Sikeres kodolányisok

Cikk dátuma 2017. február. 07. | KáVé
Sikeres kodolányisok

2016 rádiós diákújságírója

 

Ivanovics Dalma, a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakának végzős hallgatója,  a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete által 2016-ban meghirdetett  verseny rádiós kategóriájának első helyezettje. Ő az év rádiós diákújságírója. Még annyit róla, hogy szerintem minden tanár ilyen diákkal szeretne együtt dolgozni. Méltán sorakozott fel a „Sikeres kodolányisok” táborába. 

 

Sokan mondják, hogy gyerekkoruktól koruktól kezdve készen volt a válaszuk a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre. Te is így voltál ezzel?  

A tizenhatodik kerületben, a Corvin Mátyás Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolában érettségiztem, és a középiskolai éveim alatt merült fel, hogy ez a pálya érdekel. Nagyon szimpatikus volt ez a terület, érdekelt a média világa, ezért is iratkoztam be érettségi után egy OKJ-s képzésre, ahol sajtótechnikusi végzettséget szereztem.

Akkori tanulmányaid során a rádió területére tévedtél. Mennyire volt ez tudatos?

Teljesen véletlen volt. Az írott sajtóban szeretettem volna dolgozni, néhány cikkem meg is jelent egy országos napilap hétvégi mellékletében, aztán az OKJ-s képzés során adódott lehetőségként, hogy be lehet menni a Klub Rádióhoz gyakornoknak. Azt gondoltam, miért ne, vesztenivalóm nincs, s most már eszembe sem jut, hogy mást csináljak.

Most, hogy már évek óta rádiózol, hogy érzed, mennyire szükséges a ma fiatal újságírójának, hogy ne csak a kérdezéshez, íráshoz értsen, hanem valamilyen szinten a technikai dolgokhoz is?

Úgy gondolom, hogy ma már ez fontos, a rádió esetében maximálisan szükség van rá; nekem az első pillanattól használnom kellett a keverőpultot. Például magamnak állítom be hangfelvételt, és mivel nálunk nem volt soha vágó, nekem kell megvágnom az anyagomat,

Fontosnak tartod, hogy te magad vágd meg a hanganyagodat, vagy ez szükséges rosszként jelenik meg a munkafolyamatban?

Szerintem ez szerves része a munkámnak, hiszen már az interjúkészítés alatt gondolkodik az ember azon, hogy ez vagy az benne marad, hol, mit kell kivágni, igazítani. Valaki más, egy idegen nem volt ott az interjúkészítésen, nem érezheti, tudhatja olyan pontosan, hogy hol vannak a hangsúlyok.

Szerinted milyen esélyeik vannak a pályakezdőknek? Gyakran hirdetnek úgy betöltetlen állásokat, hogy gyakorlattal rendelkező pályakezdő diplomást keresnek. Erről mi a véleményed?

Szerintem nagyon nehéz stabil munkahelyet találni. A mi pályánkon  - azt hiszem – jogos elvárás, hogy valamennyi gyakorlata legyen az embernek, s ezt nem is nehéz megszerezni az egyetemi, főiskolai évek alatt. Így aztán, nem ördögtől való az a megfogalmazás, mondhatnám elvárás, hogy gyakorlattal rendelkező pályakezdő. A főiskolai képzés során erős hangsúlyt kapott a gyakorlat, ahol az alapvetőségekkel megismerkedhettünk a tanstúdióban. A legtöbb gyakorlatot viszont a rádióban szereztem meg, igaz, a tanulás mellett és a szabadidőm terhére. Ugyanakkor, ha az ember tudatosan készül egy pályára, akkor élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek a tanulás éveiben adódnak.

A pályaíved alakulását jól fémjelzi, hogy a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete által meghirdetett  verseny rádiós kategóriájának első helyezettje, azaz az év diákújságírója lettél.

Egyéni kategóriában neveztem a 2016-ban. Egy általam jónak tartott anyagot küldtem el, amit a madárpókokról készítettem. Két tenyésztővel jártuk körbe a témát tízperces beszélgetésben. Egy házaspárról volt szó. a férj és a feleség is beszélt, a gyereküket is megkérdeztem, úgyhogy nagyon nehéz volt a majdnem félórás anyagból tízpercet szerkeszteni, vágni. Sok munkám volt vele, de úgy éreztem, hogy jól sikerült, a szerkesztőségben is megdicsértek, így elküldtem. Nagyon nem bíztam magamban, leginkább a kollégák biztatására neveztem a versenyre. Egyébként arról nem is tudtam először, hogy első lettem, e-mailben csak arról értesítettek, hogy helyezést értem el, és meghívtak az ünnepélyes díjátadóra. A Várkert Bazárban volt a rendezvény, először az általános és középiskolai diákok díjait adták át, majd visszafelé haladva a felsőoktatási hallgatókét. Harmadik, második helyezés… ekkor már nagyon izgultam, úristen csak nem első lettem. Hát de, és nem is tudom elmondani, mennyire örültem, örülök ennek a sikernek.

A madárpókos történetnek mi az apropója, hogyan választottad éppen ezt a témát?

Egy állatvédelmi műsorban dolgozom a rádiónál, és minden második hétre valamilyen állatokkal kapcsolatos kérdéskört dolgozunk fel. Teljesen szabadon választhatunk témát, s én akkor úgy gondoltam a madárpók tenyésztés különleges és érdekes lehet.

Mit lehet róluk tudni egyébként?

Nagyon sok mindent a tartásukról, etetésükről, származásukról. A madárpókok tartása viszonylag kevés idő- és pénzráfordítással  jár, és érdekes megfigyelni ezeknek az  egzotikus állatoknak az életét. A  tarantulák  vagy a madárpókok egyébként a Föld legnagyobb méretű és leghosszabb életű pókjai tartoznak. Kevesen tudják, hogy  levedlett bőre majdnem pontos mása a póknak.  Egy szépen berendezett terrárium a lakások dísze is lehet

Mondd, miért tart valaki madárpókot? Ez egy háziállat a gazdák szemszögéből nézve vagy valamiféle különcség?

Nagyon sok mindent nem lehet vele kezdeni, hiszen még megfogni sem lehet annak, aki nem ért hozzá. Nem lehet vele kommunikálni, mint a kutyával vagy a macskával, de akadnak szép számban, akiknek ez a szenvedélyük. Magyarországon sokan vannak ilyenek, a tenyésztők kiállításokat is szerveznek, ahova sok tenyésztő és érdeklődő elmegy.

Kanyarodjunk vissza a rangos elismerésedhez. Mi hangzott el a díjátadón az értékelésben?

- Az az igazság, hogy videón néztem vissza, mert ott olyan zavarban voltam, hogy nem tudtam figyelni. Azt mondták, hogy jól felkészült voltam, jók voltak a kérdéseim, s hogy sok mindent meg lehetett tudni a madárpókokról a laikusoknak is.

Hogyan lehet jó interjút készíteni szerinted?

Mindenképpen fel kell készülni rá, nem lehet úgy odamenni a helyszínre, hogy majd megkérdezem, ami engem érdekel. Eleinte belefutottam ilyenbe is, de aztán megtanultam, hogy a leglényegesebb a felkészültség.

A Kodolányi főiskolán eltelt lassan három esztendő hogyan telt, milyen útravalót viszel innen?

- Tetszettek a televíziós és rádiós gyakorlatok. Kicsit irigylem is a mostani első éveseket, mert számukra még több a lehetőség, a rádiósgyakorlat során például részleteiben tanulják, gyakorolják például az interjúkészítést. Jónak tartom az félév végi bemutató-vizsgákat is.

Nemsokára diplomás médiamunkás leszel. Húsz év múlva éppen mit csinálsz majd, hol dolgozol?

Jó lenne, ha rádiós műsorvezetőként, riporterként dolgozhatnék valahol. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy mást csináljak.

Kép és szöveg: Virágh Ildikó

Kodolányi János Főiskola

Kodolányi János Főiskola
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Főiskola
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat