Rádiózik, zenél és törökül tanít

Cikk dátuma 2014. március. 10. | Mozaik
Rádiózik, zenél és törökül tanít

A törökországi Erasmus-félév meghatározta jövőjét

Kubista Márk Bálint hat évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját a Kodolányi János Főiskolán, s bármennyire hihetetlen a mai napig tartja a kapcsolatot valamilyen formában az alma materrel. Nem hallgathatom el, hogy kedvenc tanítványaim közé tartozott, mivel kommunikáció szakos lévén csaknem minden szabadidejét az általam főszerkesztett főiskolai rádióban töltötte annak idején. 

S mivel a főiskolai Erasmus-program kötötte le a további szabad vegyértékeit, felsőbb évesként ebben a témában szerkesztett és vezetett műsort a rádióban. Ismert, hogy nem csak a kodolányisok tanulnak ösztöndíjjal külföldi egyetemeken, főiskolákon, hanem külföldi diákok is a KJF-en; Márk ennek a sokszínű társaságnak tagjait ültette be a stúdióba hétről-hétre. Sok minden érdekelte már főiskolásként is, ez a későbbiekben sem változott: nyelvtanár, zenész, rádiós és nyelvkönyv szerző, hiszen munkája mellett megírta magyarul törököt tanító nyelvkönyvét, amelyhez munkafüzetet is szerkesztett. Zenészként folyamatosan dolgozik új dalokon, mostani beszélgetésünk apropója is az, hogy Törökországban az Istanbul Records társkiadója, a Kopanzy Records nevű lemezkiadó megjelentette új dalát. A  Merhaba című dal szövegírója, társzeneszerzője és előadója az egykori kodolányis Kubista Márk, akivel a zenéről beszélgettünk először.

*

Mikor kezdtél zenélni és milyen indíttatásból?

A zene az egész életemet végigkíséri. A Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja voltam általános iskolás koromban, s miközben sok komolyzenei művet énekeltünk, már akkor is nagy hatással volt rám a balkáni hangzás, és leginkább a hangszerek. Kilenc éven keresztül zongoráztam is annak idején, végül mégsem konzervatóriumban tanultam tovább, hanem a Kodolányi János Főiskola kommunikáció - angolnyelv-és irodalomtanári szakára jelentkeztem. A diploma megszerzését követően sok mindent csináltam, de amit szeretnék most kiemelni, hogy három évvel ezelőtt elvégeztem egy professzionális DJ tanfolyamot, azóta pedig nem csak énekesként, DJ-ként, hanem zeneszerzőként is jeleskedem.

Mennyiben kötődik a török vonatkozás a főiskolai éveidhez?

A főiskolán, mivel egész jól tanultam, lehetőségem volt részt venni az Erasmus programban. Két úticél közül választhattam: Törökország és Belgium. Érdekes, hogy a végső döntést nem én hoztam meg, hanem a főiskola külügyi irodája, ahol azt tanácsolták, hogy menjek Törökországba. Ha akkor nem Törökországba megyek, lehet, hogy soha nem kezdek el törökül tanulni, és soha nem ismerem meg a török kultúrát, vallást, és a népet. Úgy érzem, szerencsés döntés született, hiszen megtanultam ezt a nyelvet, ma már közel anyanyelvi szinten beszélek törökül.

2007-ben végeztem el a főiskolát, szerencsére időben, vagyis nem toltam magam előtt egyetlen tantárgyat sem évekig úgy, mint ahogyan azt sokan tették. Úgy éreztem, nem engedhetem ezt meg magamnak, hiszen a szüleim sok áldozatot hoztak, hogy én tanulhassak. A főiskola egyébként nagyon sok alapot, biztonságot adott nekem, és nem kevésbé szép emlékeket. A török vonatkozás számomra különösen fontos, hiszen az Erasmus programnak köszönhetően ismertem meg első nagy szerelmemet is, egy szép török lány személyében. Az Erasmus-félévem után a főiskolai tanulmányaim befejezéséig végigkísérhettem a Kodolányira érkező külföldi diákok életét, hiszen diákmentoruk lehettem. 

Milyen emlékeid vannak a kodolányis évekről?

Azt szokták mondani, hogy a rossz dolgok elvésznek az idők során, és csak a jók maradnak meg. Azonban akármennyire is hihetetlenül hangzik, az én ott töltött négy évem gondtalan és boldog volt, nem kellett semmit kiejtenem az emlékek közül. Sosem feledem el a Vörösmarty Rádióban eltöltött éveimet, ahol az ott dolgozó kedves tanáraimtól és a kollegáktól megtanulhattam a rádiózás minden csínját-bínját. Ami a legszebb a dologban, hogy azóta is baráti kapcsolatom van velük, és örökké tisztelni fogom őket azért, amit kaptam. Ugyancsak lehetetlen elfeledni a gólyatáborokat - a sajátomat, majd azt a kettőt, ahol csoportvezető voltam -, és a három székesfehérvári helyszínt, ahol laktam a főiskola négy éve alatt. Természetesen nem feledhetem el a gyönyörű várost, ami a második otthonom lett, valamint az ott kialakított barátságokat.

Székesfehérvárról azonban Törökországba utaztál, és az ott eltöltött szemeszter hozadékaként nem csak új barátok és szerelem érkezett az életedbe, hanem a nyelvtanulás, nyelvtudás különböző szintjei is. Hogyan is indult a törökül tanulásod?

2005 szeptemberében kiutaztam Antalya-ba két magyar társammal az Akdeniz Egyetemre, ahol egy intenzív török nyelvtanfolyamon vettünk részt. Ezt követően október elejétől január közepéig Adanában voltunk a Çukurova Egyetemen, ahol én a szakomnak megfelelően az angolnyelv- és irodalomtanári tanszéken tanultam. Azóta sok minden történt, dióhéjban annyit erről, hogy megszerettem a török nyelvet, és úgy döntöttem, megtanulom. Néhány éve megírtam Magyarország első magyarul törököt tanító nyelvkönyvét és munkafüzetét. Azóta elkészült a hanganyag is a könyvhöz, amelyet török rádiós barátaim mondtak fel.

A diplomád megszerzését követően sok időt töltöttél külföldön, sokféle munkaterületen dolgoztál. Most konkrétan mivel foglalkozol?

Dolgoztam Törökországban, Egyiptomban, és Korfun idegenvezetőként, multinacionális cégnél „törökös” munkatársként, nyelvfordítóként, tolmácsként, vállalatnál török és angol nyelven, Budapesten több kerületi kereskedelmi rádiónál is dolgoztam, de amit igazán szeretek csinálni az a nyelvtanítás - angolt kilenc éve, törököt közel négy éve tanítok - és a zenélés. A törököt egyébként saját nyelvkönyvemből tanítom.

Hol élsz?

Jelenleg Budapesten, illetve Gárdonyban élek a Velencei-tó partján, tulajdonképpen ingázom a két hely között. Jó időben sokat vagyok a tóparton. Onnan remek alkalom nyílik, hogy átmotorozhassak Székesfehérvárra. Most azonban készülök Törökországba, ahol hosszabb időt tervezek maradni.

Annak idején az egyik legaktívabb kommunikáció szakos hallgatónak számítottál a főiskolán, nem esett nehezedre sem a tanulás, sem a tanórán kívüli elfoglaltságok sora. Igyekeztél gyakorlatot szerezni az elméleti tudás mellé, hiszen végig rádióztad a négy évet. Mennyire veszed hasznát mindennek?

Mi tagadás, elsajátítottam és begyakorolhattam a műsorvezetést már a főiskolai éveim alatt. Ennek természetesen megvolt a hozadéka később, ahogyan említettem, kereskedelmi rádióknál is dolgoztam, és ezt nem csak idehaza tettem, hanem Törökországban is. Olyanformán történt ez, mint ahogyan nálunk is vannak a magyart akcentussal beszélő külföldi műsorvezetők egyik-másik országos kereskedelmi adónál. Ezek a török rádiós kapcsolataim azóta is élnek, és ha most kiutazom, valamelyik török rádiónál  és a klubéletben tervezem az elhelyezkedést. Emellett készítem a „Merhaba” című mostani dalom mellett az új orientális-balkán-latin-pop house stílusú zenéimet. Bízom benne, hogy a „Merhaba” című dalom itthon is jó fogadtatásra talál és nem csak Törökországban mondhatom magam sikeresnek.  

Virágh Ildikó

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat