Szombat délután a „SZECSKÁ”- ban

Cikk dátuma 2020. április. 17. | Mozaik

Wéber-Simon Krisztina - Könyvtári szakember szakirányú továbbképzési szak, I. évfolyam

Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz

Még a vészhelyzet előtti márciusban történt, egy szombati napon, hogy fél egykor megálltunk az Országos Széchényi Könyvtár épülete alatt. A tudás háza ott magasodott előttünk. Csoportunk, az idei 2019-2020-as keresztféléves könyvtári szakember szakra beiratkozott és másik három kodolányis hallgatóból állt.

Dr. Simándi Irén vezetésével és szervezésében juthattunk be a Nemzeti Könyvtárunkba. Sok érdekes információt mondott nekünk a tanárnő a könyvtárról, egyebek mellett azt, hogy tizenhárom évig ő maga is itt dolgozott tudományos kutatóként a „SZECSKÁ”-ban – ahogyan magunk között nevezte a Széchényi Könyvtárat.

A parkoló felől közelítettük meg a könyvtárat, így lifttel jutottunk a felszínre. Az Oroszlános udvarról már látszott a bejárat, így azt el sem lehetett téveszteni. Bementünk a nagykapun, ahol a tanárnő, - mint aki még most is minden nap idejár – üdvözölte a beléptető személyzetet és a ruhatáros kollégát is, és jelezte, hogy újabb csoportot hozott „házbejárásra”. Az ötödik emeleten voltunk, amely a „földszintet” jelenti a Nemzeti Könyvtárba érkezők esetében. Itt egy általános tájékoztatást kaptunk, amelyből megtudhattuk, hogy a könyvtár megálmodója és létrehozója gróf Széchényi Ferenc volt 1802-ben, 1803-ban pedig már a látogatók számára is kinyitották a kapukat. Az ötödik szint alatti emeletek adnak helyet egyebek mellett a munkaszobáknak.

A Kézirattár közel hétszáz kódexet és ezer kódex-töredéket őriz. Magyar vonatkozású anyagából legismertebb a nyelvemlékek és a korvinák, valamint a leghíresebb történeti kútfőink kódexei. Érdekességként azt is megtudtuk, ezeket a felbecsülhetetlen értékű emlékeket csak öt évenként lehet elővenni a fokozott állagmegóvás szabályainak megfelelően.

Simándi Irén érdekes történelmi áttekintést adott az eltelt időszak átalakulásairól és a könyvtár helyzetéről, majd megnézhettük az eredeti berendezési tárgyakból létrehozott kiállítást a folyosón. Nagyon nagy hatással voltak ránk a kiállított tárgyak, a régi bútorok, a kihelyezett raktárak listája, az elektromos címpréselő gépet és még hosszan sorolhatnám. Külön öröm volt számomra, hogy láthattam gróf Széchenyi István gyermekkorában írt levelét, édesapjának, hiszen magam is egy róla elnevezett pécsi gimnáziumban tanítok.

Ezek után a hetedik emeletre mentünk, ahol a Könyvtártudományi Szakkönyvtár volt az első megtekintendő helység. Itt a könyvtárostól megtudhattuk, hogy az ETO rendszerezés alapján 0-26 közötti dokumentumok találhatóak és ez a Könyvtár egyetlen olyan gyűjteménye, ahonnan lehet kölcsönözni, hozzáférhetőek az OSZK által előfizetett adatbázisok, mintegy 50 000 kötetet tartalmaz az állomány, és a folyóiratraktár a nyolc és felediken található. A könyvtáros, - mivel egyszer mi is azok leszünk -, maximális segítségnyújtása jeléül tájékoztatta csapatunk tagjait, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel eljuttat nekünk bármilyen, lakóhelyünkön nem fellelhető kötetet, amennyiben szükségünk lenne rá. Felhívta figyelmünket a könyvtáros életéhez szorosan hozzátartozó - Könyv, könyvtár, könyvtáros és a Könyvtárfigyelő folyóiratokra -, amelyek közül utóbbit az OSZK-ban készítik.

A hatodik emeltre érve egy énekkar hangja szűrődött ki a nagy tanácsteremből. Egy újabb élményem a nap folyamán - mivel magam is három kórusban énekelek -, amelyre egyáltalán nem számítottam. A Könyvtár honlapján a beszámolóm írása közben rákerestem a kórusra, minden bizonnyal a Tavaszi hangversenyükre készültek. Ezen a szinten a Különgyűjtemények találhatóak: Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tára, a Színháztörténeti Tár és Zeneműtár, a Térképtár, valamint a Corvina kiállítótermek, a Díszterem és az Ars Librorum kiállítótér. Az időnk rövidsége és a hatalmas tér bejárása miatt a Kézirattárba vettük az irányt, ahol egy kedves munkatárs – Fehér István, kutatószolgálatos könyvtáros, a XVI. századi könyvek feldolgozója - rögtönzött előadás keretében elmondta a fontosabb ismereteket. Másfél milliós a gyűjtemény, így folyamatos helyhiánnyal küzdenek, de itt találhatóak Babits kéziratok, a Himnusz kézirata, Kárpát- medence legjelentősebb régikönyv állománya, az Apponyi Sándor gyűjtemény, melyet 1925-ben hagyott a könyvtárra 3000 kötettel és bútoraival együtt, a világ legjelentősebb Hungarica gyűjteménye 10000 fölötti példányszámmal, az Antiqua gyűjtemény, mely 13000 példányt foglal magába, a Bécstől keletre található legnagyobb európai, 2000 példányát magába foglaló ősnyomtatvány gyűjteménye. Ezeknek nyelve túlnyomórészt latin, de természetesen megtalálhatóak a német nyelvű és olykor ógörög nyelven írt könyvek is. A Hungaricákat három terület szerint csoportosíthatjuk: nyelvi, területi és személyi, melyekben hazánkból elszármazott humanista írók latin, német nyelvű írásait találhatjuk meg.

A Kézirattárban éppen az ADY 100 kiállítást láthattuk érdekes levélrészletekkel, személyes tárgyakkal, interaktív anyagokkal. A „Fut velem egy rossz szekér.” című kiállítást Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna rendezte.

Ezek után utunk a Színháztörténeti és Zeneműtár felé vezetett, amit még éppen meg tudtunk tekinteni, hála a Tanárnőnek, hiszen szombaton a  gyűjtemények délután két órakor bezárnak. Ebben a részben minden dokumentum digitalizálva van, a kottáktól kezdve a színházi plakátokon át a szövegkönyvekig. Óriási dolog elmondani majd a tanítványaimnak énekórán, hogy láthattam élőben egy fonográfot. Eddig csak az internetről tudtam nekik képet mutatni, de mostantól ezt a képet fogom példaként beemelni a tanításomba.

A legtöbb szekrénnyel ellátott térbe mentünk, ahol a katalóguscédulákat tárolják, ez volt a Katalógusterem, ahonnan a Tájékoztató Segédkönyvtár és Központi Tájékoztató, az Irodalomtudományi Olvasóterem, a Történettudományi Olvasóterem, az Általános Olvasóterem, a Hírlapolvasó, és a Mikrofilmolvasó felé veheti az útját a látogató. A katalógusteremben minden megtalálható a katalóguscédulákon, még az is, ami esetleg digitális formátumban nincs meg. A szekrények tetején táblák jelzik a témaköröket, tudományágakat és az időintervallumot. Ezután léptünk be a Könyvkiadó állomásra, ahol működés közben is láthattuk a két kilométer hosszú hálózaton közlekedő Teleliftet, mely a könyveket szállítja egyik helyről a másikba oly módon, hogy a kérőcédulát a könyvtáros leadja és a könyv megérkezik a raktárból. Ez a mini „vasúthálózat” 1985-től működik a könyvtárban. Betekintést nyerhettünk egy szerzeményi naplóba is, ahol Simándi tanárnő elárulta, mely rubrika mit jelent, milyen szabályok szerint kellett kitölteni. Mi történik, ha új kötet érkezik a könyvtár számára, hogyan kell „bevételezni”.

A következő helyiség a Mikrofilmolvasó volt, mely egy hihetetlen modern gépekkel ellátott kutatóhelyiség. Szabadpolcos rendszerben működik a kutatás, jelezni kell a látogatónak a helyigénylést, és egy pendrive-on elviheti az anyagot vagy elküldheti magának e-mailen is akár. Tanárnő mesélte, hogy amikor elkezdte kutatni a Szabad Európa Rádió anyagait, akkor még közel sem volt ilyen fejlett a technika, így nagyon „szemgyilkos” volt a kutatás. 1 200 000 oldalnyi anyag található a rádióműsorokból, sajnos azonban nincsenek feldolgozva. Ezek gyakorlatilag a műsorok szó szerinti leiratai.

Az utolsó nagy helyiségünk az Irodalom- és Történettudományi valamint a Hírlapolvasó volt. Ezek mindegyike szabadpolcos. Itt már látogatókkal is találkozhattunk, akik a korábbi helyiségek közül csak az Ady kiállításon jöttek velünk szembe.

Az oszlopokon az régi, családi helyiségek szobáit ábrázoló képeket láthattuk, a gyerekszobát, dolgozót, hálókat, melyek a pompáról és gazdagságról árulkodtak. A Hírlapolvasó termét id. Színnyei Józsefről nevezték el, aki létrehozta ezt az egész gyűjteményt, melyet azóta folyamatosan bővítenek a megjelent sajtókkal. Megnézhettük a Vasárnapi Újág 1854-ben megjelent első számát is. Ekkor a Tanárnő felhívta a figyelmünket arra, ez egy nagyon fontos forrás, kortörténeti dokumentum.

Ezután utunk a tanárnő által oly fontosnak tartott cenzúrázott dokumentumok katalógusszekrényhez vezetett, ahol megtudtuk, hogy ma már nem „Különgyűjteményként” kezelik, nem kell hozzá „különengedély”. Történelemtanárok és a magyar történelem iránt érdeklődők számára elengedhetetlen korrajzok tárháza kutatható itt.

A Tájékoztató Osztályon külföldi és magyar életrajzi lexikonok sorát és szótárakat találhatunk.

A könyvtár nyolcadik emeletén a digitalizálás folyamata történik. A nagy értékű berendezések szinte mindem dokumentum digitalizálására alkalmas. Szombat lévén itt nem volt munkavégzés így nem tudtunk megismerkedni az itt folyó munkával. Talán majd egy másik alkalommal sikerül megnéznünk a legújabb technikai újításokat, a bármilyen szögben fényképet készítő „szkennereket”, melyek a digitalizálás segítségével a könyvek, kiadványok és periodikák otthoni elérését teszik majd lehetővé az olvasók számára. Hogy mi ennek az előnye, azt mindenki tudja, viszont a hátrányát is lehet látni. Az iskolai könyvtárakban üresen pangó asztalok és székek látványa elszomorító és a felnövekvő nemzedék olvasási szokásának megváltozását mutatja.

„Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől.” /Amy Harmon/

Forrás:

[1] https://www.polonia.hu/index.php/hu/cikk/4037-az-olvasas-szarnyakat-ad (utolsó megnyitás: 2020.03.08.)

[1] https://www.citatum.hu/cimke/olvasas (utolsó megnyitás: 2020.03.08.)

Forrás: http://www.oszk.hu/ (utolsó megnyitás: 2020.03.08.)

                                                                                                        

 

 

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat