Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Szerkesztőség: Hogyan neveljünk szabad embereket? Emlékezés Komlósi Sándorra (1920-2007)

A több évtizeden át oktató, a pedagógusképzés kiemelkedő személyisége életútját mutatja be a megemlékező szerkesztőségi írás. Elismert szakmai-tudományos munkát végzett a családi nevelés módszertanával kapcsolatban, s kiváló neveléstörténeti kutató volt, aki karakteres személyiségével nagy hatást gyakorolt a tanár szakos hallgatókra. Jelentős publikációs és tudományszervező tevékenységet végzett hazai és nemzetközi környezetben.

Nem véletlen a kérdésfeltevés a címben. Komlósi Sándor egész életében az emberi kiteljesedés lehetőségeit, a felnövekvő generációk Emberhez és Istenhez máltó nevelését, pásztorlását, „növelését” kutatta emberként, tanítóként, tudósként. Ha ezt monográfiában nem is rögzítette, életében megmutatta tanítványainak, és írásaiban kifejtette ennek részleteit az értő olvasó számára.
Egy békéscsabai négygyermekes család legkisebbje volt, ahol megtapasztalta a hagyományos, tekintélyelvű nevelés előnyeit és hátrányait. Előnyként a puritán, tisztességes, református erkölcsösséget tanulta meg, hátrányként az autokratikus atyai bánásmódot tapasztalta meg, ami viszont úgy hatott rá, hogy ő agressziómentesen nevelt, szelíden elfogadva, sőt tisztelve a másik ember egyéniségét, legyen az akár felnőtt, diák vagy gyerek. A saját példájával tette le egy életre a voksát a szabad emberré nevelés mellett. A Sic fata volunt címet adta önéletrajzi írásának a Magyar pszichológusok kötetében. A sors nem véletlenül sodorta Karácsony Sándor, debreceni református professzor mellé, előbb tanítványként, később díjtalan gyakornokként, majd tanársegédként. Életfilozófiáját, pedagógiai hitvallását Karácsony Sándor szilárdította meg.
Magyar-latin szakosként, majd nevelésfilozófiai doktorátusával elkötelezett munkát végzett az ifjúsági mozgalmakban. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületben, az Soli Deo Gloriában, a MEKDESZ (Pro Cristo)-ban, mint országot járó utazó titkár, a Turul Szövetség népi szárnyában, majd a debreceni Győrffy Kollégiumban, illetve középiskolai tanárként, középiskolai diákotthoni, egyetemi internátusi nevelőként, később igazgatóként folytatta azt az ifjúsági, mozgalmi, közösségi tevékenységet, amelyet korábban a cserkészetben „megtanult és megszokott”.
Hogyan neveljünk szabad embereket? címmel jelent meg első díjnyertes pályamunkája, melyet 1949-ben a nyomdából elkoboztak és bezúztak. Utólag értelmezve e korai történéseket, talán ez a „nyertes-vesztes” viszony jellemezte életét; „sic fat volunt”, amit ő egyenes gerinccel tudott végigélni, elfogadni, de bele nem törődni. A látszat ellenére mindig ő volt a győztes.
Az 50-es évek szorongató légköre miatt, amikor Karácsony Sándort, mélyen tisztelt professzorát keresztyén pedagógiai nézetei miatt elbocsátották a debreceni egyetemről, neki is el kellett hagynia Debrecent, ahonnan Pécsre költözött, felesége, Nagy Piroska baranyai hazájába. A pécsi Tanító- és Óvónőképző Intézethez került tanárnak, majd a képző igazgatója lett. Társaslélektani szemléletű pedagógiai koncepcióját a tanításban, a tanítványokkal, ill. kollégáival való kapcsolatában „élte meg”, azt el nem árulva, jóllehet nyíltan fel nem fedve a diktatúra évtizedei alatt. Bölcs volt. Ott szólt, és akkor, amikor érezte, hogy lehet változtatni. Másokról soha nem mondott rosszat; inkább nem szólt semmit. A kívülálló a nyugodtságát, megfontoltságát érzékelte, egy teljes belső lelki béke kisugárzásával. Később volt megérthető, hogy honnan eredt ez a belső, lelki béke. Pedig viharos időket élt meg.
1953-tól, négygyermekes családapaként, a pécsi Pedagógiai Főiskola docense, majd tanára lett. 
1954-ben kezdett önálló kutatómunkát a családi nevelés és szocializáció témában. Kutatásmódszertani megközelítéséről, az esettanulmány-készítés preferálásáról (a nagy statisztikai törvényszerűségek keresésével szemben) Mérei Ferenc 1956-ban a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián a következőket mondta: „Komlósi Sándor tanulmánya a családi nevelésről érdekes és eredeti munka. Figyelemre méltó módszertani szempontból, amennyiben a szempont gazdag, sokrétű, aprólékos elemzések bevezetését jelenti a magyar neveléstudományba. Vérbeli magyar munka, amelyben nem érvényesülnek …. sémák: nem más földön, más körülmények közt szerzett tapasztalatok ,általánosítása’, hanem sokat ígérő magyar kezdeményezés.” Komlósi Sándor töretlenül haladt tovább ezen az úton. Később már szociálpszichológiai összefüggéseket is kimutatott szülő-gyermek interakciókban, a kapcsolat fejlődésmenetében, amelyekből kandidátusi értekezés, tanulmányok sora, hazai és nemzetközi konferenciaelőadások születtek. (Ő az otthoni dolgozószobájában még logarlécen számolta az országos mintával felvett kérdőívekből a chinégyzet-próba elemeit, amikor már mások számítógéphez juthattak.)
Nemzetközi kapcsolatai ezekben az években gazdagodtak. Német, orosz és amerikai családkutatókkal kezdett együtt dolgozni. Tanítványai a szakkollégiumi csoportokban tőle kapták az első külföldi szakirodalmat, amelyet közösen dolgoztak fel. Nagy felelősséggel és őszinte odafordulással foglalkozott minden érdeklődő diákjával. Mindenkit önálló kísérletezésre bíztatott, segített, támogatott a tudományban való előrehaladásában. A sokezres könyvtárát minden érdeklődő diákja rendelkezésére bocsátotta. Mindig ő „járt elöl” és a követőket „táplálta”.
A Janus Pannonius Tudományegyetemen a tanárképzési rendszer átalakulásakor a pedagógusképzés színvonalának védelmében sokszor fejezte ki aggodalmát, de már nem hallgatták meg őt a döntéshozók. Nem támogatták azok a volt tanítványok sem egyetemi tanári kinevezésében, akiknek ő adta az első külföldi szakirodalmakat, illetve ő hozta össze őket nemzetközi hírű külföldi professzorokkal, abban az időben, amikor ez még „nem volt szokás”. Látta az egyetemi képzés minőségét ellehetetlenítő folyamatokat. Sokszor beszélt kollégáival az intézményrombolások „déja vu” előképeiről, felidézve a Debrecenben világelsőként létrehozott „Társaslélektani Intézet” esetében a napi politika „csíragyilkos” munkáját, ahogyan ezt Deme Tamás aposztrofálta. Tapasztalta azt a folyamatot, amelyben a Tanárképző Intézetből indoklás nélkül durván eltávolították az intézetigazgatót négy, a pedagógusképzés mellett elkötelezett kollégával együtt. (Közöttük volt Európa első romológiai tanszékének létrehozója is.)
Komlósi Sándor a családi nevelés, a családi életre nevelés, illetve a neveléstörténet elismert kutatója hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Tankönyvszerzőként és több mint 150 magyar és idegen nyelvű cikk szerzőjeként, számos konferencia előadójaként tarthatjuk számon. Apáczai Csere János díjas (1988.). Aktív tagja volt az MTA Neveléstörténeti Albizottságának, a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztályának, ill. Családi Nevelési Szakosztálynak, elnöke volt a Pécsi Akadémiai Bizottság Társadalomtudományi Szakbizottságának. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Magyar Pedagógia és a Historia Pedagógica (Belgium) folyóiratoknak. Több éven keresztül végrehajtó bizottsági tagja volt a Carnegie Foundation által támogatott International Study Group  on Early Child Care kutatócsoportnak, amely 12 ország közreműködésével tevékenykedett. E területen való munkásságából született Hermann Alice-zal közös könyvük 1973-ban, az Early Child Care in Hungary, a nemzetközi kutatócsoport 12 kötetének legelsőjeként.
Komlósi Sándor egyike volt azoknak a vezető oktatóknak, akik képesek voltak lépést tartani a világgal, sőt akkor is képviselték az emberi, tudományos értékeket, amikor a hivatalos előrejutásban ezek kimondottan gátat jelentettek. Gazdag nemzetközi elismertsége volt. Németül, franciául, oroszul, angolul egyaránt tudott, tanulmányútjain az NDK-ban, Franciaországban, a Szovjetunióban, Svájcban és USÁ-ban gazdagodott összehasonlító pedagógiai tapasztalatokkal, amelyeket megosztott tanítványaival. A legszorosabb tudományos együttműködése az amerikai Cornell Egyetem professzorával, Urie Bronfenbrennerrel volt. A közös munkából sok kiadvány született 1970-1979 között, a szülő-gyermek kapcsolat, és magatartásformák, értékrend-változások, valamint dilemmakutatás témákban.
Komlósi Sándor gazdag nemzetközi tapasztalatai alapján még inkább hitte és tanította, hogy létezik „magyar nevelés”, mint ahogy létezik sajátos „magyar észjárás” is. Életével tett tanúbizonyságot e karácsonysándori pedagógia mellett, amit tanítványainak nagy része minden bizonnyal megértett és tovább is visz. Ma még a legtöbb egyetemen nem tananyag e „magyar pedagógia”, amit szerényen, de határozottan képviselt a változó környezeti feltételekhez igazodva is, megtartva és hirdetve az egyetemes emberi értékek alapjáról el nem tántorítható, autonóm pedagógus szabadságát. Munkásságával tett hitet ama meggyőződése mellett, hogy szabad emberekké csak szabad pedagógus tudja nevelni a gyermekeket, amely egyben megkérdőjelezhetetlenül felelősséggel, kötelességgel, fáradtsággal és állandó önfejlődéssel jár.
*  *  *
(Szerkesztőség)
Komlósi Sándor publikációinak száma 158. (Önálló és társszerzős kötetek, könyvszerkesztések, tanulmányok, cikkek, könyvismertetések, kutatási beszámolók stb., közöttük több német, angol, orosz és francia nyelveken.)





Készítette