Pálma és protokoll

Cikk dátuma 2016. június. 14. | KáVé
Pálma és protokoll

Interjú Sz. Hossó Nikolettával

Ahogyan a szépség, az egyediség, a különlegesség, a keménység emeli drágakővé földünk egyes ásványait, a tehetség, a szorgalom, a kitartás röpíti a választott szakma csúcsára az embert. A Kodolányi János Főiskolán lépten-nyomon találkozom olyan tehetséges fiatalokkal, akikről biztosan tudom, hogy a diploma megszerzését követően berobbannak szakmájuk világába, s csak idő kérdése esetükben a siker. A sikeressé válásig azonban keményen tanulnak, dolgoznak valamennyien, pontosan látva a célt maguk előtt.

Azt mondják, a sokoldalú nő olyan, mint a drágakő, minden oldalról más-más fényét villantja fel. Sz. Hossó Nikoletta esetében valami hasonlót tapasztaltam. A Nemzetgazdasági Minisztériumban találkoztunk, ahol először az aznapi munkájáról kérdeztem.

Éppen most fejeződött be egy rendezvény a Nemzetgazdasági Minisztérium pénztártermében, amelyen előadóként vettél részt.  Milyen rendezvény volt ez, és mi volt a feladatod?

A kormánytisztviselők továbbképzése keretében egy belső, szakmai képzést tartottam, amelyre több éve kapok felkérést. A kormánytisztviselőknek közigazgatási alap- és meghatározott esetekben szakvizsgát kell tenniük, emellett egy kreditrendszeren belül minden évben az előirányzott pontszámokat kell összegyűjteni a meghirdetett szakmai továbbképzéseken, illetve a mostanihoz hasonló belső akkreditált képzéseken.  Az előzménye az előadásomnak az, hogy 2013-2014 között jómagam is az NGM berkeiben dolgoztam és anno felajánlottam, hogy igény esetén szívesen tartok a kollégák számára belső képzést.  Azóta – bár már elhagytam e minisztériumot - visszahívtak, így a tavaszi és/vagy az őszi szemeszterben tartok intenzív képzést hivatali etikett és protokoll témában. Teszttel indul és teszttel zárul a program, a kreditpontokért tehát meg kell dolgozni. Idén mintegy száznyolcvan tisztviselő jelentkezett erre a kurzusra.

Most a Külgazdasági és Kügyminisztériumban dolgozol, ám ez a kurzus jól mutatja, hogy kérésre szívesen segítesz korábbi munkahelyeden. Milyen munkakörben dolgoztál itt? Ez volt az első munkahelyed?

Nem, ez a minisztérium már a sokadik munkahelyem volt, viszont az államigazgatás berkein belül az első. 2013-ban a nemzetközi tanulmányok diplomám megszerzését követően helyezkedtem itt el a Parlamenti és Gazdaságstratégiáért Felelős Államtitkárságon, ahol protokollrendezvényekért felelős személyi referensként dolgoztam prof. Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár titkárságán és szerveztem a belföldi és külföldi programokat, így V4-es miniszteri találkozókat, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hazai szakmai eseményeit.

Hogyan indult a pályád, mi volt az első munkahelyed?

Nos, érettségi után a Kossuth Lajos Tudományegyetem francia bölcsészszakára jártam, de nem fejeztem be, úgy döntöttem, hogy tanulás helyett inkább dolgozni szeretnék. Így is lett, Budapesten egy kaszinóban dolgoztam egy évig, majd azt követően öt évig tengerjáró hajón bejártam mind az öt kontinenst. A szakmában szerződésről szerződésre léptem felfelé a ranglétrán, croupier-ként kezdtem és eljutottam az asszisztens menedzseri pozícióig.

Mindezt tetted nemzetközi tanulmányok szakos diplomával?

Nem, mindent épp fordítva csináltam. A külföldi szerződések után Angliában dolgoztam, majd hazatérve még fiatal fejjel úgy döntöttem, hogy mivel a debreceni egyetemet annak idején nem fejeztem be, muszáj lesz tovább tanulni és diplomát szerezni. Így a külföldi munkavállalás évei után visszaültem az iskolapadba és 2003-ban először egy protokoll ügyintéző OKJ képzést végeztem el, majd mivel annyira megtetszett ez a terület, úgy határoztam, magasabb szintre emelem ebbéli ismereteimet, így 2005-08 közötti tanulmányaim sikeres lezárásaképp megszereztem a Granadai Egyetem diplomáját. Emellett a nemzetköziség jegyében elvégeztem egy idegenvezető OKJ képzést is, de itt sem álltam meg. Felismervén, hogy a protokollos kultúrákat köt össze, s miképpen már egészen fiatalon hetven országban jártam, számos kultúrát megismerve, számomra egyértelmű döntés volt, hogy protokoll mellett nemzetközi kapcsolatokról szeretnék tanulni. Ezért jelentkeztem a Kodolányi János Főiskola nemzetközi tanulmányok BA szakra.

Nem álltál meg az alapdiplománál, 2015-ben nemzetközi tanulmányok szakon mesterdiplomát is szereztél a Kodolányi János Főiskolán.

Folyamatosan jelen van az életemben a tanulás, többnyire párhuzamosan többféle képzésben veszek részt, a mesterszakos éveim alatt például elvégeztem a társadalomtudományi és gazdasági szakfordítói képzést. Tudatosan építkezem, a legmagasabb szintig szeretnék eljutni minden általam választott szakterületen, ezért is jelentkeztem idén a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájába. Terveim szerint – amennyiben felvételt nyerek – sportprotokoll és sportrendezvényszervezés témában szeretnék disszertációt írni. Bár nem említettem, 2007-2013 között számos nagyszabású világversenyt szerveztem, több egyetemi jegyzetet is írtam.

Ahogyan megnéztem a portfóliódat, többféle sportághoz tartozó rendezvények szervezése szerepel benne. Hogyan kezdődött ez, miért döntöttél úgy, hogy ilyen szinten szeretnél foglalkozni a sporttal?

2005-2008 közötti protokoll tanulmányaim során az egyik tantárgyam a sportprotokoll volt. Legkedvesebb tanárom Karger Kocsis László úr felajánlotta 2007-ben, hogy a Sumo Európa-bajnokságon szerezzünk szakmai gyakorlatot. Nekem protokoll szempontból rendkívül érdekes tapasztalat volt, és azonnal beleszerettem a sportrendezvények világába, amely ötvözi az állami-, diplomáciai és természetesen a sportprotokoll vonásait – hiszen, legyen szó eredményhirdetésről vagy ünnepélyes megnyitóról, meghívásra kerülnek az állami és diplomáciai képviselők, akik fogadásával, kezelésével a protokollos foglalkozik, a díjátadó során pedig az adott sportág nemzetközi szabályzatát kell követni. Fontos ezeken a rendezvényeken a helyes rangsorolás, amely minden protokoll szakterület alapját képezi. A Sumo Európa-bajnokság után következett az Aerobik Európa-bajnokság, majd felkérésre közreműködtem a 2008. évi MVM öttusa világbajnokságon, ahol többek között fogadtam II. Albert monacói herceget. Innentől kezdve sorra támogattam a nagyobb sporteseményeket, így a FIFA kongresszust, a 2013. évi Judo Európa-bajnokságot és a birkózó világbajnokságot. Rendkívül élveztem a hangulatot, az embereket, akik velem együtt dolgoztak, nagyon szeretem a sport és az arénák világát.

Tagadhatatlan, hogy ez egy sikeres életpálya azzal együtt, hogy nagyon fiatal vagy. Hogyan látod, ebben a meredeken felfelé ívelő pályaívben mennyire volt benne a szerencsefaktor, a szorgalmad, a kitartásod? Visszatekintve az elmúlt két évtizedre, gondoltál-e ilyen szakmai karrierre?

Bár úgy érzem, sokat teszek az előrejutásért, a szerencse mindig mellém szegődött. Anyukám egyszerűen csak mákos gubának nevez, mert vonzom a jó dolgokat, támogató, értékes embereket. Bizonyára ez annak is köszönhető, hogy nagyon pozitív beállítottságú vagyok, mindig azt vallottam, hogy minden okkal történik az életben, és a változások csak jó irányba terelhetnek. Arra azért ügyelek, hogy tudatosan éljem az életem, és amikor változtatok valamin – akár a szakmai, akár magánéletben -, akkor az mindig minőségi váltás legyen. Érettségi után természetesen még nem tudtam, hogy világjáró leszek, saját céget alapítok és az államigazgatásban is fogok dolgozni, de azt biztosan tudtam, hogy idegen nyelvekkel szeretnék foglalkozni, hiszen már érettségi előtt letettem angol és francia nyelvekből a középfokú komplex vizsgákat. Először még francia nyelvtanárnak készültem, de rájöttem, hogy ez nem elég, nem időszerű, így elkezdtem beutazni világban. Akkor kezdett kirajzolódni, hogy nekem a nemzetköziség lesz a védjegyem és ezen a területen fogok mozogni. A Kodolányin egy évig mandarint és fél évig oroszt is tanultam, és idén tettem le eszperantó nyelvből  a középfokú nyelvvizsgát is.

Az óceánjáró hajók után hogyan építetted tovább a pályádat?

Ahogyan a beszélgetés elején említettem, én fordított sorrendben folytattam az életem az érettségi után; több évig multinacionális környezetben szereztem vezetői gyakorlatot, majd ismét visszaültem az iskolapadba és négy diplomát szereztem az előbb említett rendezvények szervezése mellett. Amikor a Kodolányi Alumni ünnepség egyik programjaként beszélgettél velünk, ha jól emlékszem, Azurák Csaba mondta, hogy a jó tanártól megtanulod, hogy csakis teljes erőbedobással csinálhatsz valamit igazán jól, és mindig tudd, hogy amit csinálsz, az értéket képvisel - közvetít, de azt is tudd, ha nem jól teljesítesz, s akkor pedig változtass. Én pontosan ezt vallom és teszem. Személy szerint mindig arra törekedtem, hogy azokat a tudás-magvakat, ismeretanyagokat, amelyeket a négy diploma, a különböző utazások és sokrétű munkák során összegyűjtöttem, eredményesen tudjam integrálni, szinergiákat teremteni és a saját szakmai életpályám szolgálatába állítani. Ehhez nagyon sok kitartás és tanulás kellett és kell a mai napig. Az elmúlt mintegy tizenkét évet munka mellett végigtanultam, és remélhetőleg négy év múlva megszerzem a tudományos fokozatot. Az is nagyon fontos, hogy bármikor vissza tudtam nyúlni a régi szakmai kapcsolataimhoz, mindig is szerettem csapatban dolgozni, egyazon célért pozitív emberekkel együtt, közösen tenni.

Mekkora muníciót jelentett a Kodolányi diploma? Hogyan érzed, kellőképpen felfigyelnek itt a tanárok a tehetséges, szorgalmas hallgatókra?

Valójában nagyon sokat köszönhetek a Kodolányinak. Minden túlzás nélkül mondhatom, ha nincs a Kodolányi, akkor én most nem ülnék itt veled, nem dolgoznék a Külgazdasági és Külügyminisztériumban és nem készülnék most a doktori felvételire sem.   Nagyon sok szakmai és emberi segítséget, támogatást kaptam tanáraimtól. A Kodolányinak köszönhetem például az angol nyelvű könyvemet is, amely 2012-ben jelent meg Németországban. Mindezt annak is köszönhetem, hogy szakmai kihívások elé állítottak. Miképpen „teher alatt nő a pálma”, tanáraim engem is folyamatosan terheltek feladatokkal. Ilyenkor mindig azt mondogattam magamnak: pálma vagyok, pálma vagyok…

Dr. Zachar Péter Krisztián volt az, aki lehetőséget biztosított a szakmai eredményeim prezentálására tudományos konferenciákon – bár jól tudta, hogy mennyire nem szeretek szerepelni, sok ember előtt beszélni. De ha ő nincs, akkor a mai képzést sem tudtam volna megtartani mikrofonnal a kezemben hat órán keresztül majd’ kétszáz ember előtt. Az elmúlt évek során számos intézményben, iskolában tartottam kurzusokat. Ha a Kodolányin nincsenek ilyen magas elvárások velem szemben, akkor valószínűleg én sem tartanék itt.  Annak idején, a felvételi során a Kodolányi János Főiskola kiválasztása 2010-ben is tudatos döntés eredménye volt.

Nyitott vagyok a világra, nem félek változtatni felnőtt fejjel sem, akár egy teljesen új területen kipróbálni magam, ennek köszönhetően sokévi szakmai gyakorlattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy a munkavállalói lét minden formáját sikerrel megtapasztaltam: kül- és belföld, állami és magánszféra, vezető és beosztott, alkalmazott és cégtulajdonos, oktató és hallgató egyszerre.

Kit tartasz protokoll vonatkozásában Magyarországon a mesterednek, egyáltalán hányan vannak, akikre oda kell figyelni ezen a szakterületen?

Jó hír, hogy többen is vannak, akikre felnézek. Első számú mentorom Karger Kocsis László úr, aki pár hónapja ment nyugdíjba. Sportdiplomáciai főtanácsadó volt az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Hihetetlen, hogy négy évtizedes munka után tulajdonképpen az első munkahelyéről vonult nyugdíjba. Mondhatni, hogy ő a sportdiplomácia és a sportprotokoll doyenje, hét olimpián huszonhat  universiádén vett részt, harminckét hazai világverseny protokollfőnöke volt. A Sport, Protokoll, Sportprotokoll című egyetemi jegyzetem egyik szakmai lektora volt, jelenleg büszkén mondhatom, hogy cégünk, az Európai Protokoll- és Asszisztens Képző Központ – a Kodolányi egyik stratégiai partnere – egyik oktatója lesz a februárban induló szakirányú továbbképzésén. Karger úr volt az, aki a sportprotokoll pályáján elindított, a mesteremnek tartom emberileg és szakmailag egyaránt. A másik kedves mentorom, aki már tíz éve biztosít töretlen személyes és szakmai támogatásáról, az prof. Dr. Nanovfszky György úr, hétszeres nagykövet, akit - felkérésemet elfogadva – szintén oktatóként köszönthetek Központunkban.  Ő volt az összes diplomamunkám és könyveim első számú szakmai szűrője, segítője. Nagykövet úr igazi polihisztor, rettentő nagy tudású szakember. Kettejükre mindig számíthattam szakmailag, emberileg, ha segítség, ha támogatás kell, ha egy kérdésre nem találtam választ, hozzájuk mindig bizalommal fordulhattam. Úgy érzem, ha protokoll, akkor ők ketten valóban nagykövetei ennek a területnek. A sort még hosszasan folytathatnám, szerencsére sokan vannak a környezetemben, akik szakmailag és emberileg is etalonként említhetnék.

Minden sikeres embernek nagyon fontos, hogy megfelelő hátországa legyen. Az sem elhanyagolható, hogy milyen útravalókkal érkezett a nagybetűs életbe. Honnan jöttél és hogyan fér meg a magánéleted a szakmáddal?

Igazi óbudai vagyok, innen indultam utamra először Debrecenbe, majd bejártam világ hetven országát, és visszatérve ismét itt élek és dolgozom. Testvérem Angliában egy ismert prémiumkategóriás autókat gyártó vállalatnál dolgozik, én a 2016. évi Budapesti Víz Világtalálkozó előkészítésén dolgozom, mint koordinátor, emellett cégtársammal, S. Nádas Ágnessel, aki  - véletlen lenne? - szintén sikeres Kodolányis hallgató volt, a Kodolányi Történelem és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének kiváló oktatóival szoros együttműködésben új szakirányú továbbképzéseket tervezünk elindítani 2017 szeptemberétől. Ugyancsak vele együtt dolgozunk a nemzetközi Protokoll magazin 2016 szeptemberi kiadásán Bokor Balázs nagykövet úr és dr. Zachar Péter Krisztián tanszékvezető úr irányításával.

Végezetül nézzük meg a jövőbeli terveidet. Milyen távra és mennyire konkrétan tűzöd ki a célokat?

Természetesen rengeteg tervem van, mint mindig, közép és hosszú tervekben egyaránt gondolkozom.  A legaktuálisabb célom az, hogy idén szeptemberben el tudjam kezdeni a doktori tanulmányaimat.  A második a képzések és a Protokoll magazin elindítása mellett a Központ kapcsán további értékes szakmai partnerségek kialakítása, gyakornoki programunk folytatása. Ezen felül a tavaly megjelent könyvem - Protokoll a diplomáciai és nemzetközi kapcsolatok hátterében címmel - után idén nyáron jelenik meg negyedik könyvem Nemzetközi kapcsolatok angol-magyar diplomáciai, gazdasági, jogi, politikai glosszárium címmel, amelynek angol nyelvi lektora dr. Szele Bálint a Kodolányi Angol Tanszékén oktat. Távlati célom a doktori disszertáció megvédését követően esetlegesen visszatérni a Kodolányira, mint főiskolai tanár.

Virágh Ildikó

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat