Turizmus az Omo völgyében

Cikk dátuma 2015. május. 07. | Mozaik
Turizmus az Omo völgyében

Boros Kitti írása - Turizmus menedzsment MA szak, I. évfolyam

Veszélyben egy afrikai világörökség helyszín

Egy afrikai világörökség helyszín veszélyben –A dél-etióp Omo völgy címmel tartott előadást Dr. Régi Tamás a KJF Turisztikai és Gazdaságtudományi Intézet docense a KJF Budapesti Oktatási Központjában május 5-én. A Magyar Földrajzi Társaság (MFT) Turizmusföldrajzi Szakosztályának idei befejező programján az Etiópiában, az Omo folyó völgyében élő murszi törzs történelmi múltjába, kulturális értékeibe és jelenébe nyerhettünk betekintést. Az előadás keretein belül megvitattuk, hogy a turizmus milyen módon és mértékben képes hatni az Omo völgyében élő murszikra és a környező népekre egyaránt.

A murszik szájhagyományozott történelme körülbelül kétszáz évre nyúlik vissza, ekkor érkeztek a törzs tagjai Kelet-Afrika déli területeiről és telepedtek le Dél-Etiópiában, az Omo folyó völgyében. A törzs életében a turizmus nem is olyan régen, az 1980-as-ben jelent meg. Az akkori turizmust leginkább erős passzivitás jellemezte mind a turisták, mind a vendéglátó murszik részéről. A nyugati kutatók felismerték, hogy nem csak azt fontos vizsgálni, amikor a turisták és a törzs tagjai először találkoznak, hanem a turisztikai interakciók mögött húzódó érzéseket, társadalmi tapasztalatokat és a gazdaságot is. Egy kutatócsoport 1991-ben interjút készített a törzs három vezetőjével és a beszélgetés során kiderült, hogy a murszik az őket meglátogató turisták viselkedéséből, indítékaiból nem sokat értenek. A megértési problémákat a közös kommunikáció hiánya is nehezíti, hiszen a turistákkal érkező etióp kísérők nem beszélnek mursziul, a törzs tagjai pedig más nyelvet nem értenek. A 2000-es években további kutatók érkeztek a murszikhoz, hogy dokumentumfilmet forgassanak a törzs életére gyakorolt turisztikai hatásokról. A „Framing the other” című holland dokumentumfilm többek között a posztturista élményre koncentrál, azaz nem csak a turisták és a murszik rövid találkozásába pillanthatunk be, hanem a látogatás utáni benyomásokat is bemutatja egy murszi asszonnyal készített interjún keresztül. A turisták legtöbbször a találkozást negatív élményként élik meg, mert nem értik a murszik közeledését és kommunikációját, akik többek között pénzt kérnek tőlük minden egyes fényképért. A kellemetlenség és bizonytalanság érzését továbberősíti a látogatókkal érkező fegyveres őrök jelenléte.

Miután megismerkedtünk a murszik történelmével és a turizmus megjelenésével a vidékükön, a lakóhelyükként szolgáló földrajzi terület bemutatása következett. Az UNESCO Világörökségi listára 1980-ban vették fel a területet, mint a legősibb emberi maradványok lelőhelyét. A problémát a mai napig az jelenti, hogy nincsenek kijelölve a Világörökségi helyszín határvonalai. Ennek következtében a térségben folyó fejlesztések tönkretehetik a több ezeréves lelőhelyeket és leleteket. Az Omo folyó völgyében három nemzeti park is található. Az etióp kormány jelenleg legjelentősebb fejlesztési projektje Afrika egyik legnagyobb gátjának, a Gibe III, megépítése. A projekt során hat évig fogják feltölteni vízzel a gátat, melynek egyik esetleges következménye, hogy az Omo folyóban vízproblémák merülhetnek fel. A kétséges jövőkép ellenére a murszik hűen őrzik kultúrájukat, habár a törzs tagjai másképp gondolkoznak az örökségről, mint a nyugati világ. A murszik megosztott társadalomban élnek, amely területi, nemi és korcsoporti megosztást egyaránt jelent. Ennek ellenére a legnagyobb megbecsülést a klánhoz tartozás jelenti számukra. Két legfontosabb kulturális értékük az évenként megrendezett rituális botviadal a fiúknak és az ajaktányér a lányoknak. A botviadalt egy háromnapos ünnep keretein belül tartják meg, melyet egy két méter hosszú bottal, a dongával vívnak meg. A viadalon alapvetően házasulatlan férfiak mérik össze erejüket az ellenfelük halála nélkül. A lányok számára kiemelt jelentőséggel bír az ajaktányér viselése, melynek behelyezéséről szabad akaratukból döntenek. Az ajaktányért egészen házasságkötésükig viselik, majd kiveszik. A murszi hagyomány szerint ezután már csak fontos alkalmakkor teszik vissza, de a turizmus megjelenésével már egyre többször előfordul, hogy a turisták látogatásakor is.

A médiában a murszikról megjelenő negatív kommunikáció ellenére, a törzs tagjai egyre inkább nyitnak a külföldi látogatók felé és kezdik felismerni a turizmusban rejlő előnyöket. A fiatalok közül egyre többen tanulnak angolul a törzs gazdasági fejlődése érdekében.

Az előadásnak és egyben ennek a cikknek is a célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet a tradicionális afrikai törzsek XXI. századi gazdasági és társadalmi problémáira.

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat