Régésztábor 2014 - Visegrád

Cikk dátuma 2014. szeptember. 19. | Mozaik
Régésztábor 2014 - Visegrád

Vakációs kísérlet a mentori program bevezetésére

Visegrád nem nevezhető mindennapi városnak, a Duna partján elhelyezkedő település ugyanis történelmünk fontos részét képezi. Építészeti és kulturális emlékei miatt nagy népszerűségnek örvend a kirándulók és a turisták körében egyaránt. A visegrádi Mátyás Király Múzeum közel húsz éve, minden júliusban és augusztusban régésztábort hirdet felsőoktatási hallgatók részére. Idén augusztusban sikerült megszerveznem a Kodolányi János Főiskola tizenkét fős csapatának, hogy mi is részt vehessünk egy ásatáson.

A helyszín nem csak a régészek számára különleges, mindenki izgatottan várta a tábort, de végül ez a nap is elérkezett. A szállásunk a Palota Múzeum területén volt az úgynevezett diák-házban, amelyet egy ferences kolostor maradványaira építettek. A régészeti munkánk az úgynevezett ős-Visegrád területén volt, a neve Sibrik-domb. Ez egy, a római limes vonalán épült erőd, mely I. századtól 1242 (tatárjárás)-ig lakott volt. A múzeum munkatársai földradarral felmérték a vár területét, így határozták meg az ásatási munkánk helyét és feladatát.

Az első napon Buzás Gergely múzeumigazgató fogadott bennünket, aki a munkavédelmi előadás után azt is elmondta, hogy az archeológusok találtak egy 8-9. századi templom alapot, és egy 3-4. századi cölöpház maradványt, ennek feltárása lesz a feladatunk. A felszín megtisztítása után el is kezdhetjük az együttes munkát. Munkánk a régészeti terület kibontása, leletek gyűjtése volt. Alapvetően földmunkát végeztünk csákánnyal, ásóval, lapáttal talicskával. Minden munkafázist a múzeum régészei felügyelték, együtt dolgoztunk, sok olyan dolgot tanultunk, ami a történelem könyvekben nincs benne. Két nap eső szünetünk volt, ilyenkor a tavalyi ásatási időszak leleteivel foglalkoztunk (leletmosás, rendszerezés), ez is a régészeti hivatás része.

A munka folyamán 40-50 római érmére, fém eszközökre (nyílhegy, ékszer-töredékek, munkaeszköz maradványok), állati eredetű csontmaradványra, kerámia törmelékre és egyéb leletre bukkantunk, ezen felül pedig egy a templom közepén elhelyezett gondosan kialakított sírhelyet is sikerült feltárnunk. Géza fejedelem és Szent István államreformja megszüntette a nemzetség alapú közigazgatási rendszert és létrehozták az ispáni tisztséget. Ez a király által kinevezett hivatal volt, nem örökölhető közigazgatási tisztség. A várromot ma Ispán palotának nevezik. A feltárt sír valószínűleg az első ispán nyughelye volt, nem volt benne leletanyag. Négy kutatóárokban folyt a munka, a földradar által kimutatott cölöpház egy 18. századi szőlőművelés karóágyai lehettek, sikerült tisztázni a IX. századi templom padlószintjét a nyugati és a déli falat pontosan meg lehetett határozni.

A régészeti munka reggel nyolc órától délután négyig  tartott. A munka után a múzeum négy nem mindennapi előadás körutat szervezett számunkra Ispáni-vár, Salamon Torony, Királyi Palota és a Fellegvár bemutatására. Kirándulásaink során olyan helyekre is ellátogattunk, amelyek nem számítanak turista útvonalnak. Ezeken a körtúrákon értékes információkkal gazdagodtunk és közelről is megcsodálhattuk azokat a történelmi emlékeinket, melyekről eddig csak könyvekből tanultunk. Szembesültünk a történelem kézzelfoghatóságával, a műemlékvédelem törekvéseivel, a múzeumpedagógia szépségével. Az étkezésünkről a múzeum gondoskodott - kiadós finom ételeket kaptunk -, az ebédet a feltárás területére hozták, a vacsorát magunk oldottuk meg, szalonnasütés stb. A sör kifejezetten jót gyógyszer az izomláz ellen!

Pedagógiai szempontból sok tanulságot mutatott ez a régésztábor, különböző évfolyamokból tanszékekről érkező diákok tudnak együttműködni. A feltárás során brigádokra osztottuk a csapatot, a közös munka új értelmet nyert mindenki számára. A gyakorlati oktatás, a kézzelfogható történelem, a közös feladatmegoldás különleges élmény volt. Ha a feladat értelmezhető és kézzelfogható eredmény származik belőle, minden hallgatót magával ragad. Érdekes volt, hogy nem kellett táborrendet kérni, mert mindenki értette, hogy közösségben éljük le ezt a hetet. Esténként volt bridzs kártyajáték, nagy beszélgetések, csatangolás Visegrád községben (volt valami közös focimeccs nézés is, de arra már nem emlékszem, hogy kik játszottak).

Ez a régész tábor kísérlet volt a mentori program bevezetésére és a feladat meghatározására. A következő tanulságokat tudtam levonni: a felsőoktatásban a tanár- diák viszony a tökéletes elidegenedettség állapotában van, ilyen az oktatási rendszerünk. A felsőoktatásban a diák-diák viszony szintén az elidegenedettség állapotában van, mivel nincsenek közös programok, nem ismerik a saját szaktársaikat sem (a tudományos konferenciák nem közösségépítő események). Megrázó szembesülni azzal, amikor a diák azt mondja, hogy ez volt az elmúlt három év legjobb hete! El kell gondolkodnunk azon, hogy mit adunk a diáknak főiskolai szinten, a tudományos munkásságunkon túl. Meg kell tanulnunk beszélgetni a diákkal, meg kell értenünk, hogy a diploma után a diáknak meg kell találnia a helyét a munkaerő piacon. Önbecsapás azt gondolnunk, hogy fenntartható a mostani oktatási struktúránk, el kell kezdenünk a diákot olyan embernek nézni, aki fizet az oktatásért, tehát elvárhatja, hogy a pénzéért emberi hangnemet, kézzelfogható tudást, az életében hasznos tapasztalatokat kap. Ha ezen felül tudunk biztosítani közösségi élményt, akkor beszélhetünk arról, hogy a Kodolányi Főiskolán van "diákélet".

Rosta Péter

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat