor. A terem diszítése, magatartása, a szülőkkel való foglalkozása, iskolán kívüli munkálkodása, a gyermekek hazafias és vallásos gondolkodása… mind-mind azt mutatják, hogy nevelési téren is megtesz minden lehetőt. Az a sok munka, melyet iskolán kívüli munkásságával is önmagára vállal, szinte emberfeletti munkát követelnek. Pedig fárasztó munkát végez naponta iskolájában, amikor 76 tanulót ily szép eredménnyel tanít.

 

h) Néhány jó tanács

A szép fegyelemtartás és szép eredmény elismerése mellett úgy véltem, hogy javára vállhatok az alábbi tanácsaimmal, kívánja meg, hogy a gyermekek hangosabban feleljenek, mert kissé halk beszédüek, a természetes beszéd hangján beszéljenek a gyermekek. Ne tűrje még a legkisebb árnyalatát sem az éneklő hangnak, bár ez irányú munka is látszik, de tegye egészen természetessé, ne engedje meg a gyermekeknek, hogy jelentkezés esetén „tanító úr” – szólítással magukra vonja figyelmét. Bár ez a gyermekek törekvését árulja el, hogy ők szeretnének felelni, mégis az önfegyelmezésre való nevelés szempontjából megengedhetetlen. A kéz, vagy újj feltartása elegendő kell, hogy legyen, vezesse úgy a tanítását, ahol csak lehetséges, hogy a gyermekeknek legyen alkalmuk a hosszabb, folyamatos beszédre is. A világi énekek éneklésénél kissé könnyedebbek legyenek, és halkabb hangon énekeljenek, amint ez a jóízű énekelgetésnél természetes.

Végső megállapítások

Meggyőződtem arról, hogy kartárs becsülettel végzi a reá bízott munkát. Ezt örömmel ismerem el. Kívánom, hogy még sokáig, egészségben nevelhessen Egyházának, szeretett Hazánknak derék, becsületes, jellemes polgárokat.
További jó munkát!
K. m. f.

Gergely Ferenc       Páhány János
iskolafelügyelő       igazgató-tanító

 

Ebben az évben de az őszi időszakban, vagyis a következő tanévben újra meglátogatta a felügyelő az iskolát. A közel kétoldalas jegyzőkönyvből néhány jellemző mondatot idézünk.
1936. október 27. „… A tanítás rendesen és pontosan megkezdődött 8 órakor. A tanítások teljesen a jóváhagyott órarend és tanmenetek szerint történtek. A tanmenetekhez képest elmaradás nincs. A rendtartási naplókat rendben találtam. Azokat pontosan vezeti kartárs. A felvételi napló szerint felvétetett 70 tanuló. A továbbképző iskolába 31 tanuló…” A jegyzőkönyv főbb fejezetei: A gyermekek írásbeli munkái, Írásbeli előkészületek, Meghallgatott tanítások, Beszámoló a végzett munkáról, Nevelői munka, eredmény megállapítások. Ez utóbbi fejezet teljes szövege így szól. „A tanulók készsége az olvasásban, írásban, fogalmazásban, számolásban nagyon szép, már az osztály nagy létszámához képest. Jelen volt 70 tanuló hat osztályban. Ily nagy létszám mellett az elért eredmény elismerést érdemel. Megállapítható, hogy az eredmény az Utasítás követelményeinek megfelelő. E jó eredményt tanítói egyéniségének köszönheti. Világos, természetes beszéde, magyarázata s az a meleg viszony, mely tanító és tanítvány között fennáll… Kartárs eddigi munkájának megfelelően ez évben is komolyan végezte munkáját, s dicséretes szorgalma biztosíték arra, hogy most is mindent megtesz, hogy a követelményeknek megfeleljen. E munkájához erőt és Isten áldását kívánom.”
A következő jegyzőkönyv, melyből idézünk, 1937. október 21-én készült. „Kartársat munkában találtam az iskolában. Órarend és tanmenet szerinti anyaggal foglalkozott. Az iskolát példaszerű rendben, tisztaságban találtam. A tanterem szépen díszített a gyűjtött és rajzolt szemléltető képekkel, táblázatokkal. E téren örvendetes haladást találtam… A gyermekek írásbeli munkáinak száma teljes az évadnak megfelelően. Az összes munkák megfelelnek az Utasítás kívánalmainak. Szép munkák. Javítottak. Igen szép eredményt felmutatók. Jó módszerre utalók…A gyermekek kedvesen fegyelmezettek, jól neveltek. Szívesen figyelnek reá. A rend fenntartásában közreműködnek. A gyermekek tiszták, ruhájuk bár szegényes, de gondozott. Ha még hozzászámítjuk, hogy kartárs az iskolán kívül a Hitelszövetkezet vezetője, énekkart tanít, jellemképző tanfolyamot szokott vezetni, hogy a felnőttek hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, pedig az istentiszteleteket is maga vezeti s prédikál – el kell ismerni, hogy életét, munkáját, erejét, mint kiváló tanító teljesen az iskolának, egyházának – a magyar jobb jövőnek szenteli…”
Az 1939. február 13-án felvett jegyzőkönyvből mutatunk be néhány bejegyzést. „…Délelőtt, fél tizenkettőkor érkeztem az iskolába. Kartársamat bent találtam. Tanrend szerint foglalkozott. Megnéztem a naplókat. Mindent p é l d á s rendben találtam. A tanév szeptember 5-én kezdődött. Beiratkozott 67 tanuló, a tanításon jelen volt 67 tanuló. A Néptanítók Lapja jár, rendben megőriztetik… Egy olvasás tárgyalása anyag kikérdezését hallgattam meg a III. o-ban. Minden tekintetben kifogástalan volt… Az I. o-ban Írás-olvasásból a nyomtatott és írott E, É betük tanítását hallgattam meg. Taglalás, felépítés, szemléltetés tekintetében a tanítás igen szép volt. Különös figyelmet érdemelt az olvasás során a szavak kitűnő értelmezése. A gyermekekkel való bánásmód közvetlen, kedves. A csendes foglalkozások kiszabása tervszerű… Minden, minden ténykedés ideális ebben az iskolában. Pedig az iskolát vezető kartárs kántor, lelkész (lévita), szövetkezet vezető, népművelő stb. Most mezőgazdasági tanfolyamot szervezett be a pápai gazdasági szakiskola vezetésével, ahol ő maga is előadó. Alapos és szép munka folyik itt. Páhány János igazgató Úr a legnagyobb elismerésre érdemes.”
A tanfolyam záróvizsgájáról a Pápai Hírlap tudósított.10 Ebből idézünk pár sort: „A dákai téli gazdasági tanfolyam f. évi február 26-án tartotta 48 hallgatójának záróvizsgáját, amelyen a földművelési minisztert Somogyi Ferenc… képviselte… A vizsgát a református templomban tartott istentisztelet előzte meg… Maga a vizsga a református elemi iskolának ez alkalomra szépen feldíszített termében folyt le… A megnyitó beszédet Koperniczky István a mezőgazdasági szakiskola igazgatója tartotta. Ezután a tanfolyam Önképzőköre tett tanúságot komoly és értékes munkájáról… tetszést aratott Murai Lajos értelmes szavalatával… Közben több ízben igen hatásosan szerepelt a helybeli énekkar Páhány János ref. igazgató tanító kitűnő vezetésével. Az Önképzőkör végeztével a miniszteri biztos szép szavakkal avatta fel a hallgatókat ezüstkalászos gazdákká…”
Az igazgatótanító iskolai munkájának bizonyítéka, hogy a pápai állami tanítóképző intézet érdemesnek találta arra a feladatra, hogy az V. osztályos tanulóinak bemutassa iskolai és népművelői munkáját. A látogatásról sűrűn gépelt, egész oldalas jegyzőkönyv tanuskodik. A benne leírtak minden mondata közlésre érdemes, most mégis csak néhány fontosabb mondatát idézzük fel.
1939. május 3. „…Jelen voltak: Horváth Lajos ref. Lelkész, iskolaszéki elnök, Lauday Sándor tanítóképző intézeti tanár, Páhány János ref. Igazgató-tanító, a pápai ál. Tanítóképző-intézet ötödéves növendékei és Baksy Andor körzeti isk. felügyelő. A látogatás célja az volt, hogy a tan. képző int. V.o. tanulóinak egy követésre méltó módon vezetett iskolát, a tanító népnevelői munkáját, szövetkezetek, egyesületek szervezésének, vezetésének módját bemutassuk.
Reggel nyolc órakor érkeztünk az iskolába. Páhány János ig. úr megkezdte a mindennapos munkarendjét, melyet a legnagyobb gondosság, pontosság, rend jellemez. Mintaszerű vázlatait, szemléltető eszközeit előre elkészítette. Ezeket a tan. képző intézet növendékeinek alkalmuk volt megtekinteni. A reggeli éneklés és imádkozás után, a különféle megbízatású tanulók megtették napi jelentéseiket és megkapták további utasításaikat. Tisztaság vizsgálat következett – Mind ez pillanatok alatt ment végbe – Ezek után, a napi vázlatokból hármat kiválasztva, felkértem, hogy azokat szíveskedjék letanítani.
1. Olvasás tárgyalás az I.o-ban. „Évi virágot szakít”. Előkészítő beszélgetése közvetlen, kapcsolja, felkelti a gyermekek eddigi, hasonló ismereteit. Célkitűzése érdekes…Különös említést érdemel, hogy állandóan és sokféle alakban ismételgeti a szavak szinonimáját s ezzel tökéletes megértést ér el.
2. Számolás és mérés a II. o-ban. „A mértékek elemzése, összehasonlítása.” A hossz, űr, súlymértékeket szemléltette. Átismételte és rendezte, tudatosabbá tette mind azt, amit ezekről a tanévben tanultak. A tizes beosztást, a rokonságot, hasonlóságot domborította ki… Méréseket végeztetett és itt több esetben észlelhető volt, hogy a gyermekek jártassága tökéletes.
3. Földrajz a IV. o-ban. „Magyarország folyói és tavai.” A tanítás felépítésében kitűnően átgondolt, rendszerezett munka volt Az anyag okozatosságát maguk a gyermekek állapították meg. Utaztató módszere a teljes együtt haladás jegyében történt…Minden vonása elárulja, hogy sematikus rajzolást állandóan alkalmaz.
Minden tanítási egység a mintaszerűség jegyében történt.
…Ezek után elmondta a fogyasztási, hitel, tejszövetkezetek megalakításának történetét. Ismertette azok hasznát, működését…Mindennek Ő a lelke a községben…-Két igen értelmes és értékes ifjú gazdát is bemutatott, kik az Ő segítő társai… A két ifjú gazda értelmes, tudása, modora, magatartása, stílusa, munkáikról való beszámolása, egy gazdag tanítóélet gyönyörű megtestesülése. A község, a tanítói lak, iskola belső és külső rendje a harmonikus magyar élet mintaképe… Bemutatott egy öt holdas kertgazdaságot is, mely egy másik kisgazda mintaszerű bírtoka…
Feledhetetlenül tanulságos és értékes volt ez a nap mindnyájunk számára…Gondolatban átölelem Őt tanítói lelkem egész szeretetével és hálát adok Istennek, hogy ilyen magyar tanítókat is adott ennek a szegény, megtépett országnak.
Isten áldja, Isten éltesse!”

* * *

Egy kisközség iskolájának múltjából, tanítási, nevelési módszereiből idéztünk. A leírtak ma már történelem és lassan feledésbe merülő emlékek. A világ nagyot változott, ha csak az utolsó három évtizedet vesszük is, amikor megszűnt működni a falu iskolája.

Jegyzetek

1 2001-ben jelent meg egy bővebb összeállítás a szerzőtől Dáka iskolatörténete címmel.
2 1696-ban 4 lakott telek, 7 lakott negyed telek volt a faluban. Számítások szerint 60-80 fő.
3 Dáka község történeti kronológiája. Veszprém, 2003. 11. p.
4 Tóth Dezső (1989): A Batthyány-család Dákán. Veszprém, 4.p.
5 Tóth Endre (1927): A pápai református egyházmegye története I. rész. Pápa. 26-27. p.
6 Tolnai F. István (1679): Kalauz. Kolozsvár. 563. p.
7 Thury Etele (1998): A Dunántúli Református Egyházkerület története 1-2. Pozsony. Kalligram. (Reprint kiadás)
8 Rajczi Pál (1980): A pápai esperesi kerület összeírása 1748-ban. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 143. p.
9 Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyüjteményei Levéltár. Canonica Visitácio jegyzőkönyvek.
10 Pápai Hírlap 1939. március 4.
11 Az idézett jegyzőkönyvek a szerző tulajdonában vannak.





Készítette