Vizit a Ráth György-villában

Cikk dátuma 2018. december. 01. | Mozaik

Egy szecessziós délután

Igazán szecessziós hangulatban érezhették magukat azok a hallgatók, akik a projekthéten ellátogattak Dr.Tarbay Gabriella tanárnővel az Iparművészeti Múzeumhoz tartozó Ráth György-villába a Mi szecessziónk című kiállításra. A kipróbálható parfümön és felpróbálható ruhákon kívül egyéb elemek is a tárlat modernitását jellemezték.

“A kerítésnek hangja van egyébként. Lódobogást lehet hallani, mert akkoriban ugye lóval jártak. Csak az a baj, hogy nagyon oda kell hajolni a kerítéshez, hogy hallható legyen a város zaja mellett” – hívja fel rá figyelmem Joó Julianna, közönségszolgálati osztályvezető, a kiállítási projekt munkában aktívan részt vevő művészettörténész, aki végigvezetett minket a kiállításon.

A tárlat termeiben is szóltak különböző zajok, korabeli zenék. Az étkezőben például tányércsörömpölést lehetett hallani.

“Ez Horváth Hilda kurátor ötlete volt, jól kiegészíti a kiállítást” – jegyzi meg Julianna, aki sok érdekességet mondott tárlatvezetése során is. Az egyik ilyen például, hogy alkalmakkor Ráth György a férfiakkal, felesége, Gizella pedig a nőkkel külön-külön térben tartózkodott és csak kopogással léphettek be egymás lakrészébe. Míg az eredetileg férfi résznek számító területen a kiállításrendezők az osztrák, brit és francia szecesszió jellegzetességeit szemléltetik, addig a női részen Ráth György képtára, egy szecessziós ebédlő és társalgó milliője csodálható meg. Ráth képtárába egyébként egy titkos ajtó is vezetett abból a célból, hogy a hölgyek megzavarása nélkül megmutathassa képgyűjteményét férfi vendégeinek.

“A kiállítás olyan szinten is speciális, hogy itt enteriőrökben kellett gondolkozni. Ez nem az Iparművészeti Múzeum, ahol vitrinekben vannak a tárgyak, hanem itt azt is fel kellett kutatni, hogy adott enteriőrben milyen tárgyak legyenek, és azok elhelyezése hogyan legyen kidolgozva” – ecsetelte Julianna, akinek a tárlatvezetés végén nem véletlenül tettem fel szakmaibb kérdéseket: a Kodolányi Art Gallery tagjait minden kiállításrendezéssel kapcsolatos tennivaló érdekel. Az ebédlőben található étkészlet darabjai például damillal voltak lekötözve. Az étkészlet érdekessége egyébként, hogy Pattantyús Gergely kifejezetten ebbe az enteriőrbe tervezte, Somlai Tibor látványterve alapján. Tehát a klasszikus műtárgyakon túl kiállítottak impozáns, modern darabokat is. Juliannától tudhattuk meg, hogy a nyugati trendeket követve egy klasszikus műtárgy vagy kép közelébe mindig igyekeznek csempészni valami modernt is figyelve arra, hogy hozzáadjon egyfajta pluszt a látványhoz.   

A tárlatvezetés hangulatát színesítette, hogy minden terem végén lehetett kérdezni, így amikor az egyik hallgató felvetette, hogy a női lakrészen található kandalló túl férfias, interaktív beszélgetés indult ennek lehetséges okairól, mely sok látogatót jó kedvre derített. Az emeleten a keleti szecessziós szobában Bugatti bútorairól is alakult ki véleményezés: tárlatvezetőnk tapasztalatai alapján a fiatalabb generációnak általában tetszeni szokott, míg a középkorú látogatóknak kevésbé. Bevallom engem is megfogott a különleges bútor, ellenben a szobában tapasztalható levegő annál kevésbé. Mint kiderült, a bútorhoz használt pergamen miatt van szükség a párásítóra, és ezért olyan fura a levegő is. Egy érdekes összekapcsolása volt ez annak, hogy az új Alien filmben is szerepel Bugatti bútor... Na már most, aki kedveli az Alien filmeket az tudja, hogy Alien is a párás levegőt szereti.

A magyar szecessziós szoba az emeleten került bemutatásra, nem sokkal mellette egy interaktív fülkét is berendeztek.

“Cilinder, női kalap, blúzok, ernyő... ezek századfordulós ruhák. Akkor jött divatba a csipke, és ilyen hasonló nagy kalapokat hordtak. Ez is fontos része a kiállításnak, mert nagyon érdekli az embereket a korabeli öltözködés is. Szeretik a látogatók, hogy felpróbálhatják a ruhákat” – magyarázza Julianna. Egyébként hozzá kötődik a kiállítás tapintható részlegének a megrendezése is.

“Nagyon örültem, hogy itt megvalósulhatott a tapintható rész, sajnos itthon erre nem mindig van lehetőség, pedig a befogadást nagyban segíti. Fontos, hogy legyen egy olyan rész, ahol hozzá lehet nyúlni a tárgyakhoz és hogy több érzékszervre hasson, ezért van például szagolható parfüm is kiállítva. Ezeknek a tárgyaknak a beszerzése, azt gondolná az ember, hogy gyorsan megy, csak el kell menni a régiségkereskedőhöz és ott van minden. Ez nem így van. Hat-nyolc hónapba telt, mire minden tárgyat be tudtam szerezni. A játékokat viszonylag könnyű volt, de nagyon ritka, hogy egy régiségkereskedőnél van 1900-as évekből bécsi táska vagy kesztyű. A parfüm beszerzésénél viszont kellemeset csalódtam, ugyanis a Dougles kommunikációs igazgatója ajándékba adott két Gerlain parfümöt a múzeumnak, amit Párizsból rendeltek” – meséli tapasztalatait Julianna.

Itt a tapintható részen és egyben a látványteremben véget is ért a tárlatvezetés, de Julianna természetesen válaszolt még a kiállítás megvalósításával kapcsolatos kérdésemre is: “Nagyon jó volt ennek a kiállításnak az előkészülete, mert ez egy igazi projektmunkában valósult meg. Nem csak múzeulógusok, hanem a kommunikációs vezetők, a közönségszolgálati osztály, a múzeumpedagógus, a kiállításrendező, a műtárgykölcsönző is jelen volt a csapatban és heti rendszerességgel összeültünk megbeszélni a már elvégzett és még hátralevő munkálatokat. Ez nagyon jól működött” – mondta el, majd hozzátette, hogy természetesen nehézségek is voltak: “Volt olyan tárgy, ami alig fért be az ajtón, mert valami valószínűleg rosszul lett kimérve. Tehát egy nagyon fontos feladat jól megadni a bútor pontos méretét. Ezeknél a bútoroknál ráadásul az időjárásra is figyelni kell, nem mindegy, hogy mikor kerül kiszállításra. Ezek a bútorok többnyire nagyon drága anyagból készültek, például a mahagóni egy nagyon érzékeny fa és volt olyan, hogy azért csúszott egy leszállítás, mert zuhogott az eső. Ami még itt egy érdekes feladat volt, hogy ki kellett találni, hogyan jelezzük a kiállított székeknél, hogy nem lehet rájuk ülni. Mi ezt táblákkal oldottuk meg a földön, de a londoni kastélyokban például kis terméseket raknak a székekre e célból” – fejezte be Julianna, én pedig vizuális típus lévén  jót mosolyogtam ezen.

Vendrey Márta

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat